Imha Tarikat

Sternenberster (2020)

Soha nem hallottam még a német Imha Tarikatról, pedig furcsa neve alapján bizosan megmaradt volna a duóként működő formáció a fejemben. Igényelt is utánajárást, hogy a Sterneberster már a második nagylemezük és egy négy részesre ígért koncepció részeként látott napvilágot. A most megjelent anyag a fizikai valómtól távoli, érdeklődésemet illetően pedig közeli csillagok közé kíván repíteni zenéjével és ezt a célját maradéktalanul el is érte. A black metal formanyelv lett kiválasztva a zenekar által fő kommunikációs csatornaként, de amit a srácok játszanak, az mindenképp rendelkezik annyi egyedi színezettel, hogy ne lehesse könnyedén betenni egyetlen skatulyába. A német nyelvet nem hozták közelebb hozzám, de szólalnak meg dalok angolul is az egyébként szépen csomagolt lemezen további érdekesség gyanánt, valamint a hangzásra sem lehet egy fikarcnyi panaszunk sem.

Miért is ezek az elismerő szavak? Nézzük csak…

A Sternenberster a végtelen sötétben meggyúló csillagokról, az emberi ésszel felfoghatatlan méretű energiákról szól, melyeknek mi maximum szemtanúi lehetünk. Születés-pusztulás örök körforgása az univerzumban… Mindez egy sűrű, sötét zenébe csomagolva, ami bonyolultnak, nehézkesnek nem nevezhető: egyszerűséggel érik el azt a hangulatot, ami másnak háromszor ennyi hanggal sem sikerül. Minden tisztán szól, mégis súllyal rendelkezik. Zeneileg tehát leginkább a gyors black metal a jellemző, de gyakran folyik át a zene valami furcsa, 80-as évekből eredeztethető thrash szerűségbe, valamint a tempóváltásokat, szólókat sem tartják az ördögtől valónak. Ez utóbbiak mondjuk szintén az egyszerűség jegyében fogantak, inkább a harmóniákat támasztják alá, emelik új szintre, mintsem a léggitározók kedvenceivé válhassanak. A legkülönlegesebb mégis az egész anyagon az ének, ami meg aztán végképp messze áll a tipiksunak mondható károgástól. Ruhsuz Cellât ugyanis leginkább morog és narrációt nyújt, mintsem énekel, ráadásul ezt gyakran tarkítja csordavokál megoldásokkal. Máskor a hörgéssel, ordítással kacérkodik, de mindez olyan mélyről, őszinétén bugyog felénk, amivel ritkán lehet találkozni. Már a lemezt nyitó, fantasztikus Ekstate Ohne Ende során úgy indít, mintha egy koncerten köszönne be a közönségnek. Közvetlensége gyorsan magával ragad és pillanatok alatt ott találjuk magunkat abban az örvényben, amit szinte végig tudnak biztosítani az albumon. Egyébként Ruhsuz gondoskodik a dalírásról és a dobokat leszámítva az összes hangszerről, ami szintén nem utolsó dolog. Az átlagosan 6 perc környékén mozgó dalok ugyan követelnek némi monotóniatűrést esetenként, de így is nagyon jól kitöltik a valójában csak 45 perces anyagot.

A betonbiztos hangulatot garantáló fekete masszának azért megvannak a maga hátulütői is: tipikusan olyan lemezről van szó, amit nem lehet bármikor, bárhol meghallgatni. Szükséges hozzá a türelem és a megfelelő lelki állapot, viszont ha megadjuk neki az esélyt, biztosan nem fog csalódást okozni. Részemről nekilátok az előző, alig egy éves debütálásnak is, mert tutira meghallgatom mind a négy részt…

A Sternenberster meghallgatható teljes egészében a zenekar bandcamp oldalán.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,