Solar Scream

– Kezdjük a bemutatkozással! Mit kell tudni a Solar Scream eddigi történetéről?

Harek: Kb. 2001-től számítjuk a banda időszámítását. Habár már ’97 – ’98 óta zenélünk együtt, mégis ezt a dátumot tekintjük a zenekar indulásának. Ekkor fordult komolyabbra a hozzáállásunk és a felállásunk is, amit akkoriban Kántor Tamás (gitár), Müller Gábor (dob), Völgyesi Csaba (basszg.) és jómagam, Harich Gábor (gitár) alkottunk. Azóta Csabi helyét Antal Dávid vette át, és már több mint két éve velünk van.

– Nem hagyhatjuk ki a bemutatkozó EP-teket. Már ott felismerhető az egyéniségre, egyediségre törekvés. Mennyi idő termése a felvett öt dal?

Harek: Nagyjából három év munkásságát ölelte fel a Ground Level EP. Ez a kezdeti időszak elég „szedett-vedett” volt: nem voltak még kidolgozott elképzeléseink a dalokról, csak azt tudtuk, hogy fel akarjuk venni őket, ritkán próbáltunk és közben még a katonaság is bezavart. Igazából még énekesünk sem volt és koncerteket sem adtunk… Szinte minden képlékeny volt, és talán ezt az időszakot nevezhetjük a zenekar valódi kialakulásának. De pont ezért fontos állomásnak tartjuk az EP-ét, hiszen ez tartotta egyben akkor a csapatot és ez indított el minket a saját utunkon.

Tomi: A felvételek konkrétan kb. másfél évig tartottak, mindenféle kényszerpihenővel, és nagyrészt eközben alakult ki, hogy mit is akarunk a dalokban. Az énekesi poszt pedig végül Hareknél maradt, bár Csabival együtt hárman is próbálkoztunk anno a dologgal, több-kevesebb (élőben inkább kevesebb) sikerrel.

– Honnan jött a Depeche Mode feldolgozás ötlete? Ez azért – valljuk be – még manapság sem annyira nyilvánvaló választás.

Harek: Az ezredforduló környékén totál Depeche-őrült voltam és én javasoltam később az In Your Room-ot, mint feldolgozást. Mindig is nyitott voltam zeneileg, és érdekesebb kihívásnak tűnt egy nem-rock dalt feldolgozni, mint valami egyértelmű rock-klasszikust. Mellesleg imádtam a dalt és éreztem benne, hogy meg fog szólalni a mi hangszerelésünkben is. Egyébként nem csináltunk vele semmi extrát, csak ráléptünk a torzítóra. J A többiek nem is nagyon kedvelték a Depeche-t, de valamiért belementek… 🙂

Tomi: Biztos mert megkérdezted, hogy Cure vagy Depeche Mode? És akkor inkább az utóbbi! 🙂 Különben pedig a feldolgozást azért kicsit megvariáltuk: gépi dob-loopok és női ének is rejtőzik a közepén, a végét pedig jól elhúztuk, és ugyanazon az intro-témán zár, amivel a CD kezdődött. Ezt akkoriban hatalmas zeneszerzői bravúrnak éreztem, pedig csak véletlen megegyezett a hangnem… 🙂

– Milyen eredményeket értetek el az Ep-vel? Milyen példányszámban ment el? Beszerezhető még?

Harek: Minimális eredményeket tudunk felmutatni vele kapcsolatban: 150-200 db eladott/elszórt példányt, valamint jó pár itthoni és külföldi bíztató jellegű kritikát. Inkább csak arra volt jó, hogy bemutatkozzunk és jelezzük, hogy mi is létezünk. Egyébként tőlünk, a zenekartól még beszerezhető az EP, de a honlapunkon (www.solarscream.hu) majdnem az egész anyag jó minőségben le is tölthető.

– Mondhatjuk, hogy nem vagytok kapkodósak, hisz az EP után három évvel jelent meg a nagylemez, de tekinthetjük úgy is, hogy kiérleltétek a lemezanyagot. Nem szerettétek volna hamarabb kiadni az albumot?

Harek: De, szerettük volna. A kiadás majdnem egy egész évet csúszott, de kénytelenek voltunk megvárni a kiadói segítséget. Az anyagi erőforrásaink teljesen kimerültek a stúdiózáskor és a lemez promótálásában is igencsak magunkra maradtunk volna, ha önerőből jelentettjük meg. Ez egy igen nehéz és kétségek közti év volt, de megérte kivárni.

– Ti miben látjátok a fejlődést a Ground Level dalaihoz képest?

Harek: Az előbb részletezett kezdeti időszakhoz képest tényleg egyértelmű a fejlődés. A szinte demónak tekintendő Ground Level EP elkészülte után váltunk igazi, koncertező zenekarrá, és ezáltal egyre tudatosabban dolgoztunk az új dalokkal is. A dalírói képességünk és a hangszeres tudásunk is nagy változáson ment át azóta…

Tomi: Azaz igencsak leromlott…. 🙂

Harek: …és persze továbbra is a fejlődésre törekszünk. Reméljük, ezt mások is értékelik, ha belehallgatnak a Divider-be!

Tomi: A Ground Level mindhárom hosszú dalában 4-5 különböző hangulat rejlik, minden témát körülményesen, vontatottan bontogattunk és vezettünk át a következőbe. Talán túl sok Opeth-et hallgattunk, vagy ki tudja. A mostani zenéink lényegre törőbbek, de a kísérletező kedv ugyanúgy tetten érhető bennük.

– Nem akartátok az EP valamelyik dalát újravenni a lemezhez?

Harek: Komolyabban sosem került szóba hogy valamelyik dalt rögzítsük a lemezhez, de mindig is tervezgettük/tervezzük az átdolgozásukat. A Dead Like Stones-t már át is gyúrtuk és játsszuk is időnként a koncerteken. Tény, hogy szívesebben fordítunk energiát a legfrissebb ötletekre, de nincs kizárva, hogy egy jól sikerült átdolgozást esetleg újra felvegyünk valamikor.

Tomi: A Bakery stúdiós srácok is megkérdezték ezt egyszer, a Ground Level címadójára célozgatva, de mi akkor annyira az új dalokra koncentráltunk, hogy komoly lehetőségként nem merült fel a dolog. Viszont reméljük, hogy lesz még kiadvány, amin elsüthetjük ezt – egy koncertlemez, vagy egy 20 éves jubileumi tripla DVD. 🙂

– Mennyire friss dalok kerültek a lemezre?

Harek: Frissnek semmiképp nem nevezném őket, hiszen a zenekar 2003 és 2006 közötti időszakát prezentálja a CD, ami ráadásul csak 2007 végén jelent meg… Ettől függetlenül is ez az eddigi legfontosabb állomásunk, és reméljük az idő majd eldönti a dalaink időtállóságát!

Tomi: A Grains Of Sand és az Over már 2004-ben kész voltak, de a stúdiózás során még a régi dalokba is került valami plusz, egy-két változtatás, énekszólamok… A sokáig kérdésesnek érzett ballada, a Without A Sound viszont itt nyerte el végső formáját, és csodás volt először énekkel visszahallgatni! A Beyond The Lights beszédfoszlányait is a felvételek végén szerkesztettük be – szóval került a lemezre elég újdonság, még számunkra is.

– A hangzás terén is sikerült előrelépni. Hol dolgoztatok?

Harek: Kísérleti jelleggel három helyen is dolgoztunk: a mohácsi Art-Éria, a pécsi Fidó és az érdi Bakery stúdiókban. Ezt a nem is kicsit körülményes megoldást természetesen minőségbeli és anyagi megfontolásból választottuk. Habár pár dolgot mindig tudnánk utólag javítgatni, elmondhatjuk, hogy elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

– Összefoglalnátok néhány szóban a Divider szövegeinek tartalmát? Esetleg dalonként is végigvehetnénk az anyagot.

Tomi: Úristen… Akkor készítsetek ki kétnapi hideg élelmet a gép mellé… Szóval, már a lemezcím is árulkodó, és a legtöbb dal tényleg az elválás, szétszakadás témakörét boncolgatja, vagy legalábbis köthető ahhoz. Van, ami konkrétan párkapcsolatokra vonatkoztatható, de vannak több síkon is értelmezhető, árnyaltabb szövegek.
Pl. a nyitó Misery Entwines-ban nincs szó arról, hogy pontosan ki, vagy kik okozták a csalódást, sőt, igazán mindkét fél hibásnak tűnik. Az alapszitu egyszerű: Mindenki érzi néha úgy, hogy cserbenhagyták, vagy elveszített valami fontosat, és már csak a „nyomorúság öleli körül”.
A Grains of Sand a felnőtté válás felismerése: elmúlt a gyermekkor biztonságot adó melegsége, nincs már hol oltalmat keresni, apró „homokszemek” vagyunk csak, és mindenki egyedül küzd a céljaiért.
Heart Carved Into Mine, a „szívembe vésett szív”: Van, hogy szeretnénk felvállalni, megérteni és magunkénak érezni a másik dolgait, sorsát, világát – de mégsem tudunk rátapintani a lényegre, így saját elképzelésünk szerint színezzük ki őt. Amikor kiderül, hogy félreismertük egymást, már késő.
A Beyond The Lights egy instrumentális dalnak indult, a címét azért kapta, mert Karácsonykor raktuk össze, abszolút spontán módon. A nép otthon ünnepelt, mi viszont a sötét garázsban zúztunk, „a fényeken túl”. Később egy környékbeli zenekar gitárosának a halála számomra újabb értelmezését adta a címnek, majd végül az Alzheimer-kórtól elsötétülő briliáns elméről szóló film, az Iris szövegbevágásai adták meg a kegyelemdöfést. „The lights will go out.” – egyszer minden fény kialszik.
Aztán a szakítós ballada, a Without A Sound – kb. a Bon Jovi-féle Always nyomdokain! 🙂 Nehéz „egy hang nélkül” elhaladni a másik mellett, de néha nincs más lehetőség.
Az Escape Design a lemez tán legmetalosabb dala, a szöveg a nyomasztó hétköznapok, a nehézségek, a kétszínű és keresztbetevő „jóakarók” elleni küzdelemről szól. Sokszor csak illúziókat kergetünk, de hinnünk kell a saját kis „menekülés tervünkben”.
A When I Need You Most sorait gyúrtam talán a legtöbbet, de megérte. Konkrétan a gyömrői Bagoly panzióban sikerült olyan formába önteni, hogy minden sor összecsengjen. Kellett hozzá néhány álmatlan éjszaka, két reményt sugalló személy fel-felvillanó képei, és egy ismétlődő kérdés: „hol vagy most, amikor a legjobban szükségem van rád?”
A Might Be Rain egy furcsa kis dal egyszerű szöveggel: Fiú távozóban, vissza-visszapillant a lányra, aki igazán sosem nyílt meg neki, pedig ő próbálkozott, és megpróbálná újra és újra, de hiába. Az arcán könnycseppek – vagy „talán eső”? Ez is ilyen gagyi, érzelgős cucc. 🙂 A következő lemezre csak talicskával agyonvert emósokról fogunk írni, azt nem ilyen ciki magyarázgatni. A dal címet egyébként a dobosunk (the artist formerly known as Lopez) adta, amikor egy próba végén felvette a sapkáját: „Hát ez meg mitől vizes? Ja, biztos az eső…!”
Permanence: Sokszor csak elrohanunk a dolgok mellett, fel sem figyelve azokra a kis apróságokra, amiket gyermekként észrevettünk és szerettünk. Pl. nekem ilyen a nagy teherautók benzinszaga – 5-6 évesen imádtam, pedig mindenki szerint büdös volt. Máig elmosolyodok, ha beborít egy-egy kamion füstje, hehe. (Még hogy nem élünk bódító szerekkel, ugyebár…) A szöveg elvileg tök pozitív: Meg kell ragadnunk a lehetőségeket, és ha valamiben nem érzünk kellő stabilitást, „állandóságot”, akkor ideje továbblépni, és „új leosztást kérni az élettől”.
A lemez utolsó teljes értékű dala az Over. A versszakok szinte filmszerűen villannak fel, egy-egy élethelyzetet mutatva két szereplővel – azaz igazán csak emlékképként peregnek, mert az egésznek már vége: „It’s over now”.
Levezetésként a The Last Waltz ringat el, ami az előző dal egyik lágy gitártémáját viszi tovább, és a címét is az Over egyik sora adta: „Talán ez lesz az utolsó keringőnk. Hideg van kint, vigyél meleg ruhát, ha útra kelsz”.

– Hogyan születik egy-egy dal a Solar Scream műhelyben?

Harek: Az alap-ötleteket, dalvázlatokat általában még otthon összegyúrom, és már a konkrét elképzeléseimet mutatom meg a fiúknak. Ezeket pofozgatjuk tovább a garázsban, mindenki hozzáteszi a kis világát. De ezek sokszor hónapokig is formálódhatnak. Tomi a szövegeket is már ezekhez a vázlatokhoz, dallammenetekhez, hangulatokhoz kezdi el kidolgozni.

– Ez régóta bevált módszer Nálatok?

Harek: Ez egészen a kezdetektől folyamatosan alakult ki. Most már akár bevált módszernek is nevezhetjük, hiszen az utóbbi pár évben már szinte csak így születtek a dalok.

Tomi: Az a melankóliával átitatott, de mégis ütős zene, ami kis csapatunk sajátja, Harektől jön. Én nem igazán tudok otthon „szoláros” dolgokat írni, max. színezgetéseket a már meglévő témákra – belőle viszont záporoznak az ilyen ötletek. Viszont a szövegeket teljesen rám hagyják, én azon a téren kreatívkodok.

– A kiadói infólap szerint “finoman progresszív, komor hangulatú modern metal”-nak nevezitek a zenéteket. Alapvetően egyet is értek ezzel, de kifejtenétek azért ezt bővebben?

Harek: Ha engem kérdezel, ennél bővebben felesleges bármit mondani a zenénkről, nagyjából ez le is fedi a valóságot. Ezt a jelzőt is egyébként egy kritikánkból loptuk, mert nehezen tudjuk behatárolni a zenénket. De kell valami rövid infó, hogy az érdeklődők egyből le tudják szűrni érdekli-e őket a zenénk vagy sem. Ha nagyon muszáj, akkor hozzátenném, hogy különösen fontosnak tartjuk a zenénk érzelmi, hangulati töltetét. Számunkra ezek jelentik a dalok igazi karakterét.

– Hatásaitokként kiket neveznétek meg?

Harek: Mindenképp a ’90-es évek és a jelenkor nyitottabb és modernebb megközelítésű zenekarait. Engem leginkább a groove-központú modernebb bandák vagy épp a progresszív és depresszív zenék tüzelnek fel. Tehát kb. a Stuck Mojo-tól az Anathema-ig. De van, hogy elektromos zenék is inspirálnak, még ha ez egyértelműen kevésbé tetten érhető a zenénkben.

Tomi: Az előbb kérdezted a stílusunkat bővebben… Szóval: Fogd a Stuck Mojo kimértebb riffjeit, játszasd el egy vidámabb napjukon a Katatonia legénységével, énekeljen rá Tori Amos és Dave Gahan törvénytelen fia, aki előtte azért meghallgatott pár Pain Of Salvation és Psychotic Waltz lemezt. Történjen mindez a Korn vagy a Nevermore próbatermében, pl. Opeth, My Dying Bride, Moby és Tool pólókban, miközben a rádióból süvölt a Europe: Final Countdown, és a 90-es évek végének hazai progresszív csapatai elégedetten bólogatnak a háttérben egy Anathema poszter alatt, kezükben szegény Layne Staley és Dimebag urnájával. Naaaa??!!??

– A lemezetek már fél éve megjelent. Milyen visszajelzéseket kaptatok szakmai, rajongói szinten?

Harek: Elmondhatjuk, hogy eddig szinte csak pozitív kritikákat kaptunk. A legtöbben igen reálisan látják a zenekar érdemeit vagy épp hiányosságait. Nekünk is fontos és egyben jó érzés is szembesülni a külső benyomásokkal.

Tomi: Abszolút pozitív, hogy sok íráson érzem, hogy nem csak 1-2 felületes belefülelés és átléptetés van mögötte. Örülök, hogy a kritikusok és a hallgatók beleássák magukat a lemezbe, összevetik az előző anyaggal, elemezgetik a szövegeket.

– Beszélhetünk-e már szélesebb körű Solar Scream rajongói bázisról?

Harek: Sajnos, nem! Leginkább csak itt, Mohács/Pécs környékén tudunk mozgolódni, és ez azt jelenti, hogy az ismeretségünk is kb. ide korlátozódik. Igyekszünk tenni ellene, de ez egy igen összetett és lassú folyamat.

Tomi: Tény, hogy koncertezés terén megvannak a korlátok, de újabb és újabb lehetőségek nyílnak, és árgus szemekkel figyeljük a színteret, összefogva hasonló kis csapatokkal. Így meghódítjuk egymás ismerőseit/rajongóit is. És persze az internet is egy nagyon jó dolog ilyen szempontból, igyekszünk is kihasználni és terjeszteni az igét.

– A lemezborító is nagyon igényesre sikeredett. Ki az elkövető, illetve mennyire folytatok bele ebbe?

Harek: Szőke Péternek hívják az illetőt, aki egyébként egy nagyon kedves régi ismerősünk. Abszolút közös munka folyt. Bár sok mindenbe beleszóltunk, de a borító szinte kizárólag az Ő érdeme.

– Az EDGE Records-hoz szerződtetek, milyen segítséget tudnak nyújtani egy magatokfajta zenekarnak?

Tomi: Az EDGE a kiadás, a korongok és a borító legyártásának ügyintézését és költségeit levette a vállunkról, és természetesen a kiépült terjesztői hálózat, a sajtós és egyéb kapcsolataik révén eléggé a hónunk alá nyúltak. Még jó, hogy megmostuk előtte… J

– Hamarosan a német The Ocean és a Watch My Dying mellett játszotok a fővárosban. Ezt hogyan sikerült összehozni?

Harek: Ezt pl. egyértelműen a kiadónak köszönhetjük. Eszükbe jutottunk és megkerestek minket a lehetőséggel. Örülünk is, mint majom a farkának. 🙂

Tomi: A nyáron pedig a Lake Of Tears előtt leszünk, ez tegnap derült ki. Ez valahol egy beteljesült álom, hiszen annak idején épphogy gitározgató tiniként együtt bólogattunk a Headstones lemezre, gyakorolgatva a Raven Land témáit…. Harek máig tudja, nekem sose ment az a C dúr, vagy mi. 🙂

– Angolul énekeltek, láttok esélyt esetleg külföldi megjelenésre?

Tomi: A külföldi házalós kör még visszavan, de tervbe vettük, hogy küldünk a Dividerből a hasonló muzsikákkal foglalkozó kiadóknak. Egyelőre egy komolyabb terjesztés is jól jönne, mert tényleg érezzük annyira erősnek a lemezt, hogy megállja a helyét a nemzetközi felhozatalban. Csak kérdés, hogy a nagy nyugati lemezdömpingben látnak-e majd fantáziát egy ár ellen úszó „észak-balkáni” csapatban? Hamarosan tudni fogjuk…

– Milyen terveitek vannak a közelebbi és a távolabbi jövőre nézve?

Harek: Nagy, világmegváltó terveink nincsenek. Elég reálisan látjuk egy magunkfajta zenekar lehetőségeit. Próbálunk ehhez igazodva alkotni, fejlődni és minél tovább életben/együtt maradni. Természetesen szeretnénk a ránk nyitott szívekhez/fülekhez eljuttatni a zenénket. Kb. ennyi.

Tomi: És egy videoklip. Elég sokat agyalunk ezen mostanában. A legközelebbi terv pedig a mai mohácsi koncert, ahol eljátszunk egy Fight feldolgozást. Rob HARford már izzítja is a hangszálait, remélem. 🙂

– Mikorra várható a második album? Vannak már új dalok?

Harek: Vannak új dalok. Hármat már a koncerteken is játszunk és továbbiak is születőben vannak. Nagyon szeretnénk jövőre kihozni a kettes CD-t! És ezen eléggé rajta is vagyunk…

Tomi: A tervezett cím Japanese Democracy, és tééényleg hamar kész lesz! 🙂

Hivatalos honlap: www.solarscream.hu

december 07.,
december 09.,