2021. szeptember 11.
∑
9
8
7.8
7.4
7.2
7
6.9
6.8
5.9
5.7
7.2
Mielőtt megint abban térnék ki, hogy mi mennyire eredeti, leszögezném, hogy számomra a zene mindenkor stílusfüggetlen. (Persze nem mondom, hogy nincsenek különösen preferált stílusok. :D ) A Special Effects különösen favorit... Amolyan esti összebújós kis este a kedvessel lefestése. :) - Aki túl emelkedik Spider One vokálján, ami nagyon hajaz MM-ére, az végig élvezni fogja az albumot. :) - Ne felejtsétek, a zene szórakoztat. :) Élvezzük hát! :)
A legelején meglepett, de ahogy egyre beljebb jutott az ember a zenekar anyagának megismerkedésével, úgy egyre inkább kikristályosodott ki benne az a féle ellenszenv ami a tahóság netovábbja. Ez az un. családi vállalkozás nem igazán jött össze. - Tudom, a zenén szórakozni kell, de ez leginkább felcseszett... Pedig az első hangoknál még volt benne potenciál. Ami pedig a Lucifer-t illeti nekik több közük van a Blue Öyster Cult-hoz, a The Oath-hoz, illetve a Black Sabbath-hoz is, mint a szóban forgó hordához...
No komment.
Igazi cipőbámulós zene. :) - Csak erős idegzetűeknek.
Különös kiállású francia PDM. A zenekar dalaiban rengeteg progresszív elem kerül terítékre - a gyengébb idegzetűek számra talán túl sok is. (Ez kissé ellenhangolhatja a bandával most ismerkedőket.) Viszont, ha ilyen ütemben jönnek ki az albumaik még sokat hallhatunk felőlük. Igazából, ha az ember többszöri meghallgatást engedtet meg magának a zenekarral szemben, igen gyorsan megtalálja a gall zenekarokra amúgy is sűrű használt egyedi jelzőt. Én melegen, hidegen, nyersen, főve is ajánlom. - Ne a pontszám alapján ítéljetek, az amúgy is csak dísz. :P
Igazán remekre sikerült, azok ellenére is, hogy tucatszámra fordulnak elő a zsánerre jellemző megoldások, és a hangzás is vékonyka. Tudom... tudom ezt így kell játszani, de azért élőben a föld alá taglóznának ezek a gitártémák, mert jó elmerülni vagy épp' csak lebegni a nótákon. A basszus rendesen ki lett emelve, kifejezetten tetszik hogy nem veszett el a sávok között. Sőt! :) - Sajnos szövegkönyv hiányában hallgattam meg az albumot, nehezen értelmeztem az édes anyanyelvünkön előadott dalokat. Így csak annyit jegyeznék meg, hogy szerettem volna mindent kihallani. /Csak halkan jegyzem meg, hogy a zenekarból kiváló post és shoegaze zenekar lehetne ezzel a felállással, ha épp' felhagynának a bm-el. / Lesz ez még jobb is, az irányt már belőtték, s jól haladnak. Szurkolok nekik.
Valahol az Autopsy ugrott be, de lényegesen más. (Zeneileg, néhol úgy hangzik, mint egy Carcass, végtelenül lelassítva a Heartwork, demintha Schuldriner munkássága is felsejlene, de ugyan úgy belehallom a Paradise Lost-ot, vagy az Asphyx-ot.) - Egyedül ezzel az elcseszett hörgéssel nem vagyok kibékülve. (De ez legyen az én bajom.)
Rosszabbul megszólaló európai bandák köröket vernek erre a zenekarra ebben a stílusban... S a legkevésbé sem unalmasak, de ez?!
Ha nem vársz tőle sokat, nem jelent problémát. Igazából a viszonylag rövid nótákkal való operálás csak előny. :) Ráadásul a black/thrash témák egyszerűek, mint a faék. Hétvégi ebéd után levezetőnek tökéletes, vagy a háttérben sörözéshez. :) Előnye, hogy nem akarja megváltani a világot . :)
Fabrice Emmanuelson igazi telitalálat, olyan hangja van, hogy azonnal mentem alsót váltani. - Igen, zsáner lemez, de a jobbik fajtából. A stílussal most ismerkedők pedig próbálkozhatnak a "nagyok"-kal is, de előtte mindenféleképpen kezdjék ezzel. - Szóval, nincs miről áradozni... de ennek a gall dalnoknak az orgánuma olyan, hogy egyből összepiszkítja magát az ember. A bárdok meg csinálják amihez értenek, ráadásul roppant jól összeszedett hangzással, s szólókkal. - Aki múltat akar idézni, ezzel az albummal bizony jól teszi. :) - Még valami: francia nem énekelhet így! :D
Helyenként tetszett, jól szól, de a végére elfogytak az ötletek, unalmassá vált.
Kezdetben érdekesnek tűnt a koncepció, de nem tart ki végig. Valahogy az énekesnő hangja nem elég érdekes. Mondjuk a Slither egész jó lett.
A Left to Wander nagyon betalált. Jól felépített dalok, nagyon tetszik a hangszerelés, de a Posz Upgrade-ek kissé tölteléknek tűntek.
Sok erős pillanat sorakozik egyedi a hangulat. Külön kiemelném a dobost, mert szerintem nagyot alakít. Szeretem az ilyen post metalos sludge-os mocsárszagú zenéket.
A női hörgés ritkán ennyire jó de talán kissé egysíkú a megszólalás is dögös, de valahogy mégsem akar összeállni egy jó lemezzé.
Semmilyen érzést nem váltott ki semmilyen nyomot nem hagyott.
Nekem ez csalódás.Valami jó kis doomra vártam, ehelyett egy középtempós death anyagot kaptam. Voltak jó részek, de nekem ez ennyi.
Hamar háttérbe vonul, de ott kiválóan funkcionál.
Elég monoton, bár néhányszor azért felkaptam a fejem. A számok címeinek folyamatos ismételgetése már fárasztó volt. Lehet, hogy koncerten jobban működne
Jó hosszú lemez, jó sok sablon elfért. Az énekes hangjának van egy kellemetlen színe számomra amitől feláll a szőr a hátamon. Amúgy sem szoktam heavy metalt hallgatni, ez az anyag sem tudott meggyőzni.
Sajnos nehezen élvezhető kópia, amiből az eredetis sem kedveltem soha, de a nyitó dalra esküszöm marha jól lehet porszívózni, a Black Lipstickre meg csak úgy járt a kezemben a felmosó... Gót takarítónőknek ez maga lehet a paradicsom:) Kár, hogy a Brave New Word-ot még bónusznak se raknám lemezre (ez a cím maradjon meg inkább szép emlékként az Iron Maiden kapcsán), a kiadvány második fele meg már idegesített.
Érdekes a hangzása, a dob gyengeségével viszont egyetértek. Valahogy "belepuffog" az érdekes billentyű-basszus kombóba. Ezen felül viszont egy tök átlag stoner/doom cucc, amivel Dunát lehet rekeszteni. Ebből a hangszerkombóból az ELP kihozta, amit ember kihozhatott:) Meg is nézem gyorsan az 1970-es Live In Zurich koncertet:)
Hű, a két jó pontszámot látva kicsit feltornászhattam az elvárásaimat. Alapvetően rengeteg prog rock/metal fogyasztásán vagyok túl és ezért valami csodára vártam...erre kaptam egy végtelenül unalmas, lapos nyitányt a The Cave képében. A dal utolsó percéig szinte semmi nem történik, amire felkaphattam volna a fejem. Utána szerencsére már érkeznek frankó dolgok. A lemez második feléről a sajnos egyre távolibbnak tűnő Pain Of Salvation is eszembe jutott. A valóban nagyszerű Reckoning mellett nálam a Post-upgrade II. működött még igazán jól. Igazán meglepetés volt számomra az album, talán mehet még feljebb is, ennek több idő kell.
Számomra az az erőssége, hogy rohad jól szól! Nem mint metal lemez, hanem mint ZENE! Még az extrémebb részek sem hiányoznának róla különösebben.
Féltem tőle, hogy újabb női énekes szimpla melodeath lesz a jussom, de ez zeneileg jóval érdekesebb lemez. Nem különösebben megragadó, de legalább érdekes.
Kifejezetten jó hazai ez, még ha nem is a legmaradandóbb. A hosszú dalok monotóniájához egyszerűen olyan hangulatra van szükség, ami ritkán tör rá az emberre. Egy magányos téli estén le merném fogadni, hogy tíz pontosra hallgatnám. Meg is fogom még adni neki az esélyt. Nyers, zsigeri, kellemes melankóliával megáldott nagybetűs fekete fém ez a legszebb hagyományok szerint.
A zenekar eddigi legjobb lemeze. Hihetetlen, mennyi jó témát összepakoltak. Egyedül a vokál lehetett volna valamivel árnyaltabb, izgalmasabb. Farrrkasnak külön ajánlom, mert az előzőt is szerette, ez pedig annak egyenes ágú folytatása.
Hangulatos lemez profi megszólalással. Nem a legizgalmasabb, de nekem kifejzetten tetszett.
Ilyen az, amikor 30 év után is ég a tűz és nem tudsz kiadni szar lemezt. Ritka, megbecsülendő csapat még akkor is, ha rendre ugyanazzal a hibával ássák el magukat nálam: mindig borzasztó hosszú anyagokat adnak ki. Minden jó téma ellenére lefáraszt.
Alapvetően beriaszt a kliséjelző, ha egy zenekar nevében meglátom a Steel kifejezést és ezúttal sem vágott át. Szimpla, környezetbarát, sok százból egy heavy metal vár a becses hallgatóságra. Persze a Steel Hammer vagy a Metal Nation sem ígér többet fesztiválzenekarnál. A héten már egy évessé váló kiadvány nélkül azonban nem lehetett volna teljes a HP:) Ami felvitte a pontokat az számomra az énekes teljesítménye: időnként egész jó dallamokat hoz és a karcosabb részeknél igazán élvezhető.
Az első szám alapján megörültem, hogy nem is lesz ez annyira rossz mint gondoltam, de sajnos az utánalévők ráébresztettek, hogy de igen.
Maga a koncepció tetszik, hogy a zenei alap a basszusra és a szintire épül, most már csak jobb számok kellenének. A Vodka legalább ugyanolyan idegesítő, mint az azonos című szerzemény a Korpiklaanitól, a többi azért jobban sikerült. A rövidsége miatt még így is bőven élvezhető lemez szerintem, és tényleg vannak rajta jobban sikerült számok is. (Ha már mindenki a Lucifert emlegeti, nem tudtok hozzájuk hasonló bandát? Az utóbbi hónapokban a Lucifer kb az egyik legnagyobb kedvencem lett, de eddig még nem jártam sikerrel, hogy hasonlót találjak. A Mama Doomban szerintem csak az ének hasonló, de az nem elég.)
Mérsékelten tetszett, de nem én vagyok a célközönség. Ettől függetlenül ez egy profi album, a stílus kedvelői imádni fogják.
Hangulatos, de itt sem én vagyok a célközönség.
Jól kezdődött, de nagyon egysíkú és hamar unalomba fulladt.
Az előző lemezük, az Átszellemülés simán ott van a kedvenc bm albumaim között, úgyhogy ennek is nagy elvárásokkal kezdtem neki, de rögtön meggyőzött. A stílus szerencsére maradt ugyanaz, számomra tökéletes elegy a nyers és a melodikus black metal közt. Ez is kúszhat még feljebb.
Nagyon vártam, az előzetesek alapján magas elvárásaim voltak, mert imádtam az összeset. Szerencsére az egész album ugyanazon a színvonalon pörög. Talán az eddigi legmelodikusabb lemezük, de jól áll nekik.
Hangulatos anyag, és végre nem unatkoztam rajta, mint a korábbi lemezeiknél. Talán ez egy fokkal kevésbé monoton, vagy csak jobb hangulatomban talált el. Szerk.: Azóta meghallgattam még négyszer, és most már imádom. :D Különösen az Underworld Aurorat.
A borító és a hangzás jelentős visszalépés az előző albumukhoz képest. Az előbbi nem olyan nagy probléma, az utóbbi viszont zavart. A lemez végére már megszoktam, de sokkal tompábban szól mint kellene, és valahogy hiányzik belőle az erő, ami az előző albumnál ott volt. Jó számokat szerencsére továbbra sem felejtettek el írni, és végül is ez a lényeg. Az outroként szolgáló utolsó tétel különösen tetszett, nem számítottam rá, és jól is esik a darálás után.
Annyira várok már egy jó heavy albumot a hangpróbán, de valahogy nem akar jönni. Elment a háttérben, de mást nem is lehet róla mondani.
Szeretem az industrial hatásokat a metal zenében, de itt inkább beszélhetünk rock-ról. Számos momentumról Marilyn Manson ugrott be, bár őt is nagyon ritkán hallgatom. Ez sem nekem szól.
Ennek a zenekarnak az az érdekessége, hogy nincs benne gitáros. Az énekes csajszi kezeli a billentyűket, rajta kívül pedig van egy basszer és egy dobos. Egészen egyedi hangzású, doom-os, kemény rock-zene a végeredmény.
Egy majdnem tökéletes prog-rock/prog-metal album! Néhol olyan érzéseket hozott elő belőlem, mint amikor Psychotic Waltz-ot vagy Soen-t hallgatok. A 'Reckoning' című dal egy csoda!
Az utóbbi időben találkoztam néhány frankó doom anyaggal, még egy-két lemezismertetőm is született a stílus zenekarainak albumairól. A King Woman viszont valahogy nagyon nem akar nálam működni. Néha elkap a hangulata, néha pedig kifejezetten idegesít a teljes összkép. A 'Golghota' kiemelkedik a lemezről (jó irányba), az utolsó dal pedig amennyire szenvedős, annyira jó a címe.
Először észre sem lehet venni, hogy a hörgéseket egy csaj produkálja. Ehhez a jófajta, thrash és black elemeket is bőven tartalmazó old-school death metal lemezhez kitalálhattak volna egy frankó borítót is! Alapvetően egyébként nem rossz.
Folk elemekkel megtűzdelt, melodikus, old-school, magyar black metal, a rá jellemző misztikus környezettel, ám kliséktől egyáltalán nem mentesen. Újdonságot nem hozott, de nagyon kedvelem a stílust, azon belül pedig ez egy igazán erős albumnak számít!
Ez egy igazán frankó, death/doom stílusban előadott horror-story gyűjtemény Finnországból. A skandináv csapatok nagyon érzik ezt a vonalat!
Nagyon igényes, minden részletében kimunkált, atmoszferikus black metal.Ennek ellenére nem igazán tud közelebb kerülni hozzá. De mindenképpen kap még esélyt, valószínűleg csak a megfelelő hangulat hiányzik!
A német veteránok egyedi módon vegyített black metal-ja thrash zúzdákkal. Kellemes, de átlagos hallgatni való!
Ez egy nagyon átlagos heavy metal album a stílus minden sablonos jegyét magában hordozva, néhány kiemelkedő pillanattal.
Maradok semleges.
Újra egy kis okkult zene, keblemre!
A többiek már mindent elmondtak.
Megvolt a mai napra való önsanyargatás is. :) Ezt inkább nevezném alternatív zenének, mint doom-nak. És pont emiatt olyan borzalmas is, pont olyan, mint egy rosszul sikerült biológiai kísérlet eredménye.
Jó lemez, de nem kiváló. Több dallamot legközelebb.
Na ez az a lemez, ami nem tucat!!! Nem igazán találkozom minőségi black metallal a magyar színtéren, ezért ez kellemes meglepetésként hatott rám. A hangzás végre valahára remek, a számok nagyon jók. A vokál is teljesen rendben van (végre vegytiszta károgás és nem valami zombihányás), ráadásul magyar nyelvű ami nem semmi bevállalás, de nem válik hátrányára. Ez a lemez egy kiváló black metal album! Ráadásul előtte Tribulationt hallgattam és úgy lett ennyi a pontszám! Köszi az ajánlónak! És nem nyers, nem zsigeri, hanem szépen megkomponált és kidolgozott az apró részletekre is odafigyelve!
A hőrgőmasinát gyorsan cseréljék le, mert zavart. Ehhez a pazar, progresszív melodeath zenei világhoz már egy kifinomultabb vokalizálás illene és akkor 10 pontos lenne a lemez. Most nézem finnek ajaj! Akkor ne tedd sehová a progresszív melodeath jelzőt. :D
Nem egy kezdő banda, akkor nem értem, hogy nem veszik észre, hogy a vokál valami borzalmasan szól?!? Szól a remek zene profi hangzással, amit a háttérből zavar valami beszorult zombi előbb hányásszerű majd hörgésszerű kínlódással teli vernyákolása amatőr módon hozzákeverve a zenéhez. A hosszú számok sem váltak előnyére a lemeznek. Sajnálom, de ez sokat levesz a zene élvezeti értékéből, így érdemei elismerése mellett nem tetszett. Kár érte…
Végre egy jó német black lemez jókora thrash beütéssel. Teljesen rendben van. Itt érzem a nyersességet, zsigeriséget, ami jól áll nekik.
Elmegy.
Szívem nosztalgia-csücskében tágas a hely a nu metalnak, és a jó modern próbálkozásokat mindig értékelek, de a Marilyn Manson-"industrial" metal vonal sose jött be igazán, és sajnos ebbe se látok többet bele, mint decens, de felejthető próbálkozást a zenekar 90-esévekbeli tevékenységének felevenítésére. Egész izgi pillanatai vannak, de nem élvezem összességében.
Ez már nekem kissé túl gimmicky, vállalhatatlanul borzalmas és tahó a szöveg, és nevetséges a teljes képivilág is. A riffek okésak, de pl a dob borzalmasan szólal meg.
MICSODA?! Update: oké, ez egy tízes
Chelsea Wolfe csak sokkal androgünebb, imádom
Nagyon mérgesek, de miért?
Szomorú szívvel kell mondanom (mert nagyon megörültem amikor láttam hogy magyar black szép borítóval meg fizikai példányokkal, tehát akartam szeretni), hogy a képi világ, a merch, a promófotók és a weboldal sokkal igényesebb, mint amit utána a zene hoz. A hangzás nem annyira szép vagy teátrális, a lo-fi atmoszferikus black metalos értelemben sem, a dobokat eléggé élveztem mondjuk, de annyira nem kiemelkedő próbálkozás semmilyen aspektusból sem, nem volt pillanata ami felborzolta volna a szemöldökömet hallgatás közben, vagy ami kihajított volna a székemből.
Egész cuki korai doom metal és death metal idézés. Némelyik riff után azt hittem volna hogy ilyen herélt King Diamond éneket fogunk majd hallani, őszintén örültem is volna neki, de ez se vészes. Jól szól a lemez, jók a riffek, nem korszakalkotó, maximum korszakfelelevenítő alkotás, de egész kellemes
Már hallottam százszor azt amit ez a lemez kínált, nem érzem a pluszt. Nagyon szépen szól minden, azért megéri a pontját, de ez kb ugyanaz mint az Átkoskönyv, csak kicsit jobban szól, emiatt viszont lejjebb kell vinnem az Átkoskönyv pontját, mert ez nekem nem lehet jobb 6 pontnál.
Ez bizony egy album. Vannak benne például... riffek, meg dobtémák is. Sőt egy mérges bácsi is énekel benne.
Lelki szemeim előtt a IV. Pókaszepetki Rockfesztivál plakátja comic sans betűtípussal, ez a zenekar meg valahol a felhozatal közepén.
Teljesen jó a saját stílusában. A Die Krupps is csinált ilyen jellegű industrial lemezeket, valamint igen, elég sok Manson átfedést is lehet hallani, igaz, annyi elektronika nincs benne, mint a Mechanical Animals lemezen, ami véleményem szerint Manson karrierjének csúcspontja, a Portrait of an American Family sincs olyan jó, a 2003-as The Golden Age of Grotesque óta pedig gyakorlatilag alig tud felmutatni valami értékelhetőt (sajnos).
Kicsivel kevésbé tetszett, mint a Lucifer (aminek a negyedik lemeze is eléggé várós), de csak hajszálnyival. Nekem sokszor fel sem tűnt, hogy nincs benne gitár. Az énekes hölgy hangja, orgánuma is eléggé hasonló, mint a Lucifernél, csak ott jobbak, slágeresebbek a dalok valamivel. További érdekesség, hogy a banda 2006-2015 között The Gentling néven létezett/működött, és kiadtak már egy nagylemezt, ezen a néven pedig 2015 óta működnek és nemrég adták ki az első (összességében pedig a második) nagylemezüket. Egyébként kellemes hallgatnivaló, akárcsak a Lucifer.
A maga stílusában ez a lemez teljesen jó, a zenével nincs probléma, nem is akarok belekötni, a vokál lehetett volna keményebb...
A Golgotha dal miatt adok ennyi pontot, mert annak a hangulata és az egész szám nagyon tetszett, és szerintem is magasan kiemelkedik a lemezről, ahogy Dimmurtal is írta. Egyébiránt a többi szám eléggé katyvasz, ez a motyogós ének pedig hosszú távon zavaró volt számomra.
Én sem mondtam volna meg, hogy női énekes van a bandában, brutál, olyan a hörgése, mint Angelának. Kemény.
Számomra érdekes lemez volt, aminek az első felében több értékelhető dolgot is találtam, de aztán (leginkább az egyhangú vokál miatt) a végére elkezdett unalomba fulladni. A károgás nem zavart, az egyhangúsága igen. A hangzás nem olyan rossz, mint lenni szokott az ilyen jellegű beajánlásoknál, a zene pedig szintén nem rossz. A szövegek a dalcímekre pillantva nem igazán érdekelnek, viszont nem tudom, de valamennyire sajnáltam, hogy nem értettem a magyar szöveget a daloknál (ez lehet, hogy így hirtelen ellentmond egymásnak, de így gondolom).
A hosszú számok, valamint a számomra kevésbé tetsző hörgés ellenére ez valóban egy profi lemez. Nem ismerem a banda korábbi albumait, de ez után lehet, hogy meghallgatom majd. A zene teljesen rendben van, elég sokszor emlékeztetett a King Diamondra (nem véletlen a tag sem a bandcampen, valamint ugye Andy LaRocque producerelése, masterelése). Az utolsó, instrumentális szám zseniális. Talán lehetett volna benne több szóló is, illetve a már említett hörgés miatt nem max. pontszám.
Továbbra sem lesz a kedvencem ez a stílus, unalmas, az ének idegtépő volt 1-2 szám után már.
Jóval több értékelhetőt találtam rajta, mint nem. Igaz, el lehetett volna hagyni a hosszú, lassabb számokat és azok játékidejét vagy kihagyni, vagy feltölteni szintén ilyen 2-3 perces thrash-es zúzdákkal, akkor jobb lett volna.
Jó kis lemez lett, habár lehetne valamivel rövidebb. Szerintem az énekes hangja, orgánuma még ugyan jó, az, hogy francia, valamint, hogy a Frontiers kiadónál vannak, leginkább érdekes. A Pussy és a Led By Judas számok elütnek a többitől, amik rockosabbak, mintsem metalosak, ami szintén egy érdekes döntés. Az, hogy a banda neve és bizonyos számok címe elég sablonos, ez van, számomra egyáltalán nem vesz el a minőségéből és értékéből.
A régi MM időket idézi.
Lucifer hatásokat éreztem, pofás anyag lett.
Egy igazi zenei csemege.
Idegesítő, semmilyen zenei erteket nem kepvisel. A mostani hp legrosszabbja.
Egész jó lemez lett.
Ez bizony egy album. Vannak benne például… riffek, meg dobtémák is. Sőt egy mérges bácsi is énekel benne.
Remélem ez már megfelel! :) Meghát ahogy (másodjára) hallgatom egyre inkább megy le a pont.
A teljesen felesleges lemez mintapéldánya.
Valószínűleg a thrash miatt tetszett ennyire.
Ezt inkább passzolom. Nem szeretem az alternatív zenét.
Engem magával ragadott a hangulata. Hogy csak basszusgitár van benne észre sem vettem. Frankó lemez lett.
Erre kellett időt szentelnem. A The Cave még akár riasztó is lehet az elején, de aki ráhangolódik az nem fog csalódni. Nekem a legjobban a Reckoning és a Demon:05 című tételek tetszettek a lemezről.
Többszöri próbálkozás után inkább passzolom. Nálam ez nem működött.
Izmos megszólalású death metál. A lemezen sok jó téma van. Nekem a Zombie és a Medium című tételek tetszettek a legjobban.
Hazai viszonylatban kiemelkedő, azonban nemzetközi szinten már nem igazán.
Én is osztom a 69Nostromo79 és mások által is megfogalmazott kritikákat a hörgéssel kapcsolatban.
Valóban hangulatos lemez és szépen szól. Itt is éreztem némi nosztalgiát a hallgatása közben. A legjobban a Spirit of Lightning és a Primal Chasm című tételek tetszettek.
Éreztem némi nosztalgiát a hallgatása közben. A lemez végig fent tudta tartani a figyelmemet. A legjobban a Learn to Love the Void és az Exile Is Imminent című tételek tetszettek.
Régen több heavy metált hallgattam. Kellemes emlékeket idézett fel a lemez hallgatása. Legjobban a Fight Them All és a Blackheart című tétel tetszett a lemezről.
Attól függetlenül, hogy egyáltalán nem az én világom, próbáltam megadni neki az esélyt, de hiába. A kínzásomhoz tökéletes.
Nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Vannak rajta kifejezetten kellemes másodpercek, például a nyitószám és a Blood Moon eleje, de amint bejön az ének, el is megy a kedvem az egésztől. Eléggé haragszok rá, tényleg csalódást okozott. :D Nem tudnám megmagyarázni miért, de rettentően irritál ennek a nőnek a hangja, a zene pedig túl egyszerű ahhoz, hogy elterelje róla a figyelmemet.
Igazi megváltás a Mama Doom után, már albumborító szempontjából is, nagyon hangulatos alkotás, és tökéletesen illik a zenéhez. Így a nap végére tökéletes, bár nem vagyok nagy progos, de ez most megtalált magának.
Kellemesen csalódtam, igazán magával ragadó és különleges hangulatú zene. Eddig nem ismertem a bandát, de mindenképpen szánok majd időt a korábbi lemezeikre is.
Ahogy (másodjára) hallgatom értékelés közben, egyre inkább megy le a pont, amit adnék rá. Nem mondom, hogy rossz, de elég egyhangú és klisés, egyszer hallgatós.
A Niedergang már a kezdetektől ott van a kedvenc hazai black metál projektjeim között, és ezzel a lemezzel sem okoztak csalódást, a megjelenése óta szinte minden nap meghallgatom. Fájdalmas és gyönyörű, ráadásul rengeteg szép emléket megidéz számomra. Nem is kérdéses, hogy 10 pont.
Az előzeteseket már én is rongyosra hallgattam, mire megjelent az album. Nem okozott csalódást, imádom az összes számot, de ha egyet ki kéne emelnem, akkor az a Those Who Absorb the Night lenne. A bónusz W.A.S.P. feldolgozás is isteni.
Nagyon tetszik az atmoszférája, néha a Sear Bliss jutott róla eszembe. Talán a Masters of Rain and Storm ragadott a leginkább magával.
Közel sem kiemelkedő, de korrekt. A hangzása viszont nem tetszik, a korábbi albumokon sokkal jobb volt.
Egynek elmegy, de a közelébe sem ér egy Travelernek, Enforcernek vagy éppen Ambushnak.
Azt hittem az ipari metal már nem is létezik. Nálam a Die Krupse - Metal Machine Music és a NIN - Pretty Hate Machine, The Downward Spiral, The Fragile szentháromsága alap. Ez azokhoz képest country disco.
Okés, hogy nyers meg zsigeri… de egy tucat. Számomra már unalmas black metal klisék… a minek kategória. Igazából csak elment mellettem hallgatás közben, ez izgalmas pillanata nem volt. (A borító miatta csak pont)
A banda által említett újabb metalosabb ízek mellett nekem van egy, amolyan vissza a gyökerekhez íze is. Valóban az eddigi legsúlyosabb lemezüket hozták össze, jókora korai P. Lost hatásokkal.
Megfogattam, hogy nem pontozom olyan lemezt, melyhez nincs „normális” link csatolva, csak a fapados metal archiv. Ha az ajánló arra sem veszi a fáradságot, hogy megkeressen egy lejátszó linket, ne ajánlja be, vagy ha a banda nem tette még fel sehová hallgatható sávok, akkor meg pláne ne ajánlja. Ennyit az okoskodásomról…
Szóval így a szokásos YouTube-ra hagyatkozva… A zene átlagos klasszikus metal vonal (Saxon, Iron Maiden…stb), amint némi fantasy epikával bolondítanák meg. Újat nem adnak a műfajnak csak még több fém veretet, hallottunk már ilyet… vagyis klisé zene, a banda névről meg ne is beszéljünk.
No komment. :)
Még szép hogy 10 pont, mi lenne más!
Az ajánló gatyába vagy (bugyijába?) élvezésén túl nem sok értelmét láttam itt.
Ajánlott lemezek
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Túlzóan mély hörgés egy death/doom lemeznél??? Te jó ég. Ez egy teljesen érthető, a death metalon belül könnyed hang a Hodded Menace esetében. Néhány klasszikus sokkal durvább. A funeral doomról meg ne is beszéljünk…
No igen, ezt én sem tudom hová tenni, ahogyan a progresszív melodeath jelzőt sem. 😀
Pedig van ilyen jelző, csak a körbe nem került be ilyen csapat. A fogós gitártémáknak köszönhetően tényleg van egy kis melodeath feeling, ha kétszeres tempóra gyorsítanánk a zenét ,talán jobban kijönne. Kifejezetten gyors lett az új album néhány helyen, bár nekem inkább a klasszikus heavy metal jutna róla eszembe. Az itt hallható Noir szintén tartalmaz lassú elemeket, de a témák inkább a death metal felől érkeznek. Azért kíváncsi lettem, meghallgatom majd kicsit gyorsabban a Hooded Menace anyagát is. A progressziót már jóval nehezebben találnám meg. Persze sokfélék vagyunk, sokféleképp hallunk. Pl. Desaster mostani anyaga egy thrash metal lemez, ami nyomokban black metalt is tartalmaz az eszköztára alapján, viszont a korai lemezeiknél ez fordítva volt (A Touch of Medieval Darkness pl. inkább black metal lemez thrash tempókkal). Ezek alapján lehetne vitatkozni, hogy akkor most melyik (mindkettőt ráfoghatjuk attól függően, hogy a zenekar teljes életművére, vagy az utóbbi korongokra gondolunk-e). A csapat az ezredfordulón megjelent Tyrants Of The Netherworld környékén váltott egy komolyabbat, azon a lemezen ráadásul egyértelmű death metal riffek is sorakoznak bőséggel. Hallgassátok meg a két lemez két tételét egymás után és azt hiszem, világossá válik (kb. mint a benzin és a víz a Macskajajjban:)
Számtalanszor megosztottam már ezt a „Bevezetés a metal zenei stílusokba” című videót poénból:) Lehet egy fiatalabb generáció már dokumentumfilmnek veszi:) Én most is visítok rajt:)
Sosem voltam nagy nu metal (vagy nemzeti hip-hop, már elbizonytalanodtam…) rajongó, de a Mudvayne videó alatt szóló számát nagyon bírtam a megjelenésekor:) Koleszban jó volt üvöltetni. Most is kellemes nosztalgia:) Kár, hogy ezzel fújt nagyjából a csapat. Hasonló perverzióm volt anno az As I Lay Dying első két lemeze. Számomra új volt vele a metalcore és ezt nagyon élveztem.
Na jó, ezeknek épp annyira nincs itt a helye, mint a Mindrot ajánlónak (még mindig erre van a Mit hallgatsz most fórum, ami meg sosem volt ilyen üres), csak elkapott a nosztalgia. A nyilvánvaló stílusbeli tévedésekkel sem érdemes már különösebben foglalkozni, mivel a „Bocs, ezt benéztem.”, esetleg az „Én ezért hallom benne ezt és ezt…” jellegű válaszok (inkább válaszadók) többsége már nincs jelen. Sokkal jellemzőbb a „Zöld a vér, mer azt mondtam, különben is jogom van hozzá.” fajta válasz. Néhány körrel ezelőtt itt szó volt a kijáró tiszteletről is, ehhez azért hozzátenném, hogy én mindenkit tisztelek, aki rászolgál. Részemről ez nem alapvető jog, hanem ki kell érdemelni. Ebben személyes ismerettség híján sokat segíthet a kitartó pontozás, reális értékszemlélet, érdekes ízlésvilág és sokszínű rálátást mutató komment… Tiszteltem már olyat, aki teljesen ellentétes véleményen volt a nekem tetsző lemezeket illetően és olyat is, aki hasonlóképp gondolkodott. No mindegy:) Kérlek ne vegyétek kerozinnak…csak gondolatébresztőnek szántam. Ráadásul ezt a hozzáállást tapasztalom jellemzően mindkét részről (újabb, régebbi pontozók, visszatérő alkoholisták), ami néhány éve már emészti ezt a részleget (nem, korábban nem volt jellemző!!!). Tényleg jó lenne érvelni, érdemben reagálni, alátámasztani azt, amit az ember ír. Mások véleményét el kell fogadni, ahogy azt is, ha felhívják a figyelmünket egy következetlenségre. Emlékszem rá, hogy írtam nagy baromságot, tévesztettem zenekartagot, stílust, egyszer még egy csapat származását is sikerült másnak írnom, mint ami. Normális hangon szóltak érte és mivel nem tudtam (nem is különösebben akartam) ellenérvet felhozni, így a tévedést javítottam. Legyen szó tehát itt AKÁRKIRŐL. Most pár kört biztosan kihagyok…jövő héttől új élethelyzet áll elő a család bővülésével:) Össze kell a babának állítanom valami könnyed cuccot, hogy szokja a hangzást:)
Monnyuk ezt a track párost is nehéz überelni manapság. De nektek legyen igazatok.
Armand mi köze van az általad említett együttesnek a Fear Of God- hoz? Egyébként elnézést kértem, hogy ideírtam, csak rám nagy hatással volt az a lemez.
Semmi köze… csak az egymáshoz való viszonyítás.
Rising Steel:
https://www.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_k-p6mO7FLjo07npKBPG2lRZO46knmDuF8
Itt ez a … Rising Steel
Ismét meghallgattam a Fear Of God- Within The Veil lemezét és annyira a hatása alá kerültem, hogy az itteni lemezek(hangpróbás) olyan semmilyennek tűnnek. Ezáltal nem akarok a teljesítménynél rosszabb pontot adni így nem folytatom. Ezt tudva kár is volt belekezdenem, ráadásul egy nem túl építő kritikát megfogalmazva. De ezzel kezdtem, pont belefutottam a számomra kakiba. A Fear of God lemezhez visszatérve, ami tudom senkit nem érdekel de közlési ingerem támadt. A Michael Carlino gitáros, úgy összejátszik az énekesnővel, hogy erre azóta se volt példa. Az ilyen hangulatkifejező gitárjátékra se nagyon. Dawn Crosby énekesnőt sajnálom mert nekem a fizimiskája is tetszett. A korai képeken is olyan elhagyatott léleknek tűnt. Ráadásul a hangzás annyira fémesen csikorog, hogy ilyet talán az Agent Steel-Unstoppable Force lemezén lehetett hallani. Mi az a „fémesen csikorgás?”. Ezt inkább érezni és hallani kell mint megmagyarázni. Sok jó lemezt és elnézést a kitérőért.
Indíttatásodra meghallgattam az szóban forgó lemezt. Az itteni Rising Steel-el nekem fájdalmas versenytárs. De ennek ellenére szívesen olvasnék róla egy cikket, építő kritikát a te stílusodban… lehet benne kaki is.
A Moon Machine MIÉRT ilyen jó? Abszolút nem láttam jönni. Köszi az ajánlónak
Sokáig kell még elviselni az olyan míves kinyilatkozásait a már egyszer kibannolt Tompormorgo-nak, mint “fosom le a bokám”,”gatyába vagy (bugyijába) élvezésén”,”ekkora fost Pestilence név alatt” stb…, meg az olyan személyeskedő megjegyzéseket, hogy “Szerintem Melkor egy hiperérzékeny búbánatos recsegebogár.”, “Az ajánló gatyába vagy (bugyijába?) élvezésen túl nem sok értelmét láttam itt”. Elmehetek én is ebbe az irányba és ha kibannolnak másnap már újra itt vagyok mint az említett “úriember” és folytatom ott ahol abbahagytam ahogyan ő is, de ennek van értelme???
Eddig: sludge, okkult rock, death/doom, industrial metal, dungeon synth, post-metal, progresszív rock, atmoszférikus death metal, melodeath, hazai fekete fém, atmoszférikus black metal, black/thrash metal…. Most simán elviselném, ha minden lemez bekerülne:) Még valami grindet küldjön valaki:)