Beszélgetés az Oaken bőgős Golyóval


Az interjúkat általában egy rövidebb felvezetéssel szoktam kezdeni, ahol a banda röviden be van mutatva, vagy ha már ismert társulatról van szó, pár mondatban összefoglalom az elmúlt hónapokban lezajlott eseményeket, nálatok viszont úgy tűnik, hogy a rejtőzködés a koncepció része. Jól látom ezt?


Nem feltétlenül koncepció, és nem is annyira tudatos sokszor. Egyszerűen arról van szó, hogy nem gondoljuk fontosnak feltétlenül azt, hogy arccal jelenjünk meg minden esetben amikor az Oakennel kapcsolatos dolgokról kell beszélnünk. Úgy gondolom a zene a fontos elsősorban, nem az, hogy kik vannak mögötte.


Ez szerintem passzol a zene morózusságához. Már úgy értem, hogy számomra zavarba ejtő hatással bír, amikor egy durva zenét játszó együttes egy halom információt oszt meg magáról. Mi a véleményetek erről? Szerintetek a metalban mennyire fontos az arculat?


Számomra nagyon fontos, hogy legyen arculat. Rengeteget hozzá tud adni a dologhoz, ha egy őszinte, jól kitalált, felépített ötletről van szó. Persze maga az imázs nem lehet állandóan középpontban, mert akkor elvész a lényeg. Ettől függetlenül ha van rá lehetőség jó ha valami kis plusz is társul a morcos alaphoz, én magam is olyan koncertekre szeretek járni, ahol egy kicsit többet kapok annál, hogy 4-5 ember lehajtott fejjel szórja a riffeket egy sötét színpadról. Nálunk ez a fajta hozzáállás olyan dolgokban mutatkozik meg, mint például vetítés a koncerten, de nagyon szeretünk vendégekkel is dolgozni ha úgy adódik, akár koncerten, akár a stúdióban.

A vetítés tulajdonképpen pont egy olyan elem, ami megint csak az előadóról tereli el a figyelmet, vagyis egy spirituális arculatot épít. Ez valóban értékelhető elem.
A rockmédia mennyire foglalkozik veletek? A King Beast magasra tette a lécet a hazai, de még a külföldi színtér művelőinek is. Érzitek, ennek a hatását?


Nagyon köszönjük, ez rendkívül jólesik. Nem mondom, hogy a legtágabb értelemben vett magyar rock/metál sajtó abszolút kizárna minket, de hatalmas érdeklődés azért nincsen. Mikor megjelent a lemez több olyan médiumnak is elküldtük, akik ilyen és hasonló jellegű megjelenésekkel foglalkoznak. Volt aki érdeklődött, volt aki nem, és ez szerintem teljesen rendben is van, de legalábbis megszokott. Összességében azért külföldön, főleg Németországban nagyobb volt az érdeklődés mint itthon.

Ez tulajdonképpen papírforma. Izlandon már régen közismertek lennétek. Persze az ismertség nem minden, illetve sokszor felmerül a kérdés, hogy a metalnak meg kell-e jelennie a köztudatban. Erről mi a véleményetek?

Húú, na ez egy baromi jó kérdés. Én azt gondolom kicsit talán az underground arcok között is undergroundak vagyunk, ha fogalmazhatok így. Ennek függvényében a mainstream dolgokkal kapcsolatban a magam részéről rendkívül elutasító vagyok. Ettől függetlenül az extrém zenék térnyerésének természetesen örülök, és azt hiszem ha releváns és megfelelő keretek között jelenik meg valami ami tényleg jó, akkor az egy pozitív dolog. Csak a köztudatban a metálos dolgok sokszor nevetséges közegben kerülnek bemutatásra. Ez leginkább a média dilettantizmusának köszönhető, és sokszor az éppen sztárolt, bemutatott előadó hozzáállásából is fakadhat. Van rá példa sajnos rengeteg…

Elég fiatal csapat vagytok, viszont a megszólalás és a kiadó léte is arra utal, hogy nem négy éve kezdtetek zenélni. Lehet tudni valamit a csapat megalakulásáról, illetve, hogy hogy sodort titeket össze az ár?

Alapvetően Döme és a régi gitárosunk kezdték ezt el ilyen kisebb gitározgatós szeánszokkal, aztán erre épült fel a dolog később. Nem mondom, hogy mindannyian barátok voltunk már a zenekar megalakulása előtt is, de közvetve, vagy látásból azért ismertük egymást. Akkoriban mindenkinek volt másik zenekara, talán a dobosnak éppen nem. Döme a Dance Or Die-ban tolta, a régi alapító gitáros Zsolt a Rivers Run Dry-ba szállt be éppen, Gábor és én pedig egy doom/death zenekart vittünk Beating a Dead Horse néven.
Tehát mondhatni baráti ismeretségek és beajánlások mentén állt össze az Oaken.

A bázisotok amúgy Budapest?


Igen abszolút. Bár én úgy egy éve költöztem ki az agglomerációba, ami sok szempontból nagyon kényelmes, de itt próbálunk Pesten, itt dolgozunk, itt összpontosul minden ami a zenekarral kapcsolatos.


Valódi próbáitok vannak?

Igen, alapvetően ugyanúgy néz ki nálunk egy próba, mint bármelyik másik zenekarnál. Tehát jó esetben lemegy mind az öt ember, és pár óra alatt szétcsapja magát meg a hangszerét egy szar munkanap után. Ami talán érdekes sajátosság lehet, hogy rengeteget szőrözünk a számokkal. Kidobunk témákat, beépítünk újakat, máshogyan játszunk pár dolgot. Ez néha rendkívül lélekölő tud lenni, de most már valahogy mindenkinek egyfajta perverziójává vált, hogy magában szétszedje, majd újra összerakja a számokat, picit más felfogásban. Illetve az, hogy a végtelenségig agyaljon azon, hogyan lehetne jobb az adott rész.

Pont ez volt a tippem. A zenéteken hallani, hogy élőben születik.
A női ének megjelenése a King Beasten arra utal, hogy nem zárkóztok el a szokatlanabb megoldásoktól. Ugyebár sok rajongó szemében egyfajta lágyulásnak számít az ilyesmi. Gyanítom, ezek a vélemények nem ejtenek titeket kétségbe. Milyen szokatlan megoldásokra számíthatunk még tőletek?


Egyáltalán nem zárkózunk el, sőt nagyon szeretünk új dolgokat kipróbálni. A lágyulást értem, egy szép női hangról általában az embernek a lágy, szép dolgok jutnak eszébe. Ettől függetlenül szerintem amit Nóri lenyom a lemezen, az minden, csak nem lágy. Nekem futkározott a hideg a hátamon, természetesen jó értelemben. Mindenképp szerettünk volna oda egy kísérteties lány hangot, és ő ezt remekül abszolválta. A rajongói vélemények nem érdekelnek, szerintem nincsenek is rajongóink, és nem is azért csináljuk ezt az egészet, hogy bárkit szórakoztassunk. Ha sikerül valakiben valamit elindítani ezzel, és megfogja a hangulat, magáévá tudja tenni a zenét annak viszont nagyon örülök.



A fotóitokon látok Telecaster gitárt. A szimpla hangszedő hogy szuperált a stúdióban, illetve hogy adta ezt a vastag tónust? Esetleg másik hangszerrel vettétek fel a King Beast-et?

A lemeznél sok olyan dolgot és hangszert használtunk amit élőben nem. A ráspoly témákat egy Gibson Les Paul gitárral tolták fel a srácok, a lájtos, bontogatós részeket telével, de hidd el, vastag a dolog élőben is. Emellett nyilván az is számít, hogy bivaly cuccokkal dolgozhattunk egy kiváló stúdióban, Dexter barátunk szárnyai alatt, amiért nem lehetünk eléggé hálásak.



Ha már szóba jött, hol lett a lemez felvéve?

A SuperSize Recording stúdióban, valahol Törökbálint határában. Csönd van, nyugalom, kényelem és rendkívül kellemes atmoszféra. Kiválóan lehet ott dolgozni, mindig olyanok vagyunk ha megyünk felvenni mint a gyerekek. Itt mindenképp szeretném elmondani, ha már szóba került, hogy rengeteget köszönhetünk a barátainknak, akiktől minden segítséget megkaptunk, legtöbbször kérés nélkül. Kicsit szeretek úgy tekinteni az Oakenre mint egy közösség, ami saját magát építi. Magyarországon rengeteg zenekar óriási dilemmában van és a legtöbb esetben egy helyben topog. Nekünk szerencsénk van, mindig van valaki aki segít a szervezésben, felvételekben, eljön vezetni és végighurcol minket fél Európán, vagy akár megcsinálja a design, layout dolgokat a lemezhez és még sorolhatnám.

Manapság végre valahára kezdenek nyitni a kiadók a promó anyagokkal kapcsolatban, ami alatt azt értem, hogy kikopik végre a „csak fizikai CD-n fogadunk demókat”. Nektek hogy jött össze a kiadó?

Érdekes dolog volt. Zsolt már régóta kapcsolatban volt az Alertás Timoval. Sok olyan zenekar lemezét adta ki amik nálunk alapvetésnek számítanak. Maga az egész a mi esetünkben úgy indult, hogy az egyik turnénk keretében Berlinben játszottunk egy fesztiválon a Tiefgrund-ban és a parkolóban összefutottunk a sráccal. Ő éppen a Morne zenekart hozta a buszával és jól eldumáltunk a zenekaros buszok között. Akkor mondta, hogy már nagyon várja a koncertünket, és hogy mennyire örül, hogy végre összefutottunk. Mondanom sem kell, akkora volt a nyomás, hogy a szar is megfagyott bennem. Ráadásul már egy ideje úton voltunk, és abban a pár napban végigszaladt mindenkin egy torokfájós, mutálódott vagy nem tudom milyen vírus. Szóval jó fáradtak és másnaposak voltunk. Aztán végül egész jól teljesítettünk, sikeres volt a buli és akkor közölte Timo, hogy nagyon tetszett neki és kiadná a korongot.


Ez tulajdonképpen a minden metalzenész által vágyott, idealizált forgatókönyv. Mik a terveitek jelenleg?


Úgy valahogy. Jelenleg arra koncentrálunk, hogy minél több új témát próbáljunk ki, és már el is kezdtük összerakni ezeket. Jó lenne minél előbb elkészülni egy anyaggal amit ki lehet dobni, de mint mondtam nem szeretünk sietni. Ezen kívül áprilisban megint turnézni megyünk. Ez lesz a sorban az ötödik, de ettől függetlenül nagyon várjuk, mert valahol mégiscsak ez az egyik legjobb hozadéka ennek az egésznek. Utazni és a komfortzónánkból kiszakadni pedig mindannyian szeretünk.

King Beast by Oaken

Beszélgetés az Oaken bőgős Golyóval (2 komment)

  • weide weide szerint:

    [quote=Nagaarum:xb246e5e]

    Köszönjük! 🙂
    A King Beast nagylemez, nem? O.o
    [/quote:xb246e5e]

    Őőő, nekem valamiért úgy élt a tudatomban, hogy EP. Ne kérdezd miért, lehet a számok mennyisége miatt. 8-S

  • weide weide szerint:

    Szuper interjú, és az elhangzottak alapján igazán szimpatikus a zenekar hozzáállása. Kíváncsi vagyok, mit főznek ki a sötét boszorkánykonyhájukban az első nagylemezükre.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.