A nyíregyházi Integral Vortex a napokban jelentkezett a Suffering by Outrage című bemutatkozó albumával. A zenekar eddigi történetéről, illetve az első lemezről kérdeztem a négyes tagjait.

Elsőlemezes zenekarként kezdjük egy bemutatkozással! Mikor alakult a csapat? Kik alkotják ma a zenekart?

Bari Attila: A zenekart 2013 augusztusában alakítottuk Katona Tamás – ének/bass gitár, Bari Attila – gitár, Gaál Tíbor – gitár és Jebelóczki Benjámin – dobok. Azóta persze voltak tagcserék. Gaál Tíbort Teleki Barbara váltotta gitáros poszton, majd Barbit Kósa Zsolt. Szeptemberben pedig Jebelócki Benjámin helyett nagy örömünkre egy régi zenésztársunk, Németh Attila lett a banda dobosa. Amit viszont nagyon sajnálunk, hogy Kósa Zsolt gitáros is távozott szeptemberben a zenekarból. Ahogy személy szerint én látom a dolgot az a helyzet, hogy állítólag mások szerint velem nagyon nehéz kijönni. Bár nem igazán értem, miért mondják ezt rólam. Valószínű, hogy van alapja a dolognak. Én is sok hibával rendelkezem, mint sokan mások. Ezt bármikor vállalom. Az igaz, hogy elég türelmetlen, makacs és akaratos vagyok. Az is igaz, hogy ha az Integral Vortex-ről van szó, akkor szigorúan ragaszkodom a thrash/death metalhoz, pedig nagyon sok más stílusú zenét is hallgatok. De ez a zene áll a legközelebb a lelkivilágomhoz, ebben kiadhatom minden dühömet, frusztrációmat. Ez az a muzsika, amit igazán őszintén, szívböl szeretek szeretünk játszani. Hat év alatt négy tagcsere szerintem nem is igazán sok. Szóval, a mostani felállás, amíg nem találunk másik gitárost: Katona Tamás – ének/basszusgitár, Bari Attila – gitár és Németh Attila – dob.

Voltak korábban zenekaros tapasztalataitok, vagy mindenkinek az Integral Vortex az első bandája?

Bari Attila: Persze, mindhárman 14 -15 éves korunkban kezdtünk el zenélni. Nagyon jó idők voltak azok. Jó érzéssel gondolok vissza rá. Nekem több bandám is volt azokban az időkben: Infect, Empty Face, Terminal Illusion. 1997-töl a nyíregyházi Noise Machine zenekar tagja lettem. Ott ismertem meg Katona Tamást, aki akkor már ott zenélt. Tamással azóta is nagyon jó barátságban vagyunk minden téren. Tamás a Kindák Márk-féle Szepultúra tribute zenekarban is basszusozott, amíg ment a banda. A 2000-es években még játszottam egy ideig a debreceni Neochrome és a nyíregyházi Sin-overflow zenekarokban. Ezekután pedig már jött az Integral-os történet. Németh Attila pedig a Terminal Illusion, Noise Machine és Falka Akela tribute zenekarok tagja volt.

Mely zenekarok voltak a legfontosabb hatásaitok?

Bari Attila: 1990-ben, amikor meghallottam a Kreatort rögtön beleszerelmesedtem. Ők voltak anno a legnagyobb kedvenceim. Az első hat albumukat a mai napig rengeteget hallgatom. Aztán jött a többi banda: Death, Slayer, Sodom, Sepu, Megadeth, Anthrax. A legnagyobb hatással rám a floridai death metal vonal volt. Meg persze az európai is. Nagyon bírom azokat a bandákat. A Deicide, Morbid Angel, Cannibal, Obituary, Suffocation, Malevolent Creation, Nocturnus, Unleashed, Grave, Napalm Death, Carcass mind nagy favoritok nállam. A Chuck Schuldiner vezette Death is örök szerelem. Nyugodjon békében! Számomra a legnagyobb gitáros-zeneszerző marad mindörökké. A kanadai Voivod is hatalmas kedvencem 1990 óta. Nagyon szeretem a progresszív bandákat is, mint a régi Fates Warning, Dream Theather, Psychotic Waltz, Queensryche. De az öt favorit banda számomra a Death, a Pestilence, a Cynic, a Sadus és az Atheist.

Katona Tamás: Az én meghatározó bandáim: Slayer, Kreator, Death, Dying Fetus.

Németh Attila: Kedvenc zenekaraim: Sodom, Destruction, Death, Xentrix, Sepultura, Pantera.

Az interneten kevés információ található rólatok. A legnagyobb metal archívumban sem szerepeltek. Miért?

Bari Attila: Az az igazság, hogy nem vagyunk egy állandóan az internet előtt kockuló emberek. A facebook oldalunkat rendszeresen frissítjük, ott minden információ megtalálható a zenekarról. Ha lenne valaki, aki csak ezzel foglalkozna, valószínűleg több helyen megjelennénk. Jó lenne egy szervező mellénk, aki figyelne és kézben tartaná ezeket a dolgokat. De sajnos nincs. De megígérem, hogy orvosoljuk a metal archívumban lévő szereplésünket és jobban odafigyelünk ezekre a dolgokra.

A bemutatkozó lemez a csapat első hanghordozója, vagy korábban készítettetek demo felvételeket? Ki a fő dalszerző a zenekarban? Hogyan álltak össze a nóták? A próbateremben alakítgatjátok őket, vagy a dalszerzők eleve kész számokkal állnak elő?

Bari Attila: Az általában úgy szokott történni, hogy én itthon kitalálom, megírom a riffeket, témákat, majd megpróbálom kész nótákká formálni őket. Fel szoktam venni majd átküldöm a többieknek, hogy véleményezzék. Ha tetszik nekik, nekiállunk közösen kidolgozni a próbateremben a részleteket. Majd mindenki hozzáteszi a saját kis dolgait, ötleteit. Mindig nagy öröm számomra, ha sikerül befejezni egy nótát és mindenki elégedett vele.

Miről szólnak az egyes dalok szövegei? Ki a felelős értük?

Katona Tamás: Általában én írom a dalok szövegeit. Gyermekkorom óta érdekel a halál, általában ebben ki is merül a szövegvilág.  Szeretem úgy megfogalmazni a szövegeket, hogy ne legyen konkrét, értse mindenki úgy, ahogyan szeretné.

Hol rögzítettétek a lemezanyagot? Mennyi idő alatt állt össze a végleges változat?

Katona Tamás: Sok idő alatt próbáltuk/próbáljuk összerakni azt a felszerelést, amivel neki lehet kezdeni egy házi felvételnek. Mindannyian belefutottunk abba, hogy felvétel után mást szerettünk volna hallani a végleges anyagból, nem volt lehetőségünk belefolyni a keverésbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a mi elképzeléseink alapján megalkotni az általunk kreált anyagot. Szerettük volna, ha a számunkra lényeges dolgok is a felszínre kerülhetnének. Rettenetes sok munka van benne, jó pár hónap, bele kellett mélyülni nagyon, de úgy érezzük, végre úgy fog szólni, ahogyan mi is szeretnénk.

Az album a youtube-on debütált, majd CD formátumban szerzői kiadásban fog megjelenni. Gondolkodtatok kiadó keresésén, vagy saját kézbe akartátok venni a szervezést és a promóciót is?

Katona Tamás: Volt egy nagyon rosszemlékű időszaka a volt zenekarunknak Attilával, amit igencsak lehúzott az akkori menő, undergrund kiadó… Semmi segítséget nem kaptunk, csak a számla lett benyújtva. Nem is gondolkodtunk kiadóban. Talán legközelebb!

A Brainwashing című dalszöveges videójával vezettétek fel a nagylemezt. Várható esetleg videoklip is valamelyik nótához?

Katona Tamás: Mindenféleképpen tervezünk, csak még nem jutottunk közös nevezőre.

Milyen gyakran tudtok koncertezni?

Bari Attila: A meló mellett nagyon nehéz sok koncertet vállalni, főleg ha az ember hétvégén is dolgozik. 2019-ben nagyon keveset koncerteztünk, az előző években sokkal több bulink volt. A debreceni Full Of Anger fesztiválon rendszeresen szoktunk játszani. Hatalmas köszönet érte Mányák Péter barátunknak, az Angerseed frontemberének. De az is igaz, hogy ez az év az album felvételével, keverésével, a borító kiagyalásával telt el. Reményeink szerint a 2020-as évben jóval több fellépésünk lesz. Szeretnénk a Suffering  by Outrage albumot minél több emberhez eljuttatni, bemutatni. Minden megkeresést, felkérést, meghívást szívesen fogadunk. Mint már említettem, ezen a téren is jó lenne valaki, aki segítene bulikat lekötni. Olyan, aki igazán benne van ezekben a dolgokban, mert a koncertszervezéssel eléggé hadilábon álltunk eddig.

Milyen a metal élet a mai Nyíregyházán? Az utóbbi időben nem nagyon bukkantak fel a megyeszékhelyen olyan bandák, akik országos ismertséget tudtak volna elérni. A helyi csapatok közül emlékeztek még a 90-es évek elején aktív Unfit Ass. zenekarra, vagy még régebbről a Trepán-ra, illetve a Gladiátor-ra?

Bari Attila: A nyíregyházi helyzet egy nagy rakás szar! Olyan, hogy metal élet szerintem a nullával egyenlő. Az egyetlen metal üzlet is már vagy két éve bezárt. A klubokról meg nem is beszélve. Nem is tudunk helyben fellépni, ez a nagy helyzet. Úgy látom, hogy a mai fiatalokat sem nagyon érdekli már sajnos a rockzene, a metal. Csak a telefonnyomkodás meg a sok buziság! Azt viszont tisztán látom, hogy nagyon rossz irányba tart a világunk. Sajnos nagyon sokszor az érdektelenséggel, a közönnyel, az egymás iránti áskálódással találkozom, de mi nyomjuk, amíg bírjuk erővel. A lelkesedés, a zene, a zenélés szeretete ugyanúgy bennünk van, mint régen.

A másik kérdésedre válaszolva, persze hogy emlékszünk ezekre a kultikus bandákra. Akkoriban teljesen más volt a zenei élet Szabolcsban, mint manapság. A mostani pár banda között is csak a széthúzás van, az összefogás vagy az egymást bármilyen téren segítés legkisebb jele nélkül. Az Unfit Ass. első két demója személyes nagy kedvencem, régóta mondogatom a többieknek, hogy fel kellene dolgozni valamelyik nótát. Remélem, hogy a jövőben sort kerítünk erre is valamikor. A Gladiátor-ról meg csak annyit, hogy Molnár László dobos, aki jelenleg is aktívan zenél és a kisvárdai Moon of Soul dobosa, a szemközti házban lakik. Szomszédok, barátok vagyunk. Szóval személyesen ismerem, anno sok próbájukon ott lógtam gyerekként. És sok jó sztorit hallottam Lacitól a régi szép időkről.

Szeretnétek még valamit megemlíteni, amire elfelejtettem rákérdezni?

Bari Attila: Nagyon szépen köszönjük a felkérést az interjúhoz!

Köszönöm a válaszokat! Sok sikert kívánok a bemutatkozó lemezhez!

Bari Attila: Köszönjük szépen!

Az interjút készítette: Andris