Beszélgetés Kátai Tamással a Neolunar lemez kapcsán


Amikor a Rengeteg kijött a Thy Catafalque-tól, egy kicsit értetlenül néztem, mert a korábbi anyagokon konszolidálódva több kísérleti / atmoszférikus részre számítottam. Az a lemez nekem túlságosan metalos lett. Nem szeretem az úgy kezdődő mondatokat, hogy „ha nem pont ő csinálta volna, akkor”, mert azt hiszem, ez lenne a szubjektív értékítélet esete, így bele sem kezdek ebbe… Abba… Ez alól mondjuk senki sem kivétel (tudom, hogy páran azt hiszik magukról, hogy ők igen, de nem). A Sgùrron már jobb volt az arány, de mintha csak sejtette volna Tamás, hogy mit szeretnék tőle leginkább hallani, megérkezett a Neolunar nevű kivetülése megszokottan elvont gondolkodásának.

Több projecttel is jelent meg anyagod hirtelenjében… Ezek régóta készülő dolgok, vagy hirtelen jöttek ki? Esetleg van köze ahhoz, hogy a Thy Catafalque lemezek között ekkora időkülönbség volt? Spekulatívan: Fejt ki rád fékező erőt a Season of Mist?


A Sgùrr tavaly októberben jelent meg, de már majdnem egy évvel korábban kész voltam vele, és onnan is voltak dalok, amiket kihagytam és amiből kettő a Neolunarra került fel később, tehát volt időm bőven. Úgy tűnik, mintha most hirtelen írtam volna két lemezt, de valójában csak majdnem egyszerre lettek készen. Vagyis három lemezről beszélünk, mert lesz új Thy Catafalque is. A kiadó nem fejt ki rám fékezőerőt, maximum annyiban, hogy lassan haladnak a dolgok, ami voltaképpen érthető, amennyi és amilyen zenekarok dolgoznak náluk. Épp emiatt nem is zaklattam a Season Of Mistet ezzel a két albummal. Ezek más csatornákon jelentek meg. Nem is volt szükség komolyabb kiadóra hozzájuk.



Igen, a Slower Structures a GS-nél jelent meg. A Neolunarnak van kiadója? Két lemezre szólt egyébként a Season of Mist szerződésed a TC-vel. Folytatás van tervben?

A Slower Structures GS Productions, igen, ami szinte szerzői kiadás, csak ők gyártják le a lemezeket, a Neolunar pedig konkrétan szerzői. Rendeltem 100 CD-t egy észak-írországi gyártól és ennyi. A Season Of Misttel még egy egy plusz egy lemezes szerződés lett, illetve egyelőre ez lóg a levegőben, mert elrontották a papírmunkát, a régi címem került a szerződésbe meg 2011-es dátum, szerintem én olvastam el egyedül, hogy mi van benne, haha. De ez csak formaság, gentlemen’s agreement van, már ott van náluk az anyag.

Depeche Mode, Hipgnosis hatásokat hallok a Neolunar dalokban. Sőt, a Vad Fruttik: Darabok című lemeze is eszembe jutott párszor. Hallgatod, szereted ezeket a zenekarokat?

A Depeche Mode örök kedvencem, leginkább a Music For The Masses lemez, de később is volt rengeteg nagy pillanatuk. A Hipgnosisról nem hallottam korábban, a Vad Fruttikról igen, de egy hangot sem tőlük, teljesen kimaradt.

Te magad érzel az anyagban hatásokat? Ha igen, mik azok?

Persze, van ott még Pet Shop Boys is! Két dal dark wave, az utolsó Twin Peaks. Mi is van még? A München-Hamburg olyan, mint a Kraftwerk és a Tűnő idő tárlatos TC egyben. A Reading Room Rendezvous meg Mátépéter néven ment a felvétel alatt.
Többen mondták, hogy a Sand Into Wave nagyon Joy Division, de azt pont nem hallgattam sosem.
A lényeg az volt, hogy ezt nem olyanra akartam, mint a TC. Nem akartam ilyen nagyszabású, epikus műalkotásokat. Egy 40 perces, 10 dalos, könnyen megfogható, egyszerű poplemez volt most a cél, mert ilyet még nem írtam és ez izgatott most.



Pedig a TC jellegzetességek benne vannak, de ez nyilván nem levetkőzhető. Megnyugtatlak: összességében különbözik tőle. Először hallható az énekhangod felvételen, és ez az a pont, ami nagyon hajaz néha a Depeche Mode-ra. A Neolunar Architecture-ben egyből beugrott Dave Gahan. Az Avenues meg a Construction Time Again-t juttatja eszembe, persze zeneileg.
Honnan jött az éneklés ötlete?

A Sgùrr idején eleinte keresgéltem magyar énekesnőket idekint, de rettentő nehéz találni akárkit is, úgyhogy kitaláltam, hogy akkor egy helyi énekesnő lesz és akkor angolul fog énekelni, mert máshogy nem tud, lesz ami lesz. Meg is lett a hölgy, megbeszéltük, hogy jön és felvesszük a Sand Into Wave-et. Felénekeltem úgy-ahogy demó gyanánt és átküldtem neki, hogy ez lenne. Viszont éppen a felvétel napján vissza kellett neki költöznie Edinburgh-ból Amszterdamba (holland lévén), ami elég hihetetlen, de ez történt. Én meg akkor meguntam az egész herce-hurcát és úgyhagytam a számot, ahogy volt. Ez is került fel a lemezre. Végül is nem volt olyan rossz és megpróbáltam más dalokra is ráénekelni. Van, ahova sikerült, van ahova nem. Azok lettek az instrumentálisak.

És mi a helyzet a szintetizátorokkal? Gondolom, tartasz egy egyensúlyt a feljátszás és a VSTi + egér módszer között…

Nem igazán. Van pár téma, amit a szintivel, élőben játszottam fel, az orgonákat főleg, mivel a Korgban nagyon szeretem ezt a meleg orgona hangszínt, meg ott van a München-Hamburgban az ún. refrénben az a torzított gitárszerű szinti, ami minden TC lemezen hallható. Ezeket egyszerűbb volt feljátszani direktben, de a VSTi-knek általában izgalmasabb és jobban formálható hangjai vannak. Nem okoz morális válságot beprogramozni a témákat, pláne egy ilyen anyag esetén, ahol a koncepció egyik eleme a technológia. A valódi élő hangszerek, a hegedű, a szaxofon ellensúlyozzák a mechanikus alapokat.

Ez a technológia dolog a szövegekre is értendő? A München-Hamburg nekem egy vonatutazást idéz fel.

Ez egy urbánus lemez. Nagyvárosi éjszaka, vonatút, neonfény, film noir, eső, Ilyesmikre gondoltam közben.
Szemben például a Thy Catafalque-kal, ami egyértelműen természet-központú.



A dobra új szemplert használtál, mint eddig?
Mert az pont, hogy organikusabb. A TC dobja indusztriálabb.


Majdnem minden dalban más minták vannak, én sem tudom követni, hogy mit csinálok. Most többet kísérleteztem, a TC-ben is többet kellene.
Ezt a hangzásra értem, a zene annyira nem kalandos.

Mármint a hangzással kéne többet kísérletezz?


Igen. A következő lemez után felforgatok mindent szerintem, mert nagyon beálltam egy vonalba. Legalábbis ez a terv. Például nem ártana vásárolnom egy hangkártyát. Bár jelen állapotban egyáltalán nincs kedvem zenét írni.

Az angol nyelv használata a magyar mellett meglepett. Egyszer azt mondtad, hogy azért írsz magyarul, mert az anyanyelven a legkönnyebb kifejezni a gondolatokat.

Ez abszolút így van. De ez az egész abból jött, mint ahogy említettem, hogy nem találtam magyar vokalistát és meguntam az egy helyben topogást, ebből lett az első dal. Aztán arra gondoltam, hogy akkor ha ez nem TC lesz, akkor legyen tényleg más és ez maradjon angol. Az az egy magyar nyelvű dal a Sgùrr-ről került át, mert tökéletesen illett ebbe a világba, oda meg nem.


A következő TC-ről van valami publikus információ? Megírt témák, előrelátható megjelenés, hangszerelés, vendégszereplések…

A megjelenéssel kapcsolatban nem tudok mondani semmit, nincs kitalálva. A zenéről meg még nem szívesen beszélek, előre nem szoktam meg nem is látom tiszta fejjel egyelőre.

Ha megengedsz egy aktuálpilitikai kérdést: A britek népszavazásának az eredménye érint téged valahogy?

Hogyne, hát hiszen itt élek. Még senki nem tudja, mi lesz, de persze engem is érint, mert bár brit állampolgár is vagyok, de ugyanúgy befolyásol mindent, ha ilyen horderejű változás történik az országban vagy az országon kívül.

Vegetáriánus vagy. Mi ennek az oka?

Pusztán morális oka van. Ha lehet választani, akkor nem eszem állatot és hát általában lehet választni.
De ezzel nem szoktam senkit se fárasztani, mindenki maga dönti el, mit fogyaszt.

Hogy érzed? Kimaradt valami? Nyugodtan kérdezz magadtól valamit!

(némi gondolkodás után)

Elmondhatom például, hogy a szaxofonossal egy jazzbárban találkoztam és megkérdeztem tőle, hogy játszana-e pár dalban, mire lelkesen rábólintott és megbeszéltük, hogy pár nap múlva eljön és felveszünk valamit. Otthon rákerestem a nevére, hogy hátha van valami róla és kiderült, hogy egy hullaprofi ember, egyetemeken tanít zenét, könyvei jelentek meg a szaxofonról és a klarinétról, többszáz fellépése volt a Pori Jazz Festivaltól a Royal Albert Hallig, úgyhogy kicsit túllottem a célon, de eljött és játszott. Nagy élmény volt.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.