Hawkestrel

Pioneers Of Space (2020)

A korábbi Hawkwind tagokból, valamint a hozzájuk kapcsolható baráti zenészekből áll a pszichedelikus space rock szupergroupnak is nevezhető Hawkestrel legénysége. A csapat mind zenei kompozícióiban, mind pedig albumborítóiban az anyazenekar jól ismert sci-fi kalandjait folytatja, némi újszerű prog-rock, art-rock hatásokkal. Az egészet Hawkwind egykori basszusgitárosa Alan Davey fogja össze, aki a ’80-as évek közepétől a ’90-es évek közepéig volt a legendás banda tagja. Hozzá csatlakozott Nik Turner a Hawkwind társalapítója, Ginger Baker dobos, Simon House hegedűművész, Huw Lloyd-Langton eredeti gitáros, valamint Paul Rudolph, Mick Slattery, Bridget Wishart és a banda örökös tagjaként az anyazenekar egykori basszere Lemmy Kilmister

Alan Davey

Ez a felállás készítette el az újgenerációs Hawkwind, azaz a Hawkestrel első albumát The Future Is Us (2019) címmel, melyen jórészt Alan Davey szóló dalainak újra átdolgozásai mellet néhány vadonatúj nótát és az anyazenekar Sonic Attack adaptációját William Shatner vendégszereplésével. A lemezre felkerült egy emléknóta is Bad Boys For Life címmel, amibe Lemmy Kilmister korábban felvett basszus sávjait és énekét keverték. Debütáló lemezük után egy kislemez érkezett Circles címmel, mely az amerikai hip-hop előadó, dal és zeneszerző Post Malone feldolgozását tartalmazza, olyan vendég közreműködésével, mint a Todd Rundgren (Frank Zappa, U2, Peter Gabriel, Jeff Beck, Pete Townsend) gitáros. A tavalyi év során meglehetősen belendült projekt szekere, hiszen 2020-ban összesen négy anyagot jelentettek meg, ebből 3 nagylemez és egy single-dal.

Lemezeik sorát Alan Davey korábbi  prog-rock projektje, a Pre-Med kezdi, melyen a  multi-instrumentalista, Danny Faulknerrel állított össze egy triplalemezes, 30 dalos gyűjteményt. Ezek részben a Hawkwind balladáit bújtatták újszerű sci-fi hangzású köntösben, amit a Day Of The Quake singléjük követ. Ez a dal Pioneers Of Space lemezük előfutáraként jelent meg, mely tele van improvizatív psziche-rock és biometrikus sci-fi hangképekkel. Év végére pedig egy karácsonyi tematikájú anyagot hoztak ki SpaceXmas címmel melyen vendégként felbukkant a Deep Purple volt énekes, Glenn Hughes, a billentyűs varázsló, Rick Wakeman (YES, Strawbs, David Bowie, The English Rock Ensemble, Anderson Bruford Wakeman Howe, stb…) és a The Doors gitárosa Robby Krieger. Mi most a Pioneers Of Space csillaghangjait fogjuk kicsit kielemezni.

A lemezre kilenc dal került fel, mely összefoglalja Alan Davey a múltból és a jelenből, a jövő felé irányuló zenei-installációit. Ezek elkészítésében debüt-lemezük alapfelállása volt a segítségére, és a már említett jövőbeni installáció erős hangmegjelenítést kap nyitó témája, a Biometria kanyargós dallamú galaxisában, melyekhez a vendégzenész Joel Vandroogenbroeck fuvolajátéka ad varázslatos kíséretet.  A dal egy nyolc és félperces intenzív űr-rock lebegés és hangsávjai a ’70.es évek rezgéseitől egészen jelenkorunk futurista megoldásaiig terjednek. Hasonló hangfekvésen dolgozik a Cosmic Divide, melybe szorult egy jókora pszichedelikus / space-rock megszállottság. Hangulata leginkább Davide Bowie korai korszakát idézi fel bennem. A Day Of The Quake egy meglehetősen modern felfogású art-rock, prog-rock darab, ami még a Primus basszusgitárosa, Les Claypool és Sean Lennon (John Lennon kisebbik fia) által működtetett The Claypool Lennon Delirium projekt agyas lüktetései között is megállná a helyét. De ugyanez mondható el az őt követő Glass Wolves gépies ütemeiről is, melyekben megjelenik egy erőteljes ipari rock vonulat is.

A modernebb hatások után ismét visszatérünk a kozmikus űrbe, melynek ablakai az Atmospheric Window katódsugárcsöves delejeire nyílnak ki. A dalban egyébként az a Bridget Wishart énekel, aki egykoron a Hawkwind Space Bandits” (1990) albumán is felénekelt. Ezt követően egy instrumentális darab jön a már fentebb említett Circles, ami egy könnyed, ellazulós kozmikus utazásra viszi hallgatóját. A No Doubt ezzel szemben egy szikrázó space-rock ballada. Lágyan megkomponált chillout érzést adó dallamaihoz tökéletesen jól illeszkedik Mick Slattery finom gitárjátéka és Simon House varázslatos hegedűtémája. A Journey megint csak egy utazás, aminek hangszálai ismételten a ’70-es évek rezgéseiből erednek és igazából ott is maradnak a dal végéig. Viszont az albumzáró, és egyben címadó, ugyan csak instrumentális darabuk, a Pioneers Of Space már a nagyzenekari hatásokat is behúzza pulzálóan lüktető space-dub világába, ami a végére egy komplett űr szinfóniává áll össze.

Hawkwind rajongóknak számára minden bizonnyal nagy élményt ad a Hawkestrel zenéje. Akik pedig még nem ismerik őket, de ellenben szerei a zenei hangképekben gazdag élményszerű utazásokat, azok nyugodtan pattanjanak fel űrhajójukra, mely remélhetőleg a jövőben is hasonló kozmikus felhőkbe repít majd el minket.

április 03.,
május 04.,
május 05.,