Hangpróba - 2024. június

Wow, ezek az izlandiak nem exkrementummal gurítanak! A torokéneklős kezdés rögtön megadta az alaphangot, de később aztán van itt még rengeteg minden, amibe bele lehet merülni. Black metalos csapkodás károgással, többszólamú dallamos kántálós kórusok, szavalás, szép akusztikus gitározás elcsendesedéssel, masszív groove-ok, földöntúli hangulat, miazmás. Bivalyerős pogány black anyag sok extrával. Az anyanyelvű szövegek még adnak egy pluszt az egésznek. Hosszú, de érdemes rászánni az időt.
A cím és a borító alapján extrémebb zenére számítottam. Amint kiderült, hogy valójában milyen műfajról van is szó, és elkezdődött a zene (meglehetősen ígéretesen), izgultam, hogy jaj, csak az énekes el ne rontsa. Spoiler: nem rontotta el, szerencsére egyáltalán nem rossz az ének, a zenekar frontembere jó képességű "Fráter". A stílus nem a legnagyobb kedvencem, de néha hallgatok ilyesmit, így kellemesen telt / telik az Ecclesia hallgatásával töltött idő. A dalok jól vannak megírva, a tempók elég változatosak, nem egydimenziós, a zenészek kompetensek, a doom hatásoknak külön örültem. Elsőre nem azt tippeltem volna, hogy Franciaországból származnak (tipikusan nem a heavy metalról ismert az ország, Görögország pl. jóval hamarabb eszembe jutott volna).
Végig intenzív, de szerencsére nem egysíkú német black metal. A jó riffeket sikerült dinamikus dalszerkezetekbe foglalni, elég varia van benne, hogy ne fulladjon unalomba.
Régóta alig hallgattam MDB-ot, de mint bizonyára jópáran mások is, annak idején pl. nagyrészt az ő hatásukra tettem hegedűszólamot a saját zenémbe is, szóval a hatás és a tisztelet megvolt folyamatosan. Miután olvastam, hogy a zenekar törölte idei koncertjeit a belső feszültségek miatt, nem voltam biztos benne, mire számítsak a lemezt hallgatva. Ha rosszra számítottam volna, most nagyon pozitív csalódásként jellemezném az albumot, ugyanis kimondottan erősnek érzem. A dalok, a hangzás, a hangulat, minden megvan, amitől szeretni lehet egy anyagot. Már persze ha valaki nem ellensége a szomorú, lassú zenéknek, ahogy én nem vagyok. Hogy lesz-e folytatás, az erősen kétséges, ha a banda itt fejezte be a lemezkészítést, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy emelt fővel távoztak.
Vegyes érzéseim vannak a lemezt illetően. A zene kifejezetten tetszik, nem világmegváltás, de több, mint korrektnek érzem, nem monoton, jó tempóváltásokkal dobják fel végig, nagyon jól is szól, a hangszeresek is értik a dolgukat. Ami miatt mégse bírtam maradéktalanul élvezni, az az énekstílus, az nagyon nem az én világom, kimondottan zavart egy idő után sajnos. Másféle énekkel - vagy akár instrumentálisan - több pontot érne számomra az album.
Úgy tűnik, a vérfrissítés nem maradt hatástalan, számomra kimondottan üdének ható anyagot raktak össze a legendák. Emelem kamionos sapkám Halford mester előtt, hogy még ma is így képes énekelni.
Annak idején az Aenigma telitalálat volt nálam (az volt az első album, amit hallottam a bandától), olyan izgalmat akkoriban nemigen éreztem már egy ideje zenével kapcsolatban, mint mikor rábukkantam. Sajnos az első magyar In Vain koncertet betegség miatt ki kellett hagynom, de a másodikon lelkesen ráztam a fejemet. Pár év múlva jött a következő anyag, a Currents, és nagyon csalódott voltam, az Aenigma után egyértelmű visszaesésnek éreztem. Mai füllel hallgatva már sokkal jobban ki vagyok békülve vele, de továbbra se találom benne azt a szikrát, amitől az Aenigma annyira működött nálam. Most, a Solemnet hallgatva azt érzem, a zenekar tett egy lépést a jó irányba, jobban működik nálam, mint a Currents. Óriási refrének vannak, jó groove-ok, rengeteg "balalajka stílusú pengetés", jól eltalált dallamos riffek, és most is akadnak extrák, mint pl. a fúvósok a nyitó Shadows Flap Their Black Wings végén. A hangzás pazar, a borító hangulatos, csak azért nem 10 pont, mert annyira mégse talált be, mint a számomra tökéletes Aenigma. Sajnos ritkán jelenik meg új In Vain album, de én türelemmel várom a következőt, addig meg sokszor le fog pörögni a Solemn (is).
Azonnal úgymond tökön ragadott, és nem is engedett el. Mikor elkezdtem hallgatni, még nem tudtam, pedig észrevehettem volna, hogy Leif Edlingnek köze van a dologhoz, innentől pedig teljesen érthető, miért tetszik annyira. A párhuzam az Avatariummal (főleg a harmadik lemeztől fölfelé) adja magát, bár nekem itt kevésbé retró és inkább picit gótikus a fíling, de ez egyáltalán nem baj. Örülök, hogy bekerült a hangpróbába az album, különben lehet, el is siklott volna felette a figyelmem, és kár lett volna kihagyni.
Súlyosnak súlyos, de nekem valahogy nem kötötte le a figyelmemet. Pár résznél felkaptam a fejemet, olyanból lehetett volna több. Talán ha más a keverés, több a gitár és kevesebb a vokál, jobban átjött volna, aminek át kellett volna jönnie.
Érdekes módon ami metalt eddig Chiléből hallottam, az mind jó volt. Ez az album is az. Rengeteg a fogós téma, kimondottan tetszik a dob, és van az egészben egy kellő adag elmebeteg szenvedély. Az ének az, ami miatt nem adnék hirtelen több pontot, de lehet, hogy nincs igazam, és más énekkel nem is működne olyan jól ez a lemez. Még hallgatom, hátha változik a véleményem.
Az első 2-3 perc alapján pozitívabb élményre számítottam, de aztán számomra ellaposodott az album. Rossznak nem mondanám, de engem nem is igazán fogott meg. Talán bizonyos hangulatban jól működne. (De vajon akarok-e olyan hangulatba kerülni?)
Akármennyire is minőségi zene - szinte minden szempontból -, nem tudok elmenni a hossza mellett. Mindenből - ebből is - brutálisan sok 80+ percnyi játékidő. Illetve túl sok benne a merengős rész, sokkal jobban tetszett volna, ha olyasmi, mint a Moonsorrow vagy a Manegarm.
Jó kis német black/thrash metal album lett, mely 26 év után került kiadásra a bandától. 2019 óta aktívak megint, az előző két lemezüket nem ismerem, de ez tetszett. Néhol van benne Impaled Nazarene feeling - a zenében és a körítésben egyaránt. Én mindig díjazom a többségében tempós, menetelős dalokat. Érdekesség, hogy a bandának az első neve 1989-1993 között Dissection volt. :)
Fogalmazzunk úgy, hogy erre sem igazán lehet elmondani, hogy hű, de változatos zenét hallunk, de zeneileg mégis sokkal jobb, frissebb, profibb mint a Contaminated. A rendkívül egysíkú, egy idő után már eléggé fárasztó hörgés nem felfele viszi a pontszámot, de ez stílusán belül jóval jobb anyag, mint a másik a saját stílusán belül.
Nagyon tetszett és kellett is most ez a kis zúzda, darálás. Kétszer-háromszor is lement egymás után, a darálós, pörgős részek, dalok baromi jók, kellően energikusak és a rövid átkötések mellett gyakorlatilag majdnem az összes ilyen. Jó volt hallgatni.
Változatos, minőségi progresszív death/black lemez. Jó volt hallgatni, sokszor már kellemes, de azért voltak jó bedurvulások is. Tetszett a változatosság.
40 perces lemez, de azt hittem sose lesz vége. A számok összefolynak, mind ugyanolyan egysíkú, unalmas, ötletek híján megírt, tucat death metal. Egyetértek Morcossal az értékelését illetően.
Emlékeztem a banda nevére, de arra nem, hogy milyen értékelést adtam az előző lemezének a HP-n. Nem igazán emlékszem már arra az albumra, de itt nem igazán tudok belekötni például a hangzásba. Az továbbra is maradt, hogy számomra vannak benne idegesítő, idegbeteg részek, illetve hogy nem nekem készült a lemez.
Lement, de kb. minek. Nekem ez önálló zenei értéket, zenét tekintve az alkalmatlan kategória. Szinte semmi sem történik benne, amiről el lehetne az előbbit mondani, még a hangulatra se tudok pontot, pontokat adni, mert nekem az sem volt, csak a tömény unalom és érdektelenség.
Meglehet, hogy az is beszél belőlem, hogy nem voltam sosem a feltétlen hívük, de ez most nem talált be.
Tömegfogyasztásra optimalizált brutál death metal. A szólók, a dallamvilág és a Whispers of the Djinn itt-ott slayeres riffelése szolgáltatták a pozitívumként említhető pillanatokat.
Korrekt lemez, az életmű alapján tőlük elvárható színvonalon.
Valami tradícionálisabbra számítottam, nem ilyen viszonylag laza, punkos, hc-s, csörömpölős zenére. És milyen jó, hogy nem jött be a számításom! Érdemes lesz a teljes diszkográfiával megismerkedni.
Az a bajom vele, hogy teljesen ártalmatlan ez a zene. Szerettem volna -és vártam is-, hogy bántson, igénybe vegyen. De nem tette. Ezért ennyi a pontszám.
Alapvetően szeretem az ambient zenéket, habár én eretnek módon más elektronikus zenei műfajokkal rokon fajtáit szívesebben hallgatom, de egynek ez is elment. A Half-Life játékok háttérzajai, zörejei ugrottak be nekem sokszor. Fejhallgatóval para lehet! :)
Mikor nekiálltam meghallgatni az albumokat, megfogadtam magamnak, hogy nem döntök elhamarkodottan. Ez addig tartott amíg megláttam ennek a borítóját... Akkor fog meg igazán egy zene, ha tudom valamihez társítani a világát. Pár perc hallgatás után egy Tim Burton filmben éreztem magam. Később ez át ment az American McGee’s Alice pc játék bizarr világába. Lehet kapok érte, de véltem felfedezni Ghost mozzanatokat is benne, ami részemről pozitívum. A gitártémák viszonylag egyszerűeknek tűnnek, mégis pont úgy és ott vannak ahol lenniük kell. Volt pár rész amire egy „hú bmeg”-el reagáltam. Nagyon tetszik. Pacsi annak aki bedobta.
Hát... szeretem ha valami elvont, de vannak határok. Egy japán gyilokpornó aláfestő zenének elmenne gondolom. 7 alá nem megyek, mert a ráfordított munka értékelendő. Rosszabb napjaimban még egyszer ráhallgatok.
Tavaly április óta vagyok újra hangpróbázó, és akkor eldöntöttem, hogy az esemény látókörét szélesítendő csak dungeon synthet fogok ajánlani, azonban most ez a trend megtörik (egy alkalomra aktuálisan). Schwadorf és Konstanz ugyanis ismét hatalmasat alkotott. A The Unknown is zseniális anyag volt, de ez még azon is túltesz. Lényegre törő, letisztult, izgalmas. Ha belegondolok, az egész Paradise Lost életműből nem tudnék ennyi és ilyen minőségű gótikus dalcsokort összerakni, ami nekik egy lemezen sikerült. A tracklist ismerete nélkül is lejön, hogy itt egyetlen 41 perces tételről van szó. Szételemzés nélkül, egyszerűen csak hátradőlök, és élvezem az előadást. Két ember egy egység, mindent maguk csinálva - feljátszás, keverés, master, mindössze egy hegedűs-brácsás hölgy segítette őket. Ennyi belefér. Lehet, hogy a ds nem is a black metalhoz, hanem a gótikushoz áll a legközelebb (Chapter VI. eleje stb...)?
Kicsit olyan érzésem van, hogy az énekes viszi el a hátán az egész produkciót. Ez a LaBrie-re emlékeztető stílus nagyon hatékony, csak nem passzol hozzá a zene többi része. Pedig a többiek is teszik a dolgukat szépen, csak a gitár hatesphere-sen modern thrash, a dob rettenetesen megszólaló metalcore elem, és eza három nálam nem áll össze szerves egységgé. Hallgatok is egy kis Hatesphere-et.
Kizárólag minden My Dying Bride album csak felbosszantott. Tömény szenvedés, szenvelgés megy, valós izgalmak számomra nem. Unalom a köbön. A világ egyik legtúlértékeltebb zenekara. A Feel The Misery volt, amire adtam egy hetest, de emlékezni nem emlékszem rá. Ennél itt sajnos nagyon is érzem a mizerit. Nem a szenvedésről szól ez a zene, hanem ők szenvednek.
Komoly problémám, hogy még a raw black metalon edzett füleim sem hallják ki néha, hogy mit is kéne kihallani. Nádas Gyuri szavaival élve: "Hát ezt nem értettem, pedig én már sokmindent nem értettem." A gyomorrotty sem segített az élvezhetőségén.
Azt leszámítva, hogy nem szimpatikus az arc, aki a kiadót csinálja, mert 1.) Beleturkál a szerzők zenei anyagába, konkrétan mindent ő masterel, holott egy műfajnál sem fontosabb a master, mint a dark ambientnél; 2.) mert bepieszkítja a kezét az AI-val - az összes borítójáról bűzlik, hogy nem ember műve, 3.) mert sznob; Most akkor erre mit adjak? Jó lenne hallani a szerző eredeti hangjait, valamint egy olyan visualt, amire tényleg gondolt volna. A szerző. Magától... Egy kiadónak sem lenne joga változtatni semmin, amit a szerzők átadnak. Tényleg nem tudom, mennyit ér ez. Hallgatni jó, hangulatos, de kinek adom a pontot? Ááááhhhh...
Emelem kalapom a rekorderek előtt. Tisztességes lemez, de se nem egy "Painkiller 2", és a Firepower is jobb volt.
Év végi toplistás. További gondolataim olvashatod a lemezkritikámban.
Nagyon ocska death metal/deathgrind. Egysíkú, túl hosszúak a számok, a vokál túl hangos a mixben. Edzéshez sem tetszett.
Valahol félúton az avant-garde black metal Dodheimsgard és a Blut Aus Nord által képviselt irányain? Erős, de se nem annyira magával ragadó mint a DHG, se nem annyira hátborzongató mint a BAN.
Én csak tompítani tudok Naga véleményén, mert sosem volt igazi jó barátom a zenekar annak ellenére, hogy az általuk képviselt műfajt szeretem. Számtalanszor hangoztattam már, hogy a 90-es években különb death/doom lemezekkel is találkoztam, (Saturnus, Desire kettőse a személyes favorit), ugyanakkor az elsők között emelték a hangulatot a lehető legmagasabb szintre ezen a téren (a ténylegesen elsőnek mondható death/doom bandák gyakorlatilag lassú halálfémként működtek). Pont ezért minden kiadványukat meg szoktam hallgatni becsülettel és mindig korrektnek, egyedinek hallottam, amit csináltak annak ellenére, hogy nem kerültünk egy hullámhosszra. Így vagyok az A Mortal Blinding esetében is, mert akadnak rajt kellemes témák (néha innen-onnan ismerősek), de összességében jó volt hallgatni. A bandán belül zajló eseményeket nem követem, mert általában csak a HP-n futok össze velük...
Az előző lemezt is szerettem, ha nincs róla cikk, akkor most lemaradtam volna róla. Nagy a lelkesedés egy hallgatás után, majd meglátom, hogy tartja-e magát. Én nem találtam különösebb kivetni valót az anyagban.
Részletek a róla készült cikkben...
Röviden, tömören: varázslatos pagan/black dalcsokor a mélyből feltörő gejzírek forró ködéből. Csodás hangulatot teremt, rendkívül egyedi zenei kinyilatkoztatás, melynek az izlandi-skandináv nyelv használata külön pikantériát kölcsönöz!
A saját zenéjüket horror-metal-ként aposztrofáló német zenekar egy olyan albumot rakott össze, amelyre csak annyit lehet mondani: zeneművészet. Én az első két lemezüket ismertem eddig, aztán valahogy elkerültük egymást az évek alatt. Most azonban újra egymásra találtunk. Ez a lemez eddig az év egyik hatalmas meglepetése a maga atmoszférájával, és egyedi megközelítésével! A borító is gyönyörűséges! Végtelenül profi, érzelemgazdag, hibátlan alkotás.
Nem tudok nem elfogult lenni a zenekarral, az első 3 albumuk meghatározó volt számomra, a Turn Loose-t meg minden idők legjobb zenéi közt tartom számon. A 30 évvel ezelőtti mágiát már én sem érzem, de azért ez még mindig kellemes hallgatni való. Viszont van egy komolyabb problémám: Aaron hörgését nem jó hallgatni. Fel kéne venni egy fiatal torkot csak az extrém vokálra, Aaron meg maradna a tiszta éneknél. Vagy valahogy rásegíteni torzítással. Egyszerűen megfájdul a torkom, ahogy hallgatom :) Azért remélem, nem ez lesz az utolsó lemez, bár most nagyon olyan szagú a dolog.
Én mostanság napi szinten hallgatom a Boymester kritikájában megemlített 90-es bandákat, de sajnos sem színvonalban, sem zenében nem érzem a hasonlóságot. Többször lement, de csak azért, hátha felfedezek valamit. Háttérnek ok volt, de nem találtam semmit ami miatt valaha újra elővenném.
A korai death/doom lemezeik az igazi kedvenceim, de az új lemez is piszok erős anyag lett. A legtöbben nem tudjátok, hogy mit jelentett először hallani a Symphonaire Infernus et Spera Empyrium-ot a Music TV-n '92-ben, mekkora újdonság volt akkoriban ez a zene, milyen minőséget képviselt már akkor is ez a banda, és azóta is folyamatosan.
King
 
 
 
 
 
5.5
alcapone
 
 
 
 
 
 
 
6
Nescio
 
 
 
 
 
 
 
8.3
Nagaarum
 
 
 
 
 
 
 
 
5.5
Morcos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6
boymester
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
8.5
dimmurtal
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
9.5
mike666
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
7
Sheol
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
10
dczsolt
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
9
9.8
9
8.5
8.3
8
7.5
7.1
6.8
6.5
6.5
6
5
4.9
7

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba – 2024. június (21 komment)

  • Sheol Sheol szerint:

    Aki a The Crypt-et jobb minőségben szeretné hallgatni, annak itt a Spotify link: https://open.spotify.com/album/46Mu8y9r25ku3nSWIwPfKX

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Mintha csak ők írták volna az Ecclesia gitártémáit. Ha a Machine Head volt felavanzsálva a thrash metal nagy megújítójának, akkor szerintem a Hatesphere kellett volna legyen a következő erre a címre, kár, hogy ők nem lettek annyira megtolva. Több lemezük is fantasztikus. Az Ecclesiát hallgatva folyamatosan ezek a riffek ugrottak be, így nagyon zavarólag hatott:

    Ez számomra a modern thrash / (death) csúcsa. Bár mára már ez sem annyira modern. Direkt a legfülbemászóbb dalt linkeltem. Még ez is olyan, mint egy húsdaráló.

  • jpeter jpeter szerint:

    34 évvel ezelőtt ezen a napon alakult a (véleményem) szerint (is) pontosan helyén kezelt banda, a My Dying Bride.
    Boldog szülinapot kívánok nekik, továbbá remélem túllépnek a problémákon és készítenek még pár „túlértékelt” lemezt.

  • Nescio Nescio szerint:

    Üdv! Köszönöm a lehetőséget. Ahogy nézem jóval szakavatottabbak vannak itt nálam. Engem már az újhullámos korszak nevelt föl, de igyekszem helyt állni és nem megbotránkoztatni senkit. Sok éjszakát töltök azzal, hogy találjak egy olyan zenekart amit rongyosra hallgathatok, szóval ez nekem most kapóra jön. Meg amúgy is, rengeteget tudok pofázni a zenéről 🙂

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Nincs mit, de szigorúan szakbarbárok vagyunk 🙂 Éljen Dr. Gonzo!

    • Nescio Nescio szerint:

      Akkor itt a helyem 😃

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Ha American McGee’s Alice-szel játszottál, akkor főleg. Aki nem tudná: ez egy PC játék volt anno nagy sikerrel. Lényegében Alice horrorországban.

    • boymester boymester szerint:

      Jajj de régóta kerülgetem ezt a játékot… Egyszer belekezdtem, a világa fantasztikus, de az irányítása nem volt kedvemre való. Valamikor pedig kap még egy esélyt…

    • Nescio Nescio szerint:

      Az első rész igen, elég problémás. A második pl xbox-on teljesen rendben van, nálunk a gyerekek (🙄) simán tolták. De az első az igazi.

  • boymester boymester szerint:

    Az a buli, hogy ebből az összeállításból kb. 7-8 lemezt már többször végighallgattam:) Legalább nem kell lóhalálában letolni a többit. Jó kis ajánlások jöttek, változatos körnek ígérkezik. Menet közben lehet, hogy Nescio is beszáll a pontozásba (Ymberophilia elkövetője), de a sok lemez miatt inkább a következő hónapban ajánlana.

  • Zsákai Tamás Zsákai Tamás szerint:

    Üdv mindenkinek, köszönöm a meghívást! Az idei Judas Priest lemezzel kapcsolatban érdeklõdöm, hogy lehet-e ajánlani? Nem látom, hogy a korábbi körökben szerepelt volna, és bár a szabályzat underground metalt említ, a májusban szereplõ Accept miatt gondoltam most arra, hátha beférne a JP is. Elõre is köszi a választ!

    • dimmurtal dimmurtal szerint:

      Szia, Tamás! Simán befér a Judas! Eléggé sokoldalúan értelmezzük az underground fogalmát! 🙂

    • Zsákai Tamás Zsákai Tamás szerint:

      Köszönöm! Feltöltöttem az ajánlások közé. Nem jelenik meg a borító, PNG képet használtam, lehet, hogy le kell cserélni JPEG-re.

    • King King szerint:

      Szia Tamás! Persze, hogy jöhet az új Judas – én is akartam ajánlani a következő körök valamelyikében. 🙂 A borítót cseréltem és a linket is az album youtube-lejátszási listájára, hogy egyből lehessen hallgatni, ha rákattintunk. Jó zenehallgatást kívánok a HP-n!

    • boymester boymester szerint:

      Én a Firepowert is imádtam, ez meg még annál is erősebb lett. Sokadik virágzását éli a banda, le a kalappal.

  • boymester boymester szerint:

    Várható vendégek a jelenlegi HP körben: Kovács Gergely (Abandoned Mortuary, Irgalom, Zsolozsma, Star Anew stb…), valamint Zsákai Tamás és Ferencz Zsolt a Decongest nevű formációból. Köszöntsétek őket jó lemezekkel, ők is igyekezni fognak:)

  • King King szerint:

    Nagyon jó lenne, ha az ajánlók mostantól betartanák a Hangpróba-szabályzat 4. pontját: „Csak akkor ajánlj, ha vállalod, hogy végigpontozod az adott forduló mind a 13 lemezét.” – mert ugyan egyelőre beszüntettük a következő körös ajánlástól való eltiltást, de egyre többen veszik ezt semmibe és szarnak rá…

    • Husky Husky szerint:

      King! A szabályok rájuk nem vonatkoznak, csak rád, rám, meg azokra akiket a HP-ről kitiltottak, de azokra duplán! 🙈 🙉 🙊

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Látom Husky a PTSD-d továbbra is rombol. Dolgozd már fel, hogy kipiroslapoztad magad innen. 🥴
      Amúgy Kingnek tökre igaza van.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Karakterkódolási hiba adódott Zolis… 😮

    • boymester boymester szerint:

      Akik itt vannak, ajánlanak, pontoznak, azok BIZALMAT kaptak, ezért nem került még terítékre a büntetgetés. Ráadásul időből is akad rengeteg! Remélem ez a tendencia ennek megfelelően visszaszorul és aki elkezdi, az be is fejezi becsülettel a kört.

Tool, Night Verses Tool, Night Verses
június 12.
Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.