Az igazi, faggyal, vérrel és gonoszsággal telített norvég black metal híre és hírhedtsége számos helyre elért. Többek között Franciaország romantikával teli vidékei is kaptak ebből a fertőből és mocsokból. Brest városában nyitott fülekre is találtak ezek a kiadványok, a Les Legions Noire számára ez sem volt elég trve. Még nyersebb, sötétebb, gonoszabb kompozíciókban gondolkodtak, egy még a norvégokéhoz képest is elitista felfogással megtámogatva mindezt. A nyers black metal mellett felfedezték maguknak a black ambient világát is. Változó minőségű, mégis nagy hatású kiadványok voltak ezek. Oda a sima dungeon synth középkori hangulata, többé már nem az ódon vérfalak árnyékában bolyongunk egy szál gyertyával a kezünkben. A black ambient levisz minket a kínzókamrák legmélyére, ahol csak a sok szerencsétlen lélek halálhörgése, nyöszörgése és agonizálása tölti meg a sötétség végtelen mélységét. A 90-es évek óta sok víz folyt le a Szajnán, mostanra újra van zászlóvivője a fekete holokausztnak. A Garde Noire kollektíva kiadványai méltó utódjai az ősökének.
Témám gyanánt az Asylum Tenebris istállójához tartozó Incuratus Triangulum, akik a Signal Rexnek köszönhetően egy kicsit nagyobb közönséghez is eljuthatnak. Ezzel kapcsolatban azonban még véletlenül se higgyük azt, hogy bármilyen kompromisszumot kötnének a megalkuvás és gyávaság oltáránál. Az anonimitás árnyékába burkolóznak ezek az entitások, azonban ez egy olyan projekt, amelyik egy szupercsapatnak tekinthető. Ugyanis a csoportosulás minden bandájából/projektjéből ad egy tagot. Az elődökhöz hasonlóan a black ambient világa se hagyja hidegen eme horda megátkozott tagjait. Két tétel, majdnem 20 perc…ennyi kell csak nekik, hogy az őrületbe kergessék a legacélosabb idegszálakkal rendelkező egyént. Ez az Iter ad Mortem.
Horrorisztikus orgonaszerű billentyűk üdvözlik mindazon szerencsétlen csúszó-mászókat, akik bemerészelik tenni a lábukat ebbe az elmegyógyintézetbe. Égbekiáltó, lidércnyomásos, már-már szörnyetegeket megszégyenítő sikoltások és morgások jelzik azt a tényt, hogy nem vagyunk egyedül. Ebben az elhagyatott diliházban még mindig kísértenek az ön és közveszélyes betegek halálra nyomorított lelkei. Ugyanúgy hallani kétségbeesett jajveszékeléseiket, mintha csak ma kezdődött volna keserűséggel teli fájdalmas útjuk a purgatóriumon át az alvilág felé. Különböző láncok verik fel a csonkításoktól, emberiességüktől megfosztott lelkek kiáltásait. Hallani egy vészjósló ütemet a háttérben…ha lehet, ez még inkább idegtépővé teszi mindazt a szenvedést és borzalmakkal teli szenvedést, aminek fültanúi vagyunk.
8 perc alatt megtapasztalhattuk a pokol első szintjét, azonban ennek az elátkozott, démonokkal teli épületnek van egy második szintje. Ugyanolyan skizofrén őrültek „otthona” volt, akárcsak azt az első szinten megtapasztalhattuk. A drónra jellemző búgás végigkövet minket itt is, a noise még elidegenítőbbé teszi a légkört. Mély búgás, láncok csörömpölése jelzi, hogy középkori körülmények között várták a megváltó halált. Merthogy itt az halottakkal való kommunikáció volt az elsődleges cél. Az Incuratus Triangulum tagjai kommunikálni szeretnének a túlvilág legbestiálisabb tagjaival. Ehhez pedig nem féltek különféle tudatmódosító szerekhez nyúlni. Igen, ez is egyik a tabutémáknak, de én úgy gondolom ez csak arra szolgált, hogy a maradék gátlásaikat is leküzdjék a tagok. A lehető legnyersebb valójában szerették volna átélni a pillantot.
Ugyanis eme demo élőben lett felvéve, minden improvizált, minden ott helyben dőlt el. A lehető legautentikusabb módon tárják elénk mindazokat az érzéseket, amik bennük lakoznak. Gondoljunk csak ősapáinkra: a Black Sabbath tagjai gabonapelyhes dobozokkal kapták a porcukrot a Vol. 4. lemezfelvétele alatt. Az előre kialakított koncepció itt csak hátrányként van számon tartva, semmi mesterkéltségnek nincs helye. Minden sikoltás mögött egy valós érzelem lapul, amit ők ezen szerek segítségével szeretnének még inkább átélni. Az alig 20 percig tartó menet tökéletesen elég ahhoz, hogy még viszonylag épp ésszel kecmeregjünk ki erről az elátkozott helyről.
Úgy gondolom rendkívül kevesen fognak Incuratus Triangulum rajongókká válni. Ez egy borzalmasan keserű és nehezen lenyelhető pirula. Én mégis hiszem, hogy megért egy írást, ugyanis még az is lehet, hogy vannak olyanok, akik ugyanúgy számos értéket fognak találni az Iter ad Mortemben. Beletudják képzelni magukat a sikolyok mögé és nem félnek megélni a legsötétebb pillanatokat sem. Számos értékes nyers black metal és black ambient projektnek ad otthont ez a fekete vérrel borított kollektíva. Mindazok akik nyitottak ezekre a stílusokra rengeteg kincset találhatnak náluk.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
