Hangpróba - 2024. július

Szívem egyik csücske a SB, maximálisan elfogult vagyok velük kapcsolatban! Idén nem az új lemez okozta eddig a legnagyobb örömet tőlük, hanem az, hogy 29 év után sikerült szereznem egy eredeti Pagan Winter kazit. A Heavenly Down pedig a megjelenés napján a kezemben volt és minden nap lement 2x-3x, imádom minden rezdülését. Nem született 2 egyforma SB lemez az idők folyamán, ez most tele van újdonságokkal és finomságokkal, szokatlan dolgokkal, mégis 100% Sear Bliss. Külön öröm a gyönyörű borító, ami kapaszkodik a múltba, a sast a Haunting-ról magamra is varrattam. :) Tehát alapból 10 pont, az újdonságok miatt 11, a borító miatt pedig 12.
Jól összerakott, kellemes atmoszferikus black szerű félóra amit a Gormoth ad nekünk ezen az albumon, szép dallamok, remek hangulat, semmi unalom, a megszólalás a stílusnak megfelelő, a gitárhangzás elég "burzumos", ami nem zavaró. Emelem kalapom az ilyen egyszemélyes alkotások előtt, loptam is egy kódot, köszönöm! A fejlődés tetten érhető, csak így tovább! A címek ellenére a vokál mintha magyarul szólna, de ezt nem tudtam tutira megfejteni.
Ebben a stílusban azt várom, hogy a hangulat felkapjon és elvigyen egy olyan fantasy világba, amit én képzeltem el, ez a lemez teljes mértékben erre nem volt képes. Amúgy stílusán belül egyáltalán nem sz@r alkotás, még ha kevésbé szippant be...
Jól kezelik a szirének a hangszereiket, zenéjük gőteborgi alapokon nyugszik, ezekkel nincs is gond. A női acsarkodás nekem nem a zsánerem, és az album, egy-két érdekességet (Beyond Control-ban magyar nyelvű ének és a Mistress Of Pain első fele) leszámítva elég egysíkú és átlagos. Fanok tutira több kapaszkodót lelnek benne.
Minőségi, de tipikus északi fekete fém.
Hangulatában nagyon erős, viszont számomra ez sludge vonal a vokállal az élen nem nyújt igazi örömöt.
Minőségi, de tipikus északi dallamos fekete fém. Már-már rádióbarát lágyságú dallamokkal, amik könnyen surrannak be az ember fülébe.
Őrült tekerés, de ha a tábornak ez kell, mert ezt várja el, akkor hajrá.
Szeretem Lugosiék egyszerű megközelítésű black szerű zenéjét, ahol a szövegek mindig mesterien ritmizálnak a metállal, de ez itt teljesen más, elsőre megdöbbentő, nem várt elektro kavalkád, nincs túlgondolva, nem izzadság szagú, ötletes, nálam működik, az Együttérzés és bölcsesség lüktetése a kedvencem.
Szerencsére számomra brutálisabb, mint technikásabb, előre féltem, hogy egy lendület nélküli, kapaszkodó mentes töredezett valamit kapok, nem lett igazam. Tehát zeneileg szeretem, ám a vokállal nem tudok mit kezdeni, nem szeretem a disznóröfögést, lehúzza a produkciót nálam, egysíkú és nem illik ide. A nemrég hallgatott új Ulcerate etéren sokkal befogadhatóbb.
Sűrű csillagködön át sodródunk egy fekete lyuk felé, a morajlás szétnyomja a lelkünk, az elménk majd a testünk. A hosszú utazás káros az egészségre ilyen körülmények között.
Ez a totális csalódás számomra. Bár nem is ez a legjobb szó, mert az elmúlt lemezek sem tudták megugrani a Marduk által is említett első szintjét, így egy kicsit félve kezdtem neki a hallgatásának. Az olyan volt akkor, mint egy új drog, ami elröpített a régóta várt éterbe. Már a második is visszaesés volt számomra, aztán a harmadik is. Az előzőt nem hallottam. Miért érzek így? Először is megt eltűnt a védjegyszerű kutyabőrös dobhangzás (lehet, hogy már az előzőn is). Ez még nem rontana a pontszámon, de rengeted kommersz dallam és harmóniamenet hallatszik. A szintetizátor is modernebb hangszínekkel megy. Hé! Ez a Hail Spirit Noir lenne, ébresztő!!! Mi ez a, hogy is mondta Ford Fairlane?
Üdítően újszerű, és hagyományőrzően tradícionális egyben. A végére már fáradt egy kicsit az agyam, de eleve nem vagyok most a top közelében, lehet, hogy csak ezért. Kiváló hazai bm.
Hatalmas, grandiózus alkotás. Nem csak hangzásában, hanem hangzattanilag is. Váratlan, és meglepő fordulatokkal van tele. Nem a zenei tankönyveknek írta Eöl.
Érdekes körök illetve lemezek ezek. Erre is a második felére kezdtem ráhangolódni.
Hangulata van, viszont bántóan hangos a lábdob, és az egész dobgép nagyon esetlenül van összerakva.
Nascence, a Wormwood zenéje nem kicsit giccsesebb az Enslavednél, hanem sokkal. :-D Ennek ellenére rossznak nem mondanám, csak unalmasnak. A lemez vége jobb.
Az Elffor metallemezeivel továbbra sem tudok mit kezdeni. Az ének bejön, a hangzás most tetszik, mert olyan fonnyat szar, amit ritkán hallok, és ez így nagyon autentikus. Az elszállós részek ütősek, de, hogy miért kell ennyire lelketlenül végigblastelni az egész lemezt, az felfoghatatlan számomra. Amikor Eöl alkot egyedül a szintijével, és metalmentes a végeredmény, az fullos, de ez a döcögés engem nem hat meg.
Szerintem ezzel megint nem leszek népszerű, de egy Siculicidium lemez hallgatása közben rendszerint két dolog jutott eszembe róla: unalmas és rossz értelemben amatőr. Ez most sem változott sajnos.
Már azt hittem rég elértük a végpontot, ami a szétvasalt - szétkompresszorozott lélektelen megszólalást illeti. Ennek a lemeznek a 90%-a fehér zaj. Dalok közötti változatosság egyszerűen nincs. Állatira tényleg nagyon rossz volt hallgatni. Mintha a fejem egy száz köbméteres alumíniumlabda lenne egy milliméteres falvastagsággal, és a sivatagi 100 kilométeres szél verné minden oldalról homokkal.
Ha nem más, akkor én ajánlottam volna. Ez a lemez nálam szuper10, év végi listás. Ott veszi fel a fonalat, ahol anno a Mayhem in Blue letette és számomra ez ünnep. Minden pillanata csoda. Már most sokat pörgött és még fog is.
Minden tisztelet a csapatnak. 30 év... meg még egy kevés. 9 lemez és az igazán nagy dolgok számomra az életmű második felében találhatóak. A Glory and Perdition óta (tehát döbbenetes 20 éve) számomra hibátlan az életmű, sőt minden korábbi szintjüket megugrották. Akkor miért csak 9? Mert mérem egy kicsit a HSN-hez és a Wormwood-hoz is, és minden erénye ellenére itt leng ki az éter-méterem a legkevésbé. Hajszál különbség ez, szinte elhanyagolható szubjektív szőrszálhasogatás.
Szerintem sok tekintetben tök okés és stílushelyes ez az anyag. Szép munka. A gépdob is belefér bőven. Nem tudom merre visz az út innen, így nagyon okoskodni sem tudok, hogy mit kellene így vagy úgy máshogy csinálni... de lehet nem is kell. Tőlem maga a stílus távolabb áll, de értékelem.
Alapvetően szimpatikus és hajrá. Szuper a magyar vonatkozás is. A csajok agresszív metalt tolnak koncepció már ugye nem kuriózum, így marad a zene. Ott van azért teendő bőven. A hangzás elég vékony és műanyag, a programozott dob kimondottan rosszul szól, sok téma nem is életszerű nekem. A dalszerzésbe is elférne még egy kis vér. A tiszta ének furcsa, viszont cserébe legalább nem rossz, nem hamis, nem bántó, csak tájidegen.
Nagyon finom modern(es) black metal. Hallgattatja magát, rendesen.
Három lemez pörög körbe-körbe az elmúlt napokban. HSN, Sear Bliss, és Wormwood. Fura mód egy brancs ez, még is mindegyik egy külön álló csillag a fém fekete egén. Lehetne mindhárom akár 10 is, de ahogy a SB-nél írtam, a kör, a játék és a HP szellemisége érdekében picit differenciálom őket szubjektíven.
Az elektro-pránanadi székely bölcsességgel pálinkázik.
Nem vqgyok egy nagy tech.death/grind fan. A Wormedtől is tartottam, de kellemes csalódás lett a vége. Ennek egyik oka, a melegre kevert sound, amit be tudok fogadni és el tudok általa veszni a témákban. A másik a dalírás. Nem csak tekerés van, meg technikázás, hanem ötletes megoldások garmadája. Az ének viszont nem tetszik, ezt a röfimalackodást sosem tudtam élvezni. Összességében totálpozitív!
Pokoljárás hurrikán idején.
A tiszta, melankolikus ének (mint amit pl. az első számban hallunk) kimondottan tetszett és sokat dobott a lemez dalain. Sokkal egyedibb, mint a károgás. A végére viszont elfáradt, az utolsó számot már piszkosul untam. Nekem sokkal jobban tetszett volna, ha a könnyedebb részekből van jóval több és a darálásból kevesebb.
Elég jó lemez, de valahogy számomra nincs meg az újrahallgatási faktor benne. Igaz, nem is nagyon ismerem a bandát (névről persze igen) - szerintem ez volt az első teljes lemez, amit hallottam tőlük. Viszont ahogy látom, elég jó értékeléseket kaptak az albumaik, így mindenképp hallgatnom kell majd tőlük többet is.
Nem igazán tudok ezzel mit kezdeni, nagyon nem nekem szól - már amit a borzalmas hangzásból ki lehet hallani. Ennek a rengeteg single-dalnak, EP-nek meg splitnek szerintem sok értelme nincs. De lehet, hogy a Kolléga Eöl magyarországi nyomdokaiba tervez lépni - akkor még jó úton is jár(hat).
Maradok a szokásos "Elffor-pontozásnál", mert engem ez ismét csak baromira untatott, mint a többi. Filmzenei akar lenni, annak lehet, hogy jó lenne, de így önmagában rettentő unalmas és egysíkú.
Elment egynek, a közepestől valamelyest jobbat érdemel a hangszeres teljesítmény miatt - és mert nem idegesített.
Fasza melodikus black metal banda lemezét hallhatja, aki meghallgatja a Wormwood új albumát. Gyönyörű benne a női ének, nagyon jók a dallamok, több helyen megidézte, eszembe juttatta a Moonsorrow-t, Manegarmot, Thyrfinget.
Lenyomtam egymás után a két lemezt - pedig nem is vagyok mazochista -, hogy legyünk túl rajta egyben. A vokálnak nevezett valami az egyszerűen kiborító - főleg mikor ilyen hisztérikus, idegbeteg huhogást meg nyavajgást, nyekergést hallunk - borzasztó - ettől aztán biztos nagyon trve Eöl bátyánk - ja, nem. Zeneileg legalább nem olyan ingerszegény, mint a dungeon synth lemezei, minőségileg viszont nem sokkal jobb - ha jobb egyáltalán.
Szoktam mondani, hogy a zenei teljesítményt én általában mindig (pozitívan) szoktam értékelni - kivéve, ha az adott banda lemeze már idegesít - mint jelen esetben is. Brutálisan egysíkú, összefolyós, sehova nem tartó album lett, amit a vokálnak nevezett valami csak még jobban tönkrevág. Számomra kb. élvezhetetlen az egész, akármennyire is kemény zenei játékot hallunk a lemezen. Ezen se igazán tűnne fel, ha random az egyik dalból kivágnánk egy részletet és betennénk egy másikba, annyira egyforma mindegyik.
Nem emlékszem rá, hogy valaha is hallgattam volna a banda albumait, de úgy érzem, pótolnom kell ezen hiányosságomat! Mivel nincs összehasonlítási alapom a korábbi anyagokkal, így önmaga valójában hallgattam meg többször ezt a lemezt. Szeretem ezt a progresszív elemekkel átszőtt black metal stílust, és a görögök nagyon magas szinten művelik! Nekem bejön ez a zene, hatással van rám. Semmiféle negatívumot nem tudok felhozni a lemezzel kapcsolatban.
Az első lemeztől kezdve követem a zenekar munkásságát, minden egyes anyaguk óriási hatást gyakorolt rám. Múlt héten sikerült fizikai formátumban is beszereznem az albumot, csakis ajánlani tudom mindenkinek! A Sear Bliss évtizedek óta olyan színvonalon muzsikál, amely megsüvegelendő, csakúgy, mint a Heavenly Down, ez a lemezbe zárt csoda! Számomra Andrásék nem tudnak tíz pontosnál rosszabb lemezt készíteni!
Nem rossz cucc, de a sok-sok megjelent anyagból össze lehetne hozni egy tuti albumot! A kevesebb néha több!
Nem tagadom, nagyon vártam, hogy vége legye! Remélem, a körbe beajánlott másik lemez jobban bejön majd, mert ez...
Vannak jó témák, és alapötletek a lemezen, és ezeket többé-kevésbé sikerült is egybe gyúrni ebben a thrash alkotásban. Nem emlékezetes, de okozott kellemes perceket!
A Kvaen harmadik albuma simán hozza az első kettő nagylemezen tapasztalt színvonalat. Zsigeri black metal, kisujjból kirázva!
Elfogult vagyok vele... Bírom a csávó munkásságát és irigylem, hogy ilyen termékeny. Jó látni, hogy hónapról hónapra fejlődik, új dolgok jelennek meg. Ennek az albumnak is meg van a maga kis világa. Respect neki
Kicsit a World of Warcraft-os korszakomba repített vissza. Bírom a hasonló alkotásokat, de nem az a megragadós fajta.
A hangszerelés az 10+1. Az énekkel nem tudtam azonosulni. Fasza meg minden, de pár dal után sok volt már az agyamnak.
Kereken hat éve még én ajánlottam be a Letters From The Edge albumukat, amely a mai napig erős darabja az életművüknek. Ennek ellenére nálam mégsem állta ki az idő próbáját, ellentétben a korai albumaikkal és a magnum opusnak számító Glory and Perdition-nel. Tudom, sokaknak bőven elég a nosztalgia, de én újdonságra vágyom. Már a borító láttán megérzés támadt bennem, hogy itt bizony múltba révedés lesz. Nem gondoltam volna, hogy valaha visszatérnek a pátoszosan fohászkodó lány és sas giccses kombójához. A zene ettől függetlenül még rejthetne meglepetéseket, de ehelyett inkább egy biztonsági játék fültanúi lehetünk. A kézifék beragadt, annyira, hogy a megszokott feszes dallamok helyét unalmasan terebélyesedő, már-már ömlengő harmóniák veszik át. Ha szikárabb dalokról is van szó, akkor is inkább olyan, mintha saját maguk ötlettelen ismételgetése lenne. A rézfúvós részek kivételesen rettenetesen laposra sikerültek, bár az alap dallamvezetés sem mutat más irányba. A címadó szám, a Heavenly Down, pont a leggyengébb az albumon, demonstrálva minden itt leírt kritikámat; néhol már-már kínos volt hallgatni. Az egyetlen dal, amit élveztem a lemezről, a Chasm, de még ez is csak közepesen erős darab a Sear Bliss mércéjével mérve.
Ez egy nagyon korrekt iparosmunka. A gitár- és szintitémák (talán ezek a legjobb részei a zenének) kéz a kézben, jó arányokkal teremtik az atmoszférát. Az egyik fő gyengepontja az albumnak a dob. Sokszor a dob tempója nem illeszkedik az atmoszférába, inkább kizökkenti azt. Ami még ennél is jobban zavar, az a borzalmas hangzás. Túl tompa a dob, és sokszor a gitár is.
Elffor (és vele együtt sok más zenész, aki szennyezi e műfaj atmoszféráját) a zenei megfelelője annak a költőnek, aki azt hiszi, hogy a verseket csupán a rímek teszik versekké. A líra más manifesztációiról hírből sem hallott, vagy inkább valószínűbb, hogy nem is képes azokat szellemi síkon értelmezni. Míg egyes műfajoknak, mint a rock és a metal zenék többsége, jól áll ez a prosztó, mindent a fizikai valóságból levezető attitűd, addig az atmoszférikus szférákhoz vezető, pókhálóból szőtt csatornákat nem lehet előre gyártott fémcsövekből összehegeszteni. Milyen meglepő, hogy ezekre a bumfordi fémcsövekre valahogy mindig rá van forrasztva egy J.R.R. Tolkien vagy D&D embléma. Félreértés ne essék, nem az ihletődés tematikájával van bajom, hanem a léleknélküliséggel, azzal, hogy a szellemi síkot, a lélek feltárásnak gondolatát már az alkotás kezdetén kizárták a folyamatból. Végeredményben pedig Elffor soron következő albuma(i) és sok hasonszőrű alkotás is csupán egy fröccsöntött műanyag bábú lesz egy szerepjátékos bagázs szombati kalandjában. Megvan ennek is a bája, lehet is szeretni vagy akár imádni, de ezt a cuki kis műanyag ork-figurát ne akarjuk a Szépművészeti Múzeumban mutogatni. Ha igazi metafizikai sikon született ambientet akarok hallgatni, akkor inkább maradok Raison d’être és az Ulver újabb albumainál.
Ja, hogy ez nem egy Enslaved cover band... vagy mégis? A Wormwood zenéje azért egy kicsit giccsesebb és talán közérthetőbb, szinte már dallamtapadással kacérkodó. Ennek ellenére élveztem, mert jó érzékkel és megfelelő arányokban kombinálták a dicsőséges skandináv metál már ismert elemeit. Ez egy remek reinterpretációja egy elcsépelt műfaj maradványainak. Bátran ajánlom mindekinek!
Anno a Pneuma albumot rongyosra hallgattam, viszont azóta egyiklemez sem hatott rám annyira.Egyébként is hangulat zene . Viszont aki nem ismeri tegyen egy próbát.
A Sear Blissről nekem mindig a Dimmu Borgir jut eszembe, na nem azért mert ugyanaz lenne a zene , hanem mert kb ugyan azokban az években ennél a két zenekarnál esett meg velem, hogy az első 3 albumuk, egy életre szóló kedvenc lett, de minden más ami utána jött sokkal kevésbé fogott meg és teljesen érdektelen volt az első 3 albumhoz képest.De Sear Bliss annyival jobb hogy őket azért félfüllel követem még a Dimmut egxyáltalán nem. Remélem nem sértettem meg az SB tagjait a hasonlattal. Viszont erre a lemezre koncentrálva is azt tudom mondani, hogy továbbr is mindenkinek ajánlani fogom az első 3 albumot.
Ábrándozásokkal teli , sehova nem tartó RÖFI metöl.
Nem hiszem, hogy valaha elő fog kerülni még egyszer ez a lemez. Ugyan nem untatott, de nem igazán találtam markánsnak a hangulatát, nem volt rajta sok felfedeznivaló vagy kiismerésre váró momentum. Megbízható középszer bármilyen érdekes színfolt nélkül. Nem mondhatnám, hogy annyira szakavatott lennék a zeneszerzés művészetében, de lehet el kéne gondolkodni, más bandák/projektek miért ülnek akár 5-10 éveseket is egy-egy albumon. Itt én nagyon a 'quantity over quality' mentalitást érzem, a futószalagos hozzáállást, nem pedig azt, hogy olyan kurva sok zseniális ötlet tobzódik Eöl fejében, amiket folyamatosan ki kéne adnia magából. A borító amúgy jól néz ki.
8 év telt el a legutóbbi Wormed nagylemez óta, és mondhatnám, hogy a végeredményt tekintve érteni vélem, miért telt el ennyi idő, de valszeg ebben szerepet játszott az előző dobosuk tragikusan fiatalon bekövetkezett halála is. De a kozmosz nem áll meg, és itt az újabb anyag, amit totál meg tudok érteni, ha bárki utálni fog. A Wormed olyan szinten távolodott el a konvencionális értelemben vett zenétől, hogy azt nehéz körbeírni. Emellett viszont olyan magasságokba emelte a technikás részét a zenéjüknek, hogy már az is a befogadhatóság határát feszegeti. Számomra ebben rejlik az Omegon karakteressége: milyen lenne az a zene, amit egy olyan emberi értelemmel fel nem fogható, teljesen más dimenzióban és síkokban létező entitás alkot, ami minden szinten meghaladja a befogadóképességet és annyira idegen, amennyire csak lehet? Hát pont ilyen. Kicsit olyan számomra a spanyolok zenéje, mint mondjuk a Portal, Gorguts vagy Ulcerate művei. Aki érti és érzi, annak igazi manna, aki meg nem, az is teljesen megérhető. Lehet, megy majd feljebb is a pontszám, egyelőre nem tudtam teljes mértékben megfejteni.
A hangulat az 10/10, viszont végig úgy éreztem, ez az album nem tud/nem akar és nem hagy lélegezni. Túl sűrű és fojtogató, amin a majd' 6 perces ambient tétel sem segített. Ebben a műfajban most nem éppen erre vágytam, úgyhogy nem fogom feljebb pontozni, akármennyire is korrekt anyag objektíven nézve. Az album mögött meghúzódó idea és koncepció amúgy tetszik.
Az első hazai banda aki elérte a külföldi kedvenceim színvonalát a '90-es években. Emlékszem milyen büszke voltam rájuk, mikor olvastam a Metal Hammer-ben, hogy a Mardukkal fognak koncertezni! :D A korai lemezeik a legjobbak természetesen, de az új is finom muzsikát rejt.
Dallamhegyek mindenütt; áramszünet kell, hogy abbahagyjam a hallgatását. Ja, van szünetmentes tápom, szóval az sem segít!
Nekem egy kicsit jobban bejön, mint a régebbiek, de továbbra sem nekem zenélnek.
Szerintem nagyon a fejemre fog még ez nőni, de "kezdésnek" jöhet egy 8.5 pont. Kertész Marci igazolása a Rivers Ablaze-ből nagyon sokat adott szerintem ehhez a lemezhez, mert egy igazán szép és "mély" atmoszférával bíró mű lett a Heavenly Down - szerintem ez egyben a legjobb Sear Bliss kiadvány is. Elejétől a végéig nagyon szép, a hangulat meg pár hallgatás után is egyszerűen körbeöleli a hallgatóját, és nem ereszti! A gitárok kicsit szokatlanul folytottan szólalnak meg, ami csak egy pár percig volt furcsa, de az össz-egészhez ez a húzás is jól passzolt - talán jobban az előtérbe került ezáltal a szintetizátor és a harsona is. Sokat elárult az album minőségéről, hogy a Lowland fesztiválon élőben hallhattam először pl. a Watershed című darabot, ami egy libabőrözős élmény volt. Az év egyik legjobbja lesz ez nálam.
Nagaarum
 
 
 
6.1
King
 
 
 
 
4.9
dimmurtal
 
 
 
 
 
 
7.6
boymester
 
 
 
 
 
 
 
8.4
Nescio
 
 
 
 
 
 
 
8.4
nascence
 
 
 
 
 
 
 
 
6.1
Marduk
 
 
 
 
 
 
 
 
 
5.5
Weide
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6.8
Sheol
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
9.3
mike666
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6.5
Morcos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
8.5
8.7
8.4
8.3
7.4
7.2
7.1
6.2
5.7
5.7
5.5
5.3
5.2
7

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba – 2024. július (25 komment)

  • Emp Emp szerint:

    Gábor, segíts már egy kicsit értelmezni nekem azt a pár fogalmat, amiket gyakran használsz, de nem értem, hogy mire gondolsz alattuk. És én szeretem megérteni, érteni, mások véleményét, nézőpontját. Most az Elffor egyik lemezénél írod, hogy „hangtan”. Legjobb tudomásom szerint a „hangtan” a fonetika, ami alapvetően a beszédhangok képzésével foglalkozik. Ha jól emlékszem írtál már korábban „hangzattant” (erre nem veszek mérget, javíts ki kérlek ha nem), de ezt sem értem teljesen, mivel összhangzattanról már hallottam, „hangzattan”-ról nem. Ha esetleg az összhangzattanra gondolsz, akkor érdekelne, hogy ez alapján mit jelent az számodra, ha egy zene e „tannak” megfelel, vagy nem, vagy érdekes, vagy nem, tehát mit jelent konkrétan az amikor ezt használod? A harmadik az „állóharmónia”, amire őszinte leszek, sokat kerestem, de én semmi szakirodalmat nem találtam, pedig szeretném ezt is megérteni, hogy ez mit jelent, és mire gondolsz amikor állóharmóniáról beszélsz, mit jelent az amikor szerinted ez van, vagy nincs, vagy mitől jó, mitől nem.

    Vállalom, hogy zeneelméletileg analfabéta vagyok, de nagyon szívesen tanulok és szívesen meghallgatnám ilyen füllel is ezeket a lemezeket, ha értem mit kellene figyelni, vagy milyen kritériumok teljesülnek a fenti fogalmak használatakor.

    Előre is köszi! 🙂

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Hát Petikém, akkor ne tőlem tanulj, mert ahogy azt nagyon jól tudod, én is analfabéta vagyok zeneelméletileg. Mi csak arról tudunk beszélni, hogy hickory-e és hogy négyes vagy ötös. A hangtannal kapcsolatban igazad van, az hangzattan vagy összhangzattan. Igazából valahogy Bach-hal kezdődött a harmóniákra alapuló hangzattan, mert előtte a reneszánsz túldíszített dallamsoraiból jöttek ki az összecsengések. Én még évekkel ezelőtt (vagy inkább évtizedekkel ezelőtt) nagyjából ezt hámoztam ki, de nyilván a valóság ennél összetettebb.
      Az Elffor esetében ez az akkordokra épített összhangzattan él (ahogy ma már szinte minden zenében), de néha meglepően építkezve, ami lángot gyújt szűgyemben.
      Az álló harmónia meg a Gregorich Bálinték találmánya, illetve az ő zenész dinasztiájuk találta ki ezt az amúgy nagyon ötletes kifejezést, és itt már annyiszor elmagyaráztam, hogy ezért is használom. Álló harmónia az, amikor a prímhangeszer egy monoton dallamsort ismételget, és a basszus vagy bármilyen egyéb alapozó hang változik.
      Példa:

    • Emp Emp szerint:

      Köszi a választ! 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Hát ez volt a Hail Spirit Noir 2012-ben.

    A mostanit ehhez képest nagyon gyérnek érzem.

    • Avatar Steinberger szerint:

      Teljesen normális, hogy egy zenekar változik, 12 év után én sem ugyanazt csinálnám, mivel azt már ugye megcsináltam egyszer. Az meg, hogy neked mik a preferenciáid a dob- meg szintihangzással kapcsolatban totálisan személyre szabott probléma, szerintem baromi erős lett ez a lemez is és örülök hogy nem ragadtak bele a múltba, ez az egészséges mentalitás.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Steinberger bácsi, régen beszélgettünk. Hogy vagy? Hát hogyne lenne személyre szabott probléma, amiket leírtam? Kinek másnak a problémája legyen az, hogy nekem nem tetszik, ahogy a dob szól vagy a szinti? A Sanyié? Sőt, bárkinek bármilyen zenével való problémája személyre szóló probléma. Nálad viszont ahogy figyelem az a személyre szabott probléma, hogy erősen kiakadsz azon, ha más más véleményen van. Különösen akkor, ha én vagyok az a más. 😍

    • Avatar Steinberger szerint:

      Ugyan már, ez szerinted egy „erős kiakadás” volt? Két darab teljesen tényszerű, nyugodt hangvételű mondatot írtam le.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Ez most nem, korábban voltak „kiakadásaid”. Most egyenesen simogató voltál. Az én cinizmusomra lehet hogy te nem tudsz jól reagálni, mert még lehet nem jött le, hogy nem vagyok gonosz. Csak gyerek. 🙂

  • McFrost McFrost szerint:

    Kár, hogy nem került be a másik Siculicidium 🙁

  • ensomhet ensomhet szerint:

    Az Akhlys július 27-én (szombaton) játszik a Kék Yukban a Lidérc és a Voidshrine társaságában.
    https://www.femforgacs.hu/events/akhlys-lidercm-voidshrine/

  • Gormoth1219 Gormoth1219 szerint:

    Sziasztok! Látom bekerült az albumom. Akit érdekel van itt pár kód.
    7yas-e3tr
    mu9p-3wul
    lrzm-cp3y
    gbmk-ec4a
    3drk-uceb
    aqv2-jxrw
    z7cj-ejpf
    z5h7-3gba
    n8qd-cu47
    5krs-x5j5
    528q-bsul
    https://gormoth1219.bandcamp.com/yum

  • Sheol Sheol szerint:

    A heti black metal kedvenc: Akhlys – House of the Black Geminus
    A hozzászólás pillanatában van még 2 kiadó hely a HP-n, csak mondom. 😉

  • mike666 mike666 szerint:

    A Slave to Sirens spanyol hangmérnökét elküldeném közmunkában füvet nyírni.

  • Husky Husky szerint:

    Lehetne egy elffor kör, úgyis kiad akár 13 lemezt is egy hónap alatt. Majd Mike mint az egyik rajongója a háromból a világon, majd üzen neki, hogy siessen. 😆

  • dimmurtal dimmurtal szerint:

    Itt a szokásos Elffor dömping! Ha holnap is megjelenik egy, remélem, még befér ebbe a körbe! 🙂 🙂 🙂

    • Sheol Sheol szerint:

      Ha ez egy hónappal korábban történik, és Miki nem ajánlotta volna még a The Black Sentinel-t, akkor 3 db Elffor album is lehetett volna a HP-n.
      Szép trollkodás az ajánlóktól így is! 😀

    • Emp Emp szerint:

      Sikalécidomból is van még egy lemez, jöhetne az is! 🙂

    • boymester boymester szerint:

      Komolyan különbözik a két lemezük, simán jöhetne tényleg. Mindkettőt meghallgattam már párszor.

    • mike666 mike666 szerint:

      Mivel splitet is lehet ajánlani, beférne még az Ungodly Mysteries.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Nagy ötlet! És azzal lenne bent egy Castle Zagyx is. 😀

  • Emp Emp szerint:

    azt a mindenit, gyűlnek a már eléggé rommá hallgatott lemezek a listán, lehet beszállok most én is egy kör erejéig. 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Ebben a hónapban egy régi pontozónk ismét visszatér. Fogadjátok szeretettel jóbarátomat Nascence-et ismét a fedélzeten! 🧙‍♂️

The Dwarves The Dwarves
július 24.
Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.