Amikor a kazah Red Truth Records managert felkerestem, hogy lenne-e kedvük kiadványokat cserélni, annyit válaszolt, hogy ez most nem aktuális nekik, ellenben az NGC Proddal lenne-e kedvünk társulni egy CD kiadványban velük, nevezetesen a Tomusz 2016-os anyagáról lenne szó. Még feléig sem értem az anyagnak, amikor már tudtam, hogy igen, akarunk társulni. Azóta a cucc eljutott sok helyre, sok áll a padlón koppant, én pedig pár napja eldöntöttem, hogy felteszek pár kérdést a pimaszul fiatal multi-instrumentalista Mikinek, aki nem más, mint a Tél című lemez dalainak a szerzője. Főleg, ha már az aktuális hangpróbán pontozható az.

Üdv Miki! Kicsit furcsa azt kérni, hogy mutasd be a bandát, egyrészt mert már nincs, másrészt szinte mindent te vettél fel a Télhez. Szóval inkább arra kérlek, hogy mesélj a Tomuszról, mutasd be valamelyest!

Hát, ez az egész Tomusz dolog 4 éve kezdődött. Akkor még csak egyedül zenélgettem otthon. Igazából azért kezdtem el, mert akkor már felfogtam olyan dolgokat a környezetemben és magamban, amik nagyon kétségbe ejtettek, és az ezzel járó szorongást nem igazán tudtam mással levezetni csak a zenéléssel. A sok szar dolgot, amivel nem tudtam mit csinálni, próbáltam a saját javamra fordítani, átalakítani, és akkor írtam meg az első albumot ami egyébként kurva szar lett, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy akkor jöttem rá, hogy a szorongásomat ezzel a módszerrel elég jól tudom kezelni, és onnantól kezdve kezdett kialakulni egy kép, hogy mégis miként alakítsam át a szorongást, félelmet hallhatóvá, kézzel foghatóvá, ami nyilván nekem egy megnyugvást adott kisebb-nagyobb mértékben. Azóta írok így dalokat, témákat az összes projektemben. Egyébként elkezdeni kurva nehéz volt, mivel attól féltem állandóan, hogy nem lesz elég „jó” amit csinálok, vagy hogy majd mit szólnak mások, vagy hogy jobb témákat is írhattam volna, de sikerült ezt viszonylag leküzdenem, mivel nem ez a lényeg. Nekem a zenélés mindig egy adott korszakról alkotott kép az életről és annak történéseiről, tehát ha van egy téma, amit megírok, az egy adott korszaknak az igazi lenyomata, tükörképe, és ha bármilyen szarul is sikerül az önkifejezés „végterméke”, az is csak egy korszak velejárója, az akkor úgy jött ki a maga fogyatékosságaival, ahogyan. Nyilván minden lehetne jobb mindig, de fölösleges unásig csiszolni, tökéletes úgysem létezik, és így a számokból ugyanúgy ömlik a tökéletlenség mint belőlem, miért akarnék mást mutatni, kifejezni, mint ami én vagyok? Ez nekem nem egy megfelelés másoknak, csak egy út magam és a világ megismeréséhez a sok szarságon, keserűségen keresztül.
Tehát én inkább ilyen szempontból közelítem meg a zenélést. Nyilván tök sokat segített az, hogy voltak akkor is barátaim akik sok új zenét mutattak, amikből tudtam meríteni, amiért hálás vagyok nagyon. Technikai megközelítésből meg úgy írodott minden, hogy van egy koncepció, elejétől a végéig, mint egy nagy faragatlan kőtömb, és azt próbálom olyanra faragni, hogy egy szobor jöjjön ki belőle végül.

Nagyon fiatal vagy, amit ha figyelembe veszünk, a Tél még inkább hatalmas teljesítmény. Mennyi is az a nagyon fiatal?

Hát, a Telet elég sokáig írtam, 17 évesen kezdtem megírni, és 18 voltam amikor kiadtuk, már bandaként.

Ha jól tudom, minden hangszert te vettél fel, és a keverést is egyedül csináltad.

A témákat én írtam, de a Télnél már a zenekar játszotta fel részeket. De igen, a felvételt azt én csináltam (kétszer is újra kellet venni) a keveréssel, masterrel együtt.

A CD borító belső felén egy színpadi jelenet látható. Ezek szerint voltak koncertek is. Merre zenéltetek, és mekkora sikerrel?

Voltak hát! Viszonylag sok helyre eljutottunk pl. Budapest, Győr, Szombathely, Veszprém, Mezőtúr, Dorog, Szentes, meg nyilván Szegeden is rengeteget játszottunk, de volt egy-két vajdasági koncertünk is. Voltak amik egészen szörnyűek voltak, persze akkor mindenki full józan volt, de voltak ugyanennyire jó koncertjeink is, például Zentán volt az egyik legjobb bulink, szerintem ahol minden el volt találva. Az biztos, hogy sokszor éreztünk elégedetlenséget koncertek után, többször mint sikert. A közönség meg mindig nagyon változó volt, mert voltak arcok akik félholt részegen jöttek oda, hogy ez „kurvajóvót”, azoktól mondjuk hiteles kritikát nem fogadtunk el soha. Azt jobban szerettük ha valaki elmesélte, hogy mit hallottak jónak, hol voltak hibák, vagy hogy hol esett szét nagyon a szett, vagy hol volt nagyon penge. De nyilván annak örültünk a legjobban amikor tényleg sokan voltak és tudták élvezni is a koncit. Meg hát utazni zenekarral tök nagy élmény volt mindig is.

Te ezeken a fellépéseken doboltál, ugye? Kik voltak a társaid?

Eredetileg gitározni akartam de dobost sehol nem találtunk, szóval igen, én nyomtam egész végig. Hát a legelső felállás még tök más volt, mint amikor már széthullottunk. Akkoriban még Polip (N. Tomi) és Jani gitározott, aztán végül a két gitáros poszt teljesen lecserélődött, akkor vettük be először Vikit majd Lacit is. Úgy igazán stabilan az elejétől kezdve hárman voltunk benne, ugye én, Tubák és Kristóf.
Talán Kristóf volt az, akit amikor bevettük még senki sem ismert.

Egyszer említetted, hogy hangmérnöknek tanulsz.

Budapesten tanulom a szakmát a S.E.T suliban.

Mikor a Tél készült, már tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Ezt már az első albumnál is tudtam. Habár mostanában egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ennek itthon van jövője főleg számomra.
Szép dolog meg minden, de rengeteg lóvé kell ahhoz, hogy elkezdjem.

Ja, mellesleg pont a te lemezed bizonyítja, hogy hangmérnök beiktatása nélkül is lehet baszott jót alkotni. Ez egy kicsit circulus viciosus. Új projectetek a Boru „boru-lt” doom zenét csinál. Mesélj kérlek erről is!

A Borut tavaly májusban kezdtük el, még akkoriban Kristóffal (ex-Tomusz) találtuk ki, hogy jó lenne a tukatuka helyett valami döcögősebb, lejjebb hangolt mocsári zenét nyomni. Meg én már nagyon akartam egy bandát, amiben gitározhatok és üvöltözhetek. Aztán vettük be Gergőt dobolni Kristóf által, és azóta próbálgatunk lent a teremben. Viszont Kristóf már kilépett több ok miatt is (elköltözés stb, stb.). Előtte még próbálkoztunk 2 gitárral is, Laci is beszált, ugye ő is Tomusz tag volt, de az nem igazán működött, végül Laci áttért a basszusra miután Kristóf kilépett, és onnantól kezdve egészen sokáig power trióban nyomtuk. És most vettük be egy jó barátomat K. Tamást vokálozni, mert nekem nem igazán jött össze a gitár-ének kombó. Igazából az nagyon fontos ebben a zenekarban, hogy emberileg illünk egymáshoz, nincsenek összeszólások, beugatások és sértegetések, és egyet tudunk érteni, és tudunk együtt ötletelgetni, számokat írni. Ez volt az első szempont ami alapján bevettünk tagokat. Ez alatt az egy év alatt 3 számot írtunk ami kb egy fél órás szettet jelent. Próbálkoztunk sokféle hangzással, én például cselló vonóval vonózok egy számban, ami tök izgi tud lenni. De most már fixálva van az, hogy hogyan szólalunk meg és mire hangolunk stb.
Igazából nincsenek túlcifrázva a témák, inkább arra hajtunk, hogy atmoszférikus legyen, és hogy mindennek legyen ideje szépen felépülni a zenében. A szövegekben semmi világmegváltó nincs. Igazából az egész projekt egy mocsaras, viharos, sík, szürke, alföldi életképet fest le, (ahol mi élünk) ahol minden nagyon statikus és változatlan, vagy rohad, vagy éppen megromlik valahol az igénytelenség és tehetetlenség keresztmetszetében, ami az emberekre és a társadalomra is kivetíthető. Ez a statikusság tükröződik a zenénkben is, minden lassú, koszos, durva és változatlan. Szerintem ez a zene valahol a tehetetlenség és a szellemi igénytelenség ellen harcol. Nyilván azért ezekről írunk, mert ez vesz minket körül, a tenni nem akarás és a rohadni hagyás.
Röviden ez a Boru, egy nagy fekete szar, ami jön, amivel nem tudunk mit csinálni, de tudjuk, hogy rossz és félünk tőle.

Visszatérve a Tomuszhoz, a Tél lemezcím mit jelent? Láttam egy szójátékot erről: tél – lét.

A tél az egyfajta hidegséget, változatlanságot, kopárságot jelent ami az emberek között és bennük kialakult. A hiábavalóságot, a véget nem érő rosszat és sötétséget, az lelki elkopást. Sok mindent lehetne még rá mondani, de kb. most ezek jutnak eszembe. Az érzelmek elszíntelenedését.

A Tél című dal elején Koncz Gábor monologizál az Istennel való találkozásról. Hogyan viszonyultok / viszonyultatok Istenhez?

Ez nehéz kérdés, és mások nevében most nem tudok válaszolni erre. De azt tudom, hogy én nem vagyok vallásos, illetve nem követem/gyakorlom egyik vallás tanításait sem. Én természetszerető ember vagyok, nekem a természet körforgása simán lehet isten is akár, vagy úgy általában maga az élet, és minden ami történik, él vagy hal, mindegy hogy nevezzük, de szerintem megszemélyesíteni istent fölösleges, legalábbis nekem nincs rá szükségem, szerintem annál ez többet jelent, hogy egyféleképpen nevezzük. Az idézet igazából a kiábrándultságot fejezi ki, meg azt a tudatállapotot amikor az egész emberi lét értelme megkérdőjelezhető.

Lesz a Tomusznak folytatása?

Igen lesz. Már megvan írva az új album, fel is van véve, már csak felénekelni kell és megkeverni. Ha kijön valamikor, az tuti, hogy nagyon más lesz, mint amit eddig megismertek azok, akik hallgatták.

Mennyire érzel punk elemeket a Télen?

Hát kb. semennyire, nem úgy mint az első lemezen.
A télen már nem dominált a punk vonal egyáltalán.
Ott már inkább a kaotikus, dark hc témákra mentem.

Az élő előadásokat, ahogy figyelem, fontosnak tartod. Milyen bandákkal állnál egy színpadon szívesen?

Nyilván hozzánk hasonló bandákkal lépnénk fel legszívesebben. Itthon például mondjuk Oaken arcokkal, Rivers Run Dry-jal nyomnám szívesen egy színpadon, de igazából bárkivel aki jó arc. Mondjuk egyszer volt egy fellépésünk a Birds in Row-val Szegeden, azt szétéltünk a Tomusszal.

És a nagyvilágból?

Mondjuk egy Amenrával, vagy egy Converge-dzsel osztanám a színpadot, vagy akár egy The Secrettel. Calvaiire… De lehetne még sorolni.

Szeretnél feltenni magadnak egy kérdést?

Nem.

<a href=”http://ngcprod.bandcamp.com/album/t-l”>Tél by Tomusz</a>