Rengeteg jo otlet van ide bepakolva, az Opethet tuti szeretik a sracok, de nem voltak kidolgozva a temak, illetve a vokal lehetne itt ott erosebb, a torrent of flame teszett a legjobban.A borito gyonyoru, de erre nem jar plusz pont mert a kulsosegekre nem adunk.Amugy masodik hallgatasnal kicsit jobban etszett, de osszesegeben eltevedtem ebben a lemezben.
King Diamond abszolut kedvencem a Mercyful Fate szinten, de nem hallottam meg senkit aki annyira tolta volna jol a stilust hogy erdemes legyen ujra hallgatni, ez egy jo probalkozas, viszont a vokal gyenge.... nagyon gyenge.
A hangzas nekem nem tetszett, a hangulata jo volt, de lehetne kicsit husosabb a gitar benne, a letrontas pedig megtorte a lenduletet ami amugy sem tulnagy.Jo lesz ez... egyszer biztos, de meg sok melo kell bele.
Kurvakibebaszottnagy Corpse fan vagyok, de elfogy a bandabol a lendulet, szerintem mar csak a nevukbol elnek, es ez szomoru , de igaz. Valahol a Kill album kornyeken vesztettuk el egymast, de nem baj, mert igy is Legendak lettek es rengeteg jo albumot koszonhetunk nekik, pl tobbet mint a Quennek.
Teszett hogy volt koncepcio, nem gondoltak tul nem akartak egy pillanatra sem tobbnek latszani-hangzani mint amik, de ha oszinte akarok lenni nem alkottak kiemelkedot, csak siman jolszorakoztam, kicsit oyan cirkuszos erzesem volt.
Elegge megoszto a lemez kb ez a "tetszik" vagy a "nem tudok vele mit kezdeni" kategoria ahogy latom, szerintem pont ez a lemez erossege is es a gyengesege is, nah most pont az van hogy nem mondtam semmit, ahogy az album sem, de annak idejen rengeteg ilyen vagy ehhez hasonlo lemez keszult, es azokat meg 2pofara zabaltuk csak mert black volt.Szoval nem rossz ez, csak kiforratlan.
Sracok!!! No offense,DE, ezt a bandat bebaszos pankzenenek hivni netto hulyeseg, a Paddyhez hasonlitani pedig netto tudatlansag.Nem ez a lemez a legjobb a banda eleteben, de midenkepp erdemes oket megismerni, olyan slagereket irtak mint a Blood, a The boys are back, a Paying my way, az Im Shipping up the Boston, The State of Massachusetts vagy a Smash Shit Up, Rose Tattoo de meg sorolhatnam. Amugy ha valaha voltatok igazi ir kocsmaba bebaszni, akkor azt tobbet nem mint negativumot emlitenetek, hanem mint a harmadik legjobb dolgot a vilagon.
Ezeket a tipusu albumokat mindig a vokal teszitonkre, zeneileg pedig nem rossz.
Ha a Moby Dick uj lemezet mar rongyosra hallgattad itt van ez, csont ugyanaz, talan ez frisebb , de aMoby Dick meg resze volt a gyerekkorunknak, meg akkor is ha ez nem feltetlen tetszet, vagy probaljak nehanyan tagadni.Szoval tulregota ismerjuk ezt ahhoz hogy izgalmassan hasson.
Ebben egy fasza EP van, amit kinyujtottak album hosszusagura, minden szam lehetne 2 percel rovidebb plusz a Canaan cimu tetel teljesen felesleges.Nekem tetszik amit csinalni akarnak, de meg csak akarjak.
Nagyon érdekes kísérlet, én kifejezetten szeretem az újszerű fúziókat, főleg ha működnek. Itt nem érzem működőképesnek, szórakoztatónak az egyveleget.
Esküszöm megleptek... Alapvetően nem kedvelem túlzottan King Diamond világát, a copy paste módra viselkedő Them meg végképp nem érdekelt, de ez az új lemez mérföldekkel jobb, mint amit eddig letettek az asztalra. Nem fogom ezt sem rendszeresen elővenni, a kórusok is igen elcsépeltek néhány helyen, de a zene nagyon adja...
Számomra hatalmas ugrás az első lemezhez képest. A Katruzsa egy kicsit átlagosabb jellegű volt, itt viszont már sokkal egyedibb zenéről beszélhetünk. Lehet, hogy 10 pontosra hallgatom idővel...Megtörtént.
Jobban untam, mint az elődjét, de ez is egy újabb Corpse sorlemez. Különösebben rossznak se mondanám.
CHEERLEADER szimpi vagy te nekem:) BIzony, okkult lemez okkultizmus nélkül. Doomos lemez megjegyezhető téma nélkül, egyéniség nélküli énekessel... Így kell díszes csomagolásba helyezni a fingot, hogy eladható legyen. Youtube beadta a következő lemezt, amiről írni akarok és voálá, fél percen belül libabőr ehhez képest... Egyébként az első lemezük még elég korrekt volt, azóta zuhan a színvonal.
Kifejezetten jól zenél a srác, nekem a hangzás és az időnként indokolatlan káosz nagyobb ellenség volt.
Oké, azt, hogy zenélnek elismerem pár ponttal. Ha különösebb ész nékül tolnám én is a pontokat, akkor erre is repülhetne az egyes. Már az első szám után kicsúszott belőlem: Krva nehéz percek várnak rám... Hihetetlen képzavarral küszködik néhány ajánló magát a Forgácsot illetően, de fogjuk rá ezt most a "változatos felhozatalra". Ez egy köpésre van a Spongyabob OST-től:)
Ha lekapjuk a vokál nagy részét kitevő langyi vonalat és a jellemzően felesleges elektronikát, akkor egész korrekt modern prog-rock/pop keveréket kapunk. De minek? Zeneileg igényes, de érzelmileg nem közvetít felém semmit.
Jól szól és a szövegeket is már-már sikerült összekalapálni. Különlegessége, varázslata nincs, teljesen sablon thrash, de legalább hazai.
Zseniális lemez. Még este, fülessel nekiugrom párszor, talán megy feljebb is.
Itt is igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Túl sok mindent akartak belezsúfolni a lemezbe, de minden dalban voltak jó részek, és ez miatt felfelé kerekedett a pontszám.
A zene rendben van, az ének már nem annyira, de az sem katasztrófa.
Nagyon hangulatos lemez, külön örvendetes, hogy hazai termék.
A CC sosem volt nagy kedvencem, ettől eltekintve korrekt zúzás.
Az okkult hangulat tetszene, de túl sok a rock és kevés a doom.
Fordítva jobb lett volna.
Sokszor úgy éreztem mintha valami háttérzajt hallgatnék zene helyett.
Sosem szerettem a punk zenét, szóval nem tudok ezzel mit kezdeni.
Kell pár óra mire eltávolítom az összes szirupot a fülemből amit ez az ének belerakott.
Magyarul megszólaló thrash metalt utoljára a kilencvenes évek elején hallgattam a Moby Dick korai albumai kapcsán. Maga a múfaj nem nagy kedvencem, de azért hallgatok időnként, pl. az új Nervosa-t legutóbb. A Kohó igényes, jól megszólaló album, szóval ennél kevesebbet nem adhatok rá.
Próbáltak változatos lemezt készíteni, ami sikerült is.
Főleg a tempós részek tetszettek, de a károgás teljesen semmitmondó és a végére már idegesítő is volt.
A Kaminsky testvérpár agymenése az USA-ból. Eléggé nehezen befogadható stílusegyveleg egy csodálatos borítóval. Fogok még időt szánni rá a későbbiekben, mert úgy érzem, érdemes! Két hallgatás után egyelőre ennyi.
Nagyon jók a zenei és szimfonikus részek, de több dolog van, ami számomra levon a produkció értékéből. Ilyen többek között a visítás, és az unalomig ismételt refrének a dalok végén.
Amikor az ember meghallja azt a kifejezést, hogy atmoszferikus black metal, akkor pontosan egy ilyen anyagot képzel maga elé. Ez a magyar lemez minden egyes elemét tekintve (hangzás, szövegek, hangulati elemek, borító, stb.) simán megállja a helyét a műfaj nagyjai között. Remek teljesítmény!
A kannibálok legfrissebb durvulata immár a tizenötödik teljes értékű nagylemez a sorban. Senki se tőlük várja a műfaj megújulását, ők haladnak az általuk évtizedek óta kitaposott ösvényen. Lemezeik és koncertjeik minősége őket igazolja. Annak ellenére, hogy sosem tartoztak a nagy kedvenceim közé, elismerésre méltó, amit letettek az asztalra. Ez a lemez egy átlagos teljesítmény, számomra az 1994-es The Bleeding az etalon, minden anyagukat ahhoz mérem. Ezt tükrözi a pontszám is!
Néhány doom-os elemmel megspékelt heavy metal - hard rock keverék az USA-ból, egy családi vállalkozás keretében prezentálva. Az asheville-i házaspárnak ez már a hatodik albuma, és laza, kellemes hallgatni való. Ördögi rock'n'roll. Az utolsó dalként szolgáló 'Köpök a hulládra' című tétel hab a tortán! :)
A magyar Tomusz-t egy személyben működtető M. 2018-ban, mindössze 17 évesen adta ki első anyagát. Ez az EP már a harmadik önálló zenei kinyilatkoztatás a sorban, amely post hardcore/black metal stílusával egy utópisztikus, félelmetes világba kalauzolja a hallgatót. Az album borítója is gyönyörű, és azt is M. alkotta meg. Fülessel hallgatva brutálisan jó, egy igazi, művészi önkifejeződés! Amint látom, eddig eléggé megosztó a lemez, mindent figyelembe véve nálam ennyit ér.
Nekem tetszenek a folkos dolgok, erre a zenére is nagyon jól lehet szórakozni. Én már voltam Paddy And The Rats koncerten, és óriási hangulatot csináltak! Régen tapasztaltam már akkora pogo-t, mint azon a bulin! Ők ír punk/rock kocsmazenét, a TDM kelta zenei elemeken alapuló HC/punk zenét nyomat. Amúgy nem hiszem, hogy még egyszer végig fogom hallgatni, mert azért a punk továbbra sem a kedvenc műfajom, nálam ez csak koncerten, besörözött hangulatban működik!
Épp annyira progresszív, ami még nem lépi át elviselhetőség határát. Tulajdonképpen kellemes hallgatni való, odafigyelést igényel.
Igazi, minőségi, magyar thrash! Ráadásul jól is szól! Le a kalappal, hogy ennyi év után ilyen fasza lemezzel tértek vissza! Annak idején láttam őket pár koncerten, profi módon zúzzák le az emberek arcát!
Amennyire elkapott a Haenesy, annyira kapott el ez is. Majd gyorsan ki is dobott. Valamiért nem találjuk a közös nevezőt, nem tetszik.
A bandcampes tagek alapján tényleg nem tudtam mire számítsak, de ez egy ízig-vérig progresszív metal lemez. Remekül váltogat a műfajok és stílusok között, szépek az énekben lévő harmóniák és nincs divatosan túlkeverve. Erre rögtön jár a +1 pont, így az ilyen lemezre mondom azt, hogy nekem megéri hangpróbázni.
Én szeretem a Mercyful Fate-et és a King Diamond-ot is, de ez a cucc valami roppant erőtlen és túlgondolt koppintás, hogy hihetetlen. Még a zene nem is gáz, de az ének nekem kifújt kb 4. dalnál….
Szeretem a black metalt, az atmoszférikus black-et különösen, de valahogy a Haenesy-vel nem akarjuk egymást megtalálni.
Valószínűsítem azt is, hogy a legnagyobb gondom az lehet, hogy pont akkor akadtam rá erre a lemezre, mikor a Mádra - Bittersweet temptation to disappear completely albumát rongyosra hallgattam és nekem a Haenesy bagatel ahhoz képest.
A Cannibal Corpse olyan stabilan áll, mint egy elpusztíthatatlan és brutális obeliszk és teszi ezt évtizedek óta. Ez a fajta állandóság, hogy jó e az döntse el mindenki magának. A gitáros csere szerintem hozott némi vérfrissítést, ami jót tett a lemeznek. Nekem többször hallgatós!
Kifejezetten tetszett a lemez készítésének sztorija és nagyon vártam az eredményt, vegyes érzelmeim vannak irányába… betudom bűnös élvezetnek. De a pontozásom és a filling ellenére is még mindig „garázs tuning szaga van” az egész zenekarnak. Kicsit stúdiós, kicsit nem… a hangzásuk sosem fog igazán megnyerni…
Az egész lemez egy dühös kakofónia. Érdekesen elegyíti a black metal és a post-hardcore elemeket, valahol a The Dillinger Escape Plan-t juttatta eszembe. Esetekben kissé túltolja a „zaj-faktort”, de számomra még épp elviselhető, de az album minden más aspektusa tetszett.
jajjh tudom, a másképp beb*szós punk... csak itt arra fogjuk, hogy Írek vagyunk. Ha őket másolja a Paddy & the Rats, akkor végünk van!
Hosszasan gondolkodtam, hogy mit kezdjek ezzel a lemezzel…
A progresszivnek szánt részeket már milliószor lehetett hallani, csak kicsit más formában, de ott nagyon eladjuk, hogy mennyire metálak vagyunk, hogy mennyire stílusosan (höhö amúgy nem) tudunk dalt írni... de közben rájövünk, hogy be is akarunk csajozni, így még sem lenne baj, ha legalább a refrének „populárisak” lennének.
Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, néha elég csak a meglévő dolgokat kreatívan használni…, de itt ez nem jött be. A hangzás a milliószor hallott modern metal/djent cucc és olyan szinten nem közvetítenek érzelmet, hogy azt nehéz szavakba foglalni.
A rossznál valóban csak a semmilyenség a rosszabb.
Nekem a zene bejött, az ének kicsit halknak tűnt, de lehet, hogy csak rossz hangfalon hallgattam.
DE…, a dalszövegek annyira klisések és ezerszer hallott mondatokból és szófordulatokból áll, hogy ez nekem konkrétan szétb*szta az élményt és kellemetlenné tette az egészet.
„Az amerikaiak nem tudnak Black Metalt tolni” – NEM A F*SZT!
A gitár kreatív, a dob megy utána, közben hozzák a „kötelezőket” is. Nem megakarják váltani a világot, egyszerűen zsigerből nyomják, azt, ami kell!
És ez mindig nyerő!
Vérprofi a csapat. Nem igazán tudok belekötni semmibe sem. Aki a King Diamond, és/vagy a Mercyful Fate zenekar szerzeményeit szereti, annak ez is be fog jönni. A vokál is épp oly tökéletes, mint a hangszeres szekció. Mivel én szeretem King D. és a Mercyful F. zenéket, így nem is kérdés a max. pontszám.
A Beastlor-hoz képest ez ennyi. Ez már túlontúl unalmas és monoton volt a számomra, a vokál pedig nagyon halk, az akusztikus gitár pedig túl hangos és túl sok.
Brutális death metal, amit a banda tökélyre fejlesztett. Chris Barnes távozása így utólag jó döntés volt látva, hogy mi lett belőle. A pontszámom nemcsak ennek a lemeznek, hanem a banda eddigi kitartó és magas teljesítményének is szól.
kjkiushuftrsutzgxiyuohjojksyapőolőpkkjnyxjhgxtzdfsytrzdtzsfzxiyoghiuhsyiugxhysfgahcghfsxfgyxycgsfajgsgyhcxgjfyzsdajgdfuzsygailushzsiyguzsygxdyztsdatrdsartdtzsydfuzguzgsyauiguilyiuaguzfxysztdf
A zenekar zenéjét a saját bandcamp oldalán black metalnak aposztrofálja. Hát ez minden csak nem black metal!!! A zene faék, kb 3 hónapos gitártanulással a 0-ról simán lehet hozni ezt, a dob dettó, a hangzás pocsék, de ami a legrosszabb az a "vokál"-nak nevezett tüdőrákos krákogás. Én nem értem miért nem lehet rendesen hörögni vagy rendesen károgni, mi ez a kínlódás?!? Pocsék volt úgy ahogy van, még az 1 ponttól is fényévekre van.
Kellemes és üdítő egy karantén időszak után egy ilyen kis kocsmazene.
Na már csak ezért az egy lemezért megérte hápézni, mert megismertem ezt a bandát! Köszönet az ajánlónak! A progresszív zenéket azért is szeretem, mert ezeknél már a professzionális hangszeres tudás és hangzás alap és az ember figyelmét nem töri meg valami ezzel összefüggő hiányosság. A lemez tételei változatosak, izgalmasak, magával ragadóak, mondhatnám azt is hogy varázslatosak. És az egyik számukban meg is zenésítik, hogy hány fényévnyire van a tomusz lemeze az 1 ponttól. :)
"Kár érte, kiváló ügynök volt" :)
Először úgy tűnt, hogy jó, olyan Abbath-os, de a számok egy idő után már unalmassá, monotonná válnak az újra és újra lejátszott rigmusok miatt, ami a nagyon hosszúra nyújtott számok eredménye. Így érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Elolvastam az ajánlót, nem rossz, és valóban hiánypótló, amíg Diamond nem jelentkezik új anyaggal
Nincs olyan jó atmoszférája, mint a Tribulationnek, meg a zene is más, de nekem tetszik, főleg a hangulata miatt
Na jó, kap fél pontot a próbálkozásra
Én az ilyen bulizós zenét is szeretem
Ez a tipikus semleges album, valóban, ehhez a zenéhez ez a nyálas vokál borzalmas
Fej-fej mellett a Haenesy-vel
Az "agymenés" találó kifejezés, de én még a káoszt is nyugodtan hozzátenném. Ha van zene, ami káoszba fullad egy idő után és gyakorlatilag minden keveredik mindennel, akkor ez a lemez ilyen. Aztán, hogy ez jó-e az már egy másik kérdés. Pedig a sima rockos részek nagyon jók, csak hát a többi szinte hallgathatatlanná teszi (számomra legalábbis).
Lásd: kritika!
Nem vagyok könnyű helyzetben, mert egymás után hallgattam meg többször is a Tomuszt, ezt és a Beastlort is. Ez és a Beastlor eléggé hasonló, mindkettőben a zenében vannak értékelhető részek (és a zenészek hallhatóan tudnak), de a rettentően idegesítő vokál nagyon sokat elvesz az "élvezhetőségből" mindkettőnél, ez nem károgás, ez lószar. Ha ez hatalmas ugrás az előző lemezhez képest, akkor milyen lehetett az...hát, nem igazán akarom tudni.
A neve és a kultikussága miatt kap ennyi pontot, semmi másért. Na, erre is teljes mértékben el lehet mondani az unásig ismételt "szlogent": ha egy számát hallottad, akkor hallottad az összeset. És itt még nem is feltétlen állunk messze a valóságtól a kijelentést vizsgálva.
Hangulatában jó, de nincs olyan emlékezetes, mint a korábban beajánlott Lucifer. Vannak rajta nagyon jó számok (mint a klipes Hands of the Ripper vagy éppen a We Are the Damned), de felejthetőek is, mindenesetre jó kis hallgatnivaló volt. A korábbi lemezeiket nem ismerem, majd belefülelek.
A címbe oda lehetett volna írni, hogy EP, mert szerencsére ez csak az. Továbbra sem tudom hová tenni, ez a keverés, hangzás, vokál (?), borzasztó, sehol sincs még a Haenesy-hez képest sem.
Tök jó volt, néhány szám nagyon Alestorm-os, mintsem punk. De ezen is vannak kevésbé jó számok. Koncerten jók lehetnek, őket is megnézném.
Hát, nem tudom. A zenével sok gond nincs, a hangzás bitang. De ez a nyálas vokál, meg a nyavalygások kiborítanak egy idő után (igaz, az ének némely számban emlékeztet például a Poets of the Fall énekesére). A harmadik, 24 Light-Years számban annyi elektronikus betét van, hogy egyből eszembe juttatta az Eiffel 65 Europop címadó dalát, ami attól függetlenül, hogy nem metal, sokkalta jobb dallamokkal operál. A negyedik számban is érdekes a rapper közreműködése. Aztán az ötödik, Freak szám már egy lassú nyáladzás, aminél szintén majdnem bekábultam az unalomtól.
Eddig nem hallgattam ezt a bandát (sem), de le a kalappal előttük! Van benne Moby Dick, Akela érzés is, nem kevés, de ez egyértelműen egy magas színvonalú produkció. Látom, hogy a visszatérő lemezük a 2008-as előző után, amit szintén meg fogok hallgatni, és valószínűleg a többit is majd. Így kell szólnia egy jól szóló lemeznek és ilyen a hangszeres tudás, amit itt hallani, nem úgy, és nem olyan, mint mondjuk a Tomuszban. Annyi negatívumot hoznék csak fel, hogy hosszú ez a 14 szám, majdnem egy óra (még úgy is, hogy az elmúlt 13 évben bőven volt idő szerzeményeket írni), 10-11 szám és 40-45 perc közti időtartam bőven elég lett volna.
Zeneileg és hangulatilag kb. hasonló a Haenesy-hez, és szinte ugyanazokat tudom elmondani erről is. A zenei teljesítményt nézve ez szerintem jobb, igaz, tényleg nagyon monoton, nincsenek dallam- és ritmusváltások, a számok túl hosszúak. Mire ezt a 3 lemezt (Tomusz, Haenesy, Beastlor) egymás után végighallgattam, esküszöm, elálmosodtam.
Kicsit furi de érdekes ez.
Wow! Erről a bandáról eddig nem is tudtam.
Nem szeretem az ilyet.
Nekem kicsit durva volt.
Még egy újdonság ami tökjó. A pár körrel ezelőtti Lucifer ajánlásomhoz hasonló.
Ez egy demós szint. Most nehogymán felpontozzam ezt szánalomból! Ez nem az X faktor.
Sörözéshez ideális.
Szirupos vagy sem nekem bejött.
Ez odabasz ahova kell. Na ez világszínvonalú!
Az eleje még úgyahogy de aztán belefulladt az unalomba. A károgás keverése meg elvan tolva.
Amikor ránéztem a tag-ekre azt gondoltam ezek biztos hülyék és a műfajokkal sincsenek tisztában, hogy egymás mellett vannak ilyenek, hogy "heavy rock", "black metal", "rock & roll".
De aztán szembesülnöm kellett az első dalon a leggázabb kolompos Santana tribute band próbálkozással, ami kéretlenül átcsapott ilyen black metal riffelésbe blast beatekkel. De istenem, az összes hangszer sloppy, az énekes végtelenül hamis, szóval még ha külön-külön lennének ezek az össze nem illő hangzások, akkor is max középszerű, de így kombinálva úgy esik hallgatni, mint mentás-babos fagylaltra narancsleves fogkrémet szürcsölgeni egy kocsma teraszán. Nyilván rossz az a zene, amiben nincs semmi erőfeszítés és úgy szar, viszont a legrosszabb zenék azok amik úgy szarok, hogy közben high-effort produkció és képzett zenészek tehetsége van elpazarolva.
Ekkora szekunder-szégyenérzet évek óta nem ért, hogy lehet valami ennyire kibaszott idegesítő jézusom
Csodálatosan szólnak a dobok, de mégis HOL A GITÁR? Nekem kissé túlságosan a háttérbe van parancsolva a sok visszhanggal.
Mindenesetre imádnivaló atmoblack utazás az egész lemez
Nem volt soha kenyerem, de hát istenem, JÓL SZÓL
Ritka vérszegény, a riffekre sose fogok emlékezni, az énekes orgánumától hányok
Apa ideges, hű de ideges apa bizony!
Végtelenül heavy az egész album
Ezeket nyúlta le a Paddy & The Rats? Éppoly idegesítő. Vérszegény lakossági "folk" "punk"
*meghallom a djentet*: IGEN IGEN IGEN
*jön a modulációs refrén*: Oké ez minusz 1 pont ⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀
Kár érte, kiváló ügynök volt.
A Kohász himnusz thrash metalos átírása a leggázabb és leggyalázatosabb gané volt amit hallottam jó ideje, ez eleve minusz 1 pont.
Minusz 1 pont még a nagyon kellemetlen énekért.
Hangszerileg viszont meglepően jól szól, ha egy instrumentális album lenne az egész azt mondanám 7 pont, de így eh.
Összességében nem volt ez se jó se olyan kínkeservesen szar élmény, szóval semleges 5 pont.
Elnézést mivan ez JÓ!
Nem annyira egetrengetően innovatív így első hallásra, de csodálatosak a riffek
Agyrém…
A jelenlegi Hp egyik legjobbja. Egyik pontozótársam felvetése miatt újra belefüleltem a lemezbe és még jobban megtetszett, így üsse kavics 10 pont.
Elvesztegetett energia és tudás. Ezzel maximum egy tucat rajongón kívül a fióknak készítik a lemezeket, de van még ilyen banda nem is egy. Hallottam én már olyan atmoszférikus black metált ami tetszett, ez azonban egy nehezen befogadható, művészieskedő, aránytalan hangzásvilágú, disszonáns produkció.
Nem okoztak csalódást most sem.
Ezek legalább nem a fióknak zenélnek.
Akkor talán 2028-ra egy Haenesy szintű lemez is összejön. Én bizakodó vagyok!
Egyszerű, de nagyszerű.
A jelenlegi Hp másik legjobbja, ráadásul hazai termék. Még több ilyet!
Márpedig az amerikaiak nem tudnak olyan jó black metált csinálni egy-két kivételtől eltekintve, de ez nem az!
Bolondos dallamok jó minőségben.
Hiánypótlónak jó, amíg a mester nem tér vissza.
Az akusztikus gitár nagyon erős a többi hangszer rovására. Jobb lett volna készíteni egy tisztán akusztikus black lemezt.
Szép a borító.
Most azért vérszegény mert bloody? Jó pofa.
Hardcore és black? Ez egy oximoron. Kár is erőltetni. Meg profi ez? Ha ha ha
Emberi muzsika, zene füleimnek.
Tengernyinyál
Jó minőségű és profi, de ami igaz az igaz, valóban nagyon Moby Dick-es.
Szürreális
Ehhez én hülye vagyok. Nem tetszett.
Ők alapvetően egy King Diamond tribute banda voltak. A koncepció továbbra is adott, de ez egy nagyon élvezetes anyag lett. Sokat fogom hallgatni, a mester világát is nagyon birom.
Alap, hogy a Barnes éra a Cannibal Corpse fénykora, de én azért szeretem az újabb anyagaikat is. Ez az első alkalom, hogy nem találok kapaszkodót egy CC lemezben. Hallom én a riffeket, csak egyszerűen nem tetszenek, unalmasak. Az sem segít, hogy Corpsegrinder is egy hangon röfögi végig az egészet. Olyan sótlan és lelketlen lett ez az album. Egyértelműen hiányzik Pat...
A vérszegény szó kiválóan jellemzi ezt a zenét.
Profi zene, tartalomhoz illő megszólalás, a vokál is jól simul az egységhez, de lehetne változatosabb. Néha kicsit tömény az agyamnak, de teljesen rendben van. Valóban fényévekre van az egy ponttól, ezért nem is annyit kap.
Van ám Mit hallgatsz most? fórum is:) Csak kicsit eldugottabb, mint régen.
https://www.femforgacs.hu/forum/mit-hallgatsz-most/
\m/
Ezt is jo uvolteni!!!
8 Guiness es 6 whiskey utan ezt telitorokbol uvolti mindenki!! 🙂
Ez is zsenialis!!!
Nuh, hozzajuk inkabb lehet hasonlitani a Paddy and Ratset, Amugy tavaly majusban jelent meg uj lemezuk, siman beajanlottam volna holnap, de kicsusztak.
Paddy…: Az a csapat nekem nagyon érdekes volt. Valószínűleg az egyik első országos koncertjeiken láttam őket Alsóörsön. Alig ~20-an álltunk a színpad előtt egy sátorban. Ők maguk annyira összeszedetlenül játszottak, mint egy gimnáziumi fellépésen egy aluában. Igazából a lelkesedés jött csak át, bár szinte mindenki mást akart a színpadon. Teljesen elképedtem néhány év múlva, amikor megjelent a lemezük. Egyrészt hangszeresen, másrészt hangszerelésben, nagy fejlődés volt.Jó, hogy valaki meglátta bennük a leheőtséget. Addig ugyan nem (még?) jutottam el, hogy megvegyem. Nálam a The Pogues összes után – ha magyar – csak a M.É.Z. és a Firkin-kötött le. Tegnapig úgy hittem végetért a számomra ez a stílus (ami nyilván vidáman él a világban). De ez a link az The O’eiley..-tól. ismét felcsigázott. Sokkal tisztább és nem játszik rá a csibészségre. Kösz a tippet.
Hamarosan itt az új EP. 🙂
Ha underground ez pl. az.
A legjobb ilyen már nincs.
A mai nap felfedezése: tényleg lehet változtatni a megjelenő felhasználói néven…
Én már néha a profilképek változását sem igazán tudtam követni, de ha már a név és a kép is megváltoztatható, lassan végképp lövésünk nem lesz, hogy ki „osztja éppen az észt”… 😀
Szóval én továbbra is maradok az „eredeti” nevemnél és profilképemnél. Így legalább magamban biztos lehetek! 😀
Viszont jo nevet valasztottal 🙂
Nekem sem áll szándékomban váltani nevet, képet meg ritkán cserélek… Pusztán kíváncsi voltam, hogy lehet-e.
Köszi, ez nekem kimondottan jól jött. 😉
Őszintén nem értem az állandó Mercyful Fate hasonlítgatásokat. Amikhez ellenpéldaképp hozzátok fel valami random experimental album mellé, az kb olyan mint a Sió üdítőt hasonlítani az Airbus repülőkhöz, viszont itt amikor hasonlítod, akkor meg őszintén nincs semmi hasonlóság. Rohadtjó King Diamond, de hogy jön ide?
Már megbocsáss, de nem értem miről beszélsz. Kifejtenéd bővebben? 🙂
Husky 10-ese a Them albumra
Most már értem. Neked Husky 10 pontjával van problémád. Ha ezt írod egyből, világos, mivel minden második pontozó hivatkozott King Diamond-ra és Mercyful Fate-ra. Hát ezt beszéld meg Husky-val, bár kérdőre vonni valakit, hogy miért úgy pontozott ahogy több mint aggályos, főleg úgy hogy te meg 1 pontot adtál rá. Én elfogadom mindenki pontozását és véleményét, javaslom tedd te is ezt, mást úgysem tudsz csinálni! 🙂
Mármint megértem, csak ötletem nincs hol van köze a Mercyful Fate-hez annak az albumnak
Én kapizsgálom maka hozzászólását, ami tényleg nem egyértelmű. Szerintem arra gondolt, hogy nem teljesen korrekt módon születnek a pontok egyeseknél. De az a helyzet, hogy itt mindenki saját szájíze szerint szórja a pontokat. Ha valaki erősen korlátozott extrém, underground zenei tudását illetően és csak a saját kedvenceit, vagy annak kópiáit magasztalja egy-egy olyan zene ellenében, amihez egy kanyit sem ért, ahhoz megvan a joga. Ha valaki dobálja a tízest egy max. 3 embernek tetsző kísérleti fitymacsattogásra, arra szintén. Sokszor írtam már, hogy én jellemzően az átlagot tartom mérvadónak, ha ránézek a hangpróbára. Az mutat viszonylag reális értéket, a többi az mind szubjektív, egyéniségfüggő. Ebben a körben konkrétan minden 1 pontos értékelés komolytalan, mert egyik kiadvány sem rossz, de igazán maradandónak sem nevezhető… Pl. a Themben igenis van annyi jó téma, hogy ne legyen karó még akkor sem, ha ezzel a fajta vokállal (a sikítós részre gondolok) engem személy szerint vallatni lehetne. A Haenesy irgalmatlan nagy, eleve monotóniára és hangulatra építő anyag, amihez valakinek vagy megvan a megfelelő radarja, vagy nincs. A Tomuszban nem hallani a hangszeres játékot, tudást szintén röhely, de ettől függetlenül még egy gyerekcipőben járó projekt a tehetség ellenére is. Vagy próbáljátok meg a zenéket a helyén kezelni és objektíven értékelni, vagy maradjunk a hasraütésnél, de akkor senki se okoskodjon bele a másik komolyanvehetetlen pontszámába… Aki hangpróbázik itt a Forgácson, az bizony túl kell, hogy lépjen saját démonain. Ennek a HP-nak a lényege az ismeretek bővítése, a felfedezés és a vadászat olyan anyagokra, amik egyébként könnyen elmehetnek mellettünk. Jó lenne, ha ezt látnám ismét, mert akkor leszünk egyediek és akkor lesz értelme az egésznek…
Szerintem makadamiadio csupán arra gondolt, hogy szerinte a Them nem hasonlít a Mercyful Fate-hez, vagy épp King Diamond szóló csapatához. Egyébként én sem sok hasonlóságot vélek felfedezni, ugyanis a Them-ből szerintem pont az hiányzik, ami King Mester zenekarait kimagaslóvá teszi. A HANGULAT, a KARIZMA. Ebben úgy érzem nem túl erős a Them.
Jaj istenem tényleg nem a pontokra céloztam :DDDDD
A postom 100%-ig arról szólt hogy Mercyful Fate számomra egy zseniális és hangulatos zenekar, rohadtjó dalírással, riffekkel, és King Diamond flamboyant hangja is nagyon illik valamiért, de ez a Them album erősen hiányol minden ilyen faktort, a legirritálóbb dolog amit hallottam hónapok óta, és ezért is nem értem a hasonlítgatásokat. Olyan mint az Ivan & the Parazolt hasonlítani a Deep Purplehez
Lehet itt csűrni-csavarni a dolgokat, de inkább meg kell nézni, hogy mit ír maga a csapat (Them) a zenéjükhöz kapcsolódóan. De biztos ők is hazudnak, meg hülyeségeket írnak. Mike666 is leírta, meg én is, hogy ez a banda egy King Diamond tribute zenekarnak indult, ami nagyon érződik az első lemezükön (ahogy leírtam az ismertetőben is).
Tehát az, hogy semmi köze nincs King Diamond zene- és hangulatvilágához, nettó baromság. De felőlem nyugodtan meg lehet kérdőjelezni magát a bandát is…ha valaki semmilyen párhuzamot (nem minőségbeli, hanem hasonlóságbeli!) nem tud vonni a Them és King Diamond énekében (meg a Them 3 lemezének a hangulatvilágában), az tényleg nem tudom, hogy mit hallgatott (leginkább semmit). Mert az ének eléggé hasonló, akkor is, ha ezt valaki nem akarja hallani/észrevenni…
Maka, te meg össze-vissza beszélsz, először kijelented, hogy valakinek a 10-es pontozása szúrja a csőröd, aztán meg azt, hogy nem a pontozásra céloztál…
Javaslom a kommentfal megszüntetését a Hp-n.
Javaslom a javaslataid megtartását:)
Akkor ebben egyetértünk. Köszi, hogy támogatsz!
Miért zavar téged a kommentfal?
Ajjaj. Éppen most adtam le egy lemezajánlót (Scream Collision), amiben teljesen idegenül a HM-től és a sötét témáktól, pusztán a színpadiassága miatt sejlett fel nekem a Merciful Fate által megalkatott elképzelés, Lehet, hogy majd megköveztek érte…
Egyébként a Them-borító szerintem óriási. A művésznek rajongója lettem korábban egy másik HM-banda lemezborítója kapcsán.
Garabonc! Stone Healerről szívesen olvasnék egy cikket is akár! Nekem nem fekszik, de kíváncsi lennék, hogy másoknak hogy jön be! Amúgy érdekes zene…
Nem rossz ötlet! Jöhet a cikk!
Köszi szépen a bizalmat!
Megpróbálok valamit összehozni, de nem ígérek semmit. Pár mondatban elmondani a gondoilataidat azért egészen más tészta, mint egy vállalható cikk hossza, és minősége.
Üdv CHEERLEADER! Remélem maradsz is pontozni:) A profilképed bearanyozta a napomat:)
> minden csak nem black metal
mert nem az, mi lenne ha esetleg meg is hallgatnád néha az albumokat?
Mi lenne ha te meg befejeznéd a személyeskedést? Szerintem makadamiadionak már kijárna egy figyelmeztetés!
A téves megjegyzés kijavítása még nem feltétlen személyeskedés. Alapvetően nem black metalról van szó és a hangszeres részről alkotott vélemény is meggyőzött arról, hogy nem érdemes komolyan vennem HP-s társam megnyilvánulásait (ebben a klubban sem egy ember van). Ezt ugye a személyes ízlésre vonatkozva is megtehetem…
Melkor, te valami házmesterféle vagy? Mi ez a büntetésmizériád mindig, ráadásul egyszer sem te voltál megszólítva
🥾😋