Nagy izgalommal vártam a Sásdi Rém koordinálása alatt rendszeresen születendő fanzine újabb érkező számát, és amikor Pordán Szilárdtól átvettem a veszprémi posta mellett „az óránál” a saját példányomat, tátva maradt a szám. Tudtam, hogy 190 oldal, de előzőleg nem nagyon vizualizáltam ezt fejben. Szóval kimondottan örültem neki, hogy a cserébe adott román Slowly We Rot fanzine mellé legalább egy CD melléklet is oda volt tűzve, különben úgy kellett volna érezzem, hogy a a téli gyújtóshoz kevesebb alapanyagot adok, mint kapok. Ááá, nem, csak viccelek, egy ilyen szintű lapot nem szabad elégetni, sokkal jobb helye van a 120-szor 80-as helyiségben, ahol görnyedés közben illdomos olvasni (másra is használható). Ne tagadják Önök, hogy tartanak ott ilyen pudvás szennylapot, mint a Tales! Tehát, miután a sokadik cikken is átrágtam magam, és jókat mulattam pár rendkívül polkorrekt, és szép nyelvezetű szófordulaton, belém hasított a felismerés, hogy ezt a négy gazembert beszéltetnem kell, és három közüllük bele is állt a vallatásba.

Bevallom őszintén, egyenként sem vagytok egyszerű arcok, de kellett győzködnöm magamat, hogy bevállaljak a morbid mészárosokkal egy csapatinterjút. Szerintetek kell félnem?

Dr. A: Háhá, köszönjük a megtiszteltetést. Őőő, igen, nem vagyunk egyszerű esetek külön-külön sem, de egyben… Háhá. Félni? Mindig! Kár hogy nem jöttél el Parasite Crowd koncert után másnap Don Gatto-ra, háhá.

Size: Köszönjük a bizalmat! Nincs semmi félnivalód, nagyon jól nevelt, aranyos gyerekek vagyunk. Gyilkolás után mindig alaposan kezet mosunk, s vonatokat is csak telihold idején szoktunk kisiklatni.

Sz.: Köszönjük a megkeresést! Nem kell félni, nem fog fájni… csak egy kicsit.

Dudás, te vagy a fő koordinátor. Úgy tudom, hogy a kollégáid szabad kezet kapnak az interjúra meghívások esetén zenei műfajt illetően, de létezik azért valamilyen képzeletbeli határ, ami már beütne számodra?

Dr. A: Igen, én vagyok a fő koordinátor, de nem szeretek főnökösködni, (Mást se csinál!!! – Size) bár valakinek ki kell mondani a végszót. Nyitott vagyok minden elképzelésre. Én még azt sem mondanám, hogy van fő profil, fő csapás irány. Minél undergroundabb mocsok legyen, de akad néha egy-egy ismertebb csapat is, de ez annak is köszönhető, hogy többen vagyunk és demokrácia van. Igaz, Szilárd gerjed a régi sulis heavy metalra, amivel azért nem rakjuk tele az újságot, maradunk az extreme vonalnál, de ezt Ő is tudja, és nem erőlteti. Size meg grindcore fanatikus, de ezzel sem árasztjuk el a lapot. Sorger zenei stílusa meg hát… Csak nézzétek meg mikről ír! Örök helye van a stábban.

Size: A fő irány a black / thrash / death vonal, de azért már kicsit szélesebbre tártuk a kapukat. Mióta csak megismertem Dudást, megpróbálom kicsit szélesíteni a befogadóképességét, több-kevesebb sikerrel. De ugyan ezt teszi ő is velem. Rengeteg zseniális bandát ismertem meg általa. Most már az a lényeg hogy jó beteg, extrém zene legyen, s akkor jöhet is a lapba, hogy lehasogassunk róla minden húst kritikának álcázva! HEHEHE!!

Sz.: Most még ő a főnök, de már a Sizével szőjük a terveket a puccskísérlethez!

Size: Igen megbuktatjuk, aztán kivágjuk a francba! Utána már csak Szilárdtól kell megszabadulnom, s mehet is az irányváltás. Csak LOVE METAL és INDUSTRIAL REGGIE zenekarokkal fog a lap foglalkozni.

Dr. A: Tudtam én, hogy ilyen mocsok állatok vagytok, csak a hírnevemet akarjátok felhasználni a saját terveitek megvalósításához, háhá.

Ugyanez a kérdés másik irányból. Van-e valamiféle felosztás, hogy ki milyen stílusú csapatokat interjúztat?

Dr. A: Nincs. Mindenki hozza a maga felfedezettjeit. Lényegében mindenki tudja a dolgát. De hogy kinek milyen koncepciói vannak, vagy mi alapján faggat ki valakit, arról beszéljenek ők! Nekem spontán jön, hallgatok valamit és begerjedek rá. A következő, hatodik számhoz viszont nekem van egy koncepcióm, ha lehet annak nevezni. Van pár aranyos, emberbarát kifejezés, amit ha meglátok egy zenekar nevében, album címében vagy esetleg túl sokat emlegetik a szövegeikben egy zenekar, akkor attól azonnal merevedésem lesz. Hogy mik ezek a kifejezések az maradjon még titok, de aki ismer az sejtheti, hehe.

Size: Hazai bandák esetében én olyanokkal szoktam, akiket személyesen is jól ismerek. Itt a stílus bármilyen lehet. Külföldi bandáknál nagy általánosságban death metal csapatoktól kérek interjút, persze ez nem szigorú szabály, csak eddig így jött ki. Ha van valami anyag, ami piszkosul bejön, akkor megpróbálom felvenni a kapcsolatot a brigáddal.

Sz.: Nálam ez eddig eléggé hasraütés szerűen működött. Vannak persze előre eltervezett ötleteim is, de van, hogy csak ránézek a lemezes polcomra és érzem, hogy az adott bandával kell csinálnom interjút; illetve az is mérvadó sokszor, ha ismerem személyesen is a zenekar valamelyik tagját és tisztelem amit csinálnak. Eddig még bejött ez a módszer. Én szeretem inkább a tradicionális vonaláról megközelíteni a dolgokat, ezért az interjúalanyaim is túlnyomó részt az ősi hagyományok szerint űzik a metalt.

A Tales of the Morbid Butchers 5-ik száma minden ezelőtti számot felülmúl külcsínben és belbecsben is. Mekkora vállalkozás ma egy 190 oldalas fanzine-et összerakni, illetve a fizikai kivetülést leszervezni, terjeszteni, stb… Ki mit csinál ez ügyben?

Dr. A: Először is köszönjük a dicséretet. Ha azt nézzük, hogy bő egy év alatt rántottuk össze ezt a 190 oldalt, akkor azt mondom, hogy nem volt nehéz. Nagyon gyorsan pörögtek az események. Szilárd friss vért pumpált a társaságba, mindenki ösztönzött mindenkit. Még ma sem hiszem el, hogy sikerült ilyen gyorsan kihozni az ötös számot. De úgy gondolom, hogy ezt a minőséget és tempót megtartani a kihívás. Én megmondom őszintén, hogy nem görcsölök azon, hogy percre pontosan jövő szeptemberen kint kell lennie a következőnek, de mivel nem egyedül csinálom az egészet, így másnak is van beleszólása és tudnak hajtani is, hehe. Ok, azt sem egészséges, ha 3-4 évente jelenik meg, de mivel ez egy fanzine, így akkor csináljuk, amikor időnk van rá és kedvünk. Rutinszerűen nem lehet és nem is szabad, kell pihenő stb.
Mekkora vállalkozás? Elég nagy azért, ha úgy vesszük. Rengeteg szabad időt felemészt, persze ezt nem azért mondom, mert baj lenne, ez ezzel jár. Nem fényezem magunkat, de azért látszik, hogy az interjúk kidolgozottak, részletesek és izgalmasak. Persze ha valaki nem így gondolja az se érdekel minket. Emellett a körülötte zajló dolgok vesznek el még sok időt. A szerkesztés az én feladatom, amihez ragaszkodok is, de engedek beleszólást, ha valakinek van jó ötlete. Aztán Anvil Kvlt-tal is én tartom a kapcsolatot, én egyeztetek vele, ami a kezdetek óta így is van. A nyomdai intézkedést is én intézem, de miután már a kezünkben van ez az ocsmány gyermek, elvárom, hogy mindenki szabadidejéhez mértem vegye ki a részét a promócióból és a terjesztésből egyaránt. Az 5. számmal ez is megtörtént és a jövőben is így marad. Mindenki jár koncertekre elég gyakran, így mindig van nálunk, amit előtte jól megreklámozunk, hogy jelen leszünk. Erről ők is tudnak mesélni, meg arról is, hogy mekkora egy zsarnok geci vagyok, háhá. Size nagyon szeret, amikor megszórom lemezekkel és egyre gecibb vagyok, amit már az írásaiban is megjegyzett.

Size: Én csak írok, írok és írok!!! HA-HA!! Mivel Dudás a világ minden sarkából eszméletlen sok zenei anyagot kap, (szerintem még az északi sarkról is kap cuccot, ahol a sarkkutatók szabadidejükben black / death nótákkal ijesztgetik a jegesmedvéket, valami ilyen néven hogy ARCTIC GOAT CIRCLE) egy csomót átpasszol nekem, hogy én kínlódjak velük, HEHE!! De különben rettenetesen élvezem, úgy hogy jöhet bármi, írok róla.

Dr. A: Size, remegsz a szeretetcsomagjaimért, hehe. Amúgy komolyra fordítva a szót, nekem ez szívügyem, hogy a kollégáimat ezzel is csúnyán kifejezve, fizessem ki a munkájukat, ösztönözzem még jobban őket, érezzék a fanzine készítés örömeit, hogy egy adott banda megtisztel azzal, hogy írj az anyagáról, és ha még jó is a muzsika, akkor mindenki boldog.

Sz.: Én nem éreztem különösebben nagy vállalkozásnak. Örömmel csinálom, nem munkaként tekintek rá. A metal az életünk, semmi más nem kell nekünk… már ha értitek, mit akarok ezzel. Haha!

Dr. A: Én se konkrétan vállalkozásnak tartom, de néha valahogy kell emlegetni, hehe. Semmiképpen sem tekintjük munkának, ahogy Szilárd is mondta, mert akkor az már nem az lenne. Ez fanatizmus, belülről jön, tisztelgés a METAL oltára előtt.

Ha már promóció… Örömmel látom, hogy nagyon jól egyensúlyoztok, vagyis nem mentek el egy ultratrú, már-már önmaga paródiájává váló irányba. Vagyis: jól használjátok a 21-ik századi lehetőségeket is. Szükséges valahol nemet mondani, vagy mehet bármi, ami ismertebbé teszi a fanzine-et?

Size: Erről inkább Dudásnak kell nyilatkoznia, de biztos, hogy kell egy határ. Legalább is nekem semmi kedvem úgynevezett „underground celebbé” válni. Persze jól esik, ha dicsérik az újságot, de nem szabad elszállni, mert annak mindig elhullás a vége. Meg kell próbálnunk úgy egyensúlyoznunk, hogy tudjuk hozni a megszokott szintet, esetleg emelni rajta, de megmaradjunk ugyanazoknak a szerény fanatikus mániákusoknak, mint azok az arcok, akiknek csináljuk ezt a lapot.

Sz.: Nálam a promó kimerül annyiban, hogy néha napján megosztom a főbb híreket a ’zine-el kapcsolatban, illetve ha megjelenek valami eseményen, akkor közzéteszem, hogy lesz nálam a lapból. A Dudás meg a Size néha az épp készülő lapszámból apróbb részleteket megoszt, de én ennek nem vagyok híve. Szerintem ez felesleges, de az ő dolguk.

Dr. A: Nem az a célunk, hogy minél ismertebbek legyünk. Soha nem is gerjedtünk erre, az underground világ a legjobb a számunkra, mert ebben élünk, ebben hiszünk és a pénzorientált mainstream világ beveheti. 200-250 példány, ha elmenne rendszeresen, az már tökéletes lenne, de amúgy én akkor is csinálnám, ha csak 50 ember venné. Számomra ez egy önkifejezési forma is, mint egy zenésznek a bandája. De amúgy meg vagyunk elégedve a jelenlegi eladásokkal is, 150 példány az optimális mennyiség jelenleg. A 21. század adta lehetőségeket egészségesen kihasználjuk, hülyék lennénk, ha nem, de ez nem azért van, hogy mindenki megismerjen minket. Sok finnyás, árvalelkű, puncivirág gyík úgysem veszi meg, mert túl csúnyák vagyunk, háhá. A mi tempónkkal haladunk a korral, de én a régi sulis promóciót is nagyon fontosnak tartom és nem sajnálok rá költeni, mert annak van igazi értéke, lelke. Mindig is csináltattam flyert az újsághoz és ezután is lesz. De ha egyszer csak megszűnne az internet akkor sem esnénk kétségbe, mert akkor is tudnánk fertőzni.
Szilárddal ellentétben én nem tartom feleslegesnek, hogy néha megosztunk részleteket a készülő számból. Teljesen jó reklám, mert mindig nedvesen tartja az olvasókat, hehe.

Többször is olvasom, hogy a csapatok nem kellő aktivitással reagálnak az interjúfelkérésekre. Ez miből eredhet? Nem tartják fontosnak a fizikaiban megjelenő írásokat vajon? Nagyjából meddig vártok egy válaszcsokorra?

Dr. A: Hát ez egy jó kérdés. Ezt magától az adott zenekartól kell megkérdezni. Ha valaki velem készít interjút, én szoktam szólni, hogy nem szeretem, ha sürgetnek és időt kérek. Nekem hangulatfüggő, de az nagyon ocsmány dolog, ha megígéred, megkapod a kész kérdéseket és nem válaszolsz rá. Ha nem tetszik valami, akkor mondd meg, kommunikálni kell és nem homokba dugni a fejed. Nekem is volt több olyan banda, hogy megígérte és baszott rá válaszolni. Én a végsőkig várok és az is előfordulhat, hogy csak a következő számba kerül be. Eléggé toleráns vagyok ilyen téren, és ha már dolgoztam rajta, akkor nem dobom a kukába, azért mert nem érkezett meg időben.

Size: Vannak, akiket nyaggatni kell, de hogy azért van e, mert sok a dolguk, vagy csak tojnak az egészre, azt nem tudom. Viszont volt már, aki két napon belül küldte a válaszokat, úgyhogy van ilyen is. Legjobb az lenne, ha a bandák keresnének meg minket, hogy válaszokat akarnak küldeni, amihez majd mi később megírjuk a kérdéseket. HEHEHEHE!!!

Sz.: Én az előző számhoz kilenc interjúalanyt kértem fel és ebből mind a kilenc vissza is küldte a válaszokat. Volt, akit kicsit ösztökélni kellett, volt aki hamar válaszolt. Változó. Mondhatni kezdők szerencséje. Nem hiszem, hogy ez a tendencia tovább fog folytatódni, de remélem, nagy gondok nem lesznek. Én személy szerint utálok mások miatt várni, de muszáj hozzászoktatnom magam.

Van arról publikus adat, hogy hányan vették meg az új TOTMB-t?

Dr. A: Pontos adatot nem tudok mondani, mert adminisztrációban és pénzügyi gazdaságban nem vagyok jó és nem is érdekel. 150 példány készült belőle, nálam 14 darab van, a többieknek is van még pár darab, de majd ők nyilatkoznak róla. Annyit mondhatok, hogy szerintem a 150 darab pont elég, bár nem árt, ha pár évvel később is lehet kapni még, de ez megint csak az én véleményem. A mai napig szokták keresni a régebbi számokat. Kollégák erről is kifejthetik a véleményüket.

Size: Szerintem is elég a 150 példány. Nálam már csak 3 példány van, de én csak 25 -öt vállaltam be értékesítésre, úgyhogy Dudás itt a legnagyobb kufár. HEHEHE!!

Dr. A: Jah, de „Hol a haszon?”, hogy idézzek egy ismeretlen alaktól. Háhá! . Nagyon szívesen adok át még részvényt, hehe.

Size: Hol a haszon? Nehogy azt mond már, hogy a sásdi fejőüzemet a civil fizetésedből vetted meg.

Dr. A: Nem kell mindenkinek tudni a titkunk, hehe.

Sz.: Nálam még van bőven! Akinek kell, írjon! Ocssó!

A haszon szó elhangzott, így muszáj rákérdezzek, hogy ki lehet hozni egy ilyen fanzine-et legalább nullásra? Most azért lenne nagyon fontos, hogy komolyan válaszoljatok, mert ezzel másokat is ösztönözhetnétek, hogy hasonló vállalkozásba kezdjenek.

Size: Én kihoztam a nullásra, de egy kocsi sem állt meg hogy vegyen. Legközelebb megpróbálom valami kevésbé forgalmasabb út mellett árulni!!

Sz.: Szerintem teljes mértékben ki lehet jönni belőle jól is anyagilag, ha jól csinálja az ember, de meggazdagodni senki sem fog belőle. Természetesen nem is ezért csináljuk.

Dr. A: Persze, nem árt, ha nem nagy ráfizetéssel jár, és ha valaki okosan csinálja és visszaforgatja a hasznot, akkor megy a dolog. Mondom a rossz példát. Volt már alkalom, hogy a koncerten eladott példányok ára lefolyt a torkomon. OK, néha biztos elő fordul másnál is, de természetesen nem kell ebből nemzeti sportot űzni. Mi azzal ösztönözzük az embereket, hogy csináljuk, de ezt csak úgy lehet hosszú távon, ha meg van hozzá a fanatizmus, az elkötelezettség, a kitartás. Valaki a pénzügyi részén agonizál, de az szerintem mellékes, ha meg van az emberben a tűz, ami mozgat mindent. Én így gondolom. Csináljuk a dolgunk, és ha esetleg a hatásunkra valaki belekezd ebbe, azt csak üdvözölni tudjuk, de a hirtelen fellángolásnak semmi értelme.

Milyen fanzinekre érdemes még odafigyelni annak, aki ilyeneket keres? Legyen az hazai vagy külföldi?

Dr. A: Hazai részről mindenki ugyan azokat fogja mondani, gondolom én, amik a következők: Metal Catacombs, Blast, Old Skull, Burning Sun, Posthuman, No Obligation, Voice Of The Night és a közelgő Dögvész. Nagyon boldog lennék, ha még legalább 4-5 szaklapot feltudnék sorolni. Amúgy Sápi Miki agyszüleménye, a Rotten Crowz is mozgolódik. Külföldi részről a lengyel Necroscope neve megkerülhetetlen szerintem, de a litván Forgotten Path is elég komoly név, csak ők nem a kemény vonalas undergroundot képviselik, de nagyon korrekt arcok. Felsorolok pár nevet, akikkel cseréltem már: a lengyel Forgotten Chapel és az Into The Tomb, a brazil Crush The Cross, a kolumbiai Crush The Insects, az amcsi Call From Beyond, a francia Burning Churches, a portugál Metal Horde és a Throne Of Chaos. Ezek, amik hirtelen eszembe jutnak.

Size: Úgy érzem Dudás mindent elmondott!!

Mit hallgattok most éppen?

Dr. A: Mivel ez egy több fordulós kérdez-felelek, ami gondolom nem titok, így az első körben ezek a kazetták pörögtek, amik a napokban érkeztek a lengyel Okaleczenia Productions-től: Zaglada – End of Existence, Mordhell – Master & Slave, Cult ov Black Blood – Awakening..., Odour of Death – Odour of Death

Size: Én a fejemben lakozó démonokat hallgatom már évek óta, akik folyamatosan ezt mondogatják:
– ÖLD MEG DUDÁST, AZTÁN EDD MEG!!! ÖLD MEG DUDÁST, AZTÁN EDD MEG!!! HEHEHEHE!
Na de félre a tréfát. Az első kérdéscsokorra írt válaszok közben ezek dübörögtek: Skizo – #1 (kurva jó kis egri crossover banda), Captain Cleanoff – Rising Terror, Target – Mission Executed.
A második menetben meg ezek: Death – Scream Bloody Gore, VHK – A halál móresre tanítása

Sz.: Ezek a jó emberek nem tudom, milyen lassan írják a válaszaikat, hogy ennyi minden lemegy, míg végeznek… Nálam csak ez szólt az első karika alkalmával: Carpathian Forest – Through Chasm, Caves And Titan Woods.
Második kör: Excoriate – On Pestilent Winds…

Dr. A: Szilárd, én szeretek szuttyogni, háhá.
Második menet: Slaughter Messiah – Deathlike Invasion, Imperfect Souls – Necro Bestial
Közben a Size mutatott egy Zombie Cookbook nevű brazil horda aranyos videó klipjét, ajánlom, érdemes megnézni.

Size: Szilárd, neked könnyű, mert felsőfokú végzettséged van. Nekünk a beszéd is lassan megy, nem hogy az írás.

A zenehallgatás mellett van még valami hobbitok, vagy a koncertre járás, cikk-, és interjúírás kiüt minden szabadidőtöket?

Size: A hobbitok nem csak kitalált lények??? (Bazmeg Size! Ez szép volt!!! – szerk.) Ja, hobbim!! Logokat szoktam tervezni, meg verseket próbálok farigcsálni. Szövegeket is írtam már pár bandának, akik megtiszteltek a fölkérésükkel. Ezek mellet van egy régi hobbim. Híres épületek mását szoktam megépíteni gyufákból. Most épp az országház másán dolgozom már 20. éve! Azért megy ilyen lassan, mert az eredeti méretben csinálom.

Sz.: Én szeretek túrázni a természetben, filmeket nézni, olvasni (bár erre újabban egyre kevesebb idő jut), de persze az időm jelentős hányadát mindenképp a metalnak szentelem.

Dr. A: A szabadidőm nagy részét a fanzine és a kiadó körüli dolgok teszik ki (Fekete Terror kazettakiadó – szerk.), amit természetesen élvezek is, de ha kicsit elegem van belőle, mással akarok foglalkozni, akkor filmet nézek vagy fanzine-okat olvasok. A kerti munkák is jótékony hatással tudnak lenni rám. Könyveket is szívesen olvasnék, de erre már nem jut időm. Túrázásra is gerjedek, de ez abban megáll, hogy koncertekre járok az országban, amit nagyon is szeretek. Ez egy komoly és a szervezetet nagyon is igénybe vevő hobbi, hehe. Régebben sziklakertészkedéssel is foglalkoztam, ami hiányzik is, de erre sem jut már időm, viszont a perverz játékokra igen, háhá. Jah, ez nem az a magazin, háhá.

Mely bandákat tartjátok ma a legjobb hazai illetve külföldi koncertbandának?

Size: ÓÓÓÓ ez nehéz kérdés!!! Hát hazai bandákat kell mondanom, akkor Gravecrusher, Jack, Age Of Agony, Niedergang, Mörbid Carnage. Külföldi bandákból: Slayer, Obituary, Terror.

Sz.: Most az a nehézség áll fent, hogy nem láttam még minden bandát, de ha az a kérdés, hogy melyik zenekarok adták eddig a legkirályabb koncertet, amit eddig láttam, akkor azok a következők: Infest (SRB), Violator (BRA), Possessed (US), Violentor (ITA), Demonical (SWE), Abysmal Grief (ITA), Raven (UK), Candlemass (SWE), Mortal Strike (AUT) és még sorolhatnám. Ami a hazaiakat illeti, pedig: Mörbid Carnage, Gravecrusher, Age Of Agony, Purulent Rites, Krampüs, Niedergang, Dunkelheit, Stress.

Dr. A: A teljesség igénye nélkül pár aktuális kedvenc: OS, Hamvak, Purulent Rites, Age Of Agony, Niedergang, Dögkút, Goatdominator, Heldentod, Terrorfront, Putrid ((PER), Nekkrofukk (POL), Abysmal Grief (ITA), Deathronation (GER), Necrophagia (USA), Absu (USA), Morbid Perversion (BRA), Theosis (GRE), Human Serpent (GRE), Cybernetic Witch Cult (ENG), Black Capricorn (ITA), Witchhelm (USA), Mountain Witch (GER), The Oath (GER), de a sor végtelen. (Szerintem a Dudásnak a szövegértési képességein lehetne javítani, mert ezek közül néhány banda nem koncertezik. Nem tudom, hogy kaphatta meg a doktori titulust. Haha! – Sz.)

Durva zenéken kívül hallgattok mást is? Hallgattok mainstream zenének is, esetleg olyasmit, mint a pop vagy a klasszikusok?

Size: Tulajdonképpen mindenevő vagyok. De hogy nagyjából képben legyetek ideírok pár bandát ,amelyek szoktak nálam pörögni, s nem durvák: VHK, Mötley Crüe, Mordred, F.O. System, Voivod, Faith No More, s ezenkívül sok sok régi PUNK és HARDCORE csapat.

Sz.: Elég ritkán hallgatok más műfajt, mint a rock/metal, de ha mégis úgy alakul, akkor általában olyanok mennek, mint a: Fever Ray, Wardruna, néhány synthwave (pl: Dance with the Dead, Perturbator, Gost), Ganxsta, néhány hardcore cucc illetve szoktam dark ambienteket is hallgatni.

Dr. A: Az évek alatt nagyon kitágult a zenei ízlésem, mint a …. Szóval, mindenevő lettem én is, a Metalon belül jöhet minden, ami mocskos és agresszív vagy sötét és elbűvölő. A doom zene világába egyre jobban elmerülök, amit nagyon élvezek. Hardcore zenék is bejönnek, aztán a film és komoly zenék, EBM, ambient, industrial, neofolk cuccokat is nagyon kedvelem. Amit nem, az a rap! Az underground mélyén élek, de felszoktam jönni a felszínre és természetesen mainstream zenekarokat is szoktam hallgatni, de őket anyagilag nagyon minimálisan támogatom. Értsd ez alatt, hogy általában nem vásárolók lemezeket tőlük. Ez egy más világ.

Létezik a metalon belül olyan alfaj, amit kimondottan utáltok?

Size: Utálni, nem utálok egyet sem, csak van néhány ami kifejezetten fárasztó számomra. Pl. a tésztaszaggatós DEATHCORE, vagy a hisztizős EMO ROCK vagy mi a franc a neve.

Sz.: Szerintem a metalban pont az a legjobb, hogy változatos, így mindenki megtalálhatja a hangulatához leginkább passzoló zenét. Számomra ez azért kedvezőbb még inkább, mert én szeretem ezt a műfajt a heavy metaltól kezdve a goregrindig, szóval mindig találok megfelelő muzsikát. A Size által említett műfajoktól én is hányok, de azokat nem is sorolnám a metal kategórián belülre.

Dr. A: Csatlakozom a kollégáimhoz és teljes mértékben egyet értek Szilárddal. A mindenféle core-os, matekos 20 kilós anorexiás tagokat felvonultató zenekarokat tiszta szívemből rühellem. Felfordul a gyomrom, amikor látom, hogy erőlködnek, hogy nagyon durvák akarnak lenni, de közben figyelnek arra is, hogy nagyon dallamos is legyen, hogy befogadja a nagyobb közönség. Ezektől kiráz a hideg. Persze, van erre igény és legyen is, mert a nyomorultaknak is kell valami, háhá. Ettől szép az élet, hogy nem vagyunk egyformák és nem is azzal töltöm a szabadnapjaim, hogy ezeket szidjam, egyszerűen ez a véleményem. Én a grunge zenéktől is rosszul vagyok, meg a glam cuccoktól. Szerintem, igenis számít egy zenekar kiállása, fizimiskája, mert sok mindent elárul az adott zenéről. Persze, mindig vannak kivételek.

Köszönjetek el, mint a szelíd és jól nevelt mészárosok!

Size: Köszönjük a megkeresést. Támogassátok az undergroundot. Üdvözlök mindenkit, hamarosan találkozunk a boncteremben!! HEHEHE!!

Sz.: F.O.A.D.!

Dr. A: Köszönjük a lehetőséget! SÁSD VIBRATOR MASSACRE IT’S ALIVE!!!