Antimatter

– Szia Mick! Hogy vagy, hogy bírod ezt a dög meleget, mivel foglalkozol mostanában?

– Még lábadozom egy szörnyűre sikeredett lengyel fellépés miatt, mely az idén áprilisi Art Rock Festival-on volt Poznan-ban. Pár nappal a koncert előtt megbetegedtem, 104 fokos láz még hagyján, de a a hangom is elment a buli előtti éjszaka. Úgy éreztem nem mondhatom le a fellépést, hiszen 400 ember várta az eseményt. Szóval úgy gondoltam hős leszek és mégis fellépek, pedig otthon kellett volna maradnom hőmérővel a számban. Nagyon rossz döntés volt. Nagyon berúgtam, fél üveg mézes whiskey volt a tettes (egy régi angol recept alapján, melyet a begyulladt torok miatt szoktak inni). Ott álltam a színpadon, egy rakás hülyeséget beszéltem, közben halálomon voltam, aztán teljesen elment a hangom a második dal után. Azt hiszem, ezentúl mindent lemondok, ha megbetegszem.



– Már több mint egy év telt el a Leaving Eden óta. Születtek azóta új dalok?

– Jaja, jópár új dal született azóta, meg be is fejeztem néhány félbemaradtat. Elég egységes koncepcióm van a következő lemezt illetően, de könnyedén veszem, nem akarok semmit elkapkodni, és még mindig sok az üres rész, ahova ki kell még találni valamit.


– Milyen zenei/egyéb hatások érnek mostanában, mit gondolsz milyen lesz zeneileg a következő Antimatter lemez? Én úgy látom a Leaving Eden sokkal rockosabb lett mint a korábbiak, főleg ha a kezdeti időszak triphopos hatásaira gondolunk…

– Persze, de az én Antimatter dalaim mindig is gitár orientáltabbak voltak, mint Duncan dalai, ezért hallasz több gitártémát, amióta kilépett és én szerzem az összes dalt. Elég vegyes lesz szerintem, az akusztikus elemeket és a keményebb részeket tekintve. Minden dalnak megvan a maga kis stílusa, szóval elég nehéz volna egy jelzővel illetni az egészet.


– Hogyan működnek az Antimatternél azok a “tipikus” zenekari tevékenységek, mint a próba, dalszerzés, lemezfelvétel? Azért merül fel bennem a kérdés, hiszen több ezer km-re éltek egymástól…

– Azok az emberek, akik játszanak az albumokon, csak session zenészek, és közvetlenül a stúdiózás előtt tanulják meg a részüket. Az Eden-en a legtöbb vendég zenész részét is én írtam, aztán megkértem őket, hogy tanulják be, és bővítsék vagy formáljanak rajta, igény szerint.


– Tudom, hogy türelmetlen vagyok, de várható mostanában valamilyen Antimatter kiadvány?:) Én pl. egy koncert DVD-nek örülnék a legjobban, de tudom, hogy az igen magas költségekkel jár, úgyhogy egy normálisan rögzített koncertalbummal is beérném 🙂

– Tervezgetek egy 2CD/1DVD-s kiadványt, Alternative Matter címmel, tele élő dalokkal, demókkal, alternatív verziókkal, stb. A DVD-n szerepelne néhány koncertfelvétel meg turnézós töltelék is. Van viszont néhány dolog, aminek le kell tisztázodnia mielőtt erre tudok koncentrálni, szóval megjelenési dátumról még aligha beszélhetünk.


– Rendszeresen azon kapom magamat, hogy Youtubeon nézem a rossz minőségű bootleg klippjeiteket.

– Jaja, nincs túl sok profi anyag azokon kívül, amit mi rögzítettünk a nagyobb bulikon, de ez sajnos így szokott lenni. De van azért néhány cucc a YouTube-on (bár ezek is háttérzajosak és beledumálósak), amelyek elég jól sikerült előadást örökítettek meg. Leaving Eden live in Warsaw ilyen, ahogyan a Shroud of False/Lost Control is, amely egyúttal Duncan utolsó fellépése volt 2003-ban, Németországban.
Tényleg összehozhatnék már egy YouTubos menüt a weboldalon.




– Vagy pl. egy feldolgozáslemezt. Elég széles a repertoár (Dolly Parton, John Lennon, Dead Can Dance, Pink Floyd, stb.), akiktől élőben feldolgozol, az eredetileg Anathemaként megjelent dalokról nem is beszélve. Nekem ezek többnyire jobban is bejönnek az eredetinél. Hivatalos nagylemezen ennek ellenére eddig csak a Trouble feldolgozás szerepelt… Foglalkoztál már ezzel a gondolattal?

– Sokszor fontolgattam már az évek során, hogy legyen egy ilyen feldolgozás lemez. Számomra a feldolgozások azt jelentik, amire hivatottak: tisztelgést azon dalok előtt, amelyek igazán tűzbe hoznak. Egyfajta magját képezik annak, hogy milyen zenész vagy, milyen dalok mozgattak addig és adták meg a zeneszerzés és előadás örömét. Szóval igen, a feldolgozások nagyon fontosak számomra, és ideális esetben idővel három feldolgozás lemezt is szeretnék, melyek lefedik bizonyos szakaszait az életemnek, beleértve az aktuális zenei fanatizmusomat. De jelenleg úgy érzem, hogy ez még a jövő zenéje, valószínűleg jó néhány év múlva lesz csak aktuális, nem akarom, hogy a saját dalaim írását hátráltassa.




– Ott van pl a Nick Cave – Where Wild Roses Grow, amit a litván Vic Anselmo énekesnővel adtok elő. Az pl. egészen zseniális. Őt honnan ismered, hogy került képbe, vannak esetleg zenei terveid vele a jövőben?

Vic-et akkor ismertem meg, amikor a litván és észt turnén énekelt velem 2007-ben, de természetesen ismertem már korábban, láttam néhány fellépését a Myspace-n, és éreztem, hogy eléggé ott van a szeren. Szerintem a lány igazi talentum, nagyon erős és egyéni megjelenéssel.
Amikor játszott, csak ült egyedül az akusztikus gitárjával és teljesen megigézte a közönséget.




– Tavaly kint voltunk a decemberi turnétok bécsi állomásán. Nagyon jó koncert volt, igazi élmény. Sajnálattal vettem viszont, hogy magyar állomás ismét kimaradt. Danny-nek rendszeres sikere van Budapesten (és vidéken is) az akusztikus szólóestjeivel, szerintem ez a ti esetetekben sem lenne másképp. Ha belegondolok, a bécsi bulin is a 80-100 emberből több mint 10 magyar volt… Tessék megígérni, hogy legközelebb turnéztok a környéken, lesz budapesti állomás is! 🙂

– Haha, persze oké, legközelebb igérem beugrunk oda is!


– Téged is fura volt ám látni, ahogy a dalok között viccet mesélsz és kosher pálinkával kínálod a hallgatóságot 🙂 Mitől ez a nagy kontraszt?

– Csak ez látszik belőlem. Mindig osztom a poénokat, nem hiszem, hogy színészkednem kéne, csak próbálom magamat adni, mégha ezzel bajba is sodrom magam időről időre. Például, a katasztrofális lengyel bulin áprilisban, Pete elugrott nekem hozni egy kis mézes cuccot. Vagy 400 szempár meredt rám teljes csendben, szóval mondtam egy viccet egy csávóról, aki dugja a lányát, haha. Senki sem nevetett.


– Az új címen elérhető honlapotokon az szerepel, hogy idén nem lesz több fellépés, azon az áprilisi lengyelen kívül… Ennek mi az oka?

– Hát igen, ez volt az eredeti terv, egy buli 2008-ra. De ez a legutóbbi lengyel olyan keserű szájízt adott a dolognak, muszáj volt betervezni néhány bulit az őszre. Azt tervezzük Duncan-nel, hogy adunk egy pár koncertet Portugáliában és talán Spanyolországban is.


Duncan-hez visszakanyarodva, az ő Íon projectjéről tudsz valami aktuálisat? Nagyon csend van, pedig elvileg már meg kellett volna jelennie a második lemeznek…

– Azt tervezi, hogy Portugáliában, augusztusban kezdi meg a következő Ion, az Immaculada felvételeit. Mire odaérek a fellépések miatt, már egy csomó dal rögzítve lesz. Valamikor karácsony előtt kéne megjelennie, ismét az Equilibrium-nál.


– Vehetjük egy kicsit filozófikusabbra a figurát? Danny mostanában folyton arról beszél, hogy megtalálta az utat és boldog. Te hogy látod, mi az élet értelme, már ha van neki olyan?

– Fogalmam sincs az értelméről. Mostanában csak élvezem, hogy nem vagyok tele gondokkal. Számomra azt jelenti, hogy felnőjek és tanuljak, meg hogy ne merüljek el a sok szarsággal, ami próbál lehúzni.


– Köszönöm a lehetőséget, üzensz még valamit az olvasóknak?

Jaja, nézzétek a myspace-t: www.myspace.com/antimatterband

április 03.,
május 04.,
május 05.,