Hangpróba #461 - 2022. január 15.

Furcsa kicsit hogy az old school death arculat mellé teljesen másmilyen zenét kapunk, de egyébként nem rossz, bár tipikusan az a fajta ami hosszú távon nem fog gyűjteménybe kívánkozni.
Nagyon minimális itt az élvezeti érték...
Messzemenőkig nem szerettem a Type o Negative-ot sem, így valószínűleg eleve nem volt sok esélyem megszeretni az Infernum is Terra-n hallható zenét.
A hangzás próbálna valamit kompenzálni, csak fantáziátlanok a dalok. A Puteraeontól, Necrowretch-től, Chapel of Disease-től szívesebben hallgatom az ilyesmit, nem beszélve a régi alapbandákról.
Csak egy hajszál választja el a troll-ajánlástól. :)
Annyira én sem éreztem a zsenialitást. A borító többet sejtetett.
Nem kókler az indiai banda, viszont ahogy a korábbi lemezeik is, úgy az aktuális is a rendkívül szürke, jellegtelen éneken csúszik el, mert egyébként a heavy metal panelek és klisék rendben lennének, azt leszámítva hogy jellemzően minden dalban az első 20-30mp ismétlődik végig.
Nem volt vele semmi gáz, nem éreztem kényelmetlennek a végighallgatást, pedig a zenei preferenciáim alapján fel voltam erre készülve. Valószínűleg itt egy minőségibb versenyzőről lehet szó AOR-Hard Rock vonalról.
Az előző lemez valamivel jobban tetszett, több volt az agresszió, de most sem okoztak csalódást. Kifejezetten a Dethroned hozta azt a minőséget, amit vártam.
Cenzúrázatlan majmok bolygója:) Kifejezetten tetszett az öblös, változatos hörgés, de ettől függetlenül egy kicsit átlagos brutal death a megszokott cammogásokkal.
Ezt én osztottam ki egy kezdő cikkírónak, aki adott rá egy bizalomgerjesztő 8-ast. Nekem egy ponttal kevesebbet ért. Kellemes lemez, de gyorsan felejthető.
Műfajának megfelelően karcos hangzással, különlegesen depresszív énekkel előadott DBM ez a franciáktól. Nemcsak a Burzum, de a Siculicidium kedvelőinek is ajánlom!
Lásd: kritika.
Promós anyagok közt volt szerencsém meghallgatni már jó ideje, de most elővéve is tetszett. Akárcsak a zenekar többi lemeze, ez is egy kifejezetten jól működő retró heavy/thrash menetelés. Nem tudnám bármikor hallgatni, de a minőségét nem tudom kikezdeni. Szinte minden dalba sikerült dögös szólót összehozni.
Minősége ellenére is bőrszerkós bárban érzem magam tőle két dal után. Tudjátok, olyan bár, ahol a WC falán a lyuk nem az ellopott papírtartó helyét hivatott jelölni. Kösz, ez se nem extrém, se nem metal, se nem különlegesség, amikért itt vagyok, hanem hard rockba oltott disco. A jó szólókat értékelem.
Unalmas, de egyébként nincs vele nagy baj.
Rövid de annál izgalmasabb album, nálam a nyitó tétel a kedvenc. Borító alapján sima death metalra számítana az ember, de vannak itt érdekes megoldások bőven.
Melodikus, folkos black Peste Noire / Ungfell vonalon. Imádom az ilyesmit.
Jobbra számítottam. :( Sajnos elég ötlettelen, de legalább ezt ők is tudják és még 30 percig sem húzták.
Nekem sem a kedvencem a Type O sem, de ezzel a bandával korábban is próbálkoztam már többször, sajnos sikertelenül. Profi, csak nekem minden anyaguk unalomba fullad. A borító legalább szép.
A jó depresszív bm nálam nem itt kezdődik.
Nem estem tőle hanyatt, de kifejezetten élveztem, a hangzása pedig tökéletes.
Én imádom a stílust, de ez már megint egy gyenge lemez. :( Borzalmas ének, és valóban elég meghallgatni 20 másodpercet egy számból, ugyanaz fog ismétlődni folyamatosan a maradék játékidőben. A feltöltő csatornája tele van ettől ezerszer jobb, minőségi heavy metal lemezekkel.
Nem kevés Dark Funeral és Dissection hatás fedezhető fel a zenében, de hát mit is várhatnánk egy svéd bandától? Sőt, az Orbit Non Sufficit című dalban még egy kis Csihar Attiláéra hajazó orgánum is felbukkan! Egyébként egy nagyon frankó black/death album!
Jófajta death metal muzsika, melyet Mark Riddick egyszemélyes projektje az arcunkba dörgöl. Néhol a női ének és a torzítatlan gitár kölcsönöz egyfajta dark/gótikus/atmoszferikus jelleget, amely által változatosabbá válik a '90-es évek death metal sablonjaiból táplálkozó muzsika. A lemez legerősebb tétele egyértelműen a 'Deep in the Catacombs' című dal.
Kevés olyan orosz zenekart ismerek, akik egy francia kifejezést (passéisme=backwardness=elmaradottság) használnak zenekarnévnek. Alaptémaként és a dalok koncepciójaként pedig a francia költészetet éneklik meg sajátos felfogású black metal zenéjük segítségével. Vannak benne kifejezetten érdekes részek, számomra pedig épp az iméntiekben említett egyedisége végett egy különleges album a stílus berkein belül.
Már sokadjára hallgatom, és igazán tetszik! Old school/brutal/tech death elemekből épül fel minden dal, de nagyon frankón egybe vannak építve ezek az elemek. Szeretem az ilyen fajta death metal-t, számomra kellemes időtöltés volt minden egyes alkalom, amikor hallgattam. Sajnos kicsit valóban rövid, a hangzás tökéletes, a borító méltón tükrözi a lemez dalaiból áradó agresszivitást.
Tavaly én is elkezdtem gyűjteni a háttéranyagot egy ismertető megírásához, de örülök, hogy végül v_u kapta meg ezt a lehetőséget, mivel én nem magasztaltam volna túl az albumot. Nagyon jól kezdődik a lemez, de ami utána következik, azt sajnos egyáltalán nem tudom magaménak érezni - két külön világban létezünk.
Egy nagyon jó, döngölős, tiszta hangzású death metal album. Sajnos a dalok nem túl emlékezetesek, de én nagyon jól éreztem magam a hallgatása közben!
Szerintem ez az album tökéletesen adja vissza azt a hangulatot és feelinget, ami a célja volt a létrejöttének. Nincs cicoma, ez black metal a maga nyers valójában. Nyilván nem forradalmasítja a stílust, de pontosan olyan, amilyennek lennie kell - sötét, fagyos és gonosz.
Profi és egyedi. Mélyebb ismeretséget igényel, mert sajnos engem annyira nem kapott el, de kap még esélyt az album. Mindenképpen!
Az együttes méltó tagja a New Wave Of Traditional Heavy Metal (NWOTHM) mozgalomnak. Sokan rajonganak az ilyenfajta muzsikáért, és könnyen emészthetősége, lazasága végett bárkinek képes kellemes perceket okozni két brutal/death lemez meghallgatása között is. Kifejezetten jót tesz a lemeznek, hogy nem visít az énekes, a szólók pedig ötletesek.
Nekem most igazán jól esett ennek az albumnak a meghallgatása! Kövezzetek meg, de én a Scorpions új lemezét is várom! Sőt, még az is lehet, hogy meglepem magam egy koncertjeggyel a májusra tervezett budapesti bulijukra!
Itt legalább a hangzással már nem volt probléma (már ha ez erény, inkább alap). A zene viszont rettentő unalmas volt és középszerű. A vokál is elég gyatra lett. Így érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Az Endseeker után egy újabb jó death metal lemez! Az elég mogorva külső szerencsére nem rejt valami borzalmas zenei tartalmat. Ez a lemez inkább különleges zenei megoldásaival nyert meg magának. Némi párhuzamot véltem felfedezni az előző körben beajánlott Sentenced lemezével a gitározás tekintetében, valószínű azért is tetszett meg. Remek szólók vannak a lemezen és a női vokál is érdekes.
A zene a Dissection-t idézi, de a vokál az valami félelmetesen szar, de tényleg. Mikor először megszólalt a fickó konkrétan felröhögtem. Ráadásul kurva hangos is, ami nagyon zavarja a zenére figyelést. Kár érte, mert így érdemei elismerése mellett nem tetszett! Az énekest sürgősen cseréljék le, vagy vágják el a torkát. :)
Egy átlagos brutal death metal, se több, se kevesebb. A lemez hossza pimaszul rövid. Azért annyira nem brutális, hogy ne bírtam volna el legalább 30-35 percet belőle, de ezért nem vonok le pontot.
Életemben nem hallottam még erről a bandáról, de egy jó doom/gothic metal benyomását keltette bennem ez a lemez. Most azért a Type O utódja, mert az egyik tagja együtt játszott Peter Steele-el a Repulsion-ban meg a Type O-ban? Nem tudom, hogy mennyire utód, vagy sem, de nekem elég jó, minőségi zenének tűnik és a teljesítményt értékelnem kell.
Amilyen szar a borító, olyan jó a zene. Bivaly hangzás, jó számok, megfelelő és a fülemet nem zavaró vokál. Kifejezetten élveztem ezt a death metal lemezt, bár zseniálisnak nem mondanám. Egy jó lemez semmi több.
Az a tipikus Burzum-os porszívó gitárhangzás. Már a Burzum-ot sem szerettem, ez meg még ahhoz képest is rosszabb. Az a nyeszlett vokál meg egyenesen nevetséges.
A hangzás pocsék! Ha az ide kerülő lemezek hangzása már-már demó szintű az nálam nem igen rúg labdába. A zenei teljesítmény sem nyújt olyan élményt, ami kiemelné a tucat szerzemények millióinak sorából. Jobb is hogy feloszlottak, nem nagy veszteség.
Jó kis lemez ez, izgalmas és jól felépített számokkal. Hallgattatja magát. Tetszik a gitár, főleg a szólómunka remek. Aki egy jó kis retro thrash-re vágyik az ne is keressen tovább.
A sok death, black metal után kifejezetten üdítő volt. Az AOR-hoz nem értek, hogy ez a lemez most a stíluson belül mennyire kimagasló teljesítményű, de amit hallottam a lemezen az tetszett. Nekem örömzenélésnek tűnt és egy jó lemeznek. Nekem is volt olyan korszakom, amikor az ilyen zenét élből elutasítottam, így ismerem az érzést. Szerencsére ez elmúlt! Köszi az ajánlónak, bátor beajánlás!
Egységesen magas színvonalat szállítanak minden albumon.
Nem rossz, nálam ez az elmegy kategória, ami a közepesnél valamicskét jobb. Sok az önismétlés (ha már másik bandánál is előkerült), kiemelkedőnek sem nevezném (én legalábbis).
Ez az ótvar egyhangú, monoton hörgés borzalmas, a zene nem (lenne) rossz. Szerencsére "csak" 35 és fél perces. A név meg egyenesen röhejes.
Számomra borzalmas, igénytelen, értékelhetetlen ez az ordibálós vokál, ami gyakorlatilag el is veszi a teljes élvezhetőségi értéket az egyébként nem rossz zenei produkciótól/produkcióról.
Hát, ez egyszerű volt, mint a százasszög. De legalább rövid. Ellenben 24 és fél perce ellenére is borzasztóan unalmas, ami azért már teljesítmény. Igaz, negatív irányba.
Nekem ez borzasztóan unalmas, ingerszegény, monoton és egysíkú volt, azt hittem, sosem lesz vége. + semmilyen Type O Negative hatást nem igazán véltem benne felfedezni. A legnagyobb jóindulattal közepes.
Vannak rajta jó számok, nekem mindenképp jobban tetszik, mint a körben lévő lemezek többsége.
Nem igazán tudom, mit kezdjek ezzel a zajmasszával. Pedig itt-ott kihallható a dob, az ének, gitár, hangzás kuka. Az meg aztán végképp nem érdekel, hogy valaki így akar nyilvánosságot/figyelmet kapni (legyen az bármekkora), mert mondjuk depressziós (igen, a dalszövegekre (is) gondolok).
Nálam kb. hasonló kategória, mint a Fetid Zombie.
Lásd: kritika/ajánló!
Hmm...a banda neve ebben a műfajban egybeforrt a minőséggel (hasonlóképpen, mint a The Night Flight Orchestra egyébként), ami részben a neves zenészeknek, valamint a korábbi és/vagy még jelenleg is aktív bandáiknak köszönhető, melyek kezdőbetűiből ez a monogram összeállt: mert mind a Work of Art (Robert Sall billentyűs), mind az Eclipse (Erik Martensson gitáros/énekes és Magnus Henriksson gitáros), mind pedig a Talisman (Jeff Scott Soto énekes) garancia a minőségre. Akadnak persze itt-ott töltelékdalok szinte mindegyik banda mindegyik lemezén, de hol nem. Szerintem a W.E.T.-nek volt már erősebb lemeze is (az első kettő nekem jobban bejön, mint a harmadik-és ez), de ezzel sincs különösebb baj. Fasza, énekelhető refrének, minőségi zene, és éneklés (mindkét énekestől) és remek dallamok. Ehhez nem is kell más.
Az a baj ezzel, hogy olyan mint ez vagy az a banda. Felmerült a Dark Funeral meg a Dissection neve is.
Valóban érdekes volt de a hörgés egy idő után már fárasztott.
A zenét még csak el tudnám hallgatni de az a bunkó ordibálás elcseszi az egészet. Inkább hörögne vagy károgna és akkor magasabb pontszámot kapna.
Ez rossz, nagyon rossz.
Jól összerakott doom lemez és a borító is szép.
Egész jó kis old school death anyag.
Irritált ez a gitárhangzás ami nagyon jó kópiája a burzumnak. Eredetiség meg a holdon.
Egy már nem létező zenekarról vagy jót vagy semmit. Ezért maradok inkább semleges.
Jól megragadták ezt a retró-heavy/thrash vonalat ezek az indiai srácok.
Ez most nagyon tetszett, nagyon betalált.
Ez G nagy zene!!!!
Ugyanazt tudom elmondani mint a Cadaveric Fumesnél leírtam.
Felemásak az érzéseim. Az látszik, hogy zenei útkeresésben van a banda. Két metál stílus jelenik meg a lemezen, de egymástól elkülönülten. Nehezen veszi be a gyomrom az olyan megoldásokat, hogy két brutális hörgés és death metál rész között eljátszanak egy-két Yngwie Malmsteen szólót és még a gitárok hangolása is eltérő a szólók alatt mint a hörgés alatt. Furcsa lemez.
Majd jöjjenek vissza ha egy normális énekesük lesz.
Legközelebb nem kell 24 perc se, ne is adjanak ki lemezt. Ezért? Minek?
Egy jól megszólaló és jól felépített doom metál album. Nincsenek benne nem oda illő kísérletezgetések, megoldások. Pont annyira depresszív ami még tolerálható.
Ebben a death metálban legalább van élet! :) Lehet hogy a gitárhangzás nem annyira egyedi, de a számok átlag felettiek, nem sablonosak.
A mostani porszívók már másképpen szólnak!
Egy szokványos death metál album. A műfaj sablonelemeit tartalmazza és ennyiben ki is merül. Nem sok vizet zavar.
Meg nem mondtam volna hogy ez egy indiai zenekar. Nagyon élik ezt a műfajt és egy igen jó albumot hoztak össze.
Ez eléggé unalmas volt.
Eléggé eklektikus képet alkot a Büdös Zombi diszkográfiája. Vannak erősebb és gyengébb pillanatok, ez az új album egyértelműen az előbbi halmazba tartozik. Nem is tudtam, hogy Mark Riddick elment egy ilyen doomosabb irányba. Az az érzésem vele kapcsolatban, hogy metál grafikusként kiváló (már akit nem zavar a kissé homogén portfólió - évtizedek óta rothadó csontvázakat rajzol), viszont a zenei projektjei általában csak majdnem jók. Ebben is lehetne több, kicsit olyan, mintha válogatás nélkül összehordaná az ötleteit.
Tetszik a zene, de egy jobb fajta énekkel lehetne jobb is az egész.
Kellemes kis brutal death, semmi extra, amíg ment, tetszett.
Tesco gazdaságos Type O. És most jöjjön a szentségtörés: én már a Type O-t sem szerettem...
Igen, most már én is óvatosabb vagyok ezekkel. Emp teljesen jól ráérzett a lényegre, ez a fajta hangzás nagyon lelkesítő tud lenni. De azért stabil 8.
Én rajongok ezért a Burzum-Dunkelheit hangzásért, jelenleg is Burzum pólóban ülök. Viszont azon túl, hogy lemásolták a megszólalást, nem sok pozitívumot tudok mondani az albumról. Meghallgatás után láttam, hogy ez Meyhnach projektje és így már összeállt a kép. Meyhnach kb a francia Euronymous és fő zenekara, a Mütiilation az egyik legtúlértékeltebb black metal zenekar. De ott legalább még volt egy olyan beteg és rothadt hangulat, ami elvitte a hátán az amúgy elég ötlettelen zenét. Na itt már ez sincs.
Szuper kripta death metal, a hangzásvilága profin kivitelezett, amúgy meg a visszhangos penészesség műfaji jellegzetesség.
A related videókban egyből találtam hasonlót, ami sokkal izgalmasabb volt ennél.
Hű, az aorral engem vallatni lehetne. Hallom én, hogy műfaján belül jó ez, de akkor is... Nem tehetek róla, fizikai tüneteim lesznek ettől a fajta zenétől, émelyegni kezdek, el akarok aludni kifejezetten kellemetlenül érzem magam tőle.
Gyönge és ötlettelen. Azmeghogy ezaz egyik legjobb black lemez mostanában... :XD De segítek, távolról sem!
Nem tetszett. Nem voltak jól összehegesztve a durva részek a hevis szólós részekkel.
A zene is egy káosz, de az énekes az meg egyenesen eminens! :XD
Változatos hörgés… :XD Suffocation -2.0
Elég entombedes. Mint tribute banda jó lenne.
Burzum -2.0
Kripta hangzás, na persze… :XD Néhány számrészletre felkaptam a fejem, de ennyi.
Na ez fasza vót.
Megwet kilóra. :D
Az egyik legjobb Black Metal album amire ráakadtam mostanában. Sötét, hangulatos, végig izgalmas, egy pillanatra sem válik unalmassá. Pontosan így szeretem ezt a műfajt.
Büdös Zombi. Viccesen hangzik magyarul a név. :D Na, de a zene szerencsére nem vicces, hanem baromi jó. Ilyen az, mikor egy (1) ember izgalmasabb, érdekesebb zenét tesz le az asztalra, mint a legtöbb zenekar.
Haha, ez az ének.... Hallottam már egy s mást pályafutásom során, de ez az egyik mélypont e téren. A zene pedig elmenne...
Uncsi, tucat brutal death album. Majdnem adtam egy plusz pontot, amiért csak 24 perc.
Vontatott és unalmas.
Én már a hőskorban sem voltam oda annyira ezért a fajta "Swedish Death Metal"-ért. Pedig megvettem minden korai Dismember albumot, szóval hallgattam őket eleget. (Azért pl. a Dreaming in Red daluk a mai napig nagy kedvencem.) Az Endseeker dalaiból viszont már 3 perc múlva sem fogok semmire emlékezni, de amíg szólt, addig nem volt rossz.
El lehetett hallgatni, de nekem hiányzott belőle a hangulat.
A franciákra általában lehet számítani, ha izgalmas, változatos, sötét zenékről legyen szó. Az én zenei ízlésemmel ez az album most nagyon összetalálkozott. Csak azt sajnálom, hogy máris feloszlottak egy ilyen zseniális bemutatkozó nagylemez után.
A legnagyobb érdekessége az albumnak, hogy indiaiak a bandatagok, ez pedig nem sok.
Big Boys Don't Cry (lol), nekem pedig majdnem sikerült. :'(
Frankós modern blekkendekker. Imádom a dob keverését. Hallom minden ütés, minden blast mögött az embert is. A dalok túlnyomó többsége is magával ragadó, bár 1-2 gyengébb eresztés is becsúszott. Így is tisztességes stíluslemez.
Mind a borító, mind a bandanév alapján egy sokkal mocskosabb, pusztítóbb alámerülésre számítottam. Kicsit két szék közé ülés lett nekem ez a lemez. Sokszor akar inkább szép és jó lenni, mint mocskos és horzsoló. Erősek a Dimmurtal által említett gót jellegek is. Fene tudja... összességében így mindent egybevéve nem tetszik.
Alapvetően tetszett a csapat értelmezése. A vokál egy idő után nagyon egysíkúvá vált, illetve becsúszott pár szemöldökfelhúzósan gyenge zenei megoldás is, ezért csak 7.
A slamming brutal death metal is egy olyan kategória, ami tőlem alapvetően távol áll. Ha még egy kis grind core, vagy pig squeal is becsúszik, vagy röfögés, akkor meg no fuckin' way. A Pyrexia viszont a stílusban egy alapvetően kulturált és jól hallgatható lemezt tett le az asztalra. Nem volt vele semmi bajom, minden téren rendben van még a stílustól idegenkedve is. Ez ilyen...
Ha jól emlékszem anno ők lettek beharangozva a Type'O utódjaként. Az első lemezük még tetszett is, azóta úgy érzem lassan csúsznak bele a teljes szürkeségbe. Alapvetően tetszetős a hangulat, a hangzás, úgy távolról minden lehetne szimpi is, csak a felszín alatt nincs meg a szikra. Valahogy a dalok úgy egyszerűen csak okésak. És az nem sok.
Trükkös ez a HM2-es death metal irányzat. Alapvetően annyira tetszetős a HM2-es gitárhangzás, hogy azonnal szimpatikus minden ami így szólal meg. Sokáig képes volt nálam is elvinni a hátán másodligás, urambocsá' egész ötlettelen lemezeket is. Most már jobban résen vagyok és bár az Endseeker nem pocsék, sőt, több dalban heveny bólogatás is rámtört, lehúzva a HM2 varázsát azért a Mount Carcass nem egy bivalyerős dalokkal teli lemez. Amikor előkerülnek a korai Dismember, Entombed, Bloodbath lemezek, akkor csapok a fejemre, hogy atyaég, itt a dalok is kategóriával erősebbek.
Pusztítóan ötlettelen.
Imádom minden pillanatát, hangulatát, zenei megoldását.
Ez a lemez (és a primkóbb B kategóriás heavy/thrash úgy általában) számomra borzasztóan alacsony tápértékkel rendelkezik. Sokszor marta az arcomat a judas priest-i szekunder szégyen is. Lehet rámondani, hogy óckúl, meg tökös meg ilyesmik... kábé annyira komolyan vehetően mint a bőrszerkós harcsabajuszos férfiemberek a YMCA klippben. Számomra ez a zene testesíti meg azt a képet ami a metallal szembeni általános előítéletek veleje.
A Hard Rock AOR vonulata pár kivételtől eltekintve tőlem távol állt mindig is. Persze vannak kedvenc kivételek. Ten, Fair Warning, Winger mindenképp ide tartozik. Jeff Scot Soto a W.E.T. esetében szinte garancia a minőségre és nem is csalódtam. Frankós lemez, jó dalokkal, kiváló hangzással, érett hozzáállással, ami alapvetően jellemző az AOR-ra. Ezt a stílust máshogy nem is lehet jól művelni. Egy pont mínusz kizárólag a szövegek miatt figyelt be. Ezekkel sincs nagy baj, de nekem kicsit konkrétak. Jobban komálom a Ten mesélős vonalát.
Érdekesen indult a kapcsolatom a lemezzel, elsőre kifejezetten idegesítőnek találtam. Második próbálozásra pedig beleszerettem. :D Számomra nagy pluszt jelent a különleges atmoszféra és goth hatások.
Néhány számot kifejezetten szeretek tőlük, de teljes albumot sosem tudtam végighallgatni. Most is nehézkesen ment, összességében unalmasnak és vontatottnak találtam.
Ennél tényleg ezerszer jobbak vannak a stílusban, ez elég gyenge. Az ének borzalmas, a zene pedig ötlettelen és nincs benne változatosság.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #461 – 2022. január 15. (4 komment)

    • Armand Armand szerint:

      Ez egy hatalmas pozer shit. Így hullik el egy legenda!

    • Husky Husky szerint:

      Azzal egyetértek, hogy egy hatalmas pózer az arc, de neki legalább van mire! Letett annyit az asztalra. Nem hullik ő el, nem az az elhullós fajta. Szerencsére nem veszi ezt a black metalosdit annyira komolyan, nem öncélú amit csinál.

    • Armand Armand szerint:

      A pózert a videóra értettem, nem a személyre. Totál romantikus a lepkebaltával, meg íjjal való rohangálás… már csak néhány eccarvú kellene mellé.
      Hogy nem veszi ezt öncélunka???… az egész eddigi munkássága erről szól. Ha ez nem öncél? De ez nézőpont kérdése.