2022. április 9.
∑
8.1
7.6
7.5
7.1
6.8
6.8
6.5
6.3
5.7
5.3
6.8
Meglátásom szerint a szomorú igazság az az, hogy a Dark Funeral sosem volt A-kategóriás black metal zenekar, és ezt igazolva érzem az új nagylemezükön is.
Émelyítően dagályos. Nem mondom, hogy az elmúlt 10 év Opeth lemezeivel annyira ki lennék békülve, de azért eléggé jó, hogy nem ilyen a jelenkori Opeth.
Azt a fajta r'n'roll-os megközelítésű black/thrash/speed metalt mint zsánert én bírom, amiben alkot a Bewitcher, csak szerintem ez nem egy kimondottan szórakoztató lemez, inkább közhelyes és unalmas.
Olyan 2-3 évente mindig alátámasztást nyer az, hogy miért is nem hallgatok magyar rock/metal kiadványokat az eféle dallamos vonalról..
2-3 szám erejéig nem szokott bajom lenni az ilyesmi női frontos power metallal, a gondok akkor jönnek, amikor egy teljes album végighallgatáról van szó. De félreértés ne essék, helyén van minden, ez egy erősnek mondható produkció.
Ez gyakorlatilag a Rotting Christ '97-'99 közé eső zenei időszakára hajaz, konkrétan az A Dead Poem-re, és a Sleep of the Angels-re. Én most szinte maximálisan üdvözölni tudtam egy ilyen jellegű lemezt.
Számomra a Dark Funeral mindig egy hullámzó teljesítményű csapat volt. Nincs olyan lemezük, ahol ne éreznék öncélú, unalmas kalapálást, máskor meg hatalmas pusztító hangulatot. Ezzel most is így vagyok. Néhol fárasztott a hallgatása, máskor meg befeszültem tőle mint egy mit sem sejtő apáca a swingerklubban. Összességében elvoltam vele, még ha semmi újat nem is kaptam.
Pár éve a Veil of Imagination nálam év végi listás volt, ugyanezzel a hosszúsággal. Ott nem éreztem ennyire az idő múlását, kevesebb volt az üresjárat. Ettől függetlenül nagyszerűen szól, az Opeth neve akkoriban is felmerült a HP-n és a rokonság most is egyértelmű, de azért még nem kópia.
Szórakoztató black/speed menetelés az elődök nyomdokain. Nincs különösebb egyénisége, de nincs is rá szüksége.
Az utóbbi évek, lassan évtized igazi retro hullámot hozott az old school death metal számára és bizony folyamatosan repkednek a 7-8 pontos, korrekt és szórakoztató anyagok. Nem emelkednek ki, de mindent tudnak, amit egy ilyen death metal cuccnak tudniuk kell. Ugyanakkor az is teljesen érthető, hogyha valakinek már a könyökén jön ki... Szép és egyben kaotikus borító, megfelelő hangzás és jó kis aprítás, semmi több.
Ez egy nagyon kellemes kis doom lemez, ami olyan elemekkel építkezik, amit nem tudom, el lehet-e lőni másodjára is ilyen módon. Bemutatkozásnak minden esetre erős.
Teljesen egyetértek Morcossal, ugyanakkor kicsit lágyszívűbb vagyok a hanzás miatt. Szerintem ezzel egy kis punk feelinget akartak összehozni, ami itt-ott sikerül is, viszont tényleg lehetne jobb a hangzás. Séta közben hallgattam, adta a "szrok bele mindenbe" érzést:)
Rengeteg közhelyes, sablonos megoldás van a szövegben és a zenében egyaránt, viszont jó hangszeres játékot hallhatunk és akadnak igazán ragadós dallamok, figyelemfelkeltő ötletek. Örülök, hogy a szimfonikus részek sem akarják megváltani a világot, csak úgy kiegészítik az összképet. Nem kenyerem a stílus és nem tűnik annak, de tőlem ez a pont dicséret egy magyar heavy metal csapatnak.
Örülök, hogy ismét az ajánlatok közé került. Ez egy nagyszerű album. Az elmúlt hónapokban kicsit kopott a fénye nálam, de rég hallottam ennyire meggyőző fekete fémet, ami őszintén bánik a pogány örökséggel. A borító gyönyörűen félelmetes, mint egy Blake festmény.
A maga stílusában ez egy korrekt lemez, de a Neverland előnye is csak az volt, hogy magyar nyelvű, ezért jobban oda tudtam figyelni rá. A zene nagyon igényes, az női ének rettentően unalmas és sablonos és sok helyen teljesen enerválatlan. Szó se róla, ez nem feltétlen a hölgy hibája, ez férfival sem lenne izgalmasabb.
Én attól tartok, hogy kezd kifogyni a fő csapat üzemanyaga hosszú évek után. A Rituals még bejött, a The Heretics pedig olyan volt, mint egy 40 perces intró... Talán Sakis Tolis is megérezte ezt a kiüresedést és új utakat akart találni. Nem sikerült neki. Kellemes hangulatú, de sokszor álmosító anyag.
Ha nem a Dark Funeral adta volna ki, fele ilyen jó pontokat sem kapna. Borzalmasan egysíkú, nulla megjegyezhetőség, folyamatos blastbeat polírozott hangzással, hogy esetleg az a kis erő ami lenne benne is ki legyen herélve. Rég ásítoztam ennyit black anyagon. A stílussal ismerkedőknek egy cseppet sem ajánlott, elég messze van ez a black metal élbolyától.
Az első szám meglepett, egyáltalán nem erre számítottam, és csak fokozatosan egyre jobban kezdett idegesíteni. Később aztán voltak jó részek is, de összességében több volt a nekem nem tetsző rész. A színvonal ettől függetlenül magas, úgyhogy 5-nél lejjebb nem pontozom.
Satanic Magick Attack. Ebben minden benne van, miért imádom az ilyen zenéket. Egyszerű old school blackes speed metal, szerethetően ostoba szövegekkel.
A borító itt is jobb mint a zene. Az is kellemes, csak semmi olyan amitől eldobnám az agyam. Egynek jó volt.
Nem nagyon voltam most olyan hangulatban, hogy ezt értékelni tudjam sajnos. Az ének nem igazán nyerte el a tetszésem.
A koncepció tetszik, és a dalok sem rosszak, de nem emelkedett ki semmi.
Egyetértek a többséggel, nagyon magyar ízű produkció, tipikus kocsmai háttérzene. A Halállovast emeltétek ki többen is, mint különösen kínos pillanat, de szerintem a Megkapod vagy a Mindig itt leszek jóval vészesebbek. Pont nem rég akadtam rá a Stardustra, szintén egy magyar banda erről a szintis dallamos vonalról. Ég és föld különbség, pedig ez nem az én stílusom, de abban legalább érezni a magas színvonalat.
A Malokarpatan nagy kedvenc, és ez sem rossz, de nem olyan kiemelkedő mint vártam. A borító jobb mint a zene.
A gitáros részek tök jók, szeretem ezt a neoklasszikus vonalat, és még a női éneknek is örültem, power metalban szerintem sokkal jobb, mint a férfi. Megfogni viszont nem tudott sajnos, valószínűleg a dalok nem voltak elég erősek.
Nem vártam sokat a legutóbbi Rotting Christ album után, de meglepően tetszett. Az önismétlés persze ahogy az anyabandában is már szinte nevetséges mértékben van jelen, de a hangulata mégis elkapott. Elment volna egy RC albumnak is, annyira nem különbözik, meg amúgy is volt már a bandának egy gothic korszaka.
A Dark Funeral mostanra egy a legacy act bandák közül. Amit tudnak azt hozzák, se több, se kevesebb. Blast beat-ek egymás hegyén hátán ha kell ha nem. A mostani black metál színtéren annyi érdekesebb banda van, hogy szinte időpocsékolásnak érzem a lemezeiket.
Kifejezetten igényes és sűrű albummal van dolgunk. Mondhatni ennek kellene lennie a mostani Opeth-nek. A sejtelmesen lágy részeket kifejezetten élveztem pedig ez nagy nem rám vall, a durvulósabb részekkel se volt semmi baj. Progresszív a lemez de nem akarja, hogy hülyének érezzük magunkat a végére. Az egy pont mínusz csak a hossza miatt van, néhány számon kicsit jobban szelektáltam volna.
Amikor a Midnight elöntötte a Hellripper féle búzamezőket és bumm így lett a Bewitcher. Na jó akad benne egy csipet Venom is. Vannak fogós témák, kicsit több mocskot is elbírtam volna képzelni de azért így is elég tökös lett a hangzás. Nem tudok rá igazán haragudni, jól éreztem magam a hallgatása közben.
Svéd halál fém és abból is a parasztos, punkra épült fajta. A klasszikusokon túl beletudták tenni a saját elképzeléseiket is a dalokba, sötétebb is a hangulat mint az ősöké. Több a lelassulós, atmoszférikus rész ami jól áll neki. Nem kell többre számítani annál mint ami: mocskos old school death metál. A banda Harkiv városából származik és csak remélni tudom, hogy biztonságban és a körülményekhez képest jól vannak.
Jól esett ezen a szürke, lamentálós reggelen hallgatni. Hangulata van bőven, egyszemélyes banda mégsem igazán észrevenni, ez egy plusz. Néha egy kicsit túl "szépnek" hatott, depresszívebb vizekre is elevezhetett volna de sok baj így sincs vele. Szellős, álmodozós, merengős lemez ami nagyszerű aláfestőzenéje tud lenni egy enyhén szomorú napnak.
A Korpsånd Circle bandák általában ügyes kis albumokat szoktak összehozni, ez sem kivétel ez alól azonban egy eddig nem ismert oldalukat ismerhettem meg ezzel az albummal. Az elég nyilvánvaló, hogy elég sok Mercyful Fate pöröghetett náluk az utóbbi időben, erre jó példák a gitár témák és a légvédelmi sziréna módban üzemelő vokálok. Számomra kicsit hangulatfüggő a dolog de összességében nem bántam meg, hogy lepörgettem a lemezt.
Ugyanazt kell mondanom, mint a Frozen Crown-nál. Minden szarra jut veréb de ez sajnos nem az én szarom. Azt viszont elismerem, hogy technikailag rendben van a csapat. Akik szerelmesek a glutén-mentes disneymetálba azoknak kötelező program a vasárnapi iskola után.
Hangulatos, sötét és fagyos fekete fém, pont ahogy anyu készítette anno 92-ben a Fantoft templom tüzénél. Van atmoszféra, érdekes dalfelépítések, természetközeliséget árasztó akusztikus gitárok hoznak extra színt a dologba. Na és persze a legfontosabb: olyan hózivataros tremolo riffeket kapunk, hogy attól bármelyik black metál rajongónak úgy megkeményedik a mellbimbója, hogy még a sarki jeget is kettévágja nekifutásból.
Tudom, nem a legbölcsebb dolog a borítóról megítélni egy albumot de már előre készítettem a vödröt a laptop asztal alá, mivel biztos voltam benne, hogy patakokban fog folyni a nyál. Sajnos igazam is lett: svájci magánklinikákat megszégyenítően tiszta pop-metálos hangzás, néha tetszetős de amúgy felejthető gitártémák illetve szólók. Őszintén szerintem maga az énekes hölgy is unta a dolgot, legalábbis nekem ez jött le. Sosem éreztem, hogy ez a stílus nekem szólna, most sem érzem.
Na igen a kései rothadó krisztus sose volt a kedvencem, a grind és black metálos kezdetek azonban örök klasszikusak a számomra. Ez a lemez se szerettette meg velem ezt a stílust sajnos, a melódiák kellemesek, a görögös gitártémák és hangulat megvan annak ellenére, hogy angolul énekel rajta Sakis. A károgósabb vokál ad egy plusz színt a lemeznek. Biztos vagyok benne, hogy meg lesz a maga közönsége, én maradok a Thy Mighty Contract-nél.
Remek, minőségi dalokat tartalmazó album Svédország ikonikus black metal bandájától. De talán már sohasem fognak olyan, tíz pontos alapvetéseket letenni az asztalra, mint a Vobiscum Satanas és a Diabolis Interium.
Egészen elképesztő hangulatú alkotással örvendeztet meg minket a boston-i banda. Egyedi metal zenéjük több stílusból táplálkozik, szimfonikus és folk elemek ugyanúgy megtalálhatóak benne, mint a death metal-t jellemző mély, hörgő ének. Továbbá az egész nyakon van öntve a hangszerek széles spektrumának használatából adódó, lelket melengető, progresszív művésziességgel. Aki igényes, intelligens zenére vágyik, annak ez a lemez megkerülhetetlen!
Nem rossz speed/black metal. Rengeteg hatás fellelhető a zenéjükben. Ez már a csapat harmadik nagylemeze, de az az igazság, hogy ez engem valamiért nem tud elkapni. Nagyon egysíkú számomra, én nem a banda által preferált értékeket keresem a zenében.
Ezt most nagyon jól esett meghallgatni! Aprólékosan kidolgozott, ennek ellenére nem bonyolult, szigorúan a stílus keretei között gyaluló régi sulis death metal. A nyilvánvaló hatások mellett nekem az első dalnál rögtön beugrott a Gorefest neve is. Bivaly album az ukrán hordától! Remélem, lesz alkalmuk turnézni és még több lemezt kiadni, mert akkor az annyit jelentene, hogy végre béke van!!!
Bevallom őszintén, ez a zene beszippantott. Ilyen az, amikor egy zeneművész alkot. Nem zsánerem a stílus, de ennek a lemeznek a hangulata magával ragadott, hangjai befészkelték magukat a sejtjeimbe. Lenyűgöző! Mivel ez még csak az első lemez, remélhetőleg folyamatosan magas lesz a színvonal, úgyhogy nálam a project 9 pontról indul - és innen csakis felfelé vezethet az út!
Az egész olyan, mintha egy rozsdás bili belsejéből szólna, de maga a stílusegyveleg és az ötlet nem rossz! A kiforrott zenei ízlés szintjét nem üti meg, ennek ellenére ez egy igazi underground mocsok, aminek itt van a helye a HP-n!
Ma 04.05-e van. Elolvastam az eddigi értékeléseket. Nagyjából mindegyikkel egyet értek - a pozitív és a negatív dolgokkal egyaránt. Jelenleg a HP pontozók által kiosztott pontszámok átlaga pontosan 5 pont. Úgy döntöttem, hogy ezen én nem javítok, és nem is rontok. Annyit azért hozzátennék, hogy bármelyik kimaradt lemezt szívesebben láttam volna a mostani listában.
A szlovák black metal zenekar azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a természet iránti tiszteletét fekete fémbe ötvözve tárja elénk gondolatait az olyan példaképeken keresztül, mint a korai Satyricon és Ulver. Ezen elképzelés remekül sikerült a kétszemélyes zenekarnak, igazán impozáns lett ez a bemutatkozó anyag!
Néhol jó nagyokat tekernek benne, és akkor van egy kis Dragonforce utánérzésem. Egyébként nagyon ritka az olyan power metal, ami igazán el tud engem kápráztatni, és ez az olaszoknak most nem sikerült. Sablonos, giccses, a középszerűnél is halványabb női énekkel. A hangszeresek profi játéka hozta fel az értékét öt pont fölé.
Díjazandó Sakis zenei sokoldalúsága. A Rotting Christ zenekarban nem felhasználható, gótikusabb hangvételű oldalát domborítja ki ezen az albumon. Alapvetően nem rossz az anyag, de én inkább gyorsan meghallgatom a 2016-os Rituals című RC lemezt.
A banda megkerülhetetlen a black metal stílusban. Az első lemezük a The Secrets of the Black Arts nagyon bejött, mert egyszerre volt brutális és a gitárok terén mégis dallamos. Aztán jöttek a keményebb lemezek, ahol már nyoma sem volt dallamoknak, így útjaink elváltak. Az új lemez viszont ismét befogadhatóbb, melodikusabb és mintha jobb számokat is sikerült volna az együttes tagjainak kreálni. Akárhonnan nézem, nem tudok belekötni semmibe, pont jó úgy ahogy van. A stílussal ismerkedőknek kötelezően ajánlott!
Korrekt iparosmunka, jókora Entombed/Dismember nosztalgiafaktorral.
A hangzás pöpec, a hangulat is az lenne, ha nem lenne a végtelenségig elhúzva. Borzasztóan lassú és így számomra elég ingerszegény produkció.
A demóhangzású anyagok mindig is gyengén szerepeltek nálam. Most sincs ez másképp. Én szeretem ha egy anyag szépen szól.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Mókás szövegek, de ide nem is kell más, laza black/speed, amit a többiek is elmondtak már.
Tagadhatatlan, hogy megkerülhetetlen banda a black metalban és hozzák is azt, amit tőlük vár az ember.
Rendkívül profi, a hangzást külön kiemelve (ahogy néztem a hangmérnököt, Jens Bogren rengeteg bandával dolgozott/dolgozik együtt). De nekem jobban tetszett volna, ha több benne a durvulás és kevesebb az elvont/művészi rész.
Valóban kellemes hallgatnivaló, nagyon is. Maradhatott volna minden szám 3-4 perc környékén, az a két több mint 5 perces is, ezt leszámítva nem tudok belekötni, szeretem az ilyesmit. Jó a hangzás, a hangja is tetszik, valamint meghozta a kedvem a banda előző két lemezéhez is.
Az Entombed ezt már sokkalta jobban eljátszotta, de a közepesnél jobb iparosmunka (én is ezt a szót tudnám legjobban használni rá).
Maradjunk annyiban, hogy a tradicionális/epikus doom metal jobban bejön (mint például a két körrel korábban beajánlott Wheel).
Elment egynek, nem volt annyira rossz, de jó sem. Olyan tipikus közepes kategória. A hangzás néhol zajosabb, mint kellene, de nem vészes.
Lásd: kritika/ajánló!
Vannak rajta egész jó dalok, dallamok, mint például a harmadik és ötödik számban, de a hangszeres teljesítmény lehetne jobb és a vokál olykor borzasztó. De kétségtelen, hogy van egyfajta hangulata ennek is.
Teljesen jó lemez a maga stílusában. Pörgős, dallamos, a hölgy hangja sem rossz (akin a három klipet megnézve nem igazán azt láttam, hogy unná ezt az egészet), kicsit emlékeztet Marta Gabrielre, a hangszeresek pedig kitűnő munkát végeznek (a szólógitáros csajszi előtt tényleg le a kalappal). A Judas Priest alapvetésének elég jó fel/átdolgozásáért (Night Crawler) jár a plusz.
Nem igazán ismerem a Rotting Christot, így ahhoz nem tudom viszonyítani, de ez a lemez tetszett. Engem nem untatott, így elsőre egész jó volt.
Tiszta black metál annak minden külsőségével és belsőségével. Nálam működött.
Az első két szám meggyötör utána viszont jön a megérdemelt jutalom.
Nincs túlbonyolítva de hoz egy stabil szintet.
A lemez címe is lehetett volna Left hand path. A bandáé meg Mentombed. :)
Ez nagyon elborult és elvont.
A hangzás nem tetszett.
A lemez stílusában hazai szinten remek. Nemzetközi szinten is megállja a helyét.
Van még rajta mit javítani de alakul.
Ütős fontcsajos power metál.
Meghallgattam. Nem volt rossz de nem volt kiemelkedő sem.
Számomra a Dark Funeral olyan a Black metalban mint a Manowar a pózer metalban vagy a messuggah a technical metalban vagy a Cannibal Corpse a deff metalban.
Egy fokkal lehetne keményebb és akkor közel hibátlan album lenne, így csak nagyon jó.
Hát ennél több kell , hogy bekerüljenek abba közegbe amibe nagyon vágynak.Szerintem még nem érték el a csúcspontjukat, de sokkal több sincs bennük.
Pontosan azt adta amit a borító sejtetett, jó volt ,Dismembert mostanában nem hallgattam, most előveszem újra.
Első lemeznek nagyon erős, nekem tetszett, de még egyszer ezt így ebben a formában nem eszem meg.Tartok tőle a második lemez túlgondolt lesz mert ők is érzik hogy ezt meg kell ugrani különben unalomba fulladnak.
A hangzás szar volt, pedig a koncepció tele jó ötletekkel. Kár érte, nagy kár.
Remélem aki ajánlotta komolyan gondolta, mert viccnek durva. A klippes nótákon hangosan nevettem, a Halállovas meg mindennek a legalja. Én kérek elnézést ezért a produkcióért.
Magasan átlagon felüli, hangulat , hangzás rendben van, rég volt egy replay kattintásom.
Számomra ez kínszenvedés volt, a zene sablonos unalmas sehovasemtarógitárkodás, az énekes néni sokad rangú teljesítményt nyújt.
Kicsit többet vártam ettől a lemeztől, tetszett de nem volt lehengerlő, és kifejezetten nem szeretem hogy angol nyelvű. Amúgy roppant igényes és kellemes hallgatni való.
Elég jóra sikeredett lemez. Sok mindent olvastam és nagyokat mosolyogtam. A jogosítványommal ellentétben a csapat A-kategóriás :) A lemez épp eléggé újszerű, de nem egy Amenra szerencsére! Itt nincs sírás-rívás, óbégatás. :) Pedig elég emlékezetesek a számok, nem egy sztenderd kiadvány.
Nagyon különleges amit ez az amerikai banda csinál és nagyon tetszik.
A többiek azt hiszem mindent leírtak.
Left Hand Path újratöltve. A lemez újszerűsége a nullához tendál.
Egy idő után rettentő unalmassá vált.
Ez még a Stangarigelnél is igénytelenebb hangzású lemez.
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.:) A maga stílusában ez egy jó lemez. A vasárnapi iskola az meg milyen?:)
A butított tompa stúdiómunkával/demóhangzással egyetértek. Ha már a technikai dolgokkal is gond van, akkor mire számít a csapat?
A maga stílusában ez egy jó lemez. Minden a helyén van és jól szól.
Ez meglepetés volt és kellemes meglepetés. Köszi a beajánlónak!
Legtömörebben: íme, a Where Shadows Forever Reign 2.0, ami jelent egyrészt egy nagyon kiegyensúlyozott színvonalat, de ez egyszerre azt is, hogy a lemez újszerűsége a nullához tendál. A végeredmény elég felejthető, de egyáltalán nem "bántó".
Nem mondanám, hogy tetszett volna ez a lemez. Az első két számon túljutni egy örökkévalóságnak tűnt, utána némileg jobb volt az összhatás. Nem igazán jött be a tiszta vokál, hiába van jó hangja Evan Anderson-nak. Amikor keményebb vizek felé haladtunk, sokkal inkább a reményeimnek megfelelő dolgokat hallottam, de alapvetően ezek a prog-death szekciók nem voltak kielégítően hosszúak. Sokszínű és merész, de túl hosszú és olykor nekem már túl "nyálas" tétel volt az Epigone.
Nagy kis kellemes black-speed metal album (kicsit blues-os néha, ami igazán nagyszerű). Nem is tudnám jobban kifejezni mennyire elégedett vagyok a hallottakkal, mint hogy kijelenthetem: sokkal-sokkal jobban tetszett mint bármelyik Midnight album valaha! A Pentagram feldolgozás a végén megdobogtatta a szívem egy kicsit. A vokál egy az egyben ugyanúgy szól, mint egy Gehennah lemezen, ami nálam szintén egyértelműen bónuszt ért.
Szeretem az efféle "egyszerű de nagyszerű" OSDM albumokat. Semmi sincs itt túlgondolva: riffek zúdulnak, pörög az adrenalin és néha egy-egy igényes szóló is odafér. A hangzás kellemesen tiszta, és a vokál is jól van adagolva - ha több szintetizátor került volna bele intro/interlude formájában, az nagyon éltem volna. Remélem a háború nem vet véget ennek a zenekarnak, érdemes lesz odafigyelni rájuk. Külön bónusznak veszem a vagány borítót is!
...mintha az Ulver legendás Kveldssanger és a Shadows of the Sun albumait hallanám egyszerre egy post-doom feldolgozásban! Hatalmas Ulver rajongó vagyok, és egy jobb post-doom lemezre sem tudok nemet mondani, de sosem képzeltem volna, hogy ezeket valaha együtt is fogom hallani. Csábított, hogy adjak egy 8-ast, azonban néha kicsit túl levegős volt - de az ötlet csillagos ötös!
Egy csipet Mercyful Fate és egy csipet death rock, jó riffek és atmoszféra: ez egy összességében kellemes black/heavy metal album. Ellenben a hangminőség indokolatlanul pocsék, nem igazán jött be ez a bután tompa hangzás. Sokkal élvezehtőbb lett volna ha hagyták volna a gitárokat élesebben visítani, de maga a koncepció tetszett.
Nem szeretnék senkit sem megbántani, de ebből őszintén nem sok minden tetszett. A stúdiómunka rendben van, nem vagyok nagy power metálos, de a hangszeres részére nem lehet panasz. Ellenben az album mint maga... klisés (néha "csicsás") és unalmas (főleg a dalszövegek.....).
Sajnos nem igazán ez volt a szlovákok legfényesebb produktuma. Egyrészt nem is értem minek ennyi nagyon hasonló banda (hiába a folk-atmo árnyalás) egy rakáson (főképp ugyanazon tagokkal itt-ott mint Malokarpatan, Krolok, vagy most a Stangarigel), másrészt miért kell még direkt ennyire egyformává maszkírozni őket ezzel a butítottan tompa stúdiómunkával... Nem hiszem, hogy sokáig emlékezni fogok erre az albumra... ahogy erre a bandára se.
Egyáltalán nem hallgatok power metalt (kivételek talán csak Dio vagy Running Wild albumok), így kicsit nehezen tudom objektíven belőni az album szintjét. Ami bizonyos, hogy sokkal rosszabbra számítottam. Főképp a gitárosok (vagány a szólógitáros csaj) győztek meg: a produkció hangszeres része kifejezetten jó, egyáltalán nem volt unalmas. Ellenben a vokál... untatott, nem igazán hozott érdekes momentumokat (a "vendégek" sokkal érdekesebbek voltak), majdnem egy órán keresztül sok volt. Ha hagytak volna pár vokál-mentes számot, sokkal élvezhetőbb lett volna, mert maguk a zenészek jók! Egynek elment.
Az utóbbi napokban rendesen berántott egy újrajátszási "örvény", amiben ezt és a gótikus-éra Rotting Christ lemezeket (főképp az "A Dead Poem"-et) hallgatgatom oda-vissza. Sakis szólólemeze pontosan azt a '90-es évek legvége időszakukat hozza vissza a jelenbe. Rengeteg melodikus riff került bele, és egy kissé melankólikus (de pl. az utolsó számon teljesen liturgikus) atmoszféra lengi be az egész alkotást, amivel elég könnyen le lehet venni a lábamról. Sokat hozzátett az összhatáshoz a rendkívül igényes stúdiómunka, iskolapéldája, hogy hogyan kell egy mixelni egy modern metál albumot. Gyengéje leginkább a rövidségéből adódódik, illetve pl. a nyitó tétel, a "My Salvation" valahogy nem ér fel minőségileg a többi számhoz ("Ad Astra" - azok a déli dallamok!), szóval összeségében kicsit kiegyensúlyozotlan. Nekem az év terményei közül egyértelműen kiemelkedő mű, s ha elméletileg tényleg ez az előzménye egy érkező Rotting Christ nagylemeznek akkor bizony nagyszerű dolgokat hallhatunk tőle/tőlük a későbbiekben.
Tisztességes alapokon nyugvó, sztenderd kiadvány. Jó a hangzás, brutálul tekernek. Összességében minden szépen a helyén van, de nem emlékszek egy számra sem a lemezről.
Elismerem, hogy kulturált, igényes muzsika. Tiszta, szép hangzással, látványos borítóval. A női ének és az akusztikus hangszerek alkalmazása nagyon tetszett, ahogy a könnyed szellős atmoszféra is. Elismerésre méltó, hogy ez utóbbit a komplex dalszerkezetek és gyakori témaváltások ellenére is fent tudták tartani. Sokszor Opeth-es megoldásokat véltem hallani. Értem, hogy hatásokat nem lehet teljesen kizárni, de valahogy úgy éreztem, hogy szándékosan próbálnak az előbb említett zenekar fogásaira reflektálni. Mintha eláltal: "mi is ilyenek vagyunk ám, látjátok?!” érzet jött volna át. Élvezettel hallgattam, de nem éreztem azt, hogy utána ismét elindítanám a lemezt. A dalok nekem egybefolytak (de lehet, hogy ez tudatos, hogy egységes képet adjanak). Nagyon kiemelkedő melódiákra vagy dalra nem emlékszek. Ezekért én nem adnék teljes pontot, de ezeket leszámítva, a lemez ott van a szeren.
A felvezetőben szinte már magam előtt látta Nergal Cowboy kalapját:-D! Szerintem baromi szórakoztató lemez. Igazi nyári muzsika! Viszont nagy slágereket nem írtak és az egyediség sem érződik belőle (sem a szöveg, sem a zene terén), a hangzás is lehetett volna egy kicsit vastagabb, vagy koszosabb, de ezeket leszámítva. Tök jó cucc! A borítóra is figyeltek, ami elismerés.
Nem Necron, hanem Necrom:-D! A banda logója egy ígéretes temetői bulira invitál. Ahogy a zene is betoppant az eseményre, bizony az ódon-szagú kripták kellemesen ismerős bűze is megcsapott. Régi-sulis death metál hívők számára szerintem tök jó lemez. A borító is a régi idők zenéire emlékeztet (nekem a középiskolás évekre). A hangzást is kellően megkoptatták, mint a felvarrókkal teli bőrdzsekihez illő farmert :-D)! Tehát, erre tudatosan figyelhettek, hogy nosztalgikus emlékeket idézzenek fel a kedves hallgatókban. Pár helyen hallható egy-két jó témaváltás, vagy atmoszferikusabb rész, vagy szóló amit igencsak díjaztam. Nekem ez egy kicsit szokványos és egy idő után egyhangúak a számok. De ettől eltekintve egy tök korrekt, a "régi szép időket" felelevenítő kiadvány.
Gondoltam, hogy bedobok valami váratlant ebbe a körbe, hagy izzadjon a társaság:-D! A lemez történelmi tematikája, illetve az sajátos műfaji megközelítés miatt számomra egy igazán kellemes kiadvány lett. Noha igazán nem tartalmaz nagy "slágereket", de az akusztikus betétek és kórusok és pár jól megragadott pillanat miatt egy emlékezetes szóló albumot sikerült beadnia a Winterfylleth-ből ismert Mark Deeks-nek.
Hú, ezzel fel lett adva a lecke számomra. Bevallom a virágoskert és a fordított keresztes logót nem tudtam összepárosítani. Próbáltam tárgyilagosan ítélni. Hát a hangzás az rossz, de talán szándékosan is "retro", ami egyébként illik a zenéhez. Így ezt el is fogadom. Nagy kreativitást nem éreztem benne. A számok a a szinti szőnyeg jó volt - én erre még nagyobb alapot fektettem volna, mert a "horror" jelzőt nem igazán éreztem. Értem, hogy mit akartak, csak ebben a formában nekem nem igazán jött át. Lehet, hogy lett volna még ebben lehetőség...
Bocsánat, de ez az irányzat iszonyat-nagyon távol áll tőlem. Sosem hallgattam ilyen zenét, talán most először életemben :-D. Elismerem, hogy jó a hangzás, a minimális elektronika, billentyű elemek is jók, de nem különlegesek benne. Teszi a dolgát, de a kiemelkedőtől messze van (nekem már a borító is ezt sugallja). Talán nem is célja a zenekarnak, csak zenélni, kikapcoslódást nyújtani. Gondolom, heavy-rock, sörözgető klub koncertek alkalmával, ezen zenék iránt érdeklődő rajongók körében tud működni a muzsika. Így részemről marad a közepestől valamivel jobb értékelés.
Az erdőjáráshoz kiváló atmoszférát biztosít a lemez. Semmiképpen nem nevezném egyedinek, vagy kiemelkedőnek, de azért érződik ,hogy magukhoz képest minden eszközt bevetettek ennek a megteremtéséhez. Az együtt működő szintetizátor, akusztikus hangszerek, sample-k valóban jól teljesítenek. A téma váltások is jól időzítettek. A hangzás számomra gyenge. Azért ettől többet várnák el. Emiatt az a plusz, amit beletettek, mondjuk az akusztikus hangszerekkel, nem igazán jelentkezik. Összességében azt mondom, hogy a Na Severe Srdca egy korrekt cucc, de azért belesimul a sok hasonló zenekarba.
Iszonyat mennyiségű ilyen zenekar van, és nem látom azt, hogy ebből kitűnne a Frozen Crown. A zenei része rendben van, mert tényleg tudnak muzsikálni. Ezt nem lehet vitatni. Az ének számomra semmitmondó, de legalább nem hamis. A dalokban sem éreztem azt, hogy bármiért ezt a lemezt rakná be az ilyen muzsikák iránt érdeklődő rajongó. A külsőségek terén is teljesen sztenderd, nem túl egyedi borító, sablonos portré fotó stb. Egyébként tényleg egyben van, meg van, korrektül teljesít, de nem emelkedik ki az óceán mennyiségű hasonló bandából.
Rádióbarát Rotting Christ! Ez az, amit a nem létező unokáimnak is bemernék tenni legózáshoz. Jó-jó, de nem értem, hogy ez most miért kellett? Nagyon szólóságot nem éreztem benne. Összességében jók a dalok, de nem forgolódtam volna az ágyamban, ha nem hallhatom ezt a korongot. Úgy gondolom ha szólózni akarok ,akkor azt adom ki amit a Nagy bandában nem tehetek meg. Mondjuk úgy, mint Karl Sanders szólólemezei. Tehát, valami ilyesmit vártam volna. Egy jó kis ördögi, vasárnap délutáni rituálét. Jók a számok, szépen is szólnak, Sakis Tolis-t is szeretjük, de nagy magasságok nekem nem jöttek át a lemezről.
A bandának nincs túl sok albuma, de azok mind kimagaslóak a black érában. Kedvencem az albumról a Nightfall és a Nosferatu című tételek.
Az album első két tétele valóban kicsit túl komoly, aztán jönnek a jobbak, mint a klipes Passenger, ami talán a legjobb tétel a lemezen.
Leginkább a rövidsége miatt tetszett, a Satanic Magick Attack, a Death Returns és a címadó tételek tetszettek a legjobban.
Vannak rajta erős tételek, mint a The City the Old Ones Built vagy a Food for Worms, de összességében elég önismétlő és a többek által felhozott Entombed párhuzam is adott.
Meglepő hangulatú album volt számomra, amely többszöri hallgatást igényelt. Kedvencem az albumról a Take Up My Bones tétel volt.
Ezt inkább passzolom.
Az albumról nekem pont a Halállovas című tétel jött be a legjobban, de zeneileg is megállja a helyét az album a heavy/power mezőnyben.
Nem igazán nekem szól ez, így inkább passzolom.
Eddigi mindhárom albuma nagyon bejött a csapatnak, zeneileg nagyon erős produkció. Kedvenc tételeim a klipes The Water Dancer és a záró, összetettebb Blood on the Snow.
Nagyon hasonló tételek vannak rajta, így most nem emelnék ki csak egyet-kettőt, mert egyik sem kiemelkedő, ám mindegyik hoz egy egységes színvonalat.
Lendületes, odabaszós zene, most kifejezetten jólesett. Elő fog még kerülni sokszor.
Eddig nem ismertem a bandát, de nagyon tetszik, már többször is meghallgattam az albumot, és a többi anyagukra is rá fogok nézni. Köszönöm az ajánlónak! :D Számomra a hangzás egyáltalán nem volt zavaró, sőt, szerintem a hangulat szempontjából fontos, egy tisztább hangzással egészen más lenne.
Fájdalmasan sablonos, meg se próbál kitűnni a hazai felhozatalból, ráadásul az énekes hangja se lopta be magát a szívembe. Számomra kínzás volt, a klipes daloknak pedig vizuálisan is sikerült bántalmazniuk.
Érezhető rajta, hogy köze van a Malokarpatanhoz, ami nekem már önmagában nagy pozitívum. :D Talán a 3. szám egy kicsit kiemelkedik, de végig nagyon erős anyag.
Újdonsággal nem tud szolgálni, kicsit önismétlő, de mivel a Rotting Christot is nagyon szeretem, így ez a lemez is betalált nálam.
Nekem a Where Shadows Reign egy fokkal jobban tetszett, a hangzás jólesően tompa volt azon a lemezen. A Dark Funeral nálam a hangulaton, illetve annak hiányán bukik el szinte mindíg. Hiába a profizmus, megy a szögbelövő rendesen, de a ködbe borult sötétség és a gonosz miazmák helyett a srácokat látom, ahogy össze szorított végbélnyílással tekernek a stúdióban.
Műfajában kb egy szinten van a Necrommal, csak én azt a műfajt kicsit jobban szeretem.
Még az albumcím is a példaképet idézi, gondolom, szándékosan.
Gyönyörű, mély, szomorú...
Érdekes képződmény. Ez a hangzáson való kattogás a metálban kb olyan, mint pc játékoknál a grafikán rugózás. Voltak nagyon hangulatos részek, de sokszor unatkoztam is. Egyelőre ennyi.
Nem szívesen húzom le, de ez nagyon izé. Semmi erő nincs benne, a szövegvilág nekem nagyon nem stílusom. Arra gondoltam, hogy legalább énekelnének ezek is elfekről, kevésbé lenne zavaró, aztán megkaptam a halállovast, ami már stresszi mélységekben mozog. Persze aki szeretni ezt a sajátosan magyar ízű heavy metalt, ami a nyolcvanas évek végén ment itthon, az kajálni fogja, én nem.
Na ez már hangulat! Amúgy ennél aztán tényleg nem értem a hangzásbeli kritikát, gyönyörű szépen és jéghidegen szól.
Nem érdemes a Neverlanddel összehasonlítani, egy percében több dög van, mint az egész holnap markában lemezen. A vokál valóban kissé egyhangú sajnos. Kösz az ajánlást, nem ismertem eddig.
Én szétuntam rajta magam, de rendesen.
Ajánlott lemezek
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
@Sheol köszi, hogy emlékeztettél! A szabályzatot módosítottam az ígéretnek megfelelően. (Bocs, már nem emlékszem, hogyan szólt az eredeti!)
@King Diamond én a kommentekben nem érzek sem bántót, sem személyeskedőt. Még csak feszültséget generálót sem. Azt gondolom, hogy most mindenki le tudta írni, mi miért tetszik vagy nem tetszik egy adott anyagban.
@Crissz93 az, hogy valaki csak egy pontszámmal minősít egyéni döntés. Nem kötelező, ahogy azt a szabályzat 8. pontja is mutatja.
Igen átolvastam újra a szabályzatot, láttam az erre vonatkozó részt, természetesen tiszteletben is tartom.
„…de nem emlékszek egy számra sem a lemezről. Pontszám: 8”
Eh??
Látom él a HP, úgy ahogy az szokott. 🙂 – Vannak meglepetések is végre,s örvendetes, hogy Crissz és Morcos kolléga is beállt a sorba pontozni. – Majd visszajövök ha már rendben lesz a hallásom ami vajmi érdekes tompa hallást ígér – így érdemi munka kizárva – s nem köpködöm fel ötpercenként folyamatosan a vért. De… I’ll be back. Nem fogjátok megúszni. 🙂
Be lehet fejezni a Neverland lemeznél a banda hallgatóságát, rajongóit, valamint az ízlésükre vonatkozó személyeskedő, pocskondiázó, szarozó pontkommenteket és beírásokat.
Pont erről volt szó két HP-val ezelőtt (amit Sanyi leírt), nem kell itt a feszkót generálni, provokálni, degradálni a stílust szeretőket az ilyen beírásokkal. A pontok nem érdekelnek, de a felesleges, értelmetlen feszültség generálás nagyon nem kell ide (lehet, hogy az adott illető(k) jópofának tartják ezt, vagy éppen csak egy kis csípkelődésnek, akár humorosnak, de mások meg nem)…
Marduk: Én egyetlen lemezt sem ajánlok be csak úgy „viccből, heccből”, mint ahogy most a Neverlandet sem (tessék, most lehet még jobban lehúzni 🙂 ). Az, hogy neked erről mi a véleményed, nem igazán érdekel.
A Stress egyébként a magyar heavy metal egyik alapvetése, akik letettek legalább egy szinte tökéletes albumot az asztalra, de inkább kettőt. Aki szereti a műfajt, azoknál a banda megkerülhetetlen, melynek kifigurázása pedig inkább ostobaságra vall, mintsem poénkodásnak/humorosnak.
Sajnos a magyar heavy metal sosem volt igazán minőségi, ami van, az nagyrészt 10-15-20 évet csúszott utánzat. Zeneileg akadnak korrekt anyagok, de hogy ez lenne az erősségünk, az meredek lenne:) A szar kifejezésnél pont az volt a lényeg, hogy mindenkinek megvan a maga s(z)ara, nem különösen egy stílusra vagy hallgatóságra vonatkozott, ez elég egyértelmű, nem utalt rajongókra. Nincs nagy vita a pontokat illetően sem, nem érzek feszkót… Azt azért nem mondanám, hogy vicc, mert zeneileg van benne bőven meló. Gabestoknál is írták, hogy szar a hangzás…és sajnos tényleg az. Pedig rohadt jó lehetett volna:)
Megszólítva érzem magam, tehát reagálok: ahogy boymester is mondta, nem magát a lemezt szaroztam le, hanem egy hasonlattal éltem, mindenki afelé a műfaj felé gravitál amelyik neki a legszimpatikusabb és ez így van rendjén. (a saját rajongásom tárgyait is voltaképp leszaroztam ebben a mondatban). Ami a rajongókat illeti: akinek nem inge nem veszi magára. Legközelebb megpróbálok kevésbé nyersen fogalmazni, véleményem viszont változatlan.
King Diamond, csak nem érdekelt vagy a H-Musicnál, hogy ennyire véded?
KD, csak kíváncsiságból kérdezem, hogy tényleg, miért ajánlottad be a lemezt?
Gondolom nem reklámot akartál neki csinálni EZEN az oldalon, tudhattad előre, hogy mi vár rá.
A másik dolog, hogy elolvastam a rá írt kommenteket, és semmi szörnyen durvát nem találtam köztük.
A szerkesztőség kezd túl érzékennyé válni mostanában, lazábban kellene hozzáálnotok a dolgokhoz.
Én pl. csak nevettem múltkor boymester „giccsezős” kommentjén, nem kell ezeket túl komolyan venni. 🙂
TheAdversary: Már miért kéne nekem érdekeltnek lennem a Hammernél, hogy ez a lemez tetsszen? Ezek szerint szerinted csak azoknak tetszhet, akik belsős Hammeresek? Vicc.
Sheol: Már miért ne ajánlhatnám be azt a lemezt, amit szeretnék? Én úgy gondolom, hogy ez a banda egy underground magyar heavy metal csapat, annak ellenére, hogy a Hammer adta ki a lemezüket, szerintem alig ismerik őket itthon, úgyhogy, ha már underground, miért ne lehetne itt is helye?
Szerintem volt az adott stílushoz és azok hallgatóihoz kapcsolódóan degradáló/lenéző megnyilvánulás, illetve az én irányomba történő „számonkérés” is.
Sheol – Teljesen jogos (miféle KD???) King Diamond (nem lehet leírni?) reakciója! Ha én írtam volna ehhez hasonló kritikát, mint amit Crissz93 megengedett magának már le lettem volna baszva, mint legutóbb. Sheol koma, én nem emlékszem arra, hogy akkor szóvá tettél volna bármit is, hogy „a szerkesztőség kezd túl érzékennyé válni”. Akkor most mire fel??? Pont tőled nem vártam ilyen reakciót! Hatalmas csalódás vagy számomra! Egyébként mi vár a Neverland lemezre? Avass már be! Megfigyeltem, hogy sok pontozó később, illetve a végén szokott pontozni, úgyhogy ez még korántsem lefutott dolog. 😏
Itt most teljesen egyértelmű, hogy kik generálják a feszkót:) Mert most már lassan érezni:) Majd jön a „Ez metal, ezet szeretem” szintű megnyilvánulás, az teljesen jó lesz. Disney metal nem újdonság és attól függetlenül, hogy egyszer az életben meg tudtam hallgatni ezt a lemezt, még vitázni sem tudnék vele. Van, akinek ez tetszik, van akinek nem. Kb. ez volt a komment lényege, semmi sértő nem volt benne. Ha tovább akartok rágódni a semmin, akkor hajrá:) Én már a következő körre keresgélek… További jó pontozást és zenehallgatást mindenféle stílus kedvelőinek!
KD, okés, azt hittem volt valami egyéb oka is az ajánlásnak.
Bár itt szeretném megjegyezni, hogy a SZABÁLYZATOT még mindig nem módodítottátok a beajánlható stílusokat illetően!
Az, hogy Sanyi beleegyezett a dologba, el van temetve egy régi HP kommentjei közé.
Ez olyan, mint hogy Putyinnak megígérték, hogy nem lesz NATO keleti bővítés. 😉
Mondjuk neked nem kell magadnak levelet írnod, és megkérdezned, hogy ajánlhatsz-e valamit az igaz. 😀
Én eleve azért gravitáltam mindig is az undergound zenék felé mert olyasmit tudnak amit a rádióban meg tv-ben hallható rágógumik sosem tudtak: őszinték. Az itteni albumok véleményezésénél is ugyanígy tettem, elmondtam amit őszintén gondolok róluk, ez csak egy vélemény, más evvel vagy egyetért vagy nem. Amit én beküldtem az talán a másik véglete annak amit King Diamond küldött be. Azonban avval tisztában voltam, hogy a választottam a rétegzenén belül is rétegzene ami közel se lesz mindenkinek az ínyére. És ez így van rendjén, ha valaki leírta volna, hogy ez olyan mintha egy 40 éves Lehet mosógépet vettek volna föl egy gramofonnal akkor már rögtön a személyemben sértettek volna meg? Máris vagdosnám az ereimet? Ugyan már, még el is mosolyodnék rajta. Ez volt az első hp-m de azt én is tudtam, hogy aki egyszer ide beküld valamit az bizony meg lesz kritizálva. A stílusom sajnos csípős, ez van, senkinek se tartanak pisztolyt a fejéhez, hogy húzza oda a kurzort Crissz93 pontszámához ha kedves az élete. Az indoklás nélküli pontszám meg az én olvasatomban tiszteletlenség, minden egyes album megérdemli, hogy legalább pár mondatban kapjon egy véleményt. Nyugodtan küldje be mindenki az általa választott zenét de mindenki abban a tudatban tegye, hogy kapni fog ilyen meg olyan kritikát is. úgy őszintén egyébként: a szarból csinálunk itt várat. (Na tessék már megint szaroztam pedig esküszöm, hogy nincs semmi ilyen irányú fétisem).
Roman Master remélem visszatér még:) Egyirányú utca a pokolba! Jó kis kör lesz ez így is.
Majd a következő körben újra beküldöm:)
Biztos vagyok benne, hogy már mindenki alig várja!
Na, annak örülök:D
Értékelése nem lesz egy nehéz döntés. 🤤
Minden értékelést jószívvel fogadok, legyen akármilyen.
Kedves Ajánló!
A Qwälen lemez hivatalosan 2021. február 19-én jelent meg a Time to Kill Records által, így túl van az egy éves időkereten.
Amennyiben szeretnél, ajánlj más lemezt, a HP-szabályzat 3. pontja szerint.
Bocsánat, én hibám, megfeledkeztem hogy februári volt.
Micsoda pofátlanság:) Tegnap hallgattam Wilderun lemezét, gondoltam reggel betolom HP-ra, erre tessék:) Na ez a fajta minőség és könnyed lemez az, amire bármikor vevő vagyok!