Hangpróba #456 - 2021. november 6.

Nekem kicsit Disembowelment íze van. :) - Ez a death/doom stílus érdekes egy korcs "gyártmány", de semmiféleképpen sem vegytiszta funeral, bár kétség sem férhet hozzá, hogy tartalmaz az elhantolással kapcsolatos elemeket. :D - Lehet próbálkozni, a lecke fel van adva.
A zenekar zenitje valamikor 1998-ra tehető. Aztán a jól felépített szerkezet omladozni kezdett. Az alapító zenészek lassan elhagyták a bandát, majd a kis kobold Dani diktátor megkaparintotta a vezetést... A Midian-t még megbocsátom, de ami utána jött, azt már nem. Az egész banda Dani homokozójává vált ahol folyton ugyanaz a díszlet. Egy dolog nem változott, a kis majom mutáló hangja. A mostani albumon ugyan vannak jó részek, de azok alapja is a régi korongokon már elhangzottak.
Prog/tech death hívőknek kötelező, egyébként hosszú távon nem ajánlott. Hirtelen a német Obscura jutott eszembe, de legalább is valami hasonlót képzeljetek el, csak sok-sok énekkel. :) - Én ezen a vonalon maradi vagyok és maradok a Necrophagist-nál. - Ha van felesleges közel egy órád tökéletes választás. :)
Felemás érzésem van. Talán nem kellett volna részükről a "keménykedés", de én saját részről a dallamosabb irányvonalat erőltettem volna. Valahogy olyan érzésem van velük kapcsolatban is, mint a Machine Head-el, csak fordított viszonyban. - Persze szólnak úgy, mint az ágyú és ennek meg is lett az eredménye. Kótyagos lettem a dobtól. (Biztos túl lett triggerelve, de ember nem dobol így, inkább gép.:D A gitárhangzásukat viszont lopnám. :) )
Pont, mint egy rosszul sikerült időutazás. Mintha megint 1996-ot írnánk... Követelem, hogy Kaiaphas-t (Valério Costa) tiltsák el a vokalizálástól. Ekkora rikácsolást és ilyen hosszan csak egy madárházban tudnék elviselni. Az anyag nekem kb. az Ancient The Cainian Chronicle anyagához hasonlít. Ez a fickó megállt a tér és idő kontinuitásában. (Elismerem, ebben profi.)
Tudom, hogy a kanadaiaknak másképp' jár az agyuk, de hogy ennyire?! :) Más a zenei stílusról alkotott véleményük, ez rendben, de nem kéne ezt a rohadt jól megírt zenei alapot most egy férfi torokra rábízni? Nincs Vicky Psarakis-al semmi bajom, de Alissa White-Gluz hangterjedelmét, s előadásmódját felesleges minden egyes albumon célként megugrani. Az akkori idők már elmúltak. Váltsunk, akár zenekart is. :)
Közel tökéletes, ráadásul olyan groove-ok vannak benne, hogy a fal adja a másikat, s ezt megfejelve még az ipari jelleget is emészthető arányban elegyítik ezzel a death/groove stílussal. Már csak egy kérdést szeretnék feltenni? : - Mit keres a zenekarban James Hetfield?!:D
Van itt minden amit egy jó death metaltól elvárhat az ember. A svéd ötös munkájára valóban nem lehet panasz, amely leginkább a nagy amerikai death metal istenek munkájára hajaz (hangzásra szinte teljesen). - Igaz, hangulatában pont a címadó nóta üt el igazán a kitaposott "ösvénytől". - Aki szerelmese, de leginkább elkötelezett híve a Deicide, Cannibal Corpse, Hate Eternal zenekarok műveinek, az itt megtalálja a számítását.
Aki szívből szereti a progresszív metalt vagy az anyatejjel szívta magába, annak erősen tudom ajánlani. Az anyag minőségéről sokat sejtet, hogy (bár duóról beszélünk) a soraiban tudhatja Tom MacLean-t (ex-Haken, To-Mera). Ha jellemezni kéne az egész produkciót akkor az Athemon nem más, mint egy anglo-brazil prog banda, amely egybekovácsolja a sötétséget a szépséggel. :)
Én látok benne fantáziát, de azért jó lett volna ha nem éppen a hugi karácsonyra kapott 2 bites játék hangfelvevőjén rögzítették volna a pincébe zavart (s mindenki által kiutált) bratyó black metal zenekarárának demoját. :) - Fegyvertény, nem hallgatóbarát zene. :)
Papirforma szerint lelkesednem kéne, de sokadik hallgatás után sem tudott meggyőzni. Gyakorlatilag semmilyen hatást nem váltott ki. Tök semleges ahogy a pont is
Zeneileg sok jó ötletet hallok, de a vokál nekem rettenetesen túljátszott, teátrális, az a szó jutott eszembe legtöbbször: ripacs. Ennek ellenére sokszor szórakoztató.
Ügyesen ötvözik a death metalt a post rock-kal, a jazz elemivel. Érdekes zenei utazás sok fogódzóval. Amúgy szaxofon az a trombita.
Az előző lemez is tetszett, ez sem marad el mögötte.
Egynek jó, de semmi kiemelkedőt nem hallottam.
Az énekesnő hangja számomra bántó, néha kicsit túlvállalja magát, női hörgést is hallottam már jobbat, de tud szórakoztató lenni.
Meglepett mennyire teszik, különösen a Sailor's tale. még futok vele egy-két kört.
A mondanivalót kevésbé éreztem bőségesnek mint a lemez hosszát. Néha olyan érzésem volt, mintha egy harkály próbálna kiszabadulni a fejemből. Helyenként azért elkapott a hangulata.
Számomra semmitmondó, rettenetesen untam.
Álatlában szeretem az atmoszférikus black-et de ennél a lemeznél több dolog is zavart. Nem szeretem a hamis hangokat még akkor sem ha direkt hamisak. Nálam nem ad hozzá az atmoszférához, hanem inkább bosszant, kizökkent. Nem tetszett a hangzás sem, a hangulatos részek teltebb hangzása és a bleckes részek szikárabb kontrasztja olyan hatást keltett, mintha két különböző lemezt hallgatnék. Pedig direkt fülessel hallgattam. Engem nem ragadott magával.
Funeral death/doom magas minőségben. Ezt a jó zenészek így játsszák, mert így kell játszani.
Az ezredforduló után okoztak néhányszor csalódást, ám az utóbbi időben nagyon stabil lemezeket szállítanak. Nekem hosszú és gyakran rá is unok, de dalonként ugyanazt a feelinget hozza, amit elvárhatunk tőlük.
A kevesebb néha több törvénnyel kellene megismerkedniük, akkor nem találnám unalmasnak, soknak, fárasztónak és időnként sznobnak... Egyébként folyamatos a hullámzás a zseniális és a középszerű között.
Emlékeimben egy sokadrangú metalcore csapatként élnek az ezredforduló környékéről...és tényleg azok:) Viszont egy kis nosztalgia elkapott hallgatás közben. Lerágott csont, de van erő a lemezben.
Volt szerencsém besegíteni Necron hamarosan érkező kritikájába, ami nagyon alaposan körbejárja a lemezt és annak történéseit. Nagyjából a pontszámával is egyet tudok érteni. Olvassátok majd el, nagyon jó írás!
Továbbra is szerencsétlennek tartom a női ének efféle megjelenését a metalban, ettől függetlenül a zene valóban minőségi.
Nija lemezről írtam anno, ajánlom meghallgatásra most is. Ez sem rossz.
Semmi meglepő vagy extra, de minőségi death metal ez. A lemez hosszából azért lehetett volna bőven csípni.
Zeneileg ok, bár számomra a vendégzenészként feltűntetett dobos mozgatta az egész anyagot, az énektől pedig ásíthatnékom van, ahányszor mélyebb tartományba megy (kb. majdnem mindig). A Coldunos Steffen Thümmelnek van hasonló tünnyögése, de ott a doomos háttér miatt elviselhetőbb.
Kifejezetten egyedi zene, egyedi hangulattal, de ettől még nem esett jól a végighallgatása.
Mocskos, dohos, de atmoszférikus és melodikus egyszerre.
A 2015-ös lemez óta folyamatosan erős anyagokat adnak ki, szerencsére ez az album sem kivétel. Maradtak a heavy metalos ikergitáros riffelések is, szerintem nagyon jól áll a zenéjüknek. Még nem érett be annyira, mint az előző 2, azokra 10 pontot is adnék, úgyhogy ez egyelőre marad 9. A legkiemelkedőbb szám egyébként szerintem a How Many Tears to Nurture a Rose, simán ott van a legjobbjaik közt ha az egész diszkográfiát tekintjük akkor is.
Nem rossz, de az előző album sokkal jobban sikerült.
Szerintem ez az album kicsit korábban jött a kelleténél, összecsapottabbnak érzem a többihez képest. Most nem voltak olyan kiemelkedő számok, mint az előző lemezen.
Borzalmasan szól, főleg a dob, a zene meg unalmas, de nem hallgathatatlan.
Az Alissás lemezeket hallottam, és azok sem kötöttek le végig, de volt rajtuk pár kiemelkedő pillanat. Ezen most nem nagyon, elkezdődött, vége lett, semmi hatást nem váltott ki belőlem.
Nagyon jól szól, de a pozitívumok ennyiben ki is merültek. A tiszta ének nem tetszett, és az elektronikus részek sem.
Nagyon középszerű death metal.
Nem nekem való.
Elment a háttérben, de többet nem fog előkerülni.
Vannak kifejezetten jó pillanatai, de én már nagyon untam a végére. Továbbra sem én vagyok a doom célközönsége. Amikor néha tekernek egy kicsit a sebességen, akkor számomra is élvezhetőbbé válik a zene.
A Darkly.... lemezig minden egyes cd-t megvettem, de az azóta megjelent lemezekkel nem kötöttünk szoros barátságot. Viszont ez az album a maga nemében és ebben a stílusban szerintem egy kiemelkedő alkotás, bár én is belátom, hogy a zenekar már jóval túl van a zenitjén. A két klipes dal nagyon látványos és hatásos, a borító is pazar, szokás szerint.
Nagyon szép, nagyon egyedi, nagyon technikás, és nagyon progresszív death metal. Többszöri hallgatást igényel, bár rengeteg, elsőre is megjegyezhető momentumot tartalmaz. Remek kikapcsolódás volt végighallgatni, köszönet az ajánlónak!
Nem értem, hogy miért kell intro-t tenni egy olyan lemezre, melyen az intro-t követő dal maga is egy intro-val kezdődik? Így az album első bő négy perce csak felvezetés, és már idegesen várod, mikor indul végre a zúzda? Amúgy tisztán világít, hogy profi a produktum. Élőben is nagyon jók, a Brutal Assault-on volt szerencsém belenézni a koncertjükbe. A 2011-es In Waves című albumukat még megvettem, aztán lelankadt az érdeklődésem a zenekar iránt. A régi dolgaik karakteresebbek, jobban tetszenek a mostani témáknál.
Alapvetően tetszett. Tele van finom megoldásokkal, a francia nyelv különleges ízt kölcsönöz az avantgard black metal stílusban megszólaló daloknak. Nagyon kellemes hallgatni való az őszi estékre.
Vannak ennél gyengébb melo-death zenekarok is. Jó érzékkel választották ki a két klipes dalt. Az öt tételből három tetszik, ez hat pont. Ehhez hozzáveszem a tetszetős borítót, és kijön a végső pontszám.
Végig járt a lábam, és bólogattam is a dalok hallgatása közben. Pofátlanul jól szól, és a groove-ok közé ékelt zenei megoldások is igazán remekre sikerültek. Termékeny zenekar, egy koncertet is szívesen megnéznék.
Ez egy hamisítatlan, vegytiszta death metal förmedvény a svéd Deicide-tól! :)
Remek, egyedi progresszív metal. A hibái ellenére is különleges élményt nyújt a hallgatása.
Vannak benne érdekes részek, és jól adagolt érzelmekre ható elemek, de összességében kellemetlen érzéseket okozott a hallójárataimnak is, és a lelki világomnak is.
Itt legalább már beszélhetünk zenéről! A hallgatása során nyilvánvalóvá vált, hogy profi zenészek csinálnak itt zenét, de sajnos olyan irányba tartanak, amerre én nem. Voltak jó részek pl. szólók terén, hangulati faktor terén, de összességében nem tetszett. A funeral doom, mégha nem is vegytiszta módon, de erősen éreztette hatását. Kár érte, mert tényleg tehetségesek a zenészek.
Végre a Cradle of Filth egy olyan kaliberű albumot adott ki, amely a legjobb lemezeikhez mérhető. Örülök neki, hogy a Cradle of Filth újra a reneszánszát éli, a metal szcénának szüksége van rájuk.
Izgalmas zenei élményt nyújtott. Egyszerre volt progresszív és szórakoztató. Nagyon friss és modern hangzásvilágú alkotás.
Nekem az intro utáni szám (címadó szám) elején nem volt intro, hanem egyből belecsaptak a belecsapni valóba, bár én spotin nyitottam meg a lemezt és ott hallgattam végig. A Trivium keresi önmagát!:XD Hát persze hogy nem! Teljesen kiforrott zenét nyomnak már egy jó pár lemez óta, csak hát ismerni kéne a munkásságukat, vagy legalább az utóbbi 3-4 lemezüket. Már az előző lemezük is nagyon betalált és ilyen rövid idő múltán egy újabb szintén remek lemez. Nem tudok belekötni semmibe. Aki szereti az igényes és technikás metal zenét, ami leszakítja az ember fejét az nem fog csalódni!
Kellemes és izgalmas zenei utazás volt a lemez meghallgatása. A black metal számok egyenletesen magas színvonalat nyújtanak, de ez mondjuk el is várható a stílusban nem ismeretlen zenészektől. A női azt hiszem francia nyelvű narrátor hang is adott egy pluszt a számoknak. Az ’Eloa, Le bel ange’ című szerzeményt külön ki kell emelnem, mert ez tetszett a legjobban. Remek album, köszönet az ajánlónak!
Profi zene profi zenészektől. Aki szereti a dallamosabb death metalt, annak tetszeni fog. Ki kell emelnem a hangszeres tagok magas színvonalú teljesítményét. Nem mellbedobással akarnak kiemelkedni, hanem a zene is kellően jó.
Nem rossz lemez, de nem is kiváló! Ha a Trivium nem találja a hangját, akkor ez a banda mit csinál? Túl sok kísérletezgetést érzek, ahelyett, hogy daráltak volna, mint az állat. A Nija lemezük jobban tetszett, nem értem, miért nem azt a vonalat vitték tovább. Mondjuk izgalmasabb volt, mint az Aeon.
Úgy az ötödik számnál elvesztettem a fonalat. Szépen szól, mindenki teszi a dolgát, de sajnos nem egy izgalmas lemez. Egy idő után szinte minden szám ugyanolyannak tűnt.
Valahogy nem igazán sikerült jó számokat írni, ez alól az egyetlen kivétel a ’The Glass Hindered Us’ című szerzemény. Az lehet, hogy progresszív meg minden, de sajnos engemet annyira nem szórakoztatott, mint amennyire az elvárható lett volna.
A lemez címét kiegészíteném egy 1-essel, elvégre MMXXI van! :) Lehet, hogy sznobnak fog tűnni, pedig nem vagyok az, de ez a ”zene” már az a kategória, amiről nem lehet mit írni. Egyszerűen az ilyen mutatványnak nem értem a miértjét, esetleg valami elmebajgyógyítási alternatív módszerként tudom elképzelni. Rettentően amatőr az egész. Régebben az ilyenre szoktam volt mondani, hogy zene a diliházból és nagyon találóan fogalmaztam már akkor is!
Dalszöveg: "ÓÓ ÓÓÓÓ ÓÓÓ ÓÓ ÓÓ Óó ó ÓÓÓ óó ÓÓÓ ó"
A nagyon korai zenéiknél sokkal tűrhetőbb, viszont sok jelleget nem érzek benne. Nem tudom eldönteni, hogy Dani vokáljai inkább jók vagy viccesek, de szerintem mindkettő egyszerre. Semmiképp nem nevezném ezt egy olyan albumnak viszont amit élveztem, nagyon nyálas-giccses továbbra is a szimfonikus/gótikus black metal azon értelmezése, amit ez a zenekar hoz.
Fantáziátlan
Fantáziátlan, viszont ez még eléggé arcbamászó is volt, e kettő tulajdonság elegye tipikusan azt eredményezi hogy végtelenül idegesítő lesz számomra, és emiatt ez kapja szerintem most a legkisebb pontot
Ez ismételt hallgatásra talán mégsem olyan tökéletes, kicsit overproduced, de még mindig menő lemez.
Jók a témák minden hangszerre, a vokál gyenge, összességében nem annyira megragadó
Jute Gyte nyomában, viszont sokkal atmoszferikusabb
Nem nekem szól, de elment a háttérben.
Hozza a szokásos minőséget, amit megszoktam tőlük.
Minőségi zene, de a körben számomra vannak jobbak.
Az utóbbi három lemez közel tökéletes és nem egyszerű választani belőlük, hogy melyik is a jobb.
Jót tesznek neki a szimfonikus részek.
A Nija után jó EP lett, mindenképp kíváncsi vagyok a következő lemezükre is.
Elmegy kategória.
Ez sem nekem szól, de legalább idegesítő is.
Az első 3 szám baromira nem tetszett, a harmadikban el is vesztettek kb. Az addigi vokállal és idegtépően túlnyújtott, lassú zenével engem vallatni lehetne. Aztán jött a másik 3 dal, ami nekem jobban tetszett. Az ötödikben figyelemreméltó a gitárszóló, ami nem is rövid és amihez minden elismerésem, valamint tetszik, hogy ott nem csak ez a monoton, borzalmas hörgés van túlnyomórészt (mint a negyedikben sem egyébként), hanem felváltva károgás is, ami jócskán megdobja a dalt. Az utolsó szám pedig végre egy zúzda, amiből jóval több kellett volna, hogy legyen a lemezen, de inkább a funeral doomot választották, ők tudják. A lemez első fele nálam kuka, a második fele viszont felhozza a közepes szintre.
Vannak lemezeik, amiket jobban, vannak, amiket kevésbé ismerek, hallgatok, szeretek, az ez előttit például szerintem még nem hallottam. Ez a lemez viszont fasza, mesteri szimfonikus/gótikus black metal. Remek dallamok, kellően változatos, a szinti remekül adja a hangulatot a zene alá és ha a két bónuszdalt nem nézzük, nem is hosszú, de talán még a két bónusszal együtt sem (hiába több, mint egy óra). Dani Filth vokálja, sikolyai még mindig zseniálisak.
Nem volt rossz. A trombita, ami szaxofon már a második dalban hallható volt (nem csak a hetedikben került elő...), ami viszont számomra egyértelműen pozitívumként hatott. Profi, meg minden, ám nekem túl hosszú volt.
Megmondom őszintén, nekem a 2006-os The Crusade lemezük tetszik a legjobban (az Anthem-We Are the Fire dal mindmáig az egyik legjobb daluk véleményem szerint), az Ascendancy-The Crusade és még a Shogun lemezeket figyelemmel követtem, aztán olyan irányba mentek el, ami nem igazán tetszett (In Waves, Vengeance Falls, Silence in the Snow hármas). Igaz, még az utána következő The Sin and the Sentence albumot sem igazán hallgattam, a tavalyi, What the Dead Men Say lemezt viszont már igen, és attól függetlenül, hogy már egyáltalán nem olyan zenét játszanak, mint a The Crusade-en, jó lemez lett. Erről az új lemezről pedig hasonlókat tudok elmondani, bitang hangzás, kiváló zenei teljesítmény, néha túl hosszúra nyújtott dalok. A The Shadow of the Abattoir számot tudnám kiemelni, mint a lemez talán legjobb dala. A The Crusade lemezre adnék olyan 9-9.5 pontot, ez nekem annyira nem tetszik, de nem sokkal marad el tőle.
Nekem tetszett, sok bajom nincs Kaiaphas károgásával (én hallottam már sokkalta "borzasztóbban" is károgni, amit nem bírtam elviselni). A sok dallamosság elviszi abba az irányba, ami miatt tetszik. Az egész körítés pedig ad neki egy misztikumot, ami nálam szinte mindig pozitívum. Nincs olyan profi, mint egy Cradle vagy Dimmu, de mindenképp érdemes tenni vele egy próbát. Necron lemezkritikája is tetszett, köszönet érte!
Nem ismerem az Alissa-s lemezeiket, sőt az ezt megelőző kiadványaikat sem, de ebből nekem most bőven elég volt ez az öt szám. Profi, meg minden, de nem gondolom, hogy egy teljes lemezre is jobb pontot tudnék nekik adni, mint erre az EP-re. De gondolom jövőre jön majd az új lemezük, aztán ha be lesz ajánlva, meglátjuk.
Az első szám olyan, mint a Nija lemezük, ami önmagában is tetszett. Aztán viszont jöttek olyan részek és számok, amik teljesen magával ragadtak. A Strangler számomra simán ott van az év eddigi legjobb dalai között, simán az EP legjobb dala, akármennyire is Metallica-s vagy épp korai Trivium-os. Egyébként brutális, mennyire hasonlít olykor az ének Hetfield-re, mintha ő énekelne. A borító is fasza. Jövőre hátha jön egy új lemez is, talán több olyan stílusban fogant dallal, mint itt a Strangler vagy a Sailor's Tale.
Nálam ez a tipikus egyszer hallgatós, old school death metal, amiből van annyi, mint égen a csillag. Számomra semmi izgalom nincs benne.
A zenészek hangszeres játékába, valamint a hangzásba nem tudok belekötni, viszont borzasztóan untam én is. Gyakorlatilag semmit nem tudok felidézni a lemezből, sokszor meghallgatni pedig nem fogom.
Én ennél voltam hasonlóan, mint Szpeter a Wormnál, már több, mint 10 perce ment ez a semmi, aztán láttam, hogy még mindig az első számnál járunk. A zenei katyvasz és "bmv" iskolapéldája ez, amiben nagyon ritkán ugyan vannak értékelhető(nek mondható) részek, egyébként pedig kuka. Az meg, hogy direkt ilyen, számomra nem lesz pozitívum, sőt.
Funeral doom light. A light-ot kólában sem szeretem. És pár kétségem sincs efelől. :)
Hatalmas lemez lett! Állandóan ez pörög.
Figyelemre méltó dolgok vannak a lemezen.
Az egyik kedvencem.
Ha már valakit el kell tiltani az csak jó lehet! :)
Női hörgős death, nekem bejött.
Az előző lemezükhöz képest lebutított lett.
Rettentően középszerű.
Nehéz szavakba foglalni. :)
Azért ennyi, mert a lemez nem tartalmaz semmi zenei tartalmat.
Nekem úgy tűnt hogy ezek az ember/ek tisztában vannak vele hogy mit várunk el egy jó funeral doom lemeztől, és aztán azt megfűszerezték némi black metallal némi deff metallal, és néhol egy-egy olyan gitár témával amit szinte már szemtelenség volt ide rakni, mert szükség nem volt rá ,de remekül feldobta az albumot.
Gyakorlatilag 30éve léteznek, szereted vagy sem , eszed vagy sem, ha metál zenében mozogsz ismered őket, ha nem is olyan elismertek mint egy Maiden vagy egy AC/DC legalább olyan fontos részei a metal univerzumnak. Volt hogy jobban volt hogy kevésbé követtem a munkásságukat de mindenképp újra meg újra előkerültek.Dani vokalizálása megosztó , de egyedi kb mint Ozzy.Remek gitár témák és dalok jellemzik az albumaikat, személyes kedvencem a Dusk... and her embrace illetve a Midian albumok, de a többit is szívesen hallgatom.A csapat vagy legalábbis Dani hatalmas rutinnal rendelkezik amit ki is használ,de nem bánom, a mostani album szerintem egy remek metal lemez lett.
Huha, ez olyan nagyon művészkedős nagyon progos anyag volt sok jó pillanattal de nagyon sok felesleges töltelék rész is van benne, asszem a 7.dik számban volt a trombita, na ott végképp elvesztettük egymást.Kalandvágyóknak ajánlott.
Indokolatlanul hosszú számok, és olyan mintha 20 éve keresnék önmagukat, ha tévedek és nem így van, hát, akkor álljanak neki és keressék meg önmagukat, kíváncsi vagyok a többiek véleményére, de erre a mai vacsorára 4 pontot tudok adni.
Nem volt jó, unalmas, nulla karakter, semmi említésre méltó.
Ennek a hölgynek sem sikerült meggyőznie hogy van abban bármi jó ha nők hörögnek "metal"zenekarokban.
Nem ismertem őket, a pofám leszakad, hatalmas muzsika, nagyon ritka hogy ennyire betaláljon nálam valami, de már a komplett munkásságukat meghallgattam oda-vissza 2szer az elmult 2 napban.Vannak benne olyan elemek amiket nemigazán szoktam kultiválni, de ők úgy pakolták ezt össze az egyértelműen nekem tetsző dolgokkal , hogy köpni nyelni nem tudok.Lendületes darálós deff metal, hangosan kell hallgatni, nagyon erős anyagaik vannak, és még az éneklős részek sem hatnak feleslegesnek.NE CSAK EZT AZ EP-T hallgassátok meg, minden anyaguk aranyat ér.
Na, ez az a fajta death metal amit sosem tudok megunni, bár közel 30éve hallgatok ilyeneket. Semmi meglepetés nem lesz benne, simán csak profi a cucc.
No Comment
Ez csupán felesleges zajkeltés.
Maradok semleges, nem nekem szól.
Én nem gondolnám, hogy a banda zenitje a megalakulásuk után pár évvel már leáldozott. Ez hogy? Ilyen nem létezik! Az én véleményem szerint a banda a Damnation and a Day lemezzel bezárólag egy egységesen kemény és nagyon magas színvonalat képviselt. Aztán jöttek dallamosabb, a régi rajongók számára már nem annyira black metálos lemezek, de a színvonal megmaradt. Aztán jött egy brutális és nagyszerű lemez a Godspeed on the Devil’s Thunder. Ezt követően azonban tényleg a kiégés jelei mutatkoztak egészen a Hammer of the Witches lemezig. Azóta azonban újra megtalálta a csapat önmagát és újra briliáns lemezeket sikerült készíteniük, aminek a mostani is ékes példája. Dani időközben létrehozta a Devilment nevű formációt, ahol kiélhette zenei perverzitásait, így azokat már nem az anyabandánál próbálta lecsapatni. A diktátorságról meg csak annyit, hogy a Cradle of Filth zenéje az idő múlásával egyre komplexebbé vált és a kezdeti tagok nem tudtak ezen zenei kihívásoknak megfelelni, így jobb és jobb zenészekre volt szükség az egyre bonyolultabb témák megvalósításához.
Szeretem amikor már csak a zenére kell figyelni és nem vonja el a figyelmemet valami tudásbeli, vagy hangtechnikai hiányosság. Nagyon tetszett a lemez!
Ezen a hangpróbán hatalmas lemezek kerültek terítékre. A Trivium lemeze az egyik ilyen lemez. A Triviumban ma már annyi metalcore van, mint sz@rban a c vitamin. :D
Lord Kaiaphas hangját lehet utálni, de akinek a black metálhoz némi köze van, annak tetszik. Itt egyébként még elég visszafogottan is ereszti ki brutális károgó orgánumát.
Minden pöpec, csak meg kéne újulni.
Ezen viszonylag fiatal svéd formációról fogunk még hallani a jövőben. A Nija lemez óriási és ez az EP sem marad el mögötte, de alapvetően mégis más, mint a Nija.
Ebben a mezőnyben ez most ennyi.
Én nem értettem a lemezt és nehezen is befogadható, de mind zeneileg, mind hangzásilag nagyon szép munka.
Itt nincs mit értékelni.
Sokszor jutott eszembe az Evoken, az pedig nálam csak jót jelent.
Nekem az első lemezük a top, igazi nyers feketeség, emlékezetes dalokkal és átvezetőkkel. Általában hidegrázást kapok az agyonpolírozott megszólalástól, de a Cradle ezt olyan ízlésesen tudja tálalni, hogy nem fekszi meg a gyomromat.Aki eddig nem bírta őket, ezután se fogja, a stílus nem változott. Jól megmunkált, komplex dalok, többszöri hallgatásra álltak csak össze a fejemben. Még környezetvédő nóta is van (Suffer Our Dominion). A CD formátum nagyon teszkógazdaságos lett, Nuclear Blastos stílusban. Hiányoznak a Peaceville nagy digibookjai.
Sokszor hallgatós darab ez is, de nem tudom, hogy előkerül-e még. Kicsit sok.
Nem az én világom
Sokszor nekifutottam, hogy megértsem, miért is szereti ezt itt ilyen sok pontozó. De egyszer sem bírtam végig tolni. Pedig én nagy Ancient rajongónak tartom magam, szinte minden lemezük tetszik, de ez valahogy olyan fáradt és üres. Nekem bejön Kaiaphas orgánuma, azon túl a csajos részek is jók, de az egész olyan unalmas.
Nem az én világom
Metáál!!!
Sokkal jobban szeretem ezt a régi vonalas amcsi vonalat, mint a svédet. Tudom, hogy ez svéd, de stílusában nem.
Huhh, hát ezt sem nekem csinálták...
Először azt hittem két zene megy együtt. Igazából érdekes, de engem sem szórakoztat.
Dög unalom még azzal a pár szolóval meg gyorsítással is.
Ez tényleg egy jó COF album.
Hogy mik vannak.
Pofás zene ez még mindig.
Kiváncsian váromNecron írását!
Jöbetne már az új Arch Enemy is.
Nekem ez nem állt össze.
Unalomba fulladt, meg elég sablonos is volt.
Hát jóra kell hallgatni.
No comment
Gondoltam ránézek hol járunk, közeleg-e már a lemez vége, mert szól egy ideje... Aztán kiderült, hogy még csak a második dalnál tartok. Engem semmilyen szinten sem mozgatnak meg a lassú zenék. Ez alól kivétel persze a darkjazz, de azt máskor, más okból szeretem.
Én valahogy mindent utálok ebben a csapatban. Bocsi mindenkitől, nem tudok objektív maradni. Utálom ezt a gagyi vámpíros imidzset, Dani hangját, kinézetét, de még a magasságát is, utálom az operás női huhogást a háttérben, a Warcraft 2-őt idéző szintiszőnyegeket és ánblokk mindent is. Utálom, hogy a nyitódal, az Existential Terror fő témája 0:42-től egy az egyben az Opeth - Lotus Eater témája 0:50-től... és még sorolhatnám (van Dimmu és King Diamond párhuzamom is bőven, de nem akarok ennyi időt a kutakodásra szánni). Hogy miért nem 1 akkor, ha ennyire gyűlölöm a létét is ennek a bandának? Mert azért képes vagyok túllátni a saját ellenérzéseimen és alapvetően zeneileg rendben van a lemez.
Rivers of Nihilebb a friss Rivers of Nihilnél. Nem mint ha a friss RoN rossz lenne, mert távolról sem, csak a Where Owls... után valami ilyesmit vártam. Amúgy meg csak örülhetek, mert így azt is megkaptam amire vártam, meg egy érdekes RoN lemezt is. Nekem így is megfelel.
Felemás nekem a Trivium (mindig is az volt). Most is vannak tök jó témák, első sorban a tiszta énekes és alacsonyabb fordulatszámon felvezetett dolgok. A receptjük másik felével, az acsarkodással és a túltekeréssel nem tudok azonosulni. Amellett hogy profi zenészek, valahogy a két összetevő között zenei minőségkülönbséget érzek. Nekem a keménykedő részek túl... hogy is mondjam... egyszerűen gyerekesnek hatnak. A másik problémám a hormonpácolt dob, ami akkor is borzasztó gépi kattogásnak hat, ha ezt hús-vér ember fel is dobolta. Minden virtuozitása ellenére sem érzem okosan, kifinomultan kezeltnek a dobtémákat.
Itt is a '90-es évek Agathodaimon és Mystic Circle lemezei köszönnek vissza. Bár anno én csipáztam a "B"-vonalas black bandákat is a helyükön kezelve, ez a 2021-es reinkarnáció különösebben nem mozgatott meg. Kicsit vérszegény is számomra az egész produkció.
Nem nekem zenélnek. Alapvetően nem szeretem a női extrém vokált (Jinjer kivétel).
A Nija asszem' tetszett, bár nem emlékszem rá. Ez az EP elég sokat forgott mostanában, nagyon odab@sz a hangzása, tetszik az ipari jellege is. Bár érzek én is némi konzisztencia hiányt a szerzemények tekintetében.
Aki élte a '90-es évek Immolation-jét, Suffocation-jét, Nile-ját, Kataklysm-jét, annak sok újdonságot nem fog a banda jelenteni. Alapvetően minden rendben van vele, egy bajom az, hogy a második számnál azon gondolkodtam, hogy milyen rég hallgattam már a Close to a World Below-t és hogy valamikor besűrítem a napomba, mert mennyire bitang lemez az.
Valahogy nem működik. Pedig szeretem az ilyen jellegű muzsikákat és részleteiben sok érdekes, tetszetős megoldást hallok. Talán a dalok nem elég erősek. Vagy az énekes orgánuma nem fekszik. Vagy mindkettő... nem tudom igazán.
A disszonanciát és kakofóniát ügyesen építi fel zenévé (nem úgy mint pl. a Portal aminek számomra se füle - se farka). Érdekes kísérlet, különcség, ami az én értelmezésemben mindvégig a zene kategóriában marad. Még elemezgetem majd magamban. Amúgy azt meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi fehozatalban ez az egyetlen lemez ami valami egyedit hoz, kizökkent a komfortzónából.
Imádom az atmoszféráját, mintha egy másik világba vezetne el, és ezt a borító is tökéletesen prezentálja. Az Empire of the Necromancers a kedvenc tételem.
Most sem okoztak csalódást.
Nagyjából a közepéig élveztem, utána viszont egyre jobban untam. Biztos belejátszik az is, hogy mostanában egyáltalán nincs kedvem ilyesmihez, idővel talán jobban megtetszik.
Ugyanaz a helyzet ezzel is, mint a The Agonisttal.
Sokkal jobban tetszene, ha a megvalósítás minőségibb lenne, leginkább a dob hangzása zavart.
Nem olyan vészes ez, szimplán nem nekem szól.
Nem tudok belekötni, csak nem fogott meg, elment mellettem.
Hát tényleg nem az ének az album legerősebb része. A zene egész kellemes, de hosszú távon unalmas.
A borító elkészítését nem a gyerekre meg a színes ceruza készletére kellett volna bízni. :D Ettől eltekintve a zene kifejezetten érdekes, tetszik a hangulata. Elő fog még kerülni.
Visszanéztem, hogy a 2003-as Damnation and a Day volt az utolsó COF lemez, amiért őszintén tudtam lelkesedni. De hölgyek és urak, ez valami kegyetlen lett. A Suffer Our Dominion nóta pedig az év legjobbjai között van, kétség nem fér hozzá. És igen, a létezés tényleg hiábavaló :-)

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #456 – 2021. november 6. (8 komment)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.