Ottó: Hasonlóképpen született mint a korábbi albumok. Megvolt a számok alapja amit általában Gergő hozott és a kreatív folyamat során mindenki hozzá rakta a dolgait. Ez nem egy rövid folyamat több mint 2 év munkája van benne.
Gergő: Köszönjük a gratulát! 🙂 Sőt, talán van az három év is… Most valahogy elég lassan ment a munka, Migi a családi kötelezettségei miatt nem tudott annyira részt venni a dalírási folyamatokban, mint régebben. Most jóval több dalt hoztam én, mint korábban.
Talán ennyi a különbség, de ugyanúgy közösen dolgoztuk ki őket, és demokratikus módszerekkel folyt a munka, szóval, ha egy valakinek már nem tetszett egy adott téma, azt dobtuk a kukába! 🙂
G: Mi jammelőspróbatermezős zenekar vagyunk. Valaki lehoz egy riffet, vagy egy komplett dalt, és aztán közösen kidolgozzuk. Van egy kis felvevő gépünk, és azzal rögzítjük a próbákat, aztán hazavisszük a cuccot mp3ban, meghallgatjuk, és vagy hozzárakunk a következő próbán, vagy elveszünk belőle. Elég időigényes folyamat, de nálunk ez vált be.
– Ha már szóba került a húsz év, hogy látjátok a pályátokat visszatekintve? Elégedettek vagytok a hazai mondjuk úgy undergroundban elfoglalt helyetekkel, az eredményeitekkel? Van valami, amit másképp csinálnátok mai fejjel?
O: Magam részéről elégedett vagyok, nem csinálnék másképp semmit.
M: Mindenképpen elégedett vagyok a hazai helyzetünkkel. Amit szerettem volna itthon elérni a zenekarral, az már egy jó ideje teljesült. Ezt szakmai szempontból értem hiszen egy rétegzenét játszó magyar bandánál csak erről lehet beszélni. A többi plusz jó csak bónusz.
G: Én is azt érzem, hogy szakmailag nagyon megbecsült és elismert zenekar vagyunk. Ez persze nincs párhuzamban a közönségsikerrel. Vannak a mai napig kis látogatottságú koncertjeink, de engem ez soha nem keserít el. Soha nem nézem, hogy hányan állnak a színpad előtt, mert ha felmegyek oda, akkor egy őrjöngő magából kivetkőzött állattá alakít a zenénk, és a külvilágot teljesen kizárom olyankor. 😀
– A Nr.4 után tiszta lappal kezdtetek vagy voltak megmaradt ötletek?
O: Az előző lemez kapcsán nem maradtak ötletek, minden rögzítésre került. Teljesen új ötletekből dolgoztunk.
M: Friss témákból dolgoztunk és ez a megújulás úgy gondolom, hogy az egész album tekintve most nagyon tetten érhető. Sikerült fejlődnünk, továbbléptünk a saját korlátainkon.
– A friss lemezt már nem a norvég Smash Fabric adta ki, hanem a finn Inverse. Ennek kapcsán kérdezem, mennyire fontos számotokra a fizikai megjelenés, hisz ők ha jól tudom csak digitális terjesztést végeznek?
O: Mi még a kazettás korszakban nőttünk fel, ezt szoktuk meg, ameddig létezik még fizikai formátum, addig mi ezt preferáljuk.
M: Pontosan. És valahol ebben a felszínes internetes, digitális zenehallgatási katyvaszban értéket képvisel a kézben tartható hangzóanyag. Az igényes zenehallgató/zeneszerető ember minimum cdt, de még inkább bakelitet hallgat. Ez olyan, mint a cigizés. Megvan az a sajátos mozdulatsor, „szeánsz” ami ezzel a típusú élvezettel jár. Berakod a cdt, felrakod a bakelitet, kihajtod a szövegkönyvet, megnézegeted a zenekari fotókat és párhuzamosan figyelsz az infókra és a zenékre, miközben a külvilágot kizárva azonosulsz a rengeteg plusz dologgal, amivel a zenekar megajándékoz ilyenkor. Mindez most szájbarágósnak tűnik, de sajnos ez az élethelyzet egyre inkább kuriózum.
G: Pont az elmondottak miatt mi magunk gyártattunk is az új lemezből limitált példányszámban digipack cdket. És ami meglepő, hogy az első száz darab elfogyott két hét alatt. Szóval újra kellett gyártatnunk. 🙂 Pozitív, reményteljes dolog ez azért… 🙂
– Kis “bulvár”. Olvastam a kifakadásotokat a Toolságosan toolozós hasonlításról. Ennyire a szívetekre vettétek?
O: Személy szerint én nem vettem a szívemre, mindenki ahhoz hasonlítja amihez jólesik, ha van ilyen vélemény akkor nyilván azzal nincs sok értelme vitatkozni. Ezer más zenekarhoz is hasonlítottak már minket a Kispáltól a Nirvanán át az Anathemáig, akkor most melyik a helytálló?
M: Én nem a hasonlítgatást vettem/veszem magamra, hanem az agyatlan, rosszindulatú fikkantást, ami annyira jellemző itthon. Ezt a keserédes direktbe szarozást sosem bírtam…
– Essen szó a lemezeiteken rendre felbukkanó ismert és kevéssé ismert közreműködőkről! Mi alapján kértek fel valakit a szereplésre, illetve hogyan zajlik ez?
G: A lényeg, hogy hatalmas érzés az, amikor a gyerekkori hőseid egy dalban játszanak veled. Azok a zenészek, akiknek a posztere kint volt a faladon annak idején, és elérhetetlennek tűntek akkor. Mára az internetnek hála elérhetőbbekké váltak ezek az emberek, és mi próbáljuk ezt ki is használni. Úgy szokott működni, hogy megkeresem az adott arcot, bemutatkozom, és küldök neki egy készülő dalt, meg pár régebbit is, hogy lássa, hogy miről van szó. Aztán vagy vállalja, vagy nem. Amúgy ilyen vendégszereplésért soha nem fizettünk, és elvből nem is fizetnénk! Ha valaki megcsinálja pusztán lelkesedésből, az jó, ha nem akkor nem erőltetjük.
O: Általában lemezkészítés közben szokott szólni Gergő, hogy most ez és ez fog játszani a lemezünkön én meg mondom, hogy OK. 🙂
M: Én is csak kapkodom a fejem, sokszor olyan hihetetlen. Gergő rendezi az egészet és baromi jó csinálja. Iszonyat nagy élmény az egész! Ő egy igazi varázsló! Sőt! Bűvész! 🙂
– Érdekelne az is, hogy volt-e már olyan, aki nemet mondott a felkérésre?
O: Volt egy-két ilyen, de szerintem ennek így kellett lennie. Azt viszont el tudom képzelni, hogy utólag már bánták… 🙂
G: Igen, nincs is értelme agyalni rajta, ha nem jön össze egy ilyen dolog. Volt, aki szimplán nem válaszolt, volt, aki pénzt kért volna érte, de ezt persze visszautasítottuk a fentiek miatt. Meg ilyen időegyeztetési problémák is voltak, és legtöbbször emiatt csúsztak meg a dolgok.
M: Érdekesség, hogy például a Candlebox egyik tagjával is folytak tárgyalások és a turné kellős közepén lévő zenész egyszerűen fizikailag képtelen volt velünk együtt dolgozni, pedig a kölcsönös szimpátia, az emberi és zenei oldala stimmelt a történetnek.
G: Hasonló volt például bizonyos Neurosis, C.O.C. vagy Dillinger Escape Plan tagokkal is… Volt pár, de ezek mind nagyon jófej, udvarias emberek, szóval nem volt nagy feszülés amiatt, hogy nem jött össze…
– A lemezek grafikai megvalósítását is “házon belül” oldjátok meg. Már meglévő képekből választjátok ki vagy az elkészült lemez inspirálja a borítóra kerülő kép elkészítését?O: Szintén Gergő területe, jó érzékkel szokta megválasztani a lemez mondanivalójához grafikát és a színösszeállítást. A borító színei sokat elmondanak az éppen aktuális albumról. A mostani lett a legszínesebb, ahogy a lemez is.
G: Eddig mindig már meglévő kész képekből válogattam ki a borítókat. Azt hiszem, működik ez így. Talán ha csakis a borító miatt kellene valamit megfestenem, nem menne olyan jól. Erőltetett lenne.
M: Már hagyomány nálunk, hogy Gergő grafikái adják a lemezborítók magját. Valahol ez tökre koncepciózus, ad egy bizonyos vezérfonalat az egésznek. Arculata van a dolognak, ránézel bármelyik lemezünkre és ha képben vagy, tudod biztosra, hogy ez Angertea. Még sorrendiséget is tükröznek a grafikák, színkompozíciók.
– Ha jól emlékszem tavaly néhány festményt kiállítottak a Dürerben és meg is lehetett vásárolni, s a bevétel jótékony célra ment. Mesélnétek erről?
G: A Dürerben valóban volt kiállításom, de a jótékonykodás a szentesi bulin volt tavaly márciusban. Felajánlottam árverezésre egy képemet, és a bevétel teljes összegét a szentesi kórház gyermekosztályának adományoztam, plusz adtam nekik egy másik festményt is! A képet 50 000 Ft-ért vette meg egy Angertea rajongó barátunk Japánból. Jó érzés volt segíteni kicsit a magunk eszközeivel. Idénre szintén tervezek hasonló akciót, csak most egy helyi állat menhelyet szeretnék támogatni!
– Mi várható koncert fronton az új albummal? Illetve mit várhatnak, mit kapnak akik elmennek egy Angertea koncertre?
O: A lemezmegjelenést követően intenzív koncertezésbe kezdünk az ország egész területén és külföldön is. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben eljátsszuk a lemezt, hisz ennek technikai és egyéb akadályai lennének, illetve a műsoridő relatív rövidsége sem engedné meg. Vannak olyan korábbi nóták amiket egyszerűen nem
hagyhatunk ki a repertoárból, az meg senkinek nem lenne egészséges a 2 órás Angertea koncerteket tartanánk ezentúl. Úgy gondolom az nekünk is sok lenne..:). Tehát aki eljön egy koncertünkre az eddigi intenzív élményt kapja új dalokkal kiegészülve.
– Bónusz kérdés. Gergő mesélnél a Black Tape Storeról?
G: Persze! 🙂 Ez egy kis mellékprojekt, amit másfél évvel ezelőtt csináltunk egy szentesi barátommal. Volt egy kis szabadidőnk, épp a teja sem koncertezett annyit, még a lemezkészítés is homályos volt, és úgy gondoltuk, hogy használjuk ki az időt, és legyünk
kreatívak. Gyurkának voltak ilyen elektrós témái, és igaz, hogy annyira ez nem az én világom, de tetszett az a fajta elszállás, amit képviseltek a dalok. Akkoriban jártam énektanárhoz, és pont kapóra jött a sok új impulzus, ami ott ért. Ezek a lágyabb, finomabb dallamok… Szóval úgy éreztem, hogy ez egy kihívás, és kipróbálom magam egy teljesen más területen. Aztán csináltunk egy három dalos EP-t. Mindenképp szeretnénk folytatni majd valamikor, de most sem időm, sem energiám nincs rá a teja amellett. Ez egy laza kis
szabadidős projekt, de azért nagyon szeretem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.