Heavy Metal csúcsra járatva

Sanhedrin [usa] x Spirit Adrift [usa], 2019. szeptember 18., Auróra

Bár a keményzene szinte minden ágával jó barátságot ápolok, talán a heavy metal foglalja el legkülönlegesebb helyet a szívemben. Ennek megfelelően piros betűs programként került be a naptáramba a Sanhedrin és a Spirit Adrift közös turnéjának budapesti állomása.

A Tukker Booking szervezésében megrendezésre került buli ennél naprakészebb talán már nem is lehetett volna. A co-headline turné mindkét főzenekara idén jelentkezett lemezzel (de még milyenekkel), melyek a legcsillogóbb fényében mutatják meg eme sokszor megmosolygott irányzatot.

Sajnos a honi Haw nem tudta vállalni a fellépést (ők lettek volna az est előzenekara), amit szomorúan vettem tudomásul. Kimondottan üde színfolt a zenekar, akik kiváló érzékkel keverik különböző zenei hatásaikat, méregerős egyveleget alkotva.

Így, hogy a Haw kiesett, az estét a Gatecreeper tagokból verbuválódott Spirit Adrift nyitotta.  Az idén megjelent Diveded By Darkness véleményem szerint a csapat eddigi legerősebb anyaga (az eddigiek sem voltak gyengék, sőt), úgyhogy kimondottan vártam, hogy élőben is meghallgassam a friss nóták némelyikét. A zenekar egyből a friss lemezes Hear Her-el nyitott, nekem meg fel is szaladt a mosoly egyből az arcomra. A program gerincét az új nóták képezték (Divided by Darkness, Born into Fire, Tortured By Time, Angel And Abyss), de azért volt az előző lemezes Earthbound illetve Curse Of Conception és Eyes Were Not Alive is. Az Auróra igen kicsi terme kiváló hangulatot teremtett, amelyet a zenekar egy remek koncerttel tetőzött.

Pontban kilenckor (az Aurórában csak tízig szólhat muzsika, úgyhogy pörögni kellett) a színpadon állt az idei év egyik legcsillogóbb gyöngyszemét leszállító Sanhedrin. Az aktuális album, a The Poisoner olyan jó lett, hogy igazából még a fénykor lemezei mellé is nyugodtan odatehető. Egyszerűen varázslat az egész, ami csak úgy sikerülhetett, hogy a metal-isten meglegyintette őket, hogy akkor most nektek adom a tudást, ami egy tökéletes heavy metal lemez leszállításához szükséges. Volt bennem némi félsz, hogy mit nyújt élőben a zenekar, de a kezdés után minden bizonytalanságom szertefoszlott. 

Erica Stoltz énekesnő/basszer – ahogy az nagy könyvben meg van írva – az első pillanatoktól kezdve megvette kilóra a közönséget. Mondjuk egyből a kedvenc nótámmal kezdtek (Wind On The Storm), de igazából bármivel kezdhettek volna. Tényleg úgy éreztem, magam mintha egy időgépben visszarepültem volna valami kis klubba, ahol Doro meg Dio meg nem született lánya nyomja a színpadon, miközben apuci, meg anyuci büszke szülőként tapsol a hátsó sorokban.

Bár a helyszínváltást elsőre nem tartottam jó ötletnek, ez így volt tökéletes. Amikor a zenekar ötven centiről szórja a varázslatot az első sorokra, biztonságiak, kordon meg egyéb nagykoncertes dolgok nélkül. Ez a muzsika így él igazán, és ezen a koncerten élt, de még hogyan!

Nem vitás, hogy az idei év egyik legkirályabb buliját kaptuk. Nincs értelme további szócséplésnek.

Fotók: saját

december 11.,
december 13.,