Kb. ugyanazt érzem, mint a Waste of Space Orchestra lemezénél. Annyiban más, hogy itt talán kevésbé széles a spektrum és nekem kevesebb benne a kapaszkodó. Nem én vagyok a célközönsége, na!
Nekem tetszik, bár nem maradéktalanul. Mondjuk a Vörös Andris énekével készült Lakat a szájon az abszolút kedvenc, de bejönnek az Aebsence/Angertea jellegű dalok is. Ja persze, mert Budai meg Gergő is énekel... :-)
Különleges az biztos! Viszont nekem sok. Az elszállós, filmzenés részek tetszenek, de vannak, amiket viszont nagyon nehezen vett be a gyomrom.
Három egykori The Bedlam zenész új bandája. Nekem sokat jelent, főleg, hogy inkább az Inside Ash világához áll közelebb, ami az egyik örök kedvencem a hazai lemezek közül. Bővebben majd az ismertetőben.
Van abban valami, amit Eroen írt. Kicsit '90-es éveket idéző alter/punk-rock, amibe valóban van kraft, és a post-rock/metal témák sem kínosak benne. Lehet előkerül még. A nyitótétel nagyon bekezd, a közepén a War meg a Blind is tuti, de nekem a végére mindig lankadt a figyelmem.
Átlagos doom/death a My Dying Bride vonalán.
Nem az én műfajom a régisulis death metal, de ennek el kell ismerjem az értékeit. A szintis kiegészítések - ahogy farrrkas is írta - sokat dobnak rajta.
A '90-es évek frontcsajos alternatív rock bandáinak (lásd pl. az első Holló film soundtrack lemezét) hatása némi goth szósszal. Nem rossz, DE 1. hiányoznak a DALOK, 2. hosszú és unalmas.
Sky Burialt imádtam, Paradise Gallowst érlelni kellett, itt viszont megint elejétől a végéig le tudtak kötni. Nagyon jó lemez lett, igazi extrém förmedvény.
Megfoghatatlan ötletelgetésnek tűnik váltakozó színvonallal. Számomra a folk és metal találkozását továbbra is a Yava Folcore című egyetlen lemeze tudta tökéletesen megteremteni itthon.
Elsőre nagyon elkapott a lemez, mert mostanában nem hallgattam hasonlót. Azóta viszont fokozatosan vesztem el az érdeklődésemet...ettől függetlenül nagyszerű anyag.
Előző körös Pearls Of Long Loved Years lemezzel ráhangoltam, így megint betalált az egyébként nekem sem kedvenc stílus. Nagyon jók lettek a dalok, így nem tudok kevesebbet adni.
Néhány erős dal, okos zenei alapok, néha kifejezetten irritáló, máskor jól eltalált női ének, valamint 2-3 dallal több, mint ami nem fekszi még meg a gyomromat. Azt hiszem így is a maximumot adom.
Megjelenése után lement már párszor, mivel régi ismerősök köszönnek vissza a tagok képében. Vannak itt Mourners Lament, Falling Angels, King Heavy és Ancient tagok, akik a doom metal több irányát is megjárták már, de sajnos ettől függetlenül tényleg csak a nosztalgiázni vágyóknak tudom ajánlani. Zeneileg ott van, az ének viszont sokszor alulmarad színvonalában és őszinteség helyett erőltetettnek tűnik.
Szerintem nem kell megijedni tőle, tisztességes régi sulis death metal, kellően korhadt, ahogy én szeretem.
Azért a post-rock, avant-garde, dark rock, goth rock jelzőket pofozzuk meg kicsit jobbról-balról a bandcamp oldalon, mert akkor elősejlik az a mezei alter rock, aminek valójában ott kellene csücsülnie. Főleg a kétezres évek környékén Dunát lehetett rekeszteni a hasonló búslakodásokkal, ez sem tudja megugrani az egyszer lepörgetett kellemes háttérzene jelleget, ami pontok terén még így is a stílus iránti gyengéd, ugyanakkor kevéske érzelmi szálamat tükrözi. Valamint akad egy-két nagyon ötletes megoldás, máskor meg idegesítő...
Tökéletes fúziója a a súlyos, extrém zenék legjobb megoldásainak, eredeti ötleteknek és a mellkast összeroppantó súlyú hangulatnak. Nem egyszerű hallgatni való, de minden percet meg ér.
Igazi kísérleti zene, ötlet cirkusz a javából. A legjobban a népi dalok tetszettek, na meg a rengeteg vendég zenész a hazai színtérről. Viszont voltak nem tetsző dalok is, részletek, ami nem csoda hiszen itt most nem beszélhetünk egy egységes lemezről.
Valami hihetetlen, amit ez a két finn brigád össze pakolt ezen a lemezen. Külön-külön is stílusok legjobbjai között van az Oranssi Pazuzu és a Dark Buddha Rising is, de amit itt együtt leművelnek, az valami teljesen más szint. Olyan ez az egy óra, mint egy testen kívüli lsd-vel átitatott űrutazás.Többször is az Űrodessya hangulatai ugrottak be. Mindezt teszik kerek egész dalokba öntve, jobbnál jobb dallamokkal és témákkal.
Inkább ezer ilyen mint egy újabb Tankcsapda meg Road kópia. A stílus továbbra sem nyújt nekem semmit, de ez egy simán rádió kompatibilis igényes zene. Maradok távoli szemlélő.
Teljesen véletlenül akadtam a zenekarra, a youtube ajánlotta be, de már vagy harmincszor. Nem vitt rá a lélek, kezdőképen dobos hölgyemény, az ilyen alteres frontcsajos dolgok meg ritkán találnak be nálam. Viszont nagy hiba lett volna kihagyni, le ment a War studió klipje és már szedtem is lemezt. Mint egy kalapács, úgy vágott arcul Stefanie, energiától és erőtől duzzadó hangja. Az már csak hab a tortán, hogy jobbnál jobb dalok vannak. Ebben a majd 40 percben nincs egy perc üres járat sem, valahogy így kell egy feszes, izgalmas, ötletes témákkal teli tűzdelt post/punk/hardcore lemezt csinálni.
Nem is az én világom de úgy érzem, hogy egyébként se történik itt semmi érdekes.
Pár éve még oda-vissza lettem volna egy ilyen lemezért, mára már csak a tisztelet teljes főhajtás maradt.
Olyan szinten szerelmes vagyok a Brutus-ba és Stefanie-ba jelenleg, hogy ez lehet akármilyen jó, nem rúghat labdába mellette.
Szenzációs mestermű! Néhány hallgatáson túl, egyszerűen szóhoz sem jutok...
Érdekesnek mindenképpen érdekes kiadvány, de néhány ötlet kivételével, egyszerűen nem találnak be nálam a dalok, és a vokállal sem vagyok minden ízében kibékülve.
Nehezen felfogható, ami ezen a lemezen történik. Hogy ilyen szélsőségesen tüskés és befeleforduló súlyos műben ennyire egyedien megfogalmazott kerek kompozíciók legyenek...! Páratlan dalszerzői készség és eredetiség a forrása ennek a műnek, amelytől az állam a padlón, amióta csak meghallottam. (Az Inter Arma és a WoSO most feladta a leckét a súlyos/extrém zenék készítőinek.)
Lassan kezdek megbarátkozni ezzel a stílussal is, úgy veszem magamon észre. Valószínűnek tartom, hogy a hallgatóbarát, könnyen befogadható, hagyományosabb dalszerkezetű magyar rockzene is nagy lépésekben fejlődik, mert nekem a Nomádról nagyon rossz emlékeim vannak, de annak ellenére, hogy továbbra is idegenkedem az ilyen típusú zenéktől (jó, ez nem Nomád, tudom), teljesen rendben van a Storm the Studio. Ilyesmit ezután sem igazán fogok hallgatni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy időnként nem kapott el egy-két dallam, refrén, zenei részlet... Aki dalközpontú magyar rock/metal lemezre vágyik, szerintem ezzel jó anyagra bukkant.
Érdekes, amit McFrost említ, nekem is egyből Dolores hangja jutott eszembe, aztán azt hittem, csak belemagyarázom, de ezek szerint tényleg. Ezzel mondjuk az égvilágon semmi gond nincs, nem érzem, hogy Stefanie, az énekesnő, utánozni próbálna bárkit is, szerintem nagyon is jól csinálja. Az már más dolog, hogy maga ez az alteres zene az én ízlésem perifériájára esik.
A Suffering Dusksról annyit érdemes tudni, hogy saját My Dying Bride-jukat játsszák, mondjuk, nem is rosszul, de akkor inkább My Dying Bride-ot fogok hallgatni, ha Aaronék stílusára vágyom. Az énekes egyértelműen próbálja Aaront utánozni, ezt több-kevesebb sikerrel teszi, és ennél többet nem tudnék a lemezről mondani. Mondhatjuk korrektnek, amit itt hallunk, ezért nincs szívem kevesebbet adni rá.
Aki az Incantation-féle muzsikát szereti, tegyen egy próbát az Imprecationnel is, mert ezt az old-school death metalt nagyon érzik a texasiak. Ebbe a gőzölgő enyészetbe került némi korai Morbid Angel hangulat, pár csepp Bolt Thrower, egy kis Autopsy-féle pőreség és nagy adag Incantation. A szokásos okkult szövegektől el lehet tekinteni, mert van annyi kraft a zenében, hogy ezek a közhelyek ne számítsanak. Tetszik a színező jelleggel, itt-ott használt leheletnyi szinti is.
A címadó tűnik amolyan Cranberries-esen slágeresnek... Milyen érdekes, hogy egy HP-n belül két banda is emlékeztet egy olyan zenekarra, amelyet eddig soha meg sem említettem itt. Egyébként a Brutus ennél azért jóval többet nyújt, és erőteljesebb is. Ebben nem érzem az energiát, és a végére már a nő hangja is monotonná válik. Mintha ugyanazokat a köröket futná. Aki szereti az alternatív zenéket, tehet vele egy próbát. 5-öst akartam adni, de annyira nem rossz, amit itt hallunk, csak semilyen elemével nem emelkedik ki, pár apró részlettől eltekintve.
A vokál nagyon nehezen emészthető volt.
Mint egy rosszul sikerült biológiai kísérlet eredménye.
Nem tetszett.
Nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni.
Kellemes, de nem túl izgalmas.
2019-ben ez már csak ennyi.
Gyatra.
Annak ellenére, hogy ilyen zenét soha nem hallgatok, feltűnt a nagyon jó hangzás. Az előző lemezt is nehéz volt megemészteni, főleg a saját kedvenceim után. Elismerem erényeit, de mostanában kissé agyzsibbasztónak hallom eme zenéket és nem is nagyon érdeklődök irántuk. Szóval többet nem hallgatom meg de mindenképp minőségi lemezt tettek le az asztalra az erre fogékonyaknak.
Jobban tetszett volna magyarul az ilyen nacionalista gyökérnek mint én vagyok. De el kell fogadni a modern kor kihívásait. Így meg nem értek belőle semmit. Hol egy virrasztók lemez. Monnyuk a Funeral Metal. A lakat a szájon plusz pont. Na így kellett volna a nyelvet nem beszélő szaroknak tolmácsolni.
Itt megint megemlíthetem a kellemes hangzást, de biztos nem hallgatom meg mégegyszer ezt se. Távol áll a zenei ízlésemtől. Ennek ellenére van benne valami beteges dolog, amit zeneileg szeretek.
Elég kellemesen hallgatható. Ahhoz képest, hogy életembe nem hallgattam ilyen stílust, egész könnyedén végigment. Pontszámom szubjektív. Lehet a stílus ismerők számára többet vagy kevesebbet ér. A névről beugrott valahogy a stormwitch együttes amit általában mindenki sztonobics-nek hívott, a legközelebb még a sztromvics volt.
Na itt nem írom, hogy b..is az énekhang mert hallhatóan női ének van. A war-ban ahogy a gitárra "ráúszik"az ének 3:40-nél az a kedvencem. Hallhatóan szeretik amit csinálnak. Ez a lényeg nem? Kit érdekel pár kritikus véleménye? Főleg ha jó amit elterveztek maguknak, és jól is művelik. Jobban szeretek más műfajokat de elismerem tehetségüket.
Na ez közelebb áll a szívemhez. Kis Tristitia is vegyül a melankóliába. Nem tökéletes, de a mai felhozatalba érdemesnek találtam kis reklámot csinálni, mert valószínűleg teljesen elsikkadt volna eme azért említésre való lemez. Aki szerette vagy szereti a '90-es death doom-ot, vagy csak simán nosztalgiázni akar annak tökéletes.
Mi az? Visszamentünk a "90-es évek elejére? Hangzásilag, lemezhosszra? Semmi magas hangon vernyákolás death metal lemezen? Kis billentyű színezés? Ez kérem pofátlanság. Én az ilyen zenét léleknyugtatóként szoktam hallgatni. Pihenéshez ideális. 1990 -től pihentetem magam ilyenekkel. Itt-ott kellemes szólók. Nem is vágyom másra. Hatalmas köszi az ajánlónak. Ugyan ki lehetett az? Ezt a hónap végéig nem fogom megtudni. Jó ízlése van. Mindig nézelődök új lemezek után de ez kimaradt. Föl is keresem a marketing boltot.
Zeneileg nem rossz. De az ilyen,hogy mondjam (baráti körökben buzis, nem meleg mert meleg nagyanyám sparheltje) énekhangot kevésbé viseli el a gyomrom. Elpötyögött langyosan(hoppá langyosan). Nem merem mégegyszer meghallgatni mert nővel vagyok. Nem szeretném elküldeni a csajt és Lajosnak beszólni a konyhából hogy gyere itt vagyok.
Ha sok-sok stílus tökéletes egybeolvasztását keresitek, akkor ez a lemez a nyerő. Hossza ellenére végig fenntartja a figyelmet, és több mint változatos, ráadásul úgy, hogy egy másodpercre sem puhul a szélsőséges megközelítés. Én hol a törzsi Sepu-t hallottam, hol a Need To Control korabeli Brutal Truth-t, persze másolásról szó sincs, csak az említett szélsőségről.
Mindenképpen érdekes kísérletezés, jó, hogy Gábor kiadott magából dolgokat, amik nem férnek a WMD profiljába. Lassan a világ népdalos megközelítése kifejezetten tetszett. Annak roppant örülnék ha az Abstract Butchery demoit hozzáférhetővé tennék, mert azokról a 90-es években lemaradtam.
Megfoghatatlan, behatárolhatatlan mégis frankó, nem egy esztelen agymenés. Sok újrahallgatásért viszont egyáltalán nem kiált.
Kettő nótát bírtam, nem hinném, hogy a maradék nyolc más mederben folyna.
Vártam a következő refrént, sokszor: "In your head, in your head Zombie, zombie, zombie-ie-ie What's in your head, in your head Zombie, zombie, zombie-ie-ie, oh" Ezzel arra akarok utalni, hogy a dalok felépítése hasonló a Zombie-hoz: a refrénre erőteljesebb és agresszívebb lesz a banda.
A következő MDB lemezig ezzel ki lehet húzni. MDB, korai Anathema és Blood Divine vegyülete. Töccik!
1991-es indulású a banda, ezért én nem nevezném múltidézésnek, Ők ezt tudják. Tetszik is a fortyogás, ami miatt nem tudok maxot adni az az, hogy nincs minden nóta telepakolva emlékezetes és fogós riffekkel. Hasonló stílusnál nekem ez az elvárásom, nem akarok világmegváltást, csak f@sz@ fogós futamokat.
Sokkal lágyabb és merengősebb, mint a Brutus, viszont itt a női ének sokkal jobban tetszik.A Taken By Storm egészen bejött, könnyedén be tudtam fogadni, a többi rész lepörög rólam.
Az előző albumot nagyon szerettem, az egyik legsúlyosabb bandává nőtték ki magukat a Lord Mantis mellett. Most kevesebb kapaszkodó jutott az album első felére, így el is kezdtem aggódni...aztán 20 perc után egész érdekes, belassúlús néha már torzított Pink Floydot megidéző dallamok vették át a főszerepet. Pont ez a műfaj ellen vagyok mostanában, de itt nem erőn és retteneten van a hangsúly, így sokkal meghatározóbb eleme ennek a múfajnak, mint a sok tucattermék.
Veres Gábor most zeneszerzői oldalát csillogtatja meg... és nem meglepő módon kiderül, hogy meglehetősen eklektikus harmóniák keringenek a fejében. Sokszor még a metál műajtól is elrugaszkodik, sok a blues-os és néha jazzes elem üti fel a fejét. Gábor vokálja nekem azért hiányzott, a felkért énekesek tényleg nem a legjobb formájukat hozták néhány dalban. Összeségében élveztem a furcsa utazást.
Ezt most nem sikerült befogadnom, többszöri próbálkozások árán sem tudtam egyhuzamban eljutni az album végére. Túlgondolták a káoszt, vagy inkább csak nem sikerült megzabolázniuk.
A Bedlam hamvaim új élet kezd burjánzani...és pedig nem feleslegesen. Tudom, sokaknak ezen az oldalon ez a műfaj hidegrázást tud okozni, de azért vegyük észre, hogy nem a Road meg Tanksapka féle kéthetes fesztiválós szájszaga áramlik ki a hangfalakból. Zeneileg és dalírás szempontjából is felülemelekedtek az átlagon. Kifejezetten kellemes, sokszor fülbemászó dallamokat vonultatnak fel. Az ének pedig erős szimbiózisban él a hangszeres háttérel. A következő albumokra is kivácsni leszek, addig pedig a bemutatozó lemez visszatérő vendék lesz nálam.
A kiscsaj nagyon odatette magát. Remélem, még egyben vannak a hangszálai. Itt a 90-es évek végének és 2000 elejnének hangulatát akarták előcsalogatni. Az album nyerssége és fiatalos lendülete keveredik össze postmetálos elemekkel. A zene néhol könnyen átválthatott volna HC acsarkodásba is, de ehelyett inkább a lebegő post elemek lazíják fel a dühöt és száguldást. Ügyesen mérték ki az arányokat, a hangulat soha nem fullad unalomba. A Klimt1918 korai korszaka jutott sokszor eszembe.
A dél-amerikai srácok mintha újraértelmezék volna a The Vision Bleak-et. Kicsit itt több a death metálos elem, de nagyon jót tesz nenki a sok gótikus elem. Sajna erre annyi időm nem jutott, de be fogom pótólni.
Ezt hívják úgy, hogy death metál...ellenben a sok mai fúziós baromsággal vagy akár a klónként felbukkanó death-black borzalmakkal. A hangzás szellős, befogadható, néha hagyja megpihenni a hallgató fülét...mégis tud súlyos maradni. Ez az, amire ma a death-black pusztulatok képviselői képtelenek. Nem a tömény és már-már befogadhatatlan hangzás és dinamikátlan, egyfolytában zsongó moraljlása hozza el az új pokolot. Végre el lehet különíte a hangszereket, és nem utolsó sorban itt dalok vanak, nem pedig ipari gépek keltette áthatolhatatlan zajhalmaz. Mondtam már, hogy ez death metál? Itt nem merül fel, hogy melyik alfaja a death metálnak, itt nincs helye reformációnak, buzis effektenek...ez bizony a vénséges morgó öregapád, aki kimászott a sírból, hogy bezúzza a fejedet.
Ez a zene pont a Brutus antitézise. Hasnoló a két zene háttere, de itt a nyersség és rohanás helyett a kiégésbe torkolló merengés lesz a fő irányvonal. Érdekes volt a két albumot egy körön belül megítélni. A Brutos így nézne szólna 15-20 év múlva. Ez a fajta zene az emlékekről szól, a múlt átgondolt megítéléséről,... ellenben a Brutussal, aki a jelenben él, és a frissen szerzett élményekeet próbálja feldolgozni még az érzelmek hevében. A meglepő, hogy mindkét esetben a post elemek ágyaznak meg a háttérnek, ott lebegnek és melankóliává formálják a jelen vagy pedig a múlt élményeit. M
Egészében egyedinek tűnik, de részleteiben sok ismerős dolog tűnik fel. Én kevés kapaszkodót találtam benne. A Stillness azért tetsztett.
Számomra ez nagyon kísérleti zene. Olyan szertelen. Van rajta néhány jó pillanat, de ezeket nem sikerült állandósítani. Az éneken is lehetett volna mit csiszolni.
Profi hangzás, profi hangszerelés. Újító szándék a zene, mint fogalom, meghatározásának kibővítésére, ezzel a be nem kategorizálható albummal. Én viszont, csak forgatom, mint busman gyerek a kólásüveget, és nem értem a lényegét.
Olyan se veled se nélküled érzésem volt a lemez hallgatása közben. Néhány jól eltalált riff, dallam közelebb húzott, de a refrének többsége meg távol tartott az anyagtól.
Nem sikerült megbarátkoznom az énekesnő hangjával, pedig a fiúk elég jó zenélnek mellette. A Horda V-ben mekkora csépelés folyik már! Úgy érzem, a legjobb témák itt másodszerepet töltenek be, mint a War közepén az a jóság...
Az album eleje nekem nehezen indult be, de The Fall of a Dying Suntól már helyére kerültek a dolgok. Hát igen, már csak egy Aaron Sainthorpe kvalitású énekes hiányzik a banda éléről. Egy idő után az ének nyújtása már elég idegesítően hat. A zene rendben van, de egy jó torok sokat hozzá tudna tenni.
Baljós hangulatú verzék, sikító szólók, nosztalgiafaktor kimaxolva. So trve!
Monoton melankólia. Kéz a kézben halad az ének és a zene, remek az összhang. Tetszik az énekesnő hangja, akár mély, akár éteri. Nálam függőséget okozott az album.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 388. 389. 390. 391. 392. 393. 394. Full screen Vertikális nézet
2019. április 27.
9000Sanyi boymester Eroen farrrkas Husky Honaljmankos_F McFrost1977 nascence srppk ∑:
1. McFrost1977
Inter Arma
Sulphur English
7 10 10 10 6.5 8 10 8.5 7.5 8.6
2. boymester
Imprecation
Damnatio ad Bestias
7 9 7 8 4 10 9 9 8 7.9
3. Honaljmankos_F
Suffering Dusks
While We Cross the Sunset
7 7.5 6.5 7 7 9 9 9 7 7.7
4. farrrkas
Waste of Space Orche...
Syntheosis
7 9 10 10 5 8 8 5 6 7.6
5. Eroen
Brutus
Nest
7.5 7 10 7 4 8.5 5 9 7 7.2
6. 9000Sanyi
Storm The Studio
Storm The Studio
9 9 5 7 3 7 5 9 6.5 6.7
7. srppk
Gold
Why Aren't You Laughing?
6.5 6 6 6 3 5 5 9 9 6.2
8. nascence
Hiinaar
XIX
7 5 7 6 3 7 5 8 6 6
∑:
7.3 7.8 7.7 7.6 4.4 7.8 7 8.3 7.1 7.2
boymester 2019. április 26., péntek, 20:17
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3878

--
Doom is the sound of the soul
oldboy 2019. április 25., csütörtök, 13:14
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1883
Válasz boymester üzenetére:

Ez most itt a reklám helye...:)




(hrhr)
Ez marha jó!

Pedig ez se volt rossz anno, főleg a végén az elhíresült: metált bírod? kérdéssel! :-D


boymester 2019. április 24., szerda, 16:41
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3878
Ez most itt a reklám helye...:)


--
Doom is the sound of the soul
Hónaljmankós F... 2019. április 23., kedd, 18:19
Hónaljmankós F...
Csatlakozott:
2018. január 22.
Hozzászólások: 191
Hú bakker a Gold-nál benéztem az énekest. Utólag jöttem rá, hogy hölgy énekel. Olyan mélyen nyomja, akár férfi is lehetne. De az említett fajtából, mert azért egy férfinek ez elég ingyom bingyom fekvés lenne hangilag. A kiskommentemet nem törlöm, mert gyávaság lenne a hibát eltusolni.
9000Sanyi 2019. április 21., vasárnap, 16:09
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1760
Válasz nascence üzenetére:

Ez egy baromi jó kör lett... Már végigtoltam minden albumot...de még mindig igénylem szinte mindegyiknek az újrahallgatását


Mi meg várjuk a pontjaidat... (whistle)
--
9000Sanyi
nascence 2019. április 20., szombat, 21:46
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1004
Ez egy baromi jó kör lett... Már végigtoltam minden albumot...de még mindig igénylem szinte mindegyiknek az újrahallgatását
--
"...én asszem inkább megdugok egy zsiráfot..."
Eroen 2019. április 16., kedd, 15:36
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 274
Válasz oldboy üzenetére:

Női énekhangot se nagyon láttam még buzisnak titulálni, de Hónaljmankós e tekintetben is újítónak számít! (hrhr)


Miután tegnap belehallgattam a lemezbe, azóta próbálom dekódolni a dolgot én is xD
oldboy 2019. április 16., kedd, 14:22
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1883
Női énekhangot se nagyon láttam még buzisnak titulálni, de Hónaljmankós e tekintetben is újítónak számít! (hrhr)
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.102 seconds to render