– Először is, hadd kérjelek meg arra, hogy mutasd be magad (kedvenc bandák, műfajok, ismerkedésed a metallal…stb.)– Mindenekelőtt nagyon köszönöm, amiért időt szánsz erre az interjúra. A nevem Kunal Choksi, Indiában élek, Mumbaiban, ahol lelkes metal fanatikusként indult a pályafutásom, sokakhoz hasonlóan. Aztán elkezdtem írni róla, ahogyan te is, először cikkíróként, aztán szerkesztőként, végül 2010-ben elindítottam a saját kiadómat. Néhány évvel később pedig egy PR céget alapítottam, hogy a kis kiadómon kívül is egyengethessem a zenekarok sorsát. Az időbeosztásom emiatt elképesztően sűrű, néha még ebédelni is elfelejtek.
Magamról annyit, hogy régi vágású fickónak tartom magam, elfogult vagyok az old-school hangzással, de azért értékelem az újabb stílusú zenéket is. Kedvenceim közül rengeteg zenekart tudnék említeni: Amorphis (régi), Incantation, Suffocation, Deranged, Bolt Thrower, Metallica és sokan mások. A death metal a szívem csücske, de a grindcore és a doom is nagy favorit, sőt, mostanában elég sok thrash és black metal csapatot hallgatok. Az első metal lemezem a Master of Puppets volt, amelyet a „mentorom” ajándékozott nekem. Ügyelt arra, hogy úgy hallgassak zenét, ahogy azt egy metal lemez megköveteli. Aztán tesztelt, hogy megbizonyosodjon, alaposan meghallgattam-e az adott albumot. Addig nem is kaptam mást, míg az előzőt ki nem veséztem. Szomorú azt látni, hogy a mai srácok megosztanak egy dalt a YouTube-on, és máris azt hiszik, mindent tudnak a zenekarról.
Én még a kazetta korszakban nőttem fel, amikor még teljes lemezeket hallgattunk, és igyekeztünk minél jobban feltérképezni az adott korongot. Nagyon hálás vagyok a fickónak és a mindenben támogató családomnak (R.I.P.), amiért lehetővé tették, hogy a szenvedélyemnek éljek. (Bocs, hogy ilyen bő lére eresztettem a bevezetőt!)
– Mi fogott meg legelőször a metal zenében?
– Azt hiszem, a zene súlyossága, ami simogatóan hatott a lelki világomra. A gyorsaságától és a komplexitásától teljesen bekattantam; ez azonban nem mondható el más műfajokról. Amikor először végighallgattam a Master of Puppets kazettát, éreztem, hogy nem kell tovább keresgélnem. Még körülírni sem tudtam volna a zenét, de már akkor egyértelmű volt, hogy ez az, amire szükségem van, méghozzá nagy mennyiségben. Így kezdtem el a metal után kutakodni. A horror témájú borítókra szintén felkaptam a fejem. Imádtam, például, az Iron Maiden lemezborítóit.
– Mi a Transcending Obscurity története?
– Egy fórumként indult 2004-ben (akkoriban még Diabolical Conquest volt a neve), de egy évvel később rendes webzine-t faragtam belőle. 2010-ben létrehoztam a kiadót, de aztán elveszítettem édesanyámat és a családi vállalkozást is, így 2013-ban újragondoltam a tevékenységemet. A kiadó megkapta a Transcending Obscurity nevet – aminek több értelmét láttam, mint az előző névnek –, és jelen pillanatban ez teszi ki az aktivitásom lényegét, és ez a jövőre is vonatkozik.
– Végül is, melyik a Transcending Obscurity fő tevékenysége (PR cég, kiadó, webzine)?
– Én sehol sem akarok félmunkát végezni. Akár a webzine-ről van szó, amelyet már több mint egy évtizede csinálok, akár a PR cégről, a munkát profi módon kell kivitelezni. Elvégre a zene az, amivel dolgozom, és nekem az a feladatom, hogy a lehető legjobban odategyem magam mindegyik zenekar számára, amiért felelősséget vállaltam. Az a vágyam, hogy a Transcending Obscurity nevet úgy ismerjék szerte a világon, mint azt a kiadót, amelyik minden igényt ki tud elégíteni szolgáltatások terén, ahol a zenekarok minden tekintetben rábízhatják a zenéjük terjesztését a szakemberekre.
– Mi a különbség a TOMetal és a TOMetal India között?
– Ez nagyon jó kérdés. Ami a kiadóimat illeti, határozott különbség van a Transcending Obscurity és a Transcending Obscurity India között. Ez azért van így, mert a nemzetközi szintéren sokkal tapasztaltabbak a zenekarok, jobban kiismerik magukat a mezőnyben, és az eszközeik, lehetőségeik is jobbak. Ellenben nem minden indiai zenekar annyira felkészült, és a lehetőségeik is szerényebbek, így hát fontossá vált, hogy a két színteret elválasszam egymástól, anélkül, hogy igazságtalan minőségbeli különbséget tegyek a kettő között szolgáltatás szempontjából. Mindkettőnél a nemzetközi sztenderdekkel dolgozom, még a pólóméret tekintetében is. A zene minőségét azonban nem tudom megváltoztatni, de a kreatív folyamatokba nem is akarok beleavatkozni, mert kiadóként ez nem lenne helyes.
– Ha a 2015-ös adatokat vesszük alapul, akkor 65 bandáról beszélünk. Az idei év végére viszont kb. 75 csapattal számolhatunk, ami meglehetősen sok. Ugyanakkor, vannak, akik ritkábban adnak ki albumot, szóval a lemezkiadások terén mégsem olyan nagy a hajtás, mint azt bárki gondolná. A legtöbb csapatot a Transcending Obscurity Distribution alkiadó jegyzi, ami egy új mellékága a fő kiadónak. Itt az új bandákkal lehet találkozni, amelyeknek még nincs sok követőjük, ezért a szaksajtó részéről is kisebb a felhajtás. A célom 2016-2017-re az, hogy több bandával dolgozhassak együtt a nemzetközi színtérről, ami az egyetlen módja annak, hogy szélesebb körökben is ismertté váljunk.
– Melyik a legismertebb banda a Transcending Obscurity kiadónál?
– A csel az egészben az, hogy olyan bandákkal dolgozom, akik inkább az alműfajok berkein belül szereztek maguknak nevet. Például az Officium Triste zenekart (őket nemrég szerződtettem le) nagyon jól ismerik és kedvelik doom/death metal körökben. Aztán ott van a Deceased, akiket death/thrash legendaként tartanak számon. De őszintén szólva, jobban szeretem, ha egy adott zenekar inkább az én terjesztői és promóciós erőfeszítéseim nyomán válik ismertté. Ilyen is történt már a múltban, különösen azokkal a bandákkal, akik az én régiómból származnak. Nyilván szükség van nagyobb nevekre is, akik a kiadó hitelességét hivatottak bizonyítani.
– Lemezborítókat is készítesz. Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
– Köszönöm, hogy felfigyeltél az alig ismert illusztrációimra. Ha őszinte akarok lenni, egyikre sem vagyok túl büszke, mert a bennem megbúvó kritikus mindegyikkel elégedetlen. Ez talán azért van, mert alig egy éve foglalkozom ilyesmivel, és tisztában vagyok azzal, hogy még hosszú út áll előttem, amíg nemzetközi elismerésben reménykedhetek. A nem túl zsenge korom és szoros időbeosztásom ellenére is sikerül készítenem egyet s mást. Mindezt abban a hitben, hogy néhány év múlva a saját projektemnek készíthetem el a borítóját (ugyanis éppen gitározni tanulok). Addigra hátha előrukkolok valami sokkal használhatóbbal. Lemezkiadó tulajdonosaként vagy koncertszervezőként elért, illetve egyéb munkámból származó babérok ellenére úgy gondolom, hogy szerénynek kell maradnom és be kell ismernem saját hiányosságaimat. El kell fogadnom, hogy rengeteg munkára van szükség ahhoz, hogy valamit jól csináljon az ember.
– A világ mely régióiban ismert leginkább a kiadó/terjesztő?
– Természetesen Indiában vagyunk a legismertebbek, hiszen itt a bázis, de az igaz, hogy függ attól, milyen tevékenységekre gondolsz. A PR és kiadós ténykedéseim révén egyre ismertebbek vagyunk az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, de még Spanyolországban is, ahol néhány kiadó az én PR cégem szolgáltatásait használja.
– Kicsit zavarba jövök a reflektorfénytől. Emlékszem, gondot csináltam abból, hogy a Rolling Stone egy tisztán kivehető képet akart rólam leközölni a cikkben. Alig akadnak ilyen jellegű képeim, ezért egy adott ponton már ragaszkodtak ahhoz, hogy ide küldjenek egy profi fotóst, aki majd új képeket készít rólam. Azért az király, hogy az itteni metal szintéren végzett kiadói és PR-os munkám megért nekik egy interjút. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a műfajon belül még mindig sokat számít a sajtó, még ebben a közösségi oldalak által irányított világban is.
– Ismersz magyar zenekarokat/kiadókat/terjesztőket?
– Ismerem az Unfit Ass. zenekart (nagyon alulértékeltek!), a Marblebog, Vrag, Vérzivatar, Veér és Mystagog nevű csapatokat, mivel anno írtunk róluk a webzine-en. Ismerem a Neverheard kiadót/terjesztőt, akik nagyon jó munkát végeznek. Ezenkívül hallottam a Vile Disgust nevű death/grind bandáról és természetesen a Tyrant Goatgaldrakona zenekarról, akiket szintén nagyon alulértékelnek. Összességében, szerintem a black metal mezőny erősnek mondható Magyarországon, és több hírveréssel és nemzetközi kapcsolattal akár nagyon erőssé is válhatna.
– Szólnál néhány szót a magyar metal rajongókhoz?
– Köszönöm az érdeklődést és a nyitottságot! Ez minden, amit mondhatok. A megítélés néha borzalmas dolog, főleg, ha hamis forrásokból táplálkozik. Ha lehetséges jelentős metal mozgalmat indítani egy olyan országban, mint India, amely nem büszkélkedhet metal gyökerekkel, akkor biztos vagyok benne, hogy valami egészen rendkívülit lehetne tenni Magyarországon az ottani metal színtér megerősítéséért. Szeretném ezúton felajánlani a szolgálataimat minden érdekeltnek a régióból, legyen szó akár webzine-ről, terjesztésről vagy akár a kiadóról.
<a href=”http://transcendingobscurityindia.bandcamp.com/album/volume-1″>Volume 1 by Transcending Obscurity Label Sampler</a>
– A végszó joga téged illet…
– Te vagy itt a hős, mert az erőfeszítésed és érdeklődésed nélkül ez az interjú nem jött volna létre. Köszönöm az idődet és türelmedet, ez nagyon sokat jelent nekem, hiszen ez újabb jele annak, hogy a munkámat elismerik, ami az általam foglalkoztatott bandáknak is fontos. Remélem, hogy néhány éven belül a kiadót és PR céget szilárdabbá tudom tenni, és ki tudja, talán még saját zenekarom is lesz (ez esetben számítok egy tisztességes lemezismertetőre a remek weboldalatokon, ha-ha). Köszönöm mindenkinek, aki ezt elolvasta, és egész nyugodtan felkereshet bárki, aki úgy gondolja, hogy segíteni tudok neki. A következő e-mail-címen tartom a kapcsolatot az összes tevékenységem ügyében: transcendingobscurity@gmail.com.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.