Hangpróba #488 - 2023. január 31.

Nagyon egyedi muzsika hallható a lemezen, szinte hihetetlen, hogy a durva éneket is ez a gyönyörű hölgy adja elő. (Nem vagyok ám simp!) Részletekért olvassátok el Necron írását a lemezről!
"Mi a fene ez? Nem szól (annyira) szarul, és még a hangszereket is lehet hallani (úgy-ahogy). Teljesen odalett a hangulat ezek miatt. Kérem vissza a pénzemet!" Ez egy általam elképzelt jelenet volt, egy hanglemezboltban régen, amikor még nem volt internyet. Amúgy Werwolf mesternél is könnyebb lenne összeszámolni azokat a bandákat amikben nem játszik/játszott. :D
Meglepően kellemes, hangulatos bemutatkozó lemez. (Persze a Sorh fantázianevű zenész nem kezdő már.)
Nem mondom, hogy kellemetlen hallgatnivaló, de nálam ez a lemez is beleillik a "tucat" kategóriába. :P
Ez tényleg olyan zene amit nem lehet nem szeretni egy metálrajongónak! (Talán helyesebb, ha azt mondom, hogy nem lehet utálni. Ami a pontok és vélemények alapján be is igazolódott.)
Ma már ez egy feledhető albumnak számít nálam. Volt idő, mikor nagyobbat ütött volna.
Ezeket az üntyi-prüntyi dungeon synth számokat léptettem tovább egy rövid idő után, annyira unalmas időhúzás volt. (Ez egyébként általánosan is igaz nálam, nem ez a banda csinálta kirívóan rosszul.) A black metalt tartalmazó dalok sem fogtak meg különösebben; átlagosak, vagy valamivel gyengébbek voltak.
Mekkora 10 pontos album lehetett volna ez számomra, ha a Violate Consensus Reality dal minőségét tudták volna hozni az egész albumon! (Főleg az elején a szép női énekkel.) Sajnos azonban sem előtte, sem utána nem fogott meg amit hallottam.
Az első dolog amit észrevettem, hogy nem tetszik az ének. A második dolog, hogy nem tetszik a zene. Idegesíteni nem idegesített, így egy semleges 5 pont jár neki.
Á, a jó "öreg" Nick Holmes! Hihetetlen, hogy 30+ éve hallotam először az énekét! Ez egy kellemes és minőségi lemez, de most megyek és előszedem a régi Paradise Lost CD-imet inkább.
...gazer, post-rock. (A pontok helyére azt helyez be az ember, ami akar. ) Vokálügyileg bajban vagyok, mert ennyi effek azért megfekszi az ember gyomrát. Zeneileg nem tűnik egy kiegyensúlyozott albumnak, bár gondolom nem is ez volt a cél. Maradok távolról szemlélő, hallgató, inkább majd máskor. - Néhol ez azért már-már rendszeridegen. (Hirtelen az jutott eszembe, hogy nem minden metal amit gitáron játszanak, no nem gonoszkodom.)
Igazából ha tonnányi pofás riff hemzseg egy helyen, akkor sosem számított, hogy mennyi "idős" témák tömkelege szerepel az albumon. :) Olyan szinten varázsolja elő egy éra ordotox, majd' kőbe nem vésett rezdüléseit, hogy okunk sem lehet panaszra, s szerencsére a hangzás sem tufa. (A fanyalgók nem tudom, min hallgatják?! ) Nem, s ezerszer is elmondom újra, nem akarja megváltani a világot, de ha minden egyszemélyes "zenekar" ilyen szinten akar múlt idézni, vagy csak hinni a hagyományőrzésben, akkor szerintem havonta megdobhatnának az előadók egy az elefántcsont toronyból előbukkanó pogány remetével. - Bármennyire sem eredeti, szórakoztató. :) A címe ellenére mindenkinek ajánlom. :) - Nos, szerintem a fent nevezett zenekar inkább hajaz egy szimpla Sargeist-re vagy Behexen-re, de szerintem leginkább magára. :D Én sehol nem hallok bele DF-et. :D
Előre is köszönöm az ajánlónak. Igazából túl sok mindent most nem tennék hozzá, de aki rá van kattanva a BM lengyel előadóinak stílusára az itt kellemes perceket költhet el. Barański bácsi meg már amúgy is bizonyított a Blaze of Perdition-ban, az már csak hab a tortán, hogy itt sincs miért szégyenkeznie. A Piołun garantált, hogy nem lesz a polák black metal kézművesegyletnek a szégyene. Számomra ez izgalmas irány, s ezt a tényt csak jelezni szeretném a stílussal most ismerkedők számára. Szóval... Kalandra fel. :)
Akinek nagy kedvence a tech death, vagy épp' tökéletesen lefedi a fent nevezett zenekar az érdeklődési területét, full komoly, hogy nem fog mellé nyúlni. Imádom a lemez szólóit , mindegyike klasszis, de számomra a Revocation-ben, Strange and Eternal-ben, a The 9th Chasm-ben, vagy a Godforsaken-ben hozza a legjobbat Davidson bácsi. Játékától igazi állattá válnak a nóták. Ugyan néhol "lágy" thrash szerű riffek is dominálnak, amik mindennemű éles váltást nélkülözve válnak prog death metal-lá. A hangzás minden elemében megfelel a zsánerrel szemben támasztott kritériumoknak, és a zenészek munkájáról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Stílustól függetlenül is ajánlott. Tökéletes hosszúságú játékidő. :)
Huh... aki kedveli a Ensiferum és/vagy a Wintersun munkásságát, az nagykanállal fogja zabálni az album dalait. Elsőre kicsit féltem, hogy a dallamosság túlzó eleme lesz a zenének, s így is lett. Bár hangszín, témák, komplexitás ideális mértékű, én mégis az olyan nótákat preferálom jobban, mint a Forged in War, Landfall, Seeds of Downfall. Szóval teljesen ízlés kérdése az egész, de nem vitatható, hogy hosszabb évek múltán is időtálló marad e a teljes lemez. (Sajnos a folyamatos kórust túlzásnak tartom, s így sok zenei részt kiszámíthatónak. Hosszú távon kikezdi az embert.) Az arányok imádnivalók, s a kiállás is tökéletes. :) - Kezdők azonnal tapadjanak rá, :) - Azt nem szeretném kijelenteni, hogy nem így van, de számomra a Dark Funeral feldolgozás lett a lemez legjobb pontja. - Szóval srácok, portyára...
Hol olyannak hangoztatja magát, mint egy olcsó lopott profilú Fear Factory, hol meg olyan, mint egy kiherélt Kataklysm. (Ez utóbbi talán csak Maurizio Iacono vokálja miatt, mert sajna, élnekelni azt nem tud.) Igazából jelenléte nélkül kapnánk egy marhajó, groove-os MDM, metalcore bandát. Ugyan jól szól, majd steril, de ettől még mindig jobban örülnék neki, ha ez menne mázsa szám a rádiókban, mint a mostan divatos kereskedelmi mocsokban. - Majd legközelebb. Azért azt el kell ismerni, hogy jól zenélnek, de ennyi. Amolyan fesztivál metál, semmi több.
Első hallásra tökéletes kis black-dungeon synth lemez. Igaz, most hallottam róluk előszőr (gondolom még van egy pár millió hasonló horda :D), de amit képvisel, s mutatni akar magáról a világ és a rajongók számára, az olyan aranyos. - A kásáról: mindig beszélünk, hogy bombasztikus hangzás, megasound, stb. Hallanátok a próbateremben a többi zenekart. :) :D Persze az is igaz, hogy otthoni, próbatermi keveréskor jobban figyelhettek gitárhangzás arányára, de ennek valahogy így van bája. / Azért megsúgom, tökéletes hangzással ezt újra meghallgatnám megint. - Kísérletezők nyugodtan engedhetnek neki nagyobb teret, mert teljesen rendben lévő témák vannak a kása alatt. :) - Más: Sokszor úgy érzem, hogy a zenék megítélésével az a baj, hogy van amelyiknek engedjük, hogy csak bájos legyen úgy a saját maga módján, míg a másiktól pedig maximális komolyságot várunk. :)
Proggerek Mekkája. Számomra megunhatatlan, napokig is elhallgatnám. A mai kor komolyzenéje valahol itt kezdődik, ahol az ember szabadon gondolkozhat, lebeghet, inspirálódhat. Tökéletes íráshoz, olvasáshoz, egyszerűen eteti magát. Nem tudok mibe beleállni, elcsépelt szuperlatívuszokat, bonyolult körmondatokat pedig feleslegesen használnék. Tessen hallgatni. :) - Újoncoknak egyenesen kötelező, de heavy-black-death-grind nácik is vígan elengedhetik magukat hallgatása közben. - Nem, ne öntsük aranyba az ajánylót, de most bíz' isten rátalált.:)
Kellemes kis heavy-metal. Számomra ettől függetlenül unalmasnak tűnt, mert még a többszáz oldalas excell táblák is jobban lekötötték a figyelmemet, mint a zene. Ez persze nem az előadók baja, ők mindent megtettek a siker érdekében. Erős emlékeimben is mélyebb, tömörebb és tökösebb zenék mennek az angliai kis klubokban, vagy pubokban. Dolan bácsi sokkal tökösebb anyagot is össze tudna fércelni... Újoncok szigorúan ne ezzel kezdjétek. :)
Aki szereti a marhajól összefésült halálfémet, az garantált, hogy nem fog unatkozni. Habár számomra még mindig az első két album (Resurrection Through Carnage, Nightmares Made Flesh) az etalon, ennek a korongnak sincs miért szégyenkeznie. Ráadásul mióta Nick bácsi is oszlopos tagja a zenekarnak most éreztem úgy előszőr, hogy a hangszíne is kellően fekszik a nótákhoz. A hangzás egyébként vérprofi, a gitártémák pedig folyamatosan lebilincselve tartják a hallgatót, minden groove a helyén van. - Stílustól függetlenül ajánlom mindenkinek, s ami nem mindegy, hogy közel hasonló kiállású nótákat kapunk a korongon.
A Satanic Warmester echte underground zenét toló 'formáció', de mindig igyekezett aránylag zenei lenni / maradni a black metal skatulya ellenére.. ez most is így van.
Ez nem ütött be annyira, mint legutóbb ugyanettől a kiadótól az Owls Woods Graves.
Az összetevők alapján érzem, hogy tetszhetne a dolog, de valahogy mégsem - és valahogy ugyanez a gondom a komplett eddigi Revocation életművel. Nem úgy és nem azt játszák tech death címszó alatt, amit szeretek, de ahogy látom a jó értékeléseket, a minőséggel nagy baj nem lehet.
Hallgatóbarát dallamos / szimfonikus / pagan metal, amit elég profin összerakott a finn csapat, jó 15 évvel ezelőtt biztos dobtam volna rá a 10-est!
Steril és izgalommentes - kb. mint az elmúlt 15 év Kataklysm lemezei.
Furcsa ezt mondanom, de ezt a lemezt csak a dungeon synth átvezetők tették hallgathatóvá - és abban is csak az volt a jó, hogy nem robbant szét tőlük a fejem.
Nem éppen egy invenciózus zene. Mondjuk én az eredeti Venom dolgaival is így vagyok.
Számomra pont a 2014-es reboot óta működik a Bloodbath, amióta Nick Holmes a fedélzeten van. Tényleg nem túl újszerű vagy izgalmas, de az ilyesmi old school death jöhet minden mennyiségben.
Jól esett hallgatni, kicsit több durvulás nálam jobban feldobta volna. ebben a műfajban számomra az etalon a Dreadnought még mindig.
Próbáltam elkülöníteni a számokat kevés sikerrel. Ha volt is egy-egy jó ötlet a számtalan ismétlés unalmassá tette. Nem is szól valami jól.
Egy elég korrekt lemez, kicsit talán túl sűrű.
Többedik hallgatásra kitűnt a masszából néhány kellemes progresszív pillanat, a vokál elég egyhangú
Kellemes hallgatnivaló, vannak kifejezetten jó témák, de azért nem lett kedvenc.
Nem szoktam ilyesmit hallgatni, de még így is olyan mintha már hallottam volna.
Számomra a dungeon synth önmagában nem élvezhető produkció, így időhúzás/töltelék elpocsékolt idő. A többi meg számomra semmi kiemelkedőt nem nyújt.
Ott folytatódik ahol az előző nagylemez abbahagyta. A lemez második felére megjön a játékosság megjönnek az új ötletek, sokkal érdekesebbé válik. Azért ez egy kicsit több mint langyi ének, meg ordibálás
Nem kötött le, főleg az "énekes" zavart. Néha mintha egy kis Metallica copy befigyelt volna.
Általában a hangzás a vesszőparipám, de ennél úgy éreztem, hiányzik egy kis kosz, hogy hozza azt az igazi kriptahangulatot.
Az extrém vokálnak, ritka az ilyen, kifejezetten jót tesz, hogy hölgy viszi véghez. Szinte vág, szúr, hasít...a tiszta ének a szokásos. Jó, de különösebben fogós dallamokat nem hoz. A zene változatos, de szintén hullámzik kicsit.
Ismét fiatalnak éreztem magam:) Nem ez lesz a legerősebb lemeze a mesternek (azokat sok-sok éve elkövette), de méltó kiadvány. Rövid, ütős retro black/death szórakozás.
Pont a napokban gondoltam rá, hogy manapság nem kaptunk lengyel nehézfémet. Ez a lemez ennek a mintapéldája. Nem kiemelkedő, de a minőségébe nem lehet belekötni, a polák csapatok ismerőinek minden rezdülése ismerős lesz.
Zene szempontjából erős tech death/thrash egyveleg, de a teljesen monoton, íztelen vokál nálam nem jól muzsikál.
Amikor lassú, nagyon jó, amikor durván felpörög, akkor nagyon jó. Amikor lötyögnek a szépen unalomba fulladó kórusok és érkezik a monoton, erőltetett extrémkedés, akkor tucat. Nem rossz lemez ez, a keményebb zenékkel ismerkedőknek jól jöhet.
Szia Uram? Lopott lerágott csont érdekel???
Visszafogottan kásás hangzás, egész jó dungeon részek, viszont a bm részét nem éreztem olyan izgalmasnak. A róla szóló cikk jobban bejött. A szintén idén megjelent Nachtmusik ráadásul szerintem szintén jobb.
Egyedi egyveleg, nagyszerű ZENE.
Hú, de hosszú, hú de unalmas.
Mondhatnánk, hogy a zenekar túlvan már a fénykorán, de nem tudom, volt-e neki ilyen:) Leginkább a tagok névsora miatt ismert, másképp millióból egy death metal banda lenne. Profi és jó témák is akadnak, de annyira direkt és kimért, hogy nem mozgat meg túlzottan. Én a gitárszólókat és témákat élveztem a legjobban.
A megjelenése óta rajta van a meg kell hallgatni listámon, most már végre csak kipipáltam ezt is. Sejtettem, hogy kiemelkedő lesz, és nem csalódtam.
Warmasterre 10 pont a minimum, amit adhatok. Már egyre kevésbé trve az öreg, kifejezetten tisztán szól a lemez, így a kevésbé edzett füleknek is okozhat pár kellemes pillanatot. Nekem nincs bajom egyébként az új iránnyal. Már a Lux Satanae splitet is imádtam a szintivel átdolgozott régi számokkal, itt pedig ugyanez folytatódik, a Warmaster epikusabb és melodikusabb, mint valaha, és nagyon jól áll neki. Szerencsére túlzásba sem viszi, az old school részek sem vesztek kárba. Meglepő volt azonban, hogy most szakított a szokásos ambient befejezéssel. (Sosem azok voltak a kedvenceim, de már annyira megszoktam őket a lemezein.) Remélem a következőre nem kell ennyit várni. A Dark Funeral örülhetne, ha egy fele ilyen jó lemezt össze tudnának hozni ennyi év után.
A lengyel black metalból sosem elég.
Ugyanolyan izgalmas, mint a Venom. Bár itt a szövegek még gyerekesebbek, mint ott. A Kataklysmnál el tudom nézni, mert ott legalább tetszik a zene.
Ennyire jóra nem számítottam.
Őszintén sajnálok mindenkit, akinek ez megér 9-10 pontot. Nagyon egyhangú és unalmas.
Hát, volt már jobb lemezük is... a Grand Morbid Funeral volt a legjobb az újabbak közül.
Nagyon szép album ez. Egy nagyon természetközeli, melankolikus post lemezt vártam és attól tartok, hogy csak részben kaptam meg ezt. A váltakozó vokál kontrasztja mindenképp pozitívum, a sikolyszerű károgások különösen megigézőek. Viszont áthatja mindkettőt a lappangó modernitás, ami véleményem szerint idegennek hat itt. Ha egy kicsit ebből visszavettek volna, akár 9 fölé is mehetne.
A billentyűket és a jobb hangzást már az előző lemezen is hallhattuk és bizony nem állt rosszul a háborúsmesternek a dolog. A riffek itt is pazarok, meggyúlnak tőle a finn erdők. Valóban nem a legjobb, azt már megtette a 2000-es évek elején, de még mindig ki tud emelkedni a sűrű mezőnyből.
A lengyelek szerencsére jobban szeretik a black metalt, mint a magánhangzókat, így kapjuk is a hidegfrontot jókedvvel, mellbőséggel. A Piolun is kecskevérrel eszi a borscsot. Darázsfészkekkel gitároznak, riffekkel elvagyunk látva, természetes hangzású dobok szólnak és egész jól hozza fel a kátrányos turhát a hörgőiből a vokalista. Nem véletlenül kátrányos, mivel egy kissé mélyebbről jönnek a csikorgató károgások, így számomra kifejezőbb is, mint szárazabb társai. Akik jófajta polák black metalnál többet keresnek, azok hoppon maradnak, de mi attól még élvezzük a dolgot.
Jó most is a Revocation, igaz nekem az előző The Outer Ones jobban tetszett pár fokkal. Enyhén progresszív deathrash, a vokál nem zavart különösebben, de néha feleselhetett volna egy másik stílusú hörgés is.
Ha ezt a lemezt egy emberként kéne definiálnom, akkor egy középkorú visszavonult boxolót látnék lelki szemeim előtt, aki még mindig oda tud ütni, ha nagyon akar...csak ne akarna mindig tütüszoknyában kalózdalokat énekelni a sarki kocsmában. A yohoho and a bottle of rum részek miatt nagyon fogatlan oroszlán érzete van a dolognak nálam.
A kórházi ágyon felszolgált finomfőzelék ízesebb, mint az itt hallható témák jó nagy része.
Sok szépet és okosat írtam róla :)
Progresszív = előremutató. A Psychonaut képes arra, hogy valóban előremutató, érdekes ritmikákkal rendelkező dalokban nyújtson élményt mindazoknak, akik nem félnek attól, ha többször kell meghallgatni egy lemezt ahhoz, hogy valóban kitárulkozzon az előtte. A post-metal lebegések, poliritmikák, játékos dalszerkezetek kedvelői nem fognak csalódni. Néha kicsit jobban kihallani az inspirációkat, mint kellene, de csak ennyit tudnék "kritikaként" megemlíteni. Ja...és a nevük miatt eszembe jutott a Psychonaut 4 nevezetű dsbm banda, jöhetne tőlük is valami jó.
Ennyi év után azért ennél jóval combosabb dolgokat is lehetne kreálni ennél. Minden vonalzóval van kimérve, az ugatásban sincs semmi energia, a galoppozások is elég unalmassá váltak egy idő után. Nem mondom, hogy teljesen élvezhetetlen, háttérzenének elmegy, de ennyi. Mínusz 1 pont a játékidő miatt...nincs semmi joga ahhoz, hogy ilyen hosszú legyen. Melkor: örülök, hogy figyelemmel követed a pontkommentjeimet, megtisztelő és köszönöm szépen. :D
Kezdenek barátságot kötni a melódiával, és ez nálam inkább kettős érzéseket vált ki. Egyrészt jó, hogy van változatosság, másrészt egy kicsit puhultak az előző albumokhoz képest. Persze még most is Bloodbath a Bloodbath, és a dalok ülnek most is, noha nincs bennük semmi hatalmas talány. Még mindig jófajta svéd death metal ez, csak nem igazán kiemelkedő.
Lehetett volna gitárcentrikusabb, de a hangulati faktor erős. Kellemes hallgatnivaló volt, a Myrkur legutóbbi lemezére emlékeztet.
Ez 2023-ban elég ódivatú és idejétmúlt produkció, egy ezerszer lerágott csont. A Dark Funeral első nagylemeze ugrott be hirtelen 1996-ból (nem most vót’). Az még gitárhangzás és dallamok tekintetében nagyon hasonlít ehhez, de sokkal jobb, fogósabb számokkal. És természetesen nem a Dark Funeral másolja a Satanic Warmaster-t (milyen ciki ez a név, meg tiszta giccsparádé), hanem fordítva. Lehet a mai tizen-huszonéveseknek ez valami csudajó, akiknek ez az újdonság varázsával hat, de én ezen már túl vagyok és mivel semmi új és egyedi nincs benne, baromi unalmas volt a számomra.
Nem értem minek kellett beajánlani a Satanic Warmaster-t mégegyszer?!? :) Szinte teljesen olyan, leszámítva a giccsparádét meg az idétlen bandanevet, ezért jár a +0,5 pont. :)
Kifejezetten jó és ígéretes death metal lemez. Talán a vokálon lehetne még javítani. A Strange and Eternal szám kifejezetten tetszett, főleg ahogy elkezdődik.
Ennél undergroundabb nem is lehetne és mégis a nagyokat megszégyenítő profizmus! Látszik, hogy az ajánló gondot fordít a valóban ismeretlen, de mégis nagyon értékes lemezek beajánlására és nem fecsérli a drága időmet valami harmadrangú tucategyüttes tucatlemezére. Köszönet az ajánlónak, mert így megismerhettem egy valóban értékes underground bandát!
Nem értem ezt a Kataklysm gyűlöletet egyesek részéről. Azért szar, mert a régi énekesük begolyózott és nem tudta folytatni a munkát és a banda nem oszlott fel, hanem folytatta. Azért ez nem egyedi eset a metal világában, hogy csak a Kamelot-ot említsem. Ami e lemezt illeti, azt kell hogy megállapítsam, hogy nyilván van némi Kataklysm áthallás, de hogy pont olyan, az nem igaz. Semmivel sem rosszabb a Revocation-nál!
Ez még a Satanic Warmaster-nél is rosszabb, hangzás terén legalábbis mindenképpen. Irigylem annak az idejét, akinek ilyen demóhangzású anyagok hallgatására is van ideje, nekem még a profi lemezek meghallgatására sincs mindig időm. Egyébként időpocsékolásnak jó volt.
A progresszív dolgok általában tetszeni szoktak. Kellemesen elcsörgedező zene ez, bár annyira jónak sem mondanám, de nem bántam meg, hogy meghallgattam.
Itt meg a havi metal a baj gondolom. :) Ha nem valami experimental, drone, funeral doom, post-izé stílusú a lemez az egyesek számára máris unalmas. Annyira tipikus. Pedig ez a lemez minden csak nem unalmas. Persze itt dallamok, jól felépített számok vannak, nem pedig valami sehonnan-sehová nem tartó végtelen világfájdalom. Nem is értem azt, akinek a világfájdalom jön be, nem egyszerűbb lenne bekapcsolni a híradót, vagy kimenni az utcára, na nem a Rózsadombon. Egyébként köszönet az ajánlónak!
Itt-ott egy kicsit Cannibal Corpse-osra sikeredett, de nem tudok belekötni igazán semmibe. Aki jó death metal lemezt akar hallgatni az ezzel nem fog mellé.
Nagyon szépek a tisztán éneklős részek, a hisztizős/károgós vokál pedig valóban nagyon komoly, hogy szintén a hölgy csinálja. Valamelyest feldobja, de nekem jobban tetszettek a tisztán éneklős, gyönyörű részek. Egyedi, érdekes lemez, a kolléga lemezkritikája pedig valóban jó, szintén érdekes dolgokat tudhat meg belőle az olvasó.
Úgy igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, vagy melyik volt kevésbé rossz, ez, vagy a Piolun. Utóbbinak a hangzása sokkal jobb, itt a károgás jobban tetszett. Mindkét lemez kb. egyformán "tucat" - ha lehet így fogalmazni, monoton, egyhangú, jellegtelen. Mindezek ellenére egyik sem idegesített, a háttérben szépen elszólt, itt-ott még feljebb is vettem a hangerőt.
Lásd Satanic Warmaster komment.
Kellemes, kellően technikás death/thrash album. Jól esett, nekem a vokállal sem volt sok problémám.
Nagyon sajnálom, hogy csak decemberben akadtam rá erre a lemezre tavalyról. De azóta, ha nem ment le vagy 50-60x, akkor egyszer sem, annyira magával ragadott. A melodikus/szimfonikus death/pagan/power metalt a csúcsra járatják a finnek ezen a lemezen. Hangszeres teljesítményt, zenei részeket nézve ez kb. a csúcskategória, nem véletlen, hogy az év végi listámon is dobogós lett. Imádom az Ensiferum/Wintersun/Finntroll/Equilibrium, stb. bandákat is, de rég hallottam tőlük ilyen jellegű kiemelkedő lemezt, mint amit a Brymir letett az asztalra (és akkor az előző, Wings of Fire lemezüket még nem is említettem, vagy akár az első kettőt). Dalok közül az összeset ki tudnám emelni, annyira jó mind, a Herald of Aegir viszi talán legjobban a prímet, hát milyen zenei rész jön ott be 1:28-tól...elképesztő profizmus - de hát nem csak ott, a Landfall, a címadó, meg úgy mindegyik dal tartogat valami mást magában. A hangzás tökéletes, az pedig külön dicséretes, hogy a bandatagok csinálnak mindent a dalírástól kezdve a lemez rögzítésén át a produceri, masterelési, keverési, stb. munkálatokon keresztül. A bónusz nóta, a Dark Funeral Diabolis Interium számát is játszi könnyedtséggel játsszák el. Ritkán szoktam maximális pontszámot adni, de ez a lemez megérdemli, lemezkritika/ajánló hamarosan érkezik.
A lemez legalább első fele kifejezetetten erős, a Bleed Me Out-ban a tiszta ének különösen tetszetős, a Get Up, Weaponized, 3656 vagy az első számok mind-mind nagyon jók. Az utolsó harmadba viszont került pár töltelékdal. Tetszik, hogy Maurizio nem végig ugyanúgy énekel/hörög, mint a Kataklysm-ben vagy az Ex Deo-ban, a hangszeresek pedig szintén nagyon jók, de hát ilyen nevektől nem is lehet mást várni. Jeramie Kling dobos jó sok bandában aktív már, nem semmi. Annak is örülök, hogy nem teljesen olyan ez a banda, mint Maurizio másik két fő zenekara.
Elmegy egynek, rosszabbra számítottam. A kásás hangzás persze jelen van, de vannak egészen jó részek is bizonyos dalokban. A borító és a téma számomra nem gáz.
Nagyon idegesített ez hosszú távon, elsődlegesen a vokál miatt. Amúgy sem igazán szeretem az ordibálás-langyi vokál kombót.
Kellemes heavy metal lemez lett, nem ismerem az első lemezüket, de pótolni fogom. Nem semmi, hogy itt is Jeramie Kling üti a bőröket.
Ez most jólesett. Az a fajta minőségi, svéd, death metal, amit én szeretek.
Nem vagyok nagy barátja az efféle blackgaze vagy akármilyen 'gaze hangzásnak, de ettől függetlenül el kell ismernem ha valami jó, színvonalas, és ez itt megvan, hangulatos, jó dalokkal teli album. Nálam a 2022-es év emlékezetes albumai között van.
Megint egy a kismillió hasonlóból...
Szerintem itt ez pont nem ugyanaz, mint a Satanic Warmaster. Itt is ezerszer hallott alapok, de azt kifejezetten jó dallamos részekkel dobják fel rendre és van egy karaktere, jellege a daloknak is, és az albumnak is. Viszont összességében nálam a néhány jó téma még nem üti át a lécet, a jó, jó, de nem igazán jó, aminél sokkal több kellene, hogy meggyőzzön.
Szeretnem kellene tudni, csak mégsem sikerül. Nem tudom, mi hiányzik belőle, de az nagyon...
Stílusában ez egy jó, lendületes, szórakoztató, szimfós-melodeath-power album. Túl sok "mélysége" azonban nincs, pontosabban nálam nincs.
Elejétől a legvégéig a dögunalmas, semmitmondó lemez, sajnos.
Kásásnak kásás, de még pont az élvezhetőség határán belül nekem. A black részek tucat sablon kategória, a dungeon synthel meg őszintén szólva nem tudok mit kezdeni, az nálam olyan, mintha zacskózizegést, patakcsobogást, fitymacsattogást vagy épp hordókongást kellene hallgatnom, értékelnem, pontoznom. A "stílus" kedvelőitől elnézést kérek.
Az ilyen albumok miatt jó a HP, meg a heti fémjelzés. Jó kis post/prog, sok érdekes témával, odafigyelős album. A kedvenc a Hope. Úgy adna többet, ha booklettel és szövegekkel hallgatnám, csak sajnos erre nincs időm. Tetszett.
Jó pontot kap, mert egy lendületes, élettel teli, old school 80'as évekbeli heavy/thrash "táncdalfesztivál". Stílusában az adott év top 5-jében benne van nálam.
Jó, mint az összes eddigi.
Hangulatfüggő zene. Most annyira nem volt hangulatom.
Szánalmas egy lemez. Annyira ötlettelen. Tisztára mint egy másológép.
A lengyel black metál szégyene is lehetne. Egy Batushka vagy egy Behemoth után mi ez?
Azt hiszem nem kérdéses hogy baromi jó lemez.
Kiforrott és profi lemez.
Szóra sem érdemes.
Ez most ennyire volt elég. Nem rossz lemez.
Legalább olyan nagyszerű mint az előző lemez.
Teljesen okés death metál lemez.
Kellemes!
Olyan volt ez mint egy jó "pop corn movie" , jól szórakoztam , nem bántam meg , hogy magamévá tettem, de jövőhéten már nem fogom tudni pontosan felidézni.
A lengyel black indokolatlanul jó minőséget produkáló bandái közé sorolom őket is.
Friss, fiatalos, zsenge, semmi Old Skull. De szerethető és nem unalmas, talán a vokálon van még mit csiszolni.
Nagyon változékony és szélsőséges, de nekem ez most nem sült el jól, inkább sok jó pillanat van rajta mint , hogy az egészet mondhatnám jónak.
Nekem tetszik, néha kicsit ötlettelen, olyan félkésznek tűnt nekem, de ez ne riasszon el senkit mert jó ez így is.
Volt idő , amikor direkt vadásztam ezeket a zenéket, mert akartam találni jó vámpíros vagy véres black metalt , ami kriptaszagú. Nem jártam sikerrel, rengeteg van ami nem rossz, de kiemelkedő nincs.Mint ez is, nem zavart elment a háttérbe ,de semmi több.
Az ilyen jellegű zenéknél azok a hibák vagy zavaró tényezők szoktak bejönni , hogy nagyon elkalandozik, lassú, túl hosszú számok vagy album, nagyon sznob, zajokkal akarják kiváltani az ötletességet.Na, itt egyik sem áll fenn, cserébe sok egyediségre sem számíthatunk.Úgy ment le kétszer egymás után az album hogy egy pillanatig nem unatkoztam.Fogom még hallgatni, aztán meglátjuk hogy a könnyen befogadhatóság m it eredményez.
Számomra a Venom nagy alapvetés, elfogult vagyok, ha a szívemre hallgatok akkor ez egy szuper lemez, ha az eszemre akkor közepes ALBUM, de mindenképpem rutinosak, és tudják mit csinálnak!!!
Kevésbé dühös , kevésbé nyers mint korábban, de profi. Nekem a régi anyagok a kedvenceim, de ha nagyon őszinték akarunk lenni, bőven átlag feletti produkció ez, csak nincs benne semmi botrányos ezért azt mondjuk , hogy nem kiemelkedő.Mert ami a zenét illeti az bőven kiemelkedik , csak manapság ez már kevés, hogy emlékezetes maradjon mert olyan túlkínálat van az Undergroundban is , hogy az valami döbbenet.
Nem nekem szól.
Középszer.
Középszer +0,5 pont.
Saját kategóriájában ez is középszer.
Mestermunka.
A korrekt iparosmunkánál jobb.
Itt nincs semmi, amit értékelni lehetett volna.
Nem nekem zenélnek.
Fergeteges. A nincs joguk hozzá, hogy ilyen hosszú legyen, jót röhögtem. Bezzeg amikor egy szám 25 perces és van belőle öt az teljesen jogos. :D Ja, hogy az funeral doom meg experimentál, meg efféle baromságok... Értem, ja nem értem.
Korrekt iparosmunka.
Minden adott lenne egy 10+-os lemezhez, de sajnos a dalszerzői véna elég közepes, egyszerűen nem elég izgalmasak a dalok. Én sem tudom másképp jellemezni, kellemes.
Satanic Riffmaster!
Nem, ez nem olyan, mint a Satanic Warmaster. Ettől persze még jó, de egészen mai lengyel black íze van.
Hú, ez nálam nagyon betalált. Eddig nem ismertem, vagy nem emlékszem... Jan 31. koncert, megyek.
Amikor nyár végén kijött, feldobta az apple music újdonságént és hát jól meglepődtem, a borító, leginkább a logó miatt kissé mást vártam. Aztán beragadt és eléggé megörültem neki, még ajánlani is akartam. De aztán elfelejtettem az egész lemezt, úgy ahogy van. De ez nem az album hibája, egyszerűen túl sok a megjelenés. Jó sok Amorphis hangulat van benne, ha most megmarad a horizontomon, még feljebb is mehet a pont.
Igazából az Ex Deo az egyetlen, amit szeretek tőle. Ez kb ugyanolyan arctalan nekem, mint az újabb Kataklysm albumok.
Középtempós, vámpíros raw black és 50%-ban hangulatos dungeon synth. Engem megvettek.
Én itt pont a "langyi éneket" hagynám meg. Tetszik, de ha ilyen hangulatom van, inkább az új Katát választom.
Még amikor megjelent, meghallgattam. Nagyon sótlan egy muzsika.
Szeretem a Bloodbathot, szereten Nick Holmes-t. Nem túl izgalmas, de nagyon kellemes album.
Kifejezetten kellemes lemez, de mégsem tud úgy igazán megfogni.
Crissz93 már leírta amit én is akartam. :D
A lengyel black metál sosem okoz csalódást.
Elég hullámzó ez az album, akadnak benne egész jó részek (ebből volt kevesebb), kifejezetten idegesítőek (a kórusos részek például számomra zavaróan vidámak voltak, egyből valami Disney film közepén éreztem magam tőlük) és persze jó sok átlagos is.
Fájdalmasan ingerszegény.
A csak dungeon synthből álló albumokkal nem igazán szoktam összebarátkozni, itt viszont sokkal kevésbé zavart az ilyen számok jelenléte, a black metállal kiegészülve egész jó hangulatfokozóként működtek.
Ennél egy fokkal öregesebb zenére számítottam, szóval ez pozitív csalódás volt. Ugyanakkor még mindig egy meglehetősen ötlettelen, de annál hosszabb lemezről van szó (szerintem mindenki jobban járt volna egy 30 perc körüli játékidővel), amit nagy valószínűséggel soha többet nem fogok elővenni.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #488 – 2023. január 28.: 22 komment

  • boymester boymester szerint:

    Hm. Talán végre ide nem kell robotszűrő???

    • ensomhet ensomhet szerint:

      Igen, a régebbi robotos recaptcha le lett cserélve egy másikra (ennek az ikonja bandázik a jobb alsó sarokban), bejelentkezésnél / regisztrációnál szintén. Remélhetőleg ez hatékonyabb lesz.

  • Winci Winci szerint:

    Széles skálán futnak ismét a zenék, ami nekem legalábbis tetszik. Az is igaz (itt a hozzászólások között olvasom), hogy a fülünknek kedves, akár tucatzenéket is inkább kedveli az egyedi hallgató, mint más, a számára idegenebb stílust. Én is így vagyok vele valószínűleg, és aligha tudnám megnevezni a kedvenc stílusomat (tán nem is kell).
    Engem meglepett, hogy az INVICTUS nem nyer magasabb össz-pontot, azt hiszem arra én valahol a 7-8 körül szavaznék. Noha a csapattagok bandáitől egy CD-m sincs.
    Érdekesnek találtam ahogy a BRYMIR keveri a black metalt a powerrel, máskor mintha Kansas lemezt hallgatnék, vagy Blackmore-t…, Volt már egy ilyen folkos-skandináv vonulat (osztrákoktól is), jó ha ez újra és újra megújul. Lehet, hogy ezt meg is veszem.
    A VENOM-nak most néztem meg egy Hammersmith Odeon koncerjét, kb. az Black Metal-korszakból. Mára már pontosan tudom, ez mennyire “csak” Motörhead sután, de kicsit izgalmasan másképp, és emellett borzongatóan új volt, ma is érdekes. Nos, ehhez képest, ahogy a pontozók többsége, én sem látom az erőt a VENOM INC anyagban. Igaz, butaság is a 20-évesek hevületét keresni benne.
    Valahogy nem kapott el a 10-pontos láz egyikre sem, mert a kiemelkedő pillanatok nem állnak össze kimagasló lemezekké nekem. De azért tök jó, hogy ilyen változatos, sokszínű a kör.
    Köszönöm az ajánlóknak! W

  • mike666 mike666 szerint:

    King: szerintem te egyszerűen nem szereted a black metalt 🙂 Semmivel nem tucatabb a műfajában a Satanic Warmaster, mint a Warkings powerben. Az Invictusról nem is beszélve.

    Azt kell belátni, hogy mindenkinek az általa preferált műfaj “tucatzenéje” tetszik jobban. Ez Pistike gondolata volt régen, de örök érvényű és igaz…

    • ZolixiusRex ZolixiusRex szerint:

      🙂

    • Husky Husky szerint:

      Ezt a fajtát én se! Ez a tucat, felesleges, semmitmondó kategória, pedig a banda nem ma kezdte, nem is underground, csak annak akar látszani. Ugyanez az Elfor is meg még sorolhatnám. Általam és King által és természetesen mások által is voltak már ide beajánlva tényleg jó black metal lemezek és azokra valahogy mindenki, én és King is magas pontszámot adtunk/adtak. De ha a HP a tucatzenék irányába akar elmenni hát tessék, de számomra a tucat az tucat, ha nem is szar, de a jótól is fényévekre van.

    • King King szerint:

      Mike666: Sosem tagadtam és ez szerintem látszik/látszott is az értékeléseimen, hogy jobban kedvelem a szimfonikus, melodikus black metalt, mint a “hagyományos/trve/raw/stb.” black-et. Nekem sokkalta jobban tetszenek pl. a Carach Angren/Dimmu Borgir/Defacing God, stb-féle zenék, mint akár a mostani körös black lemezek.

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Nem tucatabb? Vagy inkább ugyanolyan tucat? 😉

      Manapság ipari méretekben folyik a “termelés” a metal zenében is, 99%-ukat simán lehet tucatnak hívni, mivel fogadok, hogy hallottunk már több száz hasonlót, vagy jobbat korábban.
      Persze ettől még simán lehet jó zene, és az utolsó előtti mondatod is teljesen igaz, de szerintem ezt nem is vitatta senki, szóval be sem kell látni. 😀

      Szerintem King teljesen korrekten, már-már udvariasan fogalmazta meg a mondandóját, még idézőjelbe is tette az általad “kiszúrt” szót. 😉

      Amikor egy adott stílust vagy lemezt becsmérlő jelzőkkel illetnek egyesek rendszeresen, az nem szúrja a szemed? 🙂

      Na, ezek csak az én hülye meglátásaim voltak a témában, kedvem volt kicsit bekapcsolódni a társalgásba. 🙂

    • mike666 mike666 szerint:

      Sheol: igazából nem Kingre reagáltam, meg nem is vitaindítónak szántam, egyszerűen csak mostanság sokszor tűnt fel nekem a tucat szó, aminek a használata az általad elmondottak miatt tényleg fura 🙂

      Az meg, ha valaki egy lemezt vagy egy műfajt saját ízlése mentén, okán becsmérel, az teljesen rendben van, egészen addig, amíg ezt nem alapvető, mindenkire érvényes igazságként próbálja elővezetni 🙂 De belátom, az alap hozzászólást rossz embernek címeztem, King kommentjei teljesen jók…

    • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

      Hey, mike!

      Szerintem meg pont jó, hogy időnként meg tudunk vitatni egy-egy témát, sokkal többször kellene!
      Szeretném hangsúlyozni, hogy egészséges vitára és nem veszekedésre gondolok.
      Még egy érdekesség volt abban amit írtál és én is magamra ismertem kicsit benne.
      Nevezetesen, hogy szereti-e valaki pl. a black metalt.
      Az én HP-n adott pontjaimat összesítve nézve rájuk úgy tűnhet, hogy nem igazán.
      Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól!
      Csak valahogy ide sosem azok vannak beajánlva, amik nekem nagyon bejönnek.
      És nem csili-vili nagy nevekre gondolok.
      Ne tudd meg hányszor mondogatom magamban, hogy “na ez is milyen jó album, örülnék neki a HP-n”.

      Pl. csak a legutóbbi ilyen albumot említve:

    • boymester boymester szerint:

      Ne várd, hanem ajánld be!

    • Marduk Marduk szerint:

      A Grá egy jó dolog a BM színtéren 🙂
      PL ez is:

  • ZolixiusRex ZolixiusRex szerint:

    Bloodbath pólesz befigyel. 😀

    • mike666 mike666 szerint:

      Wombbath lesz az 🙂

    • mike666 mike666 szerint:

      Na jó, nem, csak elsőre megtévesztett a logó

    • ZolixiusRex ZolixiusRex szerint:

      😀 Az se lenne rossz. 😀 Most, hogy mondtad előveszem, lefekvés előtt elfér. 🙂

    • Winci Winci szerint:

      Mivel nem pontozok, bátran olvastam a hozzászólásokat. A REVOCATION-nél elgondolkodtam, milyen érdekes az a kultúra, ahol egy elhagyott templomot graffitizhetnek és gördeszkázhatnak benne a kölykök. Nomeg foroghat egy ilyen klip is. És nincs róla (gondolom) botrányt kiáltó cikk egy bulvárlapban. A zenéről: ha nem látnám, azt hitttem volna dobgép szól, olyan feszes és pontos, egyben gépies, és a sztrereora keveréssel csapnak be. [A múlt hetekben egy zenész mutatott egy titkos demoját-t, amin egy neves amerikai death metal banda ikonikus dobosa vendégdobol… egyedül azt szóltam le, nem tudván ezt. – vicces volt.] Pedig itt a gitároknál a rimtusváltás, az a sor tört ütem-kombináció elég izgalmas. Az énekkel lehetett volna még valamit hozni rajta (sztem is, ahogy írta is valaki). Viszont nekem egyszerűen gyanús, hogy ilyen erősen szól, úgy általában, mintha alaposan kistúdiózták volna a felvételt. Ehhez az élő kép nekem sajnos nem passzol.

  • ensomhet ensomhet szerint:

    Na, ez egy egész szép 10-es lista.

  • CarolusRex CarolusRex szerint:

    A Wolfheart szerepelt már pár hónapja is.

    https://www.femforgacs.hu/hangproba-494/

  • \m/BB\m/ \m/BB\m/ szerint:

    Úgy nézem ismét működik a táblázat mozgatása a nyilakkal, és a jó hír, hogy senkinek sem vesztek el a pontjai, kommentjei!
    Szóval hangpróbára fel, hölgyeim és uraim! \m/

Lubomyr Melnyk
február 04.