A sajtótájékoztatónak két apropója is volt, egy részről a lassan 10 éve feloszlott VHK zenekar Vágtázó Életerő néven történő visszatérése, másrészt Barcsik Géza grafikusművész kiállítása. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb VHK-s anyag vizuális megjelenítése, a borítók, plakátok május 10-éig tekinthetők meg a Pecsában. A rövid sajtótájékoztatón Attila a visszatérés sorsszerűségéről beszélt, volt terülj-terülj asztalkám csapolt sörrel, majd ezután elraboltam a vágtázó énekes 10 percét, hogy a következő kérdésekre választ kapjak:

– Tudom, hogy már jó pár éve próbáltad összehozni ezt a VHK idéző koncertet. Mi az, ami változott, ami miatt most felpörögtek az események?

– Elsősorban az változott, hogy megoldódott a dobos kérdése, mert csatlakozott a Yava zenekar dobosa, aki a Yavá-ban már évek óta együtt játszik a Fritz-cel és az Ádámmal. Vagyis az egész ritmusszekció együtt van. Ez a dobos Szabó Kristóf. Fritz mutatta meg neki a VHK CD-it, és erre Kristóf azt mondta, hogy neki ebben a zenekarban kell zenélnie. Ekkor kezdtünk el rendszeresen próbálni. Tényleg látszott, hallatszott, hogy neki a Vágtázó Életerőben kell zenélnie! Annyira jól alakultak a próbák, hogy még olyan számokat is, amiket a VHK-val koncerten nem tudtuk jól megoldani, mint pl. az Élő Világegyetem, koncertképessé tettük. Az Élő Világegyetem pedig egy igazán nagy szám. Ez is egy fontos jel, ami azt mutatja, hogy valami rendkívüli, vagy sorsszerű okból minden úgy jön össze, hogy pont az a ritka dobos került a Yavá-ba és így a Vágtázó Életerőbe, aki valóban képes a Vágtázó Életerőben a VHK-t megidézni.

– A Vágtázó Életerő öt tagja is VHK-s volt. Mi az oka annak, hogy nem a VHK néven tértek vissza?

– Igen, ez egy kettősség. Egyrész a VHK-ból öten vagyunk, tehát azt lehet mondani, hogy ez lényegében mégiscsak a VHK, másrészt viszont mégsem teljesen, mert Ipacs, aki alapító, oszlopos tag, most nincs velünk. Amit még jó figyelembe venni, hogy ráadásul engem úgy hívott meg, hogy ők már megalapítottak egy zenekart, és úgy hívtak meg énekesnek, és ennek a meghívásnak az alapján alapítottuk Czakóval és Ipaccsal a VHK-t. Szerintem nem lenne helyes, ha Czakó és most már Ipacs nélkül is tovább vinnénk a VHK nevét.
De egyébként sem tenném meg, mert közben eltelt kilenc év, nagyon sok minden változott azóta, bennem, a többiekben. Az új név lehetőséget ad arra is, hogy ne a VHK magasra tett mércéjével legyünk arra az útra kényszerítve, amit akkor járt a VHK, hanem azt az utat járhassuk, amit mi akarunk járni. Szükségünk van arra, hogy saját magunk lehessünk, ez a zenénk alapja.
És a névválasztásban is, bármennyire is szenzációs névválasztás volt ez harminc évvel ezelőtt, a Vágtázó Halottkémek, amikor még nem voltak megdöbbentő, meghökkentő együttesnevek, ma már azért más nevet adnék, a Vágtázó Életerő jobban kifejezi, hogy miről van szó. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a koncerten Szónusz, aki szintén alapító tagnak számít, is feltűnik, zenélni fog velünk! A többi legyen meglepetés.

– A sajtótájékoztatón már elhangzott, túl vagytok 40 próbán, hány új dal született?

– Egy kicsit az a helyzet, mint a VHK-nál is volt annak idején, hogy túl sok. És emiatt fáj most egy kicsit a fejünk, hogy mit hagyjunk ki, és hogy mennyire tudjuk az új számokat korlátozni. Ráadásul ezek már nem is annyira számok. Már egy olyan zenei szertartássá fejlődnek, olyan rendkívüli rögtönzéssé, hogy olyan különleges, 20-30 perces zeneművek jöttek létre, amik nem a szokásos értelemben vett számok, hanem inkább egyfajta szabad zenélésről van szó. Elég hosszúak is, és az idővel gazdálkodni kell, de azért egy-kettőt be fogunk mutatni.

– A koncert hivatalos sajtóanyaga alkalmi formációról beszél, de ha így lenne, nem írtatok volna új számokat. Lesz ebből folytatás, jól gondolom?

– Reméljük, jól gondolod, mi is gondolunk erre, de mi csak mellékesen, mert most egyetlen-egy dolog van csak igazán a fejünkben, hogy ez a koncert a lehető legjobb legyen. A VHK nagyon magasra tette a lécet, sokan azt mondják, a világ legjobb zenekara volt. Kilenc év óta várjuk ezt a lehetőséget. Mindannyiunkban hatalmas erők mozdulnak meg. A Vágtázó Életerőben számomra az a legnagyszerűbb, és az adja a legelképesztőbb távlatokat, hogy mindenki belead apait-anyait, igazi közösségként együtt hozzuk létre a zenét, és ez hihetetlen élmény. Szabó Kristófot már említettem, de nem hagyhatom ki azt sem, hogy Balatoni Boli Endre üstdobolása éppúgy páratlan, mint Németh László Fritz gitározása, Mestyán Ádám basszusjátéka, és Molnár Lujóról sokan talán nem is sejtik, milyen sokat tesz hozzá a VHK és most a Vágtázó Életerő zenéjéhez. Ez a koncert olyan fontos számunkra, hogy nem gondolunk rá, hogy mi lesz ezután, és nem is fogadtunk el semmilyen felkérést, mert most csak ez van. Ha elég jól sikerül, akkor lesz folytatás.

– A jegyárat tekintve már sokaktól azt a visszajelzést kaptam, hogy sokallják ezt az összeget. Várhatunk valami pluszt a koncerten, valamilyen látványelem vagy hasonló formájában?

– Ez nem a szokásos hosszúságú, hanem egy 2-3, sőt inkább 3 órás koncert lesz, tartalmában is rendkívüli, hajmeresztő élmények sorozata. Barcsik Géza áldozatos munkája révén látványban, színpadelemekben, installációkban, vetítésben is rendkívüli lesz, olyan amilyen még sohasem volt. És ráadásul hajnalig itt lehet maradni, mert utána a Boli fog zenét szolgáltatni.

– DJ Boli.

– Ki más?

– Nemrégiben az Isten Háta Mögött zenekar feldolgozta az Aláírhatatlan történelem című VHK klasszikust. Hallottad a dalt, szerinted, hogy sikerült?

– Hallottam a dalt, kemény, átélt, erős szám, jól sikerült. Az egész Isten Háta Mögött zenekar egy nagyszerű és eredeti, különleges zenekar. Én persze teljesen másképp fogtam volna fel, de hát ezért vagyok én én és ők ők. Örülök neki, hogy egy ilyen eredeti zenekar tagjai ennyire bírják a VHK-t.

– Találkoztál más zenekaroktól feldolgozással?

– Hallottam ilyenekről, de említésre méltót, vagy olyat, amit sokan mások is ismerhetnek, olyanról nem tudok.

– A Vágtázó Csodaszarvas már több, mint három éve aktív. Elkerülhetetlen volt a két zenekar összehasonlítgatása és e téren megosztottnak is érzem a közönséget: sokan vannak, akik csak az egyik csapatra esküsznek. Gondolom hozzád is jutottak vissza olyan megnyilvánulások, hogy „márpedig a VHK ezerszer jobb volt!”. Zavar az ilyesmi? Egy népzenét játszó csapat és a VHK azért mégiscsak különböző…

– Engem általában azzal szoktak megkeresni, hogy a Csodaszarvas sokkal jobb, mint a VHK, de én ezt sem érzem igazságosnak. Az eszközök különbsége mögött a lényeg nem annyira eltérő. Akik a VHK-s számokat igénylik, azoknak ajánlom figyelmébe, hogy vannak olyan Csodaszarvas-számok is, amelyek annyira VHK-sak, hogy sokak szerint a VHK-nak is dicsőségére váltak volna, mint például az „Emberélet” című számunk. Persze én is látom a két zenekar közötti különbséget, teljesen megértem, ha valakinek jobban bejön az egyik zenekar, mint a másik. Nehéz egyébként úgy összehasonlítani, hogy jogos legyen, a megszólalás, a hangszerek nagyon különbözőek, de a lényeg sokban hasonló, annak, aki alaposan megfigyeli, miről van szó.

– Mi a helyzet külföldi kritikákkal, a VHK annakidején rengeteg pozitív, elismerő kritikát kapott külföldről. Mi a helyzet a Csodaszarvassal, jutott már vissza hozzátok valami?

– Igen, most írtak a „Végtelen Ázsia!” című lemezünkről Franciaországban, amiben tulajdonképpen érdekes módon pszichedelikus hardcore-nak nevezik a Csodaszarvast (nevet), hát úgy írtak róla, mint ahogy a VHK-ról írtak régebben, és hogy ebben milyen végletekig elment a zenekar. „Ez az élő lemez egy magyar mestermű. Ezt hallgatni annyi, mint felfelé emelkedni. A 11 virtuóz magyar zenész akusztikus punkot játszik, lélegzetelállító, pszichedelikus törzsi zenét. A Vágtázó Csodaszarvas vezetője Grandpierre Atilla, nemcsak híres magyar csillagász, hanem egyben sámán-költő és eredeti gondolkodó. Ez a karizmatikus énekes már előző punk-sámán csapatával, a VHK-val híressé vált. Ebben az új projektben csak akusztikus hangszerek szerepelnek, cimbalom, koboz, magyar duda, dobok, hegedűk. A melódiák moldvai, kínai, magyar eredetűek és hipnotikus módon játsszák őket. A mi füleinknek ezek a zenék transz punk hardcore számoknak tűnnek. Az inspiráció az animizmus mágikus szelleméből ered, a Természet teremtő erőinek szféráját megidézve. A zenei utazás megbabonázó”. Remélem, egyre több helyre jut el a zenénk.

– Főállásodat tekintve még mindig az MTA Csillagászati Intézeténél dolgozol?

– Hát ezt nagyon sokan megkérdezik! Fő hivatásom, a zene mellett, hogy csillagász vagyok, és ezért még mindig a Csillagászati Kutatóintézetben dolgozok.

– Jut rá időd a zenélés és a rengeteg egyéb dolog mellett?

– Persze, persze, nekem az a fő tevékenységem. Most az idén szervezek egy csillagászati konferenciát, a csillagászat és a civilizáció közötti kapcsolatról.

– Következő kérdésem pont erre vonatkozik, sok publikációddal találkozni mostanában az ősmagyarság, szkíták, stb. nem reál témakörökből. Az a kérdésem, hogy tudományos területen valami érdekesebb témából jelent meg mostanában valamilyen cikked?

– Igen, mostanában jelent meg két könyvfejezetem. A Springer kiadó kért fel rá, az egyik fejezetet a kozmikus életformákról írtam, a másik pedig tulajdonképpen a komplexitás-tudomány megalapozása. Hogyan lehet a komplexitást mérni, és hogyan jellemzi ez az életet, hogyan lehet az életet a komplexitás-tudománnyal mérhetővé tenni, és ebből milyen következtetés vonható le az élet kialakulására, jövőjére és kozmikus elterjedésére vonatkozólag.

– A Grandpierre név eléggé franciásan hangzik. Tudsz valamit az eredetéről?

– Ez egy 100%-osan francia név. 1572-ben Szent Bertalan éjszakán 20 000 francia hugenotta (református) nemest mészároltak le egyetlen éjszaka. Akkor menekültek el az őseim, először Svájcba, ahol Genf kantonban éltek mind a mai napig, mert Svájcnak az a része francia nyelvű. Aztán 1826-27-ben kezdett el egy Grandpierre, Charles Grandpierre utazgatni Európában, és minden városba külön útlevelet kapott, Kölnbe, Hamburgba, sok európai városba utazott, és végül Magyarországon kötött ki, itt aztán Kossuth Lajos-nak lett a jobbkeze. Feljegyezték róla a történelemírók, hogy nagytudományú férfiú volt, négy nyelvet beszélt, és Kossuth Lajos első számú segítője volt.

– Van két kisgyermeked. Hány évesek is ők?

– 10 és 8.

– Te már fiatalon kijelentetted, hogy fizikus és énekes leszel…

– Csillagász.

– Elnézést, csillagász. Mi a helyzet velük, látszik már, hogy ők mit szeretnének?

– Ilyen határozottan talán nem, bár nekik is vannak terveik, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek. Egyelőre teljesen nyitott a pálya, mind a kettő zenét tanul, és érdekli őket a csillagászat, a biológia, az élet, a világ, szinte minden.