Impacted K9 – Koncert és interjú

A Fehérvár Feszt egyik napján a műsorkezdő zenekarok pozíciójában kapott helyett a fehérvári/budapesti illetőségű Impacted K9 lelkes fiatalokból álló (erre még kitérünk) csapata. Előszöris a közeli ismerősökből összejött, szellősen elhelyezkedő közönség tűnt fel, egészen pontosan illettek a fellépőkhöz. S mint ahogy az egy – mondjuk – eljövendő országos hírnévre törő banda esetében sikeresen előfordul, amikor róják a klubköröket megjelentek kimondott érdeklődők is a félhomályban. Például én. Egy másik, kapcsolódó cikkben írtam, hogy igazán csak a napi FB-posztból tudtam tájékozódni, kire számíthatok aznap színpadon és kieséses alapon fogytak a lehetőségek… így a csapatot még a neten sem kutattam fel előzetesen. Nos, a többségében marcona, reszelős, csapkodós, ugrálós, sikálós, zizegős, sötét és mégsötétebb, dühödt és odamondós zenék között ez a csapat igazi meglepetés volt. Szándékosan nem felüdülést mondok, mert a többiek előadását is élveztem (azért jelentem meg).

A power trio felállás egyfelől jól jellemzi a csapatot, noha semmiképpen nem a Rush féle progresszív komplexitásra kell gondolnunk. Saját definíciójuk szerint blues és rock zenekarnak tituláják magukat – ez azonban igencsak tág ahhoz, hogy kedvet csináljak a leendő hallgatóknak. A színpadon balról jobbra Pongrácz Szabolcs – gitáros/énekes, Takács Bence – dobos, Faragó Kinga – hol énekesnő, hol vokalista, és Sajó Keve – basszer foglalta el gyorsan a helyét. Zenéjüket közel ~35, de akár 20 éve is alternatív rocknak neveztük volna. A megszólalása gyakran hajazott a mai/tegnapi Ivan & the Parazoléra, akik meg néha a nagyon korai Aerosmith, Stones, és hazai LGT, nomeg a régi Skorpió hangzásvilágát ötvözik/ötvözték. Ám a mindössze három, gyakran szellősen és mindig önállóan kihallatszó hangszer (ti. a dob is nagyon elevenen szólt és dolgozott bele a muzsikába) sokszor indult el a PUF, a Kortársak, vagy az Agnus DeiURH stílusának ösvényén, vagy ahogy a Memphis Bell játszik ma dalokat. Minthogy éjszakai M2 (azaz Petőfi TV)/A38-koncertnézőként sem követem ennek a zenei hömpölygésnek megfelelő mai világot, legfeljebb csak látom, hallom, ezért szándékosan orientálódom magam és vezetem az olvasót inkább a régebbi, ismert kedvenceimmel. A korszerű, 2022-es hangzásnak megfelelőn azonban az egész előadás annyira erőteljesen, mondhatni keményen szólalt meg, hogy az Impacted K9-nek pontosan itt volt a helye egy rock/metal underground fesztiválon. Hogy rögtön ellőjek egy poént, az utolsó két feldolgozás-dal egyikeként megszólaltatott Rebel Yell (Billy Idoltól) olyan jól szólt, hogy csak ámultam. De erről, kicsit bővebben majd alább…

A csapat felállása nagyon fiatal előadókat takar. A dalok felében vokálózó, vagy éneklő Kinga igazi üde színfolt volt az előadásban. Noha – feltételezem: a fellépési rutin hiányában – a színpadon való megjelenése, a fel-lelépések, és a színpadi megjelenése, a mozgás, vagy inkább annak hiánya kissé elterelte a produkciójáról a figyelmemet, a zenei háttér és a srácok éneke, és/vagy vokáljai nagyon jól működtek. Igen, azt, hogy egy színpadot meg is kell tudni tölteni élettel, tanulni és gyakorolni kell. Úgy vélem, nem szégyen erre figyelmet fordítani, mivel ezek az apróságok, egy-egy megfelelő, a közönségnek szimpatikus allűr sokat lendít az előadás gördülékenységén. Az énekesként mindössze ácsorgó, kislányosan alig-alig lengő Kinga és a gitáros-basszer erős koncentrálása az előadásra egyelőre a zenei pályájának nagyon a kezdetén járó csapatot tükrözött – miközben a zenéjük már most sokkal többre hivatott. A 30-35 percben egyébként meglehetősen sok saját dalt hallottunk- Ráadásul, szintén az útkeresés jegyében, azok egyike angolul, másika magyarul szólalt szólalt meg.  A klub iszonyatos melegében és párájában a húrosok sajnos aránytalanul sok időt töltöttek a gitárok hangolásával – ennek bizonyára megvolt az oka, ám célszerű a zenészek oldaláról mindezt elkerülni, mert megtöri a dalok egyébként lendületes folyamát. (Tegyünk igazságot: a trópusi atmoszférát más csapat is sorra-másra emlegette….) Amúgy minden, amit fentebb a kezdő zenekar számlájára felróttam, valószínűleg nekem tűnt fel, mert a maroknyi rajongó-támogató – szerintem nagyon helyesen – feltétel nélkül lelkesítette a csapatot és azok, akik odacsapódtak potenciális jövőbeli hallgatóként, akár rajongóként is a zene és a dalok élményét díjazták a figyelmükkel. A hangosítás „persze” megint jó volt, már az első daltól kezdve – igazság szerint ennek inkább az ellenkezője lepne meg a Nyolcasban. Ennek hatására kijött a csapat erőssége is.

Semmit sem dimenzionáltak túl: a dob és a basszus jó összjátéka adott alapot a gitárhoz. A gitár és az ének, akár Pongrácz Szabolcs, akár Faragó Kinga hangjával jól érvényesült, érhető volt szövegében és dallamaiban is. Az eljátszott dalok sora – mint megtudtuk a rövid ám hangolással töltött szünetek konferanszában Szabolcstól – gyorsabb tempóban futott, mint általában játszanák. A számomra azért jól kitöltötték a rendelkezésre álló időt. Az angol-magyar nyelvű és két feldolgozásokkal megtoldott repertoár kilenc dala, 1. Mikor tudod már, 2. Kulcsazárban, 3. Politicians, 4. Slow down, 5. Készüljetek, 6. Daphné, 7. Soha többet, 8. Rebel Yell (Billy Idol), 9. Ki visz majd haza (Bikini) sora kicsit több, mint 35 percet szólt. Én már nem fogok leszokni arról, hogy keressem az előadás értelmét és itt is megtaláltam azt a hangulatleíró, érzékeseket bemutató tartalomban. Mindenki átélte az élményeket, amik a dalokat inspirálhatták, hisz a közönség vagy pont abban a korban van/volt, vagy visszaemlészik arra, amikor így érezte magát, a környezetét, a világot és saját korukhoz képest jövendöléseket nem osztottak meg… Tulajdonképpen bárki tud kapcsolódni a nóták üzenetéhez. Ha már kapcsolódás, akkor az ismeretlen zenekart koncertjére lelátogatóként a zenével is megtörtént a pillanat – noha ritkán élvezem a feldolgozásokat, mert ahhoz valami különlegest kell nyújtani.

Merthogy, a saját dalok sorát itt végül két jól ismert nóta zárta. A „most következik egy feldolgozás” rövid konferansza után már az első gitár-basszus harmóniára felismertem: miután a Rebel Yellt – milyen véletlen, hogy aznap is hallgattam a telefonomra másolt lemezekről -, egyrészt eredetiben is nagyon szeretem és számos rock/metal feldolgozását ismerem, gyűjtöm. Eddig a Sinner-féle volt a számomra a csúcs. Ám amit itt hallottam, a hangszeres trió előadásában, azt szerintem  magának az eredeti előadónak is hallani kéne egyszer. A Bikini – Ki visz majd haza c. nótája is meglepően jól szólt az eredeti hangszeres sávok nélkül. És ez nem csak az eredeti dal szerzőit-előadóit dicséri, hanem ezt a hangszeres hármast is. Az előadott nóták sora egy elég széles hangulati skálán és hol kevesebb, hol több instrumentális készséget igényelt, így elég változatos volt. Mégis elég homogén volt ahhoz, hogy az Impacted K9 stílusa kialakultságának tudjam be, amit hallottam. Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy ebbe a dalsorba hogyan illeszkedik a Sabbath – Paranoid-ja, merthogy szerepelt a setlist-en… Sebaj, majd legközelebb megtudom.

A Fehérvár Feszten, ahogy az egyik előadó megjegyezte számos igazán patinás név vonult fel. Ezért kíváncsi vagyok arra, milyen volt az Impacted K9 korban és zenekarként igen fiatal csapatának itt a színpadra lépni.

Hogy éreztétek magatokat a pódiumon?

Eleinte aggódtunk, hogy sikerül-e mindent eltalálni a hangosítással, de mivel elsőként kezdtünk aznap, bőven volt időnk kényelembe helyezni magunkat a színpadon.

Bence: Lévén én kevesebb tapasztalattal rendelkezem Ponginál és Kevénél, természetesen izgultam. Az első pár számnál még nem is nagyon tudtam elengedni magam, aztán amikor a Slow Down-t játszottuk, ott megérkeztem én is a színpadra és fel tudtam oldódni. Összességében szerintem az egyik legjobb koncertünket tudhatjuk magunk mögött, érződik a fejlődés mind a hangzásban mind pedig a színpadi önbizalomban.

Elég fiatalok vagytok, a korai húszas éveitekben, ha jól gondolom. Milyen fiatal, vagy idős a zenekar?

A zenekar 2016-ban alakult, de mivel a Covid alatt nehezen tudtunk próbálni, így összesen nagyjából 5 éve zenélünk együtt. A mostani felállás (Kinga csatlakozásával) pedig nagyjából 4 hónapja alakult ki. (Saját életkorunkat tekintve pedig 22-32 között van a szórás).

Milyen indíttatásból kezdtetek zenélni, ezeken a hangszereken és hogyan találtatok egymásra?
Bence: Fiatal koromban láttam Édesapámat dobolni több zenekarban is (az egyik ilyen zenekarban ismerkedtem meg Kevével), természetesen úgy voltam vele, hogy “hát ezt én is csinálni akarom”. Körülbelül egy évig gyakoroltam otthon, aztán az egész dobolás projekt elhalt, 2-3 évvel később vettem fel újra a dobverőket, annak köszönhetően hogy felkértek, doboljak ebben a zenekarban. Kevét és Pongit a fent említett zenekarokon keresztül ismertem meg, Kingát pedig én hoztam a zenekarba, vele egy képzésre járok az egyetemen.

Kinga: Általános iskolás korom óta énekelgetek, akkoriban énekkarban, aztán 4 év kimaradás után ismertem meg Bencét, aki tudta ezt rólam. Idén elhívott a zenekarnak egy próbájára, és kaptam egy lehetőséget, hogy énekelhessek a bandában.

Keve: Tinédzserként rángatott bele egyik jó barátom bele a zenélésbe, pedig eléggé ellenkeztem az elején. Aztán csak pár próba kelett hogy rákapjak arra az egészen különleges örömérzésre amit csak a zenélés közben érzek. A korábbi együttesemben ritmus gitáros szerepét is betöltöttem egy ideig, végül azonban visszatértem basszusgitárhoz az Impacted K9 megalakulásával.

Kinga fellépése mennyire illeszkedik a produkcióba? Most talán egy zenei átmenetet láthattunk az Impacted K9 történetében?

Bence: Pontosan. Az eddigi koncertjeink alapján úgy éreztük, egy vokál emelte volna még a zenei összhatást. Kingáról tudtam, hogy szeretne énekelni. Elhívtam a próbára, meghallgatta hogy kik vagyunk mi, következő alkalommal már ő is beszállt egy-egy dalba és azóta is velünk van.

Kik jöttek el a bulira, ugye javarészt ismertétek azokat, akik lelkesítettek ott?

Családtagok, fehérvári ismerősök, ismerős zenekarok. Illetve jó volt látni pár ismeretlen érdeklődőt is!

Ez a maroknyi csapat elkísér titeket próbától fellépésig?

Próbálni általában közönség nélkül szoktunk, nagy ritkán előfordul hogy egy-egy ismerős benéz, koncerteken viszont mindig számíthatunk a támogatásukra.

És feltűnt az is, hogy olyanok voltak, akik biztosan nem ismertek előtte titeket?

Bence: Öröm volt látni ahogy dalonként egyre több ember van a teremben, szerintem az is hozzájárult a teljesítményünkhöz hogy láttuk, van akinek tetszik ez.

Azon túl, hogy hogyan éreztétek magatokat, a várakozásnak megfelelő volt a számotokra a fellépésetek?

Bence: Kicsit pesszimistán úgy gondoltuk, kezdésre még nem nagyon érkezik meg senki, ezért jó érzés volt látni, hogy mikor színpadra álltunk, már volt nagyjából 30 ember a helyszínen, ez szerintem pozitívan hatott ránk. A hangolásról: igyekeztünk a 35 percünket pörgős dalokkal kitölteni, a repertoárunkban pedig szerepelt 3 olyan dal, amihez hangolni kellett. [hú de ostoba vagyok – persze: nem gitárt cseréltek! – bocs – szer.] Fontosabb volt számunkra, hogy a számok dinamika szempontjából jó sorrendben legyenek, mint hogy kevesebb hangolás legyen.  Általában ezeket a hangolásokat egy konferansszal át szoktuk hidalni, most viszont az idő hiányában ez elmaradt. A következő koncertünkre ezt a problémát már orvosoljuk.

Kinga: Számomra pozitív csalódás volt ez a fellépés, és mire a Slow Down-hoz értünk, magamhoz képest sikerült feloldódnom. Kicsit túl izgultam a színpadra lépést, de remélem legközelebb már jobban sikerülni fog a zenék előadása.

Impacted K9 band

Ez volt az első fellépésetek a Fehérvár Feszten? Ha igen, hogyan kerültetek a színpadra?

Keve: Tavaly egy ismerőstől halottuk hogy minden évben van Fehérvár Feszt, egyből fel is vettem a kapcsolatot a szervezőkkel. Sajnos ez a fellépés végül is egy betegség miatt elmaradt, de pár héttel később sikerült végül is a Nyolcas Műhelyben a színpadra lépnünk. A jövőbeni lehetőségekre nyitottak vagyunk, hiszen nagyon jól éreztük magunkat idén is.

Milyen terveitek vannak a zenekarral kapcsolatban? Úgy sejtem, hogy még tanultok és mellette ez egy különleges hobbitok lehet. Vajon tervezitek, szeretnétek, hogy rendszeres hétvégi fellépők legyetek a klubokban?

Bence: A zenekar egyelőre egy hobbi számunkra, de szerintem mindannyiunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy gondolkodás nélkül lennénk profi zenekar. Most az elsődleges célunk egy nagylemez kiadása, szeretnénk minél előbb úgy fellépni, hogy már csak saját dalokat játsszunk. Az pedig nagy előrelépés lenne, ha már rendszeres fellépőként szerepelhetnénk valahol. Az egyik beszélgetés során pedig felmerült még egy gitáros bevonása, de ez még távolinak tűnik, először ezt a kvartettet szeretnénk megszilárdítani.

Kinga: Jelenleg diploma előtt állok, de próbálom minél komolyabban venni a zenekart. Szeretném, ha idővel nem csak hobbi lenne számunkra.

Főképp milyen közönségre építetek? Nyilván nem az itt túlnyomóan thrash-hardcore-deathcore-punk-HM-zenét játszók közönségére…

Keve: Kevésbé popos de mégis dallamos rock zenét nem lehet túl sokat hallani hazánkban, viszont szerintem rengeteg ember van aki élvezné ezt a típusú zenét, amennyiben több helyen is lehetne ilyen dalokat hallgatni.

Hol léptetek fel korábban?

A zenekar eddig fellépéseire főként budapesti kocsmákban és kollégiumokban került sor. Egyszer már volt szerencsénk a Nyolcas Műhelyben is fellépni ezelőtt, illetve több koncertet is adtunk már a dinnyési Vajky-kúriában.

Melyek a közeli terveitek, hol lehet titeket látni a színpadon?

Jelenleg tervezünk összre egy budapesti fellépést, még várjuk a szervezők visszajelzését, hosszútávon pedig szeretnénk jövő nyáron fesztiválszínpadokra is eljutni. A közelgő eseményekről minden információt megtaláltok az oldalunkon (az Impacted K9 FB-oldala)

További sok sikert kívánunk, köszönjük az interjút én pedig magát a fellépést is!

Köszönjük a lehetőséget, addig is hallgassatok minket! Az eddig megjelent számainkat megtalálhatjátok a youtube oldalunkon is (keress az Impacted K9-re csatornára)

Explosions Tour
szeptember 30.
VR Sex
szeptember 30.