Hangpróba #455

2021. október 23.

Különösebb bajom nem volt vele, talán az ordibálós vokálból lehetett volna kevesebb, egész jól bírtam, de a végére valóban fárasztó egy kicsit már. Lehetett volna rajta több menetelős, gyors szám is. A hangszeres játék és a hangzás is rendben van.
Van egy hangulata, a zene jó, az ének elmegy, egy idő után kicsit fárasztó volt számomra. Az első lemezt (Mana) is meghallgattam, ez azért jobb attól. P.S.: Én azért óvatosan bánnék az ilyen kijelentésekkel, hogy "belőlük még hatalmas banda lesz" (például kb. 2010-ben olyan dolgokat "jósoltak" a Sabatonnak, hogy 2-3 éven belül eltűnnek majd a süllyesztőben, meg hogy a kutya nem lesz rájuk kíváncsi, és milyen igazuk lett...), lehet, majd meglátjuk.
A borító szép, emellett sok pozitívumot nem tudok felhozni a lemezzel kapcsolatban. Ez pont az a fajta death/doom metal, amit nem igazán szeretek és nem is nagyon hallgatok. Számomra rengeteg helyen rém unalmas volt. A zenei teljesítményre adom a pontokat.
Az ilyen jellegű szimfonikus black metalt mindig is jobban szerettem, mint a "sima" vagy raw blacket.
Te jó isten, mennyi bandában érdekelt még mindig (és volt is) ez a Rogga Johansson. Még a Metal Archives-on is több, mint 7 sor a felsorolás. Gondolom a bandák többsége ilyesmi, old school death metal (látom, közte van a néhány körrel ezelőtt beajánlott Inhuman Condition, vagy éppen a Massacre is, valamint, ahogy nézem az egyik fő, elsődleges bandája pedig a Paganizer). Továbbra sincs bajom ezzel a fajta death metallal, igaz, én jobban szeretem az epikusabb, grandiózusabb, még melodikusabb változatát.
Van egy rendkívül erős, különös, lehangoló atmoszférája az albumnak, ami most megfogott és elkapott. Zenei teljesítményt nézve nagyon sok mindent nem tudok értékelni, de a hangulatot azt igen, főleg, ha magával ragad (mint például filmeknél vagy könyveknél is). Igaz, többször nem valószínű, hogy meg fogom hallgatni, bár, ki tudja.
Nekem ez jobban tetszett, mint az Eye of Purgatory, szerintem dallamosabb. Több dalban is vannak remek részek, melyekre elkezd az ember headbangelni.
Megakadt a szemem a heavy/progresszív black metal jelzőkön. Többször is meghallgattam, és most jobban tetszik már, mint elsőre. Először a Hjelvik ugrott be, de aztán kevésbé tudom már hozzá hasonlítani így, többszöri meghallgatás után. De egyáltalán nem rossz, jót tesznek az olykor tiszta énekes részek.
Ez még filmzenének és háttérzenének is gyenge, illetve, olyan semmilyen, talán ez jobb szó rá. Az előzőleg beajánlott lemezre sem emlékszem már egyáltalán, pedig nem volt olyan régen, de az mintha nem teljesen instrumentális lett volna. Ezt hangulatban, illetve zeneileg is odaveri egy jobb film és/vagy játék (legyen az akár egy interaktív, számítógépes applikációval rendelkező, komolyabb társasjáték) zenéje.
Nem rossz, de számomra egy idő után rendkívül egysíkú volt ez is, a végére meg már untam is. Itt zenei szempontból legalább van mit értékelni, de nekem nincs meg benne az újrahallgatási faktor, valamint az sem, hogy meghallgassam a korábbi lemezeiket.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2021. október 23.
∑:
1.
Infera Bruo
Rites of the Nameless
9 9
2.
Seth
La morsure du Christ
9 9
3.
Cognizance
Upheaval
8.5 8.5
4.
Eye of Purgatory
The Lighthouse
7.5 7.5
5.
Unto Others
Strength
7 7
6.
Employed to Serve
Conquering
6 6
7.
Pallbearer
Forgotten Days
6 6
8.
Kristoffer Gildenlöw
Let Me Be A Ghost
5.5 5.5
9.
Ghostheart Nebula
Ascension
4 4
10.
Elffor
Arkaik
2 2
∑:
6.5 6.5

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #455 – 2021. október 23.: 6 komment

  • CarolusRex szerint:

    King Diamond: szerintem egyáltalán nem merész kijelentés az Unto Others esetében, hogy nagyra fog nőni. 2019-es az első album, ami egy elég underground kiadónál jött ki. Nagyot ment rögtön, még a felhasználónevedet viselő banda is elvitte előzenekarnak még abban az évben, Európában pedig az Arch Enemy/Behemoth turné vendégeként lettek bejelentve. Ez még mind az első albumnál történt, szerintem 2 év alatt ez elég gyors tempó. Az új album meg már a Roadrunnernél jött ki, nem kedvelem a kiadót túlzottan, de az kétségtelen, hogy hatalmasak, és elég durva, hogy egy underground kiadótól, rögtön hozzájuk repültek.

  • oldboy szerint:

    Dimmurtal!

    A Volt egy tánc egyébként eredetileg egy Leonard Cohen dal, Zoránék csak magyarosították. 🙂 Végül is ha jobban belegondolunk Zorán kb. a magyar Cohen. De én bírom mindkét öreget, Zorán első nagylemezét nemrég szereztem be egy régiségvásáron bakeliten. Szép, sallangmentes, érett muzsika. Persze tízen-huszonévesen még én sem tudtam annyira értékelni, mint most, túl a negyvenen.

    • dimmurtal szerint:

      Köszönöm a kiegészítést! Sejtettem, hogy valamilyen feldolgozás, de nem akartam butaságot írni! Egyébként régen megvettem valakinek ajándékba Zorán egyik unplugged koncertjéről készült dvd-t, és jómagam is végignéztem. Lenyűgözött! 🙂

  • jancek szerint:

    A Pallbearer egy régi kedvenc, annyira nem bánom hogy pont az enyém nem került be

  • Armand szerint:

    Akiaz Unto Others-t és a Kristoffer Gildenlöw-t ajánlotta annak már most nagy köszönet.