A spanyol thrasher Holycide már 2012-es hivatalos megalakulása óta (bár maga a banda alapötlete már 2004-ben meg volt Dave Rotten énekes akkori és azóta is meglévő Avulsed projektjében) erősen hangot adott politikai véleményének. Ezen véleményük mögött a zenekar jelen társadalmi és gazdasági helyzetünk változásait sürgető zeitgeist álláspontja áll, amit old-school thrash mosh alapú zenéjükkel kendőzetlenül, mindenféle finomkodás nélkül tálalnak elénk.
A politikai tharsh metalos banda Fist To Face című második albumán multikulturális társadalmunk, a média befolyásoló hatásait, valamint a jelenlegi amerikai elnök Donald Trump intézkedéseit és az USA politikai helyzetét bírálja. Erre utal a brazil művész Alberto Quirantes (Akirant Illustration) által tervezett poszt-apokaliptikus lemezborítójuk is, amin egy génmanipulált szuper harcos / lázadó fölényesen leteríti Amerika első emberét, és erre utal az intóként szolgáló Tramp beszédeiből összeollózott Intrump és az örült tempójú, gyors darálású riffeivel at arcunkba csapó Fist To Face, amiben ugyan csak a fentebb említett elnököt és körét szapulják.
A teljes mellszélességgel, frontálisan támadó Empty Cyber Life és a Vultures az internet és a média ránk kivetett hálóját akarja széttépni, akiben már előbukkannak némi death metalos hatások is. Míg olyan dalaikban, mint a Nuclear Fallout, a Mentality Packs, vagy a Trapped by the Crappy Trap középtempós hatótávolságú tölteteiben a gazdaság által ránk kényszerített rabszolgaság szabadság vágyának eszménye, az elfogadott, biztonságérzetet adó társadalmi kontroll, valamint a háborúellenesség zakatolós riffeivel lépnek fel.
Lemezükre felrakták a ’80-as évek egyik amerikai underground thrasher bandájának a Reathients of Death mai napig érvényes üzenetet hordozó The Aftermath dalának csípőből eljátszott változatát, ami után a hurrikánként érkező, villám szólókkal cikázó (Megadeath ízű) Napalm Sweet Napalm daluk jön. A banda énekese, Dave Rotten énekstílusa egyébként nagyon hajaz Mega Dave-ére, annyi különbséggel, hogy énekesünk itt picit több hörgést visz bele a dalaiba, amik viszont John Tardy-ra (Obituary) emlékeztetnek. Az album két záró tételében az Innocet Hate és a Fake Libertarian dallamaiban megint szak a széles szólóké és a zakatoló klasszikus gyilkos riffek kapják a főbb szerepeket, üzenetükről pedig a dalok címei mindent elmondanak.
A Fist To Face egy igazi lázadó album, ami a ’80-as, ’90-es évek nem épp steril thrash metáljával adja át a jelenkor számára tudatosan célzott üzeneteit.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.