Hangpróba #455

2021. október 23.

Van benne energia, de számomra ennyi a pozitívuma. A tiszta ének nem jó, a hörgés még csak elmenne, de kevés, az a dühös rikácsolás viszont nagyon fárasztott. Azt hittem a végére agyvérzést kap, annyira dühös. Mondjuk baromi jól szól.
Érdekes koncepció de hosszú távon nem ragad magával. Nekem túl sok a "popos" post punkos darkwave-es ének. A zúzósabb részekben van potenciál, csak nagyon kevés van belőle.
Csodálatos lemez. Köszönöm!!!! Én Így szeretem a death doomot. Csak egy hibája van. Túl hamar vége lett. Az zseniális ahogy a Ascension pt I: Cosmic River -ben a hörgés ráúszik a tiszta énekre.
Nekem a lemez második fele működött igazán. Az akusztikus betétek, a Le Triomphe de Lucifer kórusa jól oldja a tömény atmoszférát
Nekem túl egyhangú a vokál, hiába jó a zene.
Szinte ugyanazokat az érzéseket kelti mint a Ghostheart Nebula lemeze csak más eszközökkel. A Rust nagy kedvenc volt, az azt követő lemezeken egy kis depressziós motyogáson kívül nem nagyon volt más. De most végre megint vannak dalok, ötletek és óriási hangulat.
Meglepődtem. Kellemesen. Azt hittem, valami olyasmi lesz amin jobb hamar túlesni, de egy nagyon kellemes tech-death lemez. A hangzáson még lehetne reszelni, a lemezborítót meg lehet hogy nem az óvodai rajzszakkörrel kéne csináltatni. Tök jó dalok sorakoznak egymás után.
Jól indult,de a végén elszürkült, kissé monoton lett.
Nem tehetek róla ez nekem unalmas. Ha gondolkodni, meditálni vagy olvasni akarok , akkor se teszek be ilyesmit, inkább valami post rockot.
Mindig is érdekelt a zenekar, de valamiért sosem tudott teljesen meggyőzni. Emellé a zene mellé valami mocskosabb éneket várnék. A végén a Caledonia tetszett talán leginkább.
Energikus, lüktető anyag néhány egész jó ötlettel és témával, de a vokált soknak találtam hozzá, gyorsan meguntam.
Előző lemez sem talált meg magának teljesen (még Idle Hands néven szerepelt a HP-n), előrelépést meg nem érzékelek különösebben. Talán valamivel fogósabbak a dalok, de annyival tovább is húzzák a játékidőt... Kellemes mappába teszem, a sor végére.
Papírforma szerint imádom a death/funeral doom vonalat, amit a banda képvisel, de nekem ezt nem a Ghostheart Nebula fogja jelenteni. Itt annyi émelyítő lebegés van, hogy azt egyszerűen már giccsnek éreztem. Kétség kívül jól összerakott, nagy műgonddal készült lemez, de végig az járt a fejemben, hogy bármelyik pillanatát be lehetne tenni egy boxolós drámába, amikor a főhős egy istentelen balhorog után lassított felvételben, nyálat fröcsögtetve fordul meg a tengelye körül.
Nem vártam sokat a francia csapattól azok alapján, amit korábban hallottam tőlük, viszont ez a lemez mindenestől tetszett. Régi iskola ez teljesen modern hangzással és sok-sok gonoszsággal. Még párszor lepörgetem, lehet, hogy lesz belőle 10 pont is. Majd meglátjuk...
Those Who Bring The Torture projekt tavalyi lemezével nem veszi fel a versenyt maradéktalanul, de újabb remek death metal gördült le Rogga papa gyártósoráról.
Imádom a Pink Floydot, sőt, még Frank Sinatra is zseniális szerintem a maga nemében...de ezt untam. Adok pár pontot, mert nagyon jól szól és a baba is jót aludt rá.
A borító után tényleg hatalmas meglepetés a lemez! Tech death, de valahonnan régebbről:)
Mostanság kicsit túltoltam a retro black metal cuccokat, sok raw anyag lecsúszott, úgyhogy jól esett egy korong az "okosabb" vonalról is. Jól szól, jók a dalok és jól bánik az időkerettel.
Nagyon kedvelem a fantasyt, főleg, ha az kellően sötét, de a dungeon synth nekem sosem jött be. Pedig próbáltam már ismerkedni vele néhány ismertebb, klasszikusnak számító kiadvánnyal is. Nem segített a sokak által javasolt olvasás sem. Legutóbb Dark Souls aláfestésként igyekeztem közelebb kerülni hozzá, de a játék saját zenéje mérföldeket vert minden másra. Kellemesen sötét andalgás ez, amit a műfaj kedvelői biztosan keblükre ölelnek, mivel az Elffor projekt hallhatóan sokat fejlődött, de ettől még nagyon untam. Akkor inkább a black metallal kevert Faggot...
Nagyon kedvelem a Pallbearer doom metalhoz való hozzáállását, de a Foundations of Burden óta nem találjuk egymást.
A bandcampjük szerint metalcore, de én több hardcoret érzek benne inkább. Annyira nem az én stílusom, de ezeknek a számoknak olyan húzása van... Nem lehet kibírni, hogy ne kezdj el minimum bólogatni rájuk. A tiszta ének az egyetlen negatívum, szerencsére nagyon kevés van belőle, csak a Mark of the Grave-ben van előtérben. Az Exist és Twist the Blade óriási dalok. Egy Dürer kistermes bulit nagyon adnék, de egye fene, a Gojira előtt is szívesen megnézem, ha megtartják. :D
Féltem kicsit ettől az albumtól, hatalmas elvárásaim voltak a 10 pontos első lemez után, de szerencsére felesleges volt az aggodalmam. Nagyon egyedi zenét játszanak, óriási dallamérzékkel, olyan refrénekkel, amelyek utána napokig mennek a fejedben. Nálam a megjelenése óta pörög folyamatosan. Az egyetlen, amit kicsit hiányoltam, az a sok random "ugh!!" amivel tele volt az első album. Ezen is van azért, csak nem olyan mennyiségen. Egyébként a 12 szám elsőre soknak tűnhet, de mindegyik megjegyezhető, egy gyengébb pillanat sincs az egész lemezen szerintem. Érdemes figyelni rájuk, mert belőlük még hatalmas banda lesz, én pedig alig várom, hogy 1 év múlva végre a koncert is összejöjjön.
Szeretem a műfajt, de ez az album sem talált be. A hangulat elvitte egy ideig, de a több mint 1 órás játékidőt elég nagy túlzásnak érzem.
Kb ugyanaz a szint a black metalban, mint az Eye of Purgatory a deathben. Semmi különleges, de korrekt lemez, jó hangzással. Ez egy kicsit azért jobban tetszett, ezért jár a plusz fél pont.
Korrekt lemez, de nehéz róla bármit is kiemelni. Amíg ment, nem zavart, de nem is nagyon kaptam fel a fejem semmi kiemelkedőre. A szinti néhány számba nem illett annyira szerintem.
Nem én vagyok a célközönség, pár szám után már untam, de belekötnöm sincs mibe, minőségi alkotás, úgyhogy a pontszámom semleges.
Ez még az élvezhetőbb fajtából való tech death, nincsenek túljátszva a dalok. A rövidsége is előnyére vált.
A pontszámai miatt elég nagy elvárásokkal ültem neki, aztán semmi. 1-2 jobb pillanaton kívül nekem ez nem volt túl emlékezetes.
Az előző albumban volt black metal is, így azt jobban tudtam értékelni. A dungeon synth blackkel párosítva jó kis kombó, de így önmagában a dungeon synthet nem nagyon tudom értékelni, főleg ilyen hosszan.
Csak névről ismertem őket évek óta, de sosem hallgattam tőlük semmit. Hiba volt, mert rögtön megnyert magának. Elég egyedi a hangulata. Az "epic doom" tag miatt nem ilyen énekre számítottam, de illik a zenéhez.
Egy nagyon érdekes stílusegyveleg a banda zenéje! Van itt kérem HC, néhány nu-metal-os résszel és üvöltéssel megspékelve, melyet a frontcsajszi őrült módon facsar ki magából. Néha érzek egy kis Slipknot és Meshuggah ízt is, de koppintásnak egyáltalán nem nevezném. Fiatalos lendület, és egy alapvetően kellemes metal album brit honból.
Vannak rajta kiemelkedő pillanatok és dalok, de a hallgatás közben eltelt idővel párhuzamosan sokat veszít az erejéből. Pedig nagyon jól indul az album, a nyitódal telitalálat! De sajnos még az egyediségének ellenére sem találtunk egymásra.
Tetszik a hangulata, de sajnos hajlamos vagyok elunni magam az ilyen zenék hallgatása közben. Ettől függetlenül ez egy remek lemez, a stílus kedvelőinek erősen ajánlott funeral doom/death metal lemez!
A black metal stílus minden egyes szépsége benne van ebben a lemezben! Remek dalok, változatos témák egy csodás borítóval fűszerezve.
Ez a zene most nagyon-nagyon jól esett! Tökös dalok, király death metal lemez! Finomságokkal teletűzdelt old school mai köntösbe öltöztetve. A címadó dal és a Rotting Pathways különösen tetszett!
Szomorú hangulatot teremtett, amire most egyáltalán nem vágytam. A Blame It All On Me című számról Zorán egyik dala ugrott be - 'Volt egy tánc' a címe, ha jól emlékszem. Semmi bajom vele, még azt sem mondom, hogy teljesen idegen a HP-tól, mert vannak azért szép, hangszerekből kifacsart zenei részek és hangulati elemek. Ennek ellenére inkább szeretnék ezúttal semleges maradni!
Ez egy remekbe szabott, technikás death metal album. Nincs túlgondolva, minden a helyén van. Remek hangzás, király kompozíciók, átlag feletti hangszeres tudás. Teljes mértékben indokolt a magas pontszám!
Egészen pazar black metal az USA-ból. Tetszik a progresszivitása, és az egyedisége!
Néhol felidézte számomra azt a hangulatot, melyet egyik nagy kedvencem, a Satyricon zenekar Shadowthrone című mesterművének zárótétele (I En Svart Kiste). Itt is megörültem, amikor megláttam, hogy a stílus többek között atmoszferikus black metal, aztán vártam, hogy a szintin kívül egyéb hangszer is előkerüljön. De sajnos nem került elő. Így ez ebből a fajta zenéből sok, és hamar kifullad az érdeklődés.
Alapvetően tetszett a lemez, jó kis doom, teljesen élvezhető. Frankó a hangulata, a riffek kiforrottak, a szólók szépek, és az ének is rendben van. Érzek némi progresszivitást is, ami csak jót tesz az albumnak!
Ez nekem már túl van a befogadhatóság határán. Meghát leírtam már, hogy sem a hc-t, sem a nu-metalt nem szeretem, annyira a metalcore-t sem. De mivel zeneileg nem látok/hallok problémát csak nekem nem tetszik, így adok egy semleges nem lehúzó pontszámot az anyagra. Akinek meg tetszik az élvezze! Egyébként a mai fiatalságnak nagyon bejön ez. Én inkább a tradicionálisabb metal zenék irányába vagyok elköteleződve.
Mint egy metalosított, vagy inkább rockosított Depeche Mode. Az énekhanggal még el lettem volna, ha nem nyomná el a zenét, nagyon előre van tolva. Valahogy a gitárból is lehetett volna több. Nem rossz lemez, de a kiválótól messze van. Ha nyalakodni támad kedvem akkor ez a zene megteszi, nálam ez az érzelmes-nyalakodós. :)
Kompaktabb anyagnak kéne lennie. A hosszú számhosszok, a végtelen lassan kibontakozó számok stb. nem tetszettek. Nekem még a hörgés hangszíne sem mindegy, mivel van olyan banda nem is kevés, aki még erre is odafigyel, bár ezt nem ezzel a lemezzel kapcsolatban jegyeztem meg. Ez a lemez azonban nem felel meg az igényeimnek.
A francia zenekaroktól én is (mostmár csak) egy kicsit idegenkedem, nem tudom miért, pedig sok jó banda van ott. Ez is az egyik ilyen. Nagyon patent black metal van a lemezen. Itt sem tudok belekötni semmibe, így jár a magas pontszám.
Úgy kellett már ez a lemez most, mint egy falat kenyér! Már a címadó számra felkaptam a fejem, de minden szám oda van rakva rendesen. Kiváló death metal lemez, úgy ahogy én szeretem ezt a stílust. Köszönet az ajánlónak!
Atyaég számomra milyen idegen ez a zene. Műfaja állítólag rock, progresszív metal. :D Ez minden volt számomra csak nem rock és főleg nem progresszív és főként nem metal! Jön a karácsony! A karácsonykor az üzletekben a szállodákban szóló karácsonyi zenékhez tudnám hasonlítani, amitől egy idő után a rosszullét környékez. Na pont így voltam ezzel is. Ilyet soha, semmikor ha nem muszáj. Flamenco, meg Santana te jó isten mi jöhet még? Már csak Frank Sinatra hiányzik. :)
Tetszik, hogy mostanában újra be-be kerül egy-egy technical death metal lemez a hp-ra! Nem mindig sikerül a megfelelőt beajánlani, de ez most sikerült. Ez a stílus mindenképp több figyelmet érdemel, így csak bátorítani tudom az ajánlókat ilyen lemezek beajánlására. Nem tudtam belekötni semmibe, úgyhogy a pontszám a tetőn.
Nekem tetszett. Azért az hallatszik, hogy szeretik Ihsahn szólómunkáit, ami nálam most előnyként csapódott le. Az ismeretlenség homályából egy kifejezetten minőségi, jó hangzású anyagot tett le a banda, ami dicséretes! A borítóra már nem maradt pénz. :)
Már megint ez? Nagyon termékeny egy "csapat". Ahogy nézem évente két lemezt is kiadnak, pedig a kevesebb több volna. Nem tudom hová tenni ezt, mert ha filmzenét akarok hallgatni akkor berakom a Trónok Harca filmzenéjét, vagy a Gyűrűk Ura filmzenéjét, azok szerintem ennél még stílusukban is sokkal jobbak. Gondolom rengeteg idő és munka lehetett ezt a lemezt összekalapálni...:) Jöjjön még idén egy harmadik is, ha már lúd legyen kövér!
Nagy jóindulattal, mert ez már egy kompaktabb doom lemez. Lehetne rajta kevesebb töltelék szám, vagy üresjárat.
STENK
Nagyon jó gothic metal
Közönségtapsoltatós melodeath, ismerik ugyanazt a négyféle sablonos akkordmenetet, főtéma természetes moll, versszak frígskála. A hangpróbának köszönhetően heti 5 ilyen albumot kell meghallgatnom, és valamiért senki nem unja
Ez olyan mint egy herendi porcelán, lenyűgöző hogy mennyi effort van benne, de minek? Nem szép, nem esztétikus, nincs hangulata Vannak pillanatai azért, de többségében unalmas és egydimenziós
Nagyon menőn szól, szaftos riffek, badass szólók, a dob kicsit túl öblös
"Minden ami nem gitár azon nem játszanak, csak megnyomják a zenecsinálás gombot". Akinek meg nem állt meg a zenei kultúrája ott ahol én legutoljára 11 évesen voltam és nem csak 3 műfajt ismer, az meg hallja hogy ez egy nagyon igényes és teátrális dungeon synth munka
Nem olyan jó mint a régi
Különösebb bajom nem volt vele, talán az ordibálós vokálból lehetett volna kevesebb, egész jól bírtam, de a végére valóban fárasztó egy kicsit már. Lehetett volna rajta több menetelős, gyors szám is. A hangszeres játék és a hangzás is rendben van.
Van egy hangulata, a zene jó, az ének elmegy, egy idő után kicsit fárasztó volt számomra. Az első lemezt (Mana) is meghallgattam, ez azért jobb attól. P.S.: Én azért óvatosan bánnék az ilyen kijelentésekkel, hogy "belőlük még hatalmas banda lesz" (például kb. 2010-ben olyan dolgokat "jósoltak" a Sabatonnak, hogy 2-3 éven belül eltűnnek majd a süllyesztőben, meg hogy a kutya nem lesz rájuk kíváncsi, és milyen igazuk lett...), lehet, majd meglátjuk.
A borító szép, emellett sok pozitívumot nem tudok felhozni a lemezzel kapcsolatban. Ez pont az a fajta death/doom metal, amit nem igazán szeretek és nem is nagyon hallgatok. Számomra rengeteg helyen rém unalmas volt. A zenei teljesítményre adom a pontokat.
Az ilyen jellegű szimfonikus black metalt mindig is jobban szerettem, mint a "sima" vagy raw blacket.
Te jó isten, mennyi bandában érdekelt még mindig (és volt is) ez a Rogga Johansson. Még a Metal Archives-on is több, mint 7 sor a felsorolás. Gondolom a bandák többsége ilyesmi, old school death metal (látom, közte van a néhány körrel ezelőtt beajánlott Inhuman Condition, vagy éppen a Massacre is, valamint, ahogy nézem az egyik fő, elsődleges bandája pedig a Paganizer). Továbbra sincs bajom ezzel a fajta death metallal, igaz, én jobban szeretem az epikusabb, grandiózusabb, még melodikusabb változatát.
Van egy rendkívül erős, különös, lehangoló atmoszférája az albumnak, ami most megfogott és elkapott. Zenei teljesítményt nézve nagyon sok mindent nem tudok értékelni, de a hangulatot azt igen, főleg, ha magával ragad (mint például filmeknél vagy könyveknél is). Igaz, többször nem valószínű, hogy meg fogom hallgatni, bár, ki tudja.
Nekem ez jobban tetszett, mint az Eye of Purgatory, szerintem dallamosabb. Több dalban is vannak remek részek, melyekre elkezd az ember headbangelni.
Megakadt a szemem a heavy/progresszív black metal jelzőkön. Többször is meghallgattam, és most jobban tetszik már, mint elsőre. Először a Hjelvik ugrott be, de aztán kevésbé tudom már hozzá hasonlítani így, többszöri meghallgatás után. De egyáltalán nem rossz, jót tesznek az olykor tiszta énekes részek.
Ez még filmzenének és háttérzenének is gyenge, illetve, olyan semmilyen, talán ez jobb szó rá. Az előzőleg beajánlott lemezre sem emlékszem már egyáltalán, pedig nem volt olyan régen, de az mintha nem teljesen instrumentális lett volna. Ezt hangulatban, illetve zeneileg is odaveri egy jobb film és/vagy játék (legyen az akár egy interaktív, számítógépes applikációval rendelkező, komolyabb társasjáték) zenéje.
Nem rossz, de számomra egy idő után rendkívül egysíkú volt ez is, a végére meg már untam is. Itt zenei szempontból legalább van mit értékelni, de nekem nincs meg benne az újrahallgatási faktor, valamint az sem, hogy meghallgassam a korábbi lemezeiket.
A HC részek működnek és jól szólnak, a metalosabb részek gyengébbek, a vocal nem elég dühös és ez egyértelműen lehúz a végeredményből.Nem lesz kedvenc bár anno ennél silányabb HC albumokra is vadul tomboltunk.
Nagyobb a füstje mint a lángja, énekes nagyon gyenge a hangulat ingadozik.Újra hallgatásra alkalmatlan.
A világlegnagyobb funeral doom lemeze ez:https://www.youtube.com/watch?v=PaEO5eMpwZs nos ehhez képest olasz barátaink még sehol sincsenek.Viszont én mindent ehhez mérek ha funeral doomnak mondja valaki amit csinál.
A francia és olasz black zenekarokkal mindig is hadilábon álltam, de ez banda jelen lemezükkel meglepett, egy percig sem unatkoztam, kellően húsosak a gitár témák a károgás kifejezetten tetszik. Nem emlékszem korábbról rájuk, de most memorizálva lesznek.Amúgy egy különösen könnyen emészthető lemez, már már slágeres.
Megélhetési deff metal, de profi, a szinti kifejezetten felesleges, inkább még egy gitáros kellett volna és akkor egy G nagy album lenne ez.
Féluton elfogyott a lemez lendülete és hangulata, vagy az én türelmem, és a hasonlatokat sem értem 30second Nick Caveben nagyobb kraft van mint itt az egész albumban, 1 perc P Floydban több zene van mint itt 5 számban, értem a felkellnőni szöveget, de ezért nem érdemes.
Remek, teljesen nekem való imádtam, hasonlókat érzek ezzel a lemezzel kapcsolatban minta Infera Bruo kapcsán, de a black nálam is minimum fél pont difi :)
Ez egy nagyon okosan összerakott , megszerkesztett album, ezt megtervezték felépítették.Semmit nem bíztak a véletlenre, tuti hogy rengeteg gyakorlás van benne és többször is átgondolták át írták a dalokat. Ez egy tudatos produkció, ez nem jammelésből született az tuti.A dob kifejezetten tetszik.
Itt nincs mit értékelni.
Minden pillanatban azt éreztem , hogy na jó lesz ez, mindjárt jó lesz... de nem lett.
Most azért különleges mert nő az énekes? Ez sem zenei, sem énekesi fronton nem emelkedik ki a HC bandák tengeréből.
Komoly problémák vannak a lemez hangzásával. Ha a banda nem fordít a hangzásra elég figyelmet akkor hogy akar kitűnni a többi hasonló banda tengeréből? És az énekes hangja valóban nem jó.
Túl hosszú, túl vontatott, túl unalmas volt. A borító tényleg szép.
Ez valóban a régi iskola de modern hangzással. A végeredmény pedig nagyszerű.
Befogadhatóbb és dallamosabb, mint a Paganizer. Kifejezetten fülbemászó ritmusok és melódiák vannak a lemezen.
Rém unalmas anyag! Talán egy liftben el tudnám képzelni mint háttérzenét.
Jóféle tech-death de elég rövid a lemez és a borító pedig rettenetes.
Ilyennek képzelek el egy jó progresszív black metált.
Ez annyira snassz, hogy ennek az együttesnek nemhogy el kellett volna már tűnni a süllyesztőben, de meg sem kellett volna alakulni.
Kellemes doom metál, de nem késztet arra hogy újra elővegyem.
Nem az én zeném, maradok semleges.
Hát ezt nem láttam jönni. Nagyon jó cucc. A kilencvenes években szerettem a magyar dark cuccokat, Mask, FO System stb.
Ezt sem ismertem, köszönet az ajánlónak. Megtartom.
Nekem ez sokkal jobban tetszik, mint az Infera Bruo féle vonal.
Szóval jó ez, de azért nem sokban különbözik a többi pár száz stíluslemeztől.
Értem a koncepciót, de én is eluntam. Vagy lehet, hogy nem is értem. Azért természetesen nem karácsonyi/áruházas/liftes zenéről van szó, de hát kinek mi...
Kellemes. Lehetne valahogy vastagabb a megszólalás.
Elriffelgetnek, de a hangulati faktor kevés.
Több mint két évtizede tolja az ipart, szerencsére újra kreatív korszakában van a mester. CD már a polcon.
Inkább funeral doomos vagyok, de ez azért hangulatosabb volt, mint vártam.
Na ez jó volt! Éreztem, hogy él a zene.
A végén már baromira untam. Meg az az énekhang
Remek black cucc
Remek death cucc
Hagyjuk
Ez egy nagyon megnyerő tech cucc.
Én is többet vártam, csak egy taxira. A lemez meg jóval jobb az átlagosnál, de hát kinek mi.
Jancek jól megfogalmaztad a lényeget. :D
Engemet nagyon magával ragadott a hangulata.
A mérges csivava ének nagyon fárasztott. Ha már HC-s kutyavokál, akkor legalább egy bulldog üvöltsön az arcomba. Amúgy a gitárhangzás nekem tetszik és alapvetően feszes kis anyag. Koncerten bólogatnék rá.
Profi munka, szubjektíve nekem még sem tetszett. A nyitó Heroinnál azt hittem új kedvencet avatok, aztán ahogy folyamatosan erősödtek a post-punkos hangulatok, érzetek, úgy ment el a kedvem tőle. Az énekhang egyáltalán nem tetszik, na.
Én nem értem a funeral doomot. Amik a HP első sorában végeznek, számomra hallgathatatlanok, amit végigbólogatok és élvezem, azok lecsúsznak az alsó régióba. Nem mint ha bármi jelentősége is lenne ennek, csak, hát hogy én nem értem a funeral doomot... :)
Korrekt kis anyag, hallgattatja magát. Seggre nem ültem tőle, de kellemes időtöltés a sztenderdeken belül.
Alapból jó. A szinti nekem kilógott az összképből, sem a játszott témák, sem a hangszínek nem találtak be, ezért nulla közeli az újrahallgatási faktora. Ezzel együtt is egy stíluskereteken belül mozgó zsánerlemeznek érzem a The Lighthouse-t, ami most kevésbé képes lekötni a figyelmemet.
Ez egy borzasztóan őszinte lemez. Már egy jó ideje próbálom tudatosan is távol tartani magam az ennyire súlyosan önreflexív és depresszív művektől, de ez nem von le a lemez értékéből. Gyönyörűen megszólaló kitárulkozás. Ami a legnehezebb benne, hogy érett, mint az ágról éppen lehulló sárgabarack, így elhiszem minden rezdülését.
Tetszik a lemez szikárabb, régisulis megszólalása. Sallangmentes. Jók a dalhosszak, a témák, a lemezhossz. Szerintem ez egy frankó album. Egyedül a Fever Dream lezárása, vagy annak hiánya mosolyogtatott meg kicsit. Ez a dalírás állatórvosi lova. Amikor nem tudja a zenekar hogyan oldja meg a befejezést, így hát kurtán-furcsán elhalkul a dal. Max majd nem játszák koncerten. :)
Töbször beugrott Ihsahn és az Emperor is, de azért bőven van saját hangja a csapatnak. Kicsit progos, de azért jó érzéssel black is, szépen szól, de valahogy megtartotta az old-schoolabb black hangzásjegyeket is. Talán magában 9 pont lenne, de mivel a blacket egy fél ponttal jobban szeretem mint a death-et, így csak a jelen albumok mezejében megkapja ezt a 0.5 különbözetet a Cognizance-hoz képest.
Na a dungeon synth az a stílusirányzat, amihez semmi közöm, nem értem, nem nekem szól és viszonyítási pontom sincs, hogy ez itt éppen hol foglal helyet a stíluslemezek minőségi spektrumán. A 3 pont jelen esetben kizárólag a szubjektív távolságot hivatott kifejezni a HP többi lemezéhez képest az élményfaktoruk tekintetében.
Sok zenekar beugrott, miközben hallgattam. Black Sabbath, Kyuss, Solitude Aeturnus, Candlemass, de néha 1-1 megoldás erejéig a vokál miatt még a Ghost is... Semmi bajom nem volt vele, de annyira nem szeretem amikor gyakorlatilag fél percenként jön egy felismerés, hogy jé, itt úgy szól a gitár mint..., jé itt az énekes témája tök olyan mint..., jé itt ez a dobmegoldás pont olyan mint... És nem mondom, hogy bárkinek, bárminek is a kópiája lenne. Megáll a maga lábán, a maga stílusában csak ezek a fránya "olyan mintek". De ez szubjektív dolog. Az is szuper, ha valaki nem így érzi.
Ezt a lemezt a Ghostheart Nebula után érdemes meghallgatni! Nekem tetszett a lendületes hozzáállás. A fokozatosan begyorsuló Universal Chokehold és a The Mistake című tételek tetszettek a legjobban a lemezről.
Az énekhang miatt sem tudtam igazán élvezni, bár a zene sem volt számomra kiemelkedő.
Stílusában nagyon átlagos volt. Nem tudok kiemelni egy számot sem a lemezről, ami jobb lenne az átlagosnál. Felejthető.
Minőségi zene, a lemezről a Métal Noir és az Ex-Cathédrale című tételek tetszettek.
Már csak a címadó szám önmagában elviszi a lemezt a hátán.
Lehet, hogy nem nőttem még fel hozzá. Sajnálom.
Sok a jó téma és király szólók vannak rajta. A legjobban a Decaying Gods és az Oneiric című tételek tetszettek.
Nagyon magával ragadó a lemez. Nem is ragadok ki számokat, mert mindegyik tételt nagyon élveztem. A lemez az elejétől a végéig fenntartotta az érdeklődésemet.
Inkább passzolom ezt a lemezt, mert bár nem ismerem a zenekar munkásságát, ebből a lemezből kiindulva már inkább nem is szeretném.
A keményebb zenék után jól eshet ez a visszafogottabb zene. Itt is a címadó tétel és a Stasis című tételek tetszettek a legjobban a lemezről.
A tiszta ének valóban nem a lemez erőssége, de attól eltekintve én élveztem. Tényleg olyan zene, ami magával ránt, iszonyatos energiája van, és számomra ez nagy pozitívum.
Már az előző albumukkal bekerültek a kedvenc bandáim közé, és ezzel sem okoztak csalódást. Nálam is napi szinten megy a megjelenése óta, van, hogy egymás után többször is, nem bírok betelni vele. Talán a Heroin, a Downtown és a Why emelkedik ki számomra egy kicsit, de hasonlóan erős az összes szám.
Adtam neki egy esélyt, de ez egyáltalán nem az én világom, számomra mérhetetlenül unalmas.
Én is többet vártam, ez semmivel sem jobb az átlagnál. Egyszeri hallgatásra jó.
Olyan, mint egy soha véget nem érő intro, lefárasztott.
Most találkoztam először a bandával, így (egyelőre) nem tudom összehasonlítani a korábbi anyagaikkal, de engem ez most meggyőzött. Több olyan momentum is van rajta, ami napközben beugrott, emiatt már 3x meghallgattam tegnap óta. Nekem is az utolsó tétel tetszett a leginkább.
Van benne dinamika és energia. A kezdő Heroin számuk olyan mintha a Carl McCoy féle Nefilim projekt ZOON albumának az egyenes folytatása lenne. Utána meg sokban jönnek a ’80-as, ’90-es éved dark, goth, iker gitáros heavy sláger vonalai. Jó, hogy újra él ez a műfaj… vagy inkább csak én nem hallgattam mostanában.
Rogga Johansson most sem hibázik. A svéd death metal koronájának egy újabb ékét tette le, még ha az a klasszikus iskola értékeit is képviseli.
Egy album a gyenge szívűeknek. Hatalmas önkifejezés egy sajátos történek… ezt érezni kell, még ha minden napos is. Nyugis, elgondolkodtató, de egyben másoknak uncsi és lagymatag. Ott van benne a az alter-rock filozófiája és a prog-rock energiája. Sokszor Tom Waits, Nick Cave, a Pink Floyd jut eszembe dalait hallgatván. Igaz, hogy kell hozzá hangulat és egy bizonyos megélt élet szakasz. Fel kell nőni (hozzá)!
A dungeon synth alapköve Mortiis, számomra és sokunk számára egyaránt. Pedig van más is, példa erre a szóban forgó Elffor… nem is gondolnám, hogy 1995 óta hozza sötét, várbörtönszerű, mizantrópikus fantazy dallamait, amik nagyon is hasonlítanak Mortiis korai, ikonikus anyagaihoz, amikre szintén lehetne azt mondani, hogy véget nem érő filmzenék. De mindegy… engem ezek a kis fagyos dallamok megvettek, hozták a hangulatot. Töltsetek egy pohár bort, gyertya, és barangoljatok a gondolataitokba.
Egyet értek tanult kollégámmal… a Foundations of Burden nem tudták túlszárnyalni. Vannak rajta jó témák, de azok inkább jellegzetesnek mondhatóak. Na igen, a sztóner doomnak ez az átka…kitaposott út.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2021. október 23.
∑:
1.
Seth
La morsure du Christ
9 9 9 7.5 9 9 6.5 9 8 10 8.5 9 8 8 8   8.5
2.
Infera Bruo
Rites of the Nameless
8 10 9 5.5 8 9 6.5 9 9 9.5 7 10 9.5 10 7   8.5
3.
Cognizance
Upheaval
8.5 9 9 7 9.5 9 4.5 8.5 8.5 8 8 9 9 8 8   8.2
4.
Eye of Purgatory
The Lighthouse
8 10 8.5 7 9.5 10 3.5 7.5 7 9 7 9 7 9.5 8 9 8
5.
Pallbearer
Forgotten Days
7.5 8 7 8.5 7.5 7 8 6 5 7 7.5 9 7 9.5 9 6 7.6
6.
Unto Others
Strength
7 3.5 7 10 7 7.5 9 7 5 5 9 4 7.5 6 10 9 7
7.
Employed to Serve
Conquering
5 3.5 6 9 8 5 7.5 6 7.5 3 5 8 7 8 8.5   6.5
8.
Ghostheart Nebula
Ascension
10 8 6 6.5 7 3.5 7 4 2 5.5 9 8 7 6 7.5   6.5
9.
Kristoffer Gildenlöw
Let Me Be A Ghost
10 7 4 5 5 1 7 5.5 5 2 6 1 9 4 4 9 5
10.
Elffor
Arkaik
3 3.5 3 3 5.5 3 7.5 2 2 1 9 1 3 4 3 6 3.6
∑:
7.6 7.2 6.9 6.9 7.6 6.4 6.7 6.5 5.9 6 7.6 6.8 7.4 7.3 7.3 7.8 6.9

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #455 – 2021. október 23.: 6 komment

  • CarolusRex szerint:

    King Diamond: szerintem egyáltalán nem merész kijelentés az Unto Others esetében, hogy nagyra fog nőni. 2019-es az első album, ami egy elég underground kiadónál jött ki. Nagyot ment rögtön, még a felhasználónevedet viselő banda is elvitte előzenekarnak még abban az évben, Európában pedig az Arch Enemy/Behemoth turné vendégeként lettek bejelentve. Ez még mind az első albumnál történt, szerintem 2 év alatt ez elég gyors tempó. Az új album meg már a Roadrunnernél jött ki, nem kedvelem a kiadót túlzottan, de az kétségtelen, hogy hatalmasak, és elég durva, hogy egy underground kiadótól, rögtön hozzájuk repültek.

  • oldboy szerint:

    Dimmurtal!

    A Volt egy tánc egyébként eredetileg egy Leonard Cohen dal, Zoránék csak magyarosították. 🙂 Végül is ha jobban belegondolunk Zorán kb. a magyar Cohen. De én bírom mindkét öreget, Zorán első nagylemezét nemrég szereztem be egy régiségvásáron bakeliten. Szép, sallangmentes, érett muzsika. Persze tízen-huszonévesen még én sem tudtam annyira értékelni, mint most, túl a negyvenen.

    • dimmurtal szerint:

      Köszönöm a kiegészítést! Sejtettem, hogy valamilyen feldolgozás, de nem akartam butaságot írni! Egyébként régen megvettem valakinek ajándékba Zorán egyik unplugged koncertjéről készült dvd-t, és jómagam is végignéztem. Lenyűgözött! 🙂

  • jancek szerint:

    A Pallbearer egy régi kedvenc, annyira nem bánom hogy pont az enyém nem került be

  • Armand szerint:

    Akiaz Unto Others-t és a Kristoffer Gildenlöw-t ajánlotta annak már most nagy köszönet.

Romok között 2021
december 04.
Ian Paice
december 12.