Hangpróba - 2024. május

Ahogy az elmúlt nem is tudom hány évben elmentek mellettem, úgy most is. Nem az én világom, de a dallamokat hallom, szóval nincs okom lepontozni.
David Vincent meglehetősen ellentmondásos egy figura számomra. Hatalmasat alkotott a MA korai lemezein (visszatérnie a bandába hatalmas tévedés volt minden résztvevő részéről), de megfáradt az öreg rendesen. Csak közben nem akarja annyira tudomásul venni a tényt, hogy eljárt felette az idő. Sikerült egész dolgos kollégákat maga köré szervezni, de maradandót alkotni már nem annyira sikerült velük. Ketyeg magabiztosan és megbízhatóan a gépezet, de lelketlen és fakó.
Rettenet!
A '90-es évek vége jutott eszembe, annak idején elég sok ilyen cucc pörgött nálam. Mai füllel hallgatva már se nem túl izgalmas, se nem túl egyedi.
Sajnálom, de ez nekem éppen olyan unalmas, mint a körről körre elénk kerülő Ambient/DS lemezek. Az izgalmi faktor kb azonos.
A nagy káoszban el lehet veszni, de azért eléggé adja. Az előző lemez is itt tanyázott kb.
Határozottan a jobbak közül való. Gondolkoztak rajta, kellően változatos és hozza azt a hangulatot, amiért az ilyesmit hallgatni szokás. Hallhatóak a hatások, de nem zavaró a végeredmény. Ügyesen legózták össze.
Értékelem, hogy nem a szokásos, meglehetősen statikus prüntyögés a témában, hanem vannak kifejezett dallamok is. Engem továbbra sem köt le, mert még háttérzenének is több izgalmat választok. Igazából felfelé pontoztam.
Magamtól elő nem venném, de alapvetően egészen jól esett ez a fajta minimalizmus, vagy ha úgy tetszik, akkor retek. Szinte érzem, ahogy leköp.
A banda neve alapján valami Oranssi Pazuzu féle sötét mágiát vártam, aztán csalódottan hallottam, hogy egy kedves, de igazából meglehetősen átlagos lemezt hallgatok.
Weide álláspontján vagyok. Anno a Paradise Gallows lemezt még én ajánlottam be ide és a magam részéről azt egy egységesebb és átláthatóbb lemeznek tartok, mint ezt. Túl sokat akarnak felmarni, túl szerteágazó és nem sikerül mindent kontroll alatt tartani. Ez a kontroll a Dodecahedron esetében minden másodpercben megvalósult, igaz ők határt szabtak a mezsgyének, amin belül mozogtak. Szerintem túltolták és bár jól titkolják, szerintem hatásvadász olykor. Az utóbbi lemezeiknél is pont ezt éreztem.
Nagy dolgok nem történnek, inkább csak hozza a kötelezőt. Persze szépen tisztán érthetően, de kellő ridegséggel előadva, mégis érzek némi jellegtelenséget.
Felemás élmény volt. A hosszát sikerült jól belőni, csak hát a tartalommal voltak gondjaim. Kellene mellé is egy alkotótárs, hátha a fúzióból valami gyümölcsözik.
Bajban vagyok, ha King Diamondról van szó, mert ugyan elismerem a munkásságát, de az első fejhangú visításánál le kell állítanom bármilyen vele készült tételt. Ez van, nem bírom. Nincs ez másként általában a kópia bandákkal is, de az Attic hangulata egészen meggyőzőre sikerült. Én a pontszámommal maradok semleges, a rajongóknak pedig váljon egészségére, mert a maga közegében ez egy igényes album, ráadásul még az ének sem zavart annyira, mint a "mesteré" szokott.
A Satanath 2024-es megjelenéseiből kapott több, mint 2 gigás csomagjában találtam rá és nagyon bejött. Rengeteg death/doom lemezzel találkoztam idén, amik jók voltak, de annyira egy kaptafa, hogy nem tudtam őket egynél többször meghallgatni. A Canis Majoris témája, hangulata viszont közel áll hozzám, hiába akadnak sablonos dolgok is. Egyszerűen kikapcsol, szórakoztat, sokadjára is.
Jó 10 évet pihentetett az ambient/black projekt és nem is sikerült maradéktalanra a visszatérés, de iszonyatosan jó hangulatzene ez most is. Filmzenének nem nevezném, vagy csak én nem láttam még ilyen filmet.
Hallgatás közben az alkotó korábbi projektje, a Serpent Column jutott eszembe, valamint a kissé hasonló utakon járó Thantifaxath. Viszont mindkettőben több a kapaszkodó, kerekebbek a dalok.
Én kedvelem ezt a fajta trágya hangzást, ha lehet erre ilyet mondani, mert nem ennél karcosabbra is vevő tudok lenni, ha olyan a hangulatom. A Hail Conjurer Harri Kuokkanen milliomodik projektje, termelékenységét tekintve igazi szerelme. Mocsok, zsigeri sötétség ez a kezdetektől, saját örömére, átlagos minőségben, de számomra teljesen meggyőző módon és ez a lényeg.
Rohadt régen használtam már teljes magabiztossággal ezt a kifejezést: progresszív. Ezt nem lehet ledarálni, nekünk kell beleugranunk a pengék közé.
Az első lemezt meghallgattam párszor, még a promók között, azonban túlénekeltnek, túltoltnak éreztem a maga 40 percével, a remek témák ellenére lefárasztott. Ez a fárasztás, sűrűség most is jelen van, de a rövidebb játékidő, a kevesebb, valamivel változatosabbnak mondható vokál jóval szórakoztatóbbá teszi a lemezt. A heavy metalos tekerések egyszerűen lehengerlők. El tudnék viselni a gyors szerzeményekben is néhány rövidebb lassulást, ami ad egy kontrasztot az őrületnek. Az Infernal Confluence esetében például rohadt jól működik.
Az idén 45 éves Accept az a zenekar, amely minőségi heavy metal zenét tol a kezdetektől fogva. Hibát igazából nem vélek felfedezni, talán csak annyi, hogy egy kicsit unalmas lesz a végére. Néha napján biztosan elő fog még kerülni!
Már első hallgatásra megfogott a lemez, ezért is ajánlottam be. Szándékosan nem hasonlítom a Morbid Angel-höz, mert ennyi erővel a Mayhem-hez is hasonlíthatnám! Sőt! Az éneklősebb részeknél David Vincent orgánuma a Susperia énekesének (Athera) hangját juttatta eszembe. Már az intro utáni első dal egy remekmű, és végig erős marad ez a stílusegyveleg! Nekem nagyon tetszik!
Hát, ez a '80-as években megjelent heavy metal alapvetéseknek a nyomába sem érhet! A King Diamond-dal húzott párhuzamot értem, bár az ő hangjával is ki lehet üldözni a világból, úgyhogy ezen album értékelésénél sem veszem figyelembe ezt a párhuzamot. Végig rettentően idegesített, az intro után teljesen mást vártam. Azonnal törlöm az egészet az agyamból és a hallójárataimból! Ami egy picit emel a pontszámon, az a szépre sikeredett borító.
Wow! Na, ez viszont most levett a lábamról! Nagyon jó hangulata van, egyszerűen felkapott, és magával ragadott, együtt szálltunk! Zseniális, ahogy az instrumentális és a szöveggel megtámogatott, durvább tételek váltogatják egymást, így nekem teljesen fenn tudta tartani a figyelmemet és az érdeklődésemet! Ez nem egyszerűen egy doom/death muzsikát tartalmazó album. Ez sokkal több annál!
A nem túl fantáziadús lemezcímek kicsit zavaróak lehetnek. Az ambient elemekkel sűrűn átszőtt atmoszferikus black metal valahogy végig fenn tudta tartani a figyelmemet. Sokan fogják rá mondani, hogy unalmas és gagyi, de ez a már említett kombináció hangjain megszólaló zene a mélységes kátrányból felbugyogva kelt apokaliptikus gondolatokat és érzeteket. Helvét fekete fém a pokoli underground kedvelőinek!
Ez egy pusztító, nyugtalanító, őrült hangulatú, rendkívül mély avantgarde/black metal hangorgia. Nehéz befogadni, de képes utat találni a hallójáratokon keresztül az agyhoz és a lélekhez egyaránt. Nagyon jól tette, aki beajánlotta, ritka az ennyire egyedi ízekkel és megoldásokkal telepakolt album! Ez egy nagyon erős nyolcas!
Nagyon ott van! Az amcsi banda remekbe szabott tech/death metal stílusban fogant tételei szemléletesen tárják elénk a mondanivalót. Bonyolult és több hallgatást igényel, de semmiképpen sem sablonos, pláne nem tucat lemez! Az arra érdemes, értő hallgatósághoz utat fog találni! Kétségtelenül egy pöpec kis underground alkotás! A borító gyönyörűséges!
Olyan volt, mint egy fantasy mese/animációs film zenéje. Valamiért a Gyűrűk Ura film, Megyében játszódó részei, és a vidám hobbitok képe rajzolódott elém folyamatosan. A stílus továbbra sem tud számomra maradandót adni, ezért marad a pont továbbra is semleges.
Jófajta black metal finn módra! Az egyszemélyes projekt önmegvalósításának egyedi manifesztációja. Nem korszakalkotó, rövid, tömör, változatos. A fekete-fehér borító hangulata is passzol a zenéhez. Így kerek ez a produkció.
Nem kiemelkedő album a death stílus végeláthatatlan felhozatalában, de nagyon jól esett most a lelkemnek egy kis igazi halálfém befogadása! Én lelkes vagyok az ilyesfajta muzsikával kapcsolatban, és ez a lemez is tetszik! Igazából nem tudok rá rosszat mondani. Boszorkány hányás!
Hát, nem egyszerű hallgatni való, az már biztos! De éppen ettől annyira egyedi, ennél fogva pedig remekmű. Olyan nyugtalanító, megsemmisítő érzéseket kelt az emberben, hogy egy idő után beletörődve, szárnyaszegetten adod át magad a fekete kátránynak. Úgy, mint amikor az oroszlán szájában vergődő bivaly ráébred, hogy nincs tovább. Igazi, professzionális művészet a mélységből.
Mit is mondhatnék? A skandinávok vérében és zsigereiben ott van minden, ami egy jó black metal album elkészítéséhez szükséges. Sokan zs-moll-ban fogant ömlengéseket, és tökön rúgott nyekegést szeretnek hallani. Én inkább a Whoredome Rife zenéjére szavazok. Remek black metal, gyönyörű borítóval!
Összességében azt kell mondjam, hogy tetszik! Remek hazai egyszemélyes black metal projekt! Gratulálok!
A rajongói várakozásoknak maximálisan eleget tesz. Remek dalok, nincs fáradtság jele, friss, üde anyag. Néhol kimondottan jól eltalált dallamok is díszitik a nótákat, meg is haladva a kötelező nívót.
David Vincenték nem felejtettek el fogós dalokat írni és változatosan fogalmazni. Erős anyag az Epic.
A MF/KD teljes munkásságát kívülről fújom, hiszen a legnagyobb kedvenceim között foglalnak előkelő helyet. A mester stílusában a Them nevű zenekar első lemezét nevezném valóban kiemelkedőnek; az volt az egyetlen, amelyet CD-n is beszereztem a dán félisten stílusában fogant lemezek közül. Az Atticben is szól a heavy metal rendületlenül, némi gyors kalapálással fűszerezve itt-ott, de ötletek híján csupán az eszközöket halljuk jól megszólalni -- nulla kreativitással. Diamond hangszínét jól utánozza az énekes, de mivel semmilyen épkézláb dallammal nem képes előrukkolni, zavaró óbégatásba torkollik a lemez, pedig én élek-halok KD hangjáért. Ha azt választották, hogy a nagyokat utánozzák, akkor azzal a mércével is értékelem őket: bődületesen ötlettelen anyag!
Az én fejemben egyáltalán nem alkottak egységet az ambient részek és a doom metal. Az utóbbi egészen rendben van benne szerintem, bár a fejem nem kaptam fel semmire. Egyszerűen csak kellemes hallgatnivaló a műfaj stílusjegyeihez szokott füleknek, semmi több. Viszont a mindenféle előretolt ambient hangok mentesek az ötletektől, még csak kellemesnek sem nevezném, inkább zavartak.
Nehezen pontozható anyag a Darkspace. Egyrészt a hangulat valóban megvan, a repetitív mivolta nekem különösen tetszett, a nyomasztó mélységének van csalogató varázsa, azonban miután percekig leköt és hipnózis alatt tart, hirtelen kidob a partra és unalmassá válik, ami sajnos sokáig tart. Vissza-visszatérek, de nem az igazi. Ebből nyesni kellene.
A disszonáns káoszt azért rendesen túltolta a fickó. Az An Elegy-ben aztán felsejlik valami, amibe meg lehet kapaszkodni, és a dal egészen kikerekedik, majd néhol disszonáns sludge'n'roll-ba csap át, aztán black metalba, de többségében elég sovány, sőt öncélú korong az Ashes...
A disszonáns death metal és a súlyos riffekkel operáló brutális death metal nagyszerű ötvözete a Replicant. Tetszenek az arányok: nincs túlzó mennyiség semmiből. Sőt, számos hangulatos harmónia hozza teljesen egyenesbe az album balanszát. A Reciprocal Abandonment például tökéletes példa minderre, ahogy a záró Planet of Skin is az.
Ambient/Dungeon synth kombó kellemes hangulattal és nagyobb változatossággal, mint amihez szokva vagyok. Számomra még mindig túl előre tolt, direkt, csupasz, harsány (a dungeon synth-tel mint műfajjal ez a bajom) - én azt szeretem jobban, ami éteri, amihez fülelni kell, ami rétegzettebb. Ennek ellenére ez kimondottan szépnek mondható.
Szerintem van a fickóban kraft, és ahogy más bandáiban is, ezen a lemezen is vannak jó ötletek, hangulatos részek. Nyers, érdes, de nem érdektelen.
Kedvemre való műfaj és hangzás, és még a témákba is bele lehet kapaszkodni. Adott egy nívó végig az albumon, ami lehetővé teszi, hogy ne süppedjen unalomba a lemez.
Semmi nem veheti el az "év lemeze" címet nálam az Inter Armától. Bárcsak rám cáfolna valaki, de attól tartok, nem így lesz. Még véletlenül sem csináltak egy Sulphur English kettőt (az is év lemeze volt nálam), meg talán az év koncertje is... Nagával is tökéletesen egyetértek. Ilyen változatosság mellett is ennyire természetes kohézió legyen a dalok között, amelyből felépül a kerek egész mű... egészen rendkívüli! Ezúttal rövidebb a végeredmény, tökéletes kompaktot alkotva: egyetlen másodpercbe sem lehet kifogást találni. Továbbra is az Inter Arma a bizonyíték arra, hogy a sivatagian fojtogató és fullasztóan kénköves levegőbe miként pumpál oxigént és kellemesen bódító illatokat a zseniális dalírói érzék. Olyat alkotnak, amilyet más senki ebben a műfajban!
Az első 10 percben rendesen rám ijesztett ez az anyag: stílusgyakorlat a legkisebb izgalmak nélkül, aztán elindul valami, és változatosabb lesz a korong. A szép, hangulatos részek is elő-előtűnnek. Néha visszasüpped, majd kibontakozik az anyag. Az utolsó dal ad esélyt az atmoszferikus jelleg érvényesülésére, ami többé-kevésbé sikerrel jár. Összességében 7-esnél nem rosszabb az anyag.
Csatlakozom az 7-es osztályzatot adókhoz; nagyon korrekt black metal lemez ez, klasszikus metal riffekkel és szólókkal díszítve! Néhol nekem is Marduk-érzésem támadt, ami csak pozitívum, mert azt jelenti, hogy a kíméletlenség zsigeri és belülről fakadó.
Lásd: kritika/ajánló. Remek lemez, az Accept most sem hibázott.
Tetszetős blackened death/thrash metal lemez. De hát ilyen zenészektől nem is vártam mást. Nekem Vincent éneke nem egy dalban már-már Chris Boltendahlt idézte. Nem gondolom, hogy ezeknek a zenészeknek (főleg Vincentnek) bármit is bizonyítania kéne még a színtéren, mert azt már megtette. Csinált egy laza, szórakoztató második lemezt ezzel a bandájával és kész. Az I Am Morbiddal meg még mindig faszául hozza a Morbid Angel-dalokat, témákat is - mint ahogy azt tavaly Budapesten is megtapasztalhattuk.
Kellett jó néhány hallgatás a lemeznek, amihez az is hozzájárult, hogy nem ismerem a banda korábbi két albumát - az Atticról hallottam már persze, meg az is megvolt, hogy King Diamond/Mercyful Fate előtti tiszteletadás hallható a zenéjükben - na, ezt megtapasztalhatjuk ezen az új lemezen is, ami 7 év után jelent meg a németektől. Igen, némely dalban kicsit még nekem is túlzásba viszi a visítozásokat Meister Cagliostro énekes, de azt is el kell ismerni, hogy baromi jó hangja van és szinte tökéletesen hozza a Mester énekstílusát - ami kurva nagy dolog egyébként és minden tiszteletem felé (igen, azt már megszokhattuk, hogy itt egyeseknek ez értékelhetetlen, csak azért azt ne felejtsük el, hogy King Diamond olyan szinten egyedi és megkerülhetetlen szereplője a metal világának minden szinten, amilyen az (underground) bandák jó nagy része soha a büdös életben nem lesz - illetve nem csak a falsetto sikolyokat kellene nézni nála sem, hanem a libabőrözős atmoszféra-, hangulatteremtés, történetmesélés, valamint zene-, és dalírás magasiskoláját, amit olyan kreativitással űz, hogy a zenészek nagy része a két kezét összetenné, ha olyan karizmával, kisugárzással, tehetséggel, kreativitással, képességekkel rendelkezne, mint King). Visszatérve az Atticra, az itt-ott túlzásba vitt sikolyok mellett a zene is elég jó, az olyan számok, mint például a Return of the Witchfinder, Offering to Baalberith zseniálisak, de nekem az Azrael bridge-refrén része is baromira tetszik, a The Baleful Baron úgy zseniális, ahogy van, csakúgy, mint az utolsó szám is (aminek a vége felé kicsit megint túlzásba esik az énekes a sikításokkal). Szerintem a hangulatot is nagyon jól elkapták az intróval kezdve, ami nagyon hasonló a Mester lemezeinek intróihoz. És azért azt is tegyük hozzá, hogy a különböző oldalakon az értékelések sem rosszak a banda kapcsán, érzékeltetve, hogy a Them és a Portrait mellett az Attic a harmadik banda, akik a legjobban meg tudják fogni a Király ihlette zenét - amire lehet azt mondani, hogy utánzás, de én inkább tiszteletadásnak nevezném (Metal Archives 90%, RYM mindhárom lemez 5/3,50 közelében). És számomra egyáltalán nem volt unalmas, az előző két lemezbe is belehallgattam, fogom azokat is hallgatni. Ettől persze továbbra is tűkön ülve/állva várom már az új (dupla) King Diamond és Mercyful Fate korongokat, amikből remélhetőleg most már idén tényleg megjelenik valamelyik - kezdetnek a már évek óta várt The Institute lemez a King Diamondtól - brutálisan itt lenne már az ideje!
Többszöri meghallgatás után sincs különösebb gondom vele, szép témákat hallunk rajta. Zeneileg nagyon szép és talán pont azért is tetszett, mert az a hörgős vokál nincs annyira előtérbe tolva és viszonylag sok instrumentális rész van benne.
Már nem sok van hátra...becsülettel végighallgattam az egészet, mind a több mint egy órát ebből, amiben zeneileg gyakorlatilag alig történik valami. Itt-ott hangulatváltások, amik nálam önmagában továbbra is csak nagyon ritkán állják meg a helyüket (én filmzenét vagy játékzenét sem hallgatok csak úgy, önmagában). Ennyi erővel be lehetne ajánlani bármelyik komolyabb játék vagy film zenéjéből is egyet minden egyes körbe - például az utóbbi évek egyik legjobb játékának, az Elden Ringnek a zenéjét - kíváncsi lennék, hogy arra milyen értékelések jönnének...
Biztos jó lehet, ha élvezni tudnám vagy szórakoztatna. De engem az ilyen idegbetegség nem szórakoztat. Pedig az utolsó, instrumentális szám (és még egy-két dalrészlet) itt is megvillantja a fényt, hogy lehet(ne) jó számokat is csinálni. De azt leszámítva engem leginkább brutálisan idegesített.
Megint csak azt tudom írni, hogy olyan, mint a többi hasonló lemez, a legutóbb beajánlott is ilyesmi volt, sok különbséget nem igen tudnék felidézni a kettő között. Brutálisan egysíkú, az összes dal ugyanolyan és engem nem egyszer idegesített is.
Kellemesen elcsordogált, elprüntyörészett a háttérben, annak ellenére, hogy eléggé izgalommentes. A nyugodtságot árasztó atmoszféra, hangulat tetszett és sokkalta szívesebben hallgatok meg egy ilyen lemezt, mint némelyik idegbetegséget - amiből a mostani körbe is van beajánlva - és így mivel ez jobban is tetszett, az izgalommentesség ellenére sem adok kevesebbet neki - a többihez viszonyítva.
Egyedüli pozitívuma a rövidsége. Az összes többi nálam nem az, kezdve a rendkívül cringe lemezcímen át a borzasztó hangzásig, stb. Teljesítmény/ötletügyileg sem lehetett valami nagy "csoda" ezt megalkotni, de legalább sok instrumentális dal van rajta. A fickó inkább koncentráljon a Hooded Menace bandájára, mint ilyenekre pocsékolja az idejét.
Egynek elment, középszer. Se több, se kevesebb.
Ha nem lettek volna az utolsó, Forest Service Road Blues és a Gardens in the Dark dalok, amik nagyon jók, akkor számomra ez szinte értékelhetetlen lett volna. Az a csodálatos melankóliával átitatott atmoszférát teremtő utolsó szám zseniális. Az olyan össze-visszaságokkal nem tudok mit kezdeni, mint az első két szám, vagy a 6-7-es pl. ezek alatt borzasztóan vártam már a végét, meg minden bajom is volt már. A fent említett két dal miatt adok neki +2 pontot, a lezárás az rendkívül hangulatos, érzelmes, számomra kétségkívül az album csúcspontja - kár, hogy a többi dal nem ezekhez hasonló.
Jellegtelen, unalmas, egykaptafa black metal lemez. Olyan, mint a többezer másik ilyen. A második felében itt-ott már legalább voltak dallam- és tempóváltások.
Már majdnem az összes albumot meghallgattam és ebben a körben ez a lemez a jobbak közé tartozik - számomra legalábbis. Még a szarrá effektezett, itt-ott élvezhetetlen varjúkárogás-szintű ének ellenére is. Az utolsó, thrash-es jellegű szám miatt jár egy plusz pont. A hangzás is jó. Viszont itt is érdekes lenne tudni vagy legalább csak belegondolni abba, hogy mennyi effektezés, számítógépes munka, akár AI van a termékben - a borító szinte bizonyosan AI-generált, az énekkel egyetemben - utóbbi lehet, hogy felénekelt, csak aztán szarrá lett effektezve - sajnos - amúgy érdekesmód az utolsó számhoz még ez az effektezett vokál is illik. Néha a dobgép zavaró, de nagyon csekély módon. Mindezektől eltekintve nem rossz lemez egyébként. Az mondjuk kicsit "érdekes" és "megmosolyogtató", hogy valaki a saját lemezét ajánlja be és pontozza (az egekbe).
Sosem okoznak csalódást. Ököl az égbe, széles terpesz, nyakfájás...
Átlagos.
Kitaláltam, mi fog történni. Csodálatos álló harmóniás intró után jött a rettenet... Basszus, ennél gázosabb kornyikálást régen hallottam. Zeneileg semmitmondó, Isten bocsásson meg nekik. Az egyes és a nyolcas tétel a számomra bejövős, de a Metal Archivesen fellelhető line-up szerint azokhoz a bandának köze sem volt. Úgyhogy nem számítom bele a pontba, mint enyhítő körülményt. Enyhítsen sorsukon a patás istenük.
Uncsi.
Ezzel az a baj, hogy halál unalmas. Ugyanaz megy az elejétől a végéig. Mert az ötlet amúgy jó lenne, csak a kamuzást abba kéne hagyni, és el kéne kezdeni zenélni. Ha nem a Season of Mist adta volna ki, szerintem mindenkinél fele ennyi pont jelenne meg. Szóval bocs mindenkitől, de szerintem most a tömeghipnózis jeleit mutatjátok. :-D
Bírom ezt a fajta káosz screamo-t, de a műfajnak vannak sokkal jobb képviselői is.
Az Inter Armához képest itt a káosz egyszerűen túl van erőltetve meg nem is olyan profi és ámulatba ejtő. A felétől nagyon untam, illetve idegesített. Steinberger kedvéért mondom, hogy nincsenek benne álló harmóniák.
Az első tételnél még nem éreztem az alámerülést, a második viszont beütött. Bár az Ancient King Records nem a kedvenc DS kiadóm, ez a cucc nagyon jó, meg a kiadványaik kivitelei is nagyon pazarok. Kilencet akartam adni, de a végénél már nagyon jött a mágia.
Dörzspapír black metalban számomra a Lunar Aurora meg a Dødsengel az ász. Azokhoz képest ez csak ennyi. Az ambient tételek egész jók.
Állati középszer ez nekem. Semerre nem mozdította el a kijelzőmet az éneket kivéve. Az nagyon gyenge teljesítmény.
Ettől térdre estem. Tudtam, hogy jó lesz, de hogy ennyire, arról fogalmam sem volt. Sokszor egy picit hasonlít a Dodecahedron második lemezére. Az a banda az énekes Eikenaar halála miatt sajnos földbe állt, és azóta sincs, ami hasonlítana rá, de az Inter Arma egy nagyon picit kielégíti az azon jellegű perverz igényeimet, amit ők. Szóval a mocsok mögött, a szarréteg alatt nagyon kifinomultan felépített polifónia dolgozik itt, ahogy a már említett holland bandánál is anno. Nameg a változatosság. Tegyük csak egymás mellé a Violet Seizures-t és a Gardens in the Darkot. A zene ünnepe ez... Ilyen tapló dobhangzást már régen hallottam... A borító tervező szerintem Twin Peaks rajongó. Ez is pozitívum, mert én is.
Állati egysíkú. Egy dolgot tudnak, ami fasza, de egy egész lemezen ugyanazt csinálni, az fárasztó. Darkspace-nél ugyanez a gond.
Nagyon behatott az első pár dalnál, viszont a vége felé nekem már egy kicsit unalmassá vált. Ettől eltekintve kiváló időutazás, van benne kraft és elvetemültség is. Adja, mint a Duracell.
Számomra ez egy jó heavy metal lemez. Ha az anyagról lehagyták volna a 3-4 legkevésbé sikerült dalt, akkor ez egy nagyon jó lemez lehetne (T: 8) Klasszikus, tisztességes heavy metal produktum, de nem hallgatnám meg többször. (A: 6) (Konszenzus híján a pontszám a táblázatban mindenhol a zenekari átlag.)
Nekem kevés, hogy kik csinálták, nem ragadott meg, erőlködés szaga van (A: 5). Korrekt, de nem túl izgalmas dalok. A vokál kicsit fura, annyira szerintem nem passzol ehhez a zenéhez (T: 6).
Az intro kifejezetten tetszett, és vártam a folytatást, amikor viszont bejött a tiszta ének, akkor eléggé meglepődtem. Ilyen hamis éneket én egy lemezen talán még nem is hallottam. A zene nem túl eredeti, amivel nem is lenne gondom, viszont ezzel az énekkel együtt ez így hallgathatatlan. A zene miatt adok rá egy 2-est, mert az ének miatt eleve -5-ről indultam. (T: 2) Az jutott eszembe erről, hogy meg kellene hallgatni egy Mercyful Fate-lemezt. Az jó volt. (A: 4)
Jófajta death/doom, grandiózus billentyűkkel és melankolikus gitár dallamokkal. A lemez szerkezete nem a megszokott, mivel minden páratlan számú track egy teljes értékű elektronikus/ambient tétel (Space Overture xyz), míg a páros számúak a metal dalok. Mivel ezek a köztes elektronikus tételek nem intro vagy átkötés hosszúságúak, így olyan érzésem van, mintha egyszerre két lemezt hallgatnék, ami nem szerencsés, mert egyrészt szerintem megtörik a lemez lendülete (már amennyire egy ilyen stílusú lemez lendületes :-) ), másrészt meg ilyen mennyiségben és hosszúságban már elég unalmasak ezek az ambientes trackek. A metalos tételek tetszettek, jól vannak összerakva, és nem is túl hosszúak. A sok feleslegesen hosszú átkötés miatt: (T: 7,5). Nagyívűnek látszik, de egyszerű, és megint bebizonyosodott, hogy a death/doom nem könnyű műfaj (A: 5,5).
Hangulatos zene, jók az alapok és tetszik ez az industrial/ambient/black metal koncepció. Az én ízlésemnek kicsit túl repetitív és hosszú: jobban szeretem, ha több dolog történik egy anyagon, de ezen kívül rosszat nem tudok róla mondani (T: 7.5). A minimaltechno-jellegű dobalapokig, az ambientes alaphangokig rendben volt, de miért kellenek bele a jellegtelen gitárok? (A: 6,5)
Bőven voltak benne izgalmas ötletek, szerintem itt pont jó a kicsavart és hagyományos elemek kombinációja, de "core"-os részek, ideértve a vokált is, nekem nem fekszenek (A: 6). Nagyon nem az én világom, nem tudok vele mit kezdeni. Az viszont, hogy sikerült a 40 perces anyag legnagyobb részén elkerülnie az alkotóknak bármilyen harmóniát, nem kis teljesítmény :-) A pontszám persze nem ennek szól, hanem annak, hogy szükségem lenne több kapaszkodóra egy lemezen, mert ez számomra már túl kaotikus (T: 4).
Nem ismertem korábban, alapvetően rendben lévő prog death metal sok olyan részlettel, megoldással, amire felfigyeltem, dallamok, belassítások, okosan használt (nem túlhasznált) disszonancia. Ugyanaz nem tetszett, ami ilyen zenékben máskor sem: néhol túl izgága módon, mesterkélten darabolták fel a számokat, ami nem is a témahalmozás miatt rossz, hanem mert elveszik a kimértség és vele a súly (A: 7). (T: 7).
Ideális aláfestés lenne bármilyen D&D kampányhoz vagy egy RPG játékhoz. Amikor lepörgött a lemez, és a spotify hasonló dalokat kezdett el lejátszani más előadóktól, nem vettem észre viszont a különbséget. Korrekt , nagyon igényesen összerakott aláfestőzene (T: 7). Sosem értettem a lelkesedést a dungeon synth műfaj és közvetlen rokonai iránt, nekem semmit sem mond, elektronikus zenének nem elég elektronikus, folknak túl mesterkélt, filmzenének túl kevés benne a film, háttérzenének meg nem ezt választanám. (A: 2)
A Hooded Menace kivételével rajongok a zenéiért, különösen a Regere Sinister nagy kedvenc. Ez a Hail Conjurer lemez nem annyira erős, nem annyira koszos, mint a korábbiak, de ez a minimalista black-felfogás, a hangzás és a billentyűk ritka módon képesek atmoszférát létrehozni. (9)
Teljesen profi kortárs death metal, klasszikus eszközök, mai hangzás, technikás, hangulatos, szórakoztató, amíg tart, de nem annyira emlékezetes (A: 7). Nagyon hangulatos death metal lemez. A hangzás szerencsére nincsen túlpolírozva, minden pont olyan, amilyennek egy ilyen lemezen lennie kell. Nem újítják meg a műfajt, de nem is kell minden zenekarnak újítónak lennie. Számomra a Hangpróba egyik legjobbja (T: 9).
Van olyan, hogy sablonos avant-garde? Vannak jó pillanatai, és ahogy más is írta, a lemez vége erősebb, de nagyon ritkán kaptam fel a fejem közben (A: 6,5). Végig olyan érzésem volt, hogy a zenekar megpróbálta megírni a világ legjobb és legművészibb extrém metal lemezét. A hozzáállással nincsen gond, de az eredmény számomra felemás lett. Vannak rajta jó ötletek, jó témák, jó dalok is, de az összkép számomra nem egységes, és hallgatások után semmi nem maradt meg belőle az emlékezetemben (T: 6,5).
Jó lemez volt, nem rendkívüli, de több, mint korrekt. Mintha a dallamok valamivel kevésbé hagyományosak lettek volna, mint korábban, túl az északi világon, kevésbé grandiózus, viszont nyomasztóbb (A: 8). Jó, erős lemez, sajnos. Azért sajnos, mert többet vártam tőle: valami bombasztikusat, emlékezeteset. Ezt nem adta meg a lemez, viszont valóban erős dalokat igen, és mellette pedig egy-két kevésbé sikerült, tölteléket is. Ha ezek nem lennének, akkor adnék rá egy 9-est, de így ez csak egy erős 8-as (T: 8).
Nekem a Mardukosan durva számok tetszettek jobban, mint a dallamosabbak, de túl eklektikusnak éreztem a teljes lemezt (A: 6,5). Jól megírt dalokat hallottam itt, jó riffekkel. Elsőre furcsa volt, hogy a dalok elég széles spektrumot fednek le a black metalon belül (az egészen dallomostól a Marduk féle riff-orientált pusztításig), de ezt nagyjából a harmadik számra már megszokta a fülem. A dalokkal kapcsolatban annyi kritikám lenne, hogy szerintem nem minden dalhoz passzolnak a gitárszólók (nem a konkrét szólókkal van problémám, hanem magával a ténnyel, hogy van szóló a dalban). Én kevesebbet hasznánám ezt pont azért, hogy ha van szóló, akkor az üssön nagyot. A hangzást illetően két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik, hogy tényleg túl sok effekt van az éneken, ami néhány helyen zavaró lesz (pl: Gorgo). A másik pedig a lábdob hangja azoknál a részeknél, ahol kifejezetten gyors kétlábgépes téma van (pl. Skin-Walker). Én ide egy természetesebb lábdob hangot választanék, mert így néha nagyon gépies az eredmény. (T: 7,5).
Most mit lehet mondani egy Accept lemezről ,aki ismeri a többit ,na jó kivéve egy-két albumukat(Eat the heat,Predator)ugyanazon a vonalon mozognak.Nekem hiányoznak a régi tagok(Udo,Peter,Stefan)valahogy már olyan Wolf Hoffman szóló projekt Accept-esen.Imádom Wolf szólóit,nem is nagyon engedett oda senkit hogy szólózhasson,hiába a 3 gitáros.Korrekt lemez,jó hallgatni bár nálam a Balls,Metal Heart,Russin párost nem nagyon előzi meg semmi.
Nem tudok több pontot adni rá tudom neves zenészek művelik ezt az albumot(Mayhem,Morbid Angel)de nagyon egysíkú,album.Néha olyan érzésem van mintha ez a szám szólt volna az előbb is.Lehet hogy több idő kellene neki akkor talán feljebb kúszna a pontszám,bár nem hiszem hogy sokat.Maradok az anyabandáknál. :-)
King Diamond vissza tért :-) Ja nem ez nem az csak olyan. :-) Imádom a mestert olyan dalokat senki nem tud írni.Nekik sem sikerült de jó hallgatni való csak semmi eredeti nincs benne.
Szeretem ezeket a súlyos doom/death metal bandákat.Van hangulata magával ragadó muzsika,de folyamatos koncentrációt igényel.Nem egy kimondott háttér zene.Hangulat függő.
Szeretem a black metalt de ezt a fajta black metalt nem annyira.Túl művi,nagyon nehéz benne kapaszkodót találni.Lehet ha többször meghallgatnám feljebb menne a pontszám.
Nem tudok mit kezdeni ezzel a lemezzel.Egy óriási káosz számomra az egész,nem érzem a dalokat.Olyan érzésem van mint aki nem látja az erdőt a fától :-)
Jó fajta tech-metal. Szeretem a Transcending Obscurity Records. kiadványait mert nem a szokványos zenéket támogatják,hanem mindig valami extreme,új dolgokkal jönnek ki.
Ez egy csodálatos zene.Köszönöm annak aki be ajánlotta.
Átlagos black metal.Nem tudom miért alap a rossz hangzás.Mert underground? szerintem csak zenei élménytől fossza meg a hallgatót.Nem értem,sokkal élvezhetőbb lenne ha jobban szólna az egész.
Elég jó kis death metal album lett,valószínű hogy beszerzem vinyl is.Tetszik.
Nem tudok mitkezdeni ezzel a zenével,nagyon nem az én világom.Sajnálom,de ez nagyon nem tetszik.
Na ezt a black metal már sokkal jobban bírom,itt legalább jól szól,kivehető minden hangszer és van felépítése nem csak az összes dalnak hanem az albumnak is.
Elég fura dolog a saját zenémet értékelni,most már látom azokat a hibákat amiket elkövettem,ezért csak a 9 pont! :-)
Rune Eriksen továbbra is brilliáns gitáros - s ezen a lemezen is az ő riffjei viszik a prímet. A társaság többi tagja inkább erölködősnek tűnik, David Vincent vokálja meg nagyon ingadozó minőségileg. Vannak jobb pillanatai, de amikor ténylegesen énekelni próbál, az szimplán pocsékul megy nekik. Nem rossz ez, de ha Eriksen nem lenne ebben a bandában, passzolnám.
Az intro/interlude dallamokon kívül talán egyedül a "The Thief's Candle" volt amit élvezhetőnek éreztem. Eleve nem értem mi értelme a King Diamond stílusának egyértelmű másolása (eleve elég szűk réteg szereti igazán, nem?), de azt aztán pláne kiakaszt, hogy miért kellett a mixelést is ennyire elrontani?! Minden hátra lett küldve a francba, hogy a copycat énekes kapja a rivaldafényt - aki ráadásul sokszor full HAMISAN énekel. Minek ez az egész?
Kozmikus black metalként szerintem nagyobbat ütött volna, de ez az "agyonszintizett" death/doom stílus is elég megnyerő. Kellemes meglepetés volt, őszintén nem gondoltam, hogy ennyire erős lehet egy ilyen projekt -- néhol kicsit ellaposodott, ezért maradok a 7-es pontszámnál.
Nagyon hangulatzene, de a Darkspace a maga furcsaságával mindig is imponált nekem. Tíz év telt el a legutóbbi lemez óta, és szerencsére történtek is érdekes változások a banda hangzásában. Az industrial és az ambient zene sokkal hangsúlyosabb mint valaha, maga a lemez is lassabb mint elődei, és komoly hangsúlyt kapnak különféle sci-fi hangeffektek is (érdekes textúrális adalék, szeirntem). Így is tetszik ahogy van, de én még azért el tudnám képzelni, hogy több riff legyen egy ilyen hosszú egyszámos lemezen + amin gondolkodtam, hogy ha valahogy Tobias Möckl be tudna szervezni egy Csihar Attila kaliberű vokalistát, akkor egy ilyen nagyon ambient-súlyos lemezt fel lehetne még dobni (lásd a Sunn O))) több kiadványát).
Nem annyira nyert meg magának ez a lemez. Black metal/sludge keverék disszonáns kitekintésekkel - érdekesnek hatott úgy a harmadik számig, aztán már csak eltelt valahogy az egész.
Rendesen, tisztességesen összepakolt tech-death lemez. Az átlagnál talán "hasogatósabb", ami nagy erénye - hallgathatóbb a végeredmény. Továbbra sem lesz ez a kedvenc műfajom, de ez nem rossz anyag.
Eme kiadvány nem tudja eldönteni, hogy doom vagy black metal szeretne-e lenni -- és ezek keverése sem igazán sikerült. Elég szellős is volt mellette, meglehetősen untam.
Semmi különös, csak egy jó "mindennapi death metal lemez". Ennyit el is vártam, ha már a 20 Buck Spin-nél vannak!
Borzadály. A vokalista és a dobos jól elvolt, a többi tag elfelejtett megjelenni. Nekem még úgyis katyvasz, hogy amúgy érteném mire menne ki a dolog. Hangzása sem tetszett, egy csöppet sem. +1 pont a modern-Ulver pillanatokért.
"Jó háttérzene" black metal. Kicsit jellegtelen, de nem mondanám, hogy rosszul is lenne megcsinálva. Egyszerűen csak hiányzik belőle pár igazán fülbemászós szám. Az albumot záró lassúzós tétel volt a legjobb, több szintetizátorral lehetett volna az jóféle Black Cascade-féleség (Wolves In The Throne Room) stílusilag.
Tök jó melodikus black metal. Mix rendben, néhol különösen jók voltak a "fűrészelős" gitártorzítások. Kicsit zavart, hogy több szám csak úgy elkezdődött, mindenféle nyitány nélkül + ugyanez, hogy egyszer csak véget értek a számok. Emellett kicsit hosszúnak érzem, lehet pár dalnak jól állna a rövidítés / pár szintis interlude.
Én fiatalabb koromban viszonylag korán elmentem az extrém metál irányába, szóval sok klasszik heavy banda kimaradt, köztük az Accept is. A Blood Rage lemez óta követem a munkásságukat és azt kell mondjam, nekem a 80-as cuccaik sokkal fáradtabbnak tűnnek, nem is igazán tetszenek. Ezek az új lemezek meg tele vannak energiával.
King Diamond akkora egyéniség a metál egyetemes színterén, hogy ilyen módon direktbe utánozni szerintem bénaság és szinte biztos, hogy rosszul sul el. De ha ezt félreteszem, sajnos a dalok elég mérsékelten érdekesek, de legalább kedvet kaptam, hogy hallgassam egy kicsit a példaképet.
Ha egy ambient lemezen annyi történik, hogy két hangot váltogat valaki egy szintin 47 percen át, arra azt mondom, hogy szar. Itt gyakorlatilag ez történik a gitárral, valami béna techno alapra. Csalóka a bandcamp, igazából a 47 perces track a teljes album, a többi csak kivonat. Ez a császár meztelen..
A Boszorkányhányás mindig is megbízható volt, de úgy rémlik, mintha a korábbi albumaik karcosabbak lettek volna.
Jó lenne ez, de elég lenne 25 perc, fél óra. Egyszerűen nincs benne ennyi.
Az éneket imádom, én szeretem ha nem emberi hangon énekelnek egy bm lemezen. A zene rendben van, talán kicsit túl hosszú az anyag egyben. Egy kissé koszosabb hangzás jobban hozzáillesztené a zenét a nekró énekhez és a dob gépiességét is jobban elfedné.
Az első hallgatás alatt többször beugrott a korai Grave Digger-korszakom, teljesen nosztalgia hangulatba kerültem -bár némi rossz szájízzel, mert így újrahallgatva nagyon kínos egy-két Grave Digger szám-, de aztán kialakult a saját karakteres imázsa az albumnak. Tronillo vokálja nagyon bejön, a számok változatosak, tök sok jó riff és melódia bukkan fel időről időre, még a balladaibb Ravages of Time is kellemes hallgatnivaló, pedig általában ezeknek ilyen "kötelezően rakjunk egy ilyet is albumra" érzete van, de itt nem. Viszont a szövegek nálam csak a so-so mércét ütik meg, és könyörgöm, tanuljuk már meg, Frankenstein még mindig a tudós, és nem a teremtmény neve!
Na ez most baromira elkapott. Nagyokat gurít idén a SoM, olyan lemezek jönnek ki havi szinten, hogy csak pillázok. Visszakanyarodva a Darkspace lemezére, ha kellően erős és átütő a hangulat, akkor imádom ezeket a "filmzene-jellegű" albumokat, itt pedig szinte haraphatóan sűrű az atmoszféra, hiába kalandozunk a mélyűrben. Haha, értitek a szóviccet. Kurva jó black ambient anyag, kellemes industrial mellékízzel. Kösz az ajánlást, lehet magamtól sosem szántam volna rá az időt a temérdek megjelenések közepette.
Sokadik hallgatáson vagyok túl, de még mindig baromi vegyesek az érzéseim, nem teljesen tisztult le a kép. Tömve van szuper dolgokkal a lemez, mint pl. az ultra disszonáns címadó szám, a Desolation's Harp és az átkötő Endless Grey, a hihetetlen változatosság, mind zeneiség, mind az ének, mind a stílusok terén, de vannak számomra kevésbé szimpatikus megoldások is. A Gardens in the Dark és a The Children... tiszta vokálja kifejezetten kellemetlen, az előbbi szám végén lévő "zenei glitch" pedig olcsó megoldásnak tűnik számomra. Kíváncsi lennék, ha egy, a zenekart nem ismerő egyénnek mutatnék három számot a lemez elejéről, közepéről és a legvégéről, akkor rájönne-e, hogy nemcsak, hogy ugyanazon bandáról, de ugyanarról a lemezről is beszélünk. Kötve hiszem. Ez lehet a legfőbb bajom. Mert mit is akar játszani az Inter Arma? Avant-garde sludge/death/doom/prog metalt? Szerintem mindent is. Ami nem feltétlenül tesz jót ha egyetlen lemezről beszélünk. A konzisztencia és a kohézió hiánya a legnagyobb fájdalom számomra. Plusz ha igazán tökösek lettek volna, akkor full fordított sorrendben kerülnek fel a számok a korongra, ezt komolyan mondom.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba – 2024. május (43 komment)

  • Husky Husky szerint:

    Szerencsére az inter (árt)arma(s) nem lett az első sokak „örömére”. 😄 A korábbi HP-n az utolsó 2 hely valamelyikén tanyázna… 😝

    • McFrost McFrost szerint:

      Aztán kit érdekel, hol végzett? Senkit rajtad kívül, mert nem érted, hogy ez nem verseny, nem dicsőségtábla! Tetszik ezért vagy azért, nem tetszik ezért vagy azért, ennyi! Te ezt képtelen vagy felfogni, mert csak a rosszindulat vezérelt azért, úgy pontoztál, hogy a kedvenceid elől végezzenek. Mit értél el vele? Kiraktak a HP-ról, amit szintén képtelen vagy felfogni, hogy csakis magadnak köszönheted…….

    • Husky Husky szerint:

      Hát persze-persze, nem is lehetne másként… 😏 Egyébként ha már ennyire nyomonköveted a HP-t pontozhattál is volna és most a kis kedvencetek első is lehetett volna… 😉

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Na akkor lefordítom, mit mondott McFrost… A HP nem verseny, és mi tényleg telibe szarjuk, hogy az ajánlásunk hol végez. Átment az üzenet, vagy megkérjem Mike666-ot, hogy ő is leírja?

  • Urachel Urachel szerint:

    Szeretném megköszönni mindenkinek aki elmondta vagy elmondja a véleményét a lemezemről,igazából kíváncsi voltam mások véleményére,bármilyen kritikának örülök.Nem szeretném magyarázni a bizonyítványom,de le írnék pár dolgot az album készítéséről.Az album borító AI készítés,bár most már elég sok zenekar használja(Deicide),nem érzem kivetni valónak,főleg annak tükrében hogy egy komoly grafikáért mennyit elkérnek,és itt olyanra formálhatom amilyenre én szeretném,nyilván a többi részét(logo,booklet szövegek) azt már nem az AI csinálta.A zene mint saját szerzemény(kivéve az utolsó Celtic Frost covert),és igen jól halljátok sok effektet használok az énekre,ezzel próbálom a hiányosságokat elfedni,nem énekesnek készültem,és igen ebben a produkcióban dobgép szól.Összefoglalva a borító és dobgépen kívül mind saját munka,felénekelt(effektezett),feljátszott,a keverést is én csináltam,hogy miért egyedül?Egyszerű oka van SAJNOS nem találtam hozzá megfelelő társakat,itt a messzi kisvárosban.Meg azaz igazság így gyorsabb és könnyebb a munka.Egyébként fizikai formátumban is megjelent a lemez,az elsőből is készült.Míg megkérdeznétek nem keresek vele,inkább ráfizetés a dolog(mármint a CDkj kiadása)de nem is azért csinálom.Imádok dalokat írni és ha valakinek tetszik és sokszor meghallgatja az már királyság!! :-)Köszönöm hogy itt lehetek!!

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Szerintem nincs szükség szabadkoznod, mert az anyag teljesen vállalható a színtéren, hozza amit kell. Az, hogy AI-t használsz a borítónak megosztó, de mindenkinek a magánügye. Ezt leszámítva a lemez a manapság teljesen bevált módon készült az elmondás alapján. Tizenöt éve ezt megköpködték, mára végre elfogadottá vált. Szerintem idővel az AI borítók is azzá válnak, bár a klasszikusan kézzel /szoftverrel dolgozó művészeket tönkreteszi idővel ez a trend. Nyilván nem az egyszeri magyar srácok tartják el a borítókészítő mestereket. A dobot ki programozta? Mert a Bandcampen az van, hogy mindent te csináltál. Egy tipp: ne nagyon hirdesd, hogy AI a borító, mert a Metal Archivesen nemrég kitettek egy hírt, hogy törlik az AI produktumokat az oldalról. Mondjuk nem tudom, hogy miképpen győződnek meg a mesterséges elemek jelenlétéről – már a nem elsőre üvöltők esetében -, de a hír szövegrészletei szerint egyelőre még ők sem tudják.
      Ha tetszett a Hangpróba, maradj velünk! 🍺

    • Urachel Urachel szerint:

      Igen a dobot is én programoztam,Midiben. Szerencsére bőven rendelkezem tapasztalattal kb 35 évnyi zenélés után hogy megtudjam csinálni és van egy dobos ismerősöm aki le MEO-za a végeredményt. 🙂 . Vele csinálom a Haatan zenekart ,sajnos ő nem szereti ezt a fajta zenei stílust.Köszönöm az AI-is tanácsot ,bár szerintem ez a nagy felháborodás hamarosan úgy is eltűnik a borítókkal kapcsolatban.Természetes a jövőben is itt leszek .Üdv.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Akkor a dobtémák is a te szellemi terméked. Hát a zenei színtéren elképzelhető, hogy elül az AI ellenszenv, létrehozva két tábort, én inkább az élet más területein aggódom a térnyerése miatt.

    • mike666 mike666 szerint:

      Szerintem teljesen oké, ha egy kispénzű bandcamp zenész ai borítót használ, fasza dolgokat lehet vele csinálni. Az én ellenszenvem inkább az olyan bandák felé irányul, akik simán ki tudnak perkálni 500-1000 eurót egy borítófestményért, de valamiért nem, lásd: Deicide, Pestilence, Kerry King… Ráadásul a Deicide és Kerry King borító még emellett béna is, áááh. A Pestilence jól nézett ki legalább, de ők engedve a rajongói nyomásnak, megváltoztatták a borítót, és most a nem ai változat kb úgy néz ki, mint egy tesco value válogatásalbum…

    • Urachel Urachel szerint:

      Egyébként ha valakit érdekel az AI írjon privátba az email címemre mert itt elég használhatatlan privátba üzenni 🙂 Megnyitom,válaszolni akarok eltűnik.A urachel@freemail.hu elértek.Bocsi próbáltam de nem ment.

  • mike666 mike666 szerint:

    Morcos, King Diamondot szűk réteg szereti?? Ez azért nem így van 🙂

    • Morcos Morcos szerint:

      Nem is ezt mondtam. Én is szeretem. Az ‘igazán nagy rajongók’ táborára* (*arányaiban több heavy bandához képest) gondoltam. Ha félrevezetően fogalmaztam / így sincs értelme, akkor elnézést kérek.

  • dimmurtal dimmurtal szerint:

    Szia, Naga! Nálam egyetlen lemez pontozásánál sem szempont, hogy melyik kiadónál jön ki, őszintén szólva számomra irreleváns információ. Az a lényeg, hogy az összkép milyen hatással van rám! 🙂 Tartom magam annyira önálló, gyarló léleknek, hogy ne befolyásoljon a tömeg! 🙂 (A Darkspace lemezéhez írt véleményedre reflektáltam.)

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Van az a pillanat, amikor egyszerűen nem akarod elhinni, hogy egy zene valakiknek tényleg tetszik. Értetlenül állsz a jelenség előtt, és ha polkorrekt vagy, ezt így fejted ki. Én viszont egy született bunkó vagyok, ezért fogalmaztam úgy, ahogy fent. Kérlek, nézzétek el nekem, és szeressetek. Én is szeretlek benneteket. 🌧️🥲

    • Avatar Steinberger szerint:

      A bunkóság nem erény, ahogy a tudálékosságból fakadó arrogancia sem az. Nem kell rá büszkének lenni és művelni sem szükséges. Elég lett volna a szokásos lesajnáló félmondat a nyomorult szar zenekarról, esetleg valamit az _álló harmóniákról_. De a többieket is kvázi le kellett hülyézni, mert nekik viszont tetszik a lemez. Bravó.

    • boymester boymester szerint:

      Mentségemre legyen, nem figyeltem a kiadót…Lehet akkor több pontot kaphatott volna:)

    • Győr Sándor Győr Sándor szerint:

      Steinbergernek részben igazat tudok adni, bár nem gondolom, hogy Naga kvázi lehülyézett volna bárkit is. Erre én azt mondom, akinek nem inge, ne vegye magára.
      Amúgy meg ízléseken vitatkozni a legnagyobb időpocsékolás.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Természetesen mindenkitől szeretnék elnézést kérni, aki bántónak találta a megnyilvánulásomat. Legközelebb finomabban fogalmazok.
      Steinberger, veled kapcsolatban meg az alábbi filmrészlet jutott eszembe:

      🤍

  • mike666 mike666 szerint:

    King, az Elden Ring zenéje fantasztikus, nálam simán megy magában, sőt, igazából csak úgy, mert a soulslike játékok kiidegelnek 😀 Meg a Dark Souls 1-3 zenék is nagyon jók, ugyanaz a szerző.

    • boymester boymester szerint:

      Én mással nem is játszom:) Néha küldök alá az alapzene helyett egy kis doomot, de a saját zenéjét is imádom mindegyik játéknak. Hogy képben legyetek a maximalizmusommal és rajongásommal, kb. fél éve csak az Elden Ringgel játszom (persze sok időm sajnos arra sincs, de benne van vagy 150 óra már), amíg minden apró zugát fel nem fedezem a világnak…Így volt ez a Dark Souls játékokkal is, mindegyik végigjátszásnál (nem egy volt:)) Bloodborne kellene nekem PC-re, konzolom nincs. Azt nagyon-nagyon várom, hátha jön…még több dark fantasy, már-már horror.

    • mike666 mike666 szerint:

      A Bloodborne-t társas verzióban próbáltam, eszméletlen hangulata van.

    • King King szerint:

      Mike, Boymester: Jó ezeket olvasni, hogy az Elden Ring nektek is ennyire bejön. 🙂 Mike, itt-ott az Elden Ring is nehéz, de szinte minden souls-játékos szerint az eddigi „legkönnyebb”, legjobban játszható játék nem souls-játékosok számára is. Én valamikor tavaly nyáron kezdtem csak el vele játszani PC-n (konzolom nekem sincs), én sem voltam sosem souls-játékos, szerintem eddig hasonló játékokkal nem nagyon játszottam – a Dark Soulsokkal biztosan nem. Azóta NG+1-ben vagyok, vagy hogy szokták ezt mondani és 390 óra környékénél járok benne. Imádom a világát, a hangulatát, a területeket, a zenéjét, a szörnyeket (jó, vannak részek, bossok, amiket, akiket kevésbé 🙂 ), a játékmódot persze eleinte meg kellett szokni, mert még az olyan alapfogalmakkal sem voltam tisztában, hogy mit jelent a dodge-olás, stb., de azóta is, ha időm engedi, szoktam játszani – én is leginkább csak az Elden Ringgel és baromira várom a június 21-én érkező Shadow of the Erdtree DLC-t, ami a trailert nézve brutálnak ígérkezik.

    • mike666 mike666 szerint:

      Na majd ha olcsóért lesz pc-re, kipróbálom.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Azt hiszem Weide össze tudta foglalni, hogy mi lehet a fő választóvíz az Inter Arma értelmezésében, és ez viszont már objektív tényező. Valós döntő szempont lehet ugyanis, hogy a hallgatónak össze áll-e a lemez egy valóvá, vagy nem. Az említett olcsó megoldás a Gardens in the Darkban szerintem is az, viszont a dallamos ének nekem tetszett benne. A dalok fordított sorrendben való szerepeltetése is nagyon érdekes észrevétel. Biztos máshogy hatna az egész.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Az Inter Armáról ez jutott eszembe elsőre:

    Az a vicces, hogy a nejem szerint eddig is hasonlított az Inter Arma a Dodecahedronra, de nekem nem tűnt fel. Ez itt fent a kedvenc metaldalom. Hogy miért? Konkrét válaszom nincs, de biztosan sokat nyom a latban az a tény, hogy 1:30-tól ugyanazt játsszák, mint előtte, csak harmonizálva. 1:30-előtt megy az erőltetett diszharmónia, utána meg kisimul a rendszer. 4:30-tól meg vissza a „káoszba”.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    King, az Inter Arma lemez első két dala minden, csak nem összevisszaság. Brutál hangzattani munka megy ott, csak te nem hallod. 😁
    Álló és körharmóniák garmada, akkordváltások, disszonancia itt-ott bőven mesteri módon…

    • King King szerint:

      Naga: Te úgy látod/hallod, én meg így, ennyi. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nem én vagyok az egyedüli, akinek nem tetszik – de gondolom egyébként a világon sem.
      Most én is írhatnám, hogy az Attic esetében is a „zeneileg semmitmondó” vélemény enyhén szólva is túlzás – na jó, egy baromság, mondom ezt úgy, hogy nekem a Them jobban tetszik, az Attic nem egyszer már számomra is túlzásba vitte a visítozásokat, sikongatásokat – amit King szinte sosem tesz meg.

    • Husky Husky szerint:

      Belehallgattam ebbe a „””csodába”””. Az ilyen „””remekművekre””” szoktam volt mondani, hogy „””zene””” a diliházból! A 4 pontot is erős túlzásnak érzem. Tőlem biztos kapna egy ordas nagy karót!

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Kösz Husky, ebben amúgy biztos voltam! Tőled az 1 pont erre, megerősítés számomra, hogy a fülem még a régi, és továbbra is jó úton járok. 🍄

    • Győr Sándor Győr Sándor szerint:

      Látod Husky, pontosan ezért nem pontozhatsz.

    • Husky Husky szerint:

      Az a baj Sanyi, hogy rossz tanácsadó(k)ra és hamis statisztikákra hallgatsz, pedig a valóság nyilvánvaló. A jelenlegi HP minden szempontból a korábbinak egy gyenge alig-alig látszódó árnyéka…

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Igen Husky, volt egy „korábbi” hangpróba, amikor ti is itt voltatok. Azelőtt meg volt egy „régi” hangpróba, amikor mi. Azelőtt meg az „ős” hangpróba, amikor még mi sem. Én az „ős” hangpróbát vágyom vissza, csak onnan már nagyon sokan nem praktizálnak. Mágia volt számomra, mikor forgácsolóvá válhattam, megtiszteltetésnek vettem, és csak az lenne nagyobb, ha ott lehettem volna az alapításnál is. Nálatok nem volt olyan érzet, hogy ezt valahová tartozásnak élnétek meg, pusztán kiosztani jöttetek minket, régebbi arcokat. És az ahhoz hasonló jégverésre nem vágyom. Sanyiék részéről baromi jó ötlet volt zárttá tenni a rendszert. Illevte részben nyitottá, amikor bandák meghívott zenészeit szerepeltetjük. amúgy ahogy látod, mist sincs kihaltság.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Ki ajánlotta az Inter Armát?
    Múltkor a Shiningnál sem nevezte meg magát az arc. 😮 😀

  • Urachel Urachel szerint:

    Sziasztok!Köszönöm a meghívást boymesternek,innen a szomszédból!! 🙂 Szeretném ajánlani hamarosan Cd-n is megjelenő második albumomat a „+Gehenna”-t.
    https://urachel.bandcamp.com/album/gehenna

    Természetesen kíváncsi leszek a többi albumokra is!!

    • boymester boymester szerint:

      Üdv! Jöttöddel most megleptél, megadom a szükséges jogokat, akkor tudsz ajánlani. Jó szórakozást!

  • orv orv szerint:

    Sziasztok!
    Köszi a meghívást! Egy anyagot ajánlottunk, ha belefér, még nálunk is vannak ötletek.

    • boymester boymester szerint:

      Sokan szoktak az utolsó pillanatban még ajánlani, szerintem holnap estig még érkezik pár jó anyag. Ide viszont dobhattok linket, videót, ha valami nagyon tetszik és azért szeretnétek felhívni rá a figyelmet.

  • Morcos Morcos szerint:

    Eddig érdekes körnek néz ki. Tessenek még hozni pár lemezt!

    • BlackZone BlackZone szerint:

      Ha nem lenne elég lemez nekem még vannak ötleteim. 🙂

  • boymester boymester szerint:

    Jelen kör első vendégeként (ha nem egyetlen, még nem tudni) köszöntsétek a nemrég új EP-vel jelentkezett black/death metalos Orv zenekart!

The Dwarves The Dwarves
július 24.
Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.