Havária

Rontás (2019)

Amikor egy hazai zenekar ki jön egy bemutatkozással, többnyire próbálok nem túlságosan lelkesedni érte. Hiszen valljuk be, elég gyakran előfordul, hogy annyi is lesz a banda a pályafutása vagy, hogy évekre a némaság sötétjébe burkolóznak utána. A Havária tavalyi, kiváló bemutatkozásánál különösképpen vissza kellet fogni magam, mivel a pici szívemhez nagyon közel álló stílusban alkotnak. Szinte pontosan egy évre rá viszont itt az első nagy lemez, nagy örömömre és nem kisebb meglepetésemre.

Szóval kijelenthetjük, hogy nem lacafacázik ez a dinamikus duó. Név szerint Némethi Tamás, aki a gitárért és a vokálért felelős. Ő ismerős lehet a nem rég feloszlott mocsokláda Rákosi soraiból. Valamint, de nem utolsó sorban, a dobok mögött Ördög Gábor. Aki pedig az Igor illetve a Gábor hadseregben hivatalos és egyben zseniális nevén, a Gábor and the Gábor Gábors-ban fordult még meg. Így mondhatjuk, hogy öreg rókákkal van dolgunk, akik hozták magukkal az egymástól egyébként nem túl távoli hatásaikat.

Havária: Az embertevékenység során bekövetkező váratlan, hatásában jelentős, nem szándékosan okozott esemény, amely veszélyezteti az emberi egészséget vagy környezetet.

Zeneileg pedig kompromisszummentes és nyers punk/metal-ról van szó. Metal-ból főként az északi, fekete szelek fújnak, punk-ból pedig az amerikai crust és a szintén északi d-beat is jelen van. Némethi jól meg pakolta a puttonyát a Rákosi sírjánál, így bűzölgő mocsokban és gyorsaságban nincs hiány. Az egyensúlyt viszont sikerült jól megtartani, hiszen bőven akadnak közép tempós aprítások és kiállások, pont amikor kell, hogy éppen ne fulladjunk bele a keserűség mocsarának, fojtogató kipárolgásaiba. A hangzás kellően karcos, mégis minden dallam tökéletesen kivehető. Én személy szerint, egy nagy vödör latrina levet még öntöttem volna rá, de ez már személyes ízlés kérdése. A No Silence Studios minden dicséretet megérdemel, kiváló munkát végeztek a lemezen.

A lemezen található 9 dal-ból négy már a tavalyi demo-n is szerepelt, ezeket újra felvették és még egy Necropsia feldolgozást is feldobtak az albumra. Az összes dal anyanyelvünk-ön szólal meg, ami akár nagyobb hátrány is lehetett volna, mint előny. Szerencsére a nevetségesnek ható szövegképeket sikerült elkerülni, csupán néhány sornál éreztem komolyan vehetetlennek a szövegeket. Viszont ebben a legtöbb embernek megint csak különböző az ingerküszöbe. Az, hogy bemerték vállalni, hogy ilyen stílusú extrém zenét nem angolul adnak elő, dicséretre méltó. Főleg hogy szinte tökéletesen érthetőek a szövegek, a profi éneknek köszönhetően. A lemez nem váltja meg a világot ez egyértelmű, de nem is akarja. Cserébe ad egy jól megírt profi anyagot, egy olyan stílusban ami idehaza ritka mint a fehér holló.

szeptember 17.,
szeptember 18.,
szeptember 20.,