Sororicide interjú

Amennyire tudom, ez az első interjú Magyarországról a zenekarral, érthető hogy mindent tudni akarunk, haha!

Azt hiszem, igazad van! Nem emlékszem egyetlen interjúra sem Magyarországról, semmilyen fanzin-től sem senki mástól.

Először is vissza kell mennünk a kezdetekig, meg egy kicsit még korábbra is. Hogyan emlékszel a korai időkre, amikor még nem létezett a zenekar? Ki alapította a zenekart? Hogyan kerültél kapcsolatba a zenekarral?


1989-ben jómagam és a cimboráim jócskán benne voltunk a thrash metal-ban, éppúgy mint a heavy metal-ban, de egyre jobban elkanyarodtunk a death metal felé, és arra jutottunk, hogy mekkora buli lenne összehozni egy saját zenekart! Így tehát a legkorábbi inkarnációja a zenekarnak, amiből később a Sororicide lett az kb. így nézett ki: Én (Gísli) basszusoztam, Gaui a gitárokért felelt, Reynir ült a dobok mögé és Biggi énekelt. Én, Gaui és Reynir ugyanabba a suliba jártunk és ismertük már egymást jó ideje, Biggi valahonnan máshonnan jött de hamar a barátunkká vált. Elég sok cserén ment keresztül a felállásunk, mire el tudtunk indulni, de a Sororicide első igazi felállása végül is ez volt: Én basszusoztam és énekeltem, Gaui és Smári gitároztak és Reynir dobolt. Úgy gondolom, mondhatjuk, hogy én és Gaui alapítottuk a zenekart.

Izland elég messze esik mind az amerikai, mind a svéd színtértől, ahol a death metal a legerősebb és legmeghatározóbb volt. Hogyan szereztétek be a lemezeket akkoriban? Melyik zenekarok voltak a kedvenceid?


Mindig volt egy vagy két független / underground lemez bolt, amik kínáltak néhány metal lemezt, és amikor az első death metal lemezek megjelentek, azok be is szereztek egy-egy példányt, úgymint Death, Obituary, Morbid Angel, hogy említsek párat. Én és Gaui naponta jártunk azokba a boltokba, és folyton egyeztettünk, hogy különböző albumokat vegyünk, hogy aztán átmásolhassunk mindent egymásnak. Sok lemezt csak azért vettünk meg, mert jó volt a borítója, vagy mert elég metálosan néztek ki a zenészek a hátsó borítón, haha! Akkoriban az első számú kedvenceim voltak: Death, Morbid Angel, Pestilence és Entombed, de sok más is volt természetesen. Elég sok lemez azok közül, amiket akkoriban vásároltam a mai napig a kedvenceim között van!

Mely zenekarok inspiráltak téged a leginkább?


Azt gondolom, hogy a hatásainkat egyaránt vettük az összes lehetséges különböző irányzatból: az Entombed, Grave, Dismember a svéd színtérről; a floridai színtér ászaitól, mint a Death, Morbid Angel, Deicide de akár az Obituary stb, és természetesen a klasszikus angol/európai színtér zenekaraitól is, mint a Carcass, Bolt Thrower, Morgoth stb., szóval mindenhonnan merítettünk egy kicsit, haha! Megkerülhetetlen hogy említsek pár thrash metal zenekart is, akikről nem lehet megfeledkezni, ha a hatásainkat boncolgatjuk, ilyen a Slayer, a Kreator és a Sabbat, akiknek az akkori munkásságát a mai napig sokra tartok!

Hogyan emlékszel az akkori izlandi színtérre? Sok zenekar volt? Minden és mindenki változik, te el tudod mondani, hogy mennyiben más a mostani helyzet a kezdetekhez képest.


Az igazat megvallva a kezdet kezdetén az egész izlandi színtér siralmas, szánalmas állapotban volt, csupán egy-két heavy vagy thrash metal zenekar működött. Látszólag mi voltunk az elsők egy elég nagy death metal hullám kezdetekor. Az első koncertünket 1990 júniusában adtuk, és amennyire tudom mi voltunk a legelső death metal zenekar, akik előben játszottak Izlandon! 6 hónappal később már volt jónéhány ígéretes death metal zenekar körülöttünk, balszerencsénkre a legtöbbjük soha nem jutott el odáig, hogy rögzítsenek is valamit. A mai színtér elég hasonló ahhoz, amilyen volt itt minden 1990-es évek elején. Elég sok jó zenekar van, és a fiatalabb korosztály ismét jár koncertekre, ami remek érzés!

Volt valami megelőző fázisa a Sororicide-nak, vagy ez volt az első név, amit használtatok? Death metal-t játszottatok már a legelején is? Volt-e valami koncepció, amikor zenekart alapítottatok?


Sororicide volt az első név, amit mindannyian elfogadtunk. Valószínűleg eleinte még sokkal inkább egyfajta heavy/thrash metal-t játszottunk, de amint elkezdtünk koncertezni, azt lehet mondani, hogy teljesen egy death metal zenekarrá forrtunk. Ami azért is vicces, mert még emlékszem arra, hogy amikor mindezt elkezdtük, én és Gaui sokat vitáztunk arról, hogy mit is fogunk játszani. Ő egy teljesen Iron Maiden-es heavy metal-ban gondolkodott, én pedig valami Kreator-féle thrash metal-t erőltettem. Azonban eléggé nyilvánvalóan egy sokkal keményebb vonal része lettünk, mint bármelyikünk is gondolta volna.

Ki hozta a zenekar nevét és miért? (A sororicide lánytestvér-gyilkosságot jelent) Ki készítette a logótokat?


Azt hiszem Smári, a második gitárosunk jött elő a névvel. Akkoriban már jó ideje szenvedtünk azzal, hogy találjunk egy megfelelő nevet a zenekarunknak, és ez eléggé gonoszan hangzott, szóval mind rábólintottunk! A logónk csak sokkal később készült el, mielőtt megjelent a The Entity. Ha jól emlékszem a művész Fróði egyik barátja volt, de sajnos már nem emlékszem a nevére.

Hányan játszottak a zenekarban? Mennyire volt egyszerű megtalálni a megfelelő embereket?


Elég sokan megfordultak nálunk, haha! Talán 11 zenészt morzsoltunk fel, és néhány esetben rohadtul sokáig tartott megtalálni a megfelelő zenészt.

Milyen gyakran próbáltatok? Emlékszel még milyen zenekarok játszottak akkoriban Reykjavík-ban vagy Izlandon? Gyakran koncerteztetek? Még egy másik hírességet ismerek Izlandról, a Flames of Hell-t. Ismertétek őket?


Rengeteget próbáltunk! Ha csak tehettük 6 nap egy héten, napi akár 3-4 órát is. Az egyetlen metal zenekar rajtunk kívül, akik szintén gyakran léptek fel a Bootlegs, egy speed/thrash metal zenekar. Ha jól számolok, mi úgy 60 koncertet adtunk 1990 és ’94 között. Valóban elég gyakran játszottunk, pláne összehasonlítva a többi helyi zenekarral. Személy szerint én nem is hallottam a Flames of Hell-ről egy pár évvel későbbig, amikorra már fel is oszlottak. Tudtommal ők sosem koncerteztek, és soha de soha nem láttam a lemezüket!


Milyen hangszereken játszottatok? Meg tudtátok venni a jobb cuccokat is akkoriban?


Kezdetben mi is valami ócska kezdőknek szánt hangszereken játszottunk, de amire eljutottunk oda, hogy felvesszük a The Entity-t, már sokkal jobb felszerelésünk volt, Ibanez, Jackson, Tama. Nekem a mai napig megvan az Ibanez bőgőm, és ezt használtam a Drep-ben és a Changer-ben is.


Mennyi időbe telt, mire kialakult a saját stílusotok? Ki írta a szövegeket és ezek miről szóltak? A szövegeitek kapcsolódtak az izlandi folklórhoz?


Tudatosan soha nem is kerestük a saját stílusunkat, mi csak dalokat írtunk, amiről azt gondoltuk, hogy milyen remek darabok, és valószínűleg akaratlanul is, de lenyúltunk tucatnyi más zenekar ötleteit. A szövegek nagy részét én írtam, a többiek is írtak pár szövegrészt itt-ott, de soha nem használtunk semmilyen izlandi gyökerű témát!

A zenét közösen írtátok? Mindenki beleadhatta a saját témáját?


Természetesen, mindenki beledobta a közösbe az ötleteit. Mi mindig a próbák alatt írtuk a nótáinkat, soha senki nem állt elő teljes egészében egy szerzeménnyel, mindenkinek volt beleszólása a végeredményt illetően.

Mi volt a legelső felvett anyaga a zenekarnak? Mi volt a legelső dalotok címe? Minden dalotok ki lett adva, vagy maradt pár kiadatlan is?


A legelső rögzített anyag maga a nagylemezünk, a The Entity volt. Nem vettünk fel minden számunkat, mivel úgy éreztük, hogy főleg a régebben íródottak nem elég jók ehhez. Már nem tudom mi volt a címe a legelső szerzeményünknek, de az biztos, hogy soha nem lett rögzítve. Ha tippelnem kéne, kb. a nótáink fele rögzítve is lett, akár korábbról is, mint a The Entity, akár a Godlike split utániak, de amit felvettünk, az ki is lett adva valahol, valamilyen formában.

Mikor döntöttétek el, hogy felveszitek a lemezeteket? Mikor és milyen körülmények között sikerült a felvétel? Mennyibe került ez akkoriban? Hogy kerültetek kapcsolatba a Platonic Records-szal?


Nyertünk egy kis stúdió időt azzal, amikor megnyertük az éves Battle of the Bands versenyt 1991-ben, és nem sokkal később Hilmar Örn Hilmarsson a Platonic Records-tól kapcsolatba lépett velünk, hogy kiadna egy lemezt tőlünk. A lemez felvételeit a reykjavík-i Studio Sýrland-ban végeztük 1991 augusztusában vagy szeptemberében. Nem tudom mennyibe is került mindez, nem kellett fizetnünk érte, de sajnos pénzt sem kerestünk vele.

Mennyi ideig tartott mire mindent felvettetek? Elégedettek voltatok az eredménnyel? Emlékszel még hány példányt készült és kb. mennyit adtatok el? Ki készítette a borítót és mit hivatott ábrázolni?


Egy hétvégét kaptunk, hogy felvegyünk mindent, és egy másik hétvégén kevertük. Mivel soha korábban nem jártunk stúdióban, elképzelésünk sem volt arról, hogy mit csinálunk! Nem voltunk elégedettek sem a végeredménnyel, és úgy éreztük, hogy sokkal, de sokkal többet is ki tudtunk volna hozni a lemezből, pontosabban is fel tudtuk volna játszani, ha van elég időnk, és természetesen a hangzást is lehetett volna egy sokkal magasabb szintre emelni, de ez egy tapasztalatszerzés is volt egyben mindannyiunknak.
Ha jók az emlékeim, mind az LP, mind a CD 1000-1000 példányban került kiadásra, arra viszont tisztán emlékszem, hogy a megjelenés után 2 hónappal eladtuk az ezredik példányt a The Entity-ből. Hogy végül mennyi kelt el, arról nincs megbízható információm.
A borítót az egyik barátunk készítette, ő most egyébként a CCP Records egyik grafikusa, és úgy hiszem, hogy a borító a címadó dal által lett ihletve, de erről ő tudna többet mondani.

A nagylemez után kaptatok ajánlatokat más kiadóktól? Nagyjából hány interjúkérdésre kellett válaszolnotok? Magyarországról kaptatok levelet?


Nos, kaptunk egy ajánlatot a finn Rising Realm Records-tól egy 7’’-es kislemezre, ami végül is egy CD formájában látta meg a napvilágot, és nem sokkal miután feloszlottunk, még kaptunk egy ajánlatot egy apró brit kiadótól is egy második albumra. Elég sok interjúkérdést kaptunk annak idején, és ha jól emlékszem, kapcsolatban álltam valakivel Magyarországról is, bár az ő nevét sajnos már elfelejtettem.

Felléptetek valaha Izlandon kívül? Ha igen, hol? Ez gyakran fordult elő vagy sem?


Balszerencsénkre sohasem kaptuk meg az esélyt, hogy Izlandon kívül is játszhassunk. Elég drága mulatságnak számított külföldre menni annakidején, és ugyebár mindannyian fiatalok voltunk, nem volt meg sem a pénzünk, sem a megfelelő kapcsolatunk ahhoz, hogy össze tudjunk hozni egy koncertet.

Milyen volt a helyi és a nemzetközi fogadtatása a nagylemezeteknek?


A helyi színtér mellettünk állt, de a lemez sosem kapott semmiféle nemzetközi promóciót, nem is hinném, hogy túl sok ember tudott volna róla akkoriban. Amit visszahallottunk, hogy többnyire kedvező reakciókat váltott ki, ahová mégis eljutott a híre.

Emlékszel még a koncertjeitekre? Történtek furcsaságok a koncertjeiteken? Legjobb/legrosszabb koncertélményed?


A koncertjeinkről is elmondható, hogy javarészt jó hangulatúak voltak. Nagyon sokféle zenekarral játszhattunk együtt, emiatt nagyon különböző ízlésű rajongók előtt is felléptünk. Amikor mi játszottunk, a metal zenét kedvelők szinte megőrültek, mindenki pogózott, ami nagyszerű érzés volt átélni. A legrémesebb minden bizonnyal az első koncertünk volt, remegtem az idegességtől! Szinte lehetetlen egyet választani, mint legjobb koncertélményt, mivel szinte mindet élveztük különböző okok miatt. De elárulhatom, hogy a legkülönlegesebb számunkra az volt, amikor a nemzeti ünnepünkön Reykjavík belvárosában ezrek előtt léphettünk színpadra. Ahogy később írták, kb. 50.000 ember volt jelen, és több mint valószínű, hogy ebből 49.500 utált minket.

A nagylemez után még felvettetek 2 dalt, ami egy megosztott lemezen jelent meg a brit Chorus of Ruin-al. Ezt már a finn Rising Realm adta ki. Mi történt ez alatt a zenekarral? A ti ötletetek volt ezt a split lemezt megjelentetni?


Eddigre már Bogi kilépett a zenekarból, és én átvettem tőle az énekesi szerepkört is. Felvettünk 3 új szerzeményt az Apocalypse válogatáshoz, és nem sokkal később Fróði és Kalli kilépett, a helyükre Arnar és Unnar érkezett. Eredetileg a Rising Realm keresett meg minket, ők egy 7 inch-es kiadványt erőltettek, mi pedig felvettünk újabb 3 nótát, kiválasztottuk a szerintünk legjobb kettőt, és elküldtük nekik. Aztán hosszú csend és várakozás következett, és mire ismét jelentkeztek, már többé-kevésbé fel is oszlott a zenekar. Az pedig felettébb dühített mindannyiunkat, hogy a beleegyezésünk nélkül megváltozatták a megállapodást és 7’’-es helyett CD-n jelentették meg a lemezt, mert így a harmadik szerzeményünk is megjelenhetett volna.

Az új kislemezen szintén remek death metal zene hallható, a borító is jól sikerült, ti erről mit gondoltok? Mi a véleményetek a Rising Realm-mel kötött szerződésről?


Akkoriban csak arra gondoltunk, hogy végre eljut Izlandon kívülre is a zenénk, és a nevünket így talán mások is megismerhetik végre. Így nem igazán vettük a fáradtságot hogy áttanulmányozzuk a szerződést, de nem is igazán aggódtunk miatta. Mára már elfogadtam a dolgot úgy, ahogy történt. A borító szerintem is profi munka, elégedett vagyok a CD-vel, a harmadik számunk nélkül is. Ez a dal, a Deathless végül is egy helyi válogatás CD-n látta meg a sarki fényt, 1999-ben. A lemez címe MSK válogatás volt, olyan zenekarokkal, mint: Shiva, Bisund, Brainpolice, Toymachine… Az MSK egy izlandi szó rövidítése, kb. azt jelenti, amit az ember nagy erőfeszítések árán kihoz magából, de a szarásra is használjuk. Főleg inkább arra, haha! Izlandi humor.

Valamit nem igazán értek. Amennyire tudom, az egyik legutolsó kiadványa a zenekarnak egy kazetta, aminek Demo 1 a címe. De ugyanaz a 3 szám szerepel rajta, ami korábban megjelent az Apocalypse válogatáson! Mi is történt? Miért adtátok ki később ugyanazt a 3 dalt? Esetleg ez egy korábbi demó, csak az évszám nem pontos? Demo 1 a karrieretek legvégén? Össze vagyok zavarodva…


Hehe, el is hiszem hogy össze vagy zavarodva. Természetesen ugyanaz a három dalt van rajta a kazettán, mint a korábbi válogatás CD-n. Mivel a kiadó nem promotált minket Izlandon kívül semmilyen szinten, úgy döntöttünk, hogy a saját kezünkbe vesszük az ügyet. Így hát saját kiadásban elkezdtük külföldre küldözgetni a kazettánkat, mint egy demót. Ez a demó volt az, ami a Rising Realm figyelmét is felkeltette egyébként, és meglepő módon ekkortájt kaptuk a legtöbb interjúkérdést külföldről, ekkoriban valódi érdeklődés vett minket körbe. Még a hónap demója is lett a Terrorizer Mag’ egyik korai számában. Bárcsak még mindig meglenne az a példány nekem is, ahol rólunk írtak…

Ezek után mi következett? Azt hiszem időben elég közel járunk ahhoz, amikor a zenekar elkezdett széthullani. Mik voltak ennek az okai? Nem tudtátok volna tovább folytatni?


Időben kb. ott tartunk, amikor elkezdtük felvenni a Godlike split-hez az anyagot. Azt kell, hogy mondjam, hogy elkezdtünk egymás idegeire menni. Belefáradtunk, hogy hiába próbáltunk rengeteget, a zenekar ügyei egy centit sem mozdultak el semmilyen irányban. Nem tudtunk kitörni a próbatermünkből. Utólag már tudom, hogy okosabb lett volna, ha mondjuk tartunk egy kis kényszerpihenőt, de hát a dolgok másképp alakultak. Elkezdtük egymást okolni a sikertelenségért. Aztán egy kis idő elteltével megint összejött a banda, újra akartuk kezdeni, írtunk is egy fél albumra való új dalt hirtelen, de hamarosan megint csak feloszlottunk, mielőtt rögzítettünk volna bármit vagy akár egy koncertet is adhattunk volna.

Úgy hallottam, hogy évekkel később még tartottatok egy búcsúbulit, 2000-ben. Milyen reakciókat váltottatok ki az emberekből? Élveztétek újra a régi, mára már klasszikussá érett szerzeményeiteket játszani? Mennyi időbe telt, mire mindent újra betanultatok?


Nagyon kellemes élmény volt, de akkor már csak én voltam, Unnar az utolsó dobosunk, meg 2 lelkes gitáros srác a helyi Mínus zenekarból, akik vállalták a fellépést velünk. Büszke voltam magunkra, amikor láttam a rengeteg régivonalas arcot annyi év után, és a fiatalok is őszintén nyomultak a zenénkre! Elég sokára sikerült újra betanulni a repertoárt, akkora már úgy alakult, hogy pár éve nem is játszottam egy árva hangot sem a bőgőmön, eléggé be voltam rozsdállva. Megpróbáltuk életben tartani ezt a formációt a koncert után is, de a mágia nem működött Gaui nélkül, így tehát ismét bejelentettük a feloszlásunkat.

Mi történt a tagokkal? Barátok tudtatok maradni?


Unnar-ral együtt játszottam a Drep-ben 2004/05-ben, vele jobban tartom a kapcsolatot, a többiekkel pedig néhanapján összefutunk, de nem is erőltetjük túl a dolgot, pedig a viszonyunk lehetne jobb is szerintem.

Mivel foglalkozol, ha éppen nem zenéltek? Milyen zenéket hallgatsz otthon is szívesen?


Visszatértem a zenei mókuskerékbe 2004 elején, amikor Unnar-ral ismét zenélni kezdtünk. A Drep romjain alakult Changer-be is beszálltam, de zenei eltérések miatt innen végül el is jöttem 2005 végén. Most egy új zenekart akarok összehozni, death metal természetesen, de mostantól egyedül csak az énekre figyelek. A mai napig metal zenét hallgatok, black, death, thrash metal, nekem mindegy. Egy büszke metal fanatikus vagyok!

Remélem nem bántál meg semmit, és csak a kellemes emlékek maradtak a zenekarról meg benned. Elmondhatom, hogy a Sororicide zenéje mára klasszikussá érett, és ami annak idején egyszerűen csak death metal volt, az mára már régisulis, de ezekben még benne volt az a valami, ami a mai death metal zenekarokból hiányzik.


Természetesen, nagyon büszke vagyok mindenre, amit elértünk, ezek mind dédelgetett emlékek! Ha megint újra kezdhetnénk mindent, a legelejétől, pár dolgot biztosan másképp tennék, de egészében véve nincs miért szégyenkeznem, sőt!

Képzelted volna, hogy valaha a zenekarotokból egy legenda válik? Komoly gyűjtők áhítoznak a kiadványaitok után, és sok-sok évvel a feloszlás után is még interjúkra kell válaszolnod?


Soha nem is álmodtunk ilyesmiről! Ez egy igen furcsa érzés, de jó értelemben. Jó tudni, hogy másnak is tetszik, amit csináltunk, de azt nem is reméltük, hogy ennyire ritka, gyűjteményes darab válik egyszer a lemezeinkből.

Van-e még valami terved a Sororicide-dal kapcsolatban, vagy ez már egy lezárt ügy?


Ahogy a dolgok manapság állnak, mi már elmondtunk mindent, ami elmondható, nem tudnánk újat nyújtani. Személy szerint nem bánnám, ha lehetne még egy utolsó koncert, de ezt sajnos már soha nem élhetjük meg a klasszikus felállásban.

Köszi még egyszer, hogy időt és energiát nem kímélve válaszoltál a kérdéseimre!


Én köszönöm a lehetőséget, és nagyra értékelem a fáradozásaidat!

Linkek:
Sororicide
Myspace

december 07.,
december 09.,