Mint azt oldalunkon már többször olvashattátok hírként, a Moby Dick zenekar, az első, „Ugass kutya” című albumát nemrég újra kiadta, igaz kicsit más köntösben, és alaposan felturbózva, felextrázva. Ennek kapcsán készítettem egy interjút Mentes Norbert-tel, a csapat gitárosával, hiszen más fórumokon – a Hungarica kapcsán – már kapcsolatba kerültem vele, és tökéletes interjúalanynak bizonyult.

– Mivel a honlapotokon nagyon precízen, évszám szerinti lebontásban megtalálható a zenekar komplett története, (az az időszak is, amit ez a kiadvány ölel fel), én nem is ez irányba kérdezősködnék, hanem inkább egy kissé személyesebb témáim lennének.
Először is, kinek az ötlete volt az „Ugass kutya” újrakiadása, és miért pont mostanra időzítettétek a megjelenését?

– Az ötlet, a kiadónknak, személy szerint Hartmann „Direktor” Kristófnak köszönhető, aki annak idején nagy Dick rajongó volt. (Azért remélem most is!) A mostani megjelenésnek több oka is van, egyfelől pont húsz éve mentünk stúdióba felvenni a dalokat, másrészt, ha új album nincs – aminek személy szerint én jobban örülnék -, valamivel „meg kell nyugtatni” a rajongókat…..

– Érdekelne, hogy mai füllel, technikai tudással, és több évtizedes tapasztalattal a hátad mögött, Te milyennek találod a lemez számait?

– Teljesen jónak, és akkor ennél jobbat nem is tudtunk volna csinálni! Az album zeneileg és szövegileg a mai időkben is megállja a helyét.

– Tényleg, otthon a referenciapolcról le szoktad néha venni a régi anyagokat egy kis „portalanításra”, vagy csak a mai zenéket favorizálod?

– Az Ugass kutyát legalább 10 éve nem hallgattam meg így egyben. Akkoriban csak kazi volt, meg bakelit, de a lemezjátszó egy időben kiment a divatból. Amúgy van, amikor előveszek régebbi albumokat, főleg akkor, ha beveszünk a műsorba dalokat a régiek közül. Más zenekarok régebbi lemezeit inkább meghallgatom.

– Mint a bookletből megtudhatjuk, Smici digatalizálta be, és remaszterizálta a felvételeket. Rajta kívűl, Ti hárman (Te, Gabi és Hofi) ott voltatok-e a munkafázisoknál, vagy teljesen rábíztátok a dolgot?

– Én csak a véglegesítés előtt hallgattam meg a koncertalbummal együtt, a többiek meg szerintem csak most…, tehát megbíztunk Tamásban abszolút!

– Mennyire volt nehéz a Hammer Records-ot megtalálni kiadónak, most, mikor átalakulóban van a teljes zeneipar? Egyáltalán érdemes-e szerinted még 2009-ben CD-t megjelentetni?

– Nem volt nehéz, mert a Moby Dick név még a mai napig is jól cseng, és erre nem csak mi, hanem a kiadónk is büszke!
A CD megjelenésekről pedig annyit, hogy mi nem azért csinálunk albumokat, mert magát a korongot akarjuk a kezünkbe fogni, hanem mert szeretünk zenélni és a dalokon keresztül üzeneteket eljuttatni.

– Személy szerint Te milyen vásárlótáborra számítasz: a régi, veletek majdnem egyidős ősrajongók fogják inkább megvenni ezt az újrakiadást, a gyűjtemény-gyarapítás miatt, vagy a fiatalabb generációknak akarjátok megmutatni – mai, modern minőségben -, honnan és hogyan indultatok?

– Szerintem vegyes a táborunk ebből a szempontból. Szerencsések vagyunk, mert az a generáció, aki húsz évvel ezelőtt szerette a zenénket, az is kitartott, de kibővültünk a mai fiatalokkal, akiket szintén érdekel a banda, és „áldoznak” rá, tehát egy nagyon masszív rajongóbázist mondhatunk magunkénak.

– Az audió korongon a Kegyetlen évek album számai is megtalálhatóak, igaz élő felvételként, sőt bónuszként még egy DVD-t is csatoltatok a CD mellé, amin ennek az anyagnak a képi megfelelője található, egy-két extra mellett. Ezt már eleve ehhez a kiadványhoz rögzítettétek tavaly márciusban, a retróturné Avalon Klub-beli állomásán, vagy más tervetek volt a felvett nyersanyaggal?

– A koncert már a koncepció része volt. A 25 éves jubileumi DVD-t nem lehet túlszárnyalni, de így a retró jegyében, egy klubhangulatú buli passzolt a „Kutyához”.

– Tudsz már valamit, hogy milyenek az első visszajelzések a kiadványra?

– A szokásos. Valakinek tetszik, valakinek nem. Inkább a DVD-t érik a kritikák, mert az biztos, hogy aznap nem voltunk valami „tigrisek”, ráadásul hajnalban játszottunk hulla fáradtan, de szerintem így sem rossz , sőt….

– Mindenféle szerénytelenség nélkül, őszintén, te milyennek tartod az „Ugass kutya” lemez, és a Moby Dick hatását a magyar metálvilágban?

– Jó időben, jó helyen hoztunk valami újat. Ezt akkoriban nem is tudtuk felfogni, és nem is értékeltük kellőképen, de nem csak mi, hanem mások sem, kivétel a közönség!!!

– Végezetül, milyen terveitek vannak erre az esztendőre, és persze nem hagyhatom ki a legtöbb rajongót foglalkoztató kérdést: számíthatunk-e új Moby Dick albumra a közeli vagy a távoli jövőben?

– Én, Tamással ellentétben, nagyon elhibázottnak tartom, hogy négy éve nincs új lemez! Ez olyan rossz lépés, mint a Tisztító tűz albumunk volt anno, ha nem nagyobb. Nem értem, ha színpadon egymás mellett állunk, egy új lemeznek miért nem tudunk nekikezdeni. Azzal sem értek egyet, hogy a mai nehéz időkben nem lenne hiteles egy új anyag. ”Vétkesek közt cinkos, aki néma”. A Moby Dick meg nem arról szól 28 éve, hogy kussol! Az alkotó embernek az a feladata, hogy alkosson, mert mi lett volna, ha akkoriban József Attila vagy Petőfi is hallgat, vagy csak akkor ír, ha minden rendben van az országban.
Na a lényeg, hogy tavaly is készültek új zenei ötletek és szövegek, csak elakadt a munka, őszintén szólva nincs perspektíva, nincs meg az a misszió, amit a Moby Dick mindig is vállalt. Ez engem eléggé zavar, és nem is tudok mit kezdeni a helyzettel. Ezért van az, hogy Péter és én, illetve „táltos” barátunk, Pusztai Zoltán szövegíróval együtt kénytelenek vagyunk egy másik produkció keretein belül tenni a dolgunkat. Szeretem, ha úgy telik el egy nap, hogy csináltam valami hasznosat, a zenéhez, a dalszerzéshez értek, és ha a zenénkkel vagy a szövegeinkkel tudunk hatni másokra, már tettünk valamit.

– Köszönöm, hogy rendelkezésünkre áltál. Zárszóként üzensz-e valami személyeset olvasóinknak?

Én köszönöm, hogy megkérdeztetek. Talán kielégítő válaszokat adtam, és remélem nem bántottam meg senkit sem!