Törökország a brutal death metal egyik fellegvára. A 90-es években a Cenotaph által kitaposott úton számos banda kezdett el sétákat tenni a brutalitás és kegyetlenség világába. Ez a színtér ma is él és virul, a Molested Divinity, Decimation, Decaying Purity, Engulfed csak pár nagyszerű példa erre. Az Inhuman Depravity egy viszonylag újnak számító, ám több mint ígéretes versenyző. 2013-ban alakultak Isztambul városában, és eddig egy album szerepelt a nevük mellett. 2015-ben dobott minden hallgatót a falhoz a Nocturnal Carnage of the Unholy Desecrator, már itt nyilvánvaló volt, hogy egy csiszolatlan gyémántról beszélhetünk. Azóta csend honolt a házuk tájékán, sikerült is egy kicsit elfeledkeznem róluk, csak akkor esett le, hogy én már ismerem ezt a brigádot, amikor rácsekkoltam az encyclopedián az oldalukra. Továbbá azért se klikkelt nálam ez az osztag, mert közben vokalistát is váltottak, ami elég nagyban befolyásolja a mostani hangzásukat. Végre valahára érkezik a folytatás a The Experimendead személyében. Már most lelövöm a poént: kegyetlen fasza albumhoz van szerencsénk.
33 perc alatt betonoz minket az aszfaltba az Inhuman Depravity. Lucy Ferra személyében egy hölgyet tisztelhetünk a vokalista poszton. Feyyaz, az Inhuman Depravity előző torka egy hihetetlenül gyilkos és brutális stílusú hörgő volt. Ennek ellenére senki se vonja kétségbe azt a nyilvánvaló tényt, hogy egy szennyvízcsatorna lakozik Lucy gigájában is. Ugyanúgy leszoknak a kisgyerekek a szobatisztaságról, ha meghallják szörnyűséges halálhörgéseit a szomszéd szobából. Rajta kívül Murat Sabuncu pengeti a húrokat, Ertu Gözoğlu búgatja a basszust és Eren Gürsoy püföli a dobokat. Disavowed, Deeds Of Flesh, Severe Torture, Brutality, Sepsism, Sinister és Suffocation…szép kis névsor nemde? A kiadó ezen bandák rajongóinak ajánlja az Inhuman Depravity új lemezét.
Egy bejátszással veszi kezdetét az Obsessed with the Mummified, amint ennek vége már fel is kapott bennünket a tornádó és meg se állunk Kanasas…akarom mondani Isztambul csatornarendszeréig. Technikás és brutális az Inhuman Depravity által játszott death metal. Tempóváltások és témaváltások garmadája teszi sűrűvé és fojtogatóvá a zenét. Lucy vokálja pedig sok szőrőstorkú férfitársunknak is a becsületére válna, mélyre és morbidra torzítja a hörgéseit. Hallani, hogy ez nem a technika csodája, erőteljes és kifejezetten kényelmetlen érzetet kelt bennünk, mégis egészen jól érthetően, artikuláltan küldi a fülünkbe szadista mondanivalóját. Külön öröm a számomra, hogy nem a nyúzott macska stílust választotta. Másabb a feeling, mint az előző lemezen Feyyaz atomhörgéseit hallgatni, de én azt mondom hozza azt a minőséget, amit ő anno. A Mescannibalismus ott folytatja, ahol abbahagytuk, vagyis a betonsúlyos darálásnál. Az egész mögött mégis van egy fineszes, technikás dalszerkezet, ami mégse a tipikusan agyatlan brutal death metal-t juttatja eszembe, ez pedig több mint frissítő. Ha a fentebb olvasott bandákat veszem ismét szemügyre, akkor talán leginkább a Deeds of Flesh és a Disavowed jut róluk leginkább az eszembe.
Cseppet sem lógnak ki minőségben, ha a többi török bandához hasonlítom őket. A dalokhoz illőek a szólók, tudnak darálni ha kell, de az egész mögött van egy törékenynek mondható technikásság. Ez a kontraszt pedig többször hallgatóssá teszi számomra az Inhuman Depravity lemezét. A Burnt to Exist a viszonylag egyszerűbb számok közé tartozik, kevesebb hangjeggyel bombáznak minket, a dobos Eren viszont irtó feszes dobjátéka teszi igazán energikussá ezt a számot. A duplázók se pihennek, a szerkó minden részén tiszteletét teszi, a cineket is mindig ott és akkor használja, amikor azt a dal megkívánja. Az egész lemez alatt élvezet volt hallgatni ezt az embert. A Whole Body Radiation pedig Murat miatt lett kedvenc, kifejezetten emlékezetes témákkal pakolta meg ezt a számot, a technikai tudása pedig fenomenális. Ha be kell durvulni, akkor ő is beindítja a betonkeverőt, szó se róla, de tisztán kivehető, hogy ő ennél sokkal többre is képes a gitáron.
Hibaként mindössze annyit tudok felhozni, hogy igazán kiemelkedő dalról nem tudok beszámolni. Nagyon konzisztens albumról van szó, nincs igazi gyenge láncszem a korongon, de igazán kiemelkedő sem. A fejlődés viszont vitathatatlan, sokkal kimunkáltabb dalok sorakoznak a The Experimendead-en, mint elődjén. Még mindig lehet fejlődni ilyen téren, de az út amin elindultak az nagyon ígéretes. Remélem végig is fognak menni rajta, és nem kell további hét évet várni a következő albumra. Annyit tudnék még felhozni (bár tudom, hogy ez csak az én hülyeségem lesz) hogy a hangzás nagyon tiszta és (túl) modern, legalábbis számomra, de ezt a többi török bandáról is eltudom mondani. Ez persze nem fog megállítani abban, hogy hatvanadjára is lepörgessem az albumot, és ugyanúgy élvezzem mint az első menetet.
Az Inhuman Depravity egy elképesztő technikai tudással rendelkező, intelligenciával megáldott banda, akik közben ugyanúgy betudnak passzírozni a téglafalba, mint egy náluk sokkal primitívebb csapat. Ez már önmagában is érdekessé teszi az általuk képviselt stílust, az meg csak a hab a tortán, hogy mindezt magas minőségben képviselik. Dalszerzés fronton van még potenciál bennük, az igazi magnum opus még hátra van a számukra. Ennek ellenére hatalmas hiba lenne kihagyni a The Experimendead-et, minden brutal death fanatikus polcán ott kell virítania. Szeptember 9-én érkezik az új korong, kelet felől, átható szennyvízszaggal kísérve.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A kommentek nyomán belehallgattam és tényleg elég komplex. (Ezért is jó értelmes hozzászólásokat olvasni – ez nem most ne maz, csak megerősítés. Kösz.)
Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésed. Tudom, hogy ez nem az a stílus, ami a leginkább közel áll hozzád, de a nyitottság mindennél nagyobb kincs.
Profi a basszer, de amúgy ez szintén elmondható a zenekar többi tagjára is. Stílusában ez valóban jó kis profi munka. Talán még kellene egy plusz gitáros. Akkor tuti elszállna velük minden. 🙂 – Szerintem ez nem is csaj. 😀 😛
Profi az biztos. Hú, na az nagyon megbikázná a dolgot, hacsak nem a két dudás egy csárdában esete jönne elő. Hát nem mernék panaszkodni a vacsorára, annyi tuti:)