A RED CAIN nevű zenekarral még a 2019-ben megjelent első lemezük előtt ismerkedtem meg, mert valamiért óriási hatást gyakorolt rám a Snakeboquet című daluk. Odáig merészkedtem, hogy a Facebook-on írtam a srácoknak, és történt egy pár üzenetváltás a fiatal, kanadai progresszív metal zenét játszó csapattal. Kisvártatva megjelent az album, Kindred Act I címmel, melynek szerves folytatása az aktuális HP lemeze, a Kindred Act II. Tehát egy két albumon átívelő koncepcióról beszélhetünk, melynek igazán érdekes története van.
Egy azték harcos, bizonyos Zalcoatl és egy idegen, földönkívüli hódító (Willow) küzdelméről szól a történet. Zalcoatl-t saját népe választotta megmentőjének, aki egy piramisban bebörtönözve harcol népének, és az egész emberiségnek a megmentéséért emberöltőkön keresztül, miközben Willow különböző sötét és okkult erőket segítségül hívva próbálja meg – a piramist egyfajta átjáróként használva – leigázni a földi népet. Ehhez egy korrupt hadvezér segítségét használja, aki az emberek között, azok dicsőség- és hatalomvágyát kihasználva véres erőszakot teremt. Zalcoatl döntés elé kerül: rejtélyes társa, Júlia támogatásával el kell határoznia, hogy feláldozza-e önmagát az emberiségért, és ez példaértékű fegyver lehet-e a jövőben a világ leigázására törekvő idegen erő megállítására.
A két album a fent leírt küzdelemnek a nappali és éjszakai oldalát szimbolizálja Az első rész a főhős vándorlásait mutatja be olyan szimbolikus személyek között, mint például Ozirisz, a kelta harcos Chucullain, vagy épp a rockzenész Chad McFist. A második felvonás pedig a Nap körül forog, amely kegyetlen, ám életet adó ragyogásával mindenre rávilágít.
Zalcoatl-nak szembe kell néznie a Nap felé vezető útjának utolsó szakaszával, melynek során fegyvert fog, alkudozik, és megküzd ellenségeivel, hogy visszatérhessen népéhez. Az ellenséget itt Mstislav kijevi herceg szimbolizálja, aki hűséges alattvalói társaságában az egyetlen akadály, amely a Névtelen Exarcha és a soha el nem érkező reggel között áll.
Ezt a mitikus történetet támogatja meg a Red Cain abszolút egyedi, számomra lenyűgöző dalaival. A lemez a ‘Sons of Veles’ című tételnél teljesedik ki, melynek refrénje annyira magával ragadó, hogy az ember képes magát teljes mértékben beleélni a szereplők küzdelmébe.
Szia!
Köszi a kiegészítő infókat a lemezzel kapcsolatban. Nagyon jó ilyeneket olvasni! Apropó… nem akarnál esetleg a lemezről egy bővebb ajánlót írni? Szerintem érdekes plusz infók lennének abban is 🙂
Szia, Armand! Gondolkodtam rajta, de ezt inkább meghagyom azoknak, akik valóban jól értenek hozzá! Meg az az igazság, hogy nem is tudom, milyen menüpont alatt kellene ezt csinálni! Minden esetre köszönöm a reakciódat, örülök, ha hasznos információkkal tudtam ellátni az olvasókat! 🙂
Értelek! Ha csak megengedsz egy személyes véleményt! Egy olyan zenekedvelő ember, vagy rajongó, aki felveszi a kapcsolatot egy zenekarral, hogy meséljenek már többet az adott album témájáról… Nos, véleményem szerint Ő tudna igazán ebből a legtöbbet kihozni. Nem, nem rábeszélni akarlak, csak valóban jó tudni, hogy vannak még ilyen emberek.
Hogy milyen jogosultság kell egy cikk feltöltéséhez… gondolom te mint olvasóként vagy regisztrálva. Ha kell kaphatsz szerzői jogot, cikk, hír íráshoz. De erről megkérdezem a főnököt ha kell!
Igen, olvasóként vagyok regisztrálva. Nagyon köszönöm a szavaidat, igazán jól esnek. Nem tudom, mekkora kötelezettséggel járna egy ilyen jogosultság, hiszen nem biztos, hogy napi rendszerességgel hozzá tudnék járulni az aktuális hírek összegyűjtéséhez, szerkesztéséhez és megosztásához. Minden esetre tisztelettel megköszönöm, és – amennyiben a főnökök is úgy gondolják – élnék a lehetőséggel, és igyekezni fogok, hogy naprakész legyek! 🙂
Ezt örömmel olvasom, és a főnök is minden bizonnyal örömmel venne egy új aktív tagot! Jelzem neki és a végeredményt jelezni fogom neked is. Hogy milyen és mekkora kötelezettséggel járna egy ilyen jogosultság…??? Igazából nincs semmi köbe vésve, hogy napi, heti, vagy épp havi szinten mennyi hírt, vagy cikket kell hozni. (csak páran vagyunk ígyen megszállottak).
Én most ugyanezt tettem a The Walking Papers értékelésemmel. Az általam hallgatott youtube-os összeállításban ugyanis teljesen más sorrendben vannak a dalok, és olyan számok is szerepelnek ott, amik a lemezen nincsenek is rajta! Elnézést érte!
Íme a valós diszkográfia: https://www.discogs.com/Walking-Papers-The-Light-Below/master/1999423
Ezzel szemben a youtube-on:
Bár már a Verkligheten lemez nagy részét is ő jegyzi, az A Whisp of the Atlantic EP összes dalának zenéjét és szövegét David Anderrson gitáros/basszusgitáros írta, aki civilben egy praktizáló orvos. Tehát kijelenthető, hogy az utóbbi években egyértelműen ő a Soilwork motorja! Nekem kifejezetten tetszik ez az EP, a záró nóta Tool-ízű gitár vezértémája pedig rendre mosolyt csal az arcomra. 🙂
Lehet, hogy beszállok erre a körre pontozni, mert úgy tűnik ezúttal a hozzám közelebb álló stílusú albumok vannak többségben.
No, ez komoly. Sűrűbben kellene más oldalakat is felkeresnem, nem csak átfutni, felületesen belenézni. :). – De jó, hogy szemfüles vagy.:)
A Tribulation-nal kapcsolatban viszont én is eljátszottam a dallamos vokállal vagy énekkel kapcsolatban, de bárhogyan is festettem meg a lehetséges hangokat a végeredmény ugyanaz maradt, mint a Te számításaid alapján. 🙂
Egy kisebb pihenő után folytatódik, a Hangpróba, a szabályok nem változtak. Kérek minden résztvevőt ezek alapján vegyen részt az aktuális körben. A szokásos módon vasárnap 18:00-ig jöhetnek az ajánlások.
Mara a Lucifer olyan szinten beerett nalam , hogy jelenleg 10 pontot adnekra.
Következő körre készüljetek, valami tőlem szokatlannal rukkolok elő. 🙂
Csak nem az új Evanescence albumot akarod beajánlani? 🙂
Könnyed szenvedés… viszont egy-két daluknak jó a swinges – elektro dub hangzásvilága.
https://www.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_n_AipAheuTj7qwsJ1UXhcDnXxIJQXNybU
Jajj Haver! Kíváncsivá tettél!
Már landolt is, lehet majd tippelni az ajánlatok között. 🙂
A RED CAIN nevű zenekarral még a 2019-ben megjelent első lemezük előtt ismerkedtem meg, mert valamiért óriási hatást gyakorolt rám a Snakeboquet című daluk. Odáig merészkedtem, hogy a Facebook-on írtam a srácoknak, és történt egy pár üzenetváltás a fiatal, kanadai progresszív metal zenét játszó csapattal. Kisvártatva megjelent az album, Kindred Act I címmel, melynek szerves folytatása az aktuális HP lemeze, a Kindred Act II. Tehát egy két albumon átívelő koncepcióról beszélhetünk, melynek igazán érdekes története van.
Egy azték harcos, bizonyos Zalcoatl és egy idegen, földönkívüli hódító (Willow) küzdelméről szól a történet. Zalcoatl-t saját népe választotta megmentőjének, aki egy piramisban bebörtönözve harcol népének, és az egész emberiségnek a megmentéséért emberöltőkön keresztül, miközben Willow különböző sötét és okkult erőket segítségül hívva próbálja meg – a piramist egyfajta átjáróként használva – leigázni a földi népet. Ehhez egy korrupt hadvezér segítségét használja, aki az emberek között, azok dicsőség- és hatalomvágyát kihasználva véres erőszakot teremt. Zalcoatl döntés elé kerül: rejtélyes társa, Júlia támogatásával el kell határoznia, hogy feláldozza-e önmagát az emberiségért, és ez példaértékű fegyver lehet-e a jövőben a világ leigázására törekvő idegen erő megállítására.
A két album a fent leírt küzdelemnek a nappali és éjszakai oldalát szimbolizálja Az első rész a főhős vándorlásait mutatja be olyan szimbolikus személyek között, mint például Ozirisz, a kelta harcos Chucullain, vagy épp a rockzenész Chad McFist. A második felvonás pedig a Nap körül forog, amely kegyetlen, ám életet adó ragyogásával mindenre rávilágít.
Zalcoatl-nak szembe kell néznie a Nap felé vezető útjának utolsó szakaszával, melynek során fegyvert fog, alkudozik, és megküzd ellenségeivel, hogy visszatérhessen népéhez. Az ellenséget itt Mstislav kijevi herceg szimbolizálja, aki hűséges alattvalói társaságában az egyetlen akadály, amely a Névtelen Exarcha és a soha el nem érkező reggel között áll.
Ezt a mitikus történetet támogatja meg a Red Cain abszolút egyedi, számomra lenyűgöző dalaival. A lemez a ‘Sons of Veles’ című tételnél teljesedik ki, melynek refrénje annyira magával ragadó, hogy az ember képes magát teljes mértékben beleélni a szereplők küzdelmébe.
Szia!
Köszi a kiegészítő infókat a lemezzel kapcsolatban. Nagyon jó ilyeneket olvasni! Apropó… nem akarnál esetleg a lemezről egy bővebb ajánlót írni? Szerintem érdekes plusz infók lennének abban is 🙂
Szia, Armand! Gondolkodtam rajta, de ezt inkább meghagyom azoknak, akik valóban jól értenek hozzá! Meg az az igazság, hogy nem is tudom, milyen menüpont alatt kellene ezt csinálni! Minden esetre köszönöm a reakciódat, örülök, ha hasznos információkkal tudtam ellátni az olvasókat! 🙂
Szia!
Értelek! Ha csak megengedsz egy személyes véleményt! Egy olyan zenekedvelő ember, vagy rajongó, aki felveszi a kapcsolatot egy zenekarral, hogy meséljenek már többet az adott album témájáról… Nos, véleményem szerint Ő tudna igazán ebből a legtöbbet kihozni. Nem, nem rábeszélni akarlak, csak valóban jó tudni, hogy vannak még ilyen emberek.
Hogy milyen jogosultság kell egy cikk feltöltéséhez… gondolom te mint olvasóként vagy regisztrálva. Ha kell kaphatsz szerzői jogot, cikk, hír íráshoz. De erről megkérdezem a főnököt ha kell!
Igen, olvasóként vagyok regisztrálva. Nagyon köszönöm a szavaidat, igazán jól esnek. Nem tudom, mekkora kötelezettséggel járna egy ilyen jogosultság, hiszen nem biztos, hogy napi rendszerességgel hozzá tudnék járulni az aktuális hírek összegyűjtéséhez, szerkesztéséhez és megosztásához. Minden esetre tisztelettel megköszönöm, és – amennyiben a főnökök is úgy gondolják – élnék a lehetőséggel, és igyekezni fogok, hogy naprakész legyek! 🙂
Ezt örömmel olvasom, és a főnök is minden bizonnyal örömmel venne egy új aktív tagot! Jelzem neki és a végeredményt jelezni fogom neked is. Hogy milyen és mekkora kötelezettséggel járna egy ilyen jogosultság…??? Igazából nincs semmi köbe vésve, hogy napi, heti, vagy épp havi szinten mennyi hírt, vagy cikket kell hozni. (csak páran vagyunk ígyen megszállottak).
Elnézést, hogy a Tribulation lemezének pontozását és véleményét visszavontam. Nem voltam elégedett vele a lemez többszöri meghallgatása után.
Én most ugyanezt tettem a The Walking Papers értékelésemmel. Az általam hallgatott youtube-os összeállításban ugyanis teljesen más sorrendben vannak a dalok, és olyan számok is szerepelnek ott, amik a lemezen nincsenek is rajta! Elnézést érte!
Íme a valós diszkográfia:
https://www.discogs.com/Walking-Papers-The-Light-Below/master/1999423
Ezzel szemben a youtube-on:
Bár már a Verkligheten lemez nagy részét is ő jegyzi, az A Whisp of the Atlantic EP összes dalának zenéjét és szövegét David Anderrson gitáros/basszusgitáros írta, aki civilben egy praktizáló orvos. Tehát kijelenthető, hogy az utóbbi években egyértelműen ő a Soilwork motorja! Nekem kifejezetten tetszik ez az EP, a záró nóta Tool-ízű gitár vezértémája pedig rendre mosolyt csal az arcomra. 🙂
Lehet, hogy beszállok erre a körre pontozni, mert úgy tűnik ezúttal a hozzám közelebb álló stílusú albumok vannak többségben.
Akkor már értem, hogy a finom, minden részletbe belemenő gitárfutamok honnan eredeztethetőek. Köszi az infót. 🙂 – Elég alapos kutatómunka. 🙂
Szívesen! 🙂
Bevallom, minden infót a vele készült, februári Hammerworld-ben megjelent interjúból tudok.
No, ez komoly. Sűrűbben kellene más oldalakat is felkeresnem, nem csak átfutni, felületesen belenézni. :). – De jó, hogy szemfüles vagy.:)
A Tribulation-nal kapcsolatban viszont én is eljátszottam a dallamos vokállal vagy énekkel kapcsolatban, de bárhogyan is festettem meg a lehetséges hangokat a végeredmény ugyanaz maradt, mint a Te számításaid alapján. 🙂
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=3887353247995911&set=p.3887353247995911&type=3 – 😀
Azta… Mindjárt megy is a lemezajánló… Tudjátok kitől. 🙂
Bocs elnéztem az évet
A Lucifer nem március 20-án jelenik meg?
Sziasztok!
Egy kisebb pihenő után folytatódik, a Hangpróba, a szabályok nem változtak. Kérek minden résztvevőt ezek alapján vegyen részt az aktuális körben. A szokásos módon vasárnap 18:00-ig jöhetnek az ajánlások.