Turisas



– Kérlek mutasd be a csapatot a Magyarországi metal zene kedvelőinek.

– A Turisas-t én és Jussi Wickström alakítottuk 1997-ben. A Century Media-val 2003-ban szerződtünk, a debütáló albumunk, a Battle Metal 2004-ben náluk jelent meg. Három évvel később, 2007-ben jelent meg a második nagylemezünk, a The Varangian Way.

– Novemberben ért végett az Iced Earth és Annihilator zenekarokkal közös turnétok, milyen élményekkel letettek gazdagabbak a koncertkörúton? Ha van valami felejthetetlen sztoritok kélek meséld el azt is.

– Jó turné volt, és a közönség, akinek játszottunk, simán idősebb tagokból állt, mint mi magunk. Az Iced Earth és az Annihilator is már régi banda, remek volt velük játszani, különösen az annihilatoros Jeff Waters-szel, aki egy pokolian kedves fickó. Épp most vagyunk túl egy öt hetes Európa turnén, amely sajnos nem érintette Magyarországot. Ez volt az első Európa turnénk főbandaként, és tök jó volt látni, mennyi ember szereti a zenénket, szóval most már saját turnékat is csinálhatunk. Remélem még 2008 folyamán eljutunk Magyarországra, úgy tudom, elég sok ottani rajongó vár ránk.

– Az Iced Earth és Annihilator zenekarok zenéje nagyban különbözik a tiétektől, hogy látjátok az említett csapatok rajongói mennyire fogadták el a Turisas zenéjét a koncerteken?

– Azt hiszem elég jól fogadták. Ahogy említettem, a tömeg kicsit idősebb volt  nálunk, de élvezték, és annak ellenére, hogy csak 30 percünk volt játszani, sikerült őket rendesen megmozgatni.

– Júniusban került boltokba a csapat második The Varangian Way című korongja,  a lemezt a nemzetközi sajtó nagyon kedvezően fogadta. Te hogyan jellemeznéd a kiadványt, ha kikellene emelned dalt vagy dalokat a korongról melyekre esne a választásod?

– A Varangian Way alapvetőlen sokkal érettebn és összetettebb kiadvány a debütáló Battle Metal-unkhoz képest. Koncept lemez, azon skandinávok egy csoportjának történetét meséli el, akik kereskedéssel foglalkoztak Kelet-Európából kiindulva Kieven át egészen Konstantinápolyig. Bár fizikális utazásról szól, egyúttal nagyon személyes is, a főhős belső utját is bemutatja a történeten keresztül. Zeneileg, az epikus, vonós részek mellett apró akusztikus hangulati elemeket is találunk, és persze egy csomó headbangelésre ösztönző gitár riffet is. Nem igazán tudok kedvenc dalt kiemelni a lemezről, nagyjából egyidőben íródott az egész, és így az egész egy entitást képez, így nehéz egyet kiválasztani.

– A csapat zenéje meglehetősen változatos, rengeteg hangszer és zenei elem találkozik a dalokban, hogy zajlik nálatok a dalírás, először írtok egy szöveget és arra zenét vagy fordítva ?

A The Varangian Way megírása nagyban különbözött a Battle Metal-hoz képest. Míg a debüt többé kevésbé egy adag dal volt csupán, melyeket az addigi fennállásunk hat éve folyamán szereztünk, addig az új lemeznél tiszta lappal indultunk, mindent nulláról kezdtünk és ez nagyon nagy élmény volt. Mielőtt egy szem hagnot összehoztunk volna, egy koncept történeten dolgoztam 1-2 éven keresztül. Aztán a történet nagyjából kikerekedett és tudtam mely részei fognak dalban is megjelenni és így azt is, hogy miről fognak szólni, és ez így tök más, mintha csak úgy hórukk nekiültünk volna dalokat írni. Sokkal inkább olyan volt, mint filmzenét írni, az ötleteket és a látomásokat a fejemben videoklipként képzelem el. Azt hiszem, ez a fajta munka magához a zenéhez is sokat hozzátesz, hiszen nem csak egy nagy rakás értelmetlen riff, amit egy pár sor dalszöveg köt össze, hanem a zene és a történet egymást erősítik, hallod a drámát a zenében. Ezek után elég vicces, hogy a szövegeket írtuk a legvégén, és a nagy részét a studióban írtam 2-3 hét alatt. Mindig alárendelem a szavakat a ritmusnak, ezért szükségem van a dalra és az énekdallamra, hogy jöjjenek a szöveghez az ötletek. Persze a szövegek leírása már nem volt sok idő, de azért csak megelőzte 2-3 év munka a fejemben…

– A dalokat a Sound Supreme Stúdióban vettétek fel, mennyi ideig tart egy ennyire sokrétű lemez rögzítése? Volt valami ami hátráltatott bennetek esetleg a munkában ?

A studiózás nagyon hosszúra nyúlt és tele volt stresszel. Az előzetes munkálatokat az otthoni studiómban már hat hónappal korábban elkezdtem, a Sound Supreme-ben pedig 2006. decemberében kezdtünk. Három hónapot igényelt mire mindent fel tudtunk venni, utána mentünk tovább Helsinkibe, a Finnvox Studio-ba a keverés miatt. Elég szűkén voltunk az idővel a keverés vége felé már, voltak még itt-ott hiányzó részek, éjszakába nyúlóan pótoltam a hiányosságokat. Azt hiszem az utolsó héten összesen aludtam 10 órát és a végén már semmit nem hallottam. Tudom, hogy rábízhattam volna Teropekka-ra (Virtanen), aki a keverést csinálta, és tudtam azt is, hogy igazából már elég jól állunk, csak nem akartam, hogy bármi nem kívánt irányba változzon az utolsó nap.

– Véleményed szerint mi az amiben előre léptetek a 2004-ben megjelentetett Battle Metal című albumhoz képest ?

Azt hiszem, semmi értelme úgy kiadni egy lemezt, ha az embernek nincs ténylegesen valamilyen zenei vagy tartalmi mondanivalója. Túl sok a töltelékzene mostanában. Csomó banda egyszerűen csak ismétli saját magát. Ezért kellett a The Varangian Way-re ennyit várni, három év telt el a két lemez között, és ezt az emberek néha túl hosszúnak érzik. Simán megcsinálhattuk volna a Battle Metal 2-t hat hónappal az első után, csak ennek semmi értelme.

– A korongon rengeteg vendégzenész is közreműködik, bemutatnád őket, koncertekre is elkísérik a csapatot, vagy hogyan reprodukáljátok élőben ezeket a hangszereket?

Igen. A lemezen énekel egy teljes klasszikus kórus (az utolsó két dalban) és egy “nyersebb” férfi kórus, melyet mi és egy csomó barát alkotunk. Mindezen felül van jópár apróbb vendégszerep, mint ének, néhány gitár, duplabasszus (kontrabasszus) meg ilyesmi. Természetesen remek lenne, ha mindenkit magunkkal tudnánk vinni a színpadra, de te is érzed, a normális turnézási feltételek mellett ez mind értelmetlen és pénzügyileg is lehetetlen lenne. Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár élőben nem tudjuk 1:1-ben visszaadni a lemezt, és egy csomó dolgot másképp is csinálunk így a dalok új megvilágításba helyeződnek.  A harmonikának és a hegedűnek sokkal kiemelkedőbb szerepük van élőben, ami szerintem egy jó dolog.

– Az új kislemezen a Boney M disco zenekar Rasputin című dalát dolgoztátok fel, miért pont erre a dalra esett a választásotok, a dalhoz készült videóklip sem egyszerű, kinek az ötlete volt a videó?

A Rasputin feldolgozást néha túl komolyan veszik. Eredetileg az ötlet egy hajóút alkalmával jött 2001-ben, Svédország felé, fellépett közben egy disco feldolgozásbanda, játszottak mindenfélét Bee Gees-től elkezdve Abba-t és természetesen Boney M-t is. 2005-2006 környékén nekiálltunk mi is játszani élőben és azt kell, hogy mondjam, pillanatok alatt egyfajta sláger lett belőle, egy csomó rajongó kérte a rögzített verzióját. Szóval, amikor vettük fel a lemezt, úgy döntöttünk, hogy egyúttal legyen meg ez is. A videón, a 70-es évek varázsát akartuk visszahozni, legalábbis én személyesen ezt kapcsolom a dalhoz. Természetesen nagyon távol áll a többi cuccunktól, de úgy gondolom, ez egy fajta átok is egyben, hogy a zenekartól elvárják, hogy milyen keskeny ösvényen járhat és formula szerint dolgozhat, amiről nem lehet letérni és nem lehet tőle eltérni, mert megnehezíti a rajongók dolgát, hogy most akkor mit is gondoljanak a zenekarról. Számunkra ez a kis trükk csak szórakozás és azt mutatja, hogy ki tudunk törni a történeti koncept albumok sorában és ugyanakkor jól érezzük és nevetünk magunkon. A legviccesebbek azok a bandák, akik azt hiszik magukról, hogy amit ők játszanak, az a legnagyobb művészet ezen a világon. Még ha ez így is lenne, ez a fajta gondolkodás elég veszélyes lehet…

– 2003 óta vagytok a Century Media Records kiadónál, hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat, elégedettek vagytok a kiadó munkájával ?

Azt hiszem, jó és egészséges a viszony. Most indulunk az Államokba, szóval egy csomó új CMR-essel fogunk együtt dolgozni, de most is úgy gondolom, hogy mindenben támogatnak minket. Természetesen nem mindig fenékig tejfel az élet, de hát milyen területen az?

– Márciustól egy angol koncertsorozat majd egy Európa turné következik, sajnos magyar dátum nélkül :(, ezt követi a tengerentúli Pagenfest 2008, mit mondjak nem tököltök, toljátok rendesen, mit vártok ezektől a turnéktól ?

– Igen, az elmúlt öt héten Európa turnénk volt, mely főbandaként az első volt. A bulik nagyon jól sikerültek és mi magunk is meg voltunk döbbenve, hogy mennyien jöttek el minden este. Sajnos nem volt magyar dátum, egy ország, ahol még sosem játszottunk, de remélem ezt még 2008-ban be tudjuk majd pótolni.  Pár napon belül repülünk Amerikába, hogy becsatlakozzunk az ottani Paganfestbe. Ez lesz az első amerikai turnénk, ahogy ez így van minden egyes zenekar esetében, akik fellépnek, de amióta beharangozták ezt a turnét, csak jókat hallunk az elővételi jegyekkel kapcsolatban, kíváncsi vagyok hány embert érdekel odaát egy olyan turné mint ez. Nagyon várjuk már és biztos vagyok benne, hogy nagy élmény lesz.

– Tényleg, úgy volt, hogy december 11-én az Ensiferum társaságában jöttök Budapestre, sajnos ez meghiúsult, elmondanád mi történt, miért visszakoztatok? És hogy mikor számíthatunk Magyarországi fellépésetekre ?

– Voltak kezdetleges beszélgetések egy Ensiferum-os turnéval kapcsolatban de sajnos néhány promóter úgy kürtölte szét az információt, hogy még csak közel lefixált stádiumban sem volt, amelyből aztán ez a helyzet alakult ki: nem voltunk ott a turnén. Nem történt semmi drámai, egyszerűen csak ez az eredménye annak, ha néhány ember túl hamar kezd pletykálni olyan információkról, amik még csak tárgyalás előtt vannak. A mi esetünkben úgy döntöttünk, hogy a saját turnénkat választjuk, amely egyébként remekül sikerült, azt leszámítva, hogy sosem jutottunk el Magyarországra…

– Ha megkellene nevezned három lemezt amely nagy befolyással volt az eddigi pályafutásodra, mely lemezek lennének ezek?

SepulturaArise: ezzel az albummal pörögtem rá a metalra igazán, korábban Roxette-t meg ilyesmit hallgattam, ahhaha.
Amorphis Tales From The Thousand Lakes: Alapvetőleg az Elegy utáni lemezeket, mint ezt, de azt hiszem, hogy a Tales volt az egyik első lemezm amely ötvözte a metalt és folklore-t.. Még mindig az a véleményem, hogy ezt az Amorphis nagyságrendileg jobban művelte és műveli, mint rengeteg másik kortárs zenekar.
Satyricon – a teljes diszkográfia: mindig is szerettem őket, és úgy gondolom, nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül albumról albumra, ugyanakkor megmaradtak a helyes úton. Inspiráltak az első lemezeik, amin középkori hatásokkal teli korai black metalt játszottak, a hangzással időközben felnőttek és egy korszerű rock hangzást alakítottak ki. Remélem a mi rajongóink is fognak ilyesmit érezni a lemezeinkkel.

– A rengeteg koncert mellett nem tudom mi másra marad még ideje a csapatnak, de mégis megkérdezem mivel készültök a koncerteken kívül a 2008-as esztendőben?

– Nos, amint látod, a felgyülemlő interjúkra is elég nehéz időt szakítani, a szabadidőről meg inkább ne is beszéljünk! Hamarosan itt az amerikai turné, aztán visszatérünk Európába, kezdődnek a nyári fesztiválok, szeptemberig semmire nem lesz időnk azutánra meg már van egy leszervezett turnénk a Dragonforce-szal és úgy néz ki ezen felül is lesz még, úgy gondolom tehát a 2008-as év a turnézás éve lesz.

– Végezetül mit üzentek a magyar Turisas rajongóknak és a Fémforgács olvasóinak?

– Elnézést kérek, hogy nem volt még magyar Turisas koncert és azt őszintén állítom, hogy nagyon szeretnénk játszani az országban és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ez meg is valósuljon. Reméljük, találkoztok a The Varangian Way albumunkkal a boltokban arrafelé, adjatok neki egy próbát! És végül: a magyar zenekar, a Besh o Drom tényleg k*rva jó!

december 07.,
december 09.,