Hangpróba #482 - 2022. november 5.

Csodálatos zene, mint minden albumuk. Nekem is a bemutatkozó a kedvencem, de ez nem von le semmit az új lemez értékéből. Teljesen a saját útjukat járják, de ez így van rendjén.
Érdekes, mint az "érdekes arcú" nő, nem hinném, hogy bóknak lehet tekinteni.
Manapság már nem nagyon vagyok oda az ilyesfajta zenéért, persze a maga idejében nagyon nagy Dissection rajongó voltam.
Azt hittem rosszabb fogadtatásban lesz része, de örülök, hogy nem lett igazam.
Nagyon igényes munka, különösen hazai viszonylatban. A korai Paradise Lost albumok meg a mai napig a legnagyobb kedvenceim, szóval nincsenek véletlenek.
Nagyon rendben lévőnek találtatott általam.
Mivel ajánlottam és az még be is került, arra jutottam, hogy nem lenne tisztességes nem pontozni. Szóval ez ennyi számomra, és CSAK a zenét vettem figyelembe.
Érdekes, erre most nem szórjátok a dehonesztáló jelzőket, pedig lehetne rá találni párat. ;)
A "négy pontos" kollégákhoz csatlakoznék ezúttal.
Szörnyen gyenge próbálkozás.
Egy igényes anyag, de ahogy a korábbiakra sem csavarodtam rá, erre sem fogok.
Van benne valami, ami miatt többre értékelem, mint amit a hangzás alapján "érdemel". A harmadik tétel filmzenés kezdése például ilyen. Ennek ellenére nem hiszem, hogy önszántamból bármikor is meghallgatnám újra.
Az a fajta anyag, amin hallatszik, hogy érzéssel készült, profi zenészek írták és rögzítették, akik hallhatóan élik és értik a műfajt. Velem azonban nem rezonál.
Azt tudnám írni, amit a Thulcandra-nál is. Az a gond ezzel, hogy nem hoz igazi újdonságot, ráadásul hiányoznak a lemezről - számomra - kiemelkedő és emlékezetes témák.
Visszarepítettek a '90-es évekbe. Nagyon jó minőségben játszák a PL/korai Anathema/MDB jellegű gótikus Death/Doom-ot. Itt-ott Agregator párhuzamot is hallani vélek. A pontszám némileg szubjektív a nosztalgiafaktor miatt és mivel hazai a csapat. Van rá esély, hogy előveszem még alkalmanként.
Jó, jó, nem is sablon, de valahogy mégse tudott elkapni a lemez hangulata. Mert azt el kell ismerni, van neki.
Egyetértek Armanddal, az idei év crossover királysága, remek közreműködésekkel, társadalomkritikával. A Judgement Night összehasonlítás is releváns.
Anno a The Summoning lemeznél leírtam a HP-n a véleményem. Ők is változtak. Azt hiszem, már nem az okkult rock a fő csapás, hanem a Ghost-hoz hasonlóan a hard rock csak kevésbé teátrálisan és egy-két fokkal kevésbé fogósan. Kellemes anyag és jól is szól.
Még egy kicsivel több egyéni megoldással akár kiemelkedő cucc is lehetne. Az elején érdekesebbnek tűnt, a végére azért nehezen tudta fenntartani az érdeklődésem.
Nem a death metal a kedvenc műfajom, ez az EP sem győzött meg igazán. Érzem a potenciált a csapatban, háttérnek el is tudnám hallgatni, de egy albumnyi dal - legalábbis a jelenlegi szinten - nem tudná fenntartani az érdeklődésemet. A vokál kifejezettem rendben van és a témák, a váltások is a helyükön vannak amúgy.
Borzasztó unalmas. Ők lettek volna, akik elkövették a zseniális 2013-as debütáló lemezt?
Nem ez a valaha volt legerősebb lemezük, de ezt a fajta zenei világot, pláne ilyen szintű igényességgel előadva mindig csak üdvözölni tudom.
Lényegesen rosszabbra számítottam, de ez egy minőségi anyag.
Én inkább a tengernyi Solitude Productions-ös zenekart hallom ki, kevésbé a Paradise Lostot, mint direkt hatást. Mindenesetre nagy öröm, hogy van a műfajnak egy ennyire jó magyar képviselője.
Mindenképpen egy színfoltnak számítanak a tengernyi black metal banda között, mert nem a konvencionális megközelítést halljuk... de ennél több erényt nem tudnék mondani jelenleg.
A szövegek mondanivalójával maximálisan egyet tudok érteni, de ki nem állhatom az ennyire túlzottan átpolitizált zenéket. Túl azon, hogy a srácok által játszott stílusok sem régen, sem most nem érdekeltek. Következő körben majd kiderül, hogy rengeteg Hangpróbás arc nevelkedett fel DJ Bobón...
Az első két lemezük metalosabb részei elmentek érdekességnek, azóta ez ilyen lingyi langyi pop-rock cucc. Igényesnek igényes, viszont valóban roppant eseménytelen és unalmas. A címadó végére beváltottam volna egy 20 perces funeral doom tételre legszívesebben.
Brutálisan egyedi, de nem érzem kiforrtnak az anyagot. A dalok tekervényes vonulata ellenére sokszor instantnak, ötletszerűnek éreztem és kellene nekik ilyen sok hanghoz a tisztább hangzás.
Lásd: kritika.
Ha félretesszük a videók kissé erőltetett mivoltát és az elcsépelt Lilith témát, amit valódi okkultizmussal karöltve jobban kedvelek, valamint az erős Arch Enemy utánérzést (kifejezetten az Angela-s korszakot idézi némi black metallal és szinti szőnyeggel megtoldva), akkor egy nagyon erős lemezt kapunk. Tipikus amíg hallgatom, addig tetszik anyag.
Minőségi fekete fém remek hangulattal.
Ha most lennék fiatal, ott lennék egy koncerten. Pár évet (vagy évtizedet) csúsztak ennek a vonalnak a fénykorától, de hát ez alapvetően jellemző a magyar zenére. Jól szól, de a szövegek viszik a prímet.
A kezdetektől követem őket, jó kis okkult heavy/doom bandaként kezdték, Anders hangjának köszönhetően pedig kellemes gótikus horror hangulatot is kapott a projekt. Viszont elkezdtek számomra követhetetlenebb, bazáribb irányba menni a doom elhagyásával (hard rock, horror metal vagy mi a szösz...). A lassabb és középtempósabb dalok jobban álltak az énekesnek, ezek a tételek valamelyest elveszik a dolog valódi okkult feelingjét. Viszont ha hard rocknak nézzük, akkor a pár nyálasabb refrént leszámítva király lemez és igazán dögösen szól.
Minőségi lengyel black metal, ahogy azt megszokhattuk. Azért húzom le kicsit, mert az ajánlatnak köszönhetően beleakadtam a bemutatkozó lemezükbe és az nagyon bejön!
Ígéretes, de egy nagylemezzel tudnának meggyőzni igazán. Arra viszont érdemes lesz rárepülni. Király a vokál, nem a szokványos.
Valahol, mélyen legbelül egy jó lemez van elrejtve ezeknek a daloknak a DNS-ébe, csak a kivitelezés lett rendkívül egysíkú. Nagyon ritkán fordul elő ilyen, de a végén már sasként kémlelve vártam a végét a dolognak. Igényesen unalmas.
Én se tudnám stílusbéli skatulyába zárni őket, de nekem épp ezért olyan érdekes ez a banda. Nehezen megfogható dalszerkezet társul az erős hangulattal, ez a keleties dallamoknak köszönhető elsősorban. Tekerednek a riffek akárcsak a háremhölgyek dereka hastánc közben. Nem mondom, hogy minden része tetszett, de az egyediséget nagyon értékelem.
Tavaly nálam a Dissection versenyt a Stormkeep nagyon megnyerte, de a Thulcandra is gyakori vendég mind a mai napig.
"It's like Arch Enemy melded with Dimmu Borgir". Lehet emiatt is én leszek az ügyeletes fanyalgó ennél a lemeznél, de lehet csak azért mert nem vagyok túl jó hangulatomban (mivel jelen pillanatban csak én vagyok az oldalon). Egyszerűen könyörög azért, hogy komolyan vegyem, de nem tudom. Bőven túl szépek a melódiák, elcsépelt a témakör és néha már-már bazári a kivitelezése néhány dalnak. Vannak jó tulajdonságai, amit mások már említettek, de ez nekem így kevés.
Jól hozzák azt a stílust, amit kiválasztottak maguknak. Szentimentális, álmodozásba révedő melódiák, keserédes hangulat. Nekem sose volt ez a Peaceville hármas által elkezdett vonal a sajátom, de elismerem a teljesítményüket.
Nem kapkodta el a Kathaaria a második albumot, egy komondor várható élettartamáig tartott, de itt a folytatás. Komplexnek mondható, furcsán tekeredő, kiszámíthatatlan témák és black metalhoz képest gyakori váltások jellemzik. A vokálban sok érzelem van, a hangszeres megvalósítás kifejezetten friss. Nehéz belekötni, de néhány dalnál a témák nálam annyira nem ültek.
Alapjáraton a két stílus (rap és metal) házasításától feláll a szőr a hátamon. Mégsem tudom ennél lejjebb tolni a pontot, mert a prozódiájuk és a mondanivaló az nagyon ül. Hatalmas szükség van a kritikus gondolkodásra, pláne olyan időkben, amikor sokan nem szeretnék, ha az létezne.
Egy nagy baja van ennek a lemeznek: nem elég erős a hangulat. Egyszerűek, de fogósak a dallamok, van dög a hangzásban. Viszont a csokit vagy csalunk hangulatot nekem nem igazán adják át a dalok. Ezután betettem a tavalyi Gargoyle lemezt, na ott már hangulatba kerültem. Bár tudom jól nem egy stílus a kettő...de azért na :)
Nagyon jó, fagyos, zord és gyűlölettel teli kis csomag ez, de az albumukat ajánlanám elsősorban, az tényleg egészen kiváló.
Borító alapján azt gondolhatnánk: Blood Incantation kopi. Pedig a választott témán kívül kevés a kötődés a kettő között. Technikás, progresszív átkötésekkel kooperáló, intelligens death metal ez. Épp annyi csavart tesznek bele, hogy az ne nagyon feküdje meg a gyomrunkat, a visszhanggal megküldött vokál is tetszik. Ha már valamihez hasonlítanom kell, akkor az Artificial Brain lenne a legközelebbi modern banda, akikre hajaznak. Van hangulat, vannak jó dalok, világmegváltás nincs, de nem is kell.
Igényesen unalmas "poprock" anyag, teátrális / filmzenés hangulattal - amit zömében nem szeretek, itt sem. Nem is igazán tudtam hova tenni az egészet. A profizmus és a minőség lejön, csak nem szívesen hallgattam, leginkább a végét vártam...
Becsülettel végigkínlódtam. A harmadik dal harmadik percétől bő egy percnyi jó témát sikerült benne felfedeznem. Eleve nem szeretem a keleti témákat, de itt legalább hamisan vagy legalábbis furcsán elbaszottul sikerült feldolgozni azokat. Akkormárinkább Fazlija - Helikopter!
"Énszerintem" ez tavalyi anyag, de sebaj. 1) Imádom a Dissectiont. 2) Ez egy Dissection stílustribút zenekar. 3) Profin csinálják. -> Jár a magas pontszám. Szerény vinylgyűjteményem is gazdagítja ez a lemez. (Azt egyébként megértem, ha valakinek esetleg bassza az agyát az efféle "stílusmásolás", viszont szerintem ez egy valid tisztelgés minden idő egyik zenekara előtt!)
Kimaxolt középszerűség. Korrekten össze van rakva, csak minek. Semmi bántó nincs benne (eltekintve attól, hogy normális férfi énekkel jobb lenne, hisz ez a női vokál semmi pluszt nem ad), de sokkal több részt untam, mint ami tetszett, és kb. nyom nélkül áthaladt rajtam. Lehet 15-20 éve jobban tudtam volna lelkesedni érte, viszont akkor meg miért ne hallgatnék valami korai CoF anyagot vagy a Cainian Chronicle lemezt az Ancienttől...
"Hungarian guys play melodic doom / death metal in the vein of 'Draconian times' era Paradise Lost." - írják, és tényleg, raádásul kiváló minőségben - bár aki ismeri Csarnogurszky István gitáros/dalszerző egyéb projectjeit (Black Hill, musicformessier, Realm of Wolves stb.), az ezen nem fog meglepődni. A Papp Norbert kezemunkáját dicsérő borító is szép, nem szokványos. Borongós őszi-téli napokra remek választás.
Kiváló, modernebb hangvételű black metal anyag. Nem ismertem eddig őket, de ez alapján az első lemezük is érdekel. Jellegét tekintve mehetne az OdiumNostrum yt csatornára is akár, de azért jóval befogadhatóbb. A többszöri hallgatást meghálálja. Tetszik a borítófestmény.
Fasza, direkt hc-metal anyag olyan mondanivalóval, amivel teljes mértékben azonosulni tudok. 15-20 évvel fiatalabban biztosan lelkesen ordítanám koncerten, pár 10 év múlva meg jó lesz kordokumentumnak. Jó ötlet volt vendégeket hívni, változatosabbá teszik a dalokat (Funktasztikus azon kevés repperember, akit önszántamból is hallgatok néha, Bobafett meg a 3,14 gyerek a másik kettő, valamint a debreceni Machos formáció egyik demója). Jó a borítógrafika is.
Az a bajom ezzel a lemezzel, hogy a zenéből számomra egyáltalán nem át az a design / külcsín / koncepció, amit vizuálisan megjelenítenek. Ettől eltekintve egy teljesen korrekt dallamos rockmetal anyag, kerek hangzással, jó énekdallamokkal - fesztiválokra korai időpontba, kocsmába-munkához háttérzenének tökéletes. Talán ha a szintit intenzívebben használnák, akkor sikeresebben lehetne "horroros" atmoszférát teremteni.
Minőségi urbánus black metal Lengyelországból. Hangzásilag, hangulatilag, dallamilag nekem tetsző egységet alkot. Jók a videóklipjeik, pl. állnak egy egy háztetőn, isznak, és besötétedik / mászklának az utcán este - illik a koncepcióhoz. Sajnálom, hogy nem néztem meg őket élőben.
Nem ez a death metal altípus a kedvencem... Egyébként nem művelik rosszul, amit csinálnak, gitártémailag rendben van, de számomra zavaró volt a dob hangzása, és nem is tudtam ettől elvonatkoztatni. Meghallgatom, nincs vele bajom, de önszántamból nem venném elő megint.
Az előző metalosabb/keményebb lemezük jobban tetszett. A The Fire I Long For című lemez vaskos gitárhangzása és kevésbé szomorkás, melankolikus jellege nekem jobban bejött. Az új lemezen többnyire már-már akusztikus és/vagy nagyon soft gitározás folyik. Számomra a számok hangulata is túl szomorkás és melankolikus az előző lemezhez képest. Egy dolog változatlan az énekesnő gyönyörű hangja. Nem egy átlagos lemez, de ha több God Is Silent típusú számot hallok a lemezen magasabb pontszámot kapna, de szégyenkezésre így sincs ok.
Sehonnan sehová nem tartó zenei hömpölygés, ami itt-ott tartalmaz értékes megnyilvánulásokat, de a daloknak nincs se szerkezete se felépítése, olyan mintha leültek volna és elkezdtek volna játszani ami éppen az eszükbe jut. Kíváncsi lennék egy koncertjükre, hogy ezt ugyanígy elő tudnák-e adni, mert nekem nagyon improvizatívnak hatott az egész.
Kifejezetten jól esett a The betrayed kingdom után, attól szerintem sokkal jobb. Nem is tudok belekötni semmibe, minden a helyén van. Kiemelném a jó számokat!
Hát meglepett a lemez és nem kicsit! Ilyen minőségű anyagot a legtöbb banda a harmadik, negyedik lemeznél tud letenni az asztalra. Idén nagyon el vagyok kényeztetve a remek lemezek terén, de ahogy egy balatoni építőmunkás kiabálta a társának ‘a jóból is megárt a kevés’, úgyhogy hajrá!
Nem rossz zene ez, de annyira nem is jó. Nekem unalmas volt. A végtelenségig ismételgetett dallamok egy idő után már kellemetlenek voltak. Összefoglalóan azt tudnám mondani rá, hogy kellemes, de nem túl izgalmas. A Paradise Lost-os áthallás is eléggé megáll.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Zeneileg sem nagyon tudok belekötni semmibe. Egyébiránt a rock, mint zenei stílusnak a létrejöttében óriási szerepet játszott a fennálló rendszerrel szembeni kritika. Történelmi példaként lehet említeni a Woodstocki Fesztivált.
Több okkult ízvilág elférhetett volna a zenében. Nekem most nem jött át annyira, így egy kicsit untam is. Kellemes, de nem túl izgalmas. A faszi hangja sem igazán tetszett.
Hát ez nagyon gyenge produkció volt. Ez még a Kostnaténi-nél is gyengébb lemez. Borzasztó paneles, rettentő unalmas, azok a több milliószor eljátszott riffek és dallamok tiszta lerágott csont. Olyan mintha visszamentem volna az időben úgy 30 évet. A lengyel black metal elég előremutató és sajátos, de ez a lemez valahol nagyon félrecsúszott. Nagy jóindulattal 3 pont! Futószalag black metal.
Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt! Egész pofás death metal anyag. Tetszett, hogy minden számba sikerült belecsempészni valami egyediséget. Szerintem jöhet a nagylemez, a csapat kellően felkészült!
Rendkívül egyedi, különleges lemez volt számomra. Az énekesnő hangja nagyon kellemes, gyönyörű (mint őmaga is), valamint rengeteg érzelem és érzés átjön belőle a dalokban. Igen, a zene, hangulat melankolikus, szomorkás (a vége felé már kicsit túlságosan is), a musical-es hasonlítás is helytálló (de ez nálam pont, hogy előny). Néhány számban van egy jó adag Ghost-íz/érzés (Nocturne vagy a címadó pl.), utóbbi pedig olyan szinten kellemes hallgatnivaló, hogy rég hallottam ilyen jó számot. Valamint, mindenképp meg kell említeni a szintén gyönyörű, mesteri cselló-, billentyű/zongora- és hegedűjátékot (nem egy helyen szinte "sír a hangszer" - találó kifejezés). Ez minden, csak nem unalmas.
Még az a szerencse, hogy ilyen rövidek ezek az EP-k. Lement ez a 3 szám és gyakorlatilag nem tudnám megmondani, hogy milyen zenét is akarnak ezek játszani...a néha-néha bejövő török hangszerek, hangulat jó lenne, ha nem vágnák tönkre a többi zenei résszel.
Minőségi melodikus black/death, ám egy kicsit sablonossá vált a végére.
A Rise of the Trinity első klipes dallal máris megvettek maguknak. Igaz, annyira "fülbemászó" refrén és billentyűs betétek a többi dalban nem igen vannak, de így is egy remek bemutatkozó lemezt sikerült készíteniük. Sandie Gjortz dán énekesnő károgása némelyik dalban olyan brutális, amit Angela Gossow produkált az Arch Enemy-ben. Mindenképp figyelemre méltó debütlemez.
Vannak rajta nagyon jó dalok és a zene melodikussága és egyben melankolikussága is tetszett.
Nem rossz, vannak benne kifejezetten jó témák, részek, de egy idő után unalmassá válik a monoton vokál. A Never Dead Enough számot eléggé feldobja a gyerek (kórusos?) ének.
Meglepett a lemez, elsődlegesen természetesen a szövegek miatt. Nem sokszor fordul elő velem, de itt az első szám felénél megállítottam, rámentem a bandcampen, hogy mutassa a dalszövegeket is és az egész lemezt úgy hallgattam végig, hogy közben azokat olvastam. Ha nem ez lenne a valóság, ami a dalszövegekben van, azt mondanám, hogy baromira kreatív dalszövegírókkal van dolgunk - így azért sajnos ettől nem tudok elvonatkoztatni (olyan szinten kreatív, mint a Belga Királyok a házban című számának dalszövege, amely szám is baromira tetszik, vagy az Akela Farkastörvények lemezén jó néhány dal). A zene is bejött, így nem tudok (és nem is akarok) kevesebbet adni erre a lemezre, mert jól esett hallgatni - az aktuális témák és társadalomkritika ellenére is. És a vendégek is valóban feldobták a dalokat, koncerten is jók lehetnek, főleg, ha adott esetben a vendégzenészeket is meg tudják hívni.
Nagyon kellemes, nekem jobban tetszett, mint az előző lemezük. Jó, hogy elmentek kicsit a horrorpunk vonal felé, a olyan dalok, mint az At Midnight I'll Take Your Soul vagy a Last Rites of Lucifer kb. hibátlan horrorpunk dalok. A hangzás szintén kiváló.
Legfőbb erénye, hogy rövid és csak egy EP. Igaz, vannak benne jó zenei részek, például az utolsó számban, de nem igazán lettem kíváncsi az ezt megelőző nagylemezükre.
Egy fokkal jobb, mint a lengyel black. Ide is leírható, hogy szerencsére csak egy 15 perces EP-ről van szó és nem kell 50-55 percet ebből végighallgatni. Zeneileg elég jó.
Az első album és Ep örök kedvenc, az azt követőket egyre kevésbé hallgattam és kedvelem és ez az album is folytatja ezt a sort. Doom már csak nyomokban - God Is Silent - helyette van minden más, soft rock, folk rock, pszihedelikus rock, de még pop-rock is - jelen esetben a címadó. Nyilván nem játszanak rosszul, önmagában a gitár/szólók nagyon ott vannak, csak még nagyon nem találta meg hozzám az utat az album. Egy dolog viszont biztos: a banda ezzel is és az előző albumok dalaival is olyan munícióval bír, amiből ha ügyesen válogatnak, jó érzéssel választanak dalsorrendet, akkor 1000 pontos koncerteket tudnak adni.
Inkább érdekes, semmint jó. Pozitívum/1: a HP rockosabb albumai után simán legyalulja az ember fejét. Pozitívum/2: hogy érdemes rákeresni a 3 dal egyéb stílusú előadásaira a YT-on, mert érdekes. Pozitívum/3: hogy csak 3 dal, igaz, kettő is elég lenne. Negatívum: megkötönének sem tudnék ezekből egy teljes albumnyit végig hallgatni.
Korrekt, erős lemez, jó dalokkal, igaz - ahogy többen is írták - stílusgyakorlat, de hát a stílust kedvelem, az album pedig "többszörhallgatós/polcrakerülős", így egy erős nyolcast mindenképp érdemel.
Dallamos szimfo black/death, ami a háttérben ugyan elszól, de odafigyelve kevés dologra kapom fel a fejem. Semmit nem találtam benne, ami miatt újra meghallgatnám.
"Sárkényos" szezon van :). Az, Paradise Lost meg MDB. Ott a helye a listában nem csak a külföldi bandák, hanem a honiak mellett is - Evensong, Ideas, Eclipse of the Sun stb. Jók a dalok, mint oly sokszor a tiszta ének nem tetszik, nem gyenge, csak nem elég erős.
Ez egy nagyon meggyőző, komplex black/death album, igencsak jó témákkal, amire rá lehet kattanni rendesen. A disszonánsabb, elvontabb témákat pont kellő érzéssel és mértékkel építik a dalokba, ez - nálam - nagy pozitívum. Ami viszont "nemgyerebe" volt az az, hogy intro és outro gyanánt egy-egy olyan dallal indítanak és zárnak, ami abszolút kilóg a többi közül, ha azok nem lennének ott, akkor több pont járna, de így is kiváló ajánlat.
A zenével és a szöveggel nincs semmi baj, így hát jogosan kérdezhetné bárki, hogy miért az ennyire kevés pontszám? Nos a téma választás miatt, és innentől durván szubjektív minden tőlem. Sajnos, bennem a düh helyét az elmúlt évtizedek honi politikájában teljesen átvette a szánalom. Lehet durva - és remélem nem jár érte törlés - de igazság szerint azon csodálkozom, hogy az ilyen-olyan oldali "politikusi" szellem-fejedelmek mi a rossebért nem lövik magukat szépen-sorban fejbe. És sajnos azoktól az érzésektől, hogy "egyforma hülyék cirkálnakföl-alá, mindkét oldalon", illetve, hogy "Móriczot, Rejtőt, Krúdyt kell ismerni, ezeket a gyökereket ott a parlamentben nem" - ez utóbbit nem tudom pontosan idézni -, nos ezektől az érzésektől semmiképp sem tudok elvonatkoztatni. Meghallgattam becsülettel, de ez nem nekem szól.
Darkened hard 'N' punkish horror rock vagy mifene... Van hangulata, csak épp ilyen szórakoztató jelleggel, ez inkább a vidámpark és nem az okkult, ahol marcipán a koponya, fehér csoki a csont-nyalóka, Lucifer pedig még mint "fényhozó" ül a rocker szülők gyerkőcei elé mesélni - természetesen szárnyakkal, de még nem "elbukva", nőként. Amúgy: korrekt, volt már ennél egyaránt jobb és rosszabb albumuk is.
Annak ellenére, hogy kb semmi érdemleges, stílusában - talán - nem is annyira rossz. Csak miért kell a fejemre húzni a hangfalat ahhoz, hogy meghallgathassam? Nem hiszem, hogy ennek a fajta blacknek, ennyire szarul kell szólnia.
Brutal death metal az underground mélyéről. Most ez nekem nem volt meggyőző.
Nagyon szép zene! Teljesen el tudja az embert varázsolni.
Értelmetlen zene amivel nem lehet mit kezdeni.
Végre nem egy másológép! Nem ismertem a bandát eddig. Nagyon profi lemez.
Csupa klassz lemez! Első lemez és ilyen? Nem semmi.
Kár hogy szinte egy az egyben Paradise Lost.
Nehéz anyag.
Na ez odabasz de rendesen!
Jó volt. Szórakoztató zene egy nehéz nap után.
Másológép! A Thulcandra és e között ég és föld a különbség!
Biohazard, Sick Of It All, Stuck Mojo mindegyiket hallgattam anno talán a Biohazardot a legtöbbet, illetve amit én még ide soroltam és mindennél nagyobb kedvencem volt a Pro-Pain.A pontszámom tartalmaz nosztalgiát , bátorítást és maximális elismerést.Talán a dallamos részekből kicsit vissza vehetnének, de most ezt is elnézem.
Mindenképpen színvonalas, de roppant unalmas zene. Adtam neki még egy esélyt és jobban tetszett.
A két pontos kollégákhoz csatlakozom.
King Diamonddal értek egyet meg kopival.
Nagyon erős bemutatkozó anyag.
Azt hiszem Macussal értek egyet.
Az a baj a lemezzel, hogy semmi kiugrót nem hallottam benne.
Nem tudtam elvonatkoztatni a szövegektől, a zene itt számomra negyedleges. Úgy utálom amiben és ahogyan élünk és a szövegekben ez faszán visszaköszön. Gondolom a rendszer nyerteseinek ez bánthatja a fülét.
Elég jól fekszik nálam ez a zenei stílus mostanában.
Rettenetesen gagyi mind megszólalásában, mind zenei tartalmában. Ez már egy lejárt lemez…
A pontozásnál figyelembe vettem, hogy ez a csapat első munkája és nekem aránylag tetszett.
Nagyon vacilláltam a 6 és a 6.5 között, de a nevem javára döntöttem. Jó kis... rock musical(?) ez. Színpadias, vannak fülbemászó momentumok a lemezen, de nem fogok megőrülni érte.
Bandákat mint ez, vagy a hasonlóan irritáló Liturgy-t, nem tudom értékelni.
Jöjjön egy bátorító 7-es. Ügyes srácok ezek, a hangszeres tudásuk kiváló. Csak egy kicsit végig ez a "ezt mintha hallottam már volna valahol" érzés kísért, és valahogy nehezen tudtam megragadni melyek az erősebb számaik. A 2015-ös albumuk sokkal jobb volt szerintem.
Már a borító alapján éreztem, hogy ez sanszosan nem fog tetszeni. Nos, jól éreztem. Fájdalmasan egysíkú, és a mix is közel olyan steril mint a legutóbbi Dark Funeral lemezen, és még egy kis metalcore-t is bele kellett keverni ebbe... Hiába éreztem, kis Rotting Christ vagy jobb féle Carach Angren hatásokat itt-ott, de egy dolog biztos: ezt a lemezt soha nem veszem újra elő, legfeljebb negatív példának.
Nem sok kellett hozzá, hogy hamar bizonyítást nyerjen a tény, miszerint hazai viszonylatban egy kiemelkedően jó produkcióval van dolgunk.
Nagylelkű 5-ös. Gyakorlatilag semmi sem fogott meg ebből a lemezből, egyedül annyi hogy a vokál borzasztó hangulat-gyilkos volt.
Nem kenyerem ez a rappelős groove/hardcore keverék, fárasztott. A kórusok és a lemez szövegi mélysége kifejezetten nem jött be (sőt!), de a mondanivaló az nagyjából OK.
Ebből sokkal több kizárólag hangszeres részt szerettem volna hallani, mert a gitár NAGYON tökösen szól. Az ének hamar elvette a kedvem viszont az egésztől, mert egyáltalán nem érzem a szinergiát a zenével benne, sőt: ez komolyan autotune volt a "And Soon the Darkness" c. számban...? Mindegy is, horror rock-nak túl könnyed, ahhoz meg, hogy betörjenek a kicsit "mainstreamebb" világba, ahhoz meg nem elég érdekesek. Nem húzom le jobban a pontszámom, mert tényleg a hangszeres részét nagyon tudtam volna élvezni, mert abban van meglenne a potenciál.
Teljesen ismeretlenül estem neki ennek a kislemeznek, és az alap természetemből adódóan nagyon meglepődtem, hogy mennyire élvezetes felfedezés volt! Fagyos black metal és egy csipet post-black hatás - tökéletesen passzol ehhez az őszi hangulathoz. A mix alapvetően hagy némi kívánnivalót maga után, de mivel pl. nem botrányosan rossz, kénytelen vagyok egy elismerő 8-as pontszámot dobni erre.
Jó kis EP volt ez. Válogatós vagyok és szeretem ezt a lényegretörő stílust, s hogy bele tudtak pakolni egy adag (a nem idegesítő kategóriás) tech death-t, az már csak hab a tortán. A jó vokál sokat dobott rajta!
Kb. egy hónapja ismertem meg őket az Archaickal közös koncertjük miatt. Kicsit féltem tőle, de élőben nagyon meggyőzőek voltak, iszonyatosan energikus zenét játszanak, a szövegek is zseniálisak. Azóta sokszor hallgattam ezt az albumot, volt olyan hét, mikor naponta többször is ment. A következő koncerten már én is ordítani fogom a szöveget, örülök, hogy egy újabb fasza magyar bandát találtam (ezért (is) érdemes sok underground magyar bulira járni). :D
Nem minden albumuk tetszett, mert gyakorlatilag nincs két egyforma albumuk. Edling Mesternek mint dalszerzőnek mindig is volt egy olyan rockosabb stílusvilága, amivel már nem tudtam azonosulni. Szerencsére ezúttal nem erre mentek el (megint), hanem a líraibb dolgok felé, és ez nálam teljesen betalált.
Sajnos sem a hangzás, sem az értelmetlen dobolászás (erre jobb szót nem tudok mondani) nem tesz jót neki. Ez utóbbival lehetett volna valami követhetőséget, dalszerkezeteket varázsolni bele, de sajnos ismét győzött az öncélúság.
Korrekt black metal album, itt-ott egészen hidegrázós riffekkel.
Igazából se hasonlítani nem tudtam semmihez, se besorolni nem tudom sehova ezt a zenét, és azt gondolom, hogy ez elég nagy dolog 2022-ben. Pláne, hogy mindemellett még élvezem is hallgatni, tehát egyáltalán nem öncélú, amit csinálnak.
Biztos minőségi anyag, de én nagyon untam.
Zeneileg semmi világmegváltó nincsen benne, igazából tipikus "2000-es évek magyar metálja". Viszont nagyon jól szól, van a daloknak tempója és dögje, és ez a fajta vokál valahogy újítóan hat most így 2022-ben. (Ha csak a tipikus ordibálás, vagy a háromhangos, fahanggal előadott énektémák mennének benne szokás szerint, nem tetszene.) A szövegekkel meg szintén tudok azonosulni (sajnos), és irodalmi szempontból is tartalmaznak értékeket. Arról nem is beszélve, hogy végre ez a fajta politikai kiállás is megjelenik a magyar metal és rock palettán. (A "másikkal" már ugye Dunát lehetne rekeszteni.) Emiatt eggyel több pontot adtam rá.
Stílusában biztos jó ez, én is hallom, hogy fogósak a dallamok, meg jó a hangzás és a hangszerelés, de sajnos ez tőlem zeneileg eléggé távol áll.
Igazi retró cucc. A zene tetszik, de ezzel a hangzással már akkor sem tudtam mit kezdeni, amikor még sztenderd volt. Most meg úgy érzem, hogy a zene semmiben nem vesztene az értékéből, sőt!, ha nem így szólna.
Az ének(hangzás) sajnos rontja az élményt, de azt leszámítva eléggé harapós zene. Engem is érdekelne egy esetleges nagylemez ebből.
Épp most hallgatom a lemezt… Az első szám simán elmehetne egy James Bond film főcímzenéjének! Kicsit erősebb, dommosabb albumra számítottam. De mindent összevetve újszerű hangulatot hoztak a műfajnak a dalaik swinges, countrys, musicel-es vonalával. Nekem kicsit Johan Edlund (Tiamat) Lucyfire nevű counrty/goth projektjének a hangulatát jutatja az eszembe, bár az nem volt ennyire noir atmoszférájú. Szóval egy kellemes doom musicel lett.
Ahogyan azt korábbi Kicsi a bors EP rovatunkban is írtam „A Kostnatěni az amerikai kortárs black metal szcéna egyik legérdekesebb zenekara.” Ezt továbbra is fenntartom. Dalai kakofón, bizarr black vonala és a tradicionális török dallamok igazi spirituális élményt nyújtanak.
Aki szereti a '90-es évek klasszikus brit "bánat" melo-atmoszférikus doom vonalát az ebben sem fog csalódni.
Ez a magyar Judgment Night! A '90-es évek hc-rap metalja... Imádom... szókimondóan pofátlanok és provokatívak. Zsigerből hozzák a mindenkit érintő aktuális "hétköznapi" politikai - társadalmi témákat. Ami kicsit klisé, mert most szinte az összes HC-punk, powerviolance, stb vonal ezt témát lovagolja meg, de Beerzebub a szöveg szerkezet,a szavak játékára is nagy hangsúlyt fektetett.
Bloody Hammers-es. Halloween, töklámpások, nyalókák... temetőben szól a zene.
Én bírom az eddigi cuccaikat is, de messze ez lett a legegyedibb lemezük.
Amennyire a Thulcandra Dissection, ez annyira Paradise Lost a 90-es évek közepéről.
Pont, hogy nem szarok a szövegek, pedig magyarul nem könnyű ez a műfaj.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #482 – 2022. november 5. (26 komment)

  • mike666 mike666 szerint:

    Alphacool: dj bobón nem, de biohazardon, body counton és actionon igen 🙂

    • jpeter jpeter szerint:

      Meg sok máson: Dog Eat Dog, Beastie Boys, Stuck Mojo, Hed PE, Suicidal Tendencies, Clawfinger, RATM, Downset, Kottonmouth Kings
      Meg ki tudja még min 🙂
      Ismerek olyat (nem merném megnevezni), akinek az első kazija MC Hammer volt. És végülis a Hammer elég metálos.

  • boymester boymester szerint:

    Macus: a Thulcandra egy Dissection tribute zenekar saját dalokkal:) Ezzel még ők is tisztában vannak, úgyhogy egyéniséggel vádolni őket még ironikusan is elég merész:) Ettől függetlenül nagyon minőségi anyag természetesen. A névválasztásuk viszont nagyon érdekes (Darkthrone 89-as demójából ered).

  • ensomhet ensomhet szerint:

    A második Konstansnéni dal hallgathatóbb verzióban:

  • mike666 mike666 szerint:

    Azért szívet melengető látvány, hogy a Beerzebub erős és nagyon aktuális mondanivalója ennyire összehozott mindenkit és jó érzéssel tölt el, hogy ennyi gondolkodó ember van itt.

    • Alphacool_hu Alphacool_hu szerint:

      Sheol 1 pontos értékelése hova lett?

    • ensomhet ensomhet szerint:

      Nem fér ki a táblázatban, de rövidesen felrakom a frissített verziót a hp-ból, amin már lehet scrollozni jobbra-balra akárhány pontozónál.

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Haha, de kifért volna a táblázatban, csak töröltem a pontjaimat.
      mike kolléga rákérdezett privátban, és amit írtam neki, azt ide is betehetem.

      „‘Egyelőre szüneteltetem a HP-t, mivel betette oda a lábát a politika, amit én ki nem állhatok.
      Nem akarom, hogy a pontszámomból valamiféle politikai állásfoglalást olvassanak ki egyesek.
      A pontom attól függetlenül 1 lett volna, hogy melyik oldal szidja a másikat.
      Nektek azért további jó szórakozást!”

      Biztosan a legtöbben nem értetek egyet, de mivel már a „rendszer nyertese” is lettem, (pont én, na jah), ezért ezt most így érzem helyesnek.

  • boymester boymester szerint:

    A legutolsó hely, ahol számítottam a Machos név megemlítésére, az a Fémforgács:) Fiatal koromban sokat hallgattuk a kollégiumban, a dalszövegeik nagyon jók voltak. U.i.: a Thulcandra belefért a egy éves megjelenési szabályzatba, de majdnem megvolt neki az egy év. Szögletesen nézve igazad van, viszont szabályszerűen került be (ha késve is, azért előbb-utóbb ide is elérnek a jó lemezek…).

    • ensomhet ensomhet szerint:

      Középiskolában volt meg sokszorosan másolt kazettán, és konkrétan ez a Csak a fény dal a kedvencem róla! Szerintem hitelességben simán lemos mindenféle felhájpolt produkciót. Amennyire tudom FastTracker-ben (vagy valami hasonló zeneszerkesztőben) lettek összerakva az alapok.

    • Avatar Crissz93 szerint:

      Jó ez az ásítozós rap, mindig is bírtam. Eszembe juttatta Slick Rick stílusát:)

    • mekong mekong szerint:

      Kiderül hogy a fémforgács tele van rapperrel. 🙂

    • ensomhet ensomhet szerint:

      YO!

  • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

    Ajjaj, megint lehet fórumban pontoznunk úgy tűnik. 🙁

    • Avatar Crissz93 szerint:

      MÁV-os stílusban, egyórás késéssel, de elindult.

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Haha, jah, szerencsére elindult!
      Én azt hittem, hogy 1 héttel korábban lett a fémforgács órája átállítva a téli időszámításra. 😛

    • Avatar Crissz93 szerint:

      November 5-ig tart a kör, akkor már téli időszámítás lesz, szóval nagy a gyanúm, hogy ezt előre beszámította. Okosabbak ezek a masinák, mint gondoltuk…már csak pár lépés, és Sarah Conort fogják keresni.

  • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

    Nagyon szép lett az „Olvasói Beküldések” rész, köszönet az elkövetőnek! _o_

  • boymester boymester szerint:

    Kb. túl vagyunk minden idők leglátogatottabb HP-ján, amit szívesen folytatnék még akkor is, ha néhányan csak nosztalgiáztak kicsit:) Igen, a család, a munka és egyéb hol kellemes, hol kellemetlen tényezők nem mindig engedik a zenehallgatást még két hét alatt sem… Viszont rohadt jó lemezeket ajánlottatok még az előző körben, szívesen venném, ha párat az akkori ajánlók újra benyomnának, hátha most bekerülnek! Rendszer szinten (általunk) azért nem lenne érdemes betenni, mert akkor a végén azt adná ki a HP, hogy mindent mi (a HP felelősök) ajánlottak be! Hajrá!

    • Alphacool_hu Alphacool_hu szerint:

      Rengeteg jó dolog kimarad.
      A 10-ről 12-re bővítés nagyon megfeküdné a csapat gyomrát? 🙂

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Inkább az a gond, hogy a srácok szemmel láthatóan semmit nem tudnak módosítani a HP működésén.

    • boymester boymester szerint:

      Teljesen mások az alapok, mint a régi oldalon, kellene egy informatikus… A 10 lemez bőven elég…van, amikor „uborkaszezon” van, olyankor az sem mindig jön össze.

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Nem bántásképpen írtam, abszolút megértem a helyzetet, mivel én sem konyítok ezekhez a dolgokhoz. 🙂
      Amúgy ha egyszer lesz valaki aki tud majd mókolni a HP-n, lehetne csinálni egy nagy ráncfelvarrást.

      Nekem máris rengeteg ötletem lenne, pl. bekerülne minden ajánlott lemez és nem lenne kötelező mindent pontozni stb. 😉

    • boymester boymester szerint:

      Ez elég sok sebből vérzik:) A 10-es lista időben és normális pontozásban szerintem teljesen ideális határ. Két héten belül még így is kihívás. Kevesebb unalmas lenne, több pedig teljesen felületes és felesleges. Aki pedig ajánl és lehetősége van rá, igenis pontozzon végig, hiszen akkor odalenne a lemezek közötti viszony. Gondolj bele, mindenki betolja az aktuális kedvencét, rádob egy eszetlen tízpontot és továbbáll…lenne olyan HP kör, ahol csak tíz pontos lemez lenne:) A rendszer jó, itt sajnos a technikai apróságok rondítanak bele a dologba, mint pl. amikor nem indul el a HP:) Konkrétan volt, hogy nem jöttünk rá miért, szimplán elindult a következő kör… Ugye ingyen munkaerő, ingyen tárhely…de talán a közeljövőben ismét előre tudunk majd lépni kicsit, ez nem egyszerű feladat, főleg az ember saját élete mellett… Lehet nosztalgiázni, hogy a régi oldal pl. itt-ott praktikusabb, esetleg személyesebb volt, viszont rémálom volt benne a szerkesztés és használhatatlan volt néhány felbontáson…azt meg kevesen látták, hogy a rendszer, amire jó szívvel emlékezik az ember, hosszú éveken át formálódott az ötleteknek, belsős munkának köszönhetően…ez a folyamat beindult a wordpress alap mellett is. Sokszor látjuk mi is a gondot, meg hogy mi lenne praktikus, csak vagy nem képes rá a rendszer, vagy mi nem jöttünk még rá, hogyan kell:)

    • ensomhet ensomhet szerint:

      Össze lehet írni ötleteket, valamint hogy milyen hibák vannak, aztán valamikor megcsinálom, ha lesz idő.

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Köszi, Necrolust, akarom mondani ensomhet!
      Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy lehessen a táblázatot mozgatni, hogy senki pontjai, kommentjei ne veszenek el.
      Én nem is mondok mást, ha ez meg lenne oldva, az maga lenne a tökély. 😉