Hovert
Omyt (2020)

Gondolom sok embernek jut eszébe a Cseljabinszk név hallatán a város felett néhány éve felrobbant meteor jelensége és kevésbé soknak az, hogy Oroszország nyolcadik legnagyobb városáról van szó, amely vaskohászatát illetően az elsők közt szerepel… Itt az idő, hogy mást is párosítsunk hozzá, ez pedig nem más, mint az Alever által működtetett Hovert projekt. Zenészünk itt mindenért maga felelős immár 2010 óta, nem úgy, mint másik bandájában, az Art Of Mortalban, ahol Yury Vile mellett énekesként tevékenykedik.

Első sorban azért a Hovert ügyes-bajos dolgait egyengeti, ennek köszönhető, hogy nemcsak demók, EP-k sokaságát tudhatja már maga mögött, de tavaly már a harmadik nagylemezét jelentette meg Omyt címmel, melyet ráadásul a Talheim Records is felkarolt annak ellenére, hogy igencsak kis közösségnek szánt depresszív, atmészférikus black metalt rejt magában.

Ugyan a 2010-es évek környékén bőséggel el voltunk árasztva ezzel a stílussal, manapság kevesebb érkezik belőle. Érdekes, hogy a kevesebb számmal saját észrevételem szerint jellemzően a minőség is képes ugrani egy pár lépcsőfokot és a Hovert tevékenysége bőven elegendő ahhoz, hogy ne csak életben tartsa a depresszív vonalat, de annak hagyományait kellő alázattal és odaadással építse. Ehhez az Omyt esetében is sikerült minden lehetőséget megragadni: a hangzás önmagában lehangoló, tompa és nyomort sugárzó. A hagyományos tremolo részekből szinte sikítva ugranak ki a többnyire akusztikus dallamok, amikben folyamatosan ott motoszkál a szépségnek egy nagyon baljós, félelmetes formája, amit kevesen tudnak megjeleníteni még manpság is. Külön rédekesség, hogy ezúttal élő dobos segített a rögzítésben, vendég zenészként Dismalt hallhatjuk a bőrök mögött, ám az előző lemez kicsit arcba mászó gépdobja helyett Alever teljesen letargia sűrűjébe keverte az ütős hangszert. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet hallani, épp ellenkezőleg, a hangulatnak igen fontos elemévé válik több tételben is: sokkal inkább úgy kell elképzelni, hogy minden egyes hangját átjárja az érdektelenség, lemondás és gyász. Furcsa ezt leírni a dob kapcsán, de mintha Dismal minden karlendítése az utolsó lenne és közben azt gondolná, hogy itt a vége, most már leöblítem a torkomat fél kiló altatóval… Még a kevésnek nevezhető gyors részeknél is nagyszerűen működik ez a módszer: a végzetes csapásként érkező cinek mellett a háttérben a lábdob csak erőtlen, végét járó gépezetként zakatol.

Fontos természetesen megemlítenem Alever hangját, ami újfent sok érdekességet hordoz. Egyfelől megkapjuk a szokásos depresszív black sikolyokat, szenvedéseket, ezeken túl pedig suttogásokat, kétségbeesett könyörgéseket és egyéb bizarr hangokat. Dalszerzőnk a kirekesztett, megvetett és megalázott szerepében díszeleg, igazságért és a társadalom elfogadásáért rimánkodik. Mint egy anyja karjából elszakított csecsemő könnyei, úgy záporoznak ránk a jobbnál jobb, már említett gitárdallamok és azon túl az időnként megjelenő billentyűzet és hegedűszó. Pont ezért dícséretes, hogy nem egy hosszú, végeláthatatlan albumot kaptunk, hanem egy összesen 37 percet felölelő alkotást. Erről azonban érdemes tudnunk, hogy három komolyabb tétel szerepel rajt, bőséges játékidővel, valamint a hozzájuk tartozó ambient hatású akusztikus levezetés. Kifejezetten jó volt hallani, hogy ezek a rövidebb tételek sem töltelékként, átvezetőként szerepeltek, hanem teljes jogú szerzeményekként, melyekből akár önmagában meg tudnánk hallgatni egy albumra valót.

Érezhetően őszinteséggel és teljes mértékű odaadással, aprólékossággal készült alkotás a Hovert anyaga, amit a szerző még EP-ként hirdetett, ám a kiadónál már nagylemezként kezeltek. Ez is lett a hivatalos formátuma végül, amihez egy nagyon szép borítót is kapott a zenéhez megfelelő hangulattal. Azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, keresik a sötétség érzékeny és drámai oldalát, azoknak mindenképp tudom ajánlani ezt a lemezt, akárcsak az előző albumot annak ellenére, hogy újdonságokkal, meglepetéssel nem fog szolgálni.

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.