Minden kétséget kizáróan a papírvékony hazai heavy metalos underground legígéretesebb zenekara a dunántúli tagokat tömörítő SpiritBell. A 2010-ben alakult csapat három éve szögre akasztotta a hangszereit, az idei év azonban ismét felszította a tüzet a tagokban. Napokon belül, november 15-én érkezik ugyanis az első hivatalos lemezük, méghozzá az ismert német underground kiadó, a Witches Brew gondozásában. Erről és a visszatérésükről is kérdeztem a négyes két oszlopos tagját, Márkó Zoltán gitárost és Patak „Pixi” Sándor énekest.

A semmiből támadt fel a zenekar. Mégis mi volt az apropója ennek a visszatérésnek? Amennyire én látom, titeket is meglepett az, hogy ismét megnövekedett az érdeklődés a lélekharang (SpiritBell) iránt. Ti ezt miként élitek meg?
Zoli: Igazából ez Pixi kitartó munkájának köszönhető, bennem nem volt annyi ambíció, hogy foglalkozzak a SpiritBell dolgaival. Próbált egy jó kiadót találni, hogy kiadjuk az újból felvett régi dalokat, és mint látod, ez össze is jött, szóval mindenki ŐT okolja, hogy rászabadítjuk a világra a lemezt! A sok-sok érdeklődőnek tényleg örülünk, ez persze köszönhető a kitűnő promóciónak, és talán igény is van a zenénkre.
Pixi: Azért nem egyedül enyém az érdem, hiszen Zoli és a többiek, Heil Ákos dobos és Golyák Csabi basszer rengeteget dolgoztak azon, hogy összehozzák ezeket a jobban megszólaló zenei alapokat. De igen, én vagyok a hibás, ha már bűnbak kell! Ha-ha! És persze jó néhány önzetlenül segítő ember, akiknek ezúton is nagy köszönet jár!

Akárhogy is, de végre befejeztétek az ősidők óta ígért új albumot, ami végül is egy demókkal kiegészített EP lett. Beszéljünk akkor most erről! Négy újravett nóta szerepel rajta, valamint egy új szerzemény, a Full Moon Madness. Miért döntöttek úgy, hogy a The Nameless Soldier, Desert Ghost, The Flying Dutchman és Breath of the Raven dalokat veszitek újra?
Zoli: Nem voltam elégedett az akkori hangzással, ahogy a régi dalok szóltak. Hiányzott az a sötét hangulat, amit ezek a dalok megkívánnak, de most minden téren sikerült megközelíteni, amit megálmodtunk. Legyen az zene, vagy ének. Persze még így sem tökéletes, viszont már sokkal jobb lett.
Pixi: Úgy gondolom, ezek voltak a legerősebb dalaink a régiek közül. Most már megközelítőleg valóban úgy is szólnak, hogy az vállalható minőség…

Horgonyt fel! címmel egy régi, magyar nyelvű felvételetek is helyet kap a bónuszok között. Honnan jött az elképzelés, hogy egy anyanyelven megénekelt nóta is felkerüljön erre a kiadványra?
Pixi: A kiadó külön kérése volt, hogy legyen az anyagon egy magyar nyelvű dal is, mint amolyan érdekesség.
 

Egyben ez a SpiritBell első hivatalos, sőt nemzetközi kiadványa is. Soha nem volt rá lehetőség, hogy egy hazai kiadó, akár underground akár a Hammer felkarolja a bandát és akkor az ő támogatásukkal megjelenjen egy lemezetek?
Zoli: Mint tudod, azért hogy megjelenjen valami itthon, a kiadók felé fizetni kell. Mivel a zenekarnak nem volt bevétele, hiszen nem koncertezett (bár azt hiszem, abból sem sok lett volna) és egyikünk sem milliomos, ezért erre nem sok esélyt láttunk, és sajnos a szponzorok sem álltak sorban.
Pixi: Valóban, nem tudtunk és nem is akartunk volna „befizetős” megjelenést összehozni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első komoly jelentkező egy magyar underground kiadó volt, akik vinyl-en megjelentették volna a régi dalokat, saját költségükön, de az egyezség végül kútba esett, hiszen nem akarták az újabb dalokat, mondván, ezek nagyon elütnek a régiek hangzásától. Meg aztán én is úgy voltam vele, hogy az általuk tervezett példányszámnál ezzel az anyaggal lesz jobb lehetőségünk is. Ezt egyébként most is reálisnak érzem vinyl ügyben, de majd kiderül igazam van-e…

Milyen érzés az, hogy végül is nemzetközi vizeken is sikerül így megjelennetek? Mit vártok a Witches Brew-val létrejött együttműködésetektől?
Zoli: Nagyon jó érzés, hogy egy olyan komoly kiadó, akinél a Gama Bomb is van például, kiadja a lemezt. Remélem, hosszú távú lesz az együttműködés és megszolgáljuk a bizalmukat.
Pixi: Részemről is megtiszteltetés, hogy a Witches Brew bizalmat szavazott az anyagunknak, remélem, bejön ez a húzásuk! Ha-ha! Komolyra fordítva: felmerült máris a folytatás lehetősége, úgyhogy Zolival elkezdtük az agyalást új dalok ügyében.

Annak idején, még 2013-ban arról volt szó, hogy a Breath of the Raven nótátok nagyon elüt a korábbiakról, ezért azt külön maxiként hozzátok ki. Most azonban mégis úgy tűnik, hogy a banda ezen a sötét heavy metalos vonalon halad tovább. Ez minek köszönhető? Valamilyen természetes fejlődés része?
Zoli: Nálam mindig is azok a zenék jönnek be, amik valami hangulatot hordoznak magukban. A Breath Of The Raven-nél úgy éreztem, hogy rátaláltunk valami olyanra, ami működik.
Pixi: A Raven dallal nekem sincs gondom, szeretem. Voltak azonban más nóták is, amikkel viszont sehogy sem tudtunk zöldágra vergődni. Jöttek a viták, a sértődések, stb. Egyszerűen nem akart működni Zoli és köztem az a frankó összhang a dalíráskor, ami a kezdetekkor működött. Aztán szünet, majd jöttek ezek az újra felvett dalok, aztán a dobgépes cuccok, amikben megint érezhető az a bizonyos kémia. Az idő úgy látszik, tényleg mindent elrendez! Ha-ha!
 

 

Még a feloszlást követően volt róla szó, hogy akkor ti most valami egészen más zenei projektbe vágtok bele. Gyanítom, hogy ez is az említett vonalat vitte volna tovább. Igazam van?
Pixi: Zoli akkor doomosabb irányba akarta terelni a dolgait, nekem viszont a „When Silence Meets The Dark” lemezen megfestett kép jött be, ezért útjaink, mint zenésztársaké elváltak, Zoliék pedig SpiritHell néven folytatták volna, de erről meséljen ő…
Zoli: Igen, elkészült akkor egy teljes lemezanyag, amin rajta voltak azok a dalok is, amik még a SpiritBell-es időkben íródtak, az EP után. De sajnos nem találtam megfelelő énekest, akiben van annyi ambíció, mint a Pixiben, majd szép lassan széthullott a dolog. Őszintén megmondom, hogy belefáradtam.

Miért nem jött össze ez annak idején?
Zoli: A zenei nézetkülönbségek miatt, és a nagy távolság is közre játszott, valamint nem volt sok próbánk, amin mindenképp szeretnénk most változtatni. Meg persze nagyon nehezen kötök kompromisszumot, rendkívül önfejű vagyok ezen a téren.
Pixi: Na igen, ez rám is igaz, kib…ottul önfejű vagyok én is. Zoli ragaszkodott a „megfáradáshoz”, én meg ragaszkodtam a folytatáshoz. Ezért csináltam meg egy másik barátommal a MoonRiver zenekart, amellyel éppen a második albumot készülünk befejezni, csak közbeszólt ez a reunion dolog. Persze ez nem azt jelenti, hogy az a banda most félre van téve, csak nincs idő/energia egyszerre mindenre. Hamarosan hallatunk magunkról…

Gondolom ekkor született a Full Moon Madness című nóta is. Amellett, hogy ez is sötét, azért jócskán van belőle a régi SpiritBell-ből. Miről szól a szövege tulajdonképpen?
Pixi: Igen, ez a dal még 2013-ban íródott, a tervezett második albumhoz. Belengi egy amolyan horrorfilmes hangulat, úgyhogy nem is írhattam volna rá másmilyen szöveget, mint valami rémisztőt. Tipikus vérfarkasos dolog, semmi különleges megfejtés nincs benne, ha csak az nem, hogy ebből vettük a lemez címét.

Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy idehaza hány hozzátok hasonló kaliberű true metal banda létezik. Mit gondoltok, jobb vagy rosszabb most a helyzete egy underground heavy metal bandának?
Pixi: Majd megmondom, hogy jobb-e a helyzet, mondjuk tavasszal vagy nyáron, ha újra megkérdezel… Eddig nem nagyon hívtak bennünket, régebben is mindössze két koncertünk volt, ahol véleményem szerint le is gyalultunk mindenkit, és talán pont ez volt a baj. Mehettünk volna nyilván előzenekarnak, ha megfizetjük, de úgy menjen a f…om! Ha hívnak és megfelelőek a feltételek, akkor szívesen megyünk bárhová, de ahol szemlátomást csak át akarnak b…ni, oda nem kívánkozunk. Meglátjuk, hogy most majd mi történik. Annyit megígérhetek, ha lesznek komolyabb fellépések, be fogjuk bizonyítani, hogy nem véletlenül kaptunk külföldi lemezszerződést!
Zoli: Szerintem nem sokat változott a dolog. Amíg a közönség nem jár koncertekre és nem hajlandó kevéske pénzt áldozni arra, hogy támogassák a bandákat, addig itt nem igen változik bármi is… vagy amíg el nem hal az internet… örökre…
 

Térjünk vissza akkor kicsit az új lemezre, a Guided By Evil Light-ra! Három idén rögzített demót is feltettetek rá, az I Am the Vengeance-t, a Queen of the Night-ot és az Ivan the Terrible-t. Ezek akkor korábban semmilyen formában nem láttak napvilágot?
Pixi: Valójában az összes dal éneksávjai az idén kerültek rögzítésre, az alapok régebbről származnak, a már említett, tervezett második nagylemezhez íródtak. E három dal valóban demóként van feltűntetve, de csak azért, mert ezekben dobgép hallható, nem volt mód annak idején Ákost is bevonni a munkába. Együtt születtek a Full Moon Madness nótával, és a lemez előtt kizárólag a Hands Of Doom oldalon jelent meg ez a daltrió, Vengeance címmel ellátva, egy EP formájában. Jelenleg azon vagyunk, hogy a következő albumon teljesen új dalok szerepeljenek, de az eddigiekből kiindulva, hogy ez így is lesz, abban nem vagyok biztos! Ha-ha!
Zoli: Természetesen vannak még dalok a régi időkből, de hogy ezeknek mi lesz a sorsuk, nem tudom. Én szeretnék minden porcikájában egy új anyagot összehozni, ami egy egységes zenekart mutat emberileg és zeneileg is.

Köszönöm szépen, hogy rám szántátok az időtöket! Kérlek titeket, hogy zárjátok le ti az interjút!
Köszönjük az interjúfelkérést Neked, és köszönjük Mindenkinek, aki érdeklődik a SpiritBell iránt! Remélhetőleg ezek után egy kevésbé rögös utat járunk majd be együtt, veletek! Stay True!

 

A zenekar folyamatosan tájékoztatja a közönséget a legújabb hírekről, érdemes tehát követni a Facebook oldalukat, ahol az említett lemez hazai megjelenéséről is értesülhetnek az érdeklődők.