Legutóbb a fekete fém múltjánál, jövőjénél, eszméinél, és filozófiájánál tartottunk. Folytassuk hát innen.

Mi jöhet még ezután? Már nem csak Hitler beszédek, hanem Sztálin felszólalásai is hallhatóak lesznek intróként vagy önálló „dalnak” szánva? Értem én, hogy a nihilizmus már lassan mindenen túlhaladó méreteket ölt, és hogy ha van egy hatás, akkor rövidesen megszületik az ellenhatás is (jelen esetben:NS vs. red black metal), és hogy mióta nem lehet hinni az Istenben, hisznek mindenben, de szerintem a deviancia, a dekadencia mértéke sokszor már a kóros mennyiségbe csap át a black metálban is. Pedig eszmeileg még mindig ez az egyik, a modern világ kiábrándító, antiheroikus, gépies lélektelensége, szürke, zombiszerű, technikamániákus, pusztán anyagi élvezetekben elmerült, fogyasztói mentalitása, és a szélsőséges liberalizmus ellen leginkább lázadó, azzal szembehelyezkedő irányzat. Mármint az értékesebb része…

Beszéltünk korábban a koncertezés lehetőségéről. Ilyen fronton hogyan állsz? Ha tér, idő, és halál nem lenne akadály, kiket válogatnál be a saját sztárzenekarodba?

Hmm, jó kérdés. Úgy néz ki alakulóban van a koncertfelállás; elvileg minden posztra meg van az ember, de mivel az élet a legnagyobb mókamester („aki” sokszor elég kemény pszichopátiás tüneteket mutat…), csak akkor fogom ezt biztosra venni, ha már legalább néhány próbán túl leszünk.
Kiket válogatnék be az álomcsapatomba? A válasszal nincs olyan nehéz dolgom, mert jó néhány jelöltem is akadna egy-egy hangszerre, vagy akár énekre is. S ráadásul e figurák (majdnem) mind életben vannak, legalábbis azt hiszem :).
Akkor legyen mondjuk így:
egyik gitár – Samoth vagy Blasphemer vagy Obsidian (inkább a régebbi munkássága tükrében)
basszusgitár – Vicotnik (Code basszer) vagy Tyr, esetleg King Ov Hell
dobok – például Frost, Trym, Hellhammer, Nick Barker, Nils Fjellström, Horgh, Inferno, Tony Laureano , Vyl, és így tovább, hogy a death metal csoda-dobosokat már meg se említsem…
szintetizátor, billentyűk – Mustis vagy Morfeus, esetleg Charmand Grimloch
egyik énekes – Daemon, Csihar vagy Dead (na, ő utóbbi az egyetlen nem élő; ugye a név kötelez…)
másik énekes – Garm, esetleg ICS Vortex
másik gitár – ideális esetben ugye én, de ha ilyet nem játszhatunk, akkor Ihsahn vagy esetleg Snorre, de azért sűrűn fel ütnék a fejüket vendégszólók is; Trey Azagthoth személye által. S ekkor boldogan megelégednék a nézőtéren vagy a hangfal előtt elfoglalt helyemmel is…

Ha valaki szénné hallgatta az Aornos lemezeket, de valami hasonló érzésre, hangulatra vágyik, milyen előadókat ajánlanál neki, akár a saját kedvenceid közül? Kiket érzel közel a saját művészetedhez? Milyen aktuális kiadványokat tartasz nagybecsben mostanság?

Ezekkel az alapokkal kezdem: természetesen az első két Emperor album, valamint az As The Shadows Rise EP, de akár a harmadik; a IX Equilibrium vagy ne tán a negyedik Prometheus The Discipline Of Fire & Demise is ide vehető, aztán Mayhem – De Mysteriies Dom Sathanas, Wolf’s Lair Abyss, Grand Declaration Of War, Limbonic Art– Moon in the Scorpio, In Abhorrentia Dementia, Ad Noctum, Satyricon – Nemesis Divina, Rebel Extravaganza, Arcturus – Aspera Hiems Symfonia, La Masquerade Infernale, Elend – The Umbersun, Wojciech Kilar – Bram Stoker’s Dracula, Thorns vs. Emperor, Thorns – Thorns, Immortal – Pure Holocaust, Battles in the North, Blizzard Beast, Darkthrone – A Blaze in the Northern Sky, Zyklon – World of Worms, Tartaros – Grand Psychotic Castle, Red Jewel, Morbid Angel – Altar, Blessed, Covenant, Domination, Gateways to Annihilation, Cradle Of Filth – Dusk and Her Embrace, Peccatum – Strangling From Within (kár hogy a hangzás némileg levesz az élmènyből), Katatonia – Dance of December Souls, Brave Murder Day, Keep Of Kalessin – Through Times Of War, Agnen. Dodheimsgard – Satanic Art.

És akkor jöjjenek a 2000 utániak: Code – Nouveau Gloaming, Keep Of Kalessin – Reclaim, Armada, Mayhem – Chimera, Dark Funeral – Diabolus Interium, Attera Totus Sanctus, vagy akár a legújabb Where Shadows Forever Reign (az a dobolás!), Watain – Casus Luciferi, Sworn to the Dark, Lawless Darkness, Dark Fortress – Stab Wounds, Seance, Eidolon, Ylem, 1349 – Hellfire, Demonoir, esetleg Beyond the Apocalypse, Sonic Reign – Monument in Black, Stellar Master Elite – I, II, III, Gehenna – WW, Skaldic Curse – World Suicide Machine, Abigor – Fractal Possession, Arcturus – Sham Mirrors, Inquisition – Obscure Verses for the Multiverse, Bloodshed Across…, Nightbringer – Ego Dominus Tuus, Mgla – With Hearts Toward None, Exercises In Futility, Myspyrming – Söngvar Elds, Behemoth – The Satanist, Dead Congregation – Promulgation of The Fall, Dimmu Borgir – Death Cult Armageddon, In Sorte Diaboli, s talán még esetleg: Thy Darkened Shade – Liber Lvcifer, Avichi – Catharsis Absolute, Tortorum – Katabasis.
Az egészen frissen hallottak közül pedig megemlíthettem: Svartelder – Pyres, Schammasch – Contradiction, Triangle, The Deathtrip – Deep Drone Master, Prosternatur – Abyssus Abyssum Invocat, Draugnim – Vulturine, és végül két nagy visszatérő: In The Woods – Pure, Ancient – Back To The Land Of Dead.

A vinyl egy ideje már a reneszánszát éli, de most meg a kazetta lett nagyon trve, főleg metal körökben. Mi a véleményed erről a folyamatról? Te adsz ki/adnál ki kazit?

Sajnos soha nem volt lemez lejátszóm, ezért nekem a vinyl, mint olyan kimaradt. Nyilván megvan a maga szépsége és feelingje, és talán egyszer majd sikerül egyszer ezt a hiányosságomat is korrigálni, bár ha csak a kedvenceimet akarnám beszerezni, az is egy költséges project lenne… A kazetta valóban visszajött, elég sok underground kiadó foglalkozik is ilyen kiadványokkal. Amellett, hogy nem csekély a nosztalgiafaktor; a retró érzés benne, valamiért biztos megéri ezeknek a bizonyos kiadóknak, terjesztőknek. Személy szerint én nem sok hasznát tudom venni, de másabb lenne, ha egy minőségi kazetta lejátszó cucc állna rendelkezésemre, mivel az analóg hangzásnak megvan a maga, csak rá jellemző varázsa. Emlékszem: anno majdhogy nem csalódás volt egy-két lemez a hangzást tekintve, amikor végre – hosszas küzdelem után – sikerült az áhított anyagot a műsoros kazi után CD-n is begyűjteni. A digitális és analóg hangzás között az organikusság mértéke általában csorbát szenved,; az előbbi kárára. Ám annak tényleg nem sok értelmét látom, hogy valaki manapság a vélt „trve”-ság jegyében mondjuk egy old school, gagyibb, „piacos” magnóval hallgasson zenét, ami például rendszeresen begyűri a szalagot, vagy idegesítően lassabban vagy gyorsabban játssza le a muzsikát. Ráadásul ugye egy gyengébb minőségű másolt kazettán már a zene finomabb részletei is sokszor elvesznek. Persze ez sokakat nem zavar(t)…
 

Igen, jelent már meg kazetta hozzám (is) köthető zenéből, például a Hunug Records tavaly megjelentette kazin a Carcharoth – Urdung anyagát, amihez Anvil Kvlt alkotott nagyon dizájnos borítót, amit ezúttal is nagyon köszönünk neki. Ezenkívül egy Aornos split anyag is már régóta a küszöbön áll (ahol szintén Anvil Kvlt készítette el pazar mód a grafikai részeket) csak az a bizonyos küszöbön való átlépés még várat magára… Ezt a Fekete Terror Productions szintén kazin hozná ki, s itt az Aornos két saját számmal és egy feldolgozással szerepelne (Arcturus).

Amúgy te milyen cuccokkal zenélsz? Most jöhet a tech fanok öt perce, és persze egy kis reklám.

A gitárom LTD-M 1000 Deluxe, Roling’s a basszusgitárom, a többi az VST plugin: Native Instruments Kontakt 5, East West Symphonic Choirs, Miroslav Philharmonik, EZdrummer 2, Kontakt Studio Drummer. A hangkártya: E-mu Patchmix DSP. A gitárokat és a basszust, és még az éneket is a egy Laney gitárerősítő fejen át vezetett Line 6 X3 Live pedál segítségével veszem fel, vonalból. A stúdióprogramom még mindig a Cubase 5; én ezt szoktam meg, bár a Cubase még fejlettebb változataiban értelemszerűen még több lehetőség van. A mastert az iZotope Ozone 5 nevű programmal készítem. Vissza/lehallgató rendszerről gyakorlatilag nem beszélhetek; régi, mezei Thomson hifi hangfalaim vannak, csak annyi, hogy akad még egy AKG K 912 vezeték nélküli fülhallgatóm is. S kb. ennyi. Mint látható, abszolút nem egy magas kvalitású cucc áll rendelkezésemre, én inkább úgy mondanám, hogy nagyon minimál, úgy hogy ennek fényében a hangzás tulajdonképpen nem is olyan rossz… 🙂

Milyen terveid elképzeléseid vannak a jövőt illetően? Hova tart az Aornos hajója, na és persze a tied?

„A jövő ismeretlen” – hogy egy ilyen nagyon frappáns idézettel éljek. Most még próbálkozom azzal, hogy legyen élő fellépés legalább egyszer-kétszer, de már ugye logisztikailag és egyéb más módon az is nagy kihívás, hogy egy olyan próba összejöjjön majd, ahol mindenki ott van, felkészülten. Egy biztos: ha nem fog gördülékenyen menni, nem fogom erőltetni… Nagyon nehéz ma Magyarországon egy ilyen stílusú, mégiscsak újnak számító zenekart beindítani a koncerteket, a „pörgést” tekintve, főleg, hogy a leendő tagok nem is egy helyről vannak, s mindenkinek megvan a maga elfoglalt élete, valamint az anyagi lehetőségek is meglehetősen korlátozottak, és lassan már helyek sem lesznek, ahol érdemes fellépni.
Elképzelhető, hogy lesz még további Aornos anyag is, ha megtalál a Múzsa csókja, de még semmi kiforrott elképzelésem nincs erről. Mostanában a munkámból kifolyólag sokszor vagyok kiégett, letompult, fáradt ahhoz, hogy a zenéléshez vagy például szövegírásnak ténylegesen kreatívan neki kezdjek, ellenben mégis kell a tudat, hogy a szabad időmben ennek szinte bármikor neki kezdhetek, mert ha ez az érzet hiányozna, börtönben érezném magam.
 

Nehezíti a dolgot, hogy az én esetemben sokszor még a hétvége sem jelent semmi biztatót, ugyanis a 12 órás munkarendemből adódóan gyakran pont hétvégén dolgozom nappal, vagy éjszaka. A szabadnapjaim így legtöbbször hétköznapra esnek, ami ugye például aktívabb koncertezés esetén nem épp a legideálisabb helyzet lenne, bár ilyen veszély egyelőre nem fenyeget.
Nincs olyan szerencsém (és nem is tettem meg mindent azért), hogy abból éljek meg, ami tényleg érdekel, tehát muszáj lenyelni a békát… Ám, annak roppantul örülök, hogy nekem legalább van valami olyan örömforrás az életben, ami nem csak puszta időtöltés, szórakozás, jobb híján való hobby, hanem attól magasabb rendű tevékenység, ami tényleg képes más szférákba elvinni.
Hogy hova tart a hajó? Meglehet: a Sors könyvében úgy van megírva, hogy az Aornos hajója egy bolygó hollandi és arra van kárhoztatva, hogy az ítélet napjáig bolyongjon a partraszállás, avagy a révbe érés bárminemű reménye nélkül… Majd meglátjuk. Mindenestre nem kevésbé leszek elszánt, mint annak a bizonyos elátkozott hajónak a kapitánya – aki hallván a Mindenható átkát, aminek értelmében örök bolyongásra ítéltetett – mindössze káromkodott egyet, és kijelentette, hogy ő bizony nem tágít, a „csak azért is” jegyében…

Ha netán valamiről elfelejtettelek volna megkérdezni, akkor kérlek, ne tartsd magadban!

Valószínűleg küld majd a kiadó megint CD-ket a címemre, úgy hogy ha ne talán bárki ingerenciát érezne, hogy birtokoljon egy eredeti CD-t is a ” Mors Sola„-ból, (és mondjuk ezt némileg jutányosabb áron szeretné, mintha a kiadótól rendelné meg), az írhat nekem nyugodtan Facebook-on, vagy emailben. Örömmel venném. Köszönöm az interjút! Köszönöm a figyelmet. A legjobbakat Neked!