Hangpróba #450

2021. augusztus 14.

Vannak kiemelkedő pillanatai, s néhol kiváltképpen hangulatos is, de hosszú távon az avatatlan fülek számára hamar fárasztó lehet. Talán túl sok a körítés, de valahol - sajnos - ez talán a stílus sajátja is, amit viszont itt a srácok túlzásba is visznek. Az ékes finn anyanyelven előadott dalok mindenesetre jól hangzanak, és talán a kevésbé direkt figura miatt nem működnek úgy a számok. - Élőben ezek a nóták azért sokkal jobban ütnek. :) - A stílussal most ismerkedők számára talán nem ez a legjobb kezdés. Inkább mással kezdenék. - Én azért - ha este hagy otthon a család - viszont elég jól elvagyok vele egy pohár sörrel a kezemben. :)
Sok unatkozó zenész leporolta a Bal-Sagoth albumokat és ennyi. Legalább új dalokat írtak volna, nem pedig szolgai módon átcímkézik a régi nótákat némi ráncfelvarrással... Megmosolyogtató próbálkozás, amit nehéz komolyan venni annak tükrében , hogy milyen pofátlanul lenyúlják egy közel 15 éve parkoló pályán veszteglő zenekar stílusát. (Elvégre egy újszülöttnek minden vicc új. ) Remélem ez is bekerül az egyalbumos projektek közé.
The Black Dahlia Murder v 2.065322678832......... Vagy ctrl + c/ ctrl + v?!
Talán az ismert első világháborús hangulat miatt is ragadt magával ez az egyszemélyes germán zenekar. Jól kihasználja az adott stíluselemeket, nem is akar többnek látszani, mint ami valójában: black/death metal. A deutscher gesang ráadásul tökéletesen illik ezt az első nagy világégést leíró vérszipolyhoz. - Nem tökéletes, de nem is akar annak látszani. Egyszerűen egy b/d metal ami tökéletes témaválasztása miatt hallgathatóvá sikerült. :) - Az apró zenei megoldások csak mélyítik az újrahallgathatóságot. - Genre szűzeknek is érdemes kipróbálniuk. :)
Hirtelen Devin Townsend mester neve ugrott be, de csak egy pillanatra... Igaz a mondás, van itt minden, mint a búcsúban. - A témák egész jól előjönnek, csak épp' nem sikerül egy egésszé rendezni. A vokál ráadásul teljesen stílusidegen. Dave Tyo hangja ugyan minden, csak épp' nem egyedi, ami talán elvihetné a hátán a produkciót. - Az a baj, hogy bárhonnan forgatom én csak a mester munkáihoz hasonlítom, lehet bennem van a hiba. - A szólómunka pedig édeskevés, hogy egy ilyen produkciót elvigyen a hátán. (20 évvel ezelőtt talán több esélye lett volna.)
Tökéletes Carcass cover band. :) Talán a nóták hossza kicsit hosszabb a kelleténél, de még ez is el van nézve a japánoknak. :) Szóval a zenekar jó úton jár a Carcass-i hagyományok kellő ápolásában, akár csak a Haemorrhage vagy a The County Medical Examiners - meg még vagy pár ezer másik banda. :D - Aki imádja az anyabanda Reek of... és Necroticism éráját, az itt nem fog unatkozni. - Csak mellékesen, rohadt jó riffek vannak itt, tessék hallgatni. :)
Huh, én egész jól elvoltam vele, bár próbáltam mélyen keresni az avantgarde elemeket - ha már valaki Kátait említett. :) - Jó igen, van benne némi esszencia a régi korszakból valami... De részemről ez túl erős jelző lenne. - Inkább tartom az egészet egy jó erősen megtámogatott szintetizátoros black metalnak, ami kétségtelen, hogy egyes részeken különös hangulatot áraszt. - Egyben meredek lehet, de szódával elmegy. - Részemről a vokál a gyenge pont, ott vártam valami áttörőt. Filmbetéteket, párbeszédeket, archív bevágásokat, stb... Kezdők gyomrát igen hamar megfekheti, a hagzásra igencsak jellemző a túlhalmozottság, s a "hangszerek"?! aránytalansága. - Ezeket félretéve még szerethető cucc is. :) Bila-Git erősen javallott. :D
Nem rossz, nem rossz... Szódával elmegy. - Az első nóta egész lendületesnek tűnt, aztán nem kaptunk cserébe semmit, csak unalmas már a 70-es években is tucat blues alapú rock muzsikát. Hiába, több lett volna benne, de aztán elfogyott fokozatosan a remény. - Egy Blue Öyster Cult a kisujjából kirázta volna ezt az albumot, pedig ők aztán nem mai csókák. :D
Az Enforced új albuma pont olyan, mint amikor a Slayer-t és a Power Trip-et beleejted egy NDK-s turmixgépbe, és véletlenül megnyomod azt a nagy piros gombot. :D - Aki vérbeli crossover rajongó sem fogja megbánni a jó adagnyi thrash metal hatást. - Egy tuti, a bárdok biztos anyatejként szívták magukba a klasszikus - és szinte rozsadásszegként húsba vágó - teljes Hanneman-King szólót. :) - Még egy jó tanács, tessék hangosan hallgatni! :)
Nahát, hogy Katowice-ben micsoda lengyel zenekarok teremnek?! - Aki olyan álomvilágban élő negyvenes, mint én, vagy csak egyszerűen szereti az erős Cradle of Filth és Rotting Christ hatásoktól sem mentes szimfonikus black metalt az ne is menjen tovább. Az átlag 4,5 percre tehető nóták pedig épp' ideális hosszúságúnak tűnnek. Ebbe aztán higgyük el belefér a felvezetés, áriázás, elszállós akusztikus betét és szólózás is. - Kompakt kis lemez ez polák barátainktól a stílus kedvelőinek. Agnieszka-ért pedig a tűzbe tennénk a kezünket (is). :) - Még azt nem tudom, hogy Rafał miként tudja egy az egyben hozni Dani hangját a C.O.F.-ból? :D
Lehet, hogy kissé kevés a mondanivaló, néhol unalomba fullad, de a hangzás miatt mégis szivesen hallgattam. szeretem ezt a műfajt lehet, hogy kicsit elnéző vagyok, de pozitív nyomot hagyott.
Kicsit sok a szinti, és sokszor volt olyan érzésem, mintha már hallottam volna valahol. Amúgy lendületes és szórakoztató.
Mintha a Fleshgod-ot összegyúrták volna a Carach Angren-nel és nyakon öntötték volna a Stortregn-nel. Jól megidézi az említett bandákat, mégsem tűnik másolásnak. Nagy kedvenc.
Sose gondoltam volna, hogy egy német nyelven előadott lemez ennyire tetszeni fog. Kellemes meglepetés. Köszi
Túl sok mindent sűrítettek ebbe a lemezbe, néhol már fárasztóan sokat. A tiszta ének kissé idegesítő számomra.
Carcass-t nem hallgattam és hogyha ehhez hasonlít nem is fogok. se a zene se a hangzás nem tetszik.
Ez az album a végére még sokkal rosszabb mint az elején. Sajnálom azt a sok időt amit erre a lemezre elszartam, de hát a becsület az becsület.
Nekem ez a gót mesterkéltség nem jön be. Az énekes hangja meg helyenként kifejezetten idegesített.
Tisztességes munka, számomra semmi kiemelkedőt nem nyújt.
Szép a női vokál de nekem hamar kifullad, és unalmassá válik. Azt csak félve merem leírni, hogy itt-ott hamiskás.
Ennek a Brimstone Coven zeneileg a dédapja, akivel lehet, hogy nem is találkoztak időben. Úgy lehet összehasonlítani, mint az óvodást a kisnyugdíjassal. Viszont ott egy tapasztalt, átlagos nyuggerről van szó, itt meg egy kicsit kapkodósabb, szétszórtabb, hisztisebb kisgyerekről. Érdekes lemez ez, de messze nem kiemelkedő vagy maradandó.
Ez is nagy királyság, bár az én ízlésemnek nagyon tömény. Van egy nagyon jó fagyizó, ahol rohadt finom nyalnivalót lehet kapni, ráadásul kevés pénzért hatalmas gombócot. Ez a hely jutott róla eszembe, mert ez a lemez olyan, mintha 3 gombócot kértem volna a kedvenc ízemből és a végét már képtelen lettem volna megenni, inkább eldobtam.
Én nem mondanám lélektelennek, sőt van benne szufla rendesen, csupán hosszú és a ének lehetett volna jobb. Ez a fajta rikácsolás nekem valahogy sosem jött be. Technikailag, zeneileg hibátlan egyébként.
Király háborús black/death metal, ami kiemelkedik a többi százból, csak fül kérdése.
Össze-vissza útkresés, de kétség kívül bizalomgerjesztő. Mennyi ilyen banda volt 20 évvel ezelőtt...
A műfaji ismeret és nyitottság hiánya valamelyest felmentést ad a gyógyíthatatlan süketség alól, mivel ez egy igazán morbid élvezet! Death/grind keverékekből jobb szeretem a rövidebb anyagokat sok kapaszkodóval, de ez nagyon odaver! Fél órába sűrítve viszont jobban bejött volna.
Én hibátlannak nem mondanám, mert valóban hosszú, egyébként pedig nagyon egyedi és igényes zene magas hangulati faktorral.
Nálam pont annyit forognak a 70-es évek zenéi, mint a maiak. Minden idők legkreatívabb, legújítobb korszaka volt, ami megalapozott minden mai fémzenét. Aki ezt elfelejti, az a rock és metal világ nagyobbik felének hátat fordít és csak felszínes ismeretekkel rendelkezhet bármilyen műfajról. Jó kis múltidézés a Brimstone Coven új anyaga is, a régebbieket is kedveltem. Egy kis blues, kis doom, kis heavy psych és okkult hangulat, bár ez utóbbi azért nem olyan erőteljles, mint ahogy itt írtátok. Ez a hangulat alap volt a legtöbb bandánál. Eszembe juttatta a pár évvel ezelőtti Obsidian Sea lemezt (Strangers), ahol ugyanezt a hangulatot vették elő, csak méretesebb dallamokkal, már-már slágerekkel. Itt ezeket hiányolom.
Nem különösebben kenyerem a thrash a maga korlátolt megoldásai miatt, de minden évben akad 3-5 lemez, ami meggyőz a műfaj életképességéről. Ez is egy ilyen korong.
"Egynek elmegy" kategória sajnos. A női ének szinte oda nem illő módon szólal meg benne.
Nem az én zeném sajnos.
Ez meg a Darzamat ellentétje borító tekintetében. Sokkal jobb, mint a zene.
Sajnos a legtöbb tech deathtel nem vagyunk nagy barátságban, pontosan azért ami ezen a lemezen történik. Tökéletesen kimért, polírozott anyag, de hiányolom belőle a lelket és a megjegyezhető témákat. A kis core-os beütés sem az én kenyerem, az ének pedig kicsit zavart emiatt.
Nekem kb 3. hallgatásra ütött be, előtte valamiért annyira nem fogott meg csak az In's Niemansland. Nem tudom miért tetszett kevésbé korábban, most végig élveztem. A másik kedvencem az albumról a Die schlacht bei Tannenberg lett, az is zseniális. Egyedül az outro az, amit gyengébbnek érzek, de valószínűleg bennem van a hiba, nem a kedvenceim az akusztikus számok. Szerencsére rövid, úgyhogy nem sok vizet zavar.
Sokkal rosszabbra számítottam a tagek alapján, de egész okés volt. A tiszta ének sem volt vészes.
Erre maga a Carcass is elismerően bólintana.
A francia Kátai Tamás most sem volt képes hibázni. A hossza ellenére sem unalmas, rendkívül hangulatos anyag. Talán a hegedűs részek voltak a kedvenceim, de a thrashesebb darabok (pl Dy'th) is ugyanazon a magas színvonalon pörögtek. A hangzás is csak rádobott a hangulatra, tökéletesen illik ehhez az elszállós anyaghoz. Kifejezetten melodikus albumról van szó, disszonanciát egy cseppnyit sem véltem felfedezni többszöri hallgatás után sem. Érdemes utánanézni a szó jelentésének.
Nem egy világmegváltó, de kellemes lemez volt, a hossza is tökéletes, pont jólesett.
Az első 2 szám elég átlagos volt, féltem hogy az egész album olyan lesz, de a harmadik számtól nagyon beindult és ki is tartott a lendület a lemez végéig. A Power Tripet juttatta eszembe, ami csak jó lehet. Első hallgatásra 8,5, de simán mehet ez a pontszám még feljebb is.
Kellemes meglepetés volt, hogy a zene nem olyan borzalmas, mint a borító. Voltak rajta jobb pillanatok, de többségében csak elment a háttérben, nem nagyon kaptam fel a fejem semmire.
Nagyon különleges hangulata van az okkult témákkal operáló finn stoner/doom banda negyedik lemezének. Nem a kedvenc stílusom, de kétségkívül képes a zene hatást gyakorolni rám. A végére kissé vontatott lett.
Na, ezért szeretem a HP-t! Lehet, hogy ezzel az albummal soha sem futottam volna össze, ha nem hallgatnám lelkesen a beajánlott lemezeket! Ez például egy olyan gyöngyszem, melynek első hangjait meghallva tudtam, hogy maximális pontszámot fogok adni. Első lemezes amerikai, brit és svéd tagokból álló banda, akik nem ma kezdték a szakmát. Szimfonikus death metal felső fokon!
Egy újabb gyémánt! Technikás death metal, de hála az égnek, nincs túlmatekozva! A billentyűs betétek fokozzák a hangulati faktort, a riffek arcba mászóak, a szólók tökéletesek, a dobos kreatív, a hangzás bivaly. Nem tudok rá kevesebbet adni!
Szerintem ez egy király album! A német nyelv tökéletesen illik a témához. Az I. világháború ihlette alkotás remek black/death dalok által prezentálva, sok emlékezetes momentummal!
Érdekes egyveleg, tulajdonképpen tetszett. Útkeresés zajlik, de szerintem hamar rátalálnak majd a saját ízvilágra.
Egyértelmű a Carcass párhuzam, de ez annál lényegesen gyengébb produkció. Ettől függetlenül a régi sulis death/grind rajongóinak okozhat néhány kellemes pillanatot.
12 dal egy olyan kígyó haláláról, átváltozásáról, és újjászületéséről, mely a telepátia segítségével képes kommunikálni. Ezt a szövegvilágot a gyönyörű borító is tökéletesen alátámasztja. Kínzó látomások, gyötrő érzések rendkívül egyedi black metal tételekben megfogalmazva. A hibái ellenére ez egy remek alkotás!
Jó néha ilyeneket is meghallgatni. A hagyományok ápolása mellett igen is van létjogosultsága a hard rock zenéknek, még annak ellenére is, hogy a hőskorban ennél sokkal-sokkal jobb lemezek születtek. Gyorsan meg is hallgatom egyik kedvenc Uriah Heep dalomat (Lady in Black)!
Jó kis thrash zúzda! Gyilkos, kompromisszum mentes, de nem emlékezetes! Koncertre való!
Ismertem,, szerettem, és rendszeresen hallgattam a banda 2009-es Solfernus' Path című albumát. Fogalmam sincs, hová tűntek az elmúlt tizenegy évben, hiszen azóta csak tavaly jelent meg két single anyag, melyek az idei nagylemezt voltak hivatottak felvezetni. Általában csipázom a lengyel zenekarokat, de ez most egy picit átlagosra sikeredett. Viszont díjazom a kitartást, valamint a hangulatos borítót és a design-t.
Saját stílusában ez nekem nagyon átlagosnak, tucatnak tűnik. Mennyivel jobb a Brimstone Coven.
Benedictionem meam super eam.
Bárcsak a legutóbbi Fleshgod Apocalypse szólt volna ilyen jól. Ezen lemez személyében az ajánló tényleg nem akármit tett elém. Minden tökély, minden perce élvezetes. Perfekcionista alkotás! Ki kell emelnem a hangzást, elképesztő hangmérnöki teljesítmény! Köszönet az ajánlónak!
Olyan, mint egy low budget Marduk. Hozza az egyszemélyes zenekarok hiányosságait. A német nyelvet nem szeretem és a borító sem válik az előnyére, mert az inkább komikus. Összességében egy átlagos német black metalt kapunk, csodát senki ne várjon, de legalább nálam átment a vizsgán.
Elsőlemezeshez képest elég profi. A groove ízvilág bezavart valamelyest, azt annyira nem szerettem, ezért is a 8.5 pont. De ez így is egy jó lemez!
Egy rendkívül gyenge Carcass tribute banda. Azonban amíg az anyabanda kiváló számokat alkotott, ezek jóval átlag alattiakat. A hangzást sikerült lekoppintani és ebben ki is merült a lemez. Ki kell emelnem a “dobos” “munkáját”, mivel a teljesítménye a Carcass régi és új dobosához képest is értékelhetetlen! A gitárhangzás viszonylag megfelelő lekoppintásáért (már ha ez egyáltalán érték) adok nagy jóindulattal plusz egy pontot.
Nagyon disszonáns hangzású és végtelen hosszú anyag, az egyszemélyes zenekarokra jellemző teljes kontrolvesztéssel. Van itt minden, mint a búcsúban, csak ömlesztve, kapaszkodó nélkül. A hangzás pocsék, a hangszerek szinte kivehetetlenek, ez alól csak a szintetizátor kivétel, mert a szintetizátor az szól mint az állat. Ez így ebben a formában elfogadhatatlan!
Mostanában bejönnek ezek az okkult zenék. Az előző körben is volt egy és most ez. Ez egy kicsit visszafogottabb így a pontszámom is. De jó ez!
Egy ütős thrash metal lemez nálam mindig magas hozzáadott értéket képvisel. Egyenlőre csak 9.5 pont, de a pontváltoztatás joga fenntartva, természetesen csak szigorúan felfelé!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Csak engem bántott néha, hogy hamisan szólt a gitár néha? Picit úgy szólt, mintha a gitáros túl erősen pengetne túl laza húrt, javaslok nekik legalább Ernie Ball Mammoth Slinkyt ehhez a hangoláshoz, vagy inkább 13-as húrokat. Mondjuk picit az is megadja a zene stenkjét ha elkezd negyedhangokat nyúlni a hang (lásd: Black Sabbathtól az Iron Man, helyenként brutálisan hamis a gitár a vékony húrok miatt), de itt nem jött be és inkább zavaró lett, mert túl sokszor fordult elő. Más szempontból is picit uncsi volt az album sajnos.
Jaj ne
nagyon lenyűgöző ahogy 250 BPM-en prüntyögnek tizenhatodokat de minek?
YOOOOOOOOO
Cuki és picit jól esett hallani az éneket valamiért, de nem nagyon van sok ízlés benne
így kell szólnia a death metalnak
Sloppy, ráadásul konkrétan hallani hol van megvágva, hogy beleloopolhassanak. Szétesik minden, dob szempontból van hova fejlődni, ami kár, mert nagyon leront amúgy egy zseni hangzást (basszus hiányát leszámítva) és zsenin megírt dalokat, zseni riffekkel, viszont tényleg meglep mennyire hibásan vannak hagyva a felvételek ahhoz képest, hogy zavarbaejtően sok az albumeladás ebből, ráadásul RateYourMusicon 1000 körül vannak a lemezein értékelések, és a Spotyn is majdnem 5000 havi hallgató, ez már nem is biztos, hogy az én könyvemben undergroundnak minősülne.
Okkult blues rock nem is lenne igazi a tehénkolomp nélkül, egyből beugrott az első Sabbath album. Nem annyira kenyerem az ilyen hetvenesévek felidézése, mert esetek nagyrészében inkább úgy sül el, hogy más szerszámával próbálod a csalánt csapkodni. De ez a lemez meglepően kellemes, kiemelem a többszólamú gitárszólókat, azok picit eltűntek a rockzenéből manapság.
KIBASZOTT JÓ thrash metal!
Elment egynek.
Köszi a kritikát! + Dimmurtal tökéletesen megfogalmazta a lényeget!
Mert ez aztán nincs összelopkodva más bandák zenéjéből...
Ez meg a másik "gyöngyszem", tiszta korai Carcass, de az nem baj. Ezek nem "nyúlják le a Carcass első lemezét egy az egyben", á, dehogy.
"Boarzasztóan" hosszú.
Szeretem az ilyen okkult, egyedi hangulatú zenéket.
Kismillió van az ilyen thrash zenékből, átlagos.
Jó lemez, egy üde színfolt a körben számomra.
Ettől esküszöm, még a fejem is megfájdult. Borzasztó.
Lásd: kritika/ajánló!
Valóban profi, minőségi, a hangzás is rendben, de egyrészt, engem egy idő után idegesített ez a rikácsolós ének, másrészt, kicsit hosszú volt (1-2 számmal lehetett volna kevesebb és egy max. 40 perces album, úgy valószínűleg jobban tetszett volna.
Az egy fős zenekarokhoz képest ezen valamelyest meglepődtem, mert elég jó a hangzása, a dalok sem rosszak és a témaválasztás sem. Igaz, sajnos, mivel németül íródtak a dalok, így nem igazán értem a szövegeket, pedig ahogy néztem, hasonló felfogásban íródtak és közelíti meg itt az illető, mint Joakimék (engem a német nyelv használata egyébként egyáltalán nem zavar, sőt, szeretem, ha az angoltól eltérő nyelven énekelnek egy-egy bandában, mert legtöbbször ad egy különleges pluszt az egészhez). Leginkább persze a darálós részek jöttek be + az utolsó szám, amit többször is meghallgattam egymás után, nagyon szép. A hosszát viszont itt is fel kell hoznom, mert indokolatlannak tartom a 7-8 perces számokat, azok is lehettek volna simán 3-4 percesek. Én a borítóba nem kötök bele, az viszont érdekelne, hogy honnan/hogyan "kukázta ki" a fickó pont ezt a magyar propaganda-plakátot.
Szerintem érdekes fúzió, igaz, a vége felé voltak fárasztó(bb) számok, főleg a langyi(bb) ének miatt. A Disallowed szám viszont letépte a fejem, az volt számomra a legjobb.
Mivel annyian írták a Carcass-t, mint ehhez hasonló zenét és mivel nem igazán ismerem/ismertem eddig, így most meghallgattam az első 4 lemezüket (az első kettőt, amíg bírtam, a második kettőt pedig teljesen). Igen, ez a valami a Carcass első két lemezét idézi meg, de maradjunk annyiban, hogy ez a grindcore/goregrind elég messze áll attól, amit én érdemes zenének nevezek. Te jó ég, mekkora különbség van a Carcass első két és az utána következő Necroticism és Heartwork lemezei között is (és hát nem az első kettő javára)...gondolom nem véletlenül tértek át arra a vonalra Michael Amott belépésével (death metal/melodic death metal). Erről meg mit is lehetne még írni...a zenével amúgy különösebben nem is lenne bajom, de az ének és hangzás vállalhatatlan (mint amúgy az első Carcass-on is, legyen az akármekkora kult lemez ebben a grindcore/goregrind stílusban, illetve azért az mégiscsak 1988-as). A lemezborítók "csodásak" (ennek különösen megnyerő) és a dalszövegek is gondolom szintén hűek ehhez a stílushoz, de engem nem igazán érdekelnek (de tényleg...ki az, akit az ilyen szövegek izgatnak fel meg komolyan érdekelnek, utánanéznek, mint amikről ezek is vernyákolnak...mielőtt még bárki válaszolna, költői kérdés...).
Nos...ez a lemez akkor talán jobban tetszett volna, ha a 8., instrumentális szám után vége van (ami lehetett volna egy teljesen jó lezárása az albumnak), mivel az utána következő további 4 száma teljes mértékben felesleges és olyan szinten káosz, pusztulat (főleg a 11. és 12. szám) és összevisszaság, hogy gyakorlatilag majdnem levitte nálam a borzasztó kategóriába. Pedig hiába 6-7 percesek a számok, vannak bennük zeneileg értékelhető részek, momentumok; igaz, néhol ezekben is akadnak káoszos részek is. Hangzásra sem olyan rossz, mint azt egy egyszemélyes bandától várnám. A borító érdekes, szépnek is lehet nevezni, az viszont, hogy miről karattyol az illető, nem nagyon érdekel, mivel még azt sem tudtam igazán kivenni, hogy angolul megy-e a szöveg (aztán most látom a Metal Archives-on korábbi lemezénél, hogy angolul). Nem igazán értem ezt az egyre előtérbe kerülő tendenciát, hogy 50-60-70-80 perces lemezeket csinálunk, mikor bőven elég lenne szinte majdnem minden stílusban maximum 40-45 perces albumokat is készíteni, max. 8-10 számmal (amiben jobb esetben van 2-3 töltelék). Ja, az évente kiadott sorlemezekkel kapcsolatban is hasonló a véleményem, sőt, van/volt, hogy évente két lemezt is kiadott például ez a fickó is...minek?...
A hangulat miatt adok neki plusz pontot, de azért a 6-7 perces, elszállós pszichedelikus/stoner/blues rock számok számomra egy idő után unalomba fulladtak. De a lemez rövidsége miatt még így sem volt unalmas, ha az egészet nézem.
Ez jól esett, pont megfelelő kis thrash-zúzda, ahogy a nagykönyvben megvan írva.
Ebből is látszik, mennyi jó és ismeretlen banda van a világon. Hiába vagyok jobban jártas például ebben a műfajban/stílusban, mégsem hallottam még erről a bandáról (sem). Pedig bizony, biztos jók lehetnek a korábbi lemezeik is, ha ezt vesszük alapul. Az viszont érdekes, hogy ez az album is egy visszatérő lemez, több mint 11 év után. Pont megfelelő arányban volt szimfonikus, blackes, melodikus, fülbemászó. Meg fogom még hallgatni párszor, illetve az előző lemezeiket is.
Kicsit nehezen befogadható volt számomra, de már barátkozunk. :)
Ez odabasz.
Nekem kicsit durva volt, de nem nevezném tipikus techdeathnek.
Beírom a juhtuhbba hogy war blackmetál azt kihoz 100 ijet.
Nem igazán deathmetál ez és a számok is jók. Pont ezért is tetszett annyira.
Nem szeretem az ilyet.
Emberkínzás mesterfokon. A kígyóktól is írtózom.
Nyugodt kis kellemes zene ez.
Nagyon bejött ez a lemez.
Az eredetiséget hiányoltam belőle.
A lemez felétől jöttek a jobb számok.
Érdekessége számomra abban állt, hogy a power metál irányából közelítették meg a black metált.
Év végi listámban biztos ott lesz.
Nem rossz nem jó, olyan langyos lábvíz.
Jó gitártémák és szólók voltak benne. De valami mégis hiányzott.
Szeretem a Carcasst de az első két lemezüket még csak nem is hallottam, mert sosem érdekelt, azt betudtam ifjúkori murinak a részükről. A komoly és értékkel bíró lemezek a Necroticism lemezzel kezdődtek! A Heartwork lemez pedig minden idők legjobb death metál lemeze.
King Diamond, ha a Dead World Reclamation hosszú volt, akkor erre készítsd fel magadat, mint egy foghúzásra! :D Kábé annyira volt jó. Méghogy francia Kátai Tamás. A francokat!
Korrekt iparosmunka.
Kellemes meglepetés volt ez a lemez.
Jó ez!
Ez igen!
Túl zajos.
Ez nem!
Brrr
Eléggé kimerítő
Teccik.
Jó ez!
Hangulatos zene, szívesen hallgatok ilyesmit, viszont tényleg nem kiemelkedő.
Régen sokkal több ilyen zenét hallgattam, így sikerült okoznia egy kis nosztalgikus érzést. Sokszor beugrott a Children of Bodom és a Wintersun, azok számomra egy fokkal erősebbek, de ez így is egy remek album.
Hasonló élmény volt mint a pár körrel ezelőtti Cranial Void. Vannak benne jó részek, de az ének és a core-os témák nekem nagyon sokat levonnak ezeknek az értékéből.
Ezt a lemezt még a párom ajánlotta nekem nem sokkal a megjelenése után, azóta is rengetegszer hallgatom, nem tudom megunni. A hossza ellenére végig fenntartja a figyelmet, a végén lévő akusztikus szám pedig remek lezárást ad neki. (Egyébként a borítója a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egy háborúellenes posztere 1918-ból. Gondoltam érdekességképpen itt hagyom az infót, én is csak most olvastam. :D)
Nagyon kiforratlan, az énekes hangja sem tetszik, a tiszta énekhangja kifejezetten zavart.
Úgy érzem, hogy az előző, power metálban dúskáló kör után ez nagyon kellett ide. :D A zene és a borító is teljes mértékben a korai Carcass-t idézi, szóval nálam nyert ügye volt.
Talán még a tavalyi albumot is felülmúlja. Rendkívül különleges zene, az pedig csak növeli a szememben az értékét, hogy mindez egyetlen ember alkotása.
Kétszer is meghallgattam, de mindkét esetben csak elment a háttérben, nem volt olyan pillanat, amire felkaptam volna a fejem. Egyébként rendben van, a hangulata tetszik, csak nem sikerült megfognia.
Semmi olyat nem hallottam, amit korábban ne hallottam volna már egy csomószor, ettől függetlenül egy fasza kis thrash lemez.
Szeretem a női éneket, de ez ezerszer jobb lenne nélküle (vagy jóval kevesebbel), egy csomószor éreztem úgy, hogy túl van tolva. Összességében nem okozott valami nagy élvezetet a hallgatása.
Mai világunk veszett hangulata a sludg/doom stoner zenékre is rányomja a jegyét. Különös atmoszférája van, aki szeret elmerülni, vagy borzongani próbálkozzon fele. Zeneileg alap sémák, de a hozzáadott zenei hangulatképek jócskán megdobják.
Klasszikus black/death az "I. világháborúból". Patent cucc. A háborúellenes plakátról köszi az infót.
Aki a Carcass-t szereti rossz ember nem lehet. Hogy károg a Carcass rajongó varjú? - Kár-Kássz
Igazi kecskefőző okkult zene. Nagyszerű hevy riffek, jó témák. A műfaj szerelmeseinek kötelező darab.
Ez csak is levehető ajtós NDK-s turmixgépben mehet! Bitangjóóóóó!!!
Rengeteg energiát toltak ebbe bele a srácok hogy ezt az albumot létrehozzák, kár volt , csináltak volna egy matató falat a gyereknek vagy egy kis sámlit. Technikás meg core is meg dühös is meg zajos is, de kb mintha egy jammelést hallanánk sok sok ötlet és félkész acsargás , de semmi emlékezetes.
Nem nagyon jöttát elsőre ez a cucc, de sokadik hallgatásra megtetszett, van egy hangulata ami beszippantja az embert, a német nyelv kifejezetten passzolt a lemezhez. Várom a következő albumot.
Bitang jó lett az új Bal-Sagoth lemez!
A Carcass is végre visszatalált a gyökerekhez!
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2021. augusztus 14.
∑:
1.
Wizardthrone
Hypercube Necrodimensions
5 8 10 8 5.5 10 10 4.5 10 10 10 10 10 8.5     10 8.5
2.
Enforced
Kill Grid
9 7 6 9 8.5 8 9.5 8.5 6 8 10 7 9 8 9     8.1
3.
Dead World Reclamation
Aura of Iniquity
6 10 10 7 5.5 10 10 5 8 7.5 8.5 10 5 5.5   3   7.7
4.
All Is Ashes
What Comes Next
6 7 9 6.5 6.5 7.5 8.5 6 8 8 10 8 9 5       7.5
5.
Brimstone Coven
The Woes of a Mortal Earth
6 5 7 7 8 6 8 7 9 8 8 7.5 9 7 7     7.3
6.
Darzamat
A Philosopher at the End of the Universe
9 7 9 6 6.5 7.5 5 4 9 8.5 4 8.5 8 5.5       7
7.
Kanonenfieber
Menschenmühle
9.5 9 7 8 9 8.5 6 9.5 3 6 2.5 5 3 10 8 7.5   6.9
8.
Boar
Hulluuden Mandala
7.5 8 6 6 5.5 6.5 3 5 7 2 6.5 5 8 7.5 6     6
9.
Esoctrilihum
Dy'th Requiem for the Serpent Telepath
7.5 1 6 8 10 8 1 5 1 4 2.5 2 3 10       4.9
10.
Pharmacist
Medical Renditions of Grinding Decomposition
9.5 3 3 7.5 9 7 2 9 1 3 1 1 2 9.5 7   8.5 4.8
∑:
7.5 6.5 7.3 7.3 7.4 7.9 6.3 6.4 6.2 6.5 6.3 6.4 6.6 7.7 7.4 5.3 9.3 6.9

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #450 – 2021. augusztus 14.: 28 komment

  • boymester szerint:

    Régóta érett már, de megértük végre azt a napot, amikor egy szimfonikus melodeath csapat a power metal irányából közelíti meg a black metalt:) Sírva röhögős:) Köszi!

  • verfereg szerint:

    Csak engem zavar, mikor valaki semmit sem, vagy csak 1-2 szót ír az indokláshoz? Szerintem nem olyan megerőltető leírni egy vagy több teljes mondatot, és én mindig szívesen olvasom a többiek véleményét (még ha teljesen ellentétes is a sajátommal), szóval kicsit lehangol, mikor rámegyek a pontszámra és a nagy semmivel találom szemben magam. 😀

    • King Diamond szerint:

      Nem mindig lehet kedve valakinek minden értékeléshez szövegest is írni, van, hogy nekem se nagyon van (igaz, én akkor is írok, legalább egy-két mondatot mindenhez), de egyéni szuverén joga mindenkinek, hogy nemcsak úgy pontoz, hanem azt is ír (vagy nem ír) az értékeléshez, amit akar, így ezt is tartsuk tiszteletben, ha kérhetem. Ez régebben is jelen volt, nem egy, nem két felhasználónál. Az meg, hogy ez téged zavar, az egyéni szociális probléma.

    • verfereg szerint:

      Értem én, hogy mindenki azt ír vagy nem ír amit akar, így viszont azt sem tudom eldönteni az illetőnek mit jelent az adott pontszám, mert amennyire eddig követtem ez elég változó lehet. Sokszor nekem sincs kedvem írni, elintézhetném egy szóval, de kétlem, hogy túl sok értelme lenne ennek az egésznek, ha mindenki így csinálná.

    • boymester szerint:

      Vélemény írása nem kötelező. Én sem mindig írok. Ha kíváncsi vagy, írj neki privátot, hogy mit miért:)

  • boymester szerint:

    Gratulálok az ajánlatokhoz! Ebben a körben nincs átlagosnál rosszabb lemez (még a sereghajtó is bőven ötös átlag felett lesz szerintem)! Még azok is a szórakoztató fajtából valók!

  • Melkor szerint:

    Carolus rex: kicsit utánanéztem hogy miket ajánlottál be illetve pontoztál az elmúlt időkben. Amit nem értek hogy az Unleash The Archers neked 8.5 pont de a tökre hasonló Witherfall meg 4.5 pont. Nightwisht és Epicat ajánlottál, gondolom nem azért mert utálod ezeket, de a tökre hasonló Therion-Leviathan lemeze neked csak 5.5 pont. Triviumot és Cattle Decapitationt ajánlottál de a Cattle Decapitationhoz tökre hasonló Dead World Reclamationra meg 5.5 pontot adtál. Majd kiváncsi leszek az Enforcedre adott pontszámodra, mivel több thrash metal lemezt is ajánlottál pl Warbringer, Havok és gondolom itt sem azért ajánlottad ezeket mert utálod őket. Ezen hozzászólásom nem személyeskedésre irányult csak összeszedtem a tényeket, aztán hogy ki mit von le belőlük az mindenki szuverén joga, én is levontam belőle sok mindent.

    • 9000Sanyi szerint:

      Melkor, én sem személyeskedni akarok, de szintén levontam sok mindent, meg hozzátettem a közel 30 évnyi zenehallgatási és rajongói, valamint a lassan 15 évnyi webzine szerkesztési tapasztalataimat.
      Az hogy két zenekar/lemez azonos stílusú, még simán kaphat ennyire eltérő pontokat. A stílus még nem determinálja a pontszámot, sőt továbbmegyek, ugyanazon zenekar amúgy objektíve hasonló minőségű lemezei sem feltétlen bírnak azonos tetszésindex-szel, sőt!
      (Csak példa: az Armored Saint La Raza anyaga mind a mai napig hatalmas kedvencem és a tavalyi anyaguk is, ezzel szemben a kettő között kijött album, amit emp remek írásában méltatott – és el is ismerem a minőséget – mégsem tudott közel férkőzni hozzám…) Az a tapasztalatom, hogy sokszor az olyan apróságok is befolyásolják a pontszámot, mint a zenehallgató aktuális hangulata, de tovább megyek, a Hangpróbán még ott van az is, hogy van aki az épp aktuális kör lemezeihez viszonyítva is adja a pontot. Tehát simán lehet, hogy egy másik körben például a Witherfall jóval magasabb pontszámot kap…

      Egyébként meg ahogy azt már sokszor leírtuk, a Hangpróba “játszótér”, ahol bizonyos keretek között néhány egyszerű szabály betartásával olyan zenéket ismerhetünk meg és cserélhetünk róla eszmét, ami amúgy lehet simán elmenne mellettünk.

    • CarolusRex szerint:

      Uff… még jó, hogy a Witherfallhoz például oda is írtam, hogy több pont lett volna, de a körben jelenlévő nagy power dózis miatt, már a Witherfall is idegesítő volt számomra. Az Unleash The Archers pedig valószínűleg a női ének miatt emelkedik ki nálam, powerben a férfi hangok sokszor túl nyálasak nekem, na de az akusztikus szám sem segített azon, hogy megkedveljem.
      Nem kell elméleteket gyártani, meg elemezgetni, egyrészt mert csak saját magadat teszed nevetségessé, másrészt meg azért mert teljesen hülyeség amit írsz. Sanyi tökéletesen leírta, igazából válaszolnom sincs értelme. A black pl a kedvenc műfajom, de ettől még egy gyenge anyagra nem fogom azt mondani, hogy jó. Az Epicat én össze sem hasonlítanám a Therionnal, lehet hogy szimfo metál mindkettő, de minőségileg hatalmas a különbség. A Dead World Reclamationnek pedig szerintem semmi köze a Cattle Decapitationhöz, sokkal inkább a The Black Dahlia Murderre emlékeztetett, ami nekem szintén egy nem rossz, de unalmas banda.
      Az idődet azért irigylem hogy ráérsz erre éjszaka, de ha gondolod, segítek egy későbbi kutatásodhoz: ha észreveszed, hogy vérféreg és az én pontjaim gyakran hasonlóak, az nem véletlen. Nem alt account, hanem egy pár vagyunk, és az ízlésünk kb. 90%-ban egyezik.
      Vicces, amikor ennyire komolyan veszitek a hangpróbát.

    • Armand szerint:

      Az, hogy ki hogyan pontoz egy albumot mindenkinek a személyes joga, ízlése alapján történik, nem más kedve, vagy épp szájíze szerint! Ezt tartsuk tiszteletben!

    • boymester szerint:

      Én azt vontam le belőle, hogy nagyon unatkozol és neked mások ízlése, véleménye a vesszőparipád, a játszótéren pedig vérre menő csatát tudnál vívni egy leejtett, homokos nyalókáért:)
      Az ember amúgy mindig változik, ahogy a hangulata is. Volt már rá példa, hogy 7-8 pontot adtam itt első hallgatás után egy lemezre. Utána úgy beragadt a lejátszóba, hogy saját magam felülírására készítettem róla egy 10 pontos kritikát. Bár ez ritka. Cattle Decapitation koncepcióban, dalok felépítettségében pXcsára veri Dead World Reclamationt, ami hangszeres tudásban ott van a szeren, de sokszor céltalan. Nem összehasonlíthatók. Egy Monolith of Inhumanity után lepörgetni egy Aura Of Inquity-t olyan, mint meghallgatni a lemezre fel nem fért, másodvonalas dalokat unalmasabb vokállal. Ahogy a Nightwish, Epica, Therion sem egy kalap, akiktől összesen 1-2 lemezt nagyon szeretek, a többit meg a hátam közepére sem kívánnék. Nem is értem, honnan gondolod, hogy ha valaki szeret egy thrash metal zenekart, az az összeset szereti? 🙂 Hallgasd meg a MetallicaRide The Lightning, SepulturaBneath The Remains (kedvenc thrash lemezem), CoronerPunishment For Decadence , Celtic FrostTo Mega Therion lemezeket. Mindegyik alapmű, mindegyik thrash és igencsak különböznek egymástól. Az Enforced esetében ott a crossover jelző, ami igencsak kiszélesíti a lehetőségeket…mégsem mérhetem egy Acid DrinkersInfernal Connectionhoz (rap beszűrődése, keveredése), Doomsday 1999Maniac on the Floorhoz (grindcore beszűrődése), GarrobosGarroboshoz (groove, punk beszűrődése) vagy RehashedCode Blackhez (hardcore punk beszűrődése a műfajba).

      A thrash egyébként él és virul:)

  • CarolusRex szerint:

    A Kátai párhuzam nem is igazán az Esoctrilihum zenéjére vonatkozott az értékelésemben, hanem arra, hogy szintén 1 személyes projekt, és évente ad ki lemezeket ugyanolyan magas színvonalon (szerintem).

  • CarolusRex szerint:

    Husky, mi olyan komikus egy tömegmészárlás elleni plakáton?
    Abba már bele sem kötök, hogy zeneileg köze sincs a Mardukhoz…

    • boymester szerint:

      🙂 Nem feltétlen esik le mindenkinek egy-egy kép jelentése, én pl. totál homályban voltam anno a Cultes des Ghoules albumán, amin egy virág volt. Aztán felvilágosítottak, hogy egy mérgező, halucinogén növény (bolondító beléndek) látható rajta. Egyébként nagyszerű zene: ez a Henbane. Pontozáson nem érdemes fennakadni, itt pár ember olyan szinten lő mellé rendszeresen, hogy már csak a poén kedvéért olvasom el a pontszámai mellé fűzött indokait. De hát a boldogság mindenkinek jár:)

    • 69Nostromo79 szerint:

      🙂 😀

  • dimmurtal szerint:

    Hálás köszönet annak, aki a Wizardthrone és a Dead World Reclamation nevű zenekarok albumait beajánlotta! Régen volt egyszerre ennyi jó zene a HP-n! És még csak a harmadik albumnál tartok! 🙂

  • CarolusRex szerint:

    Na, ez a kör már most sokkal változatosabb, mint az előző. 😀

  • King Diamond szerint:

    Kedves Olvasók, Ajánlók!
    Két lemez kikerült az ajánlásokból, mert az Aephanemer már jóval túl van az 1 éves határidőn, a Cranial Void pedig már szerepelt két körrel ezelőtt, ahogy Dimmurtal kolléga is írta.
    Természetesen, nyugodtan ajánljatok helyette másik albumot, amennyiben szeretnétek!

  • dimmurtal szerint:

    Basszus! Totál figyelmetlenségből újból beajánlottam azt a lemezt, ami két körrel ezelőtt már szerepelt egyszer a HP-n! Tisztelt Szerkesztők, tudnátok törölni az ajánlást? Ezer bocsánat! A Cranial Void zenekar Celestial című albumáról van szó!

  • boymester szerint:

    Uh, mennyi ismerős borító…legalább felét megint hallottam már:) Így könnyű a HP. Egy kis memóriafrissítés és jöhet a pont:)

  • 69Nostromo79 szerint:

    Ha nem találtok hozzá linket…

    • boymester szerint:

      Üdv! Pont nemrég emlegettelek, hogy mindig lelkesen linkeltél attól függetlenül, hogy ajánlottál-e, vagy sem. Így sosem lehetett tudni, ki dobta be az adott lemezt:)

    • King Diamond szerint:

      Wizardthrone teljes lemez:

szeptember 25.,
október 01.,