Hangpróba #477

2022. augusztus 27.

Imádom Mikael Stanne hangját mióta 1995-ben a DT - The Gallery albumán először meghallottam. A zene is kiváló, de hát ez nem is csoda ilyen bandatagok mellett.
Nem fogja megváltani a világot, de kellemes hallgatnivaló volt.
Nem rosszak a választott stílusukban; elég jól hallgattatja magát a lemez. Annyi bizonyos, hogy szeretnek a srácok "Troll"-kodni. :)
Na én inkább maradok a hagyományos thrash metálnál, mert ez a technikás leágazás rohadt idegesítő.
Mindig próbáltam őket megszeretni, de sohasem sikerült. Sajnos ezzel a lemezzel sem jutottam közelebb hozzájuk; egy bizonyos idő után mindig elkezd irritálni az ének.
Ha ez a legjobb a stílusban, milyen lehet a többi? o.O Egyébként zeneileg és hangzásilag nem volt vele nagyobb bajom, de ehhez a diliházból szalajtott énekhez már öreg vagyok.
Erre még egy 40 éves, agyonhasznált magnókazettát se' pocsékolnék el.
Eléggé egyhangú darálás, de azt hiszem ez valahol a stílus "hibája" is. A minőség azért elvitathatatlan.
Hangulatos múltidézés a finn duótól. Ma is ugyanolyan jól esik a füleimnek, mint huszonévvel ezelőtt. Más kérdés, hogy bármikor elő tudom venni az akkoriban fogant alapműveket is.
Kezdtem megunni, úgy érzésre már a vége felé járhatok gondoltam. Ránéztem a foobar-ra és a 3. szám közepe volt még csak. /o\ A hossza mellett zavart az ének, és a túl sok művészkedős, szaxofonos leállás. Azért voltak benne egészen jó részek is, a post (black)metal híveknek biztosan több örömet fog okozni.
Végre egy jó DT lemez
Általában ez az a fajta zene amit néhány másodperc után kukázok. Ez a hero metal sok sablonnal, sok pozőrködéssel számomra inkább szánalmas. Látszik a befektetett pénz és energia, de nem menti meg a produkciót nálam.
Nem is igazán tudom mit mondjak. Ez a Disney Marvel trollkodás egyáltalán nem jött be
Rettenetesen csapongó ötletbörze, az énekes olyan mintha az életéért énekelne, néha hamisan. Vannak jó pillanatai, de nekem ez nem áll össze.
Kétségtelenül magas színvonal, de nem az én világom.
Van benne energia, van néhány meglepően dallamos rész, és szerencsére kevés malacvisítás. Nem a szívem csücske ez a műfaj, de azt kell mondanom szerzett néhány kellemes pillanatot.
Sokkal rosszabbra számítottam
Nem rossz, de semmi eredetiség nincs benne. Nem hagyott mély nyomot.
Rég hallottam már ilyen jó szimfonikus back-et.
Én is akartam ajánlani. Zeneileg zseniális, nálam a vokálon bicsaklik meg. Néhol idegesítő a károgás/krákogás, a tiszta ének is elég jellegtelen, de kellemes hallgatnivaló.
Nagyszerű lemez, ugyanakkor én a nosztalgia mellett ismerős futamokat is hallottam jócskán, amik már egyszer lecsengtek. Göteborgi slágeres death, néhány nagyobb, néhány elhasználtabb slágerrel.
Készítettek egy dalt és annak még 9 verzióját, annyi a Fight, hogy az már fájt, büntetésnek jó a lemez, metalnak óvodás…Sabaton féle csilli-villi. A meg nem kezdett körben 4 pontot adtam rá, ebben a fasza mezőnyben jóval gyengébbnek tűnik, az ott kapott néhány értékelés alapján pedig szinte trollkodás volt újra idehozni. Akinek kellett, az már ott meghallgatta.
Kipolírozott Fintroll különösebb eredetiség nélkül. A borító olyan ocsmány, hogy egy boltban még véletlenül sem venném meg.
A 80-as évek végén, 90-es évek elején virágzó technikás thrash metal a mai napig csemege és azt vettem észre, hogy az utóbbi években kezdenek visszatérni a kísérletezős, hangszervirtuóz megoldások a műfajban (Cryptic Shift, Demoniac, Scythelord, Obsolete). Ezen az úton indult el a Bestial Invasion, méghozzá egy komoly lemezzel.
Hullámvasút a veterán csapat munkássága, de ez jelenleg egy újabb csúcspont. Remek death/grind aprítást hallhatunk. Az Impetus Odi videóstól nagy kedvenc:)
Év végi listás lesz. Lásd: kritika.
Na ez egy igazi raw finomság. Teljesen nem győzött meg, mert komoly cuccal hallgatva azért rengeteg hiba előjön benne, amit nem tartok szükségesnek, de a hangulata borzongató.
Többek között ilyen lemezek sikkadnak el sokszor a digitális promók között, mert kevés megfelelő emberünk van a tonnányi zene lefedésére. Nekem egy fokkal jobban tetszik, mint a The Halo Effect újrahasznosított mivolta ellenére is, ahogy a jogosan emlegetett Dismembert is jobbnak tartom az In Flamesnél (Clayman, The Jester Race azért nagy kedvenc volt, a Reroute lemez Egonomic című dala pedig igazi dobbpingszerként hat rám a mai napig /a Macskanadrág Mi sávunk c. dala mellett/)
Sokszor írom, hogy a gagyi szimfonikus megoldások nálam elássák az anyagokat. Szerencsére a friss, de tapasztalt zenészeket felvonultató Pestilent Hex nem ilyen. A dalok nem túl emlékezetesek és néha túljátszottak, elnyújtottak, de a hangulatuk ütősre sikerült.
Év végi listás lesz. Lásd: kritika.
Nem én ajánlottam, pedig a legjobban várt albumom volt az évből. Hát nem csalódtam. Az első 5 In Flames album elég meghatározó volt nekem, ez az album pedig simán beleillene a sorba a Clayman után a Reroute helyett. Hatalmas, elsőre ragadó dalok, 10 pontos gitárjáték... A Feel What I Believe elején az a riff orgazmus.
Már a borítóból meg lehet mondani hogy napalm records-os tucatgyártott lakossági szemét. Nagyon unalmas már ez a bazári beöltözősdi is, szinte már felüdülés olyan power metal bandákat látni, akik szimplán csak kiállnak a színpadra.
Elég amatőr, nulla erő van a zenében. A beöltözősdi itt sem tetszik.
A zene sem tetszett túlzottan, de az ének nekem nagyon sokat rontott sajnos.
Nem a kedvencem a műfaj, de ez tényleg egy kiemelkedő alkotás, jóval változatosabb az átlagtól.
Hiányoltam hónapokig a jó melodeathet, aztán most végre kettőt is kaptam. :D Ettől függetlenül egészen más mint a The Halo Effect, sokkal inkább a Dismemberre hajaz, mint az In Flamesre. Az eredetiséget hiába keressük, de a dalok simán elviszik a lemezt a hátán, rövid, velős, elsőre ragadós ez is.
Reméltem hogy jó lesz, de semmi sem történt az egész albumon, és már a 2. számnál is unatkoztam.
Csak a hosszába tudok belekötni, de egyébként nagyon minőségi zene.
Fülbemászóan slágeres melódiák, a 90-es évek közepe átjárja az egész albumot. Ha death metal-ra vágyok általában nem a melodikus vonal az első dolog, amit előveszek, de az igényes melo-death-re azért vevő vagyok. Mégis úgy érzem egy kicsit túl van hájpolva a lemez.
Őket már ismerem az elátkozott körből, véleményem nem változott róluk. És igen továbbra is fájlalom, hogy nem szponzorálja őket a Johnson & Johnson.
Darabos és vontatott kliséhalmaz, semmitmondó és erőltetett károgással és hörgéssel megtoldva. Legalábbis az első három számig ez volt az érzésem. Utána megjön Horváth Pista és kezdődik a Zsuzsika gyere be a putriba. Szintivel, csuhajjával, lakodalmas melódiákkal...úgy hiányzott mint sárgaláz a lepratelepre. Ez a hangulat kitartott a lemez végéig.
Eszméletlen technikai tudás van a tarsolyukban, mégse dörgölik az orrunk alá. A dalok is a legtöbbször ülnek, élvezet hallgatni őket. A vokálnál eszembe jutott a Forbidden...sose tudtam igazán megszokni őket. Ezt leszámítva egy nagyon élvezetes album.
Nagyszerű dalok, brutális aprítások és faszányos szólók tarkítják az új lemezt. Megint jól hangzik a belga húsdaráló, remélem ez most már így is fog maradni. Kell egy erős Aborted a death/grind világába. A hangzás lehetne egy kicsit mocskosabb is, de ezt már túléljük.
Már majdnem tíz éve követem pályafutásukat, úgy gondolom elérték a csúcspontot. Egyszerre van tele energiával és ambícióval. Ha akar ledarál és gyönyörködtet egyszerre, az ellentéteket mesteri módon engeszteli ki és teszi a lemez szerves részéve. Egy gyönyörű ívet lerajzoló album ez, ami nálam eddig az év korongja.
Az Ibériai-félsziget igazi black metal nagyhatalom kezd lenni, leginkább a katalán és portugál bandák aprítanak. A Calderum az előbbiekhez tartozik. Veszettül bivaly témák sorakoznak egymás hegyén-hátán, a dungeon synth pedig nagyon ízlésesen válik az album részévé. Még egy dalt meghallgattam volna, csak azért van fél pont levonás.
A Demonical mindig is a már jól kipróbált és bevált régi sulis svéd death metal-t játszotta. Annak is az általam jobban kedvelt Stockholmi vonalát űzik, szóval nálam nem is kérdés a pontszám, én ezt egyszerűen élvezem és kész.
Ízlésesen vannak megoldva a szimfonikus elemek, nem akarnak a főszereplői lenni a lemeznek és ez így van rendjén. A dalszerzés fronton még lehetne csiszolni, lehetnének emlékezetesebbek is a tételek. Ennek ellenére nagyon jó volt hallgatni, még előkerül.
Nagyon intelligens és érdekes lemez. Az avant-garde, jazz és a black metal stílusjegyek nem ellenségek, hanem inkább támogatják egymást a dalokban, ez hatalmas erény dalszerzés tekintetében. A Necromantia pedig már a 90-es években használt szaxofont az egyik dalában, tehát egyszerre hagyománytisztelő és újító banda :)
Vajon mi sülhet ki abból, ha összeeresztjük az In Flames egykori hangszereseit és a Dark Tranquillity mega-énekesét? A válasz: egy igazán impozáns, csodásan megszólaló, a káosz-elméletet boncolgató, remekbe szabott melo/death dalcsokor. Nagyon vártam az albumot, és nem csalódtam, köszönet az ajánlónak!
"We are the fire, We are the light, We are the hammer, We will fight." Most erre mit lehet mondani? Dárdát szegezz! A 'Fight' című dal refrénje egy power metal-ba ültetett 'Bella Ciao', melyben elhangzik a rendkívül ritkán hallott "All for one and one for all" rigmus is. Rettenetes. A témák és a koncepció nem lenne rossz, a borító is tetszetős, az összkép mégis halovány. Ilyenkor még azoktól a power metal lemezektől is hányingerem támad, amiket normál esetben szívesen hallgatok.
Trollok köré felépített koncepció, black-es elemekkel megtámogatott, a legtöbb helyen idegesítő folk metal a fantasy világában barangolva. Sajnos már a lemez közepére unalomba fullad az egész. Vannak a stíluson belül erős bandák, de ez egyáltalán nem tetszik.
Egy nagyon érdekes stílusegyveleg fültanúi lehetünk a technikás thrash metal-ban utazó ukrán banda lemezén. A hangszeres tudás elvitathatatlan, azonban a dalok kicsit nehezen állnak össze. Minden esetre kellemes meglepetés az album.
A veterán belga death metal intézmény egy bivalyerős albummal rukkolt elő még tavaly szeptemberben. A 'Drag Me to Hell' című dal pedig nem csupán ennek az albumnak, hanem egész pályafutásuknak az egyik legkiemelkedőbb szerzeménye!
Ez az album egy nem mindennapi, átlagon felüli extremitással telepakolt, igazi underground förmedvény. Boymester az album részletes ismertetőjében tökéletesen megfogalmazta a lemez lényegét: "...a pusztítás itt bizony igencsak sokrétű és kifejezetten szórakoztató minden másodpercben." Ennél többet nem is kell hozzáfűzni.
Nagyon jól esett a szervezetemnek befogadnia ezt az albumot. Annak ellenére, hogy hagyományos raw black metal anyaggal van dolgunk, tele van érzelmi megnyilvánulásokkal. Remek lemez!
Ettől a lemeztől egyszerűen jól éreztem magam a bőrömben. Semmi különös, egyszerűen csak egy tökös, dögös death metal album a svéd recept szerint!
Szeretem az effajta szimfo/black metal-t, de sok mindent csiszolni kell még, és főleg egyedi arculatot kialakítani! A finn banda már öt éve létezik, és ez az első kiadványuk. Nem rossz debütálás, innentől csakis felfelé vezethet az út! Hajrá!
Ez az album egy intellektuális tartalommal felruházott, igényes, érzelem gazdag hangorgia. Csodálatos egyvelege több stílusnak, ahol a domináns black metal mellett bőven felfedezhetünk jazz-re jellemző elemeket. A szaxofonnak olyan elemi erejű hatása van, mint a Sear Bliss esetében a trombitának és a harsonának, bár az ukránoknál több szerepet kap a fúvós hangszer. A végeredmény pedig egy lélekre ható, nem mindennapi dalokkal teletűzdelt lemez. Minden elismerésem!
Ez 'A Lemez' olyan mintha személy szerint nekem készítették volna! A maximális pont a minimum.
A Wormrot kifejezetten fárasztó műalkotása után az ugyanolyan mássalhangzóval kezdődő Warkings anyaga üdítőnek hatott. Én nem hallok az előző lemezhez képest hanyatló tendenciát, így kb. ugyanannyi pontot is adok rá. A bazári beöltözősdiről jut eszembe a Slipknot és a Kiss, de idecitálhatnánk egy seregnyi black metal bandát. Gondolom azok is nagyon unalmasak már.
Ha csak a zenét nézzük kellemes ez, de a külsőségek is szórakozatóak.
Bestiális...
A teljesítmény lenyűgöző! Ha már az általam nem annyira kedvelt grindcore, akkor csak ilyent érdemes, a többi csak időpocsékolás.
Azt hittem ez is olyan lemez lesz, mint a HP történelmében legtöbb 1-est (14-et!) begyűjtő zenei csoda, a Biological Warfare. De nem. Itt azért akadtak értékelhető, sőt itt-ott tetszetősnek mondható zenei részek is. Itt mással, a koncepcióval volt inkább gondom. Olyan kis vicceskedősre, komolytalanra vették a figurát, olyan mint egy grindosított Prosectura. Valakit ez nem zavar, sőt lehet, hogy pont e miatt tetszik neki, de engem zavart. Emellett elég idegtépő zene ez még így is, a borítót meg nem is értem, mivel egyáltalán nem tükrözi a lemez tartalmát (lásd: Aborted), akár lehetne egy komolyzenei kiadvány borítója is. Nagy jóindulattal...
Ha már a beöltözősdi szóba került, a borítót megpillantva percekig csak a röhögés kerülgetett. A zene sem túl rawasz, külön tetszenek a nagyanyám korabeli fazékfedők csörömpölését utánzó cinhangok. :) Mondjuk a srácnak, vagy minek legalább van önkritikája, ugyanis mindössze 19 bakelit lemezt árusít, amiből még mindig nem kelt el négy két hónap alatt és világszinten. :D
Ez a lemez egy gyér lemezmegjelenési időszakban még ki is magasodna, de manapság szinte észre sem venni. A hiányosságai közül kiemelném a vokál rendkívül egysíkú voltát. De elvoltam vele amúgy.
A szimfonikus részek remekbe szabottak, kár hogy mikor bejön a tombolás nagyon elhalkulnak. A vokál meg túl hangos és sok. A hangzásbeli arányokra jobban odafigyelve és a vokál csak kellő mértékig történő felvonultatása esetén jó lesz ez. Ápdét van!
Kellemes, de lehetne izgalmasabb. Túl sok a körítés, felvezetés a jó témák előtt. De kétségtelenül vannak jó témák a lemezen, amik tetszettek.
Kisujjból kirázott nosztalgikus múltidézés az In Flames, Dark Tranquillity nyomdokain haladva. Ilyen zenészektől nem is várható rossz album.
Ahogy az ismertetőben is leírtam, a Warkings eddigi 3 lemeze egységes színvonalat képvisel, minőségi heavy/power metal remek zenével és énekkel. Aztán úgy látszik, hogy akinek az előző lemez még nagyon tetszett (sőt, még köszönetet is mondott az ajánlónak), annak valahogy ez a lemez (ami az előző egyenes folytatása) már szinte egyáltalán nem tetszik (az aktuális hangulatra fogni pedig ezt hatalmas bullshit, hogy akkor valakinek nagyon tetszett, most meg már egyáltalán nem; akkor még megérteném, ha teljesen más lenne ez, vagy sokkalta rosszabb, de nem, kb. ugyanolyan). Igaz, akadnak itt egyéb cifra megjegyzések is, ami már-már megalázó erre a bandára nézve...de egyébként csak a szokásos történik... :) (Egyértelmű a banda, továbbra is a stílus és még a Napalm Records iránti ellenszenv is.)
Arra, amire ez a banda is alakult és a lemez készült, tökéltetes, hogy szórakoztasson. Magával a zenével sincs semmi gond, tehetséges zenészek vannak itt, jó, a dalok egy része eszébe juttat a hallgatónak több bandát is: Ensiferum, Equilibrium, Finntroll, Varg, Turisas, Eluveitie, sőt, nekem eszembe juttatta még a Zmey Gorynich-et is. Az Alestrom billentyűssel készült Pirates vs Trolls, a Trollvengers vagy éppen az Of Trolls and Man mindenképp a legjobb dalok közé tartoznak.
Hát ez...imádtam szinte minden percét. Nem is hallottam még róluk, de kurva jók, rendkívül profik. Imádtam a King Diamond-os/Mercyful Fate-es/Them-es jellegű vokált, hangulatot, zenei alapot, hallatszódik, hogy a Király rájuk is hatással lehetett. Csak azért nem adok rá max. pontszámot, mert ez már a negyedik lemezük és nem hallottam még az előzőket, lehet, hogy valamelyik korábbi még erre is rátesz egy kicsit.
Zeneileg rendkívül profi, számomra változatosabb volt, mint az Origin és nem is volt annyira fárasztó, ám továbbra sem az én stílusom a grindcore, ennek ellenére elismerem a banda tudását.
Rövidsége ellenére is baromira idegesített már a második fele. Itt-ott vannak benne jó zenei részek, témák, összességében ezek a sokszor befejezetlen(nek) ható számok viszont nekem nem tetszenek (még akkor sem, ha esetleg direkt ez a koncepció).
Két szám is elég volt ebből. A borítón lévő fickó, aki gondolom a projekt alkotója, nagyon trve...nevetséges bohóc.
Számomra nem vált annyira unalmassá, voltak benne egész jó témák, dalok, mint például a Lifeslave vagy az utolsó By Hatred Bound, amik kifejezetten tetszettek.
Nem rossz, de a végére már egysíkúvá vált számomra, az utolsó két szám alatt be is szunyókáltam.
Kicsit valóban hosszú a lemez, de a jó témák elviszik a hátukon a 66 perces játékidőt.
Úgy tűnik a "kisebbségnek" még mindig az ilyen lemezek jönnek be. Nem is tudom miért? Talán mert sokkal jobbak mint a "többség" által felmagasztalt nevesincs vagy van (tök mindegy) underground noise zenék?
Rossz témák? Hol? Úgy látszik nem ugyanazt a lemezt hallgattuk. :)
Annyira nem hallgatok ilyenfajta zenét. De ha már hallgatni kell ilyesmit akkor ezt. Itt nem szarral gurigáznak a srácok!
Ha egy zene fejfájást vagy rossz közérzetet okoz az jó? Ha kínozni akarom magam bekapcsolom a híradót vagy elmegyek a fogorvoshoz.
Ez már tényleg a vicc kategória.
Az eredetiséget valóban hiába keresni. Vannak a szolgai módon másolók mint ez itt és vannak akik csak kiindulási alapnak tekintik a mások dolgait.
Én nem hallok mást mint egy b-kategóriás Dimmu Borgirt. Az nem nagy teljesítmény hogy lemásoljuk a Dimmu Enthrone Darkness lemezét mindenféle hozzáadott érték nélkül.
Borzalmasan vontatott és végtelenül unalmas anyag. Irigylem azt akinek van ideje egy ilyen lemez többszöri meghallgatásához.
Mi más.
Osztom a többiek véleményét. Ez valóban egy kiemelkedő jelentőségű album lett. Minden tétel átlagon felüli, de a legjobban az albumról a Shadowminds című tétel, valamint a Conditional című tétel tetszett.
Már a kezdetektől figyelemmel kísérem a banda tevékenységét. Az új album sem okozott csalódást. Kedvenceim az albumról a Spartacus és a Kill for the King című kitűnő power tételek voltak.
Tetszett az album. Kedvencem az albumról a The Blood of Trolls és a Trollvengers című tételek voltak.
Nem volt még szerencsém hozzájuk, így pozitív meglepetésként hatott. Nekem nagyon tetszett. A kedvenceim az albumról a Lust és az Anger című tételek voltak.
Nekem túl keménynek hatott, de tudnak zúzni ahhoz kétség sem fér.
Ezt inkább passzolom.
Passz.
Nem ismeretlen a banda, de ez az album most valahogy nem fogott meg. Sajnálom.
Elég egyhangú és egy idő után unalmas volt.
Nagyon unalmas album.
Én továbbra sem az ilyen lemezek miatt hangpróbázok.
Sosem voltam rajongója ennek a nagyon közönségbarát "mulatós" folk vonalnak, bár akadnak olyan bandák, akikre azért élőben jót lehet bulizni (pl. Ensiferum Dark Tranquillity előtt jó volt), de még ezeket sem venném elő mikor zenét akarok hallgatni, ez a lemez meg jóval alattuk van minőségben és egyediségben is. Mondjuk a borító egyedi módon borzalmasra sikeredett, ezt el kell ismernem nekik. :D
Iszonyú lendületes, visz magával, tulajdonképpen egy instant energiaforrás, ráadásul nem is az a megszokott grindcore, hanem sokkal kísérletezősebb és érdekesebb. Élőben hatalmasat lehetne tombolni rá. :D A borító is szép.
Semmibe sem tudok belekötni.
Múltkor tettem egy kijelentést, hogy melo-death lemez nekem nem fog tetszeni. Na ezt most visszavonom, nagyon ízléses és jó az egész anyag. A tiszta ének is nagyon illik a zenéhez. Sokszor erősen emlékeztet az Edge of Sanityre, a The Needless End fő témája tiszta Amorphis. Nem nagyon vannak gyenge dalok.
Nem lenne ez rossz, jó az énekes, jó a hangzás, de annyira semmilyenek a dalok, hogy egy témát nem bírok megjegyezni. Sokkal érdekesebb, hangulatosabb power kiadványok jelennek meg. Pozitívuma, hogy bármelyik Sabaton lemeznél szívesebben hallgatnám.
Szóval a Fintroll, Korpiklaani, Alestorm és most már Aktarum által is képviselt poénkódós bazári folkmetál nagyon távol áll tőlem. Ha vidámkodó hangulatom van, berakok egy Offspring lemezt vagy egy Prosecturát, de metálban nekem rendszeridegen. Az már csak ráadás, hogy a fent említett bandáktól zenei minőségben is elmarad az Aktarium, de mondom, nekem alapvetően a koncepció nem jön be. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi ez az űrös háttér a trollokról szóló lemezen és a klipekben... Update: nem is a humorral van problémám a metálban, hanem a humortalan, olcsó és bazári humorral.
Elsőre fura volt a zene és a helyenként King Diamondra hajazó vokál párosítása, de aztán hallgattatja magát a dolog.
Huh. Ez meglepett. A bandcamp oldalon valaki írja, hogy a legjobb grindcore album, amit valaha hallott. Én nem vagyok a műfaj nagy szakértője, de én is állíthatom: a legjobb grindcore, amit ismerek.
A 19 vinylből az egyik az enyém (ha végre ideér).
Nem rossz, de nekem is kissé egysíkú. A Paganizer sokkal jobban tetszett.
Hangulatában erősen a 90-es évek közepét idéző anyag. Kimunkált, de nem túlsterilizált hangzás. Elsőre ennyi, de még mehet feljebb.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2022. augusztus 27.
∑:
1.
The Halo Effect
Days of the Lost
10 9 10 8.5 10 8 9 10 10 10 9.5 9.5 10 10 10 10 8.5 9   9.5
2.
Aborted
Maniacult
6 8 8 8.5 8 8.5 9 8 8 8.5 7 8 8 8 9 6 8   7 7.9
3.
Bestial Invasion
Divine Comedy: Inferno
3 6 9 8 5 8 7 8 9 8.5 10 9.5 8.5 9 9 9 6 8   7.8
4.
Demonical
Mass Destroyer
7 7.5 6 9 9 9 8.5 8 7.5 5 7 7.5 4 3 6 5 8.5 7.5 10 6.9
5.
Pestilent Hex
The Ashen Abhorrence
8 9 7 7.5 6 8 7.5 7.5 8 7 7 6.5 4 3 5.5 6 7 8.5   6.7
6.
Warkings
Revolution
7 2.5 7.5 3 3 3.5 4 7 8.5 9 9.5 8.5 9 9 10 9 4 6 4 6.7
7.
Aktarum
Trollvengers
7 3 7 4 4 3 4.5 6 7.5 8 9.5 9 8 9 9 8 4.5 3 4 6.5
8.
White Ward
False Light
6 9 3 10 9 9.5 9 6 6.5 4 6 7 3 2 4 3 10   9 6.3
9.
Wormrot
Hiss
5 7 5 10 9 10 8.5 6 4 3 6 4 2.5 2 3.5 4 9 10   5.8
10.
Calderum
Mystical Fortress of Iberian Lands
3 7 5 8 6.5 9.5 8 7 2 3 3 3 2.5 2 4 4 6.5 10   4.9
∑:
6.2 6.8 6.8 7.7 7 7.7 7.5 7.4 7.1 6.6 7.5 7.3 6 5.7 7 6.4 7.2 7.8 6.8 6.9

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #477 – 2022. augusztus 27.: 16 komment

  • Husky szerint:

    Azt a szaturnuszt vagy mit nem előzte meg a halo effect? A francba!

    • boymester szerint:

      Remélem ez csak vicc és legalább egy ilyen alapzenekart ismersz, ha már itt teszed magad…

  • boymester szerint:

    Macus: nem jobb, hanem más. Jó lenne, ha a kommentednek legalább valami köze lenne az adott lemezhez. Azért az általad felpontozott másik két anyag úgy látom reális helyen végez… Egy kicsit fel lett sztárolva ez a Halo…semmivel sincs benne kevesebb újrahasznosított melodeath, mint szimpla death metal a Demonicalban. Nagyon jó lemez, ez tény, de egy hangja sem friss. Általában nem nagyon szoktam foglalkozni listákkal, de a rateyourmusic elég megbízható szokott lenni (egy zenei IMDB gyakorlatilag). Ajánlom figyelmetekbe a 2022-es év eddigi lemezeit értékelésük alapján (némelyiknél több ezer pontozó és több száz kritika).

    https://rateyourmusic.com/charts/top/album/2022/g:metal/

    • mike666 szerint:

      Igazából a Halo Effect a halmazok metszete, ami mindenkinek bejön.

      Ezen túl vannak a kisebb halmazok, jelenlegi hp résztvevőkkel nagyjából kiegyenlített arányban. Látszik, hogy a Calderum ugyanolyan rétegcucc, mint a Warkings. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem nincs kisebbség/többség a HP-n.

      Azt viszont meg merem tippelni, hogy az olvasói többség általában a jelenleg középen végzett versenyzők stílusát preferálja (Bestial, Demoniacal, Pestilent). Ezek már nem a nagyon réteg, zajos durvulatok, de még nem is a Halo Effect féle nagyközönséget célzó cuccok, egyfajta ‘biztonságos’ underground középvonal, ami nem egyenlő a középszerrel, természetesen.

      Macus kijelentéséhez annyit, hogy a jó meg a rossz relatív és szubjektív fogalmak, tehát nem attól lesz valami jobb, mert többen szeretik, hanem attól, hogy én milyennek élem meg. Mindíg mondom: DJ bobó zenéjét sokan szeretik, ettől még NEKEM szar 🙂

    • boymester szerint:

      Na ezzel teljesen egyet tudok érteni. Egyébként a Halo Effect is ott van a listán a top 20-ban jelenleg is! Viszont számos más műfaj is képviselteti magát. Ebből a körből két lemez is megelőzi…viszont a listavezető még nekem sem jön be:) Szóval tényleg egyéni ízlés kérdése. Pont ezért ne mondja meg senki, mi a jó, mert az maximum neki az…

    • Crissz93 szerint:

      A Black Fucking Cancer miatt már megérte meglesni a listát. Kegyetlenül sötét aprítás.

    • Crissz93 szerint:
  • boymester szerint:

    Nem értem, hogy néhány ember miért kínozza magát körről körre olyan közegben, ami nem neki lett kitalálva. Talán mazochizmus? Vannak kellemes hard rock, heavy metal oldalak, ahol hűs zene szól és langyos teát kínálnak az ebéd mellé. 🙂

    • \m/BB\m/ szerint:

      De Hangpróba csak itt van! 😉

    • boymester szerint:

      Tényleg:)

    • \m/BB\m/ szerint:

      Bevallom még jobban nevettem rajtuk, mint régen, mivel akkoriban még nem ment az angol annyira.

      Azt mondja Beavis: Turd Burglar! 😀

      Aztán utánanéztem és a leíráson még jobban nevettem, szóval köszi!

      When you finally find an empty public restroom for a dump so massive that it requires complete solitude for the deposit….and then someone walks in.(especially at your office/work place)

      Just as I was about to ‘release the beast’, some turd buglar entered the bathroom causing my sphincter to snap shut! 😀

    • boymester szerint:

      Teljes filmet láttad már? Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát a címe, ha jól emlékszem. Feliratot is lehetett hozzá találni. Még tini koromban láttam:)

    • \m/BB\m/ szerint:

      Hogyne láttam volna, eredeti műsoros VHS kazettán volt meg. 😉
      Egyébként minden részt vettem videóra az MTV-ről, csak nem digitalizáltam be őket és így elvesztek. 🙁

  • mike666 szerint:

    Srácok, egy embernek nem tetszik a beöltözősdi, és népharag van 🙂

    Én pl imádom a beöltözösdit! Mondjuk a kiss meg a slipknot soha nem izgatott. A black metál farsang jobbam bejön. De szerintem a warkings jelmez is állat. Egyszerűen az a helyzet, hogy az előző album tényleg erősebb volt. Van ilyen. De szerintem a kov lemez is sokkal jobb lesz, a morgana lefayes, az elozetes dal alapján

  • mike666 szerint:

    Az a kimaradt Pneuma Hagion mekkora gonosz állatság!!

    • dimmurtal szerint:

      Remélem, a következő körbe bekerül, majd újra beajánlom! Örülök, hogy tetszik! 🙂

Explosions Tour
szeptember 30.
VR Sex
szeptember 30.