Interjú a Sheep in Wolves’ Clothinggal


A kritikából már kiderült, hogy a veszprémi Szigonyban futottam bele a Sheep in Wolves’ Clothing koncertjébe, majd ezután kezdtem el behatóbban foglalkozni velük. A Bandcamp oldalukon két rövid anyag (volt) hallható, ezek egyike (most már csak az egyetlen) a nemrég kazettán megjelent s/t, amit a csapat a tényleges bemutatkozásnak tekint. Biztos, hogy csak az én járatlanságomból fakad, de nem találkoztam még olyan punk bandával, amelyik a post rock eszközeivel javítja fel a dalait. Ennek a miértjéről és még egy pár dologról trécseltünk az éterben a srácokkal.

Mikor alakult meg a Sheep in Wolves’ Clothing, mi célból? Kérlek, mutassátok be a csapatot!

Ati: Ha jól emlékszem kb 4 éve kerestem meg Tomit, aki akkor még a Makeshift Promise-ban nyomta, hogy csinálni kéne valami hc/punk projektet, ha van kedve, mert én kb. ekkor kezdtem el zeneileg ebbe az irányba mozdulni. Ekkor még lövésünk sem volt, hogy ki dobolhatna, meg basszerozhatna, mert Veszprém kicsit karcsú ilyen téren sajnos. Aztán Kákkiánt (ex Less Than Zero dobos) kértük meg, hogy szálljon be hozzánk. Egy darabig hárman nyomtuk, majd később Danit a bátyja, Gabó ajánlotta basszerosnak. Kákszival kb. 1 évig nyomtuk egy pár hónapos megszakítással, de aztán különféle elfoglaltságai miatt nem maradt ideje ránk, így teljesen békében, de meg kellett válnunk tőle. Én ekkor kezdtem el dobolni, Szóval ebben a felállásban 3 éve nyomjuk kb.

Tomi: Inkább 2 es fel éve nyomjuk igy, anno Kákkiánnal 2014. szeptember-október körül kezdtük el az egészet. Valamikor ’15 elejen váltottunk, úgy emlékszem

A zenétek meglehetősen eklektikus, szélesen mozogtok a műfajok között. Ez így volt az alakuláskor is? Mennyire tudatos részetekről ez?

Dani: Sok kezdetleges szám Ati fejében íródik meg és mi Tomival hozzáadtuk a csiszolandó popos énünket, ami általában túl szépnek bizonyult, és ezért sokat bajlódunk. Ott lesz többrétegű a zenénk, ahol nem tudatosan írja meg valamelyikünk a számot az elejétől a végéig, hanem egy megrekedt számrésztől tovább játszva, jammelve, akár egy szerencsés hangmelléfogás eredményeképp ötlet születik a folytatáshoz, ami a korábbi témától valamivel eltér.

Ati: Igen, igen. Mondjuk az elején sokkal primitívebb számokat írtunk, amiket nyilván már nem játszunk koncerteken.

Mi a helyzet a szövegekkel? Egyrészt az agresszív előadásmód ellenére is hordoznak érzelmeket (nem csak dühöt), és más punk csapatoktól eltérően nem mentek bele az aktuálpolitikai dolgokba. Ki írja őket?

Tomi: A szövegek az én fejemből pattannak ki, eleinte angol nyelvűek íródtak, de ezek a számok kevés kivétellel mára már kikoptak a repertoárból. Elég régóta írok verseket, így egy idő után ezeket kezdtem el átritmizálni és zenére illeszteni, már ahol erre szükség volt.
A következő anyagon, amit jövő hétvégén veszünk fel, egy kicsit másabb hangvételű szövegek lesznek egyébként.

És nem is jutott eszedbe, hogy stílusban jobban passzoló szövegeket írj? Így mondjuk érdekesebb, eredetibb, ez tény.

Tomi: Hát igazából ez ihlet kérdése, attól függ, milyen dolgok ragadnak meg, foglalkoztatnak épp… Ha más jellegű téma késztet írásra, akkor arról fogok írni, de ezt értelemszerűen nem tudhatom előre.


Az s/t cím mit jelent? Publikus?

Tomi: simán annyi, mint „self titled”, tehát az album címe egyben az előadó neve is.

Előadó neve? Ez alatt mit kell érteni?

Tomi: Sheep in Wolves’ Clothing értelemszerűen:). Ez egy elég elterjedt szokás bemutatkozó kiadványoknál a hazai és a külföldi punk-hardcore szcénában egyébként

Hát elég progresszív megközelítés a s/t – t a bandanévvel egyre húzni, de legalább lehet agyalni rajta. 😀
18 és 25 év között mozogtok, a hangszereket meg elég jól kezelitek. Van köztetek tanult zenész? Ati, téged láttalak is gitárral a kezedben az egyik fotón.

Ati: Danika Asszem tanult zongorázni :-D. Én személy szerint a hangokat is csak hellyel-közzel vágom.

Tomi: Én vadászkürtöztem 2 hétig, de nem szerettem a szolfézst, úgyhogy inkább nem jártam be :D. Aztán fél évet tanultam gitározni, de inkább csak az összhangzattan miatt, miután autodidakta módon megtanultam, ami a punk-rock eszköztárába szükséges.

Dani: Legemlékezetesebb emlékem, mikor 7 évesen sírva rohantam ki szolfézs óráról a nővéremhez igyekezve. Igen tanultam hegedülni és zongorázni, de a kotta nekem túl sok.

Dani, szerintem ne zavarjon, hogy nem vágod a kottát. Sok zenész vallja, hogy a zenei képzés ölte meg a kreativitását.
Atesznál dolgoztatok az AMP Stúdióban. Ő szeret producerkedni. Mennyire nyúlt bele a dalaitokba?

Tomi: A szerkezetbe és a hangzásba amennyire én tudom, szinte egyáltalán nem, viszont voltak jó ötletei, amik sokat dobnak a felvételen, dinamikusabbak tőle a dalok. gondolok itt akár az effektezésre a gitárnál és a basszernál, akár az „ének” terén végzett produceri munkára (hol milyen üvöltés lenne jó, hova szól királyul, ha van csordavokál stb).
Persze én még dolgoztam a dob és a basszer felvétele alatt és csak utána csapódtam a többiekhez, szóval a stúdiómunka első feléről nem tudok nyilatkozni.

Ati: Ott sem volt nagyon változtatgatás. Vagyis nem emlékszem, hogy lett volna.


Egyre több banda dönt az EP felvételek publikálása mellett, ahelyett, hogy teljes lemezt venne föl. Szerintetek mi ennek az oka?

Dani: Senki se kíváncsi 20 perces anyagnál többre. Mielőtt felvettük a s/t EP-t arra szavaztam, hogy gyűjtsünk egy nagyobb anyagra, de a demokrácia döntött.

Tomi: Nem igazán tudom. szerintem ez nagyjából annak függvénye lehet, hogy hány olyan dala van az együttesnek, amikor hasonló koncepció vagy műfaji megkötés szerint íródtak, meg persze hogy hány dal felvételére tudják összedobni a pénzt :D. Nálunk is megfigyelhető a számaink között mondjuk 3-4 fő típus, most erre az 5 nótára esett a választás, ezek nagyjából beleerőltethetők ugyanabba a zsánerbe mind zeneileg, mind a szöveget tekintve
Meg persze bemutatkozó anyagnak szerintem full felesleges egy ennél hosszabb kiadvány, ezen már le lehet mérni, ki és mennyire éli ezt a zenét – na nem mintha a számíráskor a közönség igényeinek figyelembevétele lenne a fő szempont

Megnyugtatlak Tomi, egy pillanatig sem jön a zenétekből az, hogy közönség igényfelmérés után komponálnátok. De ha ez szóba jött, tudnátok pár zenei hatást említeni? Milyen zenéket hallgattok?

Tomi: Én főleg pop-punkot és emo revival-t hallgatok, de nem áll tőlem távol mondjuk az underground hip-hop vagy a 90-es évek beli mélycentrikus jungle se… Persze tudat alatt hat rám mondjuk a powerviolence vagy a New York hardcore nyilván, de Atika válasza igazán a mérvadó, mert a legtöbb témát ő hozza, mi csak Danikával belepiszkálunk, ha úgy érezzük, szükség van rá.

Dani: Részemről így a bandát érő zenei impulzusokhoz nem tudok hozzászólni – ha úgy érzem, valahova mást kéne odarakni, előállok egy ötlettel, aztán vagy elnyeri a többiek tetszését, vagy nem.

Ati: Én igazából legtöbbet powerviolence zenekarokat hallgatok, de mostanában elég rendesen keverem a punk rock nagy elitjeivel, mikor milyen kedve van az embernek, ugye. Mondjuk szám írásnál azért ezektől próbálok rendesen elvonatkoztatni.

A következő felvétel elkészítése mellett mik még a közelebbi és távolabbi terveitek?

Tomi: Szeptembertől Pesten fogok dolgozni és hétvégente tanulni, úgyhogy részemről leginkább egyben tartani a zenekart

Nemrég jöttetek haza egy rövidebb európai körről. Merre jártatok? Hogy jött az ötlet, és hányan láttak benneteket? Kicsit meséljetek erről!

Tomi: még anno Áronnal, a P.F.A. basszer/énekesével dumáltuk, hogy nyárra betervezhetnénk egy turnét, inkább amolyan barátokkal-közös-nyaralás jelleggel… Július közepére ő le is zsírozott egy kis ötnapos turnét, ebből az első nap itt volt a veszprémi Szigonyban, aztán másnap a szegedi Várkertben nyomtunk egy szabadtéri bulit elég sok ember előtt. utána a háromórás röszkei határátkelést követően érkeztünk Novi Sad-ba, ott épp egy punkfesztivál zajlott a város másik felén, úgyhogy inkább csak a zenekarok nézték meg egymást, meg egy-két helyi crusty arc. úgy terveztünk, hogy vasárnap reggelre a horvát tengerparton leszünk, hogy csobbanjunk kicsit, de a kisbusz lerohadása miatti nyolcórás kényszerpihenő miatt egyből Karlovac-ba mentünk, ahol szintén nem voltak túl sokan, meg mi is fáradtak voltunk az út viszontagságai miatt, és mi voltunk az utolsó két zenekar, tehát addigra be is voltunk sörözve, de elég faszán lenyomtuk a szettet. az utolsó állomás Bécsben volt a Venster nevű helyen, ide jóbarátunk, Csorbi szervezte a bulit, itt azért a hétfő este megint elég szép számmal voltak, mi meg elég szépen berúgtunk itt is:D de a teljesítményre nem nyomta rá a bélyegét, hálisten igaz ez az összes helyre, ahol megfordultunk. A brancs egyik fele Csorbinál, a többiek Kornélnál és Nikinél aludtak (szintén Bécsbe szakadt barátaink), másnap reggel megköszöntük a vendéglátást és indultunk haza.

Van esetleg olyan kérdés, amire szívesen válaszolnátok, de nem tettem fel?

Tomi: bármi, amire válaszolhatunk egy olyan mondattal, amiben benne vannak a „kvázi”, „hogy úgymond”, „az attól függ” és a „mint olyan” kifejezések, hogy intelligensebbnek tűnjünk.

<a href=”http://ngcprod.bandcamp.com/album/s-t”>s/t by Sheep in Wolves' Clothing</a>

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.