Hangpróba #468 - 2022. április 23.

Nem volt rossz. A hibája, hogy nem lehet érteni a szöveget. Sokat dobott volna rajta. Zeneileg teljesen jó. Szerencsére nem valami vékony recsegés. Akárhogy füleltem nem értettem a szöveget. Mindig olyan volt,hogy majdnem. A magasabb énekhangnál értettem. Nekem tetszett. Jó a hangzás és érdekes részek is vannak benne. A crusty old toad hasonló szemléletben de ott is tetszik nagyon a zenei rész.
Sokkal jobb mint az előző lemezeik. Az Agatus Eternalist lemeze fordult hasonló irányba. Bár ott volt egy megragadó melankólikus hangulat. Itt se rossz a próbálkozás. Kissé erőtlen az ének, zeneileg se túl izgalmas a dolog de kívácsi leszek a következő lemezükre.Még a Convulse death metaltól való eltávolodása jut eszembe. A Deathstar nagyon tetszik. Itt ez most nem jött össze teljesen számomra.
Teljesen jó annak ami. Én nem igénylek több polírozott hangzású steril reszeléseket. Megvannak a kedvenceim a "80-as évekből heavy szinten. Azokat is csak a nosztalgia miatt hallgatom. Sajnos a nosztalgia nagy úr. De ez egy kifejezetten pofás anyag.
Biztos nem hallgatom meg többet ahhoz túl egysíkú. Egyszeri randevúnak tetszett.
A borítóról ítélve valami személyesebb mélyre ható zenére gondoltam.Erre kaptam a szokásos fülsértő énekkel ellátott reszelős átlagos zenét. Kár érte. Ez a borító többet érdemelt volna.
Tényleg ez annak jó aki szereti. Előtte koton tampon reklámot végignéztem. Észre se vettem, hogy már elindult a zene. Milyen pontot adjak arra ami számomra nevetséges de kellemesen dallamosan elpötyögnek. Nem értek hozzá ezért maradok semleges. '88-ba is csak a csajok szerették a helloweent. Néhol egész jó heavy-s harmóniák ütik fel a fejüket. Ezért plusz pont jár.
Újabban galvanizer, soils of fate diétán tengődök. Így ez is nagyon jól esett. Á frenetikus. Köszi az ajánlónak. Zene füleimnek. Ha már cseh a duobetic homunkulus-t megemészti valaki külön gratula.
Unalmasnak unalmas. A legjobb szó semmitmondó. Hallgatható de minek. Jött ment.
Tök jó. Az énekkel van bajom. Túl egysíkú és nem is hallgatóbarát hangfekvésú. Szerintem. Számomra továbbra is a Sólverv a kedvencem.
Az én bűnöm, hogy nem igénylem a "tiszta" énekes doom-ot. Két kivétel van candlemass- chapterVI, Las Cruces-Ringmaster valamint Godsend lemezek. Akkor három. Ez is jó stílusában, csak nem igazán érdekel.
Semmi gond vele, s mondom mindezt annak ellenére, hogy a magyar nyelvű szövegből vajmi keveset értettem. :) - Ha kevesebb hangszer szólt akkor lényegesebben jobb volt ez az arány. - Nem érdekel, hogy hobbi zenekar e, vagy egy véresen "komoly" produkció. Mindenesetre elszórakoztatott a háttérben az Index olvasása közben. :D Vannak benne olyan zenei megoldások, amelyek nem feltétlenül engedtetik meg azt érezni velem, hogy ez csak egy poén zenekar. :) - A szövegek - ahol sikerült kivenni - mintha néhol az Akelát idéznék. Például a A Zöldi meg a Gyuszika keményen kotezsár című ballada igencsak elgondolkodtató aktuálpolitika... Egy utolsó gondolat: Attól, hogy valamit nem értünk, vagy nem tetszik még nem jelenti azt, hogy szar.
Nekem kicsit a Tribulation neve ugrott be (talán a dalszerkezetek miatt), amikor elsőre végighallgattam az albumot, aztán az újabb hallgatások egyfajta Dissection ízt is megjelenítettek. Ez a heavy-black vagy blackened heavy stílus igen ízletes tud lenni, azok ellenére is, hogy maga a monoton vokál sokat ront a helyzeten, bár lehet valakinek pont ez jön be. - Mindenesetre aki a nevezett zenekarok korongjait már rongyosra hallgatta, azt itt tehet egy jó kis utazást, hátha bejön neki.
Német tökéletességgel előadott Judas Pries kópia. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Bár tökéletes, s csípőből előadott muzsika ez, mégis ebben annyi az egyéni íz, mint a homokozóban. A hangzás remekbe szabott, szinte tökéletes, de az előre kimatekozható dalszerkezettől már lúdbőrzik a hátam. Vérprofi, s unalmas. - Egy kis egyéni íz elkelne, még ennyi év tapasztalattal a hátuk mögött is, valószínűleg ez nem nekünk készült remekmű uraim, hanem a sokkalta nagyobb germán piacnak. :)
Igen, a Portal féle párhuzam egy tökéletes jelző a produkció leírására. :) - Nem egyszerű, s megfogható, de talán nem is ez volt a cél. Aki szereti a noise és black/death elemekkel tűzdelt zenéket, az nem igazán fog félrenyúlni, persze persze néhol vannak még sludge böffenések is, de hát annyira szélesre tárja a kapuit ez a zenekar, hogy lehetetlen minden egyes elemet felsorolni. :) A Dancer of the 6 Agonies meg nagy királyság. :)
Hirtelen az orosz Haze of Summer ugrott be elsőre, bár ott sokkal erősebbek és jelentős szerepük is van a folk hatásoknak.:) - Ez a cipőbámulós fekete fém erős urban hatásokat mutat, amit valaki vagy el tud fogadni, vagy tagad azok ellenére is, hogy maga is ennek az egésznek a szerves része. Az, hogy mély emberi érzésekről szól, talán elsőre tagadást von maga után - közben meg titokban, emberként s lecsillapodva, magába fordulva újra és újra hasonló hangulat világosodik meg előtte. - Aki imádja a post, shoogaze dolgokat, s kellő nyitottsággal kezeli a blekk műfajt, az itt megtalálja a számítást.
Dallam orientált power muzsika Izlandról. Van itt minden, mint a Herman Li-s DragonForce-ban. :D Nevezhetnénk ugyan a produkciót galoppmetalnak vagy közismertebb nevén powernek is. :) Szerencsére a produkció őszinte arcokból álló formáció, akik szívből művelik ezt a villámszólóktól hemzsegő epikus és tarka zenét. A stílus elkötelezettjeinek finom, s kellemes perceket ígérnek, nincs is másra szükség. :)
Már a 2017-es Fragments és az előző album, a Decades megoldásai is lenyűgöztek. Azok a technikai megoldások, s finom árnyalatok ami a korábbi lemezeken is működtek, most még jobban ki lettek hegyezve. Ráadásul egy olyan érett hangzást kapunk a nyakunkba, ami legalább akkora sokkot okoz már elsőre is, mintha egy földrengés által sújtott panelház töredékei alól kellene a felszínre küzdenünk magunkat friss levegőért. - Az Ahumado Granujo feldolgozás előtt kicsit értetlenül állok, de még így is klasszisokkal jobban sikerült, mint az eredeti. :D
Abbath a black metal zenebohóca. :) Nem, nem az arcfestés miatt. - No, de hol vannak itt az első, Abbath vagy az előző album, az Outsider-en megalkotott zenei világ gondolatai, megoldásai. A hangzás is kissé mintha alátemetné a produkciót. A Dream Cull és a Myrmidon bár b@szott jó nóták, de már régen nem a black metalról szólnak, hiszen a stílus sohasem a könnyen/jól megjegyezhető riffelésről volt híres vagy hírhedt. Olve bácsi kissé túllőtt a célon, de valószínűleg lesznek hívei, s ez így is van jól. :) - A Bömbers meg mindenkinek erősen ajánlott, ha már felhozódott. :)
Profi MBM, bár én pont ezt tartom a legfőbb gyengeségének. Kissé kiismerhetővé teszi az albumot. A régebbi korongjaik nálam jobban eladták magukat, mindazonáltal ha még csavart volna Dingsøyr bácsi a hangján, mert lenne benne még potenciál. Jó, profi anyag, de nem akaródzik még egyszer újrahallgatni. - Fanatikusoknak illő a polcon landolnia az albumnak, én ezek ellenére megvagyok győződve arról, hogy nem ez a legtökéletesebb munkájuk. Majd legközelebb.
Aki szereti a jó doom vagy inkább stoner - talán ez kicsit zavaró lehat a zenekar részéről - stílusokat, az itt nem nagyon lőhet mellé. A stílus(okhoz) mért hangzás, s egyéb zenei megoldások híven tükrözik a banda elkötelezettségét. Egy kicsit több egyéni íz, valamint fogósabb dalok talán nem ártottak volna. Majd az új albumon. :)
Shitgyüli. Annyira nem is volt bántó... kicsit ilyen death'n'roll-os a cucc jellege.
A zenei koncepciót érteni vélem, csak a megvalósízás erősen demó-szagú..
Élvezeti érték 0 felé konvegrál. Hint.: Nem kdvelem a tradicionális germán heavy metalt túlzottan...
Az extrém metalon belül ez a kamuzene kategória. :-/
Zeneileg teljesen rendben vagyunk, a szokásosan kínos epikus, folkos, fantasy-s betétektől eltekintve ez sem volt egy bántó anyag.
Tankönyvbe illő grindcore.
A 2009-es Milorg-ig abszolút ajánlható az életművük, - nem beszélve a korábbi Windir alapművekről -, az azóta megjelent 5 lemez viszont szóra sem érdemes.
Stílusában teljesen megállja a helyét, bár közel sem beszélhetünk doom-himnuszokról.
Én az elején kifejezetten élveztem a szövegek által nyújtott rejtvényt, hogy megfejthessem a jelentésüket...néhol könnyebb, máshol szinte lehetetlen. Ez elszórakoztatott, a zene meg amolyan egyszerű aláfestés.
Áh, pont azért lesz hatos, mert felhoztátok az Agatus lemezét... Az Eternalist ehhez képest számomra egy kincs volt, teli heavy/black slágerekkel.
Ennek a lemeznek van ugyan töke a sok lopkodás ellenére, de sajnos összességében az a fajta, aminek a második percében tudod, mi jön a következő 40-ben. Ha épp nem kívánod a felfedezést, a szélsőségek kutatását és élményét, akkor ez tökéletes aláfestés lesz a délutáni sör mellé.
Érdekes death/black/noise és ambient zajongás, de nem sikerült ráhangolódni. Céltalannak éreztem én is. Az album címe viszont nagy királyság:)
Nagyon szeretem a személyes nosztalgiára, belső vívódásokra épülő post-black anyagokat, némi urban feeling is jöhet bármikor, így rögtön felcsillant a szemem a borító láttán. Sajnos azonban tényleg átlagosnak mondható a produkció. Kevés a zenei ötlet és sokszor monoton az ének. Ehhez több kell, mélyebb kell. Jöhetne egy új Blutmond, Netra, Lantlôs vagy legalább egy friss Odraza:)
Na végre, ha már nyomatja valaki a power metalt, akkor az legalább ilyen őszinte cuccal érkezzen. Tényleg érezni, hogy ők még lelkesek és jó zenészek is. Ettől függetlenül nem fogott meg különösebben, a There Can By Only One pedig felért egy kíméletlen tökönrúgással.
Van élet és lendület bőséggel. Kifejezetten erős grind lemez, ami igencsak népszerűvé fogja tenni magát a azenekart is.
Én megpróbáltam függetleníteni magam az Immortaltól, ami gyorsan ment, hiszen évtizedekkel ezelőtt befellegzett nekik. Így maradt egy rutinos róka extrém zenés kalandja, aminek sok köze a valódi black metalhoz már nincs, de elszórakoztatott pár helyen.
Vidám kis black'n'roll lemez a bandától megszokott minőségben. Hallgatás közben élvezetes, de nem kívánom újra.
Hű, de rég találkoztam velük. Anno az nem tetszett, hogy nehezen tudták eldönteni, mit akarnak játszani. Ez ahogy látom most sem változott. Kis stoner metal, kis doom...de amit tolnak az nagyon ízes a sok korábban már hallott riff ellenére is.
Nem szeretem a vicceskedő bandákat, zenét nem azért hallgat az ember hogy röhögjön, meg amúgy sem a humor magas foka ez. Ha magát a zenét nézem, akkor sincs benne sok értékelhető.
Nehezebben adta meg magát, mint gondoltam. Az előző albumot nagyon imádtam, aztán amikor megjelent ez kissé csalódott lettem, mert jóval kevesebb a heavy metalos elem mint korábban, én pedig pont ezt szerettem benne a legjobban, és a lemez hangzása sem segít sokat, kicsit tompább a kelleténél. Végül pár hallgatás után csak beütött, aztán a múltheti koncert óta pedig full rákattantam. Élőben sokkal erőteljesebben is szóltak, az egész albumot eljátszották. A csúcspont a címadó számomra, talán az hasonlít legjobban a korábbi anyagaikra.
Hát olyan van de minek típusú lemez, színtelen szagtalan, végtelenül egyszerű és kiszámítható. Még a háttérben hallgatva is unalmas.
A blackgaze továbbra is zavar néha a maga vidámnak ható riffjeivel, nem mindig bírom értékelni az ilyen zenét. Amikor először hallottam pár hónapja akkor sem sikerült túlzottan, de aztán láttam őket élőben a Yukban és az egy kurva jó koncert volt, ott sokkal jobban átjött a hangulata, és ilyen underground bandát nem láttam még ennyire okosan a fényeket használni.
Rögtön egy Maiden nyúlással indít a lemez. Ettől függetlenül egy fokkal jobb mint a beajánlott power lemezek többsége, de magamtól nem hallgatnám.
Szeretem a stílust, de ez még az 1 perces számaival is untatott. Koszosabb hangzással talán jobban tudtam volna értékelni.
Minimum olyan borzalomra készültem, mint a Dark Funeral legutóbbi albuma, de attól azért szerencsére jobb. Egyik szóló lemeze sem talált be nálam (ahogyan az új Immortal sem), ez sem kivétel, a háttérben elmegy, de annyi érdekesebb zene létezik a világon, hogy nincs sok kedvem erre pazarolni az időm. A Trapped Under Ice érdekes választás volt még feldolgozásnak, de nem olyan rossz.
Tetszik, de az előző albumuk jóval izgalmasabb volt, hozzájuk képest ez most kicsit középszerűbb.
Szeretem ha egy bandának van humorérzéke és még a zenéje is ül. Ha elvonatkoztatunk a koncepciótól akkor egész élvezetes death metal-t kapunk, jó kis riffekkel és kifejezetten tetszetős szólókkal megküldve. Néha kerül a gépezetbe egy pár sablon téma meg dal is de ennyi baj legyen. Ha lehetne a számokhoz olvasni a szöveget akkor lenne az igazi de így is bőven elvoltam vele. Most nézem Gagyapáti szülöttei a srácok, ahol kemény 10 fő lakik, na ezért kapnak még egy fél pontot mert sorsod borsod.
A blackened heavy metal mint koncepció nagyon tetszik, a megvalósítás viszont egy kicsit tényleg amatőrre sikerült. A vokál kifejezetten nem tetszett, egysíkú és unott. Zeneileg van rajta mit szeretni, a szólók kifejezetten pofásak de akad töltelék is szép számmal, azért volt egy pár dal amit újra meghallgattam de nem fog felkerülni a menüre.
Az Accept és hasonló társai sosem volt az én kenyerem, itt viszont egész jól el voltam evvel az albummal. Persze ez is öreguras ami simán elmenne háttérzenének egy kocsmában, de rossznak nem nevezném. Szikár riffek és ragadós kórusok tarkítják. Azért a végére már én is kezdtem fáradni.
Olyan mint egy sokkal riff centrikusabb Portal és rólam tudni kell, hogy nagy rajongója vagyok az ausztráloknak. A dalszerzés fronton még van hova fejlődniük de ez egy igen fiatal banda első albuma, még csiszolódhatnak. Az ambient és noise elemeknek köszönhetően pedig a hangulat olyan éjfekete mint egy lakossági fórum Harlem-ben.
A postás black metal világát sose értettem meg igazán de ez legyen az én egyéni szoc problémám. A stílusra jellemző álmodozós, shoegaze hatásokkal jócskán megtámogatott szépfiús zenét kapunk. Szerencsére kapott az egész egy adag melankóliát is, ez mindenképpen élvezetesebbé tette számomra. Hangulatfüggő zene annyi biztos, nem az én stílusom de kellemes tud lenni.
Az előző kör 2 hasonszőrű lemezéhez képest nem is nyomják olyan rosszul. Kicsit tökösebbek a gitártémák is. Mondanom se kell, most is úgy érzem magam mint akinek szivárványos seggtetkós csillámpónik nyalogatják a hallójáratait de nekik jobban elhiszem, hogy ők ezt szeretik így ezt is játsszák.
A csehek nem csak a sörhöz de a jó grind-hoz is értenek, a Pathologist hazájából valami ütős cuccra számítottam és meg is kaptam. Tele van dühvel, energiával, egyik pofont követi a másik. A srácok pedig irgalmatlanul jól bánnak a hangszereikkel, végig feszes a dolog, dinamikus, még egy pár olyan megoldást is kapunk tőlük amit vissza kell tekerni, hogy felfogja az ember. A grindcore-t vagy szereti valaki vagy nem, én imádom. Fél pontot csak azért vontam le mert túl hamar vége lett, na de hát ezért találták fel a replay gombot :)
Az Immortal-t a 90-es évek után zeneileg sem szabad komolyan venni. Elvan vele az ember de már az első két szám után azt nézegettem mi mást lehetne hallgatni, egyszerűen semmi sem fogott meg úgy igazán. Felmondja a kötelezőt oszt cső. Elhiszem, hogy Abbath-nak is ki kell valamiből fizetnie a villanyszámlát de legalább a látszatát adja meg annak, hogy próbálkozik.
A zseniális Windir romjaiból manifesztálódott a Vreid akik kiváló példái a minőségi black'n roll illetve meloblack zenei stílusnak. Ahogy az előző albumjaikon is tapasztalható volt, fülbemászó riffekkel és már-már szinte laza hangulatú dalokkal veszik be fülkagylóinkat. A koncepció és a borító meg a gyengém, imádok mindent ami vadnyugat. Voltak már erősebb lemezeik is de nem kellett csalódnom bennük.
Ahogy már a többiek is említették, a stoner és a doom keveredésének lehetünk fültanúi. A maga nemében semmi baj nincs vele, vaskosak és élvezetesek a riffek még ha nem is túl eredetiek. Mindezek ellenére én csípem ezt a stílust. Az énekes úriember hangjával tele van a doom-os tesco, a száraz kenyér mellett akciósan.
A borsod-megyei négyes fogat negyedik albuma pontosan olyan, mint amilyennek szánták. Figyelemfelkeltő, a death metal stílus alapjain operáló, kissé igénytelen, ám figyelmen kívül semmiképpen sem hagyható förmedvény. Legalább annyira vicces, mint amennyire komoly. Vannak benne kifejezetten jó részek, de a szándékosan primitív köntösbe öltöztetett összkép nagyon sokat levon az értékéből.
Valami bűzlik Dániában. Érdekes heavy/black metal egyveleg. A szólógitár néhány helyen ovis módon szólal meg, és néhány riff és alapötlet is eléggé kezdetlegesre sikeredett. Viszont a borító tetszetős.
Egészen kellemes germán heavy metal az Európában kitaposott ösvényt övező stílusjegyek alapján. Koncerten nagyon élvezhető lenne az Accept egykori gitárosának és bandájának muzsikája.
Ez egy igazi underground massza. Félelmetes, és miközben hallgatja az ember, megmagyarázhatatlan módon kényelmetlenül és feszültnek érzi magát. Rám a bűzös, túlvilági hangulata hatott leginkább. Ez a lemez egy durva hangorgia a pokolból.
A francia csapat post/black/shoegaze egyvelege nekem nagyon jól esett így estefelé, fülessel hallgatva. Képes elkalauzolni egy mély, érzelmekkel átitatott, fájdalmas világba. Nem virtuóz, nem világmegváltó, de mindenképpen célt tud érni, ha időt és kellő figyelmet szentelsz neki.
Igényesen, profin megkomponált és elővezetett jeges földi power cucc. Ritkábban hallgatom a stílus zenekarait, de ebben van potenciál. Korrekt lemez!
Csodálatos, húsdaráló, csontzúzó slágergyűjtemény, telis-tele szebbnél szebb sanzonokkal! Így kell nyomatni a death/grind muzsikát! A borító is varázslatos! :)
Szerintem ez egy teljesen vállalható lemez Abbath-tól. Mivel ismerem a teljes Immortal diszkográfiát, óhatatlanul összehasonlítom Abbath szóló cuccaival. Én semmilyen kivetnivalót nem találok benne.
Semmihez sem hasonlítható az a feeling, amit a skandináv zenekarok képesek a zenéjük atmoszférája által a hallgatóság felé tolmácsolni. Nincs ez másképp a Vreid tavaly megjelent dalaival kapcsolatban sem. Ez a zene ízig -vérig súlyos metal, és hátborzongatóan gyönyörű!
Nagyon frankó lemez! Hosszú távon általában idegesíteni szokott ez a típusú szintetizátor hangzás, de itt teljesen rendben van! Van egyfajta vintage jellege, majdnem végig a '70-es, '80-as években éreztem magam, de a dalokhoz szép, tiszta hangzás párosul, és ettől teljesen XXI. századbeli lesz az alkotás. Tetszik!
Hobbizenekar lehet, bár elég költséges hobbi, de hát valakinek ez csikkzsebből, ismerve a magyar viszonyokat. Ilyenkor mindig azon tehetséges magyar zenészekre gondolok, akik a pénzhiány miatt elkallódnak. És még reklámot is kapnak, bravó!!! Komójtalan, gyerekkesz, számonra érté- kteleny.
A hangzást leszámítva nem tudok mit értékelni ezen. Egy kapaszkodók nélküli sehonnan sehová nem tartó zajhalmaz. Szoktam volt mondani ”zene a diliházból”.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ugyanazt tudom elmondani, mint a Tottal Tomming Tankeskrekk című lemezénél. A pontszámom is ugyanaz.
Abbath zenéje együtt öregedett velem. Most pont olyan, ami nekem mostanában tetszik. Ez már nem black metal, hanem inkább extrém. Az Immortal tagjaival kibékülni, azokkal akik meglopták őt? NEM! Folyik a per a jogokért és remélem Abbath-é lesz. A béna kezű meg a Hipocrisy (már ex) dobos mit kezd vele? Az Abbath nélküli Immortal elég középszerű, már ha 10 évente adnak ki lemezt, koncert meg sehol. Ilyen impotens Immortal-ra semmi szükség.
Zeneileg nem is lenne ez olyan rossz, sőt, tetszetős részek is vannak benne, attól eltekintve, hogy gyakorlatilag itt is ugyanaz megy szinte az összes számban. Az "ének" viszont értékelhetetlen, a szövegeket kerestem elég sok helyen, hátha el tudom olvasni, hogy milyenek, de lehet, jobban jártunk, hogy nem sikerült megtalálnom. A vicceskedés egy dolog, a társadalomkritika egy másik (a zenekarnévről, borítóról és a nyilván direkt remek helyesírásról inkább ne beszéljünk, valakinek biztos ezen dolgok is viccesek, egészségére). A sokat szidott Akela ehhez képest lerakott 3-4 zseniális albumot az asztalra a saját stílusán belül. Ám még mindig jobban értékelek egy ilyet, mint a "noise"-t.
Elmegy egynek, de elég unalmas volt 2-3 szám után már. Ennek ellenére tetszett a hangulata.
A zene tiszta Accept (hű, vajon miért is?...), vagyis tökös, dallamos tradicionális germán heavy metal, egy U.D.O.-tól és Tornillótól más hangú énekessel (Rick Altzi), aki azért a stílusban szintén nem igazán nevezhető ismeretlen névnek.
Ez még halkan hallgatva is idegtépő, erőt próbáló feladat volt. Pedig az első egy-két szám még el is ment, de ami utána jött...a "csúcspont" a Hymn of Apotheosis volt...
Ezt is olyan halkan kellett volna hallgatnom, mint a másikat. Nem is tudom, melyik az unalmasabb/rosszabb itt: a végtelenül egyszerű zene, a borzalmas vokál vagy a borító...
Ebben kb. annyi egyediség/egyéniség/őszinteség van, mint megannyi ehhez hasonló új/újabb bandában a stíluson belül (fel tudnék sorolni jó néhányat), már csak ha azt nézzük, hogy az egész szinte egy az egyben tiszta Rhapsody/Stratovarius/Hammerfall/Helloween/Twilight Force/Majestica (nem is értem, hogy elsődlegesen miért a Dragonforce-ot hozzák fel a Metal Archives-on a Similar Artists-nál, mikor sokkalta inkább olyan, mint az előbb említett bandák). Ám én pont emiatt (is) imádom ezt a stílust, fogós számok, brutálisan jó dallamok, az énekes hangja is nagyon fasza. A klipes dalokból az első és a Creatures of the Night nagyon jók, a legvégére egy nagyon picit elfárad, az utolsó szám kicsit halványabbra sikeredett, de ettől még ez egy bitang erős bemutatkozás az izlandi csapattól. Kíváncsi vagyok, mi lesz velük a továbbiakban.
A pontokat a hangszeres teljesítmény kapja, a hangzás sem rossz, valamint további pozitívuma a rövidsége volt.
Engem elszórakoztatott Abbath lemeze, igaz, én nem hasonlítgatom az Immortalhoz, akármennyire is ő Abbath (ja, meg azért nem fogom leszólni, mert ő Abbath), hanem inkább élvezem a jó dalokat. A Trapped Under Ice simán elmenne egy Motörhead dalnak is, illetve vannak még más dalokban is ilyen részek, nem véletlenül került elő a Bömbers említése sem.
Nagyon tetszetős melodikus black metal lemez lett ez, mondom ezt úgy, hogy (sajnos még) nem ismerem a Windir munkásságát és e banda előző lemezeit sem nagyon, de ez nagyon megtetszett. Kicsit talán lehetne több darálós rész benne, például az első vagy második szám viszonylag hirtelen ér véget a bedurvulásnál. A Dazed and Reduced dal remek hallgatnivaló, a lemez egyik legjobbja. Az Into the Mountains második felében pedig zseniális, amikor csak a dobok, a basszusgitár és a billentyű/zongora játéka hallható. Az utolsó szám zongora/orgona nyitánya és zárása pedig szintén telitalálat. Ideje megismerni e banda korábbi lemezeit, és a Windir négy albumát is ezek után.
Elmegy egynek, nem én vagyok a hagyományos doom metal célközönsége, de egyáltalán nem rossz a portugál banda negyedik lemeze, akik, ahogy nézem majdnem 7 év elteltével jelentkeztek új anyaggal. Számomra egy-két szám indokolatlanul hosszú, legyen az az adott stílus alap ismertetőjegye is akár. A hangzással nincs gond, a borító szép. Rengeteg helyen valóban a Black Sabbath-ot és Ozzy-t idézi.
Valahol CarolusRex & Husky véleményét tudnám én is leírni. Egy ilyen nevű csapat ne is várjon mást csak shit értékelést. :) A borító is kiborító. :)
Én nem hallom ezt olyan rossznak. Szerintem egy korrekt iparosmunkának megteszi.
Kinőttem már az efféle üsd vágd nem apád tipusú zenékből. Tizenévesen még hallgattam ilyet.
Nagyon nehezen befogadható zene. A fények biztos jók voltak. :)
Nem igazán az én műfajom a grindcore de legalább nem egy újabb korai Carcass kópia.
Ez még mindig nagyszerű! Abbatht az Immortallal összehasonlítani? Ezt nem értem de biztos... Nekem bejött a lemez.
Ha az Abbath nem black metál akkor ez sem! Ez még annyira sem volt kemény. E megjegyzést leszámítva a lemez kellemes metál zenét rejt. A lemez a vége felé azonban már kissé megfárad.
A név a borító a szövegek, jah és április elsején jelent meg.
Darkos heavy metalos new vawes gothos blackes valami, 4 stúdió album után is kezdő hangulata van. Ehhhh.... nekem ez nagyon kevés, 15perc után már kifejezetten zavart.
German heavy metal/hard rock, nincs vele bajom csak nem szeretem.Stílusán belül is csak iparos munka szerintem, maradok teljesen semleges.
A Portal valóban hasonló, beteg mind2 banda.CSAK fanatikusoknak.
Nem tudok érdemben hozzászólni, de nem is rajtam fog múlni a lemez megítélése.Így a jelenleg 5.5-ös átlagot támogatom.
Annyira hitelesen és őszintén hozzák ezt a kicsit megkésett 96-08-ig RPG metalt hogy elhiszem nekik hogy ők ezt komolyan gondolják és játszanak ADandD második kiadást, meg blood wars-ot és spellfiret. :) Ismerem a fajtájukat :D Viszont amikor ez aktuális volt akkor sem szerettem, ma meg már csak egy megkésett nosztalgia zenekar. De őszintén tudtam nevetni rajta, és ezt most nem irónia.
A borító botrányosan szar. A zene kibaszott hibátlan darálás, rég hallottam a műfajban ennyire fasza lemezt, imádtam minden pillanatát.
Olyan mintha nem tudták volna eldönteni hogy a Jointot vagy Bongot szeressék jobban. Illetve mintha Ozzy tanítaná meg John Lennont , hogy hogyan írjon Black Sabbath nótákat.De szívesen hallgattam.
Úgy is nézhetjük, hogy a death metál stílus kigúnyolásáról van szó! Én hallottam ki szövegrészeket, elég primitív. A zene meg annyira egyszerű, mint a faék, ezt még én is el tudnám játszani (gitárt).
Itt sem értem a túlzott lepontozást, mert a lemezen hallható zene teljesen vállalható.
Ez nagyon jó Accept minőségű metál zene. Koncerten üt, mint az állat.
Gyönyörű borító, őszinte zene, sok-sok kreativitás. Hiába a propaganda működik. Pedig a valóság borzalmas. Az ausztrál Portalon meg jókat röhögök, amikor kutyaházzal a fejükön bohóckodnak a színpadon. :D
Maradok semleges.
A Herman Frank után ez elég vérszegény volt. De ez őszinte… :D
Maradok semleges.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen megosztó ez az Abbath. Egyesek szerint a black metál bohóca. :D Ugyanezt gondolták régen Alice Cooperről meg egy sor ma már ikonikus zenészről is. Abbath legalább ad ki lemezeket és kibaszott jó koncerteket csinál. És persze csak és kizárólag a pénzért csinálja. :D
Dallamos black. Az ének lehetett volna egy kicsit erőteljesebb, de mindent összevetve teljesen jó a lemez.
Dallamos doom. Hallani, hogy szeretik a régi nagyokat és elég jól is nyomják.
Mi értelme van poén dalokat írni, ha a szövegeket nem lehet hozzá olvasni? A nagy része nem érthető... A zenei alap meg kissé gagyerák.
Én a Tribulationt sem szeretem, ez meg annak a gagyi verziója.
Egyszer jó volt, de én inkább a Power Paladin féle elfes-orkos metált szeretem, ha épp el akarok kalandozni a halál és a feketeség völgyeiből.
Hangulat kell hozzá, de ha megvan, akkor üt. Dodecahedron és Portal rajongóknak.
A Rhapsody és a Helloween közt félúton... rendkívül erős első album. Szerintem 5e mellé is befér ez a zene és máris "aktuálissá" válik. Amúgy mindig rejtély volt számomra a metál zenében ez a szöveg, hogy aktuális... A death metal a 90-es éveke elején élte fénykorát. Akkor ma már ne legyen több old school death anyag? Hát dehogynem.. Ezek a zenék kortalanok és így is van jól.
Nem értem a fanyalgókat, de nem is kell. Tökös cucc ez, igazi mötáál.
Még ha vannak is jó pillanatok a lemezen, nem nagyon tudom komolyan venni az öreget. Ami nem feltétlenül baj, de a zenéjét sem érzem túl érdekesnek, céltalan és súlytalan. Persze, valamiből meg kell élni... Az Immortalt elejétől végéig imádtam, de az Abbath szólókarrier nem az én világom. Igazából az emlegetett jó pillanatok is Immortal nyúlások, pl Acid Haze majdnem végig.
Ez a vállalhatatlan és a minek.
A riffeket tudom értékelni, de a koncepciót nem. Ez így egy elvesztegetett lehetőség (bár sok emlékezetes pillanatot nem tudott felmutatni), de egy biztos: értelme nincs így ennek.
Első találkozásom ezzel a bandával, és leesett az állam, hogy ez a Century Media gondozásában jelenhetett meg, mert... ez rettenetesen lapos volt. Voltak jobb pillanatai, mint pl. a címadó szám első fele, de egyrészt a silány stúdiómunka (a dob mindjuk egész jó volt, olyan Fenrizes?) rengeteget lehúzott belőle, illetve a vokál fronton a varianca mértéke a nullához húz, végig ugyanaz (vagy talán egyre gyengébb az idő előrahaladtával). A heavy/black stílus nagyon keveseknek áll jól...
Akadt itt jópár remek riff, de valahogy a végeredmény elég fárasztóra sikeredett. Kicsit öreguras, kicsit bőrkabát-szagú - egy rock pub-ban háttérzeneként el tudnám képzelni, de magamtól nem hiszem, hogy visszatérek még ehhez a lemezhez.
Ahogy számítani lehetett, ez nem véletlenül a I, Voidhanger Records kiadó alatt jelent meg. Egy vad, nyers és könyörtelen black/death/noise alkotás, amibe sok-sok kreatív megoldás belefért. Nekem nagyon tetszett, igazi modern underground szörnyeteg amit szívesen megnéznék élőben is. (Extra: A Csihar Attilát idéző megoldás a vokál fronton a "Vehemence"-ben nagyon király volt, több is elfért volna a lemezen belőle!)
A híres rózsaszín bevonatos közkedvenc post-black lemez leértékelt verziója. Ha akarnák, akkor se tudnák letagadni mi volt ennek az albumnak a célja - a hangzás összességében nagyon tetszett (magam is rajongok a rózsaszín csodáért), de maga a töltelék egy idő után unalmas volt, nem hozza azt az érzelmi kavalkádot amit vártam volna. (Az utolsó drone-os utolsó szám menő volt mondjuk.) És egyértelmű pont-bünti a katasztrofális borítóért... ugyan ki venné ezt fel egy pólón, könyörgöm?
Hinnye, ez kicsit meggyötört, de legalább már tudom hogy a zord Izlandon ilyen lemezek is teremnek. Mint zenészek, ez egy tehetséges társaság, de alapvetően sikerült felvonultatni mindent ami miatt a modern power metalt egyáltalán nem szeretem. Rettentően csicsás eleve, amin kicsit sem segítettek olykor fölöslegesen gyors részek, és az indokolatlan csoportos kórusok és hererúgásos "sikolyok". De: mint D&D rajongó, a borítóra már-már azt mondom, hogy tetszik (- de sokkal viccesebb lett volna, ha mondjuk ez alatt egy fantasy-inspirált melodeath albumot dobtak volna ki.)
Grind, ahogy szeretem. A combos death metal-os stúdiómunka sokat dobott a produkción, de a gitár fronton sincs hiány jó riffekből. A vokálon lehetett volna itt-ott csavarni (néha kicsit egysíkú, de szerencsére nem volt monoton végig), de másba tényleg nem tudnék belekötni - ha akarnék sem.
Szörnyű kimondani, de ez vállalhatatlan volt. Sokkolóan gyötrelmes, inspirálatlan és érzetre rendkívül minimum erőfeszítésből megírt lemez, amit a jó stúdiómunka sem tud hova szépíteni. Itt az ideje kibékülni az Immortal többi tagjával, vagy inkább lehet a visszavonulást kellene megfontolni. Minden egyes szólólemezzel eddig fék nélkül zuhant a minőség, és ez talán el is érte a padlót. Komolyan, Abbath Motörhead tribute bandája (Bömbers) a legjobb dolog amihez most a nevét adja az utóbbi időben...
Ez a lemez nagyon untatott, őszintén be kell valljam. Erős átlagos, sok egyediség nem volt benne. A cascadian-vonalas részek tetszettek benne, de sajnos ezek nem tartottak sokáig, úgy... "a levegőben lógott" az egész.
Őszintén pozitív meglepetés volt, ugyanis a borító alapján sok jóra nem számítottam. Kellemes, kicsit stoner-es vonalú doom, egy újabb Black Sabbath őrült társaság prezentációjában (= egyediség az nem sok van ebben.) Háttérzenének jól műkdödött, de nem mondanám mélyen szántó lemeznek - kikapcsolódásnak azonban kiváló volt.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #468 – 2022. április 23. (6 komment)

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.