2020. december 19.
∑
7.5
7.3
6.9
6.5
6.5
6.3
5.9
5.8
5.8
5.5
6.4
Nahát, néhol mintha a Sabatont hallanám viszont. :) - Igen, power/heavy fanok tuti megtalálják a számításukat. Amúgy kicsit emelkedett, de a férfi vokál kicsit túljátszott (amúgy egy jól kevert gin-tonik koktél csodákat tesz.) :) A stílus sablonjait maximálisan kihasználják, ami pedig a körítést illeti az nem nagyon érdekel. Nem nézni, hanem hallgatni kell. :) - A Chain Breaker pedig olyan, mintha a Sabaton-t összemixelték volna az Amaranthe-vel. :D - No, még valami.... Nem tudom eldönteni, hogy ez az irritáló férfi vokál kiére hasonlít jobban? Joakim Brodén a nyerő, vagy Dez Fafara. Ylva Eriksson pedig egy marhajó nő, hogy lehet ilyen maskarákba bújtatni? :D
Annyira egyedivé tették az Immortal stílusát, hogy jobbak, mint az eredeti. :) Imádom, minden porcikáját. :)
Ez a zene akkor is karcos lenne, ha a felesleges hörgést elhagynánk, illetve a szövegmondást. Én kevésbé fanyalgok, sőt vezetés közben (akár joyride is) jól jöhet egy ilyen tinci-tánci adrenalinpumpa. Az elektronikus részek pedig jól illenek a fémes hangulatú zenéhez. Elize Ryd hangja önmagában elég lenne a brand jóféle csengéséhez, pedig nem ő a zenekar rugója. Whehehe... - Szerintem a fanyalgók meg titokban, ha nincs otthon senki a családból, erre táncikálnak mosogatás közben, mert apa idő van. :)
Hirtelen a Darkspace jutott eszembe. Ez bizony mestermű. Köszönet az ajánlónak. - Igen, nem egyszerű. Egy stúdió fejhallgató erősen ajánlott, mert kiküldve a zenét sajnos elvész a lényeg, de koncentrálva odavág rendesen. :) - Jó kis utazós zene, s jó tudni, hogy az ember semmi a világegyetem méreteihez viszonyítva. :)
Ez a teuton csoda már felállt a sörmetál pejoratív fogalmát jelző megrázkódtatásából. Tom bácsi remél, újraszervez, s megírja újra azokat a dalokat amit anno tündöklése idején. - Az újonnan alakult fiatal thrash zenekarok sokszor köröket vernek a Sodom-ra. (Valószínűleg a folytonos tagcserék sem tettek jót a zenekarnak.)
Valószínűleg már soha nem lesz részünk olyan audális orgiában Amalie Bruun részéről, mint annak idején a Mareridt albumon. Ahol kitűnően ötvözte a folk/black/ambiment stb. műfajokat úgy, hogy a zsánerek tökéletes harmóniában legyenek. Gondoljunk csak a Ulvinde című szerzeményre. - Természetesen a gyereknevelés is nagyban befolyásolta a zeneszerzőnő új albumának körülményeit, mivel az új album lényegében nem más, mint egy "egyszerű" folk lemez. Ami ezáltal kiszámíthatóbb is.
Nem egyszerű zene, nem egyszerű embereknek. David Bowie és a new wawe tuti ott lappanganak az indusztri, noir, alternatív és shoegaze mögött. :) - Néha még a grunge is beugrik. - Ajánlott minden korosztálynak azok ellenére, hogy néhol erőt próbáló.
Amolyan délutáni teázós, kávézós MDM. Ráadásul kerestem Christopher Amott munkáját, de nem éreztem igazán a jelenlétét, pedig kerestem azt az egyéni ízt, ami jellemzi. - Tény, hogy kevésbé változott a tolmácsolni kívánt zene összetétele úgy, mint a sorstárs In Flames esetében, de a hörgés ebben a zenei tálalásban is teljesen felesleges. - Viszont a stílussal most ismerkedők számára tuti kezdés.
Nahát, még egy folk lemez itt a 'forgácson?! - Valahol ez is stílus idegen, mint az új Myrkur lemez, de nekem ez is belefér. :) - Imádok a gyerekekkel, vagy az egész családdal zenét hallgatni, mert bizony előkerülnek a magyar folk, folk hatású remekművek is. Sőt, ennél tovább megyek, nálunk megvalósult az igazi zenei demokrácia. Teljesen jó egy Kaláka, Queen, BTS, Lajkó Félix, Napalm Death, Iron Maiden kombó. Sértődés sosincs, mindenki kivárja a részét, miközben vagy léggitározik, vagy bőszen barázda-billeget, vagy épp' magáról megfeledkezve ugrál valamelyik gyerekdalon, s teli torokból énekel. :D
Közel tökéletes HC/punk/PV/Crossover stb. - Néhol még egy kis leheletnyi Grind is. - Ez a zene pont úgy jó, ahogy van. A hangzás pedig patika, pont illik a stílushoz. :)
Nagyon nem az én világom. Néhol majdnem hangosan felröhögtem.
A mai napot ennek a lemeznek szántam. Sajnos nálam nem működik a varázslat, a vokál kifejezetten irritált a hangzással sem voltam kiegyezve, de a végére megszoktam. Nagyon hosszúnak tűnt szerintem is lett volna kiegyelni való.
Korábban is bele-bele hallgattam a munkáikba. Az első lemez tetszett utána egyre ötlettelenebbek lettek, ez most kicsit jobban sikerült, de a végére ez is leül.
Nekem ez nem jött át. Tagadhatatlanul vannak jobb részei néhol már már hipnotikus, de ezzel a hangzással én sem tudok mit kezdeni. Nagyon monoton, olyan mint egy végtelenített lemez.
Nekem valahogy szinte teljesen kimaradt a trash, így a Sodom is. A lendület tetszik, a hangszerelés is, vannak jó szólók, de olyan mintha már minden hangját hallottam volna. Hiányolok némi eredetiséget.
Nem követtem a korábbi munkáit, valószínűleg ezt alemezt se nagyon hallgattam volna meg, de nem bántam meg. Egész kellemes hallgatnivaló. Kellemes hangon előadott szép dalok.
Majdnem 1 pont lett, mert már nagyon untam, de a végén lett egy kis értékelhető rész. De nekem túl sok az öncélú nyávogás.
Valamikor elég sok DT- t hallgattam azóta is belefülelek ha van valami új. A régebbi munkáik jobban tetszettek, vagy csak én változtam de én is mintha unottságot hallanék. Az előző lemezhez képest viszont hatalmas előrelépés.
Ha a Myrkur 8 akkor ez 7, mert sokkal monotonabbak a dalok, az elektronika is belerondított az összképbe. Ettől függetlenül ez is kellemes hallgatnivaló.
Egy ideig lekötött de a lemez elfáradt a végére, elfogyott a mondanivaló, és én is elfáradtam.
Szerintem mindenki vinnyogva röhögne, ha ugyanezt az elánt valaki csodaszarvassal, meg az 1000 éves kereszténységgel adná elő magyaros köntösben. Arcpirító ötlettelenség, és giccses kliséhalmaz. Mondjuk a heavy/power berkek amúgy sem a színek kavalkádja szokott lenni. Minden bizonnyal minél fertelmesebben kiszámítható minden hang annál élvezetesebb, mert pontosan azt kapja az ember, ami elvár: zéró meglepetést. Akkor meg nem lenne egyszerűbb mindig ugyanazt az egy lemezt hallgatni egy életen át, ha már mindenki ugyanazon beállítások mellett ugyanazt tolja? Nem tudom, csak kérdezem.
Kópia, de jóféle. Abbath szólólemezeinek szintjén van, ami szintén önmaga reinkarnációja, legalábbis számomra semmi újat nem hozott. Na ez is pontosan ugyanolyan és ugyanaz.
Nem az én világom. makadamiadio írta le helyettem a többit.
Ha valaki, akkor én kedvelem a BM-t. Ez itt mégsem tud megszólítani. Nem csak a Sokol rádió alatti megszólalás tehet róla, hanem a keverés is. Nekem ma már többről szól a stílus. Ez egy hőskorból ránk maradt, elfeledett kiadvány, amit egy padló alá becsúszott 30 éves kazettán találtak. Nem sokat vesződtek kiadás előtt a feljavítással.
Lassan 40 éve. Kb ugyanaz. A palacsinta is unalmas 40 év elteltével nem?
Nem elég karakteres. Hiányzott belőle a kontraszt, az érzelmi amplitúdó nagyobb kilengése. Az előzőt éppen ezért jobban is szerettem
Greg eddigi dolgai hol bejöttek, hol nem, de mindig volt benne egy tiszteletreméltó lázadás és csinálni akarás. Ez itt most nagyon szerteágazó, meglepő dolgokkal. Kellően beteg, hogy szeressem. Nyitott, befogadó gondolkodás és fül kell hozzá. Sok hallgatást igényel és első benyomásra adtam ezt a 8-at, lehet még több is. Kifejezetten a kör meglepetése minden szempontból.
Ezek mikor öregedtek meg ennyire? Ez mindig ilyen volt? OK, a dallamok és a halál valahogy nekem sose adta ki, ahogy a krumplis tészta se. Nekem ez unalmas, érdektelen háttérzene, vagy talán még az se.
Igyekszik változatos lenni, de a saját korlátai rabja. A kislány kb elég egyformán ütemezi az énekét, amitől meglehetősen repetitív lesz. Nem sok kedvet csinál a svéd folkban való elmerüléshez.
Nem volt most ínyemre az ilyesmi. Szerintem csinálják ezt jobban is, vagy az én ízlésemhez közelebb.
Egyetlen hibája, hogy számomra érdektelen. Tipikus power cucc a maga elcsépelt dallamaival.
Uh. Ez a hangzás levett a lábamról. Mintha pont nekem találták volna ki. Ezt be kell szereznem fizikai formában is.
Néha nehéz volt eldöntenem, hogy a csaj énekel mélyebben vagy a srác tökét taposták, de ez már csak így megy ezeknél a túlárazott HEAD & SHOULDERS reklámnak is beillő klippekkel megtámogatott, jellemzően pályafutásuk nagy részében túltolt árucikként stagnáló bandáknál... Persze alapvetően vert helyzetből indultak, hiszen számomra a női vokál az Adorior dalnokával, Jadeddel kezdődik... Ettől függetlenül elég szórakoztató lemez, így nem fukarkodok a pontokkal sem kivételesen. Ahol metalosabb, karcosabb, ott az ötletek is jobban érvényesülnek, ahol átmennek popzenébe, ott jóval unalmasabb az egész.
Lásd: kritika.
U.i.: azért haragszom a mesterre, mert ígért fizikai példányt és azóta sem érkezett meg...:(
Kifejezetten szórakoztatott a lemez. Az már más kérdés, hogy egyben szinte fogyaszthatatlanul hosszú és az önismétlés már néhány dal után beindul.
Hans Dahl az egyik legkedvesebb festőművészem, aki epikus, romantikus képekben tárja elénk a fjordok alapvetően festői mivoltát és az ott élő egyszerű emberek hétköznapjait. Itt nincsenek reszelt fogó, idegbeteg vikingek és apró fityegőjüket hatalmas arcszőrzettel kompenzáló barbárok, csak békés családok, akik a föld által nyújtott javakból, kétkezi munkájuk segítségével élik meg a puritánság csodáját. Ezt próbálja megragadni ez a lemez is, csak roppant unalmas és középszerű módon.
Mindig egyfajta vadhajtásként tekintettem a The Dillinger Escape Plan munkásságára, amivel időnként fellazítottam a doommal alaposan leülepített lelkemet. Egy titkos agybaj, aminek sosem tudtam ellentmondani, azonban Greg saját korongja nálam nem működik. Kétféleképp lehet értékelni szerintem: vagy baromi bátor, vagy rettentően útkereső. Én az utóbbit hallottam inkább. A könnyedebb részek egyszerűen unalmasak.
Az örökösen korrekt és élvezhető banda újabb korrekt és élvezhető lemeze...
Sablonos és unalmas folk.
Bőven vállalható HC/punk aprítás, de számomra 24 perc ebből már túl van az egészségesen.
Nagyon jók a dallamok, de nekem hiányzik belőle a kraft, az erő. Ha úgy dörögnének a hangszerek, mint például a Manowar-nál, akkor sokkal jobban tudnám élvezni. A Weaver of Fate című dalban viszont nagyon tetszik az akusztikus felvezetés, ami után a második refrénre szépen berobban a dal, és kiteljesedik, hogy aztán a női ének mellé a férfi is becsatlakozzon. Ez a dal a lemez csúcspontja. Bevallom őszintén, a végére már kicsit untam a többi dalt, ebből a zenéből ennyi játékidő túl sok. Mindent egybe vetve a himnikus power/heavy stílus kedvelőinek ez egy kellemes kis album lehet.
Pér éve sikerült őket elcsípnem koncerten a Barba Negra-ban. Annak ellenére, hogy ketten voltak a színpadon, olyan hangzást varázsoltak, és olyan profi előadást toltak, hogy a végén elismerően tapsoltam a teljesítményükhöz. Vártam tehát az új lemezt. Jó sok ötlet összegyűlt a zenekar műhelyében, melyekből a legtöbbet fel is használták az albumhoz, mert a végeredmény bő egy órásra sikeredett. Emiatt aggódtam is egy picit, mert ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy unalomba fullad a dolog. Jelen esetben erről szó sincs, mert végig fenn tudták tartani a figyelmemet a jobbnál jobb black tételek. Sokan hasonlítják őket az Immortal-hoz, de szerintem a dél-amerikai duónál nincs meg az a skandináv, fagyos hangulat, ami a norvégek zenéjét minden ízében áthatja. Az Inquisition teljesen másfajta hangulati elemekkel operál, amitől abszolút módon válik egyedivé a stílusuk. Ebben a stílusban íródott meg ez a remek black metal album.
Igazából azt kell mondjam, hogy hangulatos, változatos és lendületes. Valóban popos egy kicsit, de a hangszeres játékkal sincs problémám. Az énekesnő hangja teljesen rendben van, a dalok jól vannak összerakva, bár a lemez végére eléggé sablonossá, ezáltal kiszámíthatóvá válik a zene. Több ismerősöm látta már őket koncerten, és csak jó dolgokat mondtak el a teljesítményükről. Az ilyen zenét szerintem vezetés közben a legjobb hallgatni. Nem olyan rossz ez!
Ez a lemez egy hosszú, ám annál csodásabb utazás a black metal koromsötét masszájában. Engem teljesen elkapott és magával ragadott a hangulata. Fülessel érdemes hallgatni, akkor maximálisan át tudod adni magad a zenének. Remek hallgatni való a téli estékre!
Izgatottan vártam a Sodom új albumát, mert az előző 2016-os Decision Day nálam nagyon betalált, még a pólót is megvettem, amelyen az a lemezborító díszeleg! Azon mondjuk csodálkoztam, hogy Angelripper lecserélte maga körül a többi zenészt, de azért Blackfire újra csatasorba állítása nem volt rossz ötlet, mert visszajött vele a '80-as évek végi Sodom lemezek ízvilága is. Nem mondom, hogy nem volt már ennél jobb albumuk, de ez a mostani is simán előkelő helyet foglal el a zenekar diszkográfiájában. Frankó, tökös thrash metal, ami a hangfalakból árad a nyilvánvalóan jól bevált recept alapján, és aki szereti a Sodom stílusát, az nem is vár mást a csapattól. Ők pedig szállítják a jófajta muzsikát, már majdnem 40 éve. Respect.
Eddig csupán egy 2017-es, szűk ötven perces koncertfelvételen találkoztam a Myrkur zenéjével, melynek megtekintése közben meg kellett állapítanom, hogy a hölgynek nagyon szép hangja van, igazából én nem is tudtam egybe kötni őt a black metal-lal. A Folkesange pedig egy gyönyörű, folkos dalokkal, csodálatos énekkel, már-már filmzenékre emlékeztető megoldásokkal telepakolt lemez. Nekem így sokkal emészthetőbb, és hitelesebb az egész. Nagyon kellemes hallgatni való még úgy is, hogy a metal elemek teljesen hiányoznak a dalokból. Ez a zene igényli a megfelelő hangulatot és lelki állapotot, de például egy Dying Fetus lemez meghallgatását követően is szolgálhat nyugtatóként!
Vannak benne érdekes pillanatok, a Fire for water című dal nagyon jól kezdődik, de aztán abból is valami őrült zajmassza lesz. Annyira pszichopata néhány helyen, hogy eszembe jutott a Bárányok hallgatnak című film azon jelenete, amikor Buffalo Bill beöltözik nőnek, kifesti magát, és táncol a kamerája előtt. Idegesítő, nem nekem szól.
Nagyon vártam már ennek az albumnak a megjelenését, és egyáltalán nem kellett csalódnom. Számomra eddig a Damage Done, a Construct és az Atoma című lemezeik voltak a kedvencek, de a Moment is hamar belopta magát a szívembe - befészkelte magát a hallójárataimba már az első hallgatás alkalmával. Amikor nem tudok választani, hogy éppen mit hallgassak, akkor legtöbbször valamelyik DT album kerül terítékre, bármilyen hangulatban is legyek. Érdemes megfigyelni, hogy ők mennyire a művészi oldalról közelítenek a zenéhez. Egy tonnányi érzelmet képesek közvetíteni a dalaik által, és ez engem minden egyes alkalommal teljesen elvarázsol. Ez alkalommal is levettek a lábamról, nálam egyértelműen az év egyik legjobb albuma! Ha tanár volnék, egy nagy csillagos 5-ös kerülne be az osztálynaplóba! Itt a HP-n azonban "csak" a maximális pontszámot tudom a táblázatba vésni! :)
Jó kis folk zene Svédországból, anyanyelven előadva. Tetszenek a hangszerek és a hölgy hangja is kellemes. Hallgatás közben ott érezheti magát az ember egy középkori skandináv kis faluban. Tök jó lett a hangulatom tőle!
Számomra ez inkább egy punk-HC zene, mint tiszta HC. Abban a műfajban ugyanis a Biohazard és a Pro-Pain utánozhatatlan. 23 dal kb. 24 percben eldarálva, és mindamellett, hogy van jó pár kiadványuk, ez csupán a harmadik nagylemez a 30 év alatt. Ez sajnos nálam nem tud kiteljesedni, mire beindulna egy-két jobb dal a lemezről, addigra vége is van. Nem tetszett, a rövidsége ellenére vártam, hogy vége legyen.
Azért nem vonok le pontott mert vicceskednek, a kocsiban rengetegszer szól Alestorm, sőt még koncerten is voltam. De ettől függetlenül, nekem a power metal és heavy metal továbbra is, mint macska a forró kását effektus.
Sosem értettem a rajongást a zenekar körül, számomra mindig is csak egy B-kategóriás Immortal kópia volt. Viszont úgy néz ki ezt most sikerült átlépniük, vannak benne érdekes dolgok, megoldások, PedoDagon is meglepett párszor a vokállal. Ennek ellenére nagyon hossszú ez a lemez és számomra sokszor leült, untam. Most a kevesebb több lett volna.
Én szeretema fúziós zenéket, sőt az elektronikus zenéket is. De ami itt megy az inkább csak idegesített, az ötlettelensége, na meg a miatt, hogy végig az volt az érzésem, hogy ez egy patika mérlegen kimért és " megcsinált" banda. Legyen kicsit kemény mert metal, de táncolható is mert azért a fesztiválokból élünk. Az effektezés rém unalmas volt, szinte ugyan az ment végig minimális variálással. A hangzás is teljesen műanyag volt számomra, de a legnagyobb baj, hogy igazából nincsenek rajta jó dalok, már bosszantóan untam az egészet. Tavaly voltak is a Volt-on, hadd ne mondjam, hogy a hakni Cypress Hill ezerszer élvezhetőbb volt. Ezt meghagyom Zolinak :D
Korábban is hallgattam, de nem találtunk egymásra, gondoltam na majd most télen. Hát most sem lettünk igazán barátok, a hangzás egy dolog, meglehet szokni ha nagyon akarom. De számomra rengeteg üres járat volt benne, amikor ásítoztam, mondjuk amikor betalált a hangulat akkor tényleg nagyon. Ez a 2 óra meg rengeteg szerintem, jó mondjuk abból 20 perc minimum szélszüvítés, de akkor is.
Amikor még hallgattam thrash-t, se voltak a kedvenceim. Vannak néha jó húzós pillanatok, de ebben az 53 percben szét osztva édeskevés. Így maradt a végére egy tűrhető papóthrash, itt is a kevesebb több lett volna.
Szerintem tök egyszerű az utálat körülötte, ugyanis a black metal színtér nagy része pózer, elitisták társasága. Én kifejezetten szeretem a zenéjét, lehet protekcióval kapott szerződést, de vannak ennél sokkal roasszabbak is akik színtén kaptak, na mindegy. Sejtettem, hogy lassan jönni fog egy ilyen album is tőle, nincs is ezel baj, azon kívűl, hogy nem túl izgalmas és hamar elfelejtem. Viszont amíg szól, addig nagyon kellemes kis utazás.
A Dillinger rohadt jó banda volt, nincs abban semmi szégyelni való ha valaki szereti. Greg az egy kiváló frontember, aki pop-on át a metalig játszott már mindent. Ennek fényében Boymesterrel ellentétben nem út keresésnek, inkább karrier összegzésnek gondolnám a lemezt. Mint anno Vortex-nek a Stromseeker. Szóval van itt pop, metal, industrial minden ami jó, vérprofin előadva. Ennek ellenére nem jött be minden dal, pedig a minőség és az odaadás egyértelmű. Egyébként vicces, hogy kiakadt szegény mikor kiszivárgott a lemeze, öreg 2020 van :D Akinek meg nem elég metal ez, hallgassa meg az új Killer Be killed-et, mondjuk egyelőre nem olyan jó mint az első volt.
Nagyon korrekt lemez a maga stílusában. Csak éppen semmit nem mozgat meg benne, mint a melo-death lemezek jó nagy része.
Minimálisan izgibb mint a Myrkur, de sajnos ez is ugyanarra a sorsra fog jutni.
A Dropdead az a Dropdead. 30 éve töretlenül adják azt amihez a legjobban értenek, hogy dühöngjenek és hiába vannak benne a korban, szerintem még mindig megy nekik. Pv és hardcore járja táncát kézenfogva, néhol egy kis thrash, crossover íz is feldobja a receptet. A témák rohadt jók és változatosak, nekem a hangzás is bejön bár lehet kicsit mocskosabb. Egyetlen negatívum talán az ének, ami már azért nem olyan mint 30 éve, de ennek ellenére is ez számomra egy majdnem tökéletes hardcore lemez.
Nincs ezzel a lemezzel semmi baj, nem is tudok belekötni semmibe. Jó számok, kiváló hangzás, a vokál is rendben, jó szólók. Ha meg a stílusában vizsgáljuk kifejezetten előkelő lemez, így akinek a power metal stílus a kedvence annak kötelező. A borítóval annyira nem szoktam foglalkozni, de itt nem tudom nem méltatni azt, mert a borító nagyon impozáns lett.
A kis performanszom után, visszaállítom az eredeti és igazi pontszámomat és véleményemet, mert nem vagyok egy pitiáner alak!
Az Abbath-féle kései Immortal gyengébb lemezei ugrottak be a lemez hallgatása közben. Sajnos nagyon copy ez még mindig, bár az Immortal színvonalához nem ér fel. És hol van ez a kedvenc black metal lemezemtől az At the Heart of Winter-től! Összességében nem rossz black anyag, de nem is kiemelkedő.
A Sodomhoz hasonlóan az Amaranthe is a kedvelt bandáim egyike volt, de a Maximalism lemezük már nekem is sok(k) volt, így elváltak útjaink. Nem is hallgattam őket már jó ideje. A mostani lemez Angela Gossow-al együtt készített száma és klipje bíztató volt. Most pedig a beajánlás miatt meghallgattam a teljes új lemezt is és nem bántam meg. Újra egymásra találtunk! Köszönet az ajánlónak!
Ez az a hangzásvilágú black metál, amitől rosszul vagyok! Káoszos, kokofónikus, koszos hangzás, a hangszerek alig kivehetőek, csak a cintányér időszakos becsörrenését hallani meghatározott időközönként,. közben meg mintha egy csapból folyna a víz. És a számok is nagyon egyformák meg túl hosszúak. A vokál is borzalmas. Csak azért 2 pont és nem 1, mert gyakorlott zenehallgató lévén fel tudtam ismerni benne a hangszereket, de nem könnyen!
Fiatalkorom egyik kedvelt bandája volt a Sodom. Kedvenc lemezeim tőlük a Persecution Mania a Better Off Dead és az abszolút favorit a Tapping the Vein. A Masquerade in Blood lemez volt az utolsó, amit még rendszeresen hallgattam tőlük, de már az sem volt az igazi, így elváltak útjaink. A mostani lemezt hallgatva nem lettem újra Sodom rajongó. A már említett Masquerade in Blood hangzásvilágához áll közel, ami nem rossz, de nekem nem elég. Bíztam abban, hogy a vérfrissítéssel egy modern és szélvészgyors (egy 2020-as Tapping the Vein) lemezt kapunk, de nem így lett. Így viszont nem értem a tagcseréket. Összességében jó lemez ez, de lehetett volna jobb is.
Én nagyon kedvelem Amalie Bruun munkásságát és mint embert. Valahol sajnálom, hogy nem egy újabb saját felfogásban előadott metal black metal lemezt adott ki, azzal szerintem jobban járt volna, de ő a saját öntörvényű útját járja, aminek ékes bizonyítéka e lemez is.
Adtam neki még egy esélyt. Nem lettem rajongó! Nekem ez a lemez elég személyesnek tűnik, ha Greg lelkivilágát tükrözi, akkor remélem ez a lemez segített neki valamennyire a traumákat feldolgozni.
Kíváncsi voltam az új Dark Tranquillity lemezre miután megtudtam, hogy a banda sorait erősíti Christopher Amott gitáros is. Kiváló minőségű svéd melodikus death metal esszenciát kapunk a Moment személyében. Erősebbnek, dalközpontúbbnak érzem a Moment korongot elődjénél. A vokál lenyűgöző és a Remain in the Unknown számban megjelenik a tiszta vokál is, ami szintén pöpec, mely szám akár lehetne egy Katatonia szám is. A szólókban érezni Christopher Amott stílusát, amely csak előnyére válik a lemeznek, mivel kitűnő szólók sorakoznak a lemezen. Mindent összevetve ez bizony egy tökéletes melo-death lemez!
Bár a HC, mint stílus nem áll közel hozzám, de nyitott vagyok és én örülök ennek a lemeznek a HP-n, mert színesebbé teszi azt. Korrekt anyagnak ítélem meg a Dropdead lemezét, ezért és az előzőekben leírtak miatt adok egy jobb pontszámot.
Lásd, kritika.
Ha a lemez első fele is olyan lenne, mint az utolsó 3-4 szám, akkor számomra sokkalta izgalmasabb le(het)ne. A 8. tétel, az A Glorious Shadow from Fire and Ashes üt a legjobban, az egy hibátlan szám (vagy az utána következő 9. tétel sem rossz egyáltalán). De sajnos ilyenből majdnem csak ez az egy van. Az első fele pedig rendkívül egysíkú, unalmas, a szinte egy az egyben Abbath-vokál (az Immortal-klón/kópia is teljes mértékben megállja a helyét) szintén nagyon unalmas (ami a második felében ugyancsak néha változatosabb lesz egy kicsit). Az album 65 percnyi játékideje is túl hosszú, 3-4 ugyanolyan, középtempós (töltelék) számot simán ki lehetett volna hagyni és kb. 20 perccel rövidebb lemezként jobb lenne (szerintem).
Lásd, kritika.
Ennek a "zenének" úgy igazából csak egyetlen baja van, hogy borzasztó (leginkább a hangzás, és emiatt úgy az egész, egyben is élvezhetetlenné válik). Lehet, hogy az úriember erre élvez (meg néhányan még szintén), de hogy ebben aztán semmi innováció, előremutatás, stb. nincs, az is biztos. Rettentő unalmas, szinte mindig ugyanaz váltogatja egymást, az meg, hogy 2 órás, kész röhej (majdnem teljes egészében végighallgattam, de az utolsó 2-3 számnál már nem nagyon bírtam). Be is baszna, ha ebbe az irányba menne el a (black) metal zene...pedig lehetne ebben valami értékelhető, ha nem erre akarna rámenni az illető, hanem mondjuk arra, hogy valamelyest kitörjön ebből a semmiből.
A mostani HP-ra beajnálott lemezek nagy részéhez képest ez legalább hallgatható és jó muzsika, nem idegesítő zaj, vagy éppen kiherélt vernyákolás. Igaz, a Sodom munkásságát illetően is van/lenne mit bepótolnom, olyasmi zene, mint a Destruction vagy a Kreator. Sőt, a lemez második felében már-már Slayer-es számokat is véltem felfedezni. Egyáltalán nem rossz, a közepestől jobb.
Bennem ez semmit nem mozgatott meg, úgy ment el mellettem, mint a TGV. Háttérzenének/filmzenének valamilyen szinten alkalmas, hosszú távon viszont csak úgy hallgatva baromira unalmas, egyhangú és jellegtelen. Még a valamennyire érdekes skandináv nyelvhasználat ellenére is.
Rég szenvedtem már végig ennyire egy lemezt...nagyon érdekes, hogy egyeseknek az egyik zenében az elektronikus, popos részekkel semmi baja nincs (amely számok/részek teljesen jellegtelenek itt is, ha a másik bandában is, elszólnak a háttérben, miközben netezek, de többre nem jók), egy másikban meg minden baja van tőle. Nem igazán tudom, hogy mi értelme van ennek a lemeznek, mit akart ezzel elérni Puciato úr, a langyi részek borzasztóak (néhol az a buzis ének, amit leművel a fazon, egyszerűen kiábrándító), az ordítozások idegesítőek. És van itt minden, rossz Manson-koppintás (ami olyan messze áll a Mechanical Animals bármelyik számától, hogy hihetetlen), Depeche Mode utánérzés, stb, stb. A borító szót sem érdemel, annyira jellegtelen fos. Én nem ismerem a The Dillinger Escape Plan-t sem, csak hallomásból a banda nevét, de ha az is ilyen, akkor inkább nem kérek belőle.
Akármennyire is profi a zenei teljesítmény, számomra ez csak egy "kellemes", az átlagosnál/közepesnél valamivel jobb hallgatnivaló volt. Elismerem a banda teljesítményét, de az In Flames bármelyik '90-es évek második felében készített albuma jobb ennél, hogy egy Arch Enemy-ről vagy Children of Bodomról már ne is beszéljünk.
Bennem ez semmit nem mozgatott meg, úgy ment el mellettem, mint a TGV. Háttérzenének/filmzenének valamilyen szinten alkalmas, hosszú távon viszont csak úgy hallgatva baromira unalmas, egyhangú és jellegtelen. Még a valamennyire érdekes skandináv nyelvhasználat ellenére is.
Ezzel továbbra sem tudok mit kezdeni, a fél-másfél perces számok közötti játékidő számomra továbbra is értékelhetetlen, meg ez a 23 szám is, valamint a tetejébe ez még idegesítő is, nem is kicsit. Ráadásul ez a 30 év alatt 3 lemez is vérszegény, és akkor még finoman fogalmaztam (és most nem kell itt jönni azzal, hogy a "jó munkához/lemezhez idő kell", mert vérciki)..
A körítés gagyi (borító, klip, szövegek), a férfi énekes agyonénekli az egészet (női ének, amely néha megbújik benne, sokkal jobban passzolt volna ehhez a zenéhez), viszont megértem azokat is, akik lelkesednek érte, mert hangszeresek részéről jó dallamok vannak benne. és jó a keverés is.
Black metal mércével jó lemez, csak nem nekem, így semleges pontszámot adok. Ja nem, mert borító olyan igénytelen, hogy ezért levonok egyet.
Hihetetlenül erőltetett, giccses, kontrollt vesztett, egymásra pakolt, karakter nélküli számokkal van tele. Mint egy szépségdíjas hölgyemény, akinek tekintete kong az ürességtől. Rendesen elszégyelltem magam, miközben hallgattam (főleg szövegelős éneknél). Megmutatnám ezt egy nem metal hallgatónak, elröhögné magát szerintem. Nyomába se ér pl. Within Temptation - The Unforgiving albumhoz, azt végig is hallgatom több év után megint, lelki békém érdekében. Három pontot gitárosnak adom.
Abszolút alkalmatlan arra számomra, hogy szünet nélkül 10 másodpercnél tovább bírjam hallgatni egyszerre.
In War and Pieces 10 pontos album volt, akkor volt legnagyobb sansza arra, hogy ha nem is Big Four közé, de legalább közelében legyen. Ehelyett mintha eltört volna valami Tom Angelripper-nél és azóta szürkébbnél szürkébb lemezeket ad ki, egyre nagypapásabb megszólalással, mint ez is. Hiába rúgja ki a zenészeket maga körül, ha egyszer ő maga legszűkebb keresztmetszete a zenekarnak.
Hasonló módon tetszik, mint Garmarna, csak ez jobban érinti a lelket. Örülök, hogy black metalos hisztit elhagyta.
Kreatív, tele van ötletekkel, hallatszik benne a rengeteg meló és zene iránti szenvedély. Ez nem háttérzenének való, figyelmet követel magának. Olyan, mint Nine Inch Nails fénykorában, csak annál is ridegebb. Greg Puciato-ból ezt nem néztem volna ki, hogy ennyire széles a spektruma. Hogy év lemeze számomra, azt nem tudom még, de TOP 5-ben biztosan benne van.
Seggemet vertem volna a földhöz örömömben, ha énekes krákogás helyett az egész lemezen olyan tiszta éneket eresztene, mint Remain in The Unknown-ban. Főleg, hogy zenészek végig nagyon odatették magukat. Így viszont kihagyott ziccer. :(
Aktuális hangpróba legjobb háttérzenéje.
Eléggé egy tucat HC, idén megjelent Cro-Mags hangulatban köröket ver rá.
Minőségi powermetál lemez. Nem kell mást csinálni csak hátradőlni és élvezni.
Egy bandától több egyediséget várok el. Ez így csak egy Immortal, Abbath tribute banda. És a boritó tényleg szar.
A lemez számai kellően válltozatosak és a zenekar hozza a megszokott színvonalat. Nekem nem is kell több.
Akárhogy kerülgetem a dolgot ez egy hallgathatatlan zene.
Thrashmetál a 20. századból, annak minden hiányosságával.
A Garmarnánál jobban tetszett, de hosszú távon ez is untató.
Ez a zene, meg férfihiszti nem jön be.
Jó kis melodikus deathmetál lemez.
Hosszú távon már baromi unalmas és egysíkú ez a zene.
1-1,5 perces számok és mind ugyanolyan. De még csak nem is jó.
Hogy lehet ennyire már a legelső benyomásnál azt üvölteni magadról hogy "nézzétek, gecire unalmasak és sablonok vagyunk!" ilyen zenekarnévvel?
A következő körben remélem egy hard rock lemez lesz beajánlva, és a zenekar neve "The Hard Rocks" vagy valami lesz, az albumuk címe "Hard Rock Music \m/", ahol aztán kénytelen leszek 40 percen át kitaposott ösvényeken fogant 2/4 dobolást és pentatonhuszárkodást hallgatni. Ilyesmi után kicsit megértem Husky általa nem kedvelt műfajokon belül az impulzusszerű 1-2 pont hajigálásait, mert a sokadik ilyen albumnál nekem sincs kedvem már objektívan pontozni a középszerűt olyan műfajban, aminek a legjobbjait se szerettem soha.
De amúgy nem is a power metal idegesít fel legjobban, hanem hogy annyira jellegtelenek, hogy ha meghallgattatnád velem az egyik számukat 30 másodperccel azután, hogy hallottam, már nem ismerném fel.
Furamód elbűvölő zene minden zenei elemével együtt, imádom a majdnem paparockos riffek (jézusom, még slide-gyűrűt is hallottam) vegyülését a keleties hangzású tiszta gitárral. Imádom a pumpáló aggresszív dobokat a mormogó remete énekkel vegyítve. Ez egy black metal album, viszont mégis valami megfoghatatlan plusz van benne ami nagyon érdekessé teszi.
Ma megtudtam, hogy létezik Trance metal, mikoris rákerestem RYM-en, hogy mégis mire számítsak. Megvallva az őszintét, mégha ökölbe is szorult az arcom, mikor elképzeltem, milyen lehet e 2 műfaj elegye, sokkal jobbra számítottam. A lemez legjobb pillanataiban is végtelenül giccses, langyi zene; szerkezetileg és dalírás szempontjából ez teljesen egy J-Pop zenekar.
A "Jó zsaru - Rossz zsaru" ének, a refrének, a hangszerelés... hihetetlenül becringéztem minden 10. másodpercben. Mindig, amikor valami nagyon br00tális hangzást akartak hozni, csak nyálas giccsparti lett belőle ami egy 6 évest talán meghökkent.
Legrosszabb pillanataiban viszont olyan datált hangzásvilágokkal találkozhatunk, mint a Boom c. nótán a drop ZS-be hangolt "djent" (legalábbis amit Jared Dines hisz annak) dubsteppel és rappeléssel kombinálva, szonikálisan ez felér egy doboz tejjel amit a hűtőd hátuljában hagytál, és 12 év múlva bukkansz rá, amikor már mozog a penész. Lindemann Mathematikjánál is szarabb zene, mert arról legalább felismerhető volt, hogy az elmúlt évtizedben készült.
3 pont helyett 1 a Boom miatt.
A Paysage d'Hiver számomra mindig egy gamechanger projekt volt, ami véleményem szerint jócskán túlhaladja Wintherr másik együttesét, a Darkspace-t is. Habár egydimenziós és első hallgatásra eléggé monoton is, de végtelenül jól hozza az atmoszférát. Órákig képes vagyok hallgatni hajnalban, teljes önkívületben. Legjobb kamu-műfajelnevezés amit tudnék találni rá a "kozmikus black metal". Az egész szónikus világot az erősen lo-fi hangzással úgy tudnám leírni, mintha kulcslyukon keresztül bámulnád a kozmoszt, és aztán visszapillant rád Isten gyönyörű arca.
⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀ UPDATE: A 10-et inkább tényleg olyan zenekaroknak tartogatnám, ami legalább hetente pörög nálam évek óta. Nagyon szép album, ami messze kimagaslik, de azért mégsem 10-es.
Ez egy 2020-as album, de valami csapnivaló a mix/master. A basszus úgy szól, mintha egy vashordót kongatnának. Ha ugyanazt az agyonjáratott militáns és/vagy okkult esztétikával fűszerezett thrash metalt tudják csak játszani 0 innovációval, akkor legalább legyen milliószor intenzívebb mint a korábbi anyagaik, de ez labdába se rúg. Ilyenkor miért van értelme tovább csinálni és 40 alkalommal kiadni ugyanazt az albumot a saját életművedet roncsolva ezzel? Habár számomra halott a thrash metal (mert kinőttem és kiábrándultam belőle), azért még itt-ott akadnak értékes zenekarok tehetséggel (Vektor), viszont szerintem ezek közül már egyik sem 80-as évekbeli régisulis zenekar, vagy a Nagy Négyek egyike. Ideje átadni a lantot boomerek, úgy talán feltámadna a műfaj.
Myrkur indokolatlanul nagy utálatot kapott annak idején a húgyagyúaktól, akik szerint nem lehet a black metal más csak disszonáns, hallgathatatlanul kikevert kalapálás szőrös férfiaktól akik talpig feketében az erdőben vérhányós corpsepaintben pózolnak, kényelmetlenül náci szövegekkel.
Őszintén szólva nem érdemelte meg a black metal próbálkozása a gyűlöletet, de nem is volt túlságosan kiemelkedő. Második albumra mindenképp fejlődött, itt viszont merész módon teljesen elhagyta a black metalt. Ez egy nagyon szépen megszólaló lemez, és szerintem jobb is mint az első 2015-ös black metal albuma. Ami a nagy bajom viszont, hogy számomra túl populáris nordic népzenéskedés ez, kicsit olyasmi, mint amit átvezetőknek használnának folk/viking metál act-ok. Nem utálom ezt az irányt, csak ez az album tényleg nem elég érdekes és kiemelkedő egymagában. Ellenpéldának felhozom a Heilungot, ami pl egy kibaszott izgi együttes.
Overall: kellemes hallgatni, jó lemez. De nem biztos, hogy újra fog pörögni.
Jézuom van itt minden, mint a búcsúban, és valami gecijól előadva. Kezdve egy akusztikus trackkel, ami átmegy egy erősen elektronikus industrial rock dalba, abból áttör harsh noise-ba, utána pedig végtelenül gonosz és erőszakos industrial metál dalok következnek.
Ha egy diehard Nine Inch Nails rajongó lennék, szerintem jobban tetszene ez az album is sokkal, de csak ritkán vagyok a hangulatban, hogy proaktívan ilyesmi zenét keressek magamnak, szóval nem kap max pontot.
A borító szép, de picit jellegtelenebb (és szvsz nem is illik a műfajhoz annyira) nekem ez az imázs, mint az oldschool 90s death metal esztétika. Amúgy egy egész okés modern melodeath lemez (ami meglepő a melodeath úttörőitől), de nem érzem, hogy túlságosan arcletépő és stenkes lenne. Viszont nagyon szép a hangszerelés és a tiszta énekes részek.
Második hallgatásra közel sem volt olyan izgi, mint elsőre tűnt, szóval 6 pont.
Egyszerű HC, van némi ereje, de nekem sokkal jobban feküdt a 落とす死 a powerviolence beütésekkel, milliószor nyersebb és szaftosabb.
Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a bemutatkozó Prophecy of Ragnarök album egy csillagos tízes slágergyűjtemény. Ehhez képest az Emblas Saga ebből szerintem szándékoltan visszavesz, mintha picit komolykodóbbra probálnák venni a dolgot, legalábbis a zenében. A klipekbe nem nagyon érdemes belekötni, ott látszik a zenekaron is, hogy helyén kezelik a dolgot, kvázi live RPG-znek és pusztán egyszerű szórakoztatás a céljuk, miközben ők is jól szórakoznak. Tipikusan az a fajta anyag, amit magamban a metál popzenéjének hívok, én imádom, de abszolút meg tudom érteni azt, aki ettől falnak megy. Futáshoz, munkához tökéletes, nem kell rajta gondolkodni, nincs megfejtés, olyan, mint egy jó ponyva.
Na ezért nem olvasom az ún. szaksajtót, ha rajtuk múlt volna, már nem létezne a banda, pusztán szövegértelmezési problémák miatt. De örülök, hogy nem sikerült lezúzni Dagont, a Season of Mist meg dugja fel a túlárazott kiadványait. Az új album minden várakozásomat felülmúlta (na jó, ez nem volt nehéz, mert nem gondoltam, hogy lesz új album). Nagy változáson ment keresztül a banda zenéje, főként a lassabb és a középtempós szerkezetek dominálnak. A korábbi anyagokhoz képest sokkal szélesebb spektrumát vonultatják fel a különféle zenei megoldásoknak és az eddigiek alapján kissé jogos "Immortal tribute banda" besorolást is elfelejthetjük. Teszik mindezt úgy, hogy továbbra is száz százalékig felismerhető a zenekar a dalokban.
Ez a kórba mártott csajpop nekem nagyon nem fekszik.
Több, mint 20 éve jelenlévő egyszemélyes entitás a színtéren. Időnként visszavonul, évekig csend, majd egyszer csak tömegével dől a muzsika. Annak ellenére, hogy szeretem a metál több populáris ágazatát is, mindig azok a zenék álltak első helyen, ahol azt tudtam érezni, hogy nem emberek készítik. Ahol nem sejlik fel az elektromos gityó felett headbangelő szemüveges srác sziluettje, a marshall logók és a stúdiótekerentyűk. A Paysage d'Hiver ilyen. Látom az erdőt, érzem a hideget. Átlényegül az idő, feloldódom ebben a sötét, megnyugtató álomban. Követni akarom a fák sűrűjében eltűnő alakot...
Tudom, hogy szentségtörés, de nekem a Sodom valahogy mindig kimaradt. Hallgatható, de azért nem túl érdekes cucc. Majd alkalomadtán bepótolom a klasszikus lemezeket, ha épp olyan hangulatban leszek.
Rejtély számomra, hogy miért utálják sokan ezt a csajt. Szerintem a legtöbb anyaga király cucc. Itt kicsit sajnálom, hogy elhagyta a metált, de a maga műfajában ez egy jó lemez és szeretem hallgatni. A mauzóleumos koncertfelvétel a kedvencem a régiek közül.
Első hallásra úgy voltam velem, hogy nagyon idegesített. De aztán gondoltam, neki esek még egyszer, mielőtt 1-2 pontot adnék. Érdekes, hogy egy nappal később helyenként egész kellemes volt. Azért az összkép még mindig az, hogy inkább nem tetszik, szóval a semlegesnél egy fokkal rosszabbat adok. Nem ismerem a srácot, de nem is akarom jobban megismerni, nem nekem zenél.
Szóval az van, hogy a DT-t én már a '90-es években is unalmas bandának találtam. Most meghallgattam ezt és noha kicsit másfajta a zene, a sótlan érdektelenség megmaradt. Nem zavart, miközben ment, ez már pozitívum, csak néha elgondolkoztam, hogy ők hogy nem alszanak el egy koncertjükön. Mondom ezt úgy, hogy pl a prüntyi Katatoniát imádom.
Jópofa, elkajabálnak a háttérben, de 30 éve ezt tolni fárasztó lehet :) Meg nem igazán érzem azt, hogy ők mitől "A Dropdead". Kismillió hasonló cucc van a bandcampen, bár nem értek a műfajhoz...
Eg a pofam, ahogy hallgatom....legalabb annyira, mint ahogy a seggem egy igazan csipos kinai kaja utan. Ja, bocsi, most egy zenerol beszelunk, tultoltam....bocsi. Sebaj, majd mindeki helyett szegyellem magam (kiveve Nostromo, mert o egy perverz allat)
Kopianak nem rossz, sot, kezdenek tullepni az Immortalon.
"Itt senki sem éhes, divatból zabálnak"....maradjunk ennyiben.
Inverz Myrkur. Ok tuti nem telefonos applikacioval zenelnek, viszont cserebe tul sok ragasztot szivtak a pinceben. A szinti es a dob tekinteteben azert jobb lenne keves autentikus pillanat.
Ven szarok, ennek ellenere megsem hallatszik az uj szamok alapjan, hogy esetkent a sajat gatyajukba hugyoznanak, mint a demenciaban szenvedo AC/DC tagjai.
Tovabbra is lepkefing, de vegre a neki megfelelo terfelen jatszik a kislany. Szegenyes kepzeloero es sablonokbol osszerakott muveszet. Olyan, mintha ezt is egy telefonos applikacioval rakna ossze a csaj. A hatterben ott munkalkodik a mesterseges intelligenica, az uj IPhone-on pedig csak par gombnyomas es maris muvessze avanzsalodhat egy szupermodell is. Tudom, tudom...nekem nem all fel a farkam a csajra, ezert buzi vagyok.
Erdekes megkozelites. Inkabb mondanam kenyszeres magamutogatonak a sracot, mint muvesznek. Neha egesz jo dolgokat mutat fel, de a vegtermek csupan egy alaposan kipolorizott kenyszerkepzette all ossze.
Kezdenek magukra talalni. Persze ettol meg mindig nem sikerult kijonniuk a godorbol.
Ez az igazi skandi hangulat, nem a tunder-fing-felhovel atitatott Myrkur, ahogy a trendi szobajaban probalja feleleveniteni az osi hagyomanyokat. Ez a valodi sved melankolia. Balladak testvergyilkossarol....lassu tanc, de a revulet elmarad.
Mi ez a "WC-zene"??? Ha igy erolkodnek a wc-n, akkor nemcsak a seggem, de a keramia is szetrepedne. (Ne tessek semmi rosszra asszocialni, itt most a dobolasra gondoltam...). Amugy a Motorhead kemenyebb pillanatai is sokszor visszakoszontek.
A szándékot értékelem igazán és a gyönyörű lemezborítót. Úgy hiszem túl nagyot akart fogni a színpadias megközelítéssel, és kevesebb zene jutott a rádiójátékhoz. Inkább összefüggő zenét hallgattam volna többet. De lehet, hogy ez egy újabb stílus lesz előbb-utóbb?
Érdekes zene, bár benne a dob nekem kissé egyhangú, azzal lehetett volna az én fülemnek érdekessbé tenni. A "Triumphant. Cosmic Death " (4.) és a "Beast of Cretion and Master of Time" (11.) sztem igazán változatos dalok. Tetszik a teátrálissága az elejétől a végéig. A Luciferian Rays pedig a vidoeval elég erős.Régóta keresem azt a zenét ilyen black-es (bocs, ha egyszerűsítő stílusmeghaátrozásom), amit a Covenant után hasonlóan sokszor hallgatnék. Lehet, hogy ez lesz az, amit megveszek.
Sajnos nekem az erős diszkóalapokra épített szinkronúszó hajrázás nem jön be; ez nekem amolyan Eurovíziós műsor. Pedig láttam a koncerten is, mennyi embert megmozgattak. Az elszántságra és a zenei proedcukcióra adom a pontot. A Beast in Black két lemeze a számomra inkább elfogadható metal-diszko. De bárki szereti, hallgassa ezt is, mert a hangszeres zenének nincsen párja. Én is kedvelem és hallgatom pl. a NFO-t (és a TOTO-t).
Húh, azt hiszem átkot vonok a fejemre, mert ennek aztán van fanatikus rajongótábora. Rengeteg hangulatfestés, aprólékosan kidolgozott pillanatok. Pont, ahogy az első Bathory lemezen, amint~20 percig csak a szél süvölt, de van mögötte részletező sejtetés. Ám nem fér a fejembe, hogy miért nem törekszik az Alkotó hallhatóvá tenni a művét 2020-ban? Persze így lesznek, akik elmondhatják, hogy ők a belső kör, mert hallják, amit én nem. Ez persze nem baj, ettől a lelkesédtől tartom jónak a HM-et. Csakhogy éppen ma morfondíroztam azon, hogy a VoiVoid az első lemezeivel nem ütne ma már úgy most, mint ahogy magával ragadott annak idején. Azért, mert az már elkészült. Úgyhogy erre kevesebb pontot adok, mint tennék a you tube-ra a videó alá is lelkes író rajongók.
Ez egy kiemelkedő thrash-abum. Bárki más készítette volna a Sodom-ot dícsérném benne.. Ráadásul a szövege is jó. Nem tehetünk róla (azaz de, csak másképp), hogy a világ, amiről szólnak ilyen lett. Az idén több thrash-t is vettem, közülük ez a kedvencem.
Hát ez meglepett. Régebben sokat utaztam munka miatt és mindig igyekeztem helyi (nem feltételnül nagykeresdésben akárhol megvehető), elsősorban rock/metal CD-ket vásárolni. Erre aligha akadtam volna rá. Gondolom kevés ilyet hallgatok, hogy ez most tetszik. Végülis Enya-tól is csak az Orinoco Falls-t vettem meg.... A minap hallgattam egy ajánló miatt ambient-et. Hát ez tényleg az. Azt hiszem kár felöltöztetni pogány patetikussággal, mint a kommentelők egy része a You Tube-on, nem itt (minek is olvasom?), egyszerűen igényes a megszólaltatása. Énekelhetne akár tömegmészérlásról is, ahogy benyeltem annak idején a Manowart is (:-))
Borzasztóan nyugtalanító zene. Ráadásul azok a fekete-fehér klip-ek, mintha egy Cinemax 2-n futó feliratos művészfilmben peregnének késő éjszaka. Ez a (nekem legalábbis) metalcore-os hangzás jobban tetszik, ha dallamosabb, olyan, mint amit az Ignite hoz. Megjegyzem, a "Roach Hiss" egyáltalán nem tetszik, nem hallgatható, de annak idején a Dead Kennedys sok hasonló dalát imádtam (ma is megghallgatom nem ugrom át, ha forog a lemez), de nem szeretném meg. Alighanem élethelyzetek kellenek ennek a zenének a befogadásához. Most nekem nagyon zavaró, hogy felkavar. Pedig a "Fire for Water" egy nagyon erős dal. Csakhogy azt hiszem, ugyanezért nem érnek célba az anarchisták: üvöltenek, s nem kommunikálnak.
Hiheteteln profi zene! Szerintem ebben a melodic death-ben egy álló(halál)csillag, Nem tagadom, ha az ének nem lenne ilyen hörgős, lehetne akár Threshold is, és talán ezért tetszik. Az "Identical to None" (ez lett a kedvenc dalom a korongról) refrénje olyan borzongató, ahogy egyszerre ragacsos-recsegős és dallamos. Több dalukban itt vannak azok vinnyogó gitárdallamok, amik lekerekítik a sorok végét. No, és a dobot itt hallom játszani. Nem fukarkodnak az ötletekkel, de nem mégsem darabolják szét a számokat, még apró, elektronikus betétek ellenére sem. Érdemes megfigyelni pl. ahogy A"Dark Unborken" kezdődik majd gyorsul, és lendületessé válik. Most így nem zavar, ha csak püföl a dob, mert rengeteg dallam van mögötte-alatta. Szertinem ez, a stílusában 10-es (mindenre, amit jónak gondolok 9-et adok, hogy a +1-gyel tudjam azt a pluszt honorálni, amitől valóban megragad).
Ha a Myrkur-ra 8-ast karcoltam, erre is megteszem. Azt hiszem az ilyen hatások nélkül az atmoszferikus black metal készítői is másmilyen albumokat készítenének. Ez olyan elem, minthogy nem Papp Ritát hallgattat a gyerekével, aki Koncz Zsuzsa előadásában magyar verseket hallgatott a saját gyerekkorában, hanem megkeresi a mai jó zenéket a következő korok zenehallgatóknak is (csak már nem vagyok képben) Az ilyesmi dalok ott keringenek a svéd éterben (hallottam autórádióban, téli tájon át utazva). Ha valaki 25 évig érleli nagyon hihet benne. Nem tudok semmit erről az alkotóról, de érdekesnek találtam.
Ebben a hardcore-jellegű zenében nem találok annyi változatosságot, mint a jobb thrash dalokban. Emiatt nem adtam rá több pontot. Ha az ének (kántálás) legalább ritmusában változatosabb lenne, jobban lekötne. Pedig hallom, hogy néhány dalban értelmes és fontos dolgokról énekel., azaz üvölt. Alighanem azért gondolom így, már már nem hiszem, hogy ököllel érdemes érvényt szerezni bárminek, amiben én hiszek. Nem akartam felületes lenni, ezért kerestem '96-tól dalokat és nem leltem változatásságra, így fejlődésre sem. Kizárt, hogy egy ember ne változzon, ha pedig ez a zenéjében nem jelenik meg, akkor nem önazonos. Elég, ha csak az évekre gondolunk. Szertinem ma nem lehetek ugyanolyan, mint 14 évesen. Elég baj lesz, ha '80 évesen ismét pelenkát hordok, mint - azt mondják - ~1 évesen tettem. Közte jó 60 éven át hadd legyek egyre "okosabb" felnőtt. Várom a hardcore-os leordítást :-)
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
BlackZone, a Brothers of Metal-nál feltett kérdéseden már más stílusban elgondolkoztam. Tényleg feladtad a leckét. 🙂 – Főleg, amikor tényleg minden hangszeres és/vagy stúdió beállítás ugyan az. 🙂 / Nem beszélve egyes session zenészekről, vagy a teljes hangmérnöki, produceri munkáról. :O
nascence, ott a pont. 🙂 – Tényleg így vagyok összerakva. 😀 Néha már félek a tükörbe nézni, ráadásul egyedül már nem is merek. 😀 – A mai perverzió magáért beszél: Paediatrician és Apacuka… Szerintem semmi kivetnivaló nincs benne, bár a gyerekek a grindereket kicsit sokkolva hallgatták. De az a milf… az nagyon ott van.
Ja igen és „Boldog Karácsonyt” ! 😀
„noha még” HELYETT „noha még nem”. Lehet, hogy titkon dislexiás és diszgépírós vagyok. Vagy csak figyelmetlen.
Hogy mi? Ezt nem értem!
Én már nem bírom az izgalmat! Megnézem kétnaponta, mi hol áll és kimásolom Excelbe, hogy beszínzhessem aárnyos színekkel :-). Eddig is tudtam, hogy az ízlés és a vélemény szubjektív, de hogy pl. az enyém mennyire az, megint meglepett. Képzeljátek el, ha tudnák a kedvenceink, hogy milyen „küzdelem folyik” a szerepeltetésükért. Bár, szerintem tudják (úgy általában), azért zenélnek – többek közt – nekünk.
Te amúgy nagyon korrekt fasza véleményeket írtál, szépen kifejtetted mindenhol mi miért tetszik, illetve min lehetne javítani.
Winci – makadamiadio Vélemény Szakértő Úrtól kaptál egy dicséretet! Majd ne felejtsd el megköszönni! 😀
Sziasztok! Huskynak is köszönöm az üdvözletet (még korábbról, bocs) és makadamiadio-nak is. A Black Ice koncertre készülő munkatársaimnak (mivel ők a rockzenében szinte csak az AC/DC-t hallgatták, de azt nagyon), elkezdtem előtte elemezni, hogy akkor milyen fáradt vot már Brian Johnson hangja. Utána mérhetetlenül bántott, elnézést is kértem, pláne, hogy aztán a Rock or Bust-nál nekem/nekünk tök mindegy volt, recseg-e, vagy sem (nem recsegetett), óriási volt. Úgyhogy igyekszem figyelni, kinek rontanám el kedvét. Úgy véltem, a HP olyan hely lehet, ahol hasonlóaktól megérthetem, mi a jó abban ami másnak jön be, miközben elmondhatom, hogy én mit gondolom. És látom, bármennyire is szeretek széltől hosszában sok zenekart (most is a friss CD-ket rendezem), azért van mit felfedezni. Pedig 2020, március 11-én eldöntöttem, nem veszek új korongot… most úgy vagyok vele: jövök le az anyagról (fizikai vásárlásról), a dealeremmel pedig ritkábban beszélek a cuccról. Még nem vagyok tiszta. A HP miatt rendeltem 3 újabb CD-t.
Winci – igen ez agyon jó felvetés, hogy fizikai példány vagy streamer szolgáltató. Én most már évente csak 1-2 CD-t vásárolok és inkább előfizettem a Spotify-ra mivel legtöbbször útközben hallgatok zenét. Már nincs időm leülni napi 2-3 órát otthon fizikai formátumot hallgatni. A lejátszó berendezéseim is sorra elromlottak. Ráadásul egy CD ára 5000 Ft, ami számomra borsos. A Spoty meg havi 2 ezer és szinte minden fent van, így én azt preferálom már úgy 2 éve és elégedett vagyok vele. A tavalyi év évlemezét beszereztem fizikai adathordozón azóta is ott pihen felbontatlanul a fiókban. Ez egy jó téma felvetés volt Winci!
Mára megbékéltem a stream-elés létezésével (noha még használom). hiszen ha a zenekarok is megteszik, akkor én miért ne tenném. Volt egy komoly időszak, amikor alig jelentek meg lemezek a kedvenceimtől, az ellopott dalok miatt. Borzasztó lehet, amikor egy alkotó tudja-látja, hogy milyen népszerű, amit adott és egy vasat nem keres belőle, holott (lehet ilyen:) máshoz sem ért, vagy nem is akar, és így az egzisztenciája is odalett. Egy ismerősöm, már-már cimborám viszont a Spotin hallgat már zenét, és pl. számolatlanul ömlik hozzá (ezt már te is tudod) a jobbnál jobb power metal, mert a Sabaton/Alestorm/Brothers of Metal…, után felajánlotta a finn Celesti Alliance-t, majd napok óta csak ugyanilyen, hihetetlen színvonalas csakis finn bandát csak ebben a stílusban, az 1000 Metal Zenekar országából. Felfoghatatlan. És igazad van, drágák a CD-k, különsen, hogy egy ismerősöm (lemezkiadással is foglalkozik) elmondta, hogyan épül fel az LP-hez képest, és úgy, sztem, aránytalan. Van, amit szívesen megveszek, de látható, hogy sok a lehúzás is. Hát ezért is jó a HP-át olvasni: kaphatok ötletet, mi legyen az az az évi 2-3 nekem is. Bár most, ahogy a cikkek között is olvastam, megint elgyengültem. És ki ne felejtsem: KKÜ & BÚÉK
Tapasztalatból tudom mondani hogy sajnos csak koncertekből lehet megélni, a Spotify szó szerint filléreket fizet millió hallgatások után, nevetségesen nagy mennyiségű profitot tesznek zsebre, szóval a zenészeid közvetlen támogatását (koncertjegyek/CD/póló) továbbra is javaslom, mert sajnos nem váltja fel a streaming pénz 🙁
A „karácsonyi-újévi” körben kíváncsi leszek milyen albumokkal rukkoltok elő. – Már dörzsölöm is a tenyerem. 🙂
Ne kezdjétek megint!
Most komolyan számít, hogy ki, mire és mennyi pontot ad?
A HP eddig arról szólt, hogy mindenki úgy pontozott, ahogy az ő szubjektív megítélése alapján tudott. Ha valaki megváltoztatja (erre azért a múltban is volt példa jócskán) a pontszámait, annak lelke rajta. Nem tiltja a szabályzat.
Ha mindenki a saját pontszámaira koncetrál, abból nem lehet baj. Egyébként gondoljatok bele, mi lenne, ha nem látnátok a többiek pontjait, csak miután lezárult a kör…
Sanyibácsi, bizony anno voltak ilyen tervek is. Az is felmerült, hogy ki-be kapcsolható lehetne, szóval akit érdekel az nézi a többiek pontjait, aki nem az meg csak a kör végén… Vagy full nem látható zárásig senkié sem. Szerintem amúgy sok „befolyásolástól” mentesítené a pontozást, persze így azért a kommentszekcióban az érdemi megvitatás lehetősége is megszűnne… érdekes gondolat amúgy, meg az is, hogy ismét előkerült! 🙂
Én 100%-osan támogatom, hogy csak a kör lezárásakor lehessen látni a pontokat. Illetve továbbra is fent tartom, hogy csak a pontok mellé lehessen véleményt írni, más hozzászólási felület ne legyen a HP-esetében.
Vagy úgy működne a pontozó rész, mint a hozzászólás rész, amit elmentettél egyszer az már nem változtatható meg utána (sem a pontszám, sem a vélemény). Szerintem ez lenne a legegyszerűbb.
Szerintem nem jó ötlet „zárolni” a pontozást, mert igaz, hogy ezzel kivédhető lenne a trollkodás egyik fajtája (sok más viszont nem), de két hétig rá se nézne senki a Hangpróbára, mert úgyse történne itt addig semmi. Hosszú távon ez veszélyeket rejt, mert érdektelenné teheti a ’Forgács ezen oldalát.
srppk amit leírt az úgy lesz! ha a pontszámokat nem látja senki. De miért is vetődött fel ez az egész egyáltalán??? Mert van ez a makadamiadio nevű alak, akit nem lehet megkérni arra, hogy ezt a pontozási stílusát fejezze be? Mert ki Ő? De Nem, inkább ezen alak miatt az egész HP-t átalakítjuk, hogy makadamiadio „””sajátos””” pontozási módszerei nehogy már még akárcsak véletlenül is csorbát szenvedjenek! Közröhej!!! Mondtam ott az excel tábla otthon alakítsa ki a véleményét és onnan írja be ide, ennyi. De nem inkább egy valaki kedvéért egy tucat ember változtasson, ráadásul most amikor a HP a virágkorát éli!
Miért? Te ki vagy hogy megmondd, én hogy pontozzak?
Husky, kérlek nézz a tükörbe, 0-24 kötekedsz habzó szájjal értelmetlen faszságok miatt, mint valami 12 éves, és nem tudod hol a határ. Én csak beszálltam pontozni, irányelv nincs ennek a módjára, szóval ülj le, vagy menj el, nem kötelező a véleményemet olvasni.
Igazából senki nem idomul senkihez, mivel eddig is mindenki úgy pontozott ahogy akart. Ha változtat változtat, a szabályzatban eddig sem volt benne olyan ami ezt tiltaná. Itt te vagy aki mindig talál valamit, amin pöröghet és várja el, hogy hozzá idomuljon mindenki. Bár nem már elkönyveltem magamban, hogy egy troll vagy, nem is tudom minek szóltam hozzá 🙄
Husky: szerintem lazulj. Engedd ki a gőzt! Dugj egy jót, rúgjál be és/vagy tépjél egyet stb. Nagyon fura, hogy ennyire ráparázol a másik pontozására… Engem tényleg nem izgat, hogy ki mennyit is ad, az irásos vélemények jobban érdekelnek…
Érdekes, hogy neked Husky a fura. Nekem meg makaakárki a fura és nem a pontszámai miatt hanem ahogyan azt csinálja. Fura az is hogy ez csak Huskynak és King Diamondnak fura. Ezek alapján az teljesen oké volna ha most fognám magam és a Brothers of Metal 9 pontját levinném 3ra majd holnap 2re ésatöbbi.
Macus: nekem ne az a fura Huskyban, hogy fura neki az a pontozás. Mert az jogos, tényleg fura. De nekem az a fura, hogy ez őt olyan ingerültté teszi, hogy ő is elkezd összevissza pontozni bosszúból 🙂 Ez olyan izé dolog… Te is megtehetnéd, hogy lepontozod a brotherst, mégsem teszed, mert érzed, hogy felnőtt emberhez méltatlan reakció lenne.
Ha már meg lettem szólítva! Mike666 – ha tényleg nem érdekelne, akkor nem írtál volna ide! Macus – köszi! 🙂 Részemről lezártnak tekintem a dolgot!
Ovi… 🙂
makidió – játszhatjuk ezt a le-fel és fel-le pontozósdit! És akkor most én is előadom azt, hogy második meghallgatásra már nem tetszett az inkvizicsön…
Kemény dió, ez a maki dió 😀
Ha ennyire nem tudja eldönteni a végleges pontszámot, akkor készítsen egy excel táblázatot és otthon abba írogassa a pontszámokat, meg hasonlítgassa össze az állásokat és a végén onnan írja be ide a végleges pontszámot.
Ez a hatszor megváltoztatom egy adott bandánál a pontszámot ez nem volt jellemző itt és én nem veszem jó néven!
Úgy változtathatsz, ahogy szeretnél, szíved joga és számomra semmilyen formában nem lesz rossz érzés hogy lepontozod, ha leírod mi nem tetszik benne, én elfogadok bármilyen indoklást, mindenki saját értékrend szerint értékel lemezeket, illetve saját módszerrel.
Első pont a legelső hallgatás után jön, ezután többször meghallgatom (2-3-4 alkalommal összesen). Teljesen más néha albumokat másodjára hallgatni. Az szintúgy az én dolgom, ha az első benyomás gondolatait sem tartom magamban.
69Nostromo79 – Amúgy a Paysage d’Hiver a Darkspace egyik gitárosának szólóprojektje, szóval ezért ilyen erős a hasonlóság. Véleményem szerint ez a projekt jobban is működik, mint a Darkspace
Wáááá… ennyire mélyre nem ástam magam, azt hittem csak véletlen egybeesés. 🙂 De, köszi. 🙂
Egyből új dal Greg-től, ez is felférhetett volna lemezre.
Fú ez a gonosz basszusgitár már elég lett volna hogy több pontot adjak rá
Nekem is bejön. 😀
Nagyon érdekes olvasni (szinte) napról napra a friss pontokhoz írt friss hózzászólásokat. A szerencsére sok különböző ízlés mögött érdekes szempontokat olvasok.
Üdvözöllek Winci a HP-n, kifejezetten örülök, hogy egy szélesebb zenei spektrummal rendelkező személy is megjelent a HP-n! Természetesen üdvözlöm a régi ‘krumpli’ és az új ‘Macus’ pontozókat is!
Köszönöm, Husky!
Makadamiadio, mi az a banda amit a Dropdead-nél említesz? Lecsekkolnám.
Ugyanaz, csak a ’93-as albumuk
https://dropdeadhc.bandcamp.com/album/dropdead-1993-2020-edition
Jaah, vágom. Nem tudtam, hogy ilyen mandarinos címen is fut.
„A Season Of Mist meg dugja fel a túlárazott kiadványait”.
—> Inquisition Color 2xLP (Agonia Records) – 29 EUR / Gaerea Color 2xLP (Season Of Mist) – 26.99 EUR.
Igen…sajnos nem túlárazásról, általános drágaságról van szó inkább, de ez is magyar pénztárcának…
Amikor a bandcampen egy 8000 forintos pólót ugyanennyiért akarnak postázni, az még usából is kicsit erős.
A postaszolgálatoknál kell reklamálni emiatt, ők szabják az árakat. Persze lehet tracking nélkül is feladni, aztán ha elveszik, mielőtt odaérne, akkor mehet az anyázás dettó. Ez van, _nekünk_ kevés a pénzünk.
Huha, annyi ajánlás volt, hogy simán kimaradt pár album.
mike666 gyönyörű megfogalmazás, tényleg rájöttem, hogy számomra is az a legmenőbb zene, ahol nem villan be egyből a gitáron prüntyögő ember a színpadon, hanem a művészi koncepció van előtérben. Leírtad helyettem, amit nem tudtam megfogalmazni.
Úgy tűnik lecsillapodott a háborgás – pedig az Ossian kapcsán úgy éreztem rezeg a léc :-/ -, azonban néhány gondolatot engedjetek meg, illetve a figyelmetekbe szeretnék ajánlani a jövőre nézve (kicsit boymester pontozási metódusához is kapcsolódóan).
A Hangpróba NEM VERSENY!
Mindenki úgy pontoz, ahogy neki tetszik. Azt ír értékelésként, amit jónak gondol az adott anyagról, de ott SE személyeskedjünk már!
Aki nem tudja elviselni, ha lepontozzák (bárhogy és bármikor) az ajánlását/ kedvencét, az ne ajánljon inkább!
Akit zavar a komment szekcióban folyó szardobálás, ne olvassa!
Szóval nem vagyok óvóbácsi, jobb dolgom is van, mint papíron felnőtt emberek faszságaival töltsem a drága időm és azt nyomozgassam ki volt az, aki először visszaütött.
Fogjátok vissza magatokat, legyetek szívesek! Köszönöm!
Nekrovault: http://nekrovault-vanrecords.bandcamp.com/
Paysage d’Hiver és Necrophobic nagyon jó anyagok…utóbbiról írtam is, de valami technikai baki miatt eltűnt a cikk. Kár érte, mert nincs időm újra nekifutni. Aztán ott az új Ossian… Amikor megláttam, ez jutott róla eszembe:
Hmmm. Lehet mégsem hagyom ki ezt a kört:)
1 pont: hallgathatatlan zaj
2-3 pont: fel lehet ismerni benne a hangszereket
4-5 pont: ez már zene, de valamelyik összetevőjével komoly gondok vannak, vagy nem nekem szól
6-7 pont: korrekt, de nem izgat különösebben
8 pont: minőségi, de felejthető
9 pont: nagyon erős lemez, de van pár apróság…
10 pont: számomra hibátlan lemez, még előveszem.
Akinél nem tapasztalok ehhez hasonló, realitáshoz kapcsolódó pontozási szokásokat és intelligenciát (legyen az pozitív vagy negatív irányba történő túlkapoás), annak a véleménye számomra nem mérvadó. Ilyen a jelenlegi HP színtér háromnegyede:) Ajánlok, kommenteket olvasok, pontozok, de ez nem az a hely, amit komolyan kell venni. Hőbölögni, hisztizni, okoskodni állandóan… ezt meghagyom az unatkozó háziasszonyoknak, akik itt élik ki elhidegült házaséletük hiányosságait és egymást Bszogatják:)
U.i: ez egy jó kör lesz!
boymester – a leírt pontozási metódusod tetszik!
Ez jó, mert megpróbál lehető legobjektívebb lenni, viszont nálam meg a pont 100%-ig személyes élmény, és ha pl valami általam nagyon kedvelt zenekar ad ki például 20 év után egy comeback albumot, és ha eléggé csalódok, beverem rá a 3-4 pontot, hiába nem rossz lemez. 1-est azért nyilván igyekszem nem odaadni csak úgy albumoknak, csupán annak, ami tényleg intenzív és látható undort vált ki belőlem.
(Nem szeretnék kötekedni, csak felhozni egy ellenpéldát amit meg lehet vitatni)
Mégegyszer átolvasva a pontozási guidelinet kissé úgy vélem ez mégse olyan objektív vagy realitáshoz közeli, mint amilyennek tűnik elsőre, mert mégiscsak mi az, hogy csak akkor jobb az 1 ponttól a zene, ha felismerhető a hangszer benne? Ez így kizárja az összes olyan zenét, ami inkább az összhangulatra és a konkrét zenére fókuszál, amikben nem feltétlen akusztikus hangszereket használnak, hanem sampleket, szintézist, vagy követi a Paysage d’Hiver megközelítését (lásd: mike666 nagyon jó kritikája). Szintúgy kizárja a „jó” kategóriába kerülésből a nem konvencionális zenét (atonális, zajzene), ami persze természetes, hogy nem mindenki kedvence, de van létjogosultsága.
De ha szigorúan metálra szűkítjük, akkor is ez az irányelv inkább a profizmusra irányul 5 pont alatt. Az a baj, hogy zenélni túl könnyű ahhoz, hogy mindegyik album 6 pontnál kezdődjön, aminél a zenészek képesek kézbe fogni egy elektromos gitárt és követni a 4/4-es ütemet. Mindenki meg tud max 10 év alatt tanulni hangszeren játszani úgy, mint a lemezeken hallható zenészek, viszont művészi ötleteidet kifejteni, kiemelkedő zenét írni viszont már olyan dolog ami nem feltétlen metodikus vagy tanulható.
Jé… egy Anaal Nathrakh project az ajánlások között?
Megnyugtato, hogy nemcsak en hallom…..xD Tegnap este en is ugyanezt gondoltam….sot, leginkabb a Desideratum album dallamait velem ujra hallani.
Myrkur: http://myrkur.bandcamp.com/album/folkesange
kb 20 másodpercig tartott egy rendes oldal belinkelése
Sodom: http://www.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_m6CpRyMHgwDkVI6hu_xvM-__OPMdNqKkE
Ezer bocsánat, ha valaki offense-nek élte meg az átpontozásokat, de az első pontot kb első hallgatás után adom, a hét folyamán meg nekiülök párszor és a legvégén igazítom át a pontokat úgy, hogy az albumok egymáshoz viszonyuljanak. A Katla annyira tetszett hogy felvitte a mércét, illetve a többi album se volt annyira kellemetlen hallgatás mint az AC/DC elsőt követő többi alkalommal hallgatása.
Ezzel azért máskor vigyázz, vagy indokold mielőtt módositasz, mert néhányszor volt már ebből gond: valaki nem birja elviselni kedvence leszereplését, vagy beelőzték a kedvencét és ezért módositott.
Amúgy köszi a civilizált választ, és hogy felnőtt módjára kezeled a helyzetet 🙂
Ja, felnőtt módjára…akkor nem a lezárás előtt fél órával pontozta volna le direkt az AC/DC-t…pedig a kritikám már jó néhány napja megjelent, lehetett volna már korábban is sejteni/kalkulálni, hogy 9,5 pontot fogok rá adni. 😀
Ez a duma annyira átlátszó (meg az egész helyzet, hogy mire is ment ki ez az egész), hogy még az sem szopja be, aki nagyon el szeretné hinni –> bár, de, úgy látom, akik statisztáltak ehhez, azok igen (már miért is ne tennék)…
Már eleve az egy baromság, hogy egymáshoz hasonlítja az albumokat, mikor teljesen más stílusok, műfajok…az egyes lemezeket a SAJÁT stílusukon/műfajukon belül kéne viszonyítani és hasonlítani…
Hagyjuk már ezt a leszereplést… 😀 Nézzünk már körbe a világban, hogy milyen mutatókat produkál az AC/DC lemez…nem ezeket a gerinctelen féreg lepontozásokat (Tisztelet a kivételeknek!) kell nézni, ami itt ment… 😀
Tőlem meg azt csinálsz nasci a mostani körben is, amit akarsz…már úgyis megszoktuk tőled az undorítóan elfogult hozzáállásodat. 😀 Kíváncsi vagyok, ebben a körben milyen „mesterművet” fogsz majd felszopkodni (csak nem azt a két órás ambient „csodát”??) 😀
makadámiadió – Milyen érzés lehet nascence kesztyűbábjának lenni? Csak költői kérdés volt! 😛
King Diamond, te amúgy átgondolod, miket írsz néha?
Szerinted pár tizenvalahány emberen kívül, aki itt van, hányakat érdekli, hogy AC/DC itt a Hangpróbán hányadikként végez? Egy-két kattintás Youtube-n és bárki gyorsan el tudja dönteni, hogy kell neki ez a zene vagy sem.
Egyszerűen mit nyersz vagy vesztesz azzal, hogy ez első vagy utolsó lesz Hangpróbán? Még a rockerek java része is telibe szarja Fémforgácsot, ugyanúgy berakják random kocsmában lévő zenegépben lévő legújabb AC/DC számokat és ez így van jól.
Olyan dolgokon húzod fel magad, hogy abszolút fölösleges, csodálkozom is, hogy fórumot eddig nem lepték el pszichopata trollok és játszottak rá direkt erre.
Ja és úgy írom le ezeket, hogy nekem AC/DC-vel semmi bajom nincs. Sőt…
Én régebben ajánlottam be néha industrialt ide, utolsóként vagy utolsó előttiként is végzett, de úgy voltam vele, hogy ha rajtam kívül már egy embernek is tetszett (amely szerencsére mindig meg is történt), akkor már nem fölöslegesen ajánlottam be.
Szerintem nem vesztesz semmit, ha te is így állsz a dolgokhoz…
Azért számít az albumok egymáshoz viszonyítása, mert a HP pontozórendszer így van kialakítva. Előnye, hogy mindenki szabadon saját értékrendszere szerint pontozhat (tehát mondjuk ha két ember ugyanannyira szeret egy albumot de mégis az egyiknek az 8 pont, másiknak 6, még nem dől össze a világ), amennyiben sikerül egy felhasználó esetében úgy aránylania a pontoknak egymáshoz, mint ahogy a különböző albumok (szigorúan szubjektív és műfajfüggetlen) hallgatói élményei, úgy kikupálódik egy természetes sorrend.
Ugyanemiatt amúgy teljesen lehetetlen saját műfajon belül osztályozni valamit, mert full más műfajú albumok rivalizálnak egymással egy listában, és az előzőben igenis csak az AC/DC volt hard rock, a többi metál(közeli).
Még egyszer bocsánat a last minute pontozásért.
Képzeljétek – és nem a háborgást akarom újra indítani, isten ments, de késve megjött a mikuláscsomagunk – most hallgattuk meg az új AC/DC-t, meglehetősen hangosan (a nagyobbik fiam kapta), és tetszett (direkt nem hallgattam eddig neten), bár lehet, hogy csak 8-at adtam volna rá. Most a Megadeth Cryptic…-je forog (a kisebbik kapta), sajnos már nem nevezhető, régiség. Magam is sajnálom, hogy az Ossian kimaradt, de legalább hallhattam atmoszferikus ilyet-olyat, ami másnak igazán bejön és érdekes olvasni, miért. Sőt a DT nyomán említett (kösz) Katatoniát is újra elővettem. Csak hát rövid a nap…
Úgy látom, hogy sajnos nem sikerült az Inquisition ajánláshoz jó oldalt belinkelnem, és nem tudom javítani. Ezer bocs mindenkitől!
A világ legjobb Immortal tribue-jének van új albuma? Miről csúszok le? De most komolyan, akármit is mondtok, a 2020-as év bármennyire is olyan amilyen, ilyen mértékű lemezkiadást már rég láttam.
Ez most működik! 🙂
69Nostromo79: Valóban eszelősen sok lemez jelenik meg. Én éppen február 24-én eldöntöttem, hogy leállok az anyaggal és szóltam a dealerem-nek is. Írtam egy listát, amit még megvennék. És erre… itt a dömping ezer stílusban. Ráadásul a magyar vinyl (!) eladások is meghaladták az előző évit márciustól novemberig több kiadónál. Nagy a kísértés…
Winci, s az a legszebb, hogy zsánerenként is olyan minőségű, mennyiségű albumról van szó, hogy azt fizikailag is képtelen egy személy kontrollálni. 🙂 – S még a pop, folk stb. stílusról nem is tettem említést. 🙂
Mielőtt bárki ajánlást tesz, lehet nem lenne baj átgondolnia, hogy kaphat itt hideget-meleget az adott produktum. Ha képtelen vagy elviselni, hogy az általad szeretett előadó, lemez nem mindenkinél egy aranyba foglalt szívcsücsök, akkor talán jobb is lenne magadba fojtani azt az ajánlást.
Valamint az előző kör után egy sokadjára kért dolog (bár tudom, hogy falra hányt borsó): tartsuk már tiszteletben a vélemény és a gondolatok szabadságát. Ha valaki nem szereti a tökfőzeléket, akkor nem kell ékes szavakkal meggyőzni róla, hogy márpedig ő egy hülye fasz, mert hiszen az a legjobb dolog a világon. Ízlésről nem vitatkozunk ugyebár.
Maradok tisztelettel! BZ
Az itt a gond „kedves” BlackZone, amikor valaki 5,5 pontot ad egy lemezre, aztán, látva a HP vége előtt, hogy esetleg az adott lemez másik lemezek előtt fog végezni, így direkt még jobban lepontozza azt, ami neki nem tetszik (és ezen az illető is elgondolkodhat, hogy miért is volt ez neki olyan hű, de nagy szám, hogy az AC/DC így most lejjebb végzett…nagyon kemény gyerek). Ez, akárhogy is nézem, féregség, gerinctelenség (ha neked ez nem az, akkor…). Mert akárhogy is nézem, de itt most ez történt, ráadásul igencsak a HP lezárása előtt nem sokkal… Úgyhogy inkább ezen kéne elgondolkodni, és nem azon, amit már megint ideböfögtél az ajánlásokhoz kapcsolódóan…
Blackzone – azt te is tudod hogy amit leírtál az sántít! Mert ha makadámiadió először is 2 pontot ad az AC/DC-re és nem a lezárás előtt fél órával módosítja pontszámát, akkor részemről is minden rendben, de ha nyilvánvaló rosszindulat vezérli az nincs rendben. Ami meg a hisztizést illeti, nem is tudom ki hisztizett itt vagy 7-8 körrel ezelőtt, hogy az oldal színvonala így meg úgy meg amúgy… “hogy csak nekem tűnt fel” “ meg ha egy bizonyos Husky” stb. Szánalmas vagy te is meg makadámiadió is meg mindazok akik ebben az ocsmànyságban részt vettek. Menj inkább és szemlélődjél csendesen, ha annyira deklaráltad ezt akkor, közben meg mindig itt buzogsz.
Hahah….kis előzetes a Brothers of Metal-hoz….
(Rég szégyeltem magam ennyire egy klip közben, de ettól még nyugodtan élvezzétek, Készülj, King Diamond, mert továbbra sem olvastam szaksajtót! Végre valamiről megint markáns véleményt lehet megfogalmazni….úgyis untam már a sok 6-7 pontos korrekt anyagokat :D):
Ja…még mielőtt a személyemet gecis bugyinak nyilvánítanátok….
Makadamiadio valóban etikátlan volt, ebben kivételesen egyetértek veletek. Blackzone viszont most másról írt…és ne tereljétek el a hangsúlyt. Ez két külön topik és nem kell Sorosozni itt. Makadamiadio etikátlanságát nyugodtan tárgyaljátok, de ne Blackzone hozzáfűzése alatt.