Hangpróba #469

2022. május 7.

Hagyománytisztelő dallamos black, sok más egyéb hatással... figyelemre méltó 'formáció' mindenképpen. 1 pontot még tettem rá, mert egyre jobban tetszik.
A 10-es skáláról lelóg, olyannyira sz*r. Lengyel experimental black metal címke alatt ettől valami százszor nívósabbra vagy komolyanvehetőbbre számítottam.
Az első 3-4 lemezüket leszámítva eléggé középszer amit nyomnak. Ha már teuton thrash, nálam az Assassin, Deathrow, Living Death mindigis kettővel magasabb polcon voltak, mint a Destruction.
A tisztább pillanatait tudtam volna szeretni a lemeznek, lásd 5 perctől a In Spirit In Spite -ban, vagy 4:30-tól az The Acres/The Ache-ban... kár, hogy a lemez 80%-csak ilyen (számomra) kakofón zajos massza.
A végeredmény valóban elég heterogén, csapongó. Jó dalokat sem nagyon hallok.
Átlagosnál picit jobb stíluslemez, elég sok ilyesmi jön az USA-ból az elmúlt évtizedben.
Mindenképpen vesztett már a frissességéből ez a zenei koncepció a kezdetekhez képest, viszont még mindig hatásos, és továbbra is jó számokat írnak... persze beragadtak ők is azon bandák táborába, akik a saját stílusbeli kelepcéjükből nem tudnak kitörni, de nem is hiszem hogy akarnának.
Death/Doom/Gothic vonalon ez egy gyöngyszem, elmúlt években nem is nagyon hallottam ehhez fogható minőséget.
Lehetne valamivel mélyebb, de ez egy rohadt death metal forgószél. Tetszik.
Kellemes, karcos atmoszférikus black, de az átlagos fajtából. Bemutatkozásnak nem rossz.
Na ez végre egyedi cucc. A túlzottan újhullámos részek annyira nem jöttek be, de a feeling végig ott van. Nekem mondjuk a lengyel vonalból pont a hagyományosabb cuccok jöttek be (Plaga pl. megunhatatlan számomra).
Mindig megbízható iparosok voltak és ez most sincs másként. Jól kivitelezett thrash metal, ami az előző évtized gyengélkedései nélkül hozza azt, amiért ilyen régóta megy a szekér.
Pont olyan profi, mint Necron lemezismertetője.
Kellemes kis egyveleg, de néha olyan, mintha egy válogatást hallgatnék.
Kalandos, szórakoztató utazás egy fantasy világban, de az ének nagyon monoton hozzá.
Végtelenül kiszámítható, unalmas fesztiválzenekarnak tartom őket és ez most sem változott. Valahogy a fejemben a lövészárkok mocskában szenvedő, lelkileg megsemmisült kiskatona képe nem fér össze a hohóval meg a hősi eposzokkal még alapkoncepcióban sem. Karácsonyi dal kifejezetten gagyi, viszont a történetet feldolgozó filmet ajánlom mindenkinek (Fegyverszünet karácsonyra). Ragacsos, mint Micimackó mézescsupra. Azért kap egy "píszí" szellemiségű pontszámot.
Én erről a zenekarról még nem hallottam...ez pedig ritka. Köszönöm az ajánlónak, jól esett ez a dark/death/doom muzsika! Érdekes, hogy északi csapat, mert erőteljesen kihallom belőle a 90-es évek keleteurópai death/doom világát...
Szórakoztatóan elmebeteg.
Meglepően jó, lendületes és végre nem öreges.
Súly
Az én ízlésemnek túl sok volt a djent. Az első album úgy emlékszem sokkal jobb volt, a 2. meg nekem kimaradt.
Jó ez, de az előző albumhoz képest nagyon B oldal.
Egy élvezetes és változatos albumot tett le az asztalra a Kvaen. Már az előző alkotásuk is nagyon tetszett és most sem okoztak csalódást. Egy black metal csontváznak adnak egy kis thrash-es izmot és pagan lelket. A címadó tétel külön figyelmet érdemel, azt már legalább 10-edjére nyüstölöm.
A Vorum romjaiból támadt fel a Concrete Winds, akik esetleg nem ismerik ezt az előző bandát nagyon melegen ajánlom őket, kicsit kevésbé őrült és jobban emészthető finn death metal. Nekem ez a lemez egy rendkívül szórakoztató energiabomba. Teljesen kiszámíthatatlan dalok követik egymást az eredmény viszont mindig lehengerlő. Dinamikus és a megszokottól jóval vadabb halál fémet játszanak ami nem való mindenkinek a fülébe. Lehet mondani, hogy tipikus "öld meg anyádat" zene de mit csináljak ha egyszer ez van a DNS-emben:)
Hellén black metal, az erősen atmoszférikus és erdőszerető fajtából. Stílusában sokkal közelebb áll a skandináv iskolához mint a hagyományos göröghöz. Tiszteletet parancsoló gitártémák jellemzik, természetjárásra ösztökélő hangulat lengett körbe a hallgatása közben. Nem a legeredetibb album a világon, akad egy-két tölteléknek mondható dal is az albumon de hozzám mindig is közel álltak az ilyen és ehhez hasonló albumok.
Ez a "tangónak hívja magát a szamba országában" tipikus esete. Annyira innoválni akar, annyira más akar lenni, hogy az eredeti stílus lényege teljesen elvész. A végeredmény az egyáltalán nem az én világom, a basszus hangzása viszont tetszett.
Az Antichrist óta talán ez a legenergikusabb lemezük. Az utóbbi bő 20 évet voltaképpen robotpilóta üzemmódban nyomták, csinálgatták a lemezeket amit a rajongók feltehettek a polcra és valószínűleg azóta is ugyanott porosodik anélkül, hogy hozzányúltak volna. Persze most is ugyanazokból az alapanyagokból főznek de jóval meggyőzőbben adják elő, több energiával. A 80-as évekbeli albumokat már úgyse fogják túlszárnyalni de nem is várom el.
Mindent eláraszt a gyűlölet és a kínkeserves depresszió, hangulatbomba a javából. Mindezt Necron nálam milliárdszor jobban megfogalmazta lemezismertetőjében, csak ajánlani tudom az írását erről a szörnyszülöttről.
Kifejezetten agyas és színes albummal van dolgunk. A progresszív és lágy elemek keverednek a death és black metal durvulásaival. A hangzás az én ízlésemnek már túl modern, tudom, hogy ez a stílus ezt kívánja meg de azért na. Az extrém részek kifejezetten tetszettek, szinte szédítő a gitár és dobjáték. Vokál fronton a tiszta éneket nem éreztem magaménak, az extrém verziók viszont nagyon állatra sikerültek. Akik nem riadnak meg a kísérletezgetősebb stílusú albumoktól azok nyugodtan barátkozzanak vele. Meg azért csak hazai fémről van szó, az mindig jobban esik:)
A Duskmourn az epic folk és a black metal világát vegyíti egymásba. Sokszor eszembe juttatta a Moonsorrow-t, de azért annál ez jóval érdekesebb. Erősen hangulatfüggő ez a zenei kombináció, legalábbis a számomra. Az első számban még egy csipetnyi modern Amorphis-t is hallani véltem, szép melódiák, epikus riffek és erős hangulat jellemzi. Sokszor beleesik abba a hibába, hogy már túlságosan is sok a cukorszórás a gitártémákon de összességében egyáltalán nem rossz.
A lehető legdiplomatikusabb módon én is inkább maradok úrinő és csak annyit mondanék, hogy soha sem volt az én zenekarom és szerintem nem is lesz az.
Megmondom őszintén egy kicsit féltem ettől a lemeztől, több mint 10 éves pályafutásuk alatt a Kuolemanlaakso egy sima death-doom bandából az ez előtti albumig devalválódott egy középszerű goth rock bandává. Nagyon örülök, hogy visszataláltak a helyes útra, ez egy igen jól sikerült lemez. A Peaceville hármasa nagy hatással van rájuk ezt kár tagadni, azonban ők tovább fejlesztették ezt a hangzást. Kórusok és már szinte filmzene szerű dalszerkezetek jellemzik. A hangulatot késsel lehet vágni, igazi kis melankolikus gyöngyszem
Köszönöm annak, aki beajánlotta a lemezt! Tervbe van véve egy lemezismertető megírása is, hamarosan előrukkolok vele! A tökéletes első lemezt követően elmondható, hogy ismét minőségi dalokat tartalmazó album született! Black/thrash/pagan/speed metal felső fokon!
Én rendkívüli módon élveztem a lemezt! Igazi, bődületes, underground aprítás finn death metal-ba ötvözve! A Paroxystic Flagellator című dal külön kiemelendő! Meg is hallgatom újra, aztán pedig az előző albumuk, a Primitive Force következik!
Nagyon mély, érzésekkel teli atmoszferikus black metal Görögországból. Az egyszemélyes projektet az Athanasios művésznéven alkotó zenész hívta életre 2018-ban, a The Truth pedig az első teljes értékű nagylemez. Frappáns bemutatkozás!
Bevallom, néha megmosolyogtatott a produkció, de alapvetően azt kell mondanom, hogy ez egy igazi lengyel underground lemez, black metal alapokkal, teleszórva punkos lazulással. Igazi egyénisége és karaktere van az egész albumnak.
Nagyon kellemes thrash muzsika a megszokott sablonokkal, az elvárt minőségben. A lemez hallgatása közben végig doboltam a lábammal, ami azt jelenti, hogy folyamatosan fenn tudja tartani a hallgatóság figyelmét.
Letaglózó, súlyos, sötét. A hangzás pazar. Szeretem ezt a fajta hangulatot. Igazán remek debütálás.
Három év alatt három bivaly erős, nemzetközi szintű lemez a hazai progresszív death/black metal banda boszorkánykonyhájából.
Ritkán hallani amerikai bandától ilyen stílusú zenét. Nekem alapvetően tetszett, de nem tudom, mikor lesz hozzá kedvem legközelebb.
Régebben sokszor meghallgattam a The Art of War című lemezüket, mert tetszenek a háborús, történelmi témák a metal nyelvén megénekelve. Azóta nem követem őket, viszont elnézve a koncertjeik látogatottságát, kajálja a nép, amit csinálnak. A háború kimeríthetetlen téma, de én inkább most ellensúlyozok egyet, és legyilkolom az agyam a Panzer Division Marduk-kal!
Rendkívül impozáns, egyedi stílusegyveleg. Nagyon tetszett, én egyetlen percnyi üresjáratot sem éreztem a lemezen!
A nagyszerű előző lemez után nagy elvárással kezdtem hallgatni az új lemezt. Ez egy nagyon jó lemez lett, de az elődje kiválóságát nem éri el. Míg az előző lemez formabontó és rendkívül kreatív volt, itt már a megfelelési kényszer az uralkodó. A borító szebb, a hangzás jobb, de a zene nem igazán akar különleges lenni, csak szimplán jó.
Nem tudtam nem összehasonlítani a Kvaen-el, és ahhoz képest ez ennyi. Még az Absent in Body is jobb volt ennél.
Engemet az ilyen jóféle thrash metal zenékkel le lehet kenyerezni.
Hát lement. Mindig vártam, hogy hallok valami különlegeset is, de csak nem. Szerencsére a vokál elviselhető volt, bár mikor meghallottam azt az ominózus kappan hangot egy kicsit megijedtem, de múló pillanat volt csupán. Azért a zsilettpengét ne nagyon hagyjuk szem előtt. :)
Nekem ez nem tűnt annyira kiemelkedőnek. Semmi olyat nem tartalmaz, amitől igazán kitűnne a hasonló zenekarok tömkelegéből. Ettől még jó volt meghallgatni, meg minőségi is, de az újrahallgatási faktor hiányzik. Egy kellemes zenét tartalmazó lemez, túl sok izgalom nélkül.
Ez tetszett a legjobban a beajánlott lemezek közül. Nagyon jól elszórakoztatott ez a zene. Nagyszerűen megragadták a fantasy világ zenei megjelenítését. Örülök ennek a beajánlásnak és köszönöm az ajánlónak!
Már az Abbath-nál is megfigyelhető volt, hogy tulajdonképpen nem is a zenével, hanem inkább a zenésszel nem voltak kibékülve egyesek. A Sabaton-nál is valami hasonlót érzékelek. Nálam ilyen ellenszenv nincs a bandával, vagy annak egyes tagjaival kapcsolatban. Pusztán a zenei teljesítményt mérlegre téve azt kell hogy mondjam, hogy a stílusában ez egy jó lemez! Jó volt hallgatni. Én úgy hallom, hogy az énekes hangja is sokat fejlődött az évek alatt. Én is láttam már őket koncerten és nem tapasztaltam semmi olyan dolgot a csapat tagjaitól, ami miatt ellenszenvesek lennének.
Kicsit soknak éreztem benne a melankolikus andalgásos részt. Egy idő után már a vokál is megterhelő volt, főleg ilyen mennyiségben és finn nyelven. De alapvetően nem egy rossz lemez, sőt.
Hasonlóan magas színvonalú, mint az első lemez.
Hol van ez minőségben a beajánlott lemezek többségéhez képest..
Azért, ha jól látom, készült ám az oldalra egy másik lemezkritika is a mostani körös albumokról, ami van bizony olyan jó, mint ennek az ajnározott kritikája, sőt. Ez a lemez meg lehet, hogy súlyos, de attól még nem lesz feltétlenül jó is.
Volt már jobb lemezük, ez egy hajszállal elmarad azoktól. Koncertteljesítményt tekintve pedig továbbra is vérprofik.
Szerintem jobb lemez lett az elsőnél, nincs itt semmilyen megfelelési kényszer. Az In Silence számon kívül üresjárat nincs, az első kettő hengerel, az Ensamvarg számban azok a melódiák...brutális. A vendégzenészek most is remekül beleillenek a koncepcióba, annak külön örülök, hogy most egyetlen dobos dobolta fel az egész albumot, ami így egységesen fasza hangzású lett. Továbbra is úgy gondolom, hogy érdemes odafigyelni erre a formációra.
A Dissolvent Baptism (utolsó előtti) és még egy-két számban találtam értékelhető dolgot, a nagy része viszont számomra értékelhetetlen. Itt is találó kifejezés az "idegtépő" jelző.
Lehet, hogy azért, mert ez egy játéknak a zenéje (és ahhoz írta a banda), de engem is elszórakoztatott a lemez a maga módján (az előző lemezeket nem hallgattam meg). A játéknak megnéztem a trailerét, abból nem jött le, hogy a dalok csak instrumentálisan vannak-e benne, bár gondolom igen. A lengyel nyelv sem zavart.
A dalok többsége lendületes, a végére nálam egy kicsit elfáradt. Ettől függetlenül egy teljesen jó lemez ez a veterán teuton thrasherektől. Igaz, Schmier a Pänzerrel is adhatna már lassan ki valami új lemezt.
Akármennyire is hallatszódik a profizmus, ez továbbra sem az én zeném, nagyon nem. A vokál időnként szó szerint idegtépő.
Az ordibálós, acsarkodós vokál borzasztó, idegtépő, ahogy mondottam már.
Jó kis lemez ez is, de nekem egy picivel a finn banda érdekesebb volt (és a zene is közelebb áll hozzám). Ettől függetlenül a stílusán belül ez is abszolút megérdemli a jó értékelést.
Lásd: kritika/ajánló!
Nekem ez inkább eszembe juttatta itt-ott a Moonsorrow-t, mint a Duskmourn (ami inkább Amon Amarth). Nagyon beragadt a második szám (Katkeruuden Malja), ami számomra egyértelműen a legjobb a lemezen. Ha a többi is ilyen lenne, sokkal jobban tetszene, felesleges volt a hörgés behozatala a negyedik-ötödik számban. Igaz, a hatodikban is van belőle, de ott mégis működik, valószínűleg, mert maga a szám is fasza. Ettől eltekintve ez egy olyan banda, melynek ezen lemeze felkeltette az érdeklődésemet a korábbi lemezeik meghallgatására is.
Egyszemélyes banda ami nem hallatszik rajta. Ez tényleg jó!
Itt aztán jól össze lettek lopkodva a riffek.
Már a zenekarnév és a borító is rettentő taszító a zene nemkülönben.
Ezen a szinten már nem nagyon tudnak hibázni. Profi csapat!
Ötletek terén átlagos. A szóló részek felkészültek. Az énekhang olyan mint mindenkié is lehetne. Mellékes megjegyzés. Ha én zenekart alapítanék valami különleges a szcénától eltérő énekhangot alkalmaznék mert az viszi hátán a zenét. Ha átlagos akkor a zenészek teljesítménye is a háttérbe szorul. Nem egy béna hangszeres teljesítményt vitt már sikerre egy jó hang. Én személy szerint hiányolom a jó énekhangot black metalban.
Hangzás vékony, énekhang nem mély, zene összevissza. Stílus jó lehetne de nem az. Idegborzoláshoz alkalmas, nekem mások borzolják az idegeimet. Pluszba nem kérek belőle.
Újat nem nyújtott. Itt minden szokásos. Borító szép. Kellemes hallgatnivaló. 2009-be magam alá csokiztam volna. De így is egész jól nyomják. Üdvözlet a lemez felfedezőjének ebben a dömpingben.
A hangzás kellemesen analóg. Ez az analóg? Analóg vagy nem jó oszt jónapot. Nyelvileg kissé zavaró számomra de ez az összes negatívum. Nagyon jó szórakozás az egész lemez.
Egynek elmegy. Soha nem voltam Destruction rajongó a thrasher éveimben sem. Egy lemezük tetszik Eternal Devastation. Ahhoz képest, hogy velem egykorú vén faszok még most is nyomják elismerésem. Ezzel a lemezzel biztos nem szégyenkezhetnek. A hibája dallamosodnak. Nem is hibája hanem bennem van a hiba. Nem igénylem az újabb thrash lemezeket. A régi thrash lemezek "koszossága" nem hozható vissza.
Letaglózó.Jó hallgatnivaló.Majdnem olyan jó mint egy mindrot lemez.
Ez a szokásos vicclemez a 2000 utáni évekből. Identitás problémák vannak. A hangzás túl vékony de nem az a fő gondja.
Itt is felvetődik az énekes probléma. Ugyanaz mint ezer társáénál. Zeneileg nem rossz. De minek ezt a gyűjteménybe berakni? Van valaki nem hiszem. Egyszeri csoda.
Utálom ezt a zenét. Szubjektív véleményem. Maradok semleges senkit meg nem sértve.
Ilyenkor jövök rá milyen szerencsés voltam hogy a hetvenes évek elején születtem. Nem ennek a lemeznek szól konkrétan. Mert nem rossz. Egy zenekaros jelvénynek felvarrónak tudtunk örülni. Két mono magnót szembe ülteteve vettük fel a running wild elsó két lemezét. Ez a lemez meg baszott jó.
Remekbeszabott black metál. Szerintem sincs itt megfelelési kényszer.
Ezt hagytam utoljára szerencsére. Nevetségesen gagyi.
Frappáns bemutatkozás csak erős a mezőny. Túl erős!
Ugyanazt tudnám leírni mint Alphacool.
Nagyon jó lett az új lemez! A srácok odatették magukat rendesen.
Csak a hangulatteremtés önmagában nekem kevés.
Aki sokat akar markolni az keveset fog.
Egy amerikai bandától tényleg elég meglepő hogy mennyire élik ezt az alapvetően európai fantasy vonalat.
Én más miatt érzek szekunder szégyent, de azt inkább megtartom magamnak. A pontszámom önmagáért beszél!
Volt egy-két jobb szám pl a második, de összességében untatott.
Eddig nem ismertem ezt a zenekart. Jó hogy megismertem, mert egyszere dallamos és erőtől duzzadó. A kedvencem az albumról a The Great Below és a Sulphur Fire című tételek.
Ezt inkább passzolom.
Az igazság az, hogy nekem elég kezdetlegesnek és kiforratlannak tünt.
A játék biztos jó, de nem egy Elden Ring.
Nagyon bejött ez az album. Szeretem az ilyenféle thrash zenét. A kedvencem az albumról a Diabolical és a Repent Your Sins című tételek voltak.
Annyira nem az én világom, hogy inkább passzolom.
Zavaró volt, hogy annyi féle stílust zsúfoltak össze az albumon.
Minden percét élveztem. Szinte valamennyi tétel nagyon tetszett. De ha ki kéne emelni akkor a Blood of the Forest és az Among the Ruins című tételeket emelném ki.
Én a Sabatont a Carolus Rex albummal ismertem meg és azóta is nagy kedvenceim. Ezt a lemezt is nagyon vártam és nem okozott csalódást. Elolvastam KD szerkesztő lemezkritikáját is, ami nagyon tetszett. Erről az albumról is tetszik mindegyik tétel, de kiemelkedik a Stormtroopers és a Dreadnought.
Nagyon különleges album. A kedvencem az albumról az első két tétel volt.
Imádom ezeket az elborult lengyel projekteket (Biesy, Furia, Wędrowcy~Tułacze~Zbiegi stb.), szóval ennek a lemeznek sem kellett sok idő, hogy 10 pontosra hallgassam, ott van a jelenlegi kedvenceim között.
Találó az albumcím
Ok, ez nagyon nem az én zeném. Semlegesről indult, de aztán baromira zavart.
Magába szippantott a hangulata. De tény, hogy nem mindennap hallgatós zene. Engem ma nagyon megtalált, marad a lejátszóban. Pontszám még alakulhat.
Soha nem tudtam egyik albumukat sem végigtolni, egyszerűen nem szeretem az énekes hangját, stílusát, RRR betűit stb... De attól tartok, ha lecserélnék az énekest Joacim Cansra, az sem mentené meg nekem az új lemez faék egyszerűségű dalait. Sajnos azt kell mondjam, a 35%-os értékelés a metallumon nem rosszmájúság vagy irigység, hanem realitás. Sokan szeretik őket, de ez dj bobóra is igaz.
A hangulat megboldogult kamaszkoromat idézte.
A lengyel újvonalas black bandák (Odraza, Furia, Kly, Massemord stb.) mellékprojektjeit mindig is nagy érdeklődéssel figyeltem, hiszen még mindig feszes black alapokkal operálnak, de bátrabban mozognak ki a stíluskeretek közül. A Gruzja előző, Jeszcze Nie Mamy Na Was Pomysłu lemeze kimondottan nagy kedvencem, de az első Biesy, vagy a Wędrowcy~Tułacze~Zbiegi is sok kellemes percet okozott már. A Vulgator kétségtelenül a legnehezebb anyaga a punkba és new wave-be hajló panel-nihilizmussal nyakon öntött bandának. Egyben zseniális is a maga módján, és nagyon komoly a produkciós munka is. Most még csak 8, majd meglátjuk...
Én beza 2000-ben ismertem csak meg a bandát a "visszatérő" All Hell Breaks Loose lemezükkel, ami akkor és ott tetszett. Meg úgy alapvetően valahogy elvagyok a Destruction féle thrashel, pedig semmi extrát nem csinálnak (én meg kimondottan nem szeretem a stílust). A Diabolical sem hoz semmi újat, vagy eget rengetőt. Nekem még is tetszik.
Kicsit az az érzésem, hogy sok a hozzávaló a lecsóban. Hörgés, károgás, tiszta ének, üvöltés. Blast beat, HC, death metal, progoskodás. Valahogy én sem érzem mi is az irány. Amúgy tök rendben van részeit tekintve. Sokszor eszembe jutott pl. a Burst, ahol a progoskodást és a HC-t iszonyat jó arányban vegyítették. Persze kevesebb hozzávalóval operáltak mint a pesti csapat. Szóval tök szuper, meg alapvetően egy magasabb színvonalat hoz minden téren. Az meg, hogy minden is kell-e bele, már egyéni ízlés dolga. Szerintük igen, szerintem nem feltétlen... Örülök, hogy megismerkedhettem velük.
Bazári metál. Ez az első lemez amit hallok tőlük (azt hiszem), de nagyon égett az arcom a szekunder szégyentől. Annyira ciki itt minden számomra (mondom SZÁMOMRA).
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2022. május 7.
∑:
1.
Kvaen
The Great Below
9 9 9 8 9 9 8 8.5 9 9 9 6 9.5 9 6 9 8.5     8 8.5
2.
Duskmourn
Fallen Kings and Rusted Crowns
6 8 8 7 7 7 8 10 8.5 8 8.5 7.5 10 9.5 7 10 7.5       8.1
3.
Destruction
Diabolical
5.5 10 7.5 8 7.5 8 6.5 9 9 8 10 8 9.5 7 6 9.5 8   7   8.1
4.
Kuolemanlaakso
Kuusumu
10 7 9 6 9 9 9 7.5 7 8 6 10 5.5 6 7 8 8 8     7.8
5.
Sabaton
The War to End All Wars
7 7 4 7 3 6 8 8 9.5 9.5 9.5 4 10 8.5 5.5 10 3 4 4 3 7
6.
Absent in Body
Plague God
5 5.5 9 8 9 7.5 7.5 5 4 4.5 5 9 4 5.5 8 4 8.5 8.5     6.4
7.
Svet
The Truth
7.5 7 7.5 5 7.5 8 9 4.5 3 4.5 4 9 3.5 3 9 5 7       6.1
8.
Rivers Ablaze
The Black Hole Era
5 5.5 7.5 6 8 9 7 7 3.5 4 3 4 5 6 6 5 8.5   7   5.9
9.
Gruzja
Vulgator (Priest Simulator OST)
1 2 8 8 3 7 6.5 3 3.5 6 3 9 1.5 3 9 3 10 2 8 8 5.1
10.
Concrete Winds
Nerve Butcherer
3 4.5 7.5 8 10 8 5 2 2 2.5 1 3 1 3 7 3 8 3     4.6
∑:
5.9 6.6 7.7 7.1 7.3 7.9 7.5 6.5 5.9 6.4 5.9 7 6 6.1 7.1 6.7 7.7 5.1 6.5 6.3 6.8

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #469 – 2022. május 7.: 4 komment

Piratefest Budapest
július 03.