Még vannak franciák Franciaországba? Szar lehet nekik. Vannak még akik ilyen true black-et játszanak ott? Elismerésem. Igazi jóféle múltba révedés. Emlékezetesebb számok akkor max pontszám is lehet.
A jó reményű Fueled By Fire első lemeze nagyon tetszett. Kritikus vagyok az újabb kori thrash lemezekkel. Azért hoztam fel példaként az említett zenekart. Eme zenekarnak volt pár lemezük nem ismertem. De jelen lemezük egész kellemes hallgatnivaló. Sőt nagyon jó. Thrash is back.
Szeretem a stílust, de nem gondolom, hogy kiemelkedő lenne.
Ki a faszom szeret ilyet? Néhai jó szólók miatt ennyi.
Hallhatóan a régi szellemiségben nyomják. Semmit nem fejlődtek mondják egyesek. Nem is azok a tagok mint régen az énekest kivéve. Fejlődtek pl. a Primusba. De az is ezeréves történet. Az új tagokkal nem lehetne jobban megidézni a múltat ami szerintem törekvésük is volt. A régi láng felélesztése szerintem Becerra dicsősége. 50 éves létére jól nyomja. Rudolftor-ral értek egyet, a dobhangzást is leporolták. A Morgoth, Brutality visszatérésével hasonló. Baszott jó, de már nem vált ki akkora lelkesedést mint anno. Pedig mind minőségi lemez, a még megmaradt "90-es évek death metal rajongóinak. Azt a mindent elsöprő "91"-es death metal hullámot és a mellé tartozó életérzést nem lehet visszahozni. Bár a Possessed jóval korábbi.
Van egy háttérzöngéje ami súlyossá teszi és tetszik is. De nem hiszem, hogy maradandó lemez lenne. Ahhoz több kell.
Egy Mindrot - Soul lemeze, amit senki nem ismer mérföldekkel jobb volt.
Ezt a túlénekelt nyöszörgést nem kívánom magamnak. Zeneileg se bírom. Akkor inkább meghallgatom az első két Europe lemezt. Nem az én stílusom, de legalább lendület van. Itt az énekestől is agyfaszt kapok.
A mai napig a Kvass borítója nagyon tetszik. Bár az együttes sose tetszett. Olyan 7-es volt minden lemezük. Nem rossz de nem hallgatom típus. Kicsit most felfejlődtek. De nem az igazi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igazán szerettem soha a pogány black metalt. Nem a nézetekkel volt bajom, hanem a zene nem tetszett.
Próbáltam többféleképpen huzamosabb ideig hallgatni, de csak ömlik belőle a fehér zaj és a 90-es éveket idéző rikácsolás és egyre jobban felbasz...Bár ha ez volt a céljuk, akkor nem szóltam.
Természetesen ebben a stúdióban se volt producer, aki néha lekever egy pofont az énekesnek, hogy bazz, több, mint 30 évvel ezelőtti Reign In Blood-ban is több kakaó van, mint amit ő leművel itt. Kár, mert hangszeres ügyileg ez a legjobb ebben a körben.
Ha azt mérlegelem, hogy nem zaj, mint Sühnopfer, de zeneileg nem olyan jó, mint Kampfer, akkor nem kérdéses, hogy a számszerű értékelés annak megfelelően lesz. Black metal zenekarként azt azért őket minősíti, hogy az utolsó szám a legemlékezetesebb tőlük.
Nocturnus ma ilyet játszana, ha nem bohóckodták volna el a tehetségüket és tűnnek el a süllyesztőben. Első fele felejtős, viszont a második felében bátrabban mernek dalokban gondolkozni, Diagnosis-ra felkaptam eléggé a fejemet.
Az "ének" egy vicc, a zene jelentéktelen. Semmit nem fejlődtek például 1985-hőz képest, ami azért nem semmi teljesítmény. Megnézném, hányan lennének rájuk kíváncsi, ha nem Possessed név alatt adják ki.
Egysíkú extrém death metal dara végig, tisztességes hangzással. El nem tudom képzelni, hogy valakinek például ez legyen a kedvenc zenekara, annyira semmilyen. Szólógitározás pillanatokért viszont kapnak egy plusz pontot.
Ha olyan lenne az egész album, mint Ancestor Descendent, akkor nagyon felmenne a pontszámom, de így csak kihagyott ziccer lett belőle. Cult Of Luna kedvelői azért tehetnek egy próbát vele.
Kb. hasonló probléma, mint Kampfar-nál, csak prog/heavy köntösben. Mikor értik már meg a metal zenészek, hogy hiába gitározzák le a csillagot is az égről, ha az ének gyenge? Főleg, ha előtérbe van keverve.
Hatalmas potenciál van, ami hangszeres hangulatteremtést illeti, de ez a gollami mélységeket súroló rikácsolás nagyon gyorsan semlegesíti.
A franciák nem csak a cirkuszt és a kísérletezést művelik magas fokon. Ezek a középkori pestissel fűszerezett anyagok is legalább annyira minőségiek, még ha kevésbé izgalmasak is. A gyors és lassú részek arányával volt egy kis problémám.
Semmi bajom ezzel a mostanában divatos retro hullámmal, de néha elgondolkodok azon, hogy vajon milyen zenét csinálnának az ehhez hasonlóan tehetséges fiatalok, ha nem retroznának. A lemez maga egy nagyon is kellemes thrash cucc még az én fülemet is megsimogatta néha, pedig évek óta nem hallgatok ilyet.
Nascence-hez hasonlóan viszonyultam a lemezhez, az első felületes megtekintés után. Mostanában számomra az ilyen trve cvlt cuccok inkább megmosolyogtatóak, mint komolyan vehető produktumok. Itt viszont sikerült teljes komolysággal és arányokkal előadni a 90-es éveknek azt az életérzését, amit sajnos már nem élhettem át. Mert el voltam foglalva az óvoda hátsó udvarán azzal, hogy két pofára zabáljam a homokot.
Mint a Gomorrah, csak kevésbe tetszett.
Ismét régi motorosok mutogatják, hogy még mindig tudnak motorozni. A motor viszont ugyan az a szaros, szovjetúniós babetta mint 30+ éve. A hangja vékonyka, bár néha fel dörren a motor pár pillanatra. A kérdés csak az anyáddal laksz, macskád van, babettával jársz? Mert akkor kemény vagy. Vagy nem, ez már ízlés kérdése.
A szokásos techdeath tekerésnél egy fokkal jobb, a lassú hangulati részek meg csak tovább javítanak rajta. Viszont sokszor így sem fog előkerülni.
Akinek rémlik tavalyról a Morrow neve azt sejtheti, hogy itt mit fog kapni. Szinte az egész brigád ugyanaz. A vokál,szövegek, artwork ismételten csak Alex CF munkája amiről csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, úgyhogy inkább hagyom is. Az eszköztár szinte ugyan az mint a Morrow,Fall of Efrafa, Light Bearer esetében, csak nagyobb hangsúlyt kap a black metal, vagyis inkább a post black. Cipőbámulás, éteri elszállások és melankolikus zaj szőnyegek segítségével mesélik el az univerzum utolsó emberének végső fejezetét. A történet egyébként a Morrow univerzumában játszódik.
Mindig is alul értékeltnek gondoltam a Kampfar munkásságát, pedig már több mint 25 éve szállítják sorban a minőségi lemezeket. Az erősségük talán abba rejlik, hogy igaz csak finoman de mindig a jelenkor elvárásaihoz idomulnak. Teszik ezt úgy, hogy magukhoz és a stílushoz mindig hűek maradnak.
Nem tudom, hogy pontosan mi, de alapvetően idegesített. Az egész hangulata olyan ideges, hisztis: egy klimaxoló 50-es nő ömlengésével higítják fel a sötétséget és puhítják meg az album gerincét.
Végre egy tisztességes trash metál, amit érdemes volt elkészíteni. Krumplival egyet kell hogy értsek, mert az ének az egyedüli gyengéje az albumnak. Az énekes pofának a torkán akadt a nokedli, minden sor végére elfogy a levegője.
A név, az album cím...és főleg a borító után csak mosolyogtam, hogy milyen burtális pandamaci acsarkodásra számíthatok majd. A második szám nagyon meglepett, mert egy igazán korrektul összerakott hagyományos black metált kaptam. A szinti témák is pont a megfelelő mennyiségben és minőségben vannak jelen. Ez az a fajta nosztalgikusan korret anyag, aminek még tudom élvezni a hallgatását. Az ilyen black metált szertem, itt nem telíti el a hallojárataimat a vastag, morózus gitárhangzás....itt a hangulaté a főszerep, nem pedig a hallgató agyonverése a cél, ellenben a sok megfelelési kényszeres modern bandával.
Hogy ne szeresselek..., te beltenyészet? Pontosan ugyanez történik a nemesítési folyamatok során a kutyákkal. Nemesítésnek nevezzük, pedig ponthogy az ellenkezője történik. A degeneratív káosz utat tör magának és szaporodni vágyik...
Eroen nagyon elkapta az Possessed altal sugarzott eleterzest. Nem is akarok hozzatenni semmit. Jot röhögtem rajta, es melysegesen egyetertek.
Elsőre nagyon lelkes voltam, de a 3. hallgatás után már inkább úgy vélem, hogy annyi saját ötletre nem futotta, inkább csak az elmúlt évtized hagyatékából szemzgettek. A hangzás nagyon brutális lett, talán ezzel tudják legjobban elfedni a dalszerzés terén megmutatkozó hiányosságukat. Ennek ellenére kifejzetten erős lett.
Itt bizony hipszterek tépkedik egymás orrszőrét, hogy legyen mit majd fanszőrzetnek felragasztani. A 2000-es években a garázs punk volt a népszerű, pedig mindenki tudta, hogy semmi köze nincs a punkhoz. Ma ezt a szellemiséget sikerült átvennie a R&B-n nevelkedett, néha-néha rock zenét hallgató fiatalságnak. Megcsapta az orrukat a rikácsolás és hörgés keltette "egyedi" erőlöket, ezért észnélkül kell adagolni minden mennyigében. Nem érzem, hogy ennek a zenének bármi köze is lenne a metál műfajhoz....szólnak a gitárok, töményen elfed mindent a károgás, de a hangulat csak nem akar összeállni. Egyfajta szentségtörést érzek az ilyen zenék kapcsán, csak legalább ne sablon szerűen csinálnák ezt is.
Engem is megnyomorított a szívhez szóló, "énektechnikai szempontból maximális teljesítményt nyújtó" nyekergés. Zeneileg sem hasonlít egy Pokolgéphez, szóval nem leszünk lelkitársak.
Zeneileg 10 pontos és hangulatban egyetértek Weide véleményével, tökéletesen megfogalmazta. Ardraos dobolt a tavalyi Aorlhac lemezen, ott is iszonyatosan jól kente, itt meg pláne, hisz Ő nyúzza az összes hangszert, black metalon belül igen magas szinten. Óhatatlanul is az Aorlhac-hoz tudom hasonlítani, akik tavalyi lemeze nekem nagyon bejön és vokál terén Ők sokkal erősebbek. A Sühnopfer-nek nem tesz jót, hogy a károgás hátra lett pakolva.
Újra Martens bakancsos ifistának éreztem magam. Semmi eredetiség, de minden hangja minőségi, majdnem Among The Living-Speak English Or Die-Violent By Nature-Thrash Zone minőség és bolgárok, kell ennél több? Örömzene, öröm hallgatni!
E lemez, ha 1994-ben jelenik meg, akkor ma a Warmoon Lord is a black stílus meghatározó hatású bandái között emlegetnénk, mert annyira jellegzetesen 94-es skandináv feketeség, amennyire csak lehet. Viszont ma csak egy a jobbak közül, amit sokszor újra lehet hallgatni, a Svartalvheim kisöccse.
Jó dalok remek témákkal és ultra technikássága ellenére is egyből fogós dalok sokasága. Arányok, határok, ellentétek finoman összhangba húzva. Nem álltak meg hangszerese pávázásnál,helyette a dalok kerültek előtérbe. Semmi köze nincs a Nocturnus-hoz. A borító tematika még mindig buzis.
Túlpolírozott semmi extra tipikus esete. Az Inanimate Existence után hallgattam meg, ez is gond lehet. Zeneileg deathcore-nak ítélem, szerencsére a mély hörgést favorizálják, ami szintén tök egysíkú, de 1 + pontot megért nekem.
Nincs mindenki egyformán kezelve ebben a projektben, van akinek sajnos több szerep jutott és ez nekem nem tetszik, mert megöli a többi értéket.
Kezdetek óta ismerem Dolk munkásságát, ezért bátran kijelenthetem, hogy nem nagyon változtatott az ősi recepteken az eltelt + 20 év alatt, ám mégis. Az biztos, hogy a norvég folklórt senki nem tudja úgy eljátszani elektromos gitáron, mint Ők, és legyen bárki is a banda gitárosa. A pofám leszakad minden albumon a mesterin keltett gitár hangulattól, szinte tapintható a hagyomány és mindez szinti nélkül! A legfőbb változás az idei Kampfar-ban a rengeteg tiszta dallamos ének, sok-sok harci jellegű kiáltás, ami tovább erősíti, az ősök iránti tiszteletet.
A hogyan lassuljunk vissza, kérdést nem sikerült megoldani! Lehet nem is akarták!
Legalább de inkább több mint 20 éve nem vettem elő magamnak egyetlen egy thrash metalt sem saját szórakoztatásomra, kivéve szléjer sorlemezek! Közvetlenül viszont pl: hp v. koncertek,klubok mindig feldob egy lendületes tuka-tuka dobtéma! ...és nekem ez a lemez szól a legjobban,az énekest meg inkább hagyom!
Ez nálam legalább két lemeznyi gitártéma mennyiség!
Sikerült ezt is átmenteni az új évezredbe, sőt még a régi dobsoundot is leporolták.
Nem gondolom hogy egy 7 húros tremoló buzizásával ki lehetne tölteni egy jó lemezt!
A zene profi,csak annyira túlénekli a fószer hogy az nekem már fájdalom!
Az előző lemezük videóklippjeivel kerültek a látómezőmbe,az a lemez sokat pörgött! A folytatás sem rossz!
A zene és a vokál külön életet él. Amíg a zene jól szól és jó témákat vonultat fel, addig a vokál valami csapnivaló, mintha valami 20 éves demóról szólna, baromi szar. De még így is maradt az értékelhető kategóriában.
Retro gazdaságos, borzalom...
Olyan volt mint egy hasmenés, gyorsan jött és gyorsan ment és nem volt egy kellemes élmény.
Kapaszkodók nélküli hömpölygés egy idő után kifejezetten idegesítő énekkel = nem tetszett.
Végre egy nekem tetsző zene! Én is gondolkodtam a beajánlásán, de megelőztek. Pont annyira kemény amennyire még nem zavaró. A hangzásra sem lehet panasz.
Egész különös asszociációik vannak a kollégáknak, klimaxos nő, meg fehér zaj :) De ne hallgassatok rájuk, ez egy kiváló black metal album! Én mondjuk jobb szeretem, ha néha pihen a tempó egy-egy dalon belül. Ettől függetlenül a második legjobb album a körben, a Warmoon Lordtól egy hangyányit lemaradva.
Kellemes, de az éneket szokni kell :)
Na, én így szeretem a black metalt!
Kevés ilyesmit bírok elviselni, de ez a banda erős kivétel. Dalokban gondolkoznak, van hangulata a zenének. Az előző album kissé jobban megtalált.
Nem rossz, nem rossz, de engem nem ragadott túlzottan magával.
Jóféle ős-thrash! Én az ANTHRAX/SLAYER metszéspontjára helyezném, kiegészítve némi heavy/powerrel.
Na, ez nekem túl technikás. Azt érzem, hogy feláldozták a dalokat a technika oltárán. A Solitude meg az Ocean viszont kilóg, mert ott - úgy érzem legalábbis -nem a tech death került túlsúlyba.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 390. 391. 392. 393. 394. Full screen Vertikális nézet
2019. május 25.
Honaljmankos_F krumpli Eroen nascence McFrost1977 rudolftor Husky mike666 9000Sanyi ∑:
1.
Kampfar
Ofidians manifest
7.5 5 8   10 8 10     8.1
2.
Mosh​-​P...
Fighting The Poison
9 7.5 6.5 8.5 10 7 2 7 8 7.3
3.
Gomorrah
Gomorrah
8 6 7 8 6 6       6.8
4.
Inanimate Existence
Clockwork
6 7 6 4 9 6.5   8 7 6.7
5.
Sühnopfer
Hic Regnant Borbonii Manes
9 1 8 6 8 6.5 6 8.5 7 6.7
6.
Possessed
Revelations Of Oblivion
10 3 6 6   7       6.4
7.
Warmoon Lord
Burning Banners of the Funerea...
7 2.5 8 8 8   2 9   6.4
8.
Archivist
Triumvirate
5 6.5 9 4     5     5.9
9.
Arch/Matheos
Winter Ethereal
4 5   4 5 7       5
∑:
7.3 4.8 7.3 6.1 8 6.9 5 8.1 7.3 6.7
Eroen 2019. május 23., csütörtök, 20:16
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 274
Válasz boymester üzenetére:


Ez csak ösztrogénszint kérdése. :-) de ne fesd az ördögöt a falra. Tök felesleges egyéni ízlések közti különbségekről vitázni. Én értem oldy szemszögét, mert nem írt butaságot és nascence szemszögét is, mert meghallgattam miattuk pár dalt és számomra is alulról súrolja a cucc a középszert. Ugyanakkor a projekt előző lemezét szerettem. Számomra a magas hang férfitól kifejezetten irritáló nyávogás és kínszenvedés sok esetben, míg egy hidegrázós, mély hörgés egy funeral doomban mennyei manna. Ez nem hallás, műveltség, zenei képzettség kérdése ugyanakkor, hanem egyéni ízlésé. Sok lemezt küldtem már a hp kör aljára és soha nem vettem figyelembe más véleményét, nem sértődtem meg, mert a véleményeket pusztán érdekességnek tekintem, legyen az szakmai, agyondicsérő, konkrétan szarozó... ez csak hobbi, ha senki nem veszi magára, akkor még szórakozás is.
És akkor szerintem a hozzászólásokban maradjunk a zenénél, különben törlöm magam és beiratkozok valami traumásoknak indított csoportba... Tessék ajánlani, pontozni, új anyagokat, szempontokat megismerni, amivel egyetértünk, annak örüljünk, amit baromságnak tartunk, azon mosolyogjunk. Nekem néha kifejezetten hiányoznak az egymásnak ellentmondó vélemények, a sok stílust képviselő pontozók (anno bahon minden ajánlásom lehúzta a retyón, én meg az övét és tök jókat dumáltunk privátban), jól jönnek a proggerek, black metalosok, death metalosok, poweresek, hard rockosok és még az ambientnek és post cuccoknak is szorítunk egy hangyányi helyet. 5-6 éve ezt imádtam! Azóta valahogy luxuscikké vált egymás hülyeségeinek, véleményének tolerálása.


Szívemből szóltál, persze én is csak vicceskedni próbáltam, nem kell komolyan venni vagy törlöm magam (whistle)
boymester 2019. május 23., csütörtök, 18:50
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3878
Válasz Eroen üzenetére:



Fáradjanak a kasszákhoz és tegyék meg tétjeiket, ki törli magát legközelebb és vajon menyi időre? (bag) (knifed)

Ez csak ösztrogénszint kérdése. :-) de ne fesd az ördögöt a falra. Tök felesleges egyéni ízlések közti különbségekről vitázni. Én értem oldy szemszögét, mert nem írt butaságot és nascence szemszögét is, mert meghallgattam miattuk pár dalt és számomra is alulról súrolja a cucc a középszert. Ugyanakkor a projekt előző lemezét szerettem. Számomra a magas hang férfitól kifejezetten irritáló nyávogás és kínszenvedés sok esetben, míg egy hidegrázós, mély hörgés egy funeral doomban mennyei manna. Ez nem hallás, műveltség, zenei képzettség kérdése ugyanakkor, hanem egyéni ízlésé. Sok lemezt küldtem már a hp kör aljára és soha nem vettem figyelembe más véleményét, nem sértődtem meg, mert a véleményeket pusztán érdekességnek tekintem, legyen az szakmai, agyondicsérő, konkrétan szarozó... ez csak hobbi, ha senki nem veszi magára, akkor még szórakozás is.
És akkor szerintem a hozzászólásokban maradjunk a zenénél, különben törlöm magam és beiratkozok valami traumásoknak indított csoportba... Tessék ajánlani, pontozni, új anyagokat, szempontokat megismerni, amivel egyetértünk, annak örüljünk, amit baromságnak tartunk, azon mosolyogjunk. Nekem néha kifejezetten hiányoznak az egymásnak ellentmondó vélemények, a sok stílust képviselő pontozók (anno bahon minden ajánlásom lehúzta a retyón, én meg az övét és tök jókat dumáltunk privátban), jól jönnek a proggerek, black metalosok, death metalosok, poweresek, hard rockosok és még az ambientnek és post cuccoknak is szorítunk egy hangyányi helyet. 5-6 éve ezt imádtam! Azóta valahogy luxuscikké vált egymás hülyeségeinek, véleményének tolerálása.
--
Doom is the sound of the soul
Eroen 2019. május 23., csütörtök, 16:51
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 274


Fáradjanak a kasszákhoz és tegyék meg tétjeiket, ki törli magát legközelebb és vajon menyi időre? (bag) (knifed)
krumpli 2019. május 23., csütörtök, 13:43
krumpli
Csatlakozott:
2018. november 2.
Hozzászólások: 6
Oldboy, írtam egy nagyon hosszú kommentet, de mivel rendszer kiléptetett és nem küldte el, röviden fogalmazok:

Nincs igazad. A zene szubjektív. Hangpróba is szubjektív. Érzéseket akarnak kiváltani, és érzéseket vált ki. Úgy véleményezek is. Valóban nem vagyok szakértő (nincs hangmérnöki vagy zeneakadémiai végzettségem), de 14 éve hallgatok metált és ez van annyi tapasztalat, hogy kiszűrjem a blöffkirályokat.

Te kedvedért se fogom hülyének nézni a többi olvasót...Ha mindenki felpontozná pl. ezt a lemezt, akkor olvasók többsége számára nem lesz releváns a Hangpróba. Mert nem lenne hiteles. Ezt az énekest ismerjem el, aki 30-40 év után se üti meg pl. a csúcson már túllévő Geoff Tate-t?
oldboy 2019. május 23., csütörtök, 11:35
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1883
Válasz nascence üzenetére:



Oldboy, köszönjük a szívhez szóló tanácsokat. Vérmesen egyszerű magatartásom sajnos nem hagy teret a lelki kiteljesedésemnek. Az objetkív és szubjektív vékony mezsgyéjének a kifürkészése nem adatott meg számomra, még gyerekkoromban vették el tőlem (ez sajnos túl szörnyű történet, így nem terhelem vele az olvasókat).

Megígérem, hogy legközelebb egy énektechnikai szempontból maximális teljesítményt nyújtó progmetál lemez kapcsán majd kikérem a szakmai véleményedet, mielőtt laikus gondolataim áldozata lennék, hogy ennek következtében ne rondítsam tele meggondolatlan balgaságokkal a Fémforgács megszentelt tudatterét.


Én meg köszönöm a cinikus reakciót!
Na, az időhiányon túl többek között az ehhez hasonlók miatt nem hangpróbázom már évek óta... ;-)
boymester 2019. május 23., csütörtök, 11:09
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3878
Oldy, nascence, ezek a gondolatok jussanak eszetekbe majd a következő Well Of Souls lemez kapcsán is, ha egyszer megjelenik, tuti betolom. Ott majd utálhatjátok együtt a teljesen egyedi, zseniális orgánummal rendelkező John Calvint:)


--
Doom is the sound of the soul
nascence 2019. május 23., csütörtök, 09:51
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1004
Válasz oldboy üzenetére:

Persze mindenkinek szíve joga leírni a véleményét, de a szakmaiság írmagja azért jelenjen már meg a kommentekben, még akkor is, ha a hangpróbázók nagy része teljesen laikus!


Oldboy, köszönjük a szívhez szóló tanácsokat. Vérmesen egyszerű magatartásom sajnos nem hagy teret a lelki kiteljesedésemnek. Az objetkív és szubjektív vékony mezsgyéjének a kifürkészése nem adatott meg számomra, még gyerekkoromban vették el tőlem (ez sajnos túl szörnyű történet, így nem terhelem vele az olvasókat).

Megígérem, hogy legközelebb egy énektechnikai szempontból maximális teljesítményt nyújtó progmetál lemez kapcsán majd kikérem a szakmai véleményedet, mielőtt laikus gondolataim áldozata lennék, hogy ennek következtében ne rondítsam tele meggondolatlan balgaságokkal a Fémforgács megszentelt tudatterét.
--
"...én asszem inkább megdugok egy zsiráfot..."
oldboy 2019. május 23., csütörtök, 09:15
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1883
Azt aláírom, hogy az Arch/Matheos lemezen talán túl sok a szövegmennyiség, ezáltal az ének, de bármennyire is szubjektív dolog a zene megítélése, azért John Arch-ot gyenge énekesnek, énekét "nyöszörgésnek", "nyekergésnek" titulálni balgaság, dilettantizmus!

Azzal nincs semmi baj, ha valaki nem szereti ezt a stílusú muzsikát, a magas tartományokban kalandozó éneket, de akkor ezt írja le a kommentjében, ne pedig azt, hogy az énekes gyenge, nyöszörög, nyekereg!

Ugyanis énektechnikai szempontból maximális teljesítményt nyújt a fickó és a színtér egyik legjobb torka.

Ez tény.

Aki tud azonosulni a stílusával, be tudja fogadni az orgánumát, érzékeny a dallamvezetésére, annak lelkiekben is komoly pluszt tud nyújtani az éneke, de aki nem, az is el kellene, hogy ismerje tudását, max. megjegyzi, hogy ő nem képes azonosulni ezzel a fajta énekkel...

Persze mindenkinek szíve joga leírni a véleményét, de a szakmaiság írmagja azért jelenjen már meg a kommentekben, még akkor is, ha a hangpróbázók nagy része teljesen laikus!
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.136 seconds to render