A Hittman 1984-ben alakult New Yorkban, első demóját (Metal Sport) 1985-ben készítette el, 1988-ban pedig megjelent az első nagylemezük Hittman címmel, mely 9 számot tartalmaz (érdekesség, hogy egy olyan Johnny Rivers feldolgozást is – Secret Agent Man, ami egy ’60-as évekbeli brit kémsorozat – Danger Man – amerikai főcíméhez készült). Utána, 1993-ig kellett várni a banda második lemezére (Vivas Machina), mely turnéja után 1994-ben határozatlan időre felfüggesztették a tagok a banda működését. Ez az idő kicsit sokáig húzódott, de most itt van a zenekar harmadik, visszatérő albuma, a Destroy All Humans, melyet egy tavalyi kislemezzel vezettek fel (The Ledge). Hivatalosan 2017-től számítják az ‘újrakezdést/folytatást”, míg az első két lemez a Steamhammer kiadónál, az új a No Remorse Recordsnál jött ki idén szeptember végén.
Műfaját tekintve mindhárom lemez elsődlegesen bulizós heavy metal/hard rock (jó néhány hatással, érzek itt Alice Coopert, Bon Jovit, stb.), ám míg a debütalbum tekintetében ez szinte elejétől a végéig így van (a ’80-as évek hangulatában), addig a második (és különösen a mostani, visszatérő) lemez esetében nem teljesen ez a helyzet. Már a Vivas Machina is tartalmaz olyan komplexebb, melodikusabb, középtempós (akár lehet kicsit progresszívnek is nevezni bizonyos részleteket) számokat, mely számomra megszakította/megtörte a bulizós számok pörgősségét, a lemez lendületét. Ami egyébként nem baj vagy zavaró, mert úgy válogatták össze a nótákat, hogy egy-egy ilyen szám után általában visszatérünk a pörgős, bulizós vonalhoz.
A jelenlegi felállást tekintve a bandában még mindig megtalálható két alapító tag (Dirk Kennedy énekes és Jim Bacchi gitáros, valamint John Inglima gitáros is 1986-ban csatlakozott). A basszusgitáros és dobos személye viszonylag új, mindketten ezen az albumon debütálnak. Dirk Kennedy énekesről azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy főleg az első albumon olykor olyan sikolyokat elenged, hogy feláll az ember hátán a szőr. Sajnálom, hogy a második és a mostani lemezen ezek már csak elvétve fordulnak elő. A gitárosok teljesítménye mellett sem lehet elmenni szó nélkül, remek szólókkal teszik színessé a dalokat, a dobos és basszer pedig remekül adja az alapot az egészhez.
Teljes mértékben érezhető ezen a lemezen, hogy elsődlegesen nem a (főleg) első lemez koncepcióját akarták visszahozni, hanem a második által elindított komplexebb, középtempósabb, progresszívebb zenei irányba terelni a bandát (ami a hangzáson is tetten érhető). Ezt támasztja alá az első három szám is (Destroy All Humans, Breathe, The Pledge), valamint, hogy az első gyorsabb, „bulizósabb” szám mindössze a negyedik (Code of Honour). Számomra ez a tétel idézte meg először az első két lemez hangulatát. Viszont innentől a lemez második fele beindul, pörgősebb dalok váltják egymást, az 1000 Souls szólója például a lemez egyik legjobbja. Érdekesség, hogy van két olyan szám is (Code of Honour és Out in the Cold), melyek még a debütalbum megjelenése előtt íródtak, csak eddig nem kerültek kiadásra.
Jó dallamok, témák, többnyire fülbemászó refrének jellemzik a bandát (pl.: Code of Honour, 1000 Souls, Metal Sport, Breakout, Backstreet Rebels, Say a Prayer for Me, Listen, If You Can’t Dance to It, vagy éppen a Walk That Walk), olyan szövegekkel, amik a szabadságról, az életről, a nehéz időszakokról szólnak. Tudom ajánlani mindazoknak, akik szeretik az ilyen jellegű heavy metalt/hard rockot és mindenképp javasolnám, hogy hallgassák meg a banda mindhárom lemezét, mert vannak különbözőségek, főleg az első és e lemez között (nem is kevés).
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szerintem az első Hittman lemeznek semmi köze Bon Jovi-hoz vagy Alice Cooper-hez, viszont annál több a Queensryche és Fates Warning hatás.
Nem táplálok én sértődöttséget a zenekar iránt, csak egy tendenciára hívtam fel a figyelmet és ne legyünk naivak a dolgot illetően, de természetesen sem az én állításomat sem az ellenkezőjét nem lehet kétséget kizáróan alátámasztani.
Jó albumkritika! De hogy „50” év alatt 3 lemez? Mi van? a zenekar tagjait elérte a munkanélküliség diszkrét bája, és most jobb híján ismét a zenélésből akarnak egy kis kenyérre valót kicsiholni? Szánalmasnak és őszintétlennek érzem és inkább az egzisztenciális válság pánik hangulata, mintsem a zenélni akarás és a zene szeretet rajzolódik ki ebből a számomra. Azért 27 évet várni egy új lemezre ahhoz pofa kell és nem kicsi… komolytalan…
Vagy csak nem a közönség kiszolgálása a céljuk, egyszerűen csak most van mondani valójuk, kedvük. Nem hiszem, hogy valaki is arra utazik, hogy majd egy ilyen lemezből gazdagszik meg, nyugdíj kiegészítésként.
„Vagy csak nem a közönség kiszolgálása a céljuk” Ez nem igaz, erre semmi nem utal! Ezt még el tudnám fogadni akkor ha mondjuk 10 éve nem adnak ki lemezt, de előtte valami olyan lemezt tettek le az asztalra, ami a szakértők szerint mérföldkő volt. „Nem hiszem, hogy valaki is arra utazik, hogy majd egy ilyen lemezből gazdagszik meg, nyugdíj kiegészítésként.” Nem is ezt írtam, hanem azt, hogy kenyérre valót, azért gondolom érted a különbséget. Meggazdagodni szerintem egyébként sem tudnának, még akkor sem ha évente adtak volna ki lemezeket, de most azt látom hogy sorra jönnek elő olyan együttesek akik nyilvánvalóan a pénzhiány miatt anno szögre akasztották a bazsevát és elmentek inkább melózni, de most ez a melózás a vírus miatt sok helyen bedőlt, így esetleg a zenén keresztül próbálnak némi zsé-hez jutni, főleg ha még ehhez valami állami támogatás is társul. De itt már nem beszélhetünk a zene szeretetéről, pusztán megélhetési muzsikálásról!
Husky, egyszerűen nem értem a sértődöttségedet, amit ezzel a zenekarral szemben táplálsz. Az egy dolog, hogy 1984 (az alakulásuk éve) nem 50 évvel ezelőtt volt, de mitől vagy te abban biztos, hogy a pénz miatt adtak ki új lemezt? Mert szerintem amennyit ők ezért a lemezért kaptak, az zsebpénznek sem elég. Sőt, azon se csodálkoznék, ha még nullszaldóra sem jöttek volna ki belőle. Ezt a megélhetési zenész dolgot sem értettem soha. Ha valaki hivatásos zenész, akkor még jó, hogy abból él meg. Én ilyen alapon megélhetési könyvtáros vagyok… De úgy gondolom, hogy a Hittman esetében a tagoknak régen is volt civil (fő)állása és gyanítom, hogy most is van. Hozzáteszem, hogy azon se csodálkozhatott volna senki, hogy ha anno Dirk Kennedy váltotta volna Geoff Tate-et a Queensryche élén, nem pedig Todd La Torre. Mert szerintem egy nagyon jó énekes a fickó! Nekem az album végighallgatását követően nem az jött le, hogy ne szeretnék, amit csinálnak és a pénz motiválta volna őket. De Te persze ezt is biztosan jobban tudod…