Häxenzijrkell
Portal

(Amor Fati Productions • 2024)

Aurora

2024. augusztus 28.

1

Pontszám

10

Egy zenei anyag magas minősége valahol akkor mutatkozik meg, amikor hallgatása közben az ember fejében önkéntelenül is gondolatok, képek kezdenek megjelenni. Ez mutatja meg, hogy a dallamok magába szippantották hallgatójukat. A Häxenzijrkell német black metál banda október 4-én megjelenő harmadik albuma, a Portal kiváló példa erre. Ez a 2016-ban alakult, underground körökben kifejezetten aktív, feltörekvő zenekar harmadik nagylemeze. Két korábbi albumuk nyers, emberfiát a sötétség feneketlen vermébe vezető vegytiszta, gyors ütemű black metal volt, mely felvetette a kérdést: ezt az iszonytató, teátrális érzést lehet-e még fokozni, felfedezhetjük-e még lelkünk titkolt, komor bugyrait? A válasz igen, s mind többet és többet akarunk!

Kevés olyan albummal találkozhatunk, mely ennyire tudatosan visz át minket a maga által kreált világba. Amikor felcsendül az első dal, az Atziluth intrója, sejtelmes, vészjósló atmoszférájú felvezetéssel, még nem sejtjük, mi vár ránk. Engedi, hogy kissé lankadjon a figyelmünk, hogy aztán a következő pillanatban egy láthatatlan vákuum elkezdjen szívni-vonni minket át a végtelen sötétségbe – egy portálon keresztül. Küzdhetnél, de egyre mélyebbre kerülsz, már nem is tudod merre van a fel és a le, mire arra leszel figyelmes, hogy megérkeztél. Ezt gyors, agresszív riffekkel sikerült elérni, hogy végül lassuljon a tempó.

Következő számunk, a Beriah vészjósló hangulatú, hömpölygő, grandiózus dallamokkal csalogatja a hallgatót minél beljebb. Olyan hangszerelést sikerült itt összehozni, hogy szinte érezzük a teret. Az alapvetően lassú számban vannak részek, melyek ritmusa táncra késztet minket, be akarjuk járni a rendelkezésünkre álló tágas termet. Végül egy lassabb outroval zárul a dal.

Harmadjára a Yetzirah című szerzemény következik, mely alapvetően lassabb és gyorsabb váltásokkal, kellemes ritmussal tartja fenn a hallgató érdeklődését. Rémítő kiáltásokkal fokozza a hangulatot, ezen a ponton olyan, mintha egy szertartás venné kezdetét, melyet figyelemmel kísérünk. Ekkorra kezdünk otthonosan mozogni a Häxenzijrkell által festett világban. Ezután fúvós hangszer sejtelmes hangja, női hang jelzi az Assiah című szám kezdetét, mely egy nagy kanál misztikummal pakolja meg a dermesztő hangulatot. Elkezdődött egy szertartás. Lassabban bontakozik ki, de mire eljutunk a közepéig, a hallgató már nem tud, de nem is akar kijutni a sötétségből. Végül egy hosszú outro vezeti fel utolsó dalunkat.

A Portal című lemezre az Aeon teszi fel a koronát: egy rendkívül epikus rituálé résztvevői lehetünk, mely hosszan, de biztosan építkezik. Minden, ami korábban felcsendült a lemezen, ide vezetett. Hallgatása közben felborul az ember időérzéke, egyszerre telik gyorsan és lassan – utóbbit nem is bánjuk, mert szívesen elidőznénk még ezen a helyen. Az, hogy ilyet érez a hallgató tudatos lépés is lehetett a szerző részéről, ugyanis az „aeon” szóval az egyes teológiai irányzatokban egy hosszabb, meghatározott időt jelölnek. A teológiát szóba hozván nem lehet elmenni amellett sem, hogy az albumon szereplő első négy dal a kabbala szerinti “Négy Világ” egyes tagjait jelöli. Atziluth az Isten melletti, legmagasabb szint, Beriah a teremtés világa, Yetzirath a formálódás, alakulás világa, míg Assiah-hal elérkeztünk a saját, emberi világunkba. Mindez csak elmélyíti az album miszticizmusát; ősi, misztikus tudás birtokába kerül az, ki meghallgatja e lemezt. Mindegyik szám szorosan egymásra épül.

Aki rendszeres időközönként szokott a metálzene jövőjét firtató cikkeket, fórumokat fogyasztani, gyakorta belefuthat olyan véleményekbe, melyek arról szólnak, hogy a metálzene már elérte extremitásának zenitjét. Ez részben igaz, ugyanis számos kortárs zenekar, hiába halmozza a kemény, zúzós riffeket, extrém vokált, ezek kioltják egymást. Kellenek a lassabb, korlátainkat kevésbé feszegető részek, hogy aztán az igazán masszív részek nagyot üthessenek – a Häxenzijrkell ezt patikamérlegen mérte ki számunkra a Portal lemeze esetén. Erős intrók, kiváló ritmika, brutális atmoszféra, nyers, szikár hangzásvilág – e dalok azért jöttek létre, hogy koncerten adják elő őket. Ha pedig hozzátesszük, hogy a Häxenzijrkellnek csupán koncertfelvételei is képesek libabőrt okozni, csak még izgatottabbak leszünk.

A zenekar új albuma bőségesen táplálkozik a black metálból, de kellően kísérletező, s ami talán fontosabb, bátor, hogy komfortzónájából kilépve egy igazán egyedi összeállítást tegyen le az asztalra. Nem kívánok nagyratörő jóslatokba bocsátkozni, annyi viszont bizonyos, hogy jelen zenekarunk nem követő, hanem újító. Érdeklődve várjuk, milyen utat jár be a Portal, megjelenése után.