Hangpróba #479

2022. szeptember 24.

A 3 évvel ezelőtti Twilight Orchestra után mintha erőre kaptak volna a fiúk. A csorbát nagy valószínűséggel az okozhatta, hogy egy viszonylag széles palettán szeretnének mindent (is) elérni. Mióta Hansi csak! a szövegírásra, éneklésre koncentrál (Nightfall... éra) már csak egy jól bevált brand-al találkozunk albumról albumra. Most sincs ez másképp'. Nekem a régebbi, direktebb speed metal albumok jobban bejönnek. Amióta átnyargaltak kiszámíthatóbb, power irányba, azóta nem igazán beszélhetünk vérfrissítésről. Germán rozsdamentes. :)
Marhajó album lehetne, ha kiölnék belőle a maradék deathcore-os részeket, mert attól a hátamon feláll a szőr, de ez a prog/tech death imádnivaló. A következő albumra tuti beérnek a srácok, s eltűnnek ezek az egydimenziós deathcore-os vokálok, gitártémák is. - Ugyan új jövevényként Kyle Schaefer bácsi kiteszi a lelkét, de amikor énekel, vagy csak úgy kajabál sokkal kifejezőbb. Jó lesz ez. :) - A stílussal ismerkedők, s a fanyalgók részére is ajánlott, mert ettől függetlenül marhajó témák vannak itt. Más zenekar egyetlen egy dalukból kb. 2 albumra elég nótát ír.
Ebben a zenében van egy tagadhatatlanul urbanista bm, amit egy Tarr Béla filmvilággal megfűszerezve tagadhatatlanul az egyik legfeketébb utazást tudja nyújtani az arra kíváncsi lelkek számára. Számos, a stílusban ismert zenekar a direkt utalásaival egy enyhébb összképet mutat az egyszeri rajongók számára a zsánerről, nos a Mourir még ezen is csavar egyet. Nem mondom, hogy ez elsőre egyszerű utazás, de hosszú távon viszont megéri. Köszönöm az ajánlónak, én ilyen összepakolt albumot már rég hallottam stíluson belül. A hangzás frenetikus. :)
Itt igazán nem lehet mibe belekötni. A fretless basszus külön élmény, ráadásul sorra akadnak olyan témák, ami a klasszikus Schuldiner féle Death-re hajaz. (Nem kell megijedni, nem fordul az egész progerkedésbe.) Változatos, jó témák vannak összehegesztve, aki meg ismeri a stílust az hallani fogja. Modern hangzás, hogy ne unatkozzunk és egy profi dobos, hogy végleg leguruljon a fejünk a nyakunkról. Christiansen bácsinak meg adhattak volna szélesebb is dimenziókat, mert van abban a torokban még rendesen. - Sose voltam a zenekar nagy rajongója, de ez most komolyan elszórakoztatott, előveszem a régebbi albumokat. - A Conquered Malevolence gitártémáját akár Loomis mester is írhatta volna. (Szó se róla, itt szívesebben látnám.) Frenetikás. Az ajánlót meg aranyba fogjuk mártani...
A Jani Stefanović és Christian Älvestam nevével fémjelzett zenekar új lemeze inkább mutat jóféle modorosságot, mint a pokol bugyraiból feltörő elementáris dühöt. Ugyan Stefanović bratyó jó érzékkel alkalmazza a szintis szőnyegeket, a néhol djentes gitárokat, és Älvestam is szuperül énekel, mégsem érzi úgy az ember, hogy ez a fajta progresszivitás üdvösen hat. Néhol túlgondolt váltások okozzák, hogy a zenekar kiesik a valódi szerepéből, a nóták széttöredeznek. Sokszor tompának hatnak a nóták - lehet Youtube hiba - , bár vitathatatlan, hogy profi és hozzáértő fül/kéz kombó jellemzi.
Igazi renegát thrash muzsika, a régi alapokon, újult erővel. Martin Missy jellegzetes orgánuma adja a lemezek igazi ízét. Kaotikus megoldásaik miatt szeletet kérnek a képzeletbeli germán thrash tortából. A stílus rajongóinak erősen ajánlott. - War!!!
Nálam a zenekar a Versus the World című lemezükkel újdonságként hatott 2002-ben, bár már akkor se tettem volna a tűzbe a kezem, hogy ez biza death/viking metal. Talán az ezt követő három sorlemez sem igazán tett jót a brandnek, az "ős-rajongók" elfordultak. A fanyalgók pedig joggal vicsorognak, egyetértek. De... Mindezek ellenére az előző, Berserker lemezüket a mostani simán kenterbe veri. Az album második fele sokkal hallgatóbarátabb, nem folyik az unalomba, nagyobb a rátája a nótáknak. Sajnos az is tény, hogy Johan Hegg egydimenziós vokálja, - ami talán védjegy is - sokat ront az összképen.
Aki szereti, s érti is érti a tech/slam death metalt annak igazi csemegét ígér az ausztráliai zenekar. A hangzást ugyan még csiszolhatták volna, de az albumot végig kísérő dinamizmus töretlen, és ez talán az egyes szervezetekben nem kívánt ingert válthat ki, de hát ez nem is nekik készült. :D Ha szereted a zsánert okvetlenül meg kell hallgatnod. A tempók mellett a szólók is vitathatatlan minőségűek... A közel 36 perc pedig tökéletes hosszúság ebből a zenéből. - A Conceived In Formaldehyde pedig egy tökéletes nóta, ami a stílus iskolapéldája.
Nos, jegyezze meg mindenki: Ilyen az, amikor egy multi-instrumentalista albumot ír. Tagadhatatlan a jazzba oltott zenei környezet. Rövid, de annál velősebb album, ami inkább szól egyfajta magamutogatásnak, zenei maszturbálásnak, mint egy stílus tolmácsolásának. Az album zenei megvalósítása profi, de hogy honnan indultunk és hogy merre érkezünk nem tudom megmondani. Avantgarde... - Gondolatilag ez egy lecsupaszított Igorrr. :D
Hmmm... Kevésbé a zene, mint inkább a férfi/női vokalisták megoldásai miatt vonom össze folyamatosan a szemöldököm. (Georg Neuhauser köröket ver mindkettőjükre.) Ami a zenét illeti, nem más, mint egy előre legenerált power-szimfó metal zenekar. Aki szereti a Nightwish-t, Within Temptation-t vagy esetleg a Serenity-t! az jó helyen jár. A billentyű futamok (szintetizátor?!) csodásak, lélekemelőek, a többit meg már ismerjük, csak más dalszövegekkel. :) Rajongóknak, a stílus romantikusainak, templomos lovagoknak - főleg a feketéteknek - pedig erősen ajánlott. (Én maradok Neuhauser-es.)
A Battalions of Fear-t leszámítva, ami szerintem egy zseniális debütálás volt, - és germán speed metál alapvetés - azon kívül nekem nem sokat jelent a Blind Guardian.
Szerintem ez az első olyan lemez tőlük, ami messzemenőkig vállalható,- sőt -, és jelentős minőségi ugrást jelent a korábbi dolgaikhoz képest.
Kicsit ők is olyanok mint a pár körrel ezelőtt tárgyalt Jungle Rot, szállítják a 7-8 pontos megbízható death metal ujjgyakorlatokat évtizedek óta.
Christian Älvestam miatt mindig érdekelt, hogy ez a formáció mit csinál éppen, csak aztán valahogy mindig kiderült, hogy ide csak a harmadligás ötletek jutnak..
A 2013-as visszatérésükkel beindított második pályafutások szerintem nem volt eddig egy olyan nagy sikertörténet, az Excessive Outburst of Depravity viszont kimondottan jól sikerült, több ötletet beleraktak, mint a megelőző három lemezbe összesen.
Nagyjából a With Oden on Our Side-ig lehetett őket komolyan venni, azóta amit nyomnak, az nem több, mint kommersz megélhetési metál. Biztos, hogy ilyen is kell, de aki leszállít egy Once Sent from the Golden Hall-t (de mondhatnám még az azt követő négy lemez bármelyikét) , az ne álljon már elő ilyen gagyival, mert kiröhögöm.
Mondjuk valami válogatás részeként, 2-3 szám erejéig még oké lenne.
Elég kevés ezen az anyagon a kapaszkodó, inkább témák össze-visszaságának érzem... pedig már reménykedtem, hogy ez valami Vektor-féle zene.
Ha női énekkel ellátott zenékről van szó, akkor elmondhatom, hogy ez a Visions of Atlantis-féle vonal nem bejövős, annál inkább a régi The Gathering-ek, az elmúlt körben szerepelt Oceans of Slumber, a régi Sirenia, a holland Autumn lemezei, illetve a Draconian életmű amit nagyra tartok. Minőségbeli gondok nincsenek egyébként a Pirates-en hallott dalokkal, csak mint ahogy a TV-ben sem kapcsolok főzős műsorra vagy Jockey TV-re, úgy nem keresem ennek a szimfo-power vonalnak sem a társaságát magamtól.
Néhány próbálkozás után tudatosan kerültem őket. Eddig sikerült. Ez a nagyon epikus sablontologatás nem jön be. Valahogy az erőt sem érzem benne. A lemez végére meg is fájdult a fejem. Mondjuk a borító speciel tetszik.
A djentes matekos zakatolás a végére már nagyon fárasztott. mondjuk a végén a Celestial Resonance kellemes meglepetés volt.
Gyakorlatilag az első másodpercektől beszippant az a fullasztó nyomasztó atmoszféra ami mostanában remekül kifejezi a mostani hangulatomat. Lehet, hogy néhol kissé terjengős, de nem nagyon tudom megunni. Hatalmas előrelépés az előző lemezhez képest. Nehezen emészthető, de számomra egy gyöngyszem.
Egy jó zsánerlemez, de számomra azért nem kiemelkedő
Általában nem tetszik a tiszta ének hörgés kombó, de ez most valamiért jól esett.
Általában a trash, vagy trash alapú zenék hamar egyhangúvá válnak számomra. Ezen érezni, hogy műfajában jó, de nem vagyunk egy hullámhosszon.
A lemez első fele nekem nagyon vontatott, a második felére kicsit magukra találtak, de igazából inkább egy tisztességes iparosmunka. Tudom, hogy a zene szempontjából irreleváns, de komolyan képesek voltak egy ilyen borítóval megjelenni?!
Általában nem szoktam ezt a stílust hallgatni, de ez egy viszonylag könnyen emészthető lemez lett, bár kissé egysíkú.
Összefüggéstelenül egymásra hajigált hangok, öncélú technikázás. Általában érdekelnek az avantgard cuccok, erre is rákerestem a megjelenéskor, de másodpercek alatt kukáztam. Most végighallgattam, de semmi értékelhetőt nem találtam.
Egyszer meg lehetett hallgatni, de ilyen jellegű zenekarból millió van és nem hallottam semmi olyat ami kiemelkedővé tenné.
A Blind Guardian az egyik, ha nem a legjobb európai power metal zenekar, az utóbbi időben megjelent progresszív elemei pedig már-már közelebb hozták az Angra szintjéhez, de nem hiszem, hogy ennyi év után képesek lennének labdába rúgni a prog/power vonalon a brazilok mellett. Sajnos minőségi hangzása és zenészei ellenére a teljes produkció kiszámítható és tipikus power galopp, néhány dal után pedig dögunalom. Talán a záró Destiny volt a legjobb dal (nem azért, mert utoljára szólt, csak kevesebb mű pátoszt sikerült beletenni, már-már kemény lett...). A rajongók ellesznek vele, mert az előző anyaghoz képes kész megváltás lesz a fesztiválokon, aki viszont többet vár a csillogó mellvért harcias veregetésénél, az nyugodtan lapozhat...
Nagyon szép a borító és a lemez sem rossz. Sajnos viszont nekem ez a vonal nagyon steril, nagyon művi és modern. Hosszú is, ráadásul a progresszív és technikás jelző mellett sok helyen unalmas... A stílushoz való viszonyomról én tehetek, utóbbiakról ők.
Még emésztenem kell, de eddig a kör legértékesebb lemeze, köszönöm az ajánlónak, mert nem ismertem.
Ne sértegessétek az Amon Amarthot death metal jelzővel, a Blood Red Throne a maga megbízható iparos módján ebben a lemezben több halálfémet tartalmaz, mint a svédek elmúlt 10 éve (az első 4-5 lemezük nem volt rossz, tipikus igényes, de könnyed belépő a metal világába, ami hasznos tud lenni).
Egy kicsit laposabb, mint a kör másik két death metal lemeze (Blood Red Throne, Deathfuckingcunt) és a borító alapján már reménykedtem a steril cuccok után valami mocskosabb anyagban. Lehet, ha ezt hallgatom előbb, magasabb pontot kap, mert telítődtem. A szimfonikus hangok minden esetre kissé giccsesek, a tiszta ének pedig nem túl indokolt.
Lásd: kritika.
Nem is volt olyan rossz egy közel 15 éve lejtőn lévő zenekartól (és itt ne kezdjetek el nekem tömegekről meg eladásokról hadoválni, én a zenéről beszélek, nem az eladható fesztiválmetalról). A legnagyobb előnye, hogy egészen bitang a megszólalása.
Időnként rá tudok fagyni az ilyen slam, brutal death anyagokra, de néha úgy érzem, hogy akárcsak a stoner vonal, túl van telítve az egész. Sok a jó zenekar és különösebb húzást már nem tudnak letenni az asztalra. Itt a technikás játék azért hozzátesz a végeredményhez. Néhol emlegetik vele kapcsolatban a grindet is, ezt nem igazán hallani, ahhoz túl merev, kiszámolt a cucc. Az ajánlónak tovább ajánlok: hasonlóan technikás brutalitás a Sun Eater nevű banda, akik nemrég jelentkeztek Vermin című bemutatkozásukkal. Rohadt jó lett.
Elsőre megörültem, hogy végre nem valami dögunalmas tucatmetal, de a rendszerint izgalmasabb anyagokat szállító kiadó és a mutatós borító ellenére nem nyűgözött le. Ügyes, de nagyon öncélú, különösebb hangulat nélküli anyag. A jazz itt csak erőfitoktatás, nem válik a metal részévé...
Anno négyet ért, az ismert okok miatt ennyit zuhant a renomé. Majd a szakik felnyomják oda, ahová való, a büdös középszerűségbe.
Újabb albumot még nem hallottam tőlük, csak a klasszikusokat ismertem. Meglepett hogy néhány szám mennyire speed metalos volt, nekem azok tetszettek a legjobban.
A Deceiver és a Jomsviking szerintem ott vannak a banda legjobbjai közt, a Berserker már gyengébben sikerült, ez pedig sajnos még attól is gyengébb. Így is tetszik, ahogy a pontszámom is mutatja, csak többet vártam.
Profi dögunalom.
A borító alapján sokkal jobbra számítottam.
A zenére mondjuk adnék 3 pontot, de ez a körítés... A semmiből felvették ezt a kalózos témát, ha már a zenéjük szar, legalább ezzel eladható legyen. De még semmi egyedit sem sikerült kitalálni, kalózos bandából is van már jó pár. A címen mondjuk még ennyit sem gondolkodtak, elég nevetséges. Ez a lemez mindent megtestesít, amit utálok a Napalm Recordsban, nem csoda hogy a CEO is itt dobol. Itt minden a körítésről szól, és semmi a zenéről. Pont az ilyen csapatok miatt cringelek rögtön ha egy igényes zenekar (pl Evil Invaders az előző körből) videója előtt jön a szokásos gagyi napalmos robbanás.
Nem tudom, hogy homeboy kapitány és kalandjai teszik ezt velem, de ez most valahogy jól esett. Az előző albumukon konkrétan elaludtam, itt már újra van energia a germánokban. Persze itt is megvannak a szokásos klisék, de minőségibben tálalják mindezt. Szó se róla, egyáltalán nem az én stílusom, de elismerem, hogy tudnak jó zenét írni.
Átjáróház bandáról van szó, ez a diszkográfiájukon is meglátszik. Sok jó dolog van ebben a lemezben. Atmoszférikus, intelligens, technikás, de mégsem folyik a sűrített tej a húrokból. A popra hajazó, elszállós refrének, valamint a tiszta vokállal megküldött részek viszont nekem felérnek egy tökönrúgással.
Az emberi gyűlölet, romlottság és megvetés fenomenális kinyilatkoztatásának lehet a fültanúja az, aki tényleg nyitottan áll ehhez a lemezhez. Az első albumuk is irtózatosan sötétre és letaglózóra sikerült, de itt egy új szintre léptek. Ne keressétek a fordított kereszteket és a rajzfilmes sátánokat, itt nem fogtok olyat találni. Csupán puszta gyűlöletet.
Ismét egy ismerős banda. Jó kis zúzda ez, a vokál kifejezetten proli, imádom. A sablonokkal bensőséges kapcsolatot ápolnak, de még jók vagyunk.
Annyira vanília fagyi death metal-t játszanak, hogy kénytelenek pár hangulati elemmel megtoldani a dolgot. Újabb taggal bővült a purgatórium.
Méltatlanul mellőzött bandáról van szó, akik bőven több figyelmet érdemeltek volna. Lüktető, energiával és frankó gitártémákkal teli energiabomba az egész. Néhány témát ők is szeretnek újrahasznosítani, de ennyi baj legyen.
Már egy jó ideje zenei Mcdonalds-á silányultak. Annyi a különbség, hogy nem pattanásos bölcsésztan hallgatók, hanem szőrős vikingek szolgáltatják a kommerszt. Elhiszem, hogy mocskosul belehet rájuk baszni a fesztiválokon, de ez engem nem hat meg.
Jó kis technikás slam/brutal death, a sűrűbbik fajtából. Maga a színtér is nagyon sűrű, ráférne egy alapos beöntés. Nem fogja megváltani a világot, de én nem is várom el tőle.
Nem hétköznapi album, nehezen adja magát, de ha van egy kis türelmünk, akkor egy nagyon élvezetes lemezzel lesz dolgunk. Vékony jégen táncol az alkotó, néha befejezetlen érzetet kelt egy-két dal, de nekem nagyon imponált.
Gratulálok a beküldőnek! Ha vért is kellett izzadnia, de juszt is sikerült bekormányozni a tejszínhabos banánhajóját a lónyál kikötőbe. Jó szelet kívánok mindenkinek, vár a cukorszirup tenger. Csak inzulinos injekció legyen nálatok!
Már a borító is felhívja magára a figyelmet, de az első klipek is magukkal ragadtak. Itt nem beszélhetünk tucat, vagy átlagos jellegű zenéről. Hatalmas munkát és teljesítményt hallok, amit értékelni kell. Nem mellesleg kurvára tetszik a lemezen hallható muzsika! :)
Egész kellemes zenét rejt a korong, de a kellemes mezőnél tovább nem volt képes elmozdulni. A deathcore-os vokál sem vált az előnyére nálam. A stílusában nem lett kiemelkedő, de meghallgatni mindenképp érdemes.
Már volt "szerencsém" az előző lemezéhez a 417-es hangpróbán. A logójukkal be lehet fogni az M1, M2-őt. :) A zene azóta sem lett jobb, de rosszabb sem, így a pontszámom is ugyanannyi, mint akkor. Nem értem az énekesnek mi a baja, számomra túl impulzív, nekem a black metal vokál legyen hideg/ rideg, fagyos, mint a sebészeti acél. A felesleges visongatásokat, hisztiszerű vinnyogást nem kultiválom.
Valóban ez a Jungle Rot-os hasonlat megáll, csak az a baj, hogy nem is emlékeztem még a banda nevére sem, azaz nem hagyott bennem mély benyomást. Hát ez sem. Egy tök átlagos death metal banda és zene, amire egy hét múlva már nem is fogok emlékezni.
Szinte ugyanazt tudnám ide is leírni, mint a Fallujah-hoz a vokálos részt kivéve. Kellemes...
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ez a lemez meglepett. Nem hittem volna, hogy egy melodeath mestermű születik a viking végeken. Ez továbbra is death metal! A lemez minden számát imádtam, nem volt üresjárat. A vokál is kedvemre való volt, egyáltalán nem volt egysíkú, pont illett a zenéhez! A borító is épp annyira gagyi, mint annak a ”tehetségtelen” Rembrandt-nak az Éjjeli őrjárat című ”értéktelen” képe. :D
Nálam ha technical death metal akkor az amerikai szintéren az Origin, az európai szintéren az Obscura az etalon! Ezekhez képest az ausztrál banda lemeze ennyi. Nem rossz, de simán lehetne egy újabb kori Cannibal Corpse lemez is, tehát annyira nem technikás és nem egyedi, elég sablonos.
Erre az Andrea Brunzolne-ra is ráférne egy kiadós pszichiátriai kezelés. :) Ez a zene….., mint akinek rángógörcse van, a hallgatása már bennem is rángásokat váltott ki. Mondjuk a lemez hangzása és hossza legalább pozitívum.
A kakaót megittam, a puszedli jól esett. :) De a lemezről is essen pár szó! Hát kár lett volna elsiklani e lemez mellett, mert nagyon tetszett. Még biztos fogom hallgatni, mert a stílusában kimagasló alkotás. A banda e lemezzel megütötte a 'nagyok' színvonalát! Köszönet az ajánlónak!
A 90'-es évek elején-közepén, ifjú fantasy rajongó - szerepjátékozós időszakomban gyakori és kellemes barátok voltak, de aztán eltávolodtunk egymástól. Legutóbb az At The Edge Of Time lemezükre emlékszem, amit igen jónak találtam, de más nem nagyon maradt meg. A The God Machine viszont egy elég erős korong lett, ettől a majdnem negyven éves bandától.
Nekem a Dreamless tetszett tőlük eddig a legjobban, ezt egy picivel gyengébbnek találtam. Persze soha rosszabbat.
Nem sikerült barátságot kötnünk, többszöri próbálkozás ellenére sem.
Elég komoly lemezek jöttek itt most össze a death zsánerben, talán már sok is ez így egy körben. Szerencsére már korábban hallottam a norvégokat is, ezért csak egyszer hallgattam most újra, mert ezek a zúzdák egymás után nem túl változatosak, bármennyire is jók és kissé különböznek is egymástól. DEATHFUCKINGCUNT-ot meg is hagyom későbbre.
Az első számnál elkezdtem azon merengeni, hogy ez bizony elég egysíkú vokál lesz ez így, aztán meglepetésre később bejött a tiszta ének, ami ugyan van akinek nem volt indokolt, nekem viszont jól esett és így egy ponttal többet is ér nálam. Az énekhang meg nagyon ismerős volt, így rákerestem és kiderült, hogy nem véletlenül. Christian Älvestam neve bukkant fel, aki az általam régebben kedvelt Scar Symmetry első három albumán dalolgatott.
Nem ismertem őket eddig és a borító alapján valami thrash-death metalt vártam. Azt is kaptam, ráadásul a jobbik fajtából. Erős anyag.
Véleményem szerint is a leggyengébb munkájuk, de azért még így is erős közepes. A viking metál jelzőt meg gyakorlatilag nekik találták ki, mert ez nem death metal és kb sosem volt az igazából. 99-ben megjelenésekor vettem meg a The Avengert, ami akkor annyira nem győzött meg. Viszont utánna sorjáztak a jobbnál jobb lemezek, egészen a Deceiver Of The Gods-ig. Onnan valóban beálltak a hozzuk ki az aktuális lemezt és ennyi kategóriába. Sajnos a borító mellett én sem tudok elmenni szó nélkül. Roppant igénytelen lett, pláne az elődökhöz képest.
Zúznak, reszelnek rendesen, ahogyan az elvárható egy ilyen stílusban mozgó zenekartól. Összességében viszont nem tűnik sem kiemelkedőnek, sem igazán jónak. Közepes.
Szép, Galaktikás borító. Kb. 27 percnyi, számomra kapaszkodók nélküli összevisszaság. Akadnak kellemes részek, de viszonylag kevés. A többi meg nehéz hallgatnivaló.
A 474-es HP-n a komment részben adtam rá 6 pontot és nem fogok gyerekeskedni, hogy az említett okok miatt 8-at csináljak belőle. A csaj hangja tetszik, az ímídzs nem érdekel, sokkal nevetségesebbnek tartom az erdőben bujkáló fekete-fehérre mázolt, buzogányt lóbáló, szegecselt, gonoszkodó hülye gyerekeket. Ez női vonalon egy közepes cucc szerintem, se nem több, se nem kevesebb. Annak meg kiváltképp örülük, hogy létezik a Napalm Records és olyan bandákat is gondoz, mint pl. a Bloodbath, Bornholm, God is an Astronaut, Summoning, 1914, Draconian, Ahab, Candlemass stb.
Már az első kislemezdal (Deliver Us from Evil) alapján éreztem, hogy ez megint egy bitang erős lemez lesz a német veteránoktól, aztán jött a többi dal, a Blood of the Elves, a Secrets of the American Gods, az Architects of Doom és gyakorlatilag fel is került a lemez az év végi 20-as listámra. Alig van üresjárat az albumon, a zenei rész pazar, rendkívül profi itt mindenki, nem csaponganak össze-vissza, mint a fába szorult féreg. Hansi Kürsch hangja pedig továbbra is óriási. A hangzás, a zenei rész bivaly erős, nem tudom, mit hallgatott az, aki ezt erőtlennek találja... A borító pedig ugyancsak zseniális.
Kb. olyan, mint a Blood Red Throne, egyáltalán nem rossz, de többször nem hiszem, hogy meghallgatom.
Egyszer is bőven elég volt végigszenvednem, nálam eddig a kör legkevésbé tetsző lemeze.
Elég jó lemez, de nekem kicsit hosszú volt, illetve az olyan bitang dalok mellett, mint az Itika, We All Bleed, 6:7, voltak azért töltelékek is, például az utolsó, túl hosszú Zarathustra, a maga több mint 7 percével.
Jól esett, de hallottam már jobb thrash/death-t is (akár itt a HP-n is).
Maradéktalanul nem ismerem az Amon Amarth diszkográfiáját sem, náluk is vannak lemezek, amik kimaradtak eddig (többek között az ezelőtti Berserker is, de lehet, még a Jomsviking is). Az is igaz, hogy rendszeres hallgatója sem vagyok a bandának, de ez a lemez, valamint amiket eddig ismerek tőlük, azok tetszettek. Két dolgot emelnék ki, ami nekem külön tetszett: az egyik a Saxon énekes legendájával készült Saxons and Vikings dal, ami egyértelműen az egyik legjobb a lemezen, a másik pedig Erick Rowan/Redbeard pankrátor szereplése a szintén remek Get in the Ring dal klipjében. A hangzás valóban tökéletes, a zenei teljesítményről/profizmusról meg felesleges is beszélni.
Elmegy egynek, de 3-4 szám után számomra már rendkívül egysíkú és fárasztó volt. A zenei tudást nem kérdőjelezem meg, a körítés (bandanév, dalcímek, stb.) meg olyan, amilyen - nekik biztos tetszik. A borító mondjuk igényesen kivitelezett.
Az el nem indult körben írtam már róla, így inkább azt említeném még meg, hogy már az előző, Wanderers lemezen is ott volt ez a hajótöréses/kalózos/tengeres koncepció, gyakorlatilag azt vitték tovább ezen. Amikor meghallottam a The Deep & The Dark album néhány dalát, az első gondolataim közt az volt, hogy de örülne neki a Nightwish, ha ma (akkoriban, 2018-ban) ilyen dalokat tudnának írni. Aztán ez a banda váltott, mert nem igazán olyan az utóbbi két lemez, mint a 2018-as volt. Clementine-ről meg csak annyit, hogy mindkét koncerten, amin voltam eddig rajtuk, mihelyst megjelent a színpadon, a tekintetek csak rá szegeződtek és szinte le sem kerültek róla, a hangja is nagyon jó/szép (amit a Freedom, a Legion of the Seas , az In My World vagy éppen a gyönyörű Heal the Scars dalokban is megtapasztalhatunk) de ja, csak egy jellegtelen énekes. Az pedig csak további, halk megjegyzés, hogy az előző körben is emlegetett Rate Your Music oldalon ez a lemez kapta eddig a legjobb értékelést a diszkográfiából (3,48-on áll jelenleg az 5-ös skálán).
Ebben annyi a kreativitás hogy a nevüket nagybetűvel és szóköz nélkül írják le. :D
Az ismert okok miatt maximális pont. Objektív pontozás itt? Mese!
Látva a hatalmas felhajtást , újra hallgattam e remek művet, mivel teljesen véletlen a minap már hallottam ezt a lemezt.Semmit nem változott a véleményem, gejl édes érdemben tartalommal nem bíró hanganyag ez.A nagyobb probléma , hogy annak ellenére hogy csupa színpadias és show elem van benne, így is unalmas volt, hangulata sem volt. A sértődésből magas pontot adók pedig csak még jobban bagatellizálják a produkciót.
Ebbe az albumba az együttes beletett apait, anyait! A végeredmény nagyszerűsége nem is maradt el. Hihetetlen kitartás és a zene iránti feltétlen elköteleződés és munkamorál jellemzi a csapatot. Nem tudtam ennél kevesebbet adni erre a remek lemezre.
Korrekt iparosmunka ez, ami felejthető.
A Psychonaut és az Amenra nyomdokain halad, ami valakinek tetszik, valakinek nem. Legutóbb az Amenra lemezére adtam 4 pontot, legyen.
Egész jól össze lett rakva ez a lemez, nekem tetszett, a borító is tekintélyparancsoló.
Maradok semleges. Nem nekem szol.
Mi más.
Ez most nem jött at, majd legközelebb.
A Mourir a kisebbik rossz.
Még több ilyen lemez kell, mert mindenki él-hal érte. Egyből ezzel kezdik a hallgatást és a pontozást. :D
A régi lemezeik bejöttek, az újabbak valahogy nem találtak meg. Kellemes meglepetés ez az album, beleadtak mindent.
Nekem ez annyira nem jött át. Szeretem a stílust, a hangzást, de 2 meghallgatás után nem éreztem semmilyen hangulatot, ami visszahívná a lejátszóba. Mérges is, gonosz is, de nekem leginkább csak unalmas volt.
Gondolom, sok kommentből majd megtudjuk, miért sokkal menőbb az AA. Pedig nem az :)
Wow. Mindig bírtam őket, de ez most leszakította a fejem rendesen!!
Idézek egy másik hpről: "egy jól belőtt, arany középutas, élvezetes lemez". Könyörgöm, hogy lehet egy arany középutas DEATH METAL lemez élvezetes. Szerintem sehogy...
Érdekes, nekem is néha előfordul, hogy csak ilyeneket hallgatok két napig. Aztán megunom. Van egy rakat hasonló cd-m, amit hazai disztrók akcióiban vettem impulzív vásárlással :) Jólesett.
Szóval lehet az ilyen zenét azért másképp is csinálni, lásd Battle Beast, Brothers of Metal... Az említett bandák karizmatikus lánykái és legfőképpen lélekkel és zeneszerzői tehetséggel teli albumai után a kalózok énekesnője és a banda paneles zenéje is túl könnyűnek és üresnek hat. Tényleg meghallgattam többször is, de semmi nem fogott meg benne.
Tolkien rajongásom csúcsán ütött be a Nightfall in Middle-Earth, így természetesen a 90'-es évek legvégén nagyon szerettem a csapatot. Visszamenőleg is. Aztán az Opera számomra emészthetetlennek bizonyult, majd el is vesztettük egymást, illetve magát a stílust is. Volt hogy belehallgattam későbbi munkáikba, de már külön utakon jártunk. A The God Machine viszont egy feszes, működőképes BG lemez lett ismét. A stílushoz már nem fogok visszatalálni, valószínűleg a BG-hez sem, de tisztelettel és objektíven szemlélve is erős nyócas'.
A pontszámom a 8-as szintű "hű ez a rész de király"-tól a 6-os szintű "hmmm oké, technikás nagyon, de érzelmileg nekem nem mond semmit" között ingadozott. A tiszta ének tetszett és az összkép is inkább pozitív. A hasonló vonalon mozgó pályatársak (Rivers of Nihil, Obscura, Decrepit Birth, Beyond Creation) azért a szívemhez közelebb állnak.
És ismét egy egészen kiváló, érdekes lemez a HP mezőny alsó polcáról. Francia furcsaság, furfangosság. Szerencsére a hangzás nem a wc-be ejtett Tescos fülesmikrofon szintjén van.
Nagyon komoly meglepetés. Az első pár lemezüket rendre meghallgattam, mert a tagság okán mindig vártam valamiféle villantást, de aztán teljesen elment a kedvem tőlük. Az Imperial viszont egy bitang erős, kicsattanó death metal lemez. Az új basszer nagyon sokat hozzátesz, a fretless bugyogás baromi jól áll ennek az alapvetően régisulis megközelítésnek.
Teljesen kulturált zsánerlemez. Ha meg mernék lépni, hogy a nagyon kemény alapra csak tiszta ének lenne, akkor nekem jobban tetszene, így váltott vokállal azért bekúszik a tucatba, de annak a legelejére.
Húúúú micsoda óckúl thrash/death bomba! Eszembe juttatta az első (és számomra egyetlen) Tribulation lemezt, a The Horrort. Frankón adja fűnyíráshoz, faaprításhoz, vagy egy román halálkaraván előzéséhez az M1-en.
Death metal heavy metalosoknak.
Ez egy nagyon baba, még általam is élvezhető, feldolgozható brutál tech death lemez lett. Gyalulás a köbön, és bizony vannak megjegyezhető megoldások is.
Öntörvényű, disszonáns, kiszámíthatatlan, nehéz, szórakoztató. Van ilyen is bőven a palettán. Hangulatfüggő, és egy másfajta hozzáállást kíván meg a hallgatótól. Élveztem minden pillanatát.
Ha valaki ismeri a Nightwish és Within Temptation ikonikus lemezeit, annak itt minden hang, minden hagszín ismerős lesz. Az ismerősség természetesen önmagában nem baj, szeretjük az ismerős, megbízható dolgokat is. Személyes problémám a nagyon szuper, erős első harmad után érkező, kicsit töltelékes második harmad, ahol már semmi újat nem tud mondani a Pirates, majd jön egy okés utolsó egyharmad, ami valamennyire visszamenti a lemezt, de pont nem a metalos dolgaival. Jó húzás, hogy az epikusabb I Will Be Gone lett a zárótétel.
Nem vagyok a stílus rajongója, de kivételek mindig akadnak. A Blind Guardian mindig is ilyen kivétel volt nálam, bár nem ez a legerősebb lemezük.
Ez a lemez sem tudott különösebben megfogni. Egyszeri hallgatásra remek, elszórakoztat, de nincs benne semmi ami miatt megint elő akarnám venni. (Javítom magam, mivel sikerült egy elég szar pillanatomban meghallgatni ezt a lemezt. Most újrahallgattam, és sokkal jobb, mint ahogy akkor értékeltem.)
Alapvetően szeretem a zenekar munkásságát, de az elmúlt években kissé eltávolodtam ettől a vonaltól. Sajnos ennek a lemeznek sem sikerült újra meghoznia a kedvemet, elvoltam vele, de egyáltalán nem fogott meg, számomra nincsen húzása és eléggé kiszámítható. Ennél sokkal erősebb albumokat is kiadtak már. (Itt is korrigálnom kell ugyanabból az okból. Továbbra is úgy gondolom, hogy közel sem ez a legerősebb lemezük, de nem is olyan gyenge, mint elsőre írtam.)
A kakaó és a puszedli érdekel, de a zenét inkább hagyjuk. :D
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2022. szeptember 24.
∑:
1.
Blind Guardian
The God Machine
7 7 5 5 9 6 8 6 10 10 9.5 9 7 9.5 9 3.5 10 9 9 8 7.8
2.
Amon Amarth
The Great Heathen Army
8 6.5 3.5 6 10 5 8 4 10 10 10 9 6.5 9 8.5 6.5 10 4 10 6 7.5
3.
Blood Red Throne
Imperial Congregation
9 9 7.5 8 7 9 8 8 6 6 6 9 7 7 5.5 8 6 8.5 5 9 7.5
4.
Protector
Excessive Outburst of Depravity
7 8 9 7 6 8.5 7 8.5 7.5 5 5.5 6.5 7.5 7 7.5 8 5 10 5 9.5 7.3
5.
Miseration
Black Miracles and Dark Wonders
7 7 5.5 8 7 7 7 6.5 7 7 6.5 7 7 7 7 7.5 9 7 6 7 7
6.
Fallujah
Empyrean
9 7.5 8 6 7.5 7.5 7.5 7 7.5 7 6 7 7 7 7 6.5 6 6 4.5 7 7
7.
Visions of Atlantis
Pirates
10 7 5 6 7 2 1 3 8.5 9 10 8.5 6 8.5 10 2 10 3 10 7.5 6.5
8.
DEATHFUCKINGCUNT
Decadent Perversity
4 9 4 8 5 8 5 8.5 6 6 4 5 6 4 2.5 6 5 8 2 8 5.8
9.
Mourir
Disgr​â​ce
4 9 8.5 9 4 9 7 10 6 3 2 5 4 2 5 4 4 5 1 8 5.6
10.
Bekor Qilish
Throes of Death from the Dreamed Nihilism
6 6.5 5 1 6 6.5 5 9 3 3 4 3 5 3 2.5 3.5 3 5 1 9 4.6
∑:
7.1 7.7 6.1 6.4 6.9 6.9 6.4 7.1 7.2 6.6 6.4 6.9 6.3 6.4 6.5 5.6 6.8 6.6 5.4 7.9 6.7

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #479 – 2022. szeptember 24.: 56 komment

  • ZolixiusRex szerint:

    Annyi kimaradt album van, hogy most már azokból is mazsolázhatnánk. Csak a mostani majd’ kitészen egy kört. 🙂 – HP szerkesztők? Fel van dobva a labda. 🙂

  • Szpeter szerint:

    Azért volt itt a körben 7 masszívan keményvonalas underground lemez, 1 laza nagyszínpados viking metal és 2 power, heavy. Szerintem ez alapvetően követi az oldal szellemiségét és “küldetését”. Én élveztem! 🙂

    • Husky szerint:

      Teljes mértékben egyetértek! 😊

    • Marduk szerint:

      Igen , ez egy kifejezetten jó kör volt, tényleg voltak számomra teljesen ismeretlen dolgok. Sokan pontoztak sok kimaradt ajánlás van, ezeket simán belehetne tolni a köv. körre.

  • mike666 szerint:

    Srácok, azért a Nightwish főleg azért lett az, ami, mert van ott egy Tuomas Holopainen. Mára ugyan kiégett kissé, de a Tarjás lemezek korszakalkotó dalaiért ő a felelős Csinálhat bárki Nightwish szerű zenét, de a pl a VOA lemeze(ke)n hallott nóták a kanyarban sincsenek. Ez nyilván szubjektív vélemény, de én így érzem.

    • Szpeter szerint:

      Egyetértek veled, az én részemről ezért (is) csak 7.5 a VoA és ezért 10 pontos a Tarjás éra szinte mindegyik Nightwish lemeze, de az első három Within Temptation is. A zenei párhuzam viszont szerintem elég egyértelmű. Meg hát ugye ott van az a faktor is, hogy ha a Pirates 1997-2002 között jelent volna meg, akkor teljesen mást mondana, mint húsz évvel a stílus alaplemezei után.

    • boymester szerint:

      Részemről a Nightwish egy három lemezes csapat volt (Angel Fall First, Oceanborn, Wishmaster), mellettük az Epica az egyetlen említésre való zenekar (ott is az első lemezek fogtak meg). A többi csajos éneklős cucc sajnos lepattog rólam, még az Avatarium sem igazán bejövős (nem is ér fabatkát sem, mióta Edling mester nincs a közelében…). Erről nem az énekesek tehetnek, pusztán az operai női énekkel ellátott metalt egy egyszer-kétszer ellőhető poénnak tartom, de megértem, ha valaki ezt “szépnek” találja. Ha már női énekes, akkor Kriegtalith a Darkestrah-ból, de onnan is csak az Epos lemezről, vagy az okkultizmus mintaképéül szolgáló (legalábbis így kellene lennie) Ginevra a Hands Of Orlacból. 🙂 Ha meg szimfonikus elemek, akkor szigorúan a zene organikus részeként, a díszítő kalimpálást meghagynám a falunapos fellépőknek.

  • ZolixiusRex szerint:

    A Mourir ajánlójára kíváncsi vagyok.:) Van benne egy két megoldás, amitől égnek állt a hajam. Nem semmi amit a franciák csináltak bm alatt. Egy két norvég zenekar arcára fagyott a mosoly az tuti.

    • boymester szerint:

      A bemutatkozás nem nagyon maradt meg, olyan érdekes, de felejthető bemutatkozás volt, ez viszont sokkal jobb és hangulatosabb.

    • ZolixiusRex szerint:

      A mostani irány jó, teljes mértékben kiaknázható. Tetszik, hogy nem festett ördögök… 😀

  • Szpeter szerint:

    Sziasztok! Általános kéretlen gondolatok a Visions of Atlantis körül kialakult mizériával kapcsolatban. 🙂

    Bevallom ellenérzéssel álltam neki ma a hallgatásának, mivel alapvetően már nagyon távol áll tőlem a habos-babos-szimfónikus power/heavy/speed akármi és ezekkel rokon metal. Viszont tini koromban sokat hallgattam az aktuális zászlóvivőit a stílusirányzatnak, több lemez megmaradt a mai napig nosztalgikus nagy kedvencként. Szóval a stílus, annak eszköztára, klasszikus lemezei és előfutárai közel sem idegenek tőlem.

    Visszatérve a VoA-ra, az első hallgatás kellemes csalódást hozott és némi értetlenséget… Értetlenséget mindkét szekértábor irányában. Még fogom hallgatni és gondolkodni rajta. Az első benyomásom az, hogy egy profin kivitelezett, jól hallgatható és a fentebb emlegetett stílushalmaznak mindenben megfelelő lemezzel állt elő a csapat. Hogy ez tetszik-e valakinek, az egyéni ízlés dolga, amivel kapcsolatban vitának nincs helye. Azzal kapcsolatban azonban már szót emelnék, hogy a szekértábor-hangulatpontozás mennyire ellenszenves, fest téves képet erről a lemezről, és elszomorít mindkét oldal esetében. Az 1-2 pontos értékeléseket én pontosan ugyan annyira megalapozatlannak, hangulatkeltőnek és szakmaiatlannak gondolom, mint a túlzó 10 pontokat. Mielőtt félreértés esik, értem, hogy most ezek a pontok sokkal inkább üzenik azt, hogy ennyire utálja, vagy ennyire imádja valaki…

    Ha tetszik, ha nem, ez továbbra is kétségtelenül egy metal lemez. Jól kivitelezve. Szórakoztató a maga stílusában és közegében. Viszont a “jóságán” felül sem nem különleges, sem nem korszakos mestermű, sem nem újító, meghökkentő, vagy a stílust, a keményzenei horizontot tágító lemez. Sem általánosságban, sem a maga stílusában nem az. Így számomra visszatetsző mind az 1-2 pontos, mind a 10 pontos értékelés.

    Mindenki úgy pontoz ahogy szíve diktálja, nem szeretnék véleménydiktátor lenni. Viszont már más lemezek esetében is kikívánkozott ez a pár sor. Én speciel örülnék neki, ha a hangulatpontozást felváltaná egyfajta objektívebb, zenét értőbb, értékelni képesebb, érettebb hozzáállás. A heavy szekértábortól az extrémebb vonulat irányába és vica verza.

    Az elkövetkezendő napokban hallgatom még a lemezt és megpróbálok legjobb tudásom szerint értékelni, ezt a lemezt is a maga közegéhez mérve.

    Üdv,
    Peti

    • Győr Sándor szerint:

      Szívemből szóltál Peti!

    • jpeter szerint:

      Szerintem minden értelmes ember egyetért ezzel. Ámen

    • verfereg szerint:

      Számomra nehézkesebb így megközelíteni az albumokat, mivel nem vagyok zenész, egyáltalán nem értek a témához, csak lelkes zenerajongó vagyok. Persze hallom, ha valami nagyon amatőr módon szólal meg, vagy ilyesmi, de összességében az alapján tudok ítéletet hozni, hogy nekem mennyire élvezhető az adott alkotás. A Visions of Atlantis most éppen ennyire, nagyon nem az én világom, ez van. Ezt csak azért hoztam fel, mert például (grafikus lévén) festményeket és grafikákat akkor is tudok pozitívan értékelni, ha stílusát tekintve egyáltalán nem az én világom, szóval szerintem az objektivitáshoz nem árt valamennyi szaktudás is az adott témában.

    • Szpeter szerint:

      Értem amit mondasz, van is benne némi igazság, azonban az itt pontozok 99%-a nem zenész, nem “szakember” jelentsen ez bármit is… Sokan képesek a metal és még azon is túli stílusokat értékelni, átlátni, érteni. És talán ennyi ismeret szükséges is, hogy kontextusban tudja az ember értékelni a különböző alstílusait egy zenei szubkultúrának.

      Amit felhoztál, nekem azt a párhuzamot juttatta eszembe, hogy én (aki nem grafikus) egy mindenféle grafikákkal foglalkozó oldalon csak a fekete-fehér nonfiguratív képeket értékelném magasra, mert nekem csak és kizárólag ezek tetszenek és stílustól, technikától, megjelenéstől, művészi értékességtől függetlenül minden mást lehúznék (nem rád célozva, akár le is szaroznám).

      Szerintem egy ilyen képzeletbeli oldalon te is azt várnád el (ha grafikus, ha nem grafikus a pontozó) hogy nagyjából értse a különböző technikákat, grafikai irányzatokat, művészi, avantgárd, vagy tradícionális megjelenítési megoldásokat és legyen képes kontextusban értékelni különböző képeket.

      Rosszul gondolom?

    • verfereg szerint:

      Ahhoz, hogy kontextusában tudj értékelni egy adott stílusban készült alkotást, legyen az képzőművészet, vagy zene, nem árt ismerni hozzá legalább több tíz, száz másik ugyanolyan stílusú művet is, szerintem enélkül nem igazán lehet elhelyezni semmit egy „skálán”, muszáj valamihez viszonyítani. Ehhez nem is kell szaktudás, ezt elismerem, csak egy átfogóbb ismeret az adott alműfaj terén. Én viszont nem hallgatok sem power, sem szimfonikus metált, teljesen önszántamból (tehát a hp-s ajánlásokon kívül :D) csak nagyon kevés albumot hallgattam végig ilyen stílusban, mivel sosem fogtak meg (a próbálkozás ellenére sem). Tehát ilyen megközelítésből sem tudom ezeket a lemezeket igazán objektíven értékelni, ettől függetlenül viszont számos más metál alstílust és egyéb zenei műfajt igen, mivel több száz másik albumhoz tudom viszonyítani őket. Ez a felület meg eleve inkább az extrémebb, sokkal inkább az én ízlésemnek megfelelő underground zenéknek van (elvileg), azokat tudom is ebből a megközelítésből kontextusukban szemlélni, én miattuk vagyok itt. 😀 Ha egy nem csak szakmabelieknek szóló grafikai oldalon, ahol mondjuk kifejezetten avantgárd festészeti irányzatokkal foglalkoznak, feltűnne egy kiscicás cuki manga rajz, és páran nem tudnák objektíven szemlélni, azt nem rónám fel nekik. Ettől függetlenül tiszteletben tartom a véleményedet, nem muszáj egyetérteni, egyszerűen csak szerettem volna kifejteni a saját álláspontomat a témában. 🙂

    • boymester szerint:

      Örülök, hogy sokan azért még tudják, miről kell szólnia, kellene szólnia az itteni HP-nak. Pont ezért bíztatok is mindenkit a további részvételre, aki nyitottan áll hozzá a zenéhez. Jelen körben én is elragadtattam magam és az érzelmek is vezéreltek, erre mindenképp figyelni fogok, ebben Szpeterrel tudok egyet érteni.

  • ganajturo szerint:

    Nincs kedvem már meghallgatni ezt a BRT lemezt.Az első öt lemezük remek , de kivált a Tchort , és azóta alig van jó riff.

  • mike666 szerint:

    Én mondjuk a 2 bites pontozás miatt nézek foggal: 1 vagy 10 wtf?

  • Szpeter szerint:

    jpeter, én azért azt nem gondolom, hogy nekik találták ki azt a kategóriát, hogy viking metal. Messze nem. És anno a 90′-es évek közepén is a tematikusan egyfajta skandináv motívumokkal -akár zenei, akár külsőségekbeli, akár szövegbeli – átitatott death/black közeli érzéshez kötődött a viking metal mint kifejezés, nem feledve magát a banda származását sem.

    Míg az Amon Amarth 1998-ban hozta ki az első lemezét, addigra a viking metal jelzővel büszkélkedhetett többek között az Einherjer a Helheim, Kampfar, Windir, hogy a Bathory-ról már ne is beszéljünk. Az AA sem egy különleges, és egyedi dologként jelent meg a színen 98′-ban ráadásul nem is egy erős lemezzel, mivel szinte egy időben debütált és ugrott rá a viking metal vonatra a Thyrfyng, Monegarm, Mithotyn, mind erősebb debütálást produkálva az AA-nál. (és nyilván még sokan mások, most ezek jutottak eszembe ’96-’98 környékéről. Az tuti, hogy a “viking” jelző mindig black / death halmazhoz kapcsolódott, mint részhalmaz. Az már más tészta, hogy az AA-ból mára már csak a “viking” maradt 🙂

    • jpeter szerint:

      Tökéletesen igazad van. Nem is konkrétan így gondoltam, csak a kis kommentben nem fejtettem ki érthetően. Valahogy arra céloztam, hogy az Amon Amarth maga a viking metál. Vagyis valami ilyesmire kb. Egyszerűen nem tudom death metalként felfogni a tevékenységeiket.

      Az biztos, hogy akkoriban burjánzott a “viking-pagan-black” színtér. Rengeteget hallgattam én is. Én még valahol az Enslaved-et is ide sorolnám, de a Borknagar, Vintersorg, Havayoth sem állt messze. Meg sok hasonló banda volt, mint pl a Forefather vagy a folkos Otyg stb. Elmosódtak a határok. És nekem ebből valahogy mindíg kilógott az Amon Amarth.

    • Szpeter szerint:

      Értelek és egyet is értek veled! 🙂

  • \m/BB\m/ szerint:

    Látom sokan feltételezik, hogy a VoA lemezt direkt túlpontoztuk. Erre semmi bizonyíték nincs, szóval nem kellene másokat gyanúsítgatni. Tudom kurva nehéz elképzelni, hogy ha szerinted szar egy lemez, akkor másnak sem érhet 10 pontot, pedig ez a valóság.

    Mások nevében nyilván nem tudok nyilatkozni, de én soha semmit nem pontozok semmilyen irányban, csak amennyire tetszik egy adott lemez, és amíg nincs az ellenkezőjére bizonyítékom, másokról is ezt feltételezem.

    Ezt pl. kétszer is megpróbáltam bejuttatni, szóval talán nem véletlen a tízes részemről. 🙂

    • Husky szerint:

      Ennek a lemeznek itt reneszánsza van! Igaza van Melkor-nak még több ilyet! Szinte pezseg tőle a Hp! Az előző (dög unalmas) Hp-hoz képest ez tiszta izgalmas! 🤩

    • CarolusRex szerint:

      Valószínűleg azért, mert van 5 db 10 pontja már, mégsem sikerült senkinek sem megfogalmazni miért lelkesedik ennyire ezért a lemezért. Tudjuk, nem kötelező írni, de ha már valami annyira kiemelkedő hogy megérdemelje a 10 pontot, akkor csak van róla bármiféle gondolatotok is az étrenden kívül.

    • \m/BB\m/ szerint:

      Igazad van, kivettem az étrendre vonatkozó részt, köszi, hogy szóltál.

    • Husky szerint:

      CarolusRex: Én leírtam és King Diamond is, hogy miért lelkesedünk érte!!! De gondolom mindjárt előkerül egy “statisztikai” görbe, hogy ez nem igaz…🤣

    • CarolusRex szerint:

      Husky, nem neked szólt és nem is King Diamondnak, egyikőtök sem 10 pontot adott.

    • boymester szerint:

      Majd lerágom a körmöm az izgalmaktól, vajon 8. vagy 9. helyen érkezik be a Visions? Képesek lesznek a jobb lemezeket leminősíteni miatta??? Jack Sparrow nem is iszik vizet, csak rumot???

    • \m/BB\m/ szerint:

      Tényleg azoknak van esze, akik nem írnak ide a fórumba, és kommenteket sem a lemezekhez, én is csatlakozom hozzájuk azt hiszem.

  • Szpeter szerint:

    Az Amon Amarth – Get in the ring kezdése nem egy az egyben Bolt Thrower? Talán a Mercenary lemezről, vagy nem tudom, most nem álltam neki keresgetni, de nagyon ismerősen cseng, még a kétlábgépes beindulás is…

    • Husky szerint:

      Mert ők pont arról híresek, hogy csak úgy lopkodnak másoktól. Ugye ezt te sem gondolod komolyan!

    • \m/BB\m/ szerint:

      Én ugyan nem vagyok zenész, mint Peti, de mivel évente sok ezer metal lemez jelenik meg, szerintem nem elképzelhetetlen, hogy akadhatnak hasonlóságok, már csak a véletlen okán is.

    • Szpeter szerint:

      Husky – azt nem gondolhatom komolyan, amit nem én gondolok ugyebár… :))) Én csak egy nagyon erős áthallásra hívtam fel a figyelmet, illetve tettem fel a kérdést, hogy más nem hallja-e a hasonlóságot.

    • Husky szerint:

      Én nem hallom.

  • boymester szerint:

    Nagyon jó zenekar mind a Obscura és az Origin is, de a tech death teljes spektrumából apró falatok. Teljesen mást játszottak anno a műfajt elindító klasszikusok (Death, Gorguts, Cryptopsy), más hangulatú a progos, modern megközelítés, a dalközpontúság vagy disszonáns hangorgia…A Deathfuckingcunt inkább egy slamming brutal death, ügyesen eljátszva, mint egy valódi technikás cucc, a borítójáról belőhető a közege, az összehasonlításnak nincs alapja. Hogy a műfaji túltermelésről is essen néhány szó: íme ezer lemez az elmúlt évekből…

    https://www.youtube.com/playlist?list=PLRtpROi8-zph60LXuaHui9vt9V1tDW4Zq

  • boymester szerint:

    Halk megjegyzés: Wormrot 3.71 (3612 szavazat), Visions Of Atlantis 3.48 (112 szavazat). Tehát akkor az előbbi 15 pontos lemez lenne…:) A valóság az, hogy a pontozók száma hiába nő, ha a minőséget bizony alulról szagolják, az underground zenei vonalakról és szubkultúrákról lövésük sincs és a kommersz, 20 éve egyetlen friss ötletet felmutatni nem tudó, gyerekmatiné lemezeket tolják. Az olvasóközönségünk nem ezt szokta meg és látszik, hogy nem is kíváncsiak rá. 10 év HP és ezer cikk után lehet, hogy nem a levegőbe pofázok… Érdemes ismét meglesni a képet, amit előzőleg linkeltem. A büdös életben ennyire kevesen nem néztek rá a Forgács HP-jára, sajnos ez a nem semmi. Lehet nyalogatni a mancsokat büszkén…
    Na mindegy, akinek van önértékelése, ahogy már szintén írtam és tisztában van a saját ízlésével, annak megfelelő közegével, az tudja, hol talál más lehetőséget. Aki meg nem, annak a véleménye is annyit ér. Én egy darabig pihenek, a sok jó promós lemez mellett az itteniek meghallgatása már nem fér bele.

    • King szerint:

      Az előző HP-nak a megtekintései is 1000+-os számot hoztak, amiről nem gondolnám, hogy nagyon szar lenne.
      Például a brit Hell kb. az elmúlt 20 év két legjobb NWOBHM lemezét tette le az asztalra, a RYM-on mégsincs olyan sok szavazat rájuk sem (és ezért gondolom már nem is olyan jó ez a két lemez… 🙂 ). Az is megfigyelhető, hogy a Metal Archives-on is egyre kevesebb a kritika, illetve egyre több helyre keverednek oda a trollok, akik 0%-os, saját maguk által biztos “kritikának” gondolt valamiket írosgatnak. Joakim tökéletesen megfogalmazta egyébként ehhez kapcsolódóan a saját álláspontját az interjúban.

    • Husky szerint:

      Láttan valami piros görbét, de hogy mi mit jelent, azaz a koordináták mik?

    • boymester szerint:

      Az amerikai Hell meg az elmúlt évek legjobb sludge/drone lemezét tette le az asztalra hasonló reakciók között, de nem ismered, mert nincs túl sok gyakorlatod az underground vonalon. Én viszont ismerem az említett heavy metal bandát, ott azért 4-500 szavazat van, ami ismét kapufa. A jó lemezzel egyet értek, viszont az itt sajnos be nem került Satan szerintem jobb (de akad még egy Satan’s Hallow nevű alakulat is, akik még az archívumban sincsenek és hasonló színvonalú anyagot tettek le 2017-ben). Az archívum kritikáit én sem tartom mérvadónak (legalább 5-10 írás kell, hogy abból valami átlagot lehessen következtetni és az sem baj, ha megbízható magazin is akad köztük), egy The War to End All Wars esetében például túlzás a 0%-os kritika, de egy 50% már bőven reálisnak tűnik a mennyiség alapján, meg számomra is.
      Nem nagyon tud vigasztalni az 1000 környéki szám, hiszen a statisztika szerint 2-3 éve a kétszerese is megvolt. Ezt nem lehet sajnos szépíteni semmilyen kimagyarázással. Troll akad sajnos itt is bőven.

    • boymester szerint:

      Husky: évek száma és hp látogatottság (kattintás). 2019 második felétől zuhan, gyakorlatilag majdnem visszaért a kezdőpontig, 2011-19 között pedig magasan stagnált (jellemzően 2 és 3 ezer látogató között). Nem túl bonyolult. Utoljára 2005-ben volt hasonló az érdeklődés…

    • Husky szerint:

      A HP látogatottságnál én 20 főt meg valamivel afelett és az alatt látok, hol van itt kétezer?

    • boymester szerint:

      Valóban nem ír pontos számot, ez napi, havi, vagy kör átlag kattintás (aktivitás)…de ha most 1000 körül van, akkor az arányok szerint ennyivel lehetett több. Sacc. Nincs pontos adat sajnos, de az irány elég egyértelmű. Ugyanakkor nem is olyan lényeges, hiszen nem a kattintások száma a fontos. Elég a szabályzatba belekukkantani. Mint mondtam, pihenőre fogom magam egy darabig, de addig is olvasgassátok az utolsó és talán leglényegesebb szabályt: Ne feledjétek, ez nem egy vérre menő verseny, sosem az a lényeg, hogy kinek az ajánlása végez az első helyen. A HP esszenciája abban rejlik, hogy minden résztvevő új, eddig számára ismeretlen előadókat, műfajokat fedezzen fel és tágítsa ismeretei spektrumát az underground világán belül.

    • \m/BB\m/ szerint:

      Kellemes és hosszan tartó pihenést, boymester! 🙂

  • Husky szerint:

    Váó! Bekerült a Visions of Atlantis! Na megyek és csinálok egy kis kakaót, meg előszedek puszedlit és a nassolás közben meghallgatom a kalózokat. 😄

  • \m/BB\m/ szerint:

    Alig van ajánlás, biztosan mindenki átment a HammerWorld-höz hangpróbázni. 🙁

  • King szerint:

    Eddig 16 (+1) ajánlás…nem semmi!

  • boymester szerint:

    Ez a Visions Of Atlantis olyan, mint a visszatérő rémálom. Remélem nem jut be, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a többség nem kíváncsi a píszí karibtengerre, de valaki folyamatosan gyomorgörcsöt akar a hallgatóságnak…Számomra az újraajánlás nyilvánvaló trollkodás az itt leírt pár körrel ezelőtti vélemények alapján. 100% Disney gyerekeknek! Röhej!

    • Husky szerint:

      Én magamtól nem hallgatnám meg, de ha bekerülne szívesen! Láttam már koncertjüket és egész jó zenére emlékszem. 🙃

    • boymester szerint:

      A közben osztogatott kakaó és puszedli íze rémlik még? Azok lehettek a szép idők:)

    • \m/BB\m/ szerint:

      A többség?
      Én csak pár emberre emlékszem, akik lepontozták a fórumban. ¯\_(ツ)_/¯

    • Husky szerint:

      \w/BB\w/: Ne aggódj én is csak pár emberre emlékszem. De most nekem a kakaóra és a puszedlire kéne emlékeznem, amit a Visions of Atlantis-on osztogattak, de az istennek nem rémlik ilyesmi. Nem hiába kellett mennie a Dürer-nek, ami ilyen Disney programokat csinál metal helyett…😂

    • mike666 szerint:

      Az új dürer király. Csak nagyon messze van tőlem. Az eredeti 10 percre volt csak…

  • ZolixiusRex szerint:

    A fejszét kiéleztétek már?! 😛

Explosions Tour
szeptember 30.
VR Sex
szeptember 30.