Hangpróba #458

2021. december 4.

Nagyon rég hallottam ezt a stílust ilyen megszólalással, minőségben. Egy szimfonikus anyag esetében a befogadás nálam attól függ, hogy a nagyzenekari rész (hatás leginkább) a zene szerves részévé, teljes jogú tagjává válik-e, vagy megmarad giccses körítésnek. Itt mindkettőre hallani példát, de szerencsére inkább a pozitív szektorból. A hosszú tételek kifejezetten jól lettek összerakva és azok adják meg a leginkább a hangulatot. Egyelőre ez a kör lemeze.
Nem volt rossz, sem igazán jó. Az elején elkapott a hangulata, de a sokadik ugyanolyan felépítésű dal már untatott. Túl sok itt a korlát nekem.
Bőven megérdemelné a jobb hangzást, ha már ennyi ötletet beleöltek. Én általában az ilyet kicsit pazarlásnak élem meg a jó témák elsikkadása miatt. A Deformed Erotic Visage kifejezetten jó lett.
Hasonlóak a gondolataim, mint az Obscura esetében, de ez még idegesítő is néhol. Magasan képzett, virtuóz zenészek magamutogatása. Szintén a tudást értékelem. Ha hangulatot keresnék, akkor nagyobbat buknának... Ettől függetlenül a stílus kedvelőinek egyértelműen ajánlható mindkét anyag!
Amilyen izgalmasan indult, úgy untam bele a második felébe. Egyedi, de hullámzó a színvonal.
Mered a gitár, szakad a kotta, orrba-szájba és egyéb testnyílásba fröcskölnek itt is a hangjegyek... Ki kell pihennem a HP technikás lemezeit valami hangulatos, valóban súlyos cuccal.
Túl vannak a legjobb lemezeiken, az már biztos. Nem rossz ez, de ebben a hosszban számomra egyben élvezhetetlen. Lehetett volna két albumot csinálni. Akadnak fiatalabbak, lendületesebbek és sokkal jobbak is...
Melóból hazaérve mindenre szükségem volt, csak nem egy ilyen hangokádó sárkányra. Még a nem létező hangokat is lejátsszák oda és vissza. A hangszeres tudás megkérdőjelezhetetlen és most ezt díjazom, az album zenei élményként unalmas.
Soha nem érdekelt különösebben a zenéjük, de a minőséget nem tudom vitatni. De vannak százszor izgalmasabb projektek is...
A zene önmagában elég kimunkált, de tucat, a körítés viszont amolyan szivárványt rókázó póniló. Az ilyenektől lesz azonban igazi kihívás a HP. Örömködjenek a templomban vagy Disneylandben...Ha maga Odin kottázza le sem lesz se érdekes, se értékes. Szerencsére egyszer van egy évben Karácsony. A jóféle album agyonnyom, ledarál és más emberként enged tovább, ettől csak pillangókat lehet fingani:) Hiába tud valaki húrokat sikálni metronóm pontosságra, számomra egy ezerszer eljátszott, számtalan formában előadott cucc a karácsonyi ének, amivel még Mickey egérrel is osztozkodnak. Innentől a számomra legfontosabbnak, a hitelességnek van vége. De jön az ünnep, így én ajándékba adom ezt a három pontot. Én tavaly Rotting Christ maratonnal ünnepeltem, idén valami durvább kell:)
A szinti még mindig király a black metalban.
Nem szeretem a deathcoret, de a Whitechapel a kevés kivételek egyike a The Valley miatt. Ott bebizonyították, hogy nem egy tucat core bandáról van szó. Ez a lemez a The Valley folytatása zeneileg és szövegileg is. Nem lett annyira elsöprő, mint az elődje, de csalódnom sem kellett, ez is egy nagyon erős lemez. Egyetlen negatívum, hogy az album vége felé kicsit túlerőltették a tiszta éneket. A szövegekben érdemes elmerülni, az énekes gyerekkoráról szól. A kedvencem A Bloodsoaked Symphony lett, az a breakdown hatalmasat üt a szöveggel és a videóval együtt.
A borítót nem igazán értem, de a zene most is kiemelkedő, mint múltkor. A goth rock elemek jól illenek az összképbe.
Kissé túl van tolva, az előző albumon jobban megtalálták az egyensúlyt.
Én sem ismertem eddig, de tényleg nagyon jó. Mehet még feljebb, mert csak egyszer volt még időm meghallgatni.
Tipikus Exodus: teljesen középszerű, nagy ritkán 1-2 jobb pillanattal, mindez szokás szerint megint 1 óra fölé húzva. A 80-as évek nagy öreg thrash bandái közül szinte mindegyik jobb albumokat csinált az utóbbi pár évben.
Gondoltam, hogy jó lesz, de hogy ennyire? Hiába cserélődött le Steffen körül a teljes tagság, ez az album is zseniális lett. Még kicsit a bevált recepten is változtattak, több a melódia, heavy metalos ikergitáros témák, az egyik számban tiszta ének is van (talán a kedvencem a lemezről), és alapvetően a zene mégis prog/tech death maradt. Az Obscura a kevesek egyike, akik úgy játsszák ezt a stílust, hogy nem válik rövid távon is idegesítővé, nincsenek túljátszva a számok. Egyelőre legyen 9,5, később lehet lesz belőle 10 pont is.
A 10 pontos Surgical Steel után többet vártam. Kicsit laposabb, kevesebb a kiemelkedő dal. Swansong hatásból is jóval több van, mint legutóbb, ami az egyetlen Carcass lemez, amit nem szeretek.
Egy igazán jól sikerült melodikus black metal bemutatkozás Denver-ből. Semmi kiemelkedő, de kellemes hallgatni való.
Ez egy nagyon tökös, nagyon intenzív deathcore album. A Whitechapel az egyik legjobb ebben a stílusban!
Egy egyszemélyes black metal project az USA-ból. Nekem nagyon tetszett a hangulata, zeneileg nyilván nem túl bonyolult. Eléggé termékeny a figura, érdemes belehallgatni a többi anyagába is.
Nem gondoltam volna, hogy a zenekar az előző lemezéhez képest is előrébb tud lépni, és fejlődést tud produkálni. Féktelen harag és száguldás, virtuóz, technikás death metal brutális töménységgel adagolva. Letaglózó, arcba mászó, kegyetlen.
Nem rossz blackened death alkotás, de engem annyira nem nyűgözött le. Az egyediség egyértelműen dicsérendő!
Nálam ez a lemez frankón működik! Kevés az olyan metalcore zenekar, amelyik ennyire ügyesen építi be a progresszív elemeket a stílusba. Ettől rendkívül egyedivé válnak a dalok, melynek következtében a sokadik hallgatás során is felfedezel valami újat. Jól esett végighallgatni!
Sohasem voltam oda az Exodus-ért, ennek ellenére többször is láttam őket koncerten - előzenekarként. Iszonyatosan profi zenészek, de ez a semmilyen, tökön rúgott, erőlködő "ének" számomra tönkre vágja az egész produkciót. Konkrétan kiráz tőle a hideg. Hasonlókat érzek az Overkill vonatkozásában. Brrr... Ez a lemez összességében mérföldekre van az Evile idei albumától (Hell Unleashed), ami szerintem az év thrash metal alkotása! Ettől függetlenül a banda rajongói bizonyára csipázni fogják. Én viszont csakis az impozáns borítót, és Gary Holt mester gitárjátékát tudom értékelni! Bocsi.
Ez egy fantasztikusra sikeredett, már-már tökéletes prog-death metal album! Én eddig is szerettem az Obscura intelligens, mélyen szántó, gyönyörű hangokba ültetett gondolatait. Egyértelműen ez a zenekar eddigi legjobb lemeze!
Ez egy olyan lemez, amely ha nem a Carcass neve alatt jön ki, akkor senki sem kapja fel rá a fejét. Nem tudom miért, de egyáltalán nem találtunk egymásra. Nekem a sokat kritizált Swansong az etalon lemezük. Adok még neki esélyt, de nálam ez egyelőre csak ennyit ér.
Alapvetően szeretem a koncepcionális lemezeket, de ez azért - az imént elfogyasztott fokhagymás-sajtos-tejfölös lángos hathatós hozzájárulásával - megülte a gyomromat. A lemez alapjául szolgáló Charles Dickens mű színházi adaptációjának alájátszásaként, élőben biztosan jobban tudnám élvezni.
Bár kétségtelen, hogy a koncepció meg a hangzás tetszetős, de vannak momentumok, amelyek mellett nem tudok elmenni. Az egyik ilyen a nagyon hosszú számok, a másik pedig, hogy ezek a számok annyira nem jók. Megnéztem egy-két régi nagy név régi lemezeit és a lemezeken lévő számok rövidebbek, de sokkal jobbak voltak.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Csak az előző körök 1 pontos lemezeihez tudnám hasonlítani, ott meg már mindent leírtam. Nem volt egy nehéz döntés...
Hát a technical death metal már csak ilyen! Mivel a stílussal mostanában kötöttem szorosabb szövetséget és elismerem egyértelmű létjogosultságát, ezért mindig örömmel tölt el egy ilyen stílusú lemez beajánlása. Izgalmas számok sorakoznak a lemezen, nem mindennapi megoldások, elképesztő váltások, szélvész gyors tempók, hihetetlen hangszeres tudás… A magas pontszám nem is lehet kérdéses!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Kíváncsian vártam az Exodus új lemezét. Elkezdtem hallgatni és hát a címadó számtól, aminek a címe nagyon tetszik:), meg az azt követő néhány számtól nem voltam elájulva. A lemez első négy száma nekem elég átlagosnak tűnt, nem igazán emelkedik ki a thrash bandák zenei anyagaiból. Az ötödik számig vakartam is a fejem, hogy akkor most milyen pontszámot is fogok adni. De aztán jött az ötödik szám a ’Prescribing Horror’ és onnantól kezdve valamennyi szám kiemelkedő volt a számomra. Ezek tükrében az első négy szám 6 pontos, az az követő nyolc szám pedig 10 pontos, ennek átlaga 8,66. Mivel a 2016-os Exodus koncert, ami felért egy csatával és hatalmas élmény volt, így felfelé kerekítek!
A lemezt elindítva olyan szónikus orgiában volt részem, hogy majdnem dobtam egy hátast. Amit a banda tagjai előadnak az valami elképesztő. És inkább a progresszív témák dominálnak, mint a technikai jellegűek, tehát nem kell attól tartani, hogy a percenkét lefogott hangjegyek számával sportot űznének. Ellenben, ami meglepett egy ilyen jellegű zenekartól, hogy érzések, érzelmek jelennek meg a számokban. Külön ki kell emelnem a csodálatos szólókat, amelyek olyan természetességgel simulnak bele a számokba, mint kés a vajba. A zenekar korábbi lemeze sem volt egy átlagos alkotás (már azt is pontoztam), de most olyan magasra tették a mércét, hogy ismét megnyertek maguknak.
Ahhoz képest, hogy a lemez már megjelent szeptemberben most hallgattam meg először. Talán azért volt ez így, mert kicsit tartottam tőle, hogy bár egy profi lemez lesz, de igazán nem lesz kiemelkedő. Na mindegy, a beajánlás miatt elindítottam a lemezt. Hát nem kis meglepetés ért. Már a címadó számnál megnyugodtam, hogy ez több, mint egy jó lemez. Aztán jöttek továbbra is a jobbnál jobb számok. Ezek után sűrű vendég lesz a lemez a lejátszómban! Erre a lemezre is kurva sokat kellett várni, de azt kell, hogy mondjam megérte. Ilyen magabiztosan már régen adtam lemezre 10 pontot!
Szerintem vegyük úgy, hogy nem hallottam semmit és egyezzünk ki egy semleges 5 pontban! Ha symphonic power metal akkor semmiképpen sem ez! A karácsonyi metal lemezek meg szerintem is egy gáz dolog.
Nem rossz blackes fantasy metal, de vannak ettől jobbak is.
Sehol sincs ez a Within the Ruinshoz képest.
Gótikus blackes valami borzalmas károgással.
Én is érzek benne eredetiséget, egyediséget.
Kellően változatos, csakúgy, mint a korábbi lemezeik.
Erős visszatérés ez, abszolút nem hosszú és nem középszerű.
Nagyon jó számok vannak rajta, a stílus és a banda kedvelőinek most sem okoztak csalódást.
Sok lemezük nincs, de mindegyik nagyon magas színvonalat képvisel.
Ez egy fasza melodikus/szimfonikus black metal lemez lett. Jók a dalok, a zenei részek (a billentyűs részek remekül szolgálnak zenei aláfestésként), az old school vokállal sincs problémám, valamint a hangulata is jó. A borító pedig igazán impozáns, gondolom a szövegkönyv is az lehet.
Ez a lemez kb. a közepes kategória a maga stílusában. A hasonló stílusban beajánlott Within the Ruins hangszerelésileg, dalokat tekintve is sokkalta izgalmasabb, jobb zenét játszik. Túl sok volt a nyálas rész is a lemezen, ami a másik banda lemezén szintén nincs.
Amikor zeneileg átmegy dallamosabb, dark/gothic-féle stílusba, számomra azok a részek voltak az igazán értékelhetők, igaz, sajnos ebből van kevesebb a lemezen (az első szám utolsó kb. 3 perce az nagyon jó, a harmadik szám eleje, és még néhány helyen). A többi kb. kuka, a "hang/károgás" értékelhetetlen és nagyban ront is az összképen.
Szerencsére nem volt hosszú album...akármennyire is értékelni szoktam a brutális hangszeres tudást, ez számomra már élvezhetetlen. Darálás a semmibe, se füle, se farka, a hörgés is szar.
Valóban, megvan benne az egyedi íz(lés)világ és vannak rajta remek számok, mint például a The Gaze of Ahura vagy az Oath of Purity. Utóbbi szerintem hibátlan, nekem ez tetszett legjobban a lemezről és nagy kár, hogy nincs több ilyen az albumon. Az egyedi világ elviszi a hátán, a borító is szép, sejtelmes, ám számomra például a hasonló (zene/íz)világot megidéző Melechesh sokkalta érdekesebb, izgalmasabb, profibb produkcióban, zenében, meg úgy mindenben.
Vannak rajta nagyon jó dalok, főleg az instrumentális szerzemények. Zeneileg profik, néha kicsit sok volt az ordítozós ének, de még nem vészes.
A lemez második fele szinte hibátlan, a The Years of Death and Dying 7. számtól kezdve alig találtam benne olyat, amibe bele tudnék kötni (de nem is akarok). Annak ellenére, hogy nem igazán ismerem a munkásságukat, rendkívül profik, én thrashből eddig inkább az Overkill/Slayer/Destruction/Pänzer/Kreator, stb. bandákat hallgattam leginkább, és ez már nem az első olyan remek banda, aminek szintén illene utánanézni a műfajon belül...
Ez sokkalta hallgathatóbb, élvezhetőbb volt, mint az Archspire. Profik, ez nem kérdés, amit alátámasztanak a Metal Archives-os lemezértékelések is. Igaz, kicsit nekem ez is sok volt már.
Fasza lett, a számomra legjobb lemezükhöz tudom hasonlítani (Heartwork). Jó, hogy vannak még és ilyen minőségű lemezeket tudnak kiadni. Annak ellenére, hogy továbbra is tartom, hogy egy 35 éves bandának nem 7 nagylemezének kéne lennie.
ReinXeed. Tommy Johansson. Ez pedig egy "örömzenélés/album", mely Charles Dickens Karácsonyi ének című könyve alapján készült. Most, hogy lassan jönnek az ünnepek, tökéletes zene ilyenkorra. Ja, és Tommy Johansson úgy kb. az ide beajánlott egyszemélyes projektek 80%-át telibeveri zenei tudás és zeneírás/dalírás tekintetében (persze csak, ha nem wc-hangot kell gyártani). Valamint, részt vett/vesz az összes lemezének masterelésében, vágásában, keverésében, producerelésében, stb. (és mindezek mellett még egy nagyon szerény, jó fej srác is). A banda e néven kiadott első, Above the Sky lemezét is érdemes megfülelni, illetve a még ReinXeed név alatt kiadottakat is.
Egyetértek mike666-al ez inkább fantasy metal és nem black, és ezt én sem gondolom negatívumnak, sőt imádtam elejétől végéig.Igazi hangulata van kb bármelyik korosztálynak ajánlott hallgatni való.
Karakteres frankó zene, volt már jobb albumuk is.
Hajtják a semmit.Nem jöttem rá mi volt a cél ,mi volt a koncepció.
Egy picit ha lassabban tekertek volna imádtam volna, de mindenképp ajánlott a stílus kedvelőinek, de csak nekik.
Nem ismertem őket, köszi az ajánlónak, nekem új kedvencem lett, csak azért nem 10 pont mert 3 hallgatás kellett hozzá hogy beüssön és még mindig ismerkedünk, mondjuk szívesen hallgatom meg újra és újra. Black death cucc ami nem pörög túl gyorsan inkább hömpölyög, a hörgés kellemes ,a hosszú számok ellenére egy percig sincs üresjárat érzése az embernek. Fülessel a legjobb, de ha háttér zenének hallgatod főzés közben akkor is kurv@jó.
Ha az extra prüntyögések nem lennének jobban tetszene, mondjuk akkor meg a középszerűség homályába veszne.
Hallottuk már tőlük is és másoktól is, energikus lendületes és főleg unalmas tressmetál.
Mindig hullámzó a teljesítmény és a hangulat is az albumaikon, de szívesen áldozok a drága időmből rájuk.Nehezen kategorizálható zene ami pozitív. Velük kezdtem ennek a HP-nak a hallgatását ha leszámítjuk a Carcasst és a Stormkeepet mert azokat már ismertem, és mégis őket pontozom utolsónak, ez is jelent valamit, mindenképp érdemes meghallgatni vagy az előző lemezüket, nekem talán az jobban bejön.
Minőségi meg minden, viszont ha meghallgattam nem tudok felidézni egy momentumot sem és nem érzem hogy újra meg kellene hallgatni, ennek ellenére 3 hallgatáson túl vagyok, de több nem lesz. Ez egy masszív 7es. Se több se kevesebb. Hasonló mint az Exodus csak ez egy picit közelebb áll hozzám.
A karácsony a szeretet meg a béke ünnepe, úgyhogy nem is írok ide egyebet mint hogy Boldog Karácsonyt Mindenkinek!! a pont pedig az én ajándékom a csapatnak.
Valóban nem annyira kiemelkedő, de jól szól és kellemes.
Ezt az ordibálós core-os stílust nagyon utálom, de amennyire tudtam értékeltem.
Ha úgy szólna, mint a Stormkeep akkor lenne esélye.
Ez már a nehezebben befogadható techdeath kategória, de nem rossz.
Én nem hallottam benne semmi olyat, ami a magasabb pontszámot indokolná.
Ugyanazt tudom elmondani, mint a Whitechapel esetében.
Egész jó thrash metál lemez, de a Heathen legutóbbi lemezének a szintjét nem éri el.
Lemezről lemezre egyre jobbak, de az új Carcass jobb.
A Carcass ismét letette névjegyét a piacon. A jó munkához idő kell, ők az élő bizonyíték. Az ilyen feltűnési viszketegségben szenvedő egyszemélyes meg nem értett zsenizenekarok, akik évente kiadnak 4-12 lemezt pedig példát vehetnének róluk.
Ha elvonatkoztatok a karácsonyi hangulattól, akkor zeneileg nem rossz ez.
Na ez az, amit a zenei eszközök ellenére nehezen tudok black metalnak hívni. Inkább power metal, bm-es zenei eszköztárral előadva. Egyáltalán nem gonosz, szövegeiben sem képviseli a romlást és a sötétséget, egyszerű fantasy klisékről énekelnek. Persze ezek nem negatívumok, csak próbálom megmagyarázni, hogy miért hibás szerintem a kategória megnevezés. A végeredmény viszont egy nagyívű, magasztos és epikus dark fantasy metál album.
Valóban nem olyan kóros, szerintem pont ezért tetszik. Az elszállós részek meg az újkori katatoniát idézik bennem, szóval tetszik.
Jó banda, a demókat korábban sokat hallgattam. Nyers fekete fém.
túltoltuk béláim
Nagy köszönet az ajánlónak, nem ismertem eddig. Nagybetűs Hangulat, amit itt hallunk! Tűpontos Sheol meghatározása a hangzást illetően, kopott és silány és ez pont illik a dalok hangulatához.
Igen, szeretem, hogy a whitechapel nem ilyen.
Egy fél óra az ilyenből jobban üt. Egy órában egyszerűen fárasztó. Meg kicsit unalmas is.
Nekem a necroticism a kedvenc albumom tőlük. Ezzel az a bajom, hogy pár dal után mindíg a necoticismet akartam inkább hallgatni.
Nem pontozom jobban le, mert zeneileg tetszik. Először azt hittem, az új Twilight Force lemezt hallom. De a karácsonyi lemez koncepció számomra mindig is visszataszító volt. A művészet meggyalázása, hogy gyártsunk egy aktuális piaci terméket. Jimmynek még elnéztem, de amikor a metálban jön ez elő, az különösen zavaró. Szóval kérem vissza az elfeket meg orkokat ehhez a zenéhez és akkor rendben leszünk.
Nagyon hangulatos, a régi időket idéző Black Metal lemez.
Deathcore? Ez alapján egy Lorna Shore féle pusztítást vártam, de jó ez így is. Változatos dalok, minőségi zene. Az andalgós, tiszta énekes részek viszont nem tetszettek, nem azt mondom, hogy nem illettek a zenébe, csak a megvalósításuk nem jött be.
Nem igazán fogott meg ez a Black Metal/Gothic Rock egyveleg, de azt is el kell ismerjem, hogy elég egyedi zene hallható az albumon.
Számomra sok helyütt már-már komikusnak hatott ez a nagy kapkodás amit a banda művelt a lemezen.
Egy-egy dalon belül változatos zene, de összességében hallgatva mégis elég unalmas volt. A végére már zsongott, zúgott a fejem tőle, végig ugyanolyan tempóban araszoltak előre a dalok. A hangzás nekem nem tetszett, kopott és silány volt, ami még monotonabbá tette az összképet. A pontot felfelé kerekítettem, mert azért nem egy tucatzene, voltak benne érdekes részek, dallamok.
Időnként találkozok olyan lemezzel, amit úgy adnak ki, hogy egy második CD-n az album ének nélküli verziója található. Itt most nagyon jól jött volna!
Rutinos öreg rókák, közelebb a 60-hoz, mint az 50-hez, és még mindig mennyi energia van bennük!
Papíron nem hangzott jól a banda stílusa, mivel sem a Progressive sem a Technical jelző nem jó ómen számomra. Azonban azt kell mondjam, hogy nagyon szépen, arányosan vannak jelen ezek a lemezen, a hangzás is nekem való, szóval kellemes meglepetés volt.
Emlékszem mikor 1993-ban a Music Television Headbangers Ball című műsorában megláttam/meghallottam a Heartwork című számukat nem akartam hinni a fülemnek, hogy ilyen fantasztikus zene is létezik. (Akkoriban még csak Metallica, Megadeth stb. zenékhez voltam szokva, haha.) Szóval szerelem volt első hallásra nekem a banda ami azóta is tart.
A Karácsony és a metal zene ötvözésének kérdésében egyetértek a kollégákkal, de próbáltam csak a zenére koncentrálni. Sőt mi több, belehallgattam a korábbi, Above the Sky című lemezükbe is, és az alapján azt mondanám, hogy nem is rosszak a Symphonic Power Metal mezőnyben.
Nem zavar, de nem is érzek benne semmi extrát...
Fasza, feszes, már az előző lemeznél felfigyeltem az érett zenei minőségre amit képviselnek. Meg vagyok elégülve.
A blackes részekben voltak jó megoldások, a gótkodás örök élettől kezdődően idegen volt tőlem. Érdekes, hogy most nincs lincshangulat a kályhacső hangzás okán.
Kicsit úgy vagyok az Archspire-el, mint az Infant Annihilator legutóbbi lemezével... Technikai bravúr, egyfajta hajmeresztő cirkuszi mutatvány, polgárpukkasztás. Végletesen száraz és technokrata érdekes megoldásokkal, témákkal. Néha akármennyire is komolyan szeretném venni, mosolyognom kell rajta. Ez az a fajta szélsőségesség, amit el tudok ismerni technikai oldalról, de semmilyen élményt nem nyújt a hallgatása. Időnként komikusnak is hat számomra.
Csak az első dal szerkezetéről tudnék egy oldalas cikket írni, hogy miért jó, miért működik, miért lüktet, örvénylik, húz és sodor. Sokat gondolkodtam azon, hogy az idei év számvetésében van-e egyáltalán számomra meghatározó, érzelmi-zenei csúcspont. Most már biztos, hogy van és most már biztos, hogy eddig nem volt. A hangzás, a tematika, a dobtémák, a szerkezetek, a vizualitás, minden csúcsteljesítmény (számomra természetesen). Bölzer, Aosoth, Borgia, korai Deathspell Omega, vagy Dead Congregation kedvelőknek ajánlanám mélyebb ismerkedésre.
Amire az Archspire nem, arra a Within The Ruins azonnal képes volt. Pedig nem áll a két banda egymástól távol, csak a WTR valahogy szórakoztatóbb módon teszi azt amit tesz. Nekem nagyon tetszenek ezek az egyedi printyegések is. Az Open Wounds zárása egészen parádés. Beszippantott na, sokat fogom hallgatni.
Alapvetően a thrash világából két kezemen meg tudom számlálni azokat a lemezeket amiket szeretek. Egy-egy Testament, talán két Overkill, egy Death Angel, egy-két Kreator album... Ezeknek is mindnek van valami életkori, vagy élethelyzet vonatkozása. Szóval valahogy így állok én thrash ügyileg. Az Exodustól minden lemezzel próbálkoztam már, de egyszerűen nem működik. Profi itt minden, jól szól, alapvetően jók a dalok, de nincs semmi kedvem sem hallgatni.
Mindig is szerettem a bandát. Egy 7-es szinten. A nagy triumvirátusból (Obscura, Beyond Creation, Decrepit Birth) az Obscura jön be a legkevésbé. Kicsit szárazabb, technokratább, germánosabb mint a másik kettő. De ha már techdeath, akkor meg leginkább Gorod, vagy Slugdge az igaz szerelem. Na jó, a Beyond C. is az kicsit... Az Obscura meg... jó. Eddig is azok voltak, most is azok.
Anno a Heartwork-öt sokat hallgattam, bár nem volt hihetetlen nagy a szerelem. Se előtte, se azóta semmi nem tetszett amit kiadtak. A Torn Arteries viszont egy kincs. Minden tipikus Carcass rajta, egyedül annyi változott, hogy most olyan dalokat írtak, amik velem is rezonálnak.
Hazudnék, ha letagadnám, hogy fiatal tiniként nem hallgattam Sonata Arcticát, Stratovariust, Edguy-t, vagy épp Avantasiát. Mert de. Ez a lemez azt az időszakot juttatta eszembe. Minden profi rajta, alapvetően jók a dalok is. Egy kicsit nekem is kifordul a szivárvány a gyomromból, de ez van, nem tudom fullba utálni...
Nekem ez nagyon erőltetett volt. Annyira próbálták a 90-es évek black metálját reprodukálni, hogy közben az egyéniség meg elveszett.
Ez az állandó ordibálós hörgés ez sajnos nem, így inkább passzolom.
Mintha egy próbatermi felvételt hallgatnék. Nagyon rossz a hangzás. Az eddig hallgatott lemezekre vetne rossz fényt, ha egy ilyen félkész anyagra több pontot adnék.
Hú, ez nagyon pörgős volt és tetszett ez a precíz féktelenség. A kedvenceim a lemezről a Drone Corpse Aviator és az Acrid Canon című tételek voltak.
Nem jött át a lemez. Lehet az experimental az oka, nem tudom. Az említett Bölzer, Deathspell Omega zenéjét sem kedvelem.
Lehet azért tetszett, mint az Archspire. A kedvenceim a lemezről a Black Heart és a Hollow című tételek voltak.
Talán ők lehetnek azok, akik betölthetik a Slayer után maradt űrt. Az új lemez nagyon adja.
Ez tényleg egy fantasztikus lemez. Olyan jó magával ragadó hangulata van a számoknak. Kedvenceim A Valediction, a When Stars Collide, a The Beyond és a The Neuromancer tételek voltak.
Nagyon tetszett az új Carcass lemez. Nekem a korai lemezeik közül a Swansong a kedvencem. A két lemez között én is hallok némi áthallást, így lehet hogy ezért is tetszik ennyire a Torn Arteries. Nem is akarok számokat kiemelni, mert mindegyik nagyon jó.
Nekem nincs bajom a karácsonyi hangulatú metál zenékkel. Ez is nagyon kellemes darab volt. Nagyon tetszett a Ghost of Marley meg a Ghost of Christmas Past.
Nagyon tetszik az egész, hiába a hosszú számok, egyetlen unalmas pillanat sincs rajta. Sokszor elő fog még kerülni.
Ezen annyira nem érzem a core-t, vannak rajta egészen jó pillanatok, viszont összeségében mégsem fogott meg.
Még a tavalyi albummal ismertem meg ezt az egyszemélyes projektet, ami első hallgatásra lenyűgözött. Ennek sem kellett sok idő, hamar megtalált magának. Pont azok a dolgok keverednek benne, amiket a leginkább szeretek és magaménak érzek: nyers, ugyanakkor melodikus black metál és gothic rock, mindez egy különleges atmoszférával. A Deformed Erotic Visage vége elsőre meglepő volt, másodjára azonban már imádtam. Az egész albummal csak annyi bajom van, hogy túl rövid, de cserébe jött mellé egy EP is. :D
Az előző album tetszett, viszont ez már nekem túl sok, nincs benne lélek, nem is igazán hangulatos.
Valóban erős anyag, kapásból kétszer is meghallgattam. Tetszik a koncepció, hangulatos és egyedi, az ilyesmi nálam mindig nagy pluszt jelent.
Ezen az albumon nagyjából minden megtalálható, ami miatt nem szeretem ezt a stílust.
Alapból elég középszerűnek tartom az Exodust (kivéve az első albumot), amin az 1 órás hossz csak ront.
Tartottam attól, hogy nem lesz olyan jó a változások miatt (pl. tiszta ének), de pozitívan csalodtam.
Kicsit csalódott vagyok, az ezt megelőző album után számomra ez gyenge. Vannak rajta jobb pillanatok, de nem ragad magával, nem érzek késztetést arra, hogy újból elővegyem.
Nekem ez a giccs és erőltetett vidámság szinte fizikai fájdalmat okoz. Tulajdonképpen az alapból idegesítő karácsonyi zenék kombinációja a lehető legnyálasabb metállal.
Még van bennük stenk
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2021. december 4.
∑:
1.
Obscura
A Valediction
7 9.5 9.5 10 9 8 7.5 9 8 9 8.5 7 9.5 9   8.6
2.
Carcass
Torn Arteries
8 7.5 7 10 9.5 8.5 7 10 7 6 10 9.5 10 7.5 7 8.4
3.
Exodus
Persona Non Grata
6.5 5 7 9 9.5 9 6 8 6 10 9 7 9 6 8 7.6
4.
Stormkeep
Tales of Othertime
9 9 7.5 6.5 6 8 9 7 9 4.5 8.5 7 5 9   7.5
5.
Dakhma
Blessings of Amurdad
7 8.5 7.5 5 7 7 9 5 10 4.5 7 10 5 9   7.3
6.
Archspire
Bleed the Future
6.5 6.5 9 9 8 4 7 7.5 5 8 6 6 8.5 6   6.9
7.
Within the Ruins
Black Heart
6.5 5 8.5 5 9 7 5 4 5 8 4 9 8.5 4   6.3
8.
Whitechapel
Kin
6 9 8 5 3.5 5 7 4 8.5 3 7 9 4 6.5   6.1
9.
Majestica
A Christmas Carol
3 2 6 5 9 9 3 7 7 9 6 8 8 2   6
10.
Lamp of Murmuur
Submission and Slavery
6 9 6.5 1 2.5 4 4 3.5 9 3 5 4 2 10   5
∑:
6.6 7.1 7.7 6.6 7.3 7 6.5 6.5 7.5 6.5 7.1 7.7 7 6.9 7.5 7

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #458 – 2021. december 4.: 9 komment

  • boymester szerint:

    Dimmurtal: nagyon fasza az Evile lemeze, meghallgattam az ajánlatodra, mert eddig valahogy kimaradt (az első lemezeik környékén még követtem, most kimaradtak). Viszont én is ajánlanék, ha a klasszikus thrash(t) is szereted… Pár hete futottam bele, én erőteljesen gondolkodom, hogy idén találkoztam-e vegytisztább thrash aprítással. Minden patikamérlegen adagolt, de tökéletes zsánerlemez szerintem.

    Annyira nem tiszta a kép, akad némi speed/heavy rokonság, de bőven tud pusztítani a Wraith is…

    Ezt meg promók között hallgattam pár hónapja. Jó lett volna valami tökös csávó, aki ír róla:) Hülye neve ellenére nálam ez is listás lenne egy pusztán thrash metalt tartalmazó listán. Párszor már lement, lehet az év végi összesítésre is feljut:)

    • dimmurtal szerint:

      Nagyon köszönöm az ajánlásokat, hétvégén sort kerítek a meghallgatásukra! Közben dolgozom ám egy új albumismertetőn is! A célzást megértettem, ha bejön, fogok róla írni! 🙂

    • mekong szerint:

      A Steel Bearing Hand-t nem ismertem eddig. Kösz a tippet. Darálnak rendesen… 🙂

    • boymester szerint:

      Nincs mit:) ha bejön, akár TE is írhatsz róla:) Rengeteg hasonló sikkad el sokszor, mert a világon nincs annyi szerkesztő, ami a promókkal elbírna:) Ha meg mégis lenne, akkor percenként jönne ki egy cikk és az olvasók adnák be a kulcsot:)

  • Sheol szerint:

    CarolusRex, a Lamp of Murmuur borítója tisztelgés a The Sisters of Mercy Floodland albuma előtt. 🙂
    https://m.media-amazon.com/images/I/61t2APCxViS._SL1200_.jpg

  • dimmurtal szerint:

    Erős felhozatal, brutális mezőny! Izgalmas kör lesz! 🙂

    • Husky szerint:

      Egyetértek kedves dimmurtal! Nagyon jó lemezek vannak itt, élvezetes kör lesz.

  • 69Nostromo79 szerint:

    Hmmm… Új Carcass. 🙂

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.