Hangpróba #437 - 2021. január 16.

Zúzda-melo-death-adja.
Édes fa..om. Minek ez!? Kb 4-5 jó pillanata van az egésznek azok a prog-doomos attitűdök, a többi egy ócska plágium. Olyan mintha a dalokat részletekben rakták volna össze, mintha csal álmukból kelve be villant volna nekik egy-egy ötlet foszlás… „hé az a sikálás ide jó lesz, ide meg rakjunk egy kis bánat hangulatot”.
Sok stílusból összekevert dinamikus, kissé kaotikus depresszív fekete matéria, amikhez egy nagyon rossz énekhang párosul.
Fejlődtek
Csak nem viharba került a hűtőmágnes… Érdekes egy zeneiegyveleget hoztak, van benne minden és becsületükre legyen szólva ezt remekül összerakták. Jól eltalálták a stílusok közötti átmeneteket.
Nem szeretek zenét úgy pontozni, ami nem az én világom és ez sajnos nem az. Ezért csak egy 5-öst adok rá, mert van benne lendület, de a disszonáns zaj már fáj.
Sajnos én nem érzem a mesterien megírt alapokat és a kiemelkedő színvonalat sem. Egy középszerű Dimmu koppintás. Átlagos, vagy inkább ezerszer hallott témákat, megoldásokat tartalmaz, amikből sajnos a tipikus egy személyes zenekarok hibái jönnek elő, hogy szinte mindig ugyan azokkal a témákkal operálnak, amik inkább egysíkú unalommá folynak egybe (hallgatva két későbbi anyagát is) semmint élménnyé. Nekem zavaró, vagy inkább figyelem zavaró (és ez már az első dalban is hallható) hogy a sikálós alap téma mellett egy tompa billentyűs dallam (ez is ezerszer használt) is fut. Igen, sajnos a black metal is egy olyan műfaj (mint a doom és a stoner), amiben már nem igen lehet újat alkotni…ez van… megkopott.
Sok volt a kumisz! Gyerekek ez más nem a ’90-es évek… attól, hogy valami zajosan szarul szól már rég nem trú… csak simán szar.
Két igen erős és karakteres zene és zenei világ találkozott, ami sajnos nem igazán jól sült el. Persze érdekes, meg hangulatos lett, de inkább az unalomba megy el, mint az izgalomba. Bár nekem már a legutóbbi Boris is kicsit uncsi volt…
UDO kicsit beújított a zenéjébe. Kellemes öreguras zene lett reggeli kv mellé hangulattal. A hangja meg most is olyan mint a smirgli (mint az Asterixből a falu bárdját - ez volt a poén helye).
Szerintem ez műfajában egy jó lemez. Nekem is többször beugrott a Metallica.
Hallgatás közben többször is felrémlett az Imperial Triumphant legutóbbi lemeze. De amíg az lenyűgöző volt, addig ez a lemez maradt egy zagyva katyvasz nagyon kevés értékelhető momentummal. Bár a dobos munkája azért tetszett.
Valamiért elfeledkeztem róla köszi, hogy figyelmeztettél. Állat zene állatul szól. Szép kövér 10 pont
Semmi egyedit nem találtam benne. Néha megcsillan egy-egy gyöngyszem a klisék között de ez kevés az üdvösséghez. Egy másik vokalista lehet, hogy segítene valamit.
Nem igazán rajongok a műfajért, de ennek ellenére is tetszett. azért a z énekes hangja elég jellegtelen, de legalább tiszta.
Rettenetesen idegesítő.
Kellemesen megleptek. Szerintem fogom még hallgatni. Kellően változatos, jó a vokál nekem a hangzás is tetszett.
Nagyon egyhangú különös tekintettel a hörgésre. Untam.
Nem találtam benne semmit ami zenére emlékeztetne, vagy zeneként értékelhető lenne. Elpocsékolt idő.
Ami jó az nem metal, ami meg matal az nem jó. Szerintem nem kéne már erőltetni ezt az éneklés dolgot. Nem nagyon megy. Bocs.
Itt bántóbbak a klisék, mint a Sylosis esetében. Még annyi ötletet sem sikerült villantani.
Szerintem nem érdemes a Dodecahedron munkájával összevetni. Disszonáns, de nekem mind szerkezetileg, mind hangulatilag összeáll. A hömpölygő káoszból fel-felbukkanó zátonyok, amikben meg-megakad az ember, majd sodorja tovább a folyam számomra teljesen releváns megközelítés. Nem hibátlan, de erős anyag.
Szórakoztató, de nem feltétlenül maradandó. Nem hiszem, hogy sok lehetőséget kap a lejátszóban, mert ennél azért mindig lesz izgalmasabb..
tisztesiparos
Az egy dolog, hogy nem kedvelem a dallamokat a halállal vegyíteni, mert nekem nem koherens, de ez konkrétan unalmas. Már az első igazi tétel is unalomba fulladt és 1,5 perc után azt vártam, hogy mikor jön az új, mert kb a "hallottam már mindent" érzés fogott el. A tiszta ének gyenge, erőtlen, kifejezéstelen. Még csak nem is TIM, vagyis Tisztes Iparos Munka.
Az a baj, hogy a zene spektrumát nem egy szélesre nyitható dupla ajtón át kémlelik, hanem egy szűk kulcslyukon keresztül. A másik baj, hogy ezen a lyukon keresztül csak az alsó polcokon lévő olcsó eszközökre látnak rá. Kellemetlen perspektívája ez a zene művelésnek. Nekem mindenképp. A borító megkapó, bár lenne mögötte tartalmasabb a töltelék.
Na jó, hát ez is lement. A Khorne ennél szerintem jobb volt. Emlékeimben tutira, mert nem hallgattam mellé.
A hangzás elfedi az ötletek hiányát valamint arra apellál, hogy bekapcsoljon a nosztalgia faktor. Ezt hatásosan is teszi, csak éppen az elmúlt 30 évben történt pár dolog, ami adhatott volna némi ihletet. Persze nem fáj, csak érdektelen.
Merzbow nekem az örök vörös posztó. Több mint 300 kiadvány mellett mégis milyen zenei minőségre, vagy mélységre lehet számítani? Faszomnak kell a világra szabadítani a véletlenül bekapcsolva hagyott mikrofonokkal rögzített zajokat értelmetlenül egymásra keverve kiadni? Ezennel pedig a beajánlást igencsak megkérdőjelezem. Fémforgács, nem zajforgács. Hangpróba és nem zajpróba.
Megpróbálják az örömódát lenyomni a torkunkon, miközben Gollamot kínozva rögzítik a vokált. Értem én a komolyzenei hangszereseket, hogy valamiből meg kell élni, de tudták, hogy a végső produktum ennyire bazári lesz?
Ha már szórakoztató lemez, akkor legalább ilyen legyen. Lásd: kritia.
Amikor nem kerül helyre a zenészek fejében az érdekes és az izgalmas fogalmak jelentése...
Sívár és súlyos, de egy idő után nagyon nem érdekelt már. Én több kapaszkodót, ötletet várnék.
Én nem tudtam felülemelkedni a hosszúságon. Nekem a hosszú lemezhez hangulat, feeling kell. Itt is akad, csak elszórva a sablonos megoldások közt. Túl sok lemezt hallgattam már meg ahhoz, hogy ne tűnjenek fel a tipiksus hardcore üvöltős manírok, a rengeteg téma, ami innen-onnan ismerős.
Sajnos nagyon középszerű ez akkor, ha melodikus death metalként tekintek rá. Nagyon szeretni kell ahhoz ezt a műfajt, hogy valaki a középszerűre is felkapja még a fejét. Nekem egyébként nincs bajom ezzel a vonallal, pont ezért tudom mihez hasonlítani.
Az a helyzet, hogy nekem a zene a barátom. Amikor akad pár percünk, összedugjuk a fejünket és kizárjuk a világot. Rohadjon meg az egész. Koncertre még akkor sem szerettem menni, amikor megtehettem. Az a sok idióta ember...bizony, létszámfölényben vannak. És akkor jönnek ezek az energikus lemezek, amikről tudom, hogy jók, de nem igazán azok a temetkezős, bújós fajták. Nem tudom odatolni neki a magas pontot, mert lefárasztott, de biztos vagyok benne, hogy ha 20 évvel fiatalabb lennék és véletlenül besodródnék bármiféle előismeret nélkül egy bulijukba, az elsők között venném meg a korongjukat a hatás miatt kifelé jövet egy hatalmas tombolás után. Valamint azok a gitárhangok, amire szerintem Naga is gondolt, bizony vissza-vissza térnek és a hallgatást nem segítik.
Nagyon korlátozott tárházzal rendelkeznek, néha össze is olvadnak a dalok a kissé unalmasabb vokál miatt, de a melódiák és be-beszúrt ötletek folyton tovább és tovább sodornak a közös úton. Erős hazai anyag. A megjelenése kicsit kacifántos: ugyan digitálisan már meghallgatható volt, fizikai formában azonban tényleg nemrég jelent meg.
Zabolátlan, fékezhetetlen gyűlölet és pusztítás hanggá alakítva. Nem okoztak csalódást.
Minden tiszteletem annak (de tényleg), aki olyan befogadóra tudta már szélesíteni az elméjét és szellemét, hogy ezt a kísérleti pszichedelikus utazást élvezni tudja. Szívesen olvasnék róla, hogy mit érez közben, milyen gondolatok cikáznak át az agyán... Én sajnos unalmas, régimódi metal rajongó vagyok.
Az a tetves vén macska, amit az asszony nélkül már elzavartam volna, az ad ki ilyen hangokat tavasszal az ablakunk alatt, mint Udo éneklés címszóval. Viszont ahol elnyomja a kórus, ott jól megírt dallamok sorakoznak. Szimfonikus, zenekari kíséret esetében két esetet szoktam megkülönböztetni: a több hangszer kiterjeszti a zenét, vagy pedig kíséri. Előbbi a zsenialitást sejteti, utóbbi a színes-szagos, de szórakoztató cirkuszt. Itt az utóbbit érzem. Munka akadt benne azért rendesen, az hallatszik, de így is Nightwish feelingje van.
Van itt minden, mi szem szájnak ingere! :) Még a sablonokat is képesek megspékelni skandináv ízekkel! Tisztán kihallani a hatásokat és a kedvenceket. Van itt Trivium, Testament, Metallica (a Mirrorslave című dal gyakorlatilag olyan, mintha a Sad but true-t hallgatnám). Viszont olyan rohadt jól adják elő, hogy az fergeteges! Az 'Open Eye' konkrétan felkapott, megpörgetett a feje körül, és bedobott a sarokba. Aztán ott van még a zseniális aprítás a 'Rebirth'-ben, és még számtalan emlékezetes momentum, amely nyomot hagyott bennem.és arra késztet, hogy újra hallgassam a lemezt!
Ritka az olyan eset, amikor egy zenekarról alig találsz információt a neten. Annyi derül ki csupán, hogy egy olasz bandáról van szó. Itt van persze kapaszkodónak a zene, amit én így első hallgatásra progresszív, black és death elemekkel átitatott extreme metal kategóriába sorolnék be, de ez csak egy általam létrehozott skatulya. Lehet, hogy én vagyok kevésbé tájékozott, de eddigi bő 45 évem alatt én ritkán találkoztam hasonló zenével. Vannak pillanatok, amik nagyon elkapnak, a következő percben pedig céltalan agyatlanságnak titulálom az egészet. A benyomás összességében pozitív, de ennél vannak sokkal-sokkal jobb zenék is!
Nagyon különleges hangulatú lemezeket képesek csinálni az orosz underground zenészei. Egyik jeles képviselőjük, a Rossomahaar nevezetű zenekar The Reign of terror címet viselő, 2010-ben megjelent albumának hallgatása számomra a mai napig képes kellemes perceket okozni. Amit pedig a Second to Sun aktuális lemezén hallhatunk, igen csak egyedire, és finomra sikeredett black metal. A 2011. óta létező csapat rendkívül termékeny, hiszen majdnem minden évben jelent meg nagylemezük, a köztes időt pedig folyamatosan megtöltik single-, és EP kiadványaikkal. A srácok a képzőművészetben is jártasak, mivel egyik daluk címe szerint ők mindenképpen ki szeretnék ásni a sírjából Gustave Dore-t, akinek egyébként valóban fantasztikusak a mitológiai ihletettségű festményei. Az utolsó szám előtt van még egy sejtelmes átvezetés vérfarkasos témával, hogy aztán a lemezt méltóképpen lezárja a November című tétel. Nagyon jó lemez, a black metal stílus kedvelőinek erősen ajánlott!
Nagyon örülök ennek a lemeznek! Az 'Edge of the Earth' és a 'Conclusion of an Age' című lemezeiket sokszor hallgattam, aztán a 2012-es és 2015-ös albumaik valamiért kimaradtak az életemből. Ezt a hiányosságot pótolnom kell, mert ez a zenekar számomra igen csak tetszetős zenét játszik! Még akkor is, ha a kezdetekhez képest némi stílusváltáson mentek keresztül. De szerintem mostanra találták meg azt a stílust, amelyben igazán nagyot tudnak nyújtani. Amit a lemezen hallhatunk, az egy gitárcentrikus, változatos, lendületes melodic death metal rendkívül profi zenészek által előadva. Kapunk tőlük mindenből, ami ezt a stílust számomra annyira élvezhetővé teszi - változatos riffeket, pörgős, precíz dobjátékot, földbe döngölő középrészeket, az azokat követő remek gitárszólókat és egymást váltogató hörgős-dallamos éneket. A végeredmény pedig egy igazán frankó lemez!
Az Isolacracy a német csapat negyedik nagylemeze, mely rengeteg kellemes percet tartogat azoknak, akik csipázzák a melo-death vonalat. Minden hangszer szépen, tisztán kivehető, és a dalok nem csupán egymásra dobált hangokból állnak, hanem megkomponálták őket. Azt be kell vallani, hogy egy kicsit sablonos - minden számnak van eleje, aztán jönnek a verzék, majd a refrének, a gitárosok még szólózni is tudnak, és szépen be van fejezve minden dal. Ez a zene megköveteli, hogy tiszta, már-már steril legyen a hangzás, éppen azért, hogy a számok komplexitása mindenhol a felszínre törhessen. Ugyan nem korszakalkotó lemez, de igazán kellemes hallgatni való.
Ez olyan fajta noise-punk-rock-alter zajmassza, ami általában rettentő módon felidegesít és zavarja a hallójárataimat. A gitár olyan tartományban szól, amitől a falra tudnék mászni. Nagyon vártam, hogy vége legyen. A Parasite című számnál jött el a "katarzis", és azután még mindig hátra volt egy dal, ami ellen az agyam már reflex szerűen tiltakozott. Aztán egyszer csak vége lett. Sohasem fogunk találkozni többé.
Mit keres itt egy 2017-ben megjelent lemez? Ja, hogy digitális formában már akkor megjelent, csak fizikális hanghordozó formájában nemrég látott napvilágot. No mindegy, meghallgattam, mert egyébként jó cucc, és szerintem én már korábban hallottam is az album dalait, csak nem emlékeztem rá. Magyar black metal, 34 percben prezentálva, 7 dalba öntve. A jelenleg Londonban munkálkodó Khrul és Noctis páros által előadott muzsika az a fajta zene, amit én nagyon komolyan szeretek. Emocionális, elgondolkodtató, felemelő. A gitár szolgáltatja a fő vonalat és képezi a gerincét a remekbe szabott témáknak, de vannak nagyon szép billentyűs részek, melyek egy picit csillapítanak a dalokon, és előkészítik a terepet a következő, sűrű, fekete fém formájában ránk zúduló lávafolyamnak. Ötletes, sablonmentes, profin összeállított kompozíciók sorjáznak egymás után. Ez egy nagyon király album, köszönöm az ajánlónak, hogy újra meghallgathattam! Ezúttal nem fogom őket elfelejteni.
Régen találkoztam már az ukrán egyszemélyes zenekarral, de lemezt is régen adott ki - utoljára 2005-ben. Pedig addig igencsak termékeny volt, hiszen 2003-ban két albuma is megjelent, melyek közül a Purity című dalcsokrot ismertem. Azóta a stílus mit sem változott, szélvész gyors, tradicionális black metal a hozzá illő hangzással, keveréssel, és hangszeres játékkal. Amit a stílus megkövetel, azt maximálisan hozza a projektet életben tartó Roman Saenko. Amilyen kifogásokat régebbi HP-kon megfogalmaztam némely egyszemélyes zenekarral kapcsolatban, az itt abszolút érvényét veszti - a produktum nagyon precízen kidolgozott, a skandináv példaképek hagyományait hűen követő zenét tartalmaz. Szűk rétegnek, maroknyi black metal-t szerető embernek szól ez a lemez, de nekik minden bizonnyal tetszeni is fog, Ahogyan nekem is.
Jajj... Elöljáróban annyit, hogy mindenki ízlését tiszteletben tartom az élet minden területén, és senkit sem áll szándékomban megbántani. De ez az izé kb. akkora zenei értékkel bír, mint amikor a párom kipakolja a mosogatógépből az edényeket, és azok egymáshoz ütődnek. Szörnyű. Ugyanolyan átverésnek érzem, mint a műanyag techno/trance szemetet, amit a "művészek" képesek pofátlan módon zeneként aposztrofálni, kiadni és ezzel pénzt keresni. A Love című "dalt" megmutattam a páromnak... Futva menekült a konyhába kipakolni a mosogatógépet.
UDO hangjával először 10 évesen, kisiskolás koromban találkoztam, amikor megjelent a Metal Heart című alapvetés. Sajnos abban az időben még csak az akkori Petőfi rádióból szólt a címadó mestermű. Határozottan emlékszem, nyári szünet volt, és a hétfőnként sugárzott '2-től 5-ig, a Magyar Rádió kívánságműsora' egyik adásában csendült fel először a Für Elise gitáron előadva, ami engem teljesen elbűvölt. Mivel engem később a Maiden, a Helloween és a Metallica indított el az úton, az Accept zenéje csak ritkán került be a magnóba. Ugyanígy nem követtem UDO munkásságát sem. Be kell valljam, nekem tetszenek az effajta fúziók metal zenekarok és szimfonikusok között (Dimmu Borgir, Epica, Within Temptation, Therion stb.), mert egy teljesen más dimenzióba helyezik a zenét és ezáltal a hallgatót is. Nagyon szépen szól az egész cucc, a zeneszerzőknek ez egy szép kihívás lehetett. A téli hétvégékre nagyon kellemes hallgatni való. Remélem, dvd-n is kijön az anyag!
Tipikus Trivium-szerű sztár metal hangzás, amit én mondjuk nem szeretek, bár vannak kivételek. Ötletket csak elvétve fedeztem fel, ez a unalmas görgés a még unalmasabb tiszta énekkel meg már egyenesen közhely ebben a stílusban. Hörgünk szóval kemény metal zene vagyunk, de azért vannak itt szép dallamok is meg ének, hogy minél jobban befogadhatóbb legyen. Mondjuk én hülye vagyok hozzá, de olyan mintha utánuk a Stryregor ment volna ugyan abba a studióba ugyanahhoz a szakemberhez, aki egy kapcsolót nem állított sehova hanem ugyanúgy felvette azt is, mint ezt. Ez számomra unalmas és szirupos.
Ez a lassú tempójú disszonancia az tetszett, viszont többnyire nem volt érdekes. Voltk pillanatok, amikor nagyon össze álltak a hangulatok és a témák, de többynire csak a semmibe tekergő dallamok és tört ritmusok sokásága volt.
Az elej érdekesebb volt, de ahogy haladt előre, úgy fulladt tunalomba.
Egy fokkal jobb volt, mint a másik kettő hasonszőrű zenekar. Viszont az a kevés ötlet elveszik a klisék között és emellett indokolatlanul hosszú is.
Az Orbit Culture-nál leírtak ide is tökéletesek.
A dallamok kígyó módjára tekeregnek, fojtogatnak, kínálják azt a bizonyos almát, aztán viszakoznak és kezdik előlről az egészet. Közben meg a dobos veri mint a paraszt, ami egy érdekes kontrasztott ad, az amúgy trükkös dallam vezetés mellé. Az ének sokszor shoegaze, meg sokszor alter, de tele van olyan hajlításokkal és megoldásokkal, ami sokodjára is élvezetes. Meg ha már nincs The Jesus Lizard ők írtak nekik egy dalt a The Mirror képében, meg egyébként is szerintem ők azok akik a legjobban elkapták azt a dolgot ami a 90-es években törént. A Lizard, a Shellac meg hasonló bandák körül. Top noise rock lemez tavalyról, meg egyébként is top 10-be benne van.
Attól, hogy dallamos és van benne szintetizátor, még nem lesz egy Dimmu kópia. Nocrul mint mindig hozza a megszokott minőséget, nagy megfejtésekre nem kell számítani, viszont aki szereti ezt a stílust az nem lőhet vele mellé.
Kellemes pusztítás, lehet érezni a haragot rendesen. A vokált már a második számnál untam és sajnos nem is változott utána sem. Voltak benne egész jó témák, fogós dallamok, miközben a durvulás az maradt. Hasra nem estem tőle, mondjuk mostanában nem is az ilyen black-et hallgatom, így maradandó nem marad, viszont jó lemez. Bandcamp leírásban, a trveságuk bizonygatásán meg ezen a selfi/instagram "black metal" kifejezésen jót nevettem :D
Vannak a zenék, meg vannak a japán zenék. Onnan még egy sima lemez is feladhatja a leckét bárkinek nem, hogy egy olyan kísérletezős banda mint a Boris. Főleg ha a noise leganda Merzbow-al kollaborálnak, ha jól számolom ötödjére. A Boris az amit fele annyira sem ismerek mint szeretném, annyi cucca van, nem is nagyon emlékszem az előző közös anyagaikra. Viszont most úgy érzem valami nem klappol. Olyan mintha ez nem is egy kollaboráció lenne, hanem a két formáció egyedül készített lemeze egymásra keverve. Szinte semmi összeillőt nem hallok, mintha ha csak tényleg egymás mellet játszanának, nem pedig együtt. Volt néhány pillanat amikor össze illettek a dolgok, de nagyon kevés. Pedig a Boris részéről nagyon hangulatos dolgok vannak itt, Merzbow-nak meg én alapból is, csak a kollaborált lemezeit szeretem.
Pár pillanat erejéig eszembe jutott Devin Higher című dala, a hangulata miatt, annyi különbséggel, hogy az jó. Azon kívül többnyire úgy éreztem mintha egy, estimese CD-t hallgatnék. Nem emlékszem milyen az Accep-t, régen pedig próbálkoztam vele, így csak annyi viszonyítási alapom van, hogy após akkora klasszik heavy metal fan, hogy asszonyék első két kutyájának a neve Udo és Doro volt. Ezt is csak azért írom ,hogy ne az unalmas heavy metal, nem szeretem, semleges ötös szöveg legyen megint.
A lemezen hallható témák nem jönnek át. Valahogy nem áll össze. A hangzás jó, de az egészet globálisan nézve nem kiemelkedő.
Armand leírta a lényeget, hogy ez egy középszerű, Dimmu koppintás.
Szar.
A lemez dallamosabb, könnyedebb lett, mint elődei. Néha szinte tisztán filmzenés felütése is van egy-egy résznek. A szövegek komolyak. A dalok jók, nincs fércmunka. A két zenei világ nagyon szépen összesimul.
Hasonlókat tudok róla elmondani, mint a Strydegorról. Attól, hogy leginkább nem death metalt hallgatok, ez egy kiváló lemez, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy rengeteg (underground) helyen, embernél is az év végi listán kapott helyet. Valóban van benne mind Metallica-, mind pedig Trivium-érzés. Igaz, egy kicsit soknak érzem az 50 perces játékidőt, 40 perc teljes mértékben elég lett volna.
Igen, valóban hasonló, mint az Imperial Triumphant lemeze volt, úgyhogy nem is adok attól kevesebbet rá.
Itt azért már több értékelhető momentum van, de annyira unalmassá és egysíkúvá válik, hogy számomra ebből 50 perc felért egy kínzással. A borító most mondjuk éppenséggel tetszik.
Egyáltalán nem rossz ez sem, de számomra kicsit elmarad a másik két hasonló stílusú lemeztől. A zenészekre, zenére, hangzásra itt sem lehet panasz.
Én meg pont az ilyen death metalt szeretem jobban, mintsem az elviselhetetlen, régi Kataklysm-szerűt. Nem is hallottam még eddig a bandáról, de ez a lemez teljesen jó volt. Valahogy így kéne szólnia és ilyen zenei tudással rendelkeznie 2021-ben egy jó lemeznek, és nem számítógépes kütyükkel meg "szintetizált hangkeltéssel" csinálni a zenét, mert nekem meg arról van meg a magam kevésbé cizellált véleménye, amit ide most nem fogok leírni. De hát persze, hogy ez itt sokaknál "csak egy közepes/átlagos" album, hát, akik soha a büdös életben nem tudnának így hangszeren játszani és ilyen soundot hozni, azoknak persze, hogy az (zenészek előnyben). Nekem meg szórakoztató és örülnék, ha így tudnék mondjuk dobolni vagy gitározni, mint a banda zenészei. És nem kell itt most jönni azzal, hogy ilyen triggerelés meg olyan segédeszközök használata, mert ezek a dobosok már simán hozzák élőben is ezt (vagy még többet is), elég csak egy Dominatort, Hellhammert, vagy éppen egy Tim Yeung-ot megemlíteni.
Elment a háttérben, ez aztán baromira nem az a punk/rock, meg noise punk, vagy mi a szar, amit én elviselhetőnek tartok. Vannak benne baromira idegesítő részek, amikor azt hiszi a hallgató, hogy ezt direkt csinálják. Pedig lennének benne értékelhető elemek is. Számomra egy Fountains of Wayne vagy American Hi-Fi sokkalta jobb punk/rockot csinál.
Elmegy egynek, de hosszú távon engem ez sem fogott meg. Valamelyest jobb, mint a Second to Sun, vannak rajta jó számrészletek, teljes számot nem tudok írni.
Sok mindent nem tudok írni róla. Na, ez a felettébb unalmas és ötlettelen zene, nem a Strydegor. 1-2 számban vannak értékelhetőbb momentumok, ezt leszámítva szinte végig ugyanaz szól. Hamisítatlan, huszadrangú, a süllyesztőbe való black metal.
3 és fél számot bírtam ebből a hulladékból. Ez az antizene tipikus esete. Aki ezt élvezi, az sürgősen szálljon le a szerekről vagy pedig nem normális. Valami elképesztően borzalmas, és a legidegesítőbb az egészben, hogy ez a valami most bármelyik 3 kimaradt, ettől a foshalomtól sokkalta érdemesebb albumtól vette el a helyet...amihez csak gratulálni tudok!
Mindig is szerettem mind az Accept-et, mind pedig U.D.O. saját zenekarait (ideértve a Dirkschneidert is természetesen). Ez egy olyan, abszolút nem szokványos album a mestertől, aminek ugyan előszelei voltak már (mivel a múltban volt már nagyzenekarral kiadott live kiadványa), de sorlemezt még nem kaptunk ilyen felfogásban. Azt kell mondjam, hogy ez is remek lett, egy-két dal keményebb, mint eddig bármely korábbi lemezen, ugyanakkor van szinte AOR-os, arénarockos szerű dal is. A hadsereg nagyzenekara pedig ugyancsak kiváló munkát végez, a hangszerelés megdobja a dalokat. És igen, mind az Accepttel, mind pedig UDO-val letett már annyit az asztalra az "öreg", hogy ilyen státuszban legyen és tiszteletnek örvendjen--teszem hozzá, hogy teljes mértékben megérdemelten--, akármennyire is tűnik ez valaki(k)nek hihetetlennek.
Ugyanaz, mint a Strydegor. Acélos gépzene műanyag csomagolásban, hűdemérges hörgőmasinával és egy éneklő kislánnyal.
Hihetetlen... A Portal, a Coffinworm vagy a Plasmodium képes volt a káoszt olyan rendszerbe szedni ami adott egy hangulatot az egésznek. A lemezeknek volt légköre, a dalok dolgoztak a fülemben. Itt viszont azon kívül, hogy a fantáziátlan sikálás mellett néha a pengetős odacsap egyet teljesen koncepciómentesen a magas húrokra, nem sok érdekes történik. A Dodecahedron lassabb részeire is hajaz, de ott Nienhuis zenei zsenije végig kontrollált mindent. Szegény Eikenaar meg bámulatosan hörgött, visított, károgott. Ez meg egy kamu itt...
Az első 10 percét élveztem, mert voltak meglepő fordulatok. Aztán a statikus és kikészítő károgás és az egysíkúság megölte a varázst...
Nem tudom, mikor volt ennél szarabb kör számomra... Ez a lemez maradt a végére, ami egy kicsit visszabillenti az egyensúlyt. Ugyanezen műfajban az In Mourninghoz kell hasonlítsak mindent, az meg azért ráver erre rendesen.
Sokadszorra is elképedek azon, hogy a kreativitást minimálisan sem hordozó metal zenei termékeket legyártó zenekarok a produkciós munkától remélik azt, hogy majd jónak lesz hallva a lemezük. Nonszensz ez a metalon belül. Ez egy lázadó és harsány műfaj lenne elvileg. Amit itt hallok az meg érdes bőrbe bújtatott popzene gyorsan játszva időnként. Minden hang előre sejthető, minden váltás kiszámítható. A hörgős és a dallamos énekek váltogatása is pont ott van, ahol a nagy könyvben lefektették, és ami az szolgálja, hogy ez egy "szép" zene legyen. Izgalmakat várnék a metaltól 2021-ben.
Az őrületbe kergettek az indokolatlan mennyitégű szűkített akkordok, a diktátor kántálás és a dob fantáziátlan döngölése.
A melódiák alatt mesterien megírt alapok mennek, az ének erős - ütős, és ami a Nocrul nagy erénye, hogy az egyébként végtelenül hagyományos eszközök mellett minden dalban van valami okos fűszer, amire az ember felkapja a fejét. Mindemellett a dalok nagyon változatosak. A Destroy The Golden Throne és a Forces Of Chaos hibátlan, 10 pontos két tétel.
Trúság van, teljesítmény nincs Osmose ide-oda...
Az a baj, amit az Eroen mond... A két fél zavarja egymást. Külön-külön működne, de ez így nem jó.
A Rev-Raptor még tetszett, ez viszont nagyon gáz. Zenei kiégés jelei látszódnak. Illetve nincs minek kiégni, mert Udo soha egy sor zenét nem írt, sőt szöveget sem, mindig csak elénekelte, amit elé tettek. Olyan, mintha a Gyűrűk Ura egyik goblinja énekelne Nightwishre.
Értem, mi a baja a fanyalgóknak. Technikailag nagyon is rendben van. Sőt, ha csak fél-fél percet hallgatunk meg a számokból, akkor fel sem tűnhet, mi okozza a zavart a rendszerben. Az album egy alapos tervezés eredménye, az ötletek, témák, hangulatok a legkevésbé organikusak, egymáshoz nem illeszkedőek. Steril, akarcsák egy kiváló reklámanyag, és ahogy egy marketing termék sem hordoz általában lelket, művészi hozzáadott értéket (a profizmusa ellenére sem), úgy ez a zene is csak egy nagy átverés.
Lassabban, ti állatok, mert le fog égni a damilos fűkaszátok, aztán akkor baszhatjátok a trv black metált! A dob néha olyan, mintha a túl hosszúra hagyott damil megállás nélkül, metronóm módjára baszkodná a bádog palánkot.
Feleségem mondja nekem: Hülye vagy, az ilyen zenékbe nem szabad belepörgetni és úgy értékelni, persze hogy akkor nem tetszik majd. Válaszolva feleségemnek: Belepörgetni? Ezeket végig hallgatni nem szabad, nem pedig "nem áttekerni". Ha a Merzbow nem maszatolna tele mindent a fostos zajaival, akkor a háttérben lassan áramló zene egészen király lenne. A Merzbow hozza a megszokott postmodern művészzsánert, akit hipszterség érteni, de galádság nem szeretni. Na most akkor melyik szonob közösséghez is tartozunk? Oldschool-sznob vagy postmodern-sznob? Ettől eltekintve biztosan van olyan furcsán barázdált agyú ember (lásd Makadamiadio), aki ebben valódi örömét tudja lelni. Viszont abban is biztos vagyok, hogy a hallgatósag nagy hányada merő postmodern, mazochista, sznob öntudattól vezérelve kínozza ezzel magát otthon.
Ez itt kérem a klasszikus és metál zene fúziójának az abszolút antitézise. A törpepatkányembernémetpaksiendre most nagyon meglepett. Elhitette valaki ezzel a nyomorult öregemberrel, hogy a szimfonikus és katonai trottyos banda majd újra a csúcsra röpítheti. Az Accept és a régi UDO iránti rajongást még valamelyest értettem, de itt elképzelni se tudom, hogy ennek mi lehet a vonzereje. Ekkora lenne a nosztalgia faktor és a tisztelet? (Ha igen, akkor az inkább már fétisnek számít, nem rajongásnak)
Faja, nekem tetszik! :)
Ezek a blackened sludge-os antizenék valamikor 2017-2019 években voltak a zeniten, akkor mindent kajáltam, ömlött mindenhonnan meglepően magas minőségben. Én akkor nagyon telítődtem is vele. Azóta nem érzem úgy, hogy a nagy reveláció után tartana bármerre is ez a vonal, lenne valamiféle iránya, fejlődése, megújulási faktor benne. Az EGOSVM egy megkésett gólya, ami talán most már rosszkor van rossz helyen. Számomra mindenképpen.
Huh, ez legyalult, nagyon tetszik! A vokál nekem a késői '90-es évek germán black irányát idézi, nekem ezzel sincs bajom.
Uhhh... borzasztóan unalmas és fárasztóan paneles.
A zenei alap még tetszik is, az acsarkodás okés, de a tiszta énekes felhigítás miatt teljességgel felejtős számomra. Azt nagyon utáltam minden számban.
Messze nem rossz ez! Anno a hazai Anonym projekt csinált hasonló disszonáns noise alter dolgot, amit nagyon komáltam, főleg élőben, mert képesek voltak meghalni a színpadon. Itt-ott a román ZU és a minden HP-s kedvence a Child Abuse neve is beugrott. Izgalmas alternatíva az egyre inkább rádiócentrikus alternatív rock vonalon.
Alapvetően tetszik, de érzem a különbséget az All Mortal... lemezhez képest ami minden tekintetben kerekebb ennél.
Teljesen korrekt, hangulatos black anyag a műfaj szigorú keretein belülről.
Érdekes posztos zenei alapra adás nélküli rádiótekergetős zajhalmaz. A két réteg nekem különvált és leginkább rávertem volna a zajgenerátoros kezére, mert érdekelt alatta a zenei rész...
Heavy Dimmu. Udonak 30 éve is ilyen hangja volt, szeretni akkor sem szerettem, de ez a lemez a heavy metal közegben sem nem ciki, sem nem gáz. Az más történet, hogy nem szeretem...
A harmadik számnál kicsit megijedtem, hogy hamar meg fog fáradni az album és belekezd egy kellemetlen önismétlésbe, de szerencsére tévedtem. Régen hallgattam ebből a zsánerből bármit, így most csak úgy szívtam magamba a Nija esszenciáját. Én felfedeztem tetszetős - ha nem is kiemelkedő - ötleteket és momentumokat majd minden számban, úgyhogy megérdemli a magas pontszámot. A slágerességből talán lehetett volna többet csípni. Az 'Open Eye' második fele amúgy zseniális!
Változatos cucc, mely néhol így, néhol úgy hömpölyög, vannak benne pihenők, kapaszkodók, meg persze teljese elszállt részek. A korábbi anyagaikat abszolút nem ismerem, de ez most nem volt elég arra, hogy felkerüljenek a disszonáns káoszt szítók panteonjába.
Riffek riffek hátán, ami persze néhol sűrű és agyonnyom, ahogy azt kell, de mégis fülbemászó. Minőségi fekete fém, amibe nem tudok hol belekötni. Akit a vokál zavar, megpróbálkozhat az instru. verzióval is.
Én nem annyira hasonlítanám az In Mourninghoz; a svédek zenéje sokkal melankolikusabb, mélyebb, itt viszont inkább a felszínen fortyogó dühöt, haragot, csalódottságot érzem ki a riffek mögül. Nálam legalábbis teljesen más hangulatot hoz a két zenekar. Nem ismertem amúgy a Sylosist eddig, így az elején kicsit féltem, hogy megfárad az album a végére a közel egy óra alatt (hisz ez nem az a műfaj, amitől nagy csodákat várna az ember), de szerencsére volt benne annyi érdekesség és friss lendület, hogy végig fenntartsa az érdeklődésemet. Kifejezetten kellemes csalódás.
Ugyan szeretem ezt a műfajt, de akármilyen szemszögből is vizsgálom, ez számomra csak egy közepes eresztés lett. Néhol még a keveréssel sem vagyok megelégedve, ami nálam nagyon sokat tud rontani az élményen.
A dobbal volt nekem is a legnagyobb bajom, sokszor sehogy sem illeszkedett az amúgy is könnyen szétzuhanó, szertemálló dallamok közé. Ha külön-külön kéne néznem a hangszerek játékát, az éneket, illetve a dallamokat és különféle manírokat, nem igazán lenne bajom a lemezzel, de egybe sehogy sem akart nekem összeállni. Azt értem, hogy valamennyire hozzák ezzel ezt a csapongó, nemtörődöm "youth-életérzést", de sokszor még az adott szám által árasztott hangulata is felemás és értelmezhetetlen volt.
A Nocrul konzekvensen jó lemezeket szállít, én pedig konzekvensen megadom nekik a "szokásos" pontot, ahogy az előzőleg beajánlott 2 lemezre is. :)
Pont olyan kásás, sötét és rideg, mint Saenko összes többi hasonszőrű formációja. Én tőle a Windswept-et szeretem a leginkább (bár ne kérdezzétek, miért pont azt). Ez most annyira nem talált be.
Ez egy teljesen korrekt és true lemez lett, ugyanis a 2020-as évnek állít mementót, az meg ugye szar volt.
Annyira nem éreztem cringe-nek, mint amennyire előre tartottam tőle. Udo károgása egyenesen tetszett, vagy legalábbis nekem mókás volt! :D Igazából nem akar ez több lenni annál, mint ami, viszont ténylegesen számomra értékelhető dolgot sajnos nem találtam benne sem zeneileg, sem a koncepciót nézve. A "Light my fire - My desire", és ehhez hasonló rímpároktól viszont a mai napig a falnak megyek. Dalszövegügyileg nem hiszem, hogy sok effortot fektettek volna a lemezbe. :(
Ilyen zenét pont, még nem hallottam: szeretem az Ignite-ot, ami szitén kuriózum volt akkor, amikor kezdték a melo-HC-ral, az erdeti HC-ot nem kedveltem meg. Ez a melo-death érdekes lenne, így még nem hallottam. Ha a hörgés színeket mutatna és ha - főképp - a zene nem lenne ilyen kásásra keverve jobban bejönne nekem. Dohog-buhog és tudhatjuk, hogy direkt ilyen, mert az ének meg jól eltér tónusában, de talán több jönne át, ha nem így zengene a zene. Amúgy az első dal éneke sztem 1:1-ben egy '90-es évek eleji popdalnak a kópiája (keresem már a YT-on, mi az) nyilván önkéntelenül az, mert zavar. Simán lehet, hogy a jövő nagy rreménysége. Majd akkor visszatérek rá, szóljatok lsz!
Ez egy másik palettán olyan nekem, mint a Second to Sun. Amikor Bartókot játszottam sem szerettem, miközben az Emerson, majd utána néhány akkor igazi alternatív metal megszerettette velem. Ennek az albumnak a disszonanciáit már elviselném, de mivel együtt fut vele minden fura ütemváltás, nem tudom beleélni magam. Eddig az énekre panaszkodtam ebben (az ilyen) stílusban. Most változatos, erre meg a zenével együtt nem érint meg annyira. Hát nekem már semmi sem jó? De a földharcig jutó angyalok ismét tetszenek a borítón.
Az ötletes zenekarnév miatt figyeltem: a zene tényleg sok jót rejt,de nekem a 30%-a üresjárat. Pl. a jóra: 4.dal tök jó, és az 5. váltakozó ritmusa, ütemenkénti hangulata egész megkapó, aztán jönnek a háttérdallamok és az ének meg itt jó, hogy ha hörög/károg is, de változatos. és ahogy a dob beindul a (Shaitan 04:52-), mint példa, igen jó. A 30% üresjáratba beleértem az apapesetben kiváló hangázást az azt ütemesen váltó Sokol-rádió súrlással, amint amikor nagyapám a Vatikánt hallgatta... én nem látom értelmét, egy egyébként is nehezen, odafigyeléssel megértendő hallgatható, stílus esetében. Tán ezért szélsőségesek az értékelések. No lám, a dob tök jó!.OK, hogy az eleje hosszú dal és a vége rövidebb. A borító pedig tetszik.
Ez tényleg jó a stílusában. Amikor a jelölés óta a YT-on igyekeztem végigpörgetni a munkásságukat nekem a Death fejlődése jutott az eszembe. Profi zenészek elég jó zenével. Nagyon floridai death + US-tharsh keveréke az alap. A Strydegorhoz hasonlóan értékelem (még ha más jellegű is), igyekszem a sítlusában megfelelő pontot adni. Az a fura, hogy ha nem hallgatok Spotit és nem tudatosan keresem, akkor hiába hallgatok bele ilyen death/thrash-be a YT-on, nem jött eddig szembe, holott az egyik felderítésem egy 2015-ös lemezük volt a sorban.
Ez jó. Sztem széles ajtót nyit sok stílusra is, annyira sok eszközzel zenél. Minden évtizedben volt, aki keménymagként elmondta nekem mit ne hallgassak, mert ez túl dallamos, vagy az túl kemény, túl black, túl heavy, túl ipari, túl ez, túl a... túl tiszta az énekes haja, túl kevés, vagy sok a tetkó. Ne azt mondja meg nekem senki, mit hallgassak, elég ha ajánlj egy jót. Az ötlettelenséget és üres sablonokat, sőt a lopást, rajongóként nem viselem el, ám ez itt egy sztem részben okos, részben tehetséges kavalkád a keményebb mezőkön. (A durva éneket csiszolhatták volna a annak mélységeiben.) Rájöttem, mániám lett a jó dob hangzás. Itt is.
Tudjátok, hogy ilyen már volt? Amikor kő NWOBHM-es lettem in-situ (mert én sok stílust magamra veszek, nem lecserélek) , ment a rádióban a the Smiths és az REM (akkor még hosszú hajú félmeztelen Prodigy-előfutárként nyomultak, csak dallammal). Nem értették mit szeretek rajta, mert "a mi bandánkban metalt kell hallgatni". Megj.: az REM-et így szeretem az első lemeze óta. És a The Smiths és a The Cure (ez utóbbit nem kedveltem, mert lehangoló nekem) pont ilyen volt és a magyar Tudósok stb. is. (Tudjátok, amit alternatíívnak neveztek a '80-as években, okos, vagy okoskodó dallamos ének könnyed, de szinte punkos zene felett, rockzenei hangzással.) Ebben itt az az új, hogy zajos az alap, amire meg van jócskán példa a többi stílusban is. Az előzene küzdelme miatt pontozom, sztem ez nagyon kezdetleges.
Tetszik a változatosságra törekvés, Az ének azonban nekem monton. A zene sok ötletet tartalmaz, a basszus és dob (különösen) végre nem csak gépi, vagy soroz. A billenytű is megtetszett. Nekem sok a "balalajkázás". eleinte ugyan érdekes ez és az egyéb ütemek váltakozásával izgalmas, de a nekem nem túl színes, az alig változatos énekkel megkopik a lemez végére. Jó, hogy hazai (így olvasom) banda is tud ilyen színvonalon alkotni. A Dark purppose kimondottan ingerlő, jó dal.
Bocs, de ennek a kiadónak minden kiadvány szinte egyforma az én fülemnek - már lapozom egy ideje. Mielőtt megkapom a magamét írom miért, rossz hallgatnom (s majd más is írhatja arra a magáét, mit én egy dallamban szeretek). A dob egy golyószóró, intonáció nélkül. A basszus így lapos. A zene egy tekerés, ha nem, akkor kocka módon belassulás. "Figyelj: itt a jó rész". - mondja. Ez nekem olyan, mint egy Sas-kabaré: szinte előre szól, mit kell éreznem, gondolnom, várnom. A dalok a zengés-döngés híján pedig egybefolynak. Radásu így ez cska ismétlés, amit mindne évtizedben többször eljászottak már. Szerintem ez a csapat, vagy zenész a könnyebb utat választja (ami méltatlan a rajongók felé), mert biztos képesek lennének vagy (1) gondokodtatóbb, vagy (2) szórakoztatóbb zenére. Valamelyik csak cél kell legyen. különben minek tenné ki egy felületre.
Valaki azt írta itt, hogy ez olyan, mint több lemez egyben. Találó. Hát nem érdekes, évtizedeket dolgoznak zenészek+technikusok, hogy tiszta hangzással szépet közöljenek és akkor ez a csapat pont a másik irányba megy? Ha munka után sietnék tömegközlekedéssel egy ilyen A38/Akvárium elszállásra, s vissza, és másnap zúg a fejem, még vibrál a stroboszkóptól és nem tudom, mikor volt a koncert, csak egyben egy utazás. Az is találó, aki írta, hogy nem ezt szeretné hallani munka után. Nem tudom elképzelni a HP-n kívül azt az élethelyzetet, hogy ezt akarjam hallgatni. De lehet, hogy az én kalapács-üllő-kengyelem alapzaja az oka? Ennek a csapatnak jó lehet, hogy van mp3 formátum. Az elszántságra adok pontot.
A lemez attól különleges, hogy kifejezetten a katonazenekarral KÖZÖSEN írt dalokat szólaltat meg. A Purple (első) rock/szimfonikus lemezén sávokat játszott újra a HR-ra a filharmonia. A Metallica szintén zseniális S&M-én ezt kísérelték thrashre, és ahol tömött volt az eredeti, mint a fémgyapot, jól elkülönült dallamokat írtak a zenébe. A Rhapsody ismét újított, de ez egy új megközelítés "rezesbandára". Kocsis Zoltán tévedett: állította, hogy klasszikus és rock zenének nincs metszete (pontatlanul idézem). Van. Zene van.
Mégha egysíkú is, falbontó módon brutális
Okádék edgy izé 0 szépérzettel, stilisztikai infantilizmus
Ez a lemez egy végtelenül gyönyörű és pusztító pszichedelikus / drone metal trip, mindezekmellett a Boris a kedvenc zenekarom ever, a Merzbow pedig a zajzene alfája és ómegája, aki a legnagyobb hatással volt rám mindig és mindenkor, szóval egy nagy kövér elfogult 9,5 pontot adok rá. Azért nem 10, mert jobban is együttműködhetne Merzbow és a zenekar, tényleg hallani hogy független felvételekről beszélünk, illetve néha túl hangosan tolja Maszami a zajongását, és már-már elnyomja a zenekart, pedig élőben kibaszott hangosan tudják tolni ezt. Mondanám hogy ezt a Gensho-hoz hasonlóan külön CD-ken kellett volna kiadni, és 2 külön hifin tolni, hogy a hallgató maga szeparálhassa kedve szerint őket, de hülyeség lett volna, mert kb senkinek nincs otthon 2 külön CD deckje, ahogy nekem se.
Egyelőre ennyi. Régi nagy kedvenc a banda. A dalok tetszenek.
A csendesebb részek jók, de sajnos abból van kevesebb. A noise hömpölygés engem meg inkább zavar, mint szórakoztat.
Azért, mert vannak benne szimfónikus elemek, még egyáltalán nincs Nightwish feelingje... Plusz Udónál bármelyik Nightwish lány szebb... Amúgy meg nálam egyáltalán nem talál be.
Príma kis kiállású MDM német honból. Még nem találkoztam velük, de ez a '20-as album biztatónak tűnik. - Bárki aki szereti a stílust, tuti hogy nem fog mellé nyúlni. - Nekem az éneklős részek jobban fekszenek, és e mellett a hangzásra sem lehet semmi panaszunk. (Ilyen téren a németek nem nagyon szoktak hibázni. ) - S vannak rajta ízes kis szólók is. :)

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #437 – 2021. január 16. (63 komment)

  • King Diamond King Diamond szerint:

    Nem értem, miért kellett olyan kommenteket visszaállítani, melyek egy véleményem szerint nem sértő kommentre válaszoltak, miközben az eredetit meg nem. Így ezen kommentek is okafogyottá és értelmetlenné váltak.

    • Weide Weide szerint:

      Hmm, nem direkt volt, az biztos. Minden esetre jogos, törlöm az ilyen „levegőben lógó” kommenteket.

  • krumpli krumpli szerint:

    Boris párhuzamos zenéjéhez hozzászólva Neurosis is csinált hasonlót, csak házon belül. Rendes sorlemezhez Tribes Of Neurot projekt keretében csináltak külön ambient-noise aláfestést. Első két videót egyszerre kell elindítani.
    Rendes sorlemez:
    https://m.

    Aláfestés:
    https://m.

    Aki esetleg inkább egy videón belül akarja hallgatni:

  • Macus Macus szerint:

    Mi ez a macskafogó? 😀 Ez a sok macskás profil baszki.

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Másról nem tudok nyilatkozni, de a saját képem onnan jött, hogy ez volt Buzz macskája (a Melvins gitárosa), Boris, akiről íródott a Boris c. Melvins nóta, és erről a dalról nevezte el magát a zenekar aki szomorú módon most az utolsó helyen kullog 😀

  • Macus Macus szerint:

    Kérem a bannolásomat, vagy kérem, hogy írja le valaki hogy hogyan törölhetem magam!

    • boymester boymester szerint:

      Kedves Macus! Amint illetékes kolléga kerül gépközelbe, kívánságod teljesül. Az ügyben megtettük a mefelelő lépéseket.

    • Macus Macus szerint:

      Ezt miért nem lehetett már az első kérésemnél leírni? Akkor bannoltok. Köszönöm végre a választ!

  • Armand Armand szerint:

    Ezt sajnálattal nyugtázom… egy űr marad utánad. (bár a példád követendő)

  • boymester boymester szerint:

    Szaros gyerekkoromban azzal szórakoztunk, hogy a téglafonokkal feltárcsáztuk egy fax, vagy nyomtató számát és mindenféle kísértethangnak hazudtuk a kisebbeknek a beérkező zajokat… Borisék ebből kihoznak 4 albumot, három splitet és egy live DVD-t. 🙂 Ez is a kreatívitás egy formája:)

  • Weide Weide szerint:

    Sziasztok,

    Frissült/kiegészült a Hangpróba szabályzata, kérek minden pontozót, ajánlót, hogy olvassa át.

    https://www.femforgacs.hu/hangproba-szabalyzat/

    • dimmurtal dimmurtal szerint:

      Nagyon korrektek, és mindenre kiterjedőek az új szabályzati pontok. Ez így kerek! 🙂

    • Weide Weide szerint:

      Köszi a visszajelzést.

    • BlackZone BlackZone szerint:

      Szépen illeszkedik az általános kommentelési gyakorlathoz (sok helyen ez sokkal szigorúbb) és a szinte mindenki által követett oldalüzemeltetési szellemiséghez.
      Magatoknak (is) jót tesztek a moderációval, hiszen vannak már példák ahol ennek hiányából (jogi) probléma volt.

  • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

    Mivel senkiben nem akarok maradandó károkat okozni, ezért ezt csak ide rakom a kommentekbe. Pénteken lemez. Halál laza angol laptoppunk.

    • Armand Armand szerint:

      Legközelebb beszerkeszthetnéd a hírek közzé is.

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Tudatosan próbálom kerülni a hír szerksztést, annyira megutáltam a heavy metal.hu-s időkben, de majd próbálok néha beszállni, olyanokkal amik kimaradnak.

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Pedig jó lenne agyrákot kapni ahogy ilyen bölcsességeket írnának alá hogy a szintetizátor nem hangszer

  • oldboy oldboy szerint:

    Hmmm… a Gardenjia elég drasztikus váltást hajtott végre, hisz az előző lemezeiken még progos, djentes muzsikát játszottak. Első korongjukról még anno én írtam recenziót (bár nem saját felfedezésből jutottam el hozzájuk, hanem a zenekartól kapott promo CD vállalása után) és nekem speciel jobban tetszett az az irány, mint a mostani. Igaz, abban sem voltak túl kiemelkedőek, de az jóval könnyebben befogadható, zeneibb album volt. Kíváncsi vagyok, hogy visszatérnek-e majd arra a vágányra, vagy maradnak ennél a nem túl muzikális vonalnál!

  • boymester boymester szerint:

    Mindig jön az ihlet…

    Jason Manhattan-ben

    • Armand Armand szerint:

      Ezt megcsinálhatnád egy Burzum, vagy Mayhem fan club felirattal is!

    • Winci Winci szerint:

      Sztem UDO még nem annyira öreg, hogy ennyire barna legyen. Bár az ilyen Masdamer-sajtot még megeszem a hűtőből és az is így törik. Látod, az UDO-t is benyeltem 🙂

  • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

    Egy listán láttam, a Blut Aus Nord – Lovecraftian Echoes című lemezét.Erről tud valaki valamit? A FB oldalukról egy hibás oldalra vezet a link és szó szerint sehol nincs róla szó.

    • Armand Armand szerint:

      Szia! Ha jól tudom ez egy kísérteties zenei sorozat lenne (vagy lett volna), ami Lovecraft univerzumát mutatná be. Úgy egy éve láttam a borítóját de azóta semmit.

    • Weide Weide szerint:

      A Debemur Morti csinált tavaly egy kísérleti előfizetéses rendszert, ahol előre befizettél x összeget, és cserébe kaptál év közben exkluzív cuccokat (pólót, kitűzőt, ingyen digitális lemezeket, stb.). Ennek a membershipnek volt a része a BAN ezen kísérleti anyaga. Kiadásra nem fog kerülni soha, csak a tagok számára elérhető a tartalom. Amúgy 5 számról van szó, viszonylag változatos stílusban, mindegyik referálva Lovecraft egy-egy művére.

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Köszi, a pontos infót, izginek hangzik kár, hogy nem elérhető.

    • Winci Winci szerint:

      Látjátok itt a titok: kell valami ami odaköt. Ha zene, mp3 egy hasolókat befoglaló istálló oldalán, én meg betojok tőle éjjeli halgatáskor még nem feltétlenül köt le. Ám amint olvasom, hogy „Lovecraft”, máris kapok valami kapaszkodót. Van így fordítva is. Előbb olvastam az „Eric Zann zenéjét”, mint ahogy az megjelent a Mekong Deltától. De akkor máris nyitva volt a fejem-lelkem neki.

  • Winci Winci szerint:

    Ismét köszönöm a lehetőséget, jól szórakoztam és érdekesek a kommentek. Megértek mindenkit, aki UDO hangját leszólta, mert sztem sem olyan éles, mint Lady Lou-n, vagy Rebel-ben, de talán majd mi is örülhetünk, hogy még tudunk gépelni, amikor már beszédhangunk sem lezs (<- már aki tud gépelni), nem még ének. Az általam főképp hallgatott HR, HM és thrash és a magam "kijelölte", különböző évtizedekből érkezett death/black kedvencek mellé most is találtam érdekességeket.

    • Armand Armand szerint:

      Már megbocsájts, az Asterixes hasonlatot nem rosszindulatból mondtam. Én Imádom UDO reszelős kappanhangját, és a Time Bomb, valamint az Accept – Metal Heart albuma nekem az alap metal lemezek sorába tartozik. Az igaz, hogy megkopott kicsit a hangja ércessége, de kinek nem (hisz Ozzy hangja is már a szalagot húzza), de UDO hangját még most is sok black metalos dalnok megirigyelhet, főleg a dallamszerkezetei miatt. És még egyszer bocsi ha félre érthető voltam.

  • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

    Macus én is gyárban dolgozok, de szeretem a noise zenéket 😀 Mondjuk ezt a lemezt pont nem.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Én is és én is. 🙂

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Ha gyárban dolgoznék lehet falramásznék a zajtól meg industrialtól

    • oldboy oldboy szerint:

      Én zeneiskolában dolgozom, de szabadidőmben is inkább zenét hallgatok, mint zajt! 😀

  • Weide Weide szerint:

    Armand U.D.O. kommentje megihletett! 😀

  • nascence nascence szerint:

    A Merzbow nekem se volt soha a szivem csucske, de a Boris-t meg kell, hogy vedjem. Tudnak, ha akarnak:

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Amúgy teljesen érthető hogy Maszami maszatolásai nem egy egyből érthető és szerethető cuccok, de ha alapvetően nézzük, ugyanúgy egy zenész, aki hangok pakolásával alakít ki kompozíciót. Hozzá kell szokni, mert a kezeletlen gyomornak nem emészthető, nekem is tiniként akkor lett értelme ezeknek a zenéknek, amikor végre szereztem minőségi fejhallgatót és hifit, azelőtt minden drone metal, vagy a Burzum Filosofemje is csak sistergés volt. Meg talán azért tudom ezeket jobban értékelni, mert nekem a tónus/timbre/hangszín sokkal fontosabb mint a melódiák vagy a ritmus.
      Mindezek ellenére én is sokkal jobban bírom a Boris munkásságát, bár Merzbow nélkül is szoktak zajzenei elemeket belevinni (a dobosnak van egy ilyen zajgenerátor pedálja amit mindig magasra emel mint valami szertartás levezénylője, amikor épp nem dobol koncertek alatt), minden idők legjobb lemeze számomra tőlük a Flood.
      Javasolni tudom még ezt a dalt, ez rajta van a lemezen, csak itt nincs Merzbow zajongása, annak a Melvins dalnak a feldolgozása, amiről a zenekar elnevezte magát:

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Azt hiszem mégsem pontozok most végig. 🙂 – Nem tűnök el, csak ezt már nem tudom bevállalni. Sok(k) anyag van porondon, képtelen vagyok még ezt is feldolgozni. Huh… Nem vagyok gép. 😀

  • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

    Köszi annak aki betolta a Borist mert már el is felejtkeztem róla, bár biztos lesz aki nem köszöni meg 😀

    • Winci Winci szerint:

      Metz: „a dobos meg veri mint..”-re. Ismered ezt?

      Az első nyugati korongom! Szerintem állati. Na, itt bizonyos voltam, hogy a dobos 40 percet vert, aztán bevágták a szüneteket. Ha 2021-ben ilyen lesz, beajánlom a HP-ba és leírom, hogy a Razor már megcsinálta, de azért jó.
      Amúgy a borító-t meg 1:1-ben, „megismételte” a svéd Bullet.

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Névről vágtam őket, bár nekem nem fekszik annyira az ilyen heavy cucc, meg már thrasht sem hallgatok jó ideje, mert untat. Viszont az ilyen jó tuka tukát nem lehet megunni 😀 Viszont ha már dobos az egyik legszórakoztatóbb dobos szerintem Richard Hoak, aki szintén veri mint a paraszt, kurva vicces közben meg leabálja a fejed 😀

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Pedig fixen a legnyugisabb lemez a listán

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Maki: ezzel nem tudok vitába szállni, viszont Merzbow sokakat kikerget majd a világból szerintem.

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Jaja, amúgy igazad van az értékelésben, és szinte biztos hogy tényleg egymástól függetlenül külön-külön vették fel. Annyira nem vészes, mert Merzbow inputja tényleg csak textúrális kiegészítés, de pl tényleg lehetett volna halkabb a lemezen, mert néha elnyomja, pedig egyértelműen logikailag nem az ő zajainak kéne a középpontban lennie itt.
      Ellenpélda a Rock Dream kollab lemezük, ahol nem volt brutálmód hangos a Merzbow anyag, ráadásul az egész élőben volt felvéve (tulképp koncertlemez), szóval inkább úgy egészítették ki a zajok a pszichedelikus rock örömzenét, mint pl a Hawkwind koncertlemezen.

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Újra pörgetem a régieket is akkor, aztán újra ezt. Állítólag a Full of Hell-es kollab meg úgy van, hogy egyszerre kell két külön dolgon elindítani a két lemezt és úgy adja ki azt amit ők kitaláltak. Mondjuk úgy meghallgatnom megfelelő rendszer híjján még nem sikerült, de kíváncsi lennék rá. Ha tetszik, ha nem az biztos, hogy Merzbow egy nagyon kreatív ember. Most jut eszembe, hogy Pándi Balázzsal is jött ki nem rég egy impro cucca.

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Az a Gensho, amiről beszélsz, ami szintúgy egy Boris & Merzbow kollab.
      A Full of Hell egy powerviolence zenekar akiknek Merzbow küldött több órányi zajt hogy csináljanak vele amit szeretnek 😀
      Maga az album csak átvezetők erejéig tartalmaz zajongást Maszamitól, főfókuszban a Full of Hell zenéje van.

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Imádom a Full of Hell-t, mondjuk ezt a kolllabot pont nem szeretem annyira tőlük. A kavarodásom abból fakadt, hogy Van a sima Foh&Merzbow lemez meg a Sister Fawn, ami ugye úgy néz ki, hogy az első a Foh-ra koncentrál a Sister pedig a Merzbow-s részre, na nekem nagyon régen valaki azt mondta, hogy ezt egyszerre kéne hallgatni úgy van kitatlálva. De most olvasva a wikipediat szó sincs ilyenről, biztos össze keverte azzal ami te mondasz, így én is vittem tovább a fals infot.

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Nem, a Sister Fawn az csak egy sima bónusz EP, de semmi lényeges kapcsolat nincs a 2 kiadvány közt.

  • Winci Winci szerint:

    Olvasom alább több lemezre is, hogy milyen kár, ami maradt ki. És tényleg. Nem szükségszerűen és nem mindig azért mert lehengerel (van, ami egyszerűen csak megtetszik), hanem inkább mert érdekel, kinek mitől jó. Én szívesen olvasom a kommenteket – és ez az egyetlen felület, ahol ezt tényleg okkal teszem.

  • Husky Husky szerint:

    A seggemet is kitörölheted!!! 😀

  • BlackZone BlackZone szerint:

    @Naga: 😀 😀 😀

  • dimmurtal dimmurtal szerint:

    De kár, hogy a Dystopia nem került be! Fantasztikus lemez! Aki ajánlotta, próbálja meg becsempészni a következő körre is! 🙂 Előre is köszi! 🙂

    • King Diamond King Diamond szerint:

      Dimmurtal: Kár, hogy nem ajánlottad be újra a Finntroll-t, most hátha bekerült volna.

    • dimmurtal dimmurtal szerint:

      Majd lehet, hogy még megpróbálom! 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Ha még egyszer nekifutsz, és nem számonkérő hangnemben kérdezel, válaszolok. Ha nem, törlöm a kérdésed. Igen, most nevellek.

  • banya07 banya07 szerint:

    Kár az Octavisionért

  • dimmurtal dimmurtal szerint:

    Mindenkinek jó egészséget, rengeteg frankó zenét és sok-sok koncertet kívánok 2021-re! 🙂 Jelenleg csak a Second to Sun van fent a HP-n, viszont nincs az ajánlások között! Ezek a fránya szerkesztők, hogy mit meg nem engednek maguknak! Tiltakozom! 🙂 Jó pontozást az egész évre, több türelmet, tiszteletet és toleranciát! (Micsoda alliteráció! 🙂 )

    • Weide Weide szerint:

      Úgy legyen! Főleg a koncert része, az már baromira hiányzik. 🙁

  • Winci Winci szerint:

    Anonim ajánlásomhoz (UDO) sajnos nem tudtam hallgatható link-et csatolni (ami nem YT), mert nem találok bandcamp-es mp3-as elérhetőséget. Ezért, ha sikerült a sorolással bejutnia, kérem, hogy YouTube-on keressetek rá.

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Hűha, jó korán keltetek. 🙂 Látom, lesz mire nézni. 🙂

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.